Párttörténeti Közlemények, 1968. augusztus (14. évfolyam, 3. szám)

1968 / 3. szám - Konzultáció - Erényi Tibor: Az anarcho-szindikalizmusról

KONZULTÁCIÓ ERÉNYI TIBOR: AZ ANARCHO-SZINDIKALIZMUSRÓL A nemzetközi és a magyar munkásmozgalom történetének tanul­mányozása során nemegyszer felvetődik az anarcho-szindikalizmus problémája. A tankönyvekben található — természetszerűleg rövid — magyarázat alig adhat kellően áttekinthető képet erről a na­gyon is összetett irányzatról. A kérdés megértését nehezíti az is, hogy mind az anarchizmusról, mind pedig a szindikalizmusról, to­vábbá a két irányzat sajátos együttes jelentkezéséről több téves nézet terjedt el a munkásmozgalom történetét tanulmányozók so­raiban. Vannak, akik az anarchizmust — a klasszikus irodalom korábbi és felületes olvasása alapján — csak kalandorkodásnak, pusztán hóbortos individualizmusnak fogják fel, a szindikalizmus­­ban pedig valamilyen, a munkásosztály érdekeitől teljesen idegen törekvést látnak. Ez a szemlélet — ha meg is vannak benne az igazság bizonyos elemei — egyoldalú és történelmietlen. Mások — kétségkívül meglevő pozitív vonásokat eltúlozva — megfeledkez­nek az alapvető hibákról, a kudarcokról, és egyes részigazságokat hangsúlyozva, hajlamosak az egész irányzat ugyancsak egyoldalú megítélésére.* A XIX. század első évtizedeiben kibontakozott anarchista irány­zat, amelynek első nagy hatású képviselője a német Max Stirner, a lázadás szellemét testesíti meg. Ez a lázadás az egyéniség nevé­ben­­ az állam ellen irányul. Stirner elveti a polgári magántulaj­dont, és nem huny szemet a társadalmi igazságtalanságok felett. Szerinte a „szegények” akkor változtathatnak helyzetükön, ha fel­lázadnak a „gazdagok” ellen. Győzelem esetén elképzelhető, hogy létrejön az „egoista tulajdonosok” — azaz a kisárutermelők — szö­vetsége, amely Stirner felfogása szerint a társadalmi együttélés leg­jobb formája. Stirner követője Joseph Proudhon, akitől maga az anarchizmus (uralomnélküliség) kifejezés származik. Proudhon az

Next