Párttörténeti Közlemények, 1961. május (7. évfolyam, 2. szám)
1961 / 2. szám - Fukász György: Szabadkőművesség, radikalizmus és szocializmus az 1918 előtti Magyarországon. - A Martinovics Páholy története
Fuhász György : SZABADKŐMŰVESSÉG, RADIKALIZMUS ÉS SZOCIALIZMUS AZ 1918 ELŐTTI MAGYARORSZÁGON — A Martinovics Páholy történetéhez — A századforduló körüli magyar munkásmozgalom politikai, ideológiai életének egyik legkevésbé feltárt területe : a szocializmus és a szociáldemokrácia kapcsolata a korabeli társadalmi, ideológiai élet különböző polgári szervezeteivel. A polgári radikalizmus és a szocializmus viszonya a magyar szociáldemokrácia útkeresésének, a polgárság valamennyire is haladó rétegeihez fűződő kapcsolatainak, s egyben a benne érvényesülő polgári tendenciáknak az egyik legjellegzetesebb megnyilvánulása. Fel kell tárnunk, hogy e korban milyen fórumokon és társadalmi szervezetekben, milyen társadalmi erők közvetítésével kerestek lehetőségeket tevékenységükhöz a magyar munkásmozgalom erői, a társadalom haladó rétegei. Ezen szervezetek között találhatjuk a szabadkőművességet, amely a századforduló Magyarországán osztálytartalmát, jellegét tekintve kifejezetten polgári áramlat volt. A szabadkőművesség mindenekelőtt jótékonysági, filantropikus intézményként tüntette fel önmagát. Célját az emberbaráti tevékenységben jelölte meg. Ugyanakkor megállapítható, hogy tevékenységével — mint mindig, úgy e korszakban is — segítette, kiegészítette a társadalom uralkodó osztályainak, főként a burzsoáziának, politikai, társadalmi tevékenységét. A szabadkőművesség — szociális összetételében is — az uralkodó osztályokra épült. Tagjai között találhatjuk a korabeli Magyarország számos reprezentatív tőkés személyiségét. A szabadkőművesség programnyilatkozataiban ugyan azt hirdette, hogy elvileg szemben áll mindenféle politikai tevékenységgel, főként a napi pártpolitikával, „csak emberbaráti tevékenységgel foglalkozik” — s ez az állásfoglalás a politikaellenességet fejezte ki—, gyakorlatilag azonban ez a politikaellenes felszín intenzív politizálást takart. (E korszakban ez a politizálás időnként, a kapitalizmus szabad fejlődése érdekében, polgári jellegű tevékenységet jelentett, majd később, a Horthy-fasizmus éveiben a szabadkőművességet mint liberális irányzatot üldözték.)