Párttörténeti Közlemények, 1964. szeptember (10. évfolyam, 3. szám)
1964 / 3. szám - Tanulmányok - Gábor Sándorné: Az 1919-es bécsi magyar ellenforradalmi emigrációról
reakciósok bíztak Batthyányban, akit még abból az időből jól ismertek, amikor a király személye körüli miniszter volt. Hajós valóban elment Batthyányhoz, aki előbb más úton próbálkozott a pénz megszerzésével. Beszélt a vele egy szállodában lakó Segré tábornokkal, az olasz katonai misszió vezetőjével és kérte, hogy az antant foglalja le a pénzt. Ilyen ügyeket az antant természetesen nem vállalt. Batthyány ezután Hajóssal együtt elment egy „osztrák előkelőséghez” is, akitől ugyanezt kérte, de a vele folytatott tanácskozásról Batthyány nem volt hajlandó nyilatkozni.52 Batthyány a sikertelen próbálkozások után hozzájárult, hogy Hajósék betörjenek a követek magánlakásába és elrabolják a pénzt. Hajóst egy bécsi keresztény szocialista lakatos tanította a betörés mesterségére, de mégsem sikerült minden ajtót felnyitnia. Május 2-án reggel Magurányival más úton próbálták céljukat elérni. A követek új szolgáját, egy volt urasági inast 10 000 korona és biztos elhelyezés ígéretével megvesztegették, aki beengedte őket Fenyő Andor szobájába. Két táskát találtak a ruhásszekrényben, de csak az egyiket sikerült felnyitniuk. Ebben 10 000 koronásokban több mint 100 millió volt. A táskák elszállításában és a további munkában Magurányi már nem vett részt. Hajós a követség egyik altisztjével és osztrák barátjával végezte el a további feladatot. A két táskát autóval egy Bécs környéki villába vitték. Az osztrák barát, hogy a gyanút magára terelje, a villából két hasonló külsejű kofferrel autóján Grác felé indult. Délután két személy, többszöri kocsiváltással vitte el külön-külön a pénzzel teli táskákat Déry Frigyes kereskedelmi tanácsos, műgyűjtő Mariahilferstrasse 82. sz. alatti lakására.53 Hajós jelentette Batthyánynak, hogy a pénzt biztonságba helyezték, aki azonnal közölte Szmrecsányival a jó hírt. A Sacher szállodában Szmrecsányi, Sigray, Pallavicini, Boroviczeny és Bartlett pezsgővel ünnepelte meg a sikert, majd tanácskozásra ültek öszsze. Mindenképpen meg akarták akadályozni, hogy a követek viszszaérkezésük után azonnal nyomozást indíttathassanak a pénz után. 52 Batthyány id. mű, 296—298. old. — A diplomáciai életben jártas Hajós is diszkrétebb, mint Kerecseny. Schumpeterről „Arnold” álnéven ír, de egyébként azonos módon. Támogatóiknak azonban szélesebb körét említi: „Ezen munkánkban óriási segítségünkre volt az osztrák előkelő társaságnak, az osztrák papságnak és az osztrák hivatali karnak néhány tagja ...” (Pl Archívum, BKV.gy. 31.) A továbbiakban a követség kirablásával kapcsolatos események leírása az eddig felsorolt anyagokon kívül a következő forrásokon alapul: Pl Archívum. Budapesti tszk. 1920—9389/2. Boroviczeny Aladár tanúkihallgatási jegyzőkönyve; Ashmead, Bartlett id. mű; Kerecseny János: A magyar Dreyfus-per. Bp. 1925. Pápai főiskolai kny. 53 A „Reggeli Újság”-ban, Batthyány halála alkalmával 1931. február 3-án megjelent nekrológ szerint „A bankgasse-i milliókat Hajós Jenő követségi titkár az ő [Batthyány] erkölcsi felelőssége mellett helyezte letétbe Déry Frigyesnél.” Párttörténeti Közlemények