Párttörténeti Közlemények, 1962. augusztus (8. évfolyam, 3. szám)

1962 / 3. szám - Hírek - Olvasóink véleménye - Rövid hírek

A két világháború között gyári tisztviselőként dolgozott és a Ma­gyarországi Magánalkalmazottak Szakszervezetében is tevékeny­séget fejtett ki. A felszabadulás után tudományos statisztikusként működött. Munkája során figyelme mindinkább gazdaságtörténeti kérdések felé fordult. Rövid ideig a Marx Károly Közgazdaság­­tudományi Egyetemen tevékenykedett, majd 1950 óta a Történet­­tudományi Intézetben dolgozott. Sándor Vilmos széles körű gazda­ságtörténeti munkássága nagy jelentőségű a munkásmozgalom­­történeti kutatás szempontjából is. Ehelyütt csak alapvető művére, a „Nagyipari fejlődés Magyarországon 1867—1900” című, 1954- ben megjelent könyvére utalunk, amelyben mind a magyarországi ipari forradalom jellemvonásaira, mind a hazai proletariátus kiala­kulására és helyzetére vonatkozóan nagy fontosságú megállapítá­sokat tesz. Munkái közül még megemlítjük a „Magyarország füg­gőségének jellege a dualizmus korában” című, 1958-ban megjelent számottevő tanulmányát. Tudományos tevékenysége mellett Sán­dor Vilmos lelkes nevelői, konzultánsi munkásságot fejtett ki; ta­nácsára, útmutatására mindig bizton számíthattunk. Emberséges, elvhű, tudós és szerény egyéniségének emlékét kegyelettel meg­őrizzük.* Az elmúlt hetekben érkezett el hozzánk a híre, hogy dr. Mérő Gyula ügyvéd az Egyesült Államok Evanston nevű városában (Illinois állam) életének 80. évében 1961. május 17-én meghalt. Mérő Gyula az első világháború előtti években a Szabó Ervin körül tömörülő ellenzéki csoport egyik legjobb képviselője volt. Ebben az időszakban — főleg 1906-ban — széles körű publicisztikai tevé­kenységet fejtett ki és bírálta az MSZDP vezetőinek megalkuvó, az általános választójog követelését mértéktelenül túlbecsülő poli­tikáját. Bár nézetei már ekkor sok vonatkozásban szindikalista jel­legűek voltak, mégis kiállt a „forradalmi taktika” mellett. Sajnos, tevékenységének későbbi szakaszairól egyelőre alig vannak ada­taink. Sokat utazott Nyugat-Európában, valószínűleg még 1918 előtt költözött az Egyesült Államokba. Továbbra is kapcsolatban állt a szakszervezeti mozgalommal. Utolsó éveiben történelmi ta­nulmányokkal — a francia forradalom kérdéseivel — foglalko­zott.* Bukarestből kaptuk a hírt, hogy dr. Varga B. László, az RKP Párttörténeti Intézetének osztályvezetője, a S. Gheorghiu Párt­főiskola tanára 1962. június 2-án, hosszas szenvedés után elhunyt. Varga B. László 1905-ben született Nagyváradon. A román földes­­úri-burzsoá uralom idején kapcsolatba került a szocialista mozga­lommal; újságírói-publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Munka­társa volt a „Korunk” című folyóiratnak. A horthysta hatóságok

Next