Párttörténeti Közlemények, 1962. november (8. évfolyam, 4. szám)

1962 / 4. szám - Dokumentumok - Erényi Tibor: Szántó Béla tanulmánya az első világháború előtti magyarországi ellenzéki szociáldemokrata irányzatokról

DOKUIMllN!TUIM®IIC szántó Béla tanulmánya az első világháború előtti MAGYARORSZÁGI ELLENZÉKI SZOCIÁLDEMOKRATA IRÁNYZATOKRÓL Szántó Bélának, a Magyar Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosának, az illegális KMP egyik vezetőjének két terjedelmesebb történeti munkája je­lent meg: 1920-ban Petrográdon és Bécsben kiadták A magyarországi pro­letariátus osztályharca és diktatúrája című művét, 1947-ben pedig Buda­pesten megjelentek A magyar munkásmozgalom 1914-ig címmel összegyűj­tött előadásai. A Párttörténeti Intézet archívumában őrzött Szántó Béla­­hagyaték azonban azt tanúsítja, hogy a szerző szélesebb körű, a megjelent munkák tematikáján túlmutató történetírói tevékenységet fejtett ki. A hagyatékban — Szántó Béla megjelent munkáinak kéziratvariánsain kívül — találhatók olyan kéziratok is, amelyek mind ez ideig nem kerültek sajtó alá. Úgy tűnik, hogy az alább közölt kéziratot 1947-ben megjelent könyve egyik fejezetének szánta. Végül is azonban nem kapott helyet a kö­tetben, amelynek 195. és 196. oldalán Szántó Béla csak röviden és megle­hetősen általánosan foglalkozik az 1914 előtti ellenzéki szociáldemokrata irányzatokkal. Úgy véljük, hogy ez az írás hasznosan egészíti ki a szerző említett munkáját. A kézirat erősen visszaemlékezés jellegű, hiszen Szántó Béla kimagasló harcosa volt az ábrázolt küzdelmeknek. Emlékezete megőrzött olyan ese­ményeket is, amelyek más forrásokból alig rekonstruálhatók. Állásfoglalásá­nak értékét fokozza, hogy abban a kortárs tanúságtételét látjuk. A tanul­mány érdekes és értékes adatokkal gyarapítja eddigi ismereteinket az MSZDP felépítéséről, bonyolult,nehezen áttekinthető struktúrájáról. Kiváltképpen ér­deklődésre tarthat számot mindaz, amit Szántó Béla a párt 1905-ös politikájáról, az ellenzék célkitűzéseiről és módszereiről ír. Adatai és megállapításai hoz­zájárulnak az említett kérdésekről elterjedt vulgáris nézetek eloszlatásához. Nem mentes viszont a tanulmány vitatható megállapításoktól sem. Úgy véljük, hogy a pártszakítással, illetve az Alpári Gyula tevékenységével kap­csolatos megállapítások — a figyelemre méltó érvek felsorakoztatása elle­nére — további vizsgálódást igényelnek. Az olvasónak feltűnhet az is, hogy a szerző — anélkül, hogy az objektív lehetőségekkel számot vetne — mi­lyen nagy követelményekkel lép fel a korabeli magyar szocialista mozga­lommal szemben. A szövegből, illetve a már említett könyv megjelenésének időpontjából arra következtethetünk, hogy Szántó Béla kéziratát 1946-ban írta. Az általánosan ismert korabeli felfogás, a szociáldemokrata mozgalom nem egy vonatkozásban sematikus értékelése, a történelmi szempont bizo­nyos fokú mellőzése erősen hatott az ő álláspontjára is. Itt jegyezzük meg, hogy Szántó Béla szövegéből a Szabó Ervin álláspont­ját idéző terjedelmes bekezdéseket elhagytuk, a tanulmány befejező részét pedig azért mellőztük, mert az ma már idejét múlta és — a személyi kul­tusz hatására — kétségkívül megtévesztő megállapítások alapján íródott. A kihagyott részek tartalmára jegyzetben utalunk. A kéziratnak nyilvánvalóan vannak olyan vonatkozásai, amelyekről az adatszerű igazság — éppen dokumentumok hiányában — egyelőre alig áll.-

Next