Párttörténeti Közlemények, 1972. június (18. évfolyam, 2. szám)

1972 / 2. szám - Tanulmányok - Pándi Pál: Révai József Petőfi-képéhez

PÁNDI PÁL: RÉVAI JÓZSEF PETŐFI-KÉPÉHEZ* A címmel is jelezni kívánom, hogy nem következik itt részletes elemzés Révai József Petőfi-értelmezéséről, cikkeinek és tanulmá­nyainak Petőfire utaló gondolatairól. Egy ilyen igényű munka Ré­vai tevékenységének legalább negyven esztendejét kellene, hogy felölelje. Nem túlzás ez, hiszen ismeretes, hogy Révait fiatal ko­rától kezdve foglalkoztatta Petőfi egyénisége, történeti szerepe, s hogy a harmincas évektől kezdve történeti tanulmányainak és po­litikai analógiarendszerének (hivatkozási szférájának) középpont­jába kerül Petőfi kora, Petőfi és köre. Révai Józsefnek egész életre kiható nagy költői élménye Ady Endre volt. Hozzá hasonlóan mély esztétikai benyomást nem gyakorolt rá Petőfi életműve. De évtize­deken át foglalkoztatta őt a reformkor és 1848—49, úgy is, mint a történelem ösztönző példája a felszabadulására váró magyar nép előtt, úgy is, mint a felszabadult ország, a népi demokrácia előide­­je, történelmi őse. És foglalkoztatta Révait a reformkor és 1848, tehát Petőfi kora úgy is, mint forradalmi költészet és forradalmi gyakorlat, művészet és élet kapcsolatának a problémáit felmutató és — részben — megoldó kor és egyéniség példája. Mindebből az következik, hogy Révait elsősorban politikai-történelmi szempont­ból vonzotta Petőfi kora és műve, így igaz ez, de magyarázó észre­vételekkel kell kiegészítenünk a fenti mondatot. Először azzal, hogy Révai József számára történelmi jelentőségű, politikai érde­kű kérdés volt a költő és a történelem, a költő és a hatalom, a köl­tészet és az osztályharc s a nemzeti harc speciális összefonódása. * Egy pedagógusoknak tartott előadás kibővített szövegét nyújtjuk itt át az olvasónak. Révai József cikkeit és tanulmányait műveinek a Szikra, il­letve a Kossuth Könyvkiadónál megjelentetett szövegeiből idéztük. A szó­ban forgó kérdésekkel nagy szakirodalom foglalkozik, csak utalunk itt Ara­tó Endre, Erényi Tibor, Fekete Sándor, Forgács László, Király István, Mód Aladár, Sőtér István, Spira György, Szabolcsi Miklós, Varga János tanul­mányaira, illetve monográfiáira.

Next