Párttörténeti Közlemények, 1961. november (7. évfolyam, 4. szám)

1961 / 4. szám - Az SZKP XXII. kongresszusa

mélyi kultusz maradványainak gyökeres kiirtása — a lenini esz­mék történelmi jelentőségű győzelme. Sztálin személyi kultusza és annak magyarországi hatása mérhe­tetlen károkat okozott a magyar munkásmozgalomnak is. Pártunk történetének különböző szakaszaiban sok magyar forradalmár esett a személyi kultuszból fakadó törvénysértések áldozatául. „A dog­­matizm­us, a szektás politika, a gazdasági építés hibái, a törvény­telen, alaptalan perek törték meg nálunk a szocialista fejlődés fel­felé ívelő vonalát és teremtették meg a kedvező talajt a revizio­nista árulásnak és az 1956-os ellenforradalomnak” — mondotta Kádár János elvtárs. A kongresszus a nemzetközi munkásmozga­lom alapvető érdekeiből indult ki, amikor elítélte az albán vezetők káros politikáját. Ez a politika katasztrófába sodorhatja a hős albán népet, s ugyanakkor veszélyeztetheti a szocialista tábor egységét. Az a mód, ahogy a XXII. kongresszus ezt a kérdést feltárta, azo­kat igazolja, akik bíztak a leninizmus erejében. Ellenségeink — az imperializmus propagandistái és a revizionisták — hiába próbál­nak tőkét kovácsolni maguknak a XXII. kongresszusból. Akárcsak a XX. kongresszus után, ezúttal is be fog bizonyulni, hogy a sze­mélyi kultusszal való leszámolás nem gyöngíti, hanem erősíti a nemzetközi kommunista mozgalmat. A XXII. kongresszus megerő­sítette és tovább fejlesztette azt a politikai irányvonalat, amelyet a világ kommunista és munkáspártjai az 1957-es és 1960-as moszk­vai tanácskozásokon alakítottak ki és fogadtak el. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt politikája minden részletében egyezik ezzel a történelem által igazolt politikai irányvonallal. E politika helyességét bizonyítja a nemzetközi munkásmozgalom­nak az utóbbi években végbement fejlődése is. A kongresszuson képviselt 80 testvérpárt vezetőinek felszólalásai hatalmas körképet adtak a világ kommunista mozgalmának jelenlegi állásáról. Meg­mutatták, hogy ez a mozgalom napról napra erősödik. A kommu­nista pártok egyre helyesebben és sikeresebben alkalmazzák a marxizmus—leninizmus útmutatásait hazájuk bonyolult osztály­viszonyai között. Harcaiknak feltételei — a szocialista tábor sike­rei következtében és azokkal párhuzamosan — egyre kedvezőbbé válnak. A jelenlegi helyzetben egyes országok munkásosztályának lehetősége nyílik olyan létfontosságú vívmányok kiharcolására, amelyek túlmennek a szokványos reformok keretein. Lehetővé vá­lik,­­hogy a munkásosztály egyetlen hatalmas monopóliumellenes áradattá fogjon össze a fináncoligarchia ellen fellépő minden de­mokratikus mozgalmat”. A kongresszus, tovább fejlesztve a pro­letárforradalom békés útjáról szóló elméletet, felhívta a figyelmet arra a lehetőségre , amire már Marx is más történelmi körülmé­nyek között figyelmeztette a munkásokat­ a burzsoázia vagyona „megváltásának”, a fegyveres erőszak elkerülésének lehetősé­gére.

Next