Párttörténeti Közlemények, 1958. augusztus (4. évfolyam, 3. szám)

1958 / 3. szám - R. Sánta Ilona: A két munkáspárt egyesülése Magyarországon

működnek a reakció elleni harcban, a demokrácia megvalósításáért. E cél érdekében mindkét párt 3—3 tagból álló bizottságot jelölt ki, amelynek az volt a feladata, hogy előkészítse és biztosítsa egyöntetű állásfoglalásukat a legfontosabb politikai és gazdasági kérdésekben.­ Megegyeztek abban is, hogy egységes szakszer­vezeti mozgalmat hoznak létre, amelyben részt vehet minden demokratikusan gondolkozó dolgozó, pártállásra való tekintet nélkül.6 A felszabadulás után tehát — bár magasabb szinten, mint a felszabadulás előtt — a munkásegység megmaradt az akció­egység keretében. Ennek oka az volt, hogy erre az időre még nem értek meg a munkásosztály szervezeti és ideológiai egysége megteremtésének feltételei. A II. világháborúban ugyan e feltételek érlelődésének lassú folyamata meggyorsult, de a két munkáspárt együtt­működése a felszabadulás előtt nem valósult meg olyan mértékben, hogy 1945—46-ra kellően előkészíthette volna a tömegekben az egységes párt gondolatát. A felszabadulás után, hosszú ideig még a baloldali szociáldemokratákban is erős volt a ragaszkodás az SZDP ideológiájához és szervezetéhez . 1946 nyarán, amikor az MKP nevében Révai József elvtárs kísérletképpen felvetette az egyesülés gondolatát, a baloldal is újból az SZDP szervezeti különállásának fenntartása mellett foglalt állást, arra hivat­kozva, hogy az SZDP-nek más pártok által be nem tölthető hivatása van.­ Emellett Magyarország akkori helyzetében, amikor a békeszerződés még nem volt megalkotva — amikor a Szövet­séges Ellenőrző Bizottság statútuma szerint minden demokratikus programot hirdető párt működhetett —, ha történetesen a bal­oldal bele is ment volna az egyesülésbe, az nem akadályozta volna egy tisztán jobboldali vezetéssel létrejövő SZDP-nek az indulását. Az egyesülés fő akadálya azonban a felszabadulás után nem ez volt, hanem a jobboldali szociáldemokrata vezetők (Peyer, Kéthly, Szélig, Szeder és mások) jelentős befolyása az SZDP tömegeire, ami a felszabadulás utáni években több tényezővel magyarázható. Az egyik, bár távolról sem a legdöntőbb, hogy az SZDP régi baloldali tömegeinek egy része a felszabadulás után az immár ugyancsak legális párttá vált MKP-ba lépett be­­, a jobboldali vezetők befolyása alatt levő tömegek viszont bent maradtak az SZDP-ben. Emellett a jobboldali vezetők építhettek arra, hogy a szervezett munkások nagy része ösztönösen ragaszkodik hagyo­mányos szervezeteihez és vezetőihez, s hogy a munkások jelentős . Ugyanott. 6 Ugyanott. 313. old. 7 „Szabad Nép”, 1946 június 4.

Next