Párttörténeti Közlemények, 1959. március (5. évfolyam, 1. szám)

1959 / 1. szám - Évfordulón

tetését és a szocialista társadalmi rend megteremtését tűzte ki maga elé célul. A magyar munkásság a történelem fejlődéstörvényeinek paran­csát teljesítette. A tőkés rendszer Magyarországon elvégezte felada­tát , lerombolta a feudalizmus rothadt épületét és megteremtette a nagyipart. A kapitalizmusban, a nagyarányú gazdasági fejlődés ellenére, a nép továbbra is nyomorban és jogtalanságban élt. A ki­zsákmányolás embertelen feltételei között a dolgozók élete rövid és örömtelen volt. A nem-magyar nemzetiségű dolgozók vállára kétszeres súllyal nehezedett az elnyomás. A kapitalizmus a termelés fejlődésének is akadályává vált. Az egymással versengő tőkés­ csoportok mindennél szentebb érdekei, a nemzetközi kereskedelem anarchiája, a hűbériségtől örökölt ósdi mezőgazdaság, a liberalizmus álarca mögött minden haladást el­gáncsoló politikai rendszer — megannyi gát volt, amelyeket el kellett takarítani, hogy megnyíljon a fejlődés útja. Nem hiába írta néhány évvel a forradalom előtt Ady Endre : „Minden: változásért és újért kiált itt.” A nép mindennapos szenvedését is felülmúlta azonban a kapi­talizmus elmaradhatatlan velejárója: a háború. A félszázados „béke” után négy évnél tovább dühöngő háború százezrével szedte áldozatait. A háború végére a dolgozókban, elsősorban a munká­sokban megérett az elhatározás : nem élnek tovább a régi módon. Az orosz nép forradalmának híre cselekvésre hívta azokat, akik hitték és akarták a változást; a háborús vereség pedig alapjaiban rázta meg a Monarchia pusztulásra érett rendszerét. A háború befejezése olyan helyzetet teremtett, amely valóban lehetetlenné tette, hogy az uralkodó osztályok továbbra is a régi módon élje­nek. Nyilvánvaló volt, hogy új rendnek kell jönni. A kérdés az volt: milyen legyen az új rend ? Az egymással szemben álló osztályok ellentétes választ adtak erre a kérdésre. A kizsákmányolok csekély változással, korszerűbb politikai berendezkedéssel, új helyzetükhöz alkalmazkodva, lénye­ges változás nélkül akarták fenntartani a régi rendet, a munkásság pedig egy csapással el akarta söpörni, hogy romjain felépítse a szocialista társadalmat. Az 1918 októberi forradalom e célkitűzé­sek képviselőinek rendkívül bonyolult küzdelme volt. A polgári forradalom nem eredményezett végleges döntést a hatalom kér­désében. A tőkés termelési mód alapjai érintetlenek maradtak, de a felfegyverzett munkásság és parasztság széleskörű politikai jogo­kat biztosított magának. A forradalom további sorsát az döntötte el, hogy a termelőerők fejlettsége mellett a munkásság is elég fejlett-e a szocialista forra­dalom végrehajtására. A magyar munkásosztály politikai fejlett­ségét bizonyította, hogy három héttel a polgári forradalom győ­zelme után megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja.­ ­

Next