Párttörténeti Közlemények, 1962. augusztus (8. évfolyam, 3. szám)
1962 / 3. szám - Bethlen Oszkár: Az antifasiszta népfront-kormány kérdéséről
Korántsem 1935-ben, nem a KI VII. kongresszusán merült fel először az olyan kormány megalakításának a gondolata, amely még nem a proletárforradalom, a proletárdiktatúra kormánya, de amelyet a munkásosztály irányít, vezet, s amely — az adott helyzet figyelembevételével — a munkásság osztályérdekeit és a dolgozó nép érdekeit képviseli. De amikor a KI VII. kongresszusa állást foglalt az egységfront vagy a népfront kormányának kérdésében, ez mégis nagy újdonság erejével hatott. Így hatott azért, mert a Kommunista Internacionáléban hosszú éveken át az az álláspont honosult meg, hogy a kommunista pártok csak a proletárhatalom kivívása után vehetnek részt kormányban. A Kommunista Internacionálé Lenin tanításaiból indult ki, ezeket alkalmazta új körülmények között és új módon, amikor állást foglalt a népfront-kormány kérdésében. Lenin ismételten hivatkozott a Párizsi Kommün példájára, s hangsúlyozta ezzel kapcsolatban: „ . . . elvileg teljesen megengedhető, bizonyos feltételek mellett meg éppenséggel kötelező, hogy a szocialista proletariátus képviselői a kispolgársággal együtt részt vegyenek a forradalmi kormányban”. Rendkívüli aktualitása volt a KI VII. kongresszusa idején is Lenin tanításának arról, hogy milyen legyen a demokratikus forradalomban a forradalmi kormány programja: „ . . . meg kell jelölnünk e kormány akcióprogramját, olyan akcióprogramot, amely megfelel a jelenlegi történelmi helyzet objektív feltételeinek és a proletárdemokrácia feladatainak. Ez a program pártunk egész minimális programja, azoknak a legközelebbi politikai és gazdasági reformoknak a programja, amelyek egyrészt megvalósíthatók a jelenlegi társadalmi és gazdasági viszonyok talaján, másrészt szükségesek a további lépések, a szocializmus megvalósítása szempontjából.” Lenin a „Két taktikádban a „felülről” való harc új formájának nevezte a proletárpárt részvételét a demokratikus forradalom kormányában, ezzel is kifejezve, hogy a párt belépése a kormányba nem az osztálybéke aktusa, hanem az osztályharcé; a munkásosztály új pozíciójából folytatja harcát programjának megvalósításáért, a további céljaiért. Lenin a demokratikus forradalom kérdését tárgyalva állandóan hangsúlyozta, hogy a burzsoázia korunkban nem lehet következetesen forradalmi, fél saját . A népfront-kormány politikájának történetéhez hozzátartozik, hogy a VII. kongresszus elsősorban az egységfront-kormány lehetőségéről tárgyalt. Az elnevezésnek azonban nem kell itt túl nagy jelentőséget tulajdonítani; az egységfront kormánya alatt a kongresszus nemcsak a kommunista és a szociáldemokrata párt, vagy az utóbbi balszárnya egységén alapuló kormányt értett, hanem olyan kormányt, amely más antifasiszta pártokra is támaszkodik, tehát azt, amit később a Komintern és az egész kommunista mozgalom népfront-kormánynak nevezett. 5 Lenin Művei, 9. köt. Szikra 1954. 134. old. 6 Uo. 13—14. old. , 7 Uo. 16. old.