Párttörténeti Közlemények, 1972. június (18. évfolyam, 2. szám)
1972 / 2. szám - Tanulmányok - Pándi Pál: Révai József Petőfi-képéhez
PÁNDI PÁL: RÉVAI JÓZSEF PETŐFI-KÉPÉHEZ* A címmel is jelezni kívánom, hogy nem következik itt részletes elemzés Révai József Petőfi-értelmezéséről, cikkeinek és tanulmányainak Petőfire utaló gondolatairól. Egy ilyen igényű munka Révai tevékenységének legalább negyven esztendejét kellene, hogy felölelje. Nem túlzás ez, hiszen ismeretes, hogy Révait fiatal korától kezdve foglalkoztatta Petőfi egyénisége, történeti szerepe, s hogy a harmincas évektől kezdve történeti tanulmányainak és politikai analógiarendszerének (hivatkozási szférájának) középpontjába kerül Petőfi kora, Petőfi és köre. Révai Józsefnek egész életre kiható nagy költői élménye Ady Endre volt. Hozzá hasonlóan mély esztétikai benyomást nem gyakorolt rá Petőfi életműve. De évtizedeken át foglalkoztatta őt a reformkor és 1848—49, úgy is, mint a történelem ösztönző példája a felszabadulására váró magyar nép előtt, úgy is, mint a felszabadult ország, a népi demokrácia előideje, történelmi őse. És foglalkoztatta Révait a reformkor és 1848, tehát Petőfi kora úgy is, mint forradalmi költészet és forradalmi gyakorlat, művészet és élet kapcsolatának a problémáit felmutató és — részben — megoldó kor és egyéniség példája. Mindebből az következik, hogy Révait elsősorban politikai-történelmi szempontból vonzotta Petőfi kora és műve, így igaz ez, de magyarázó észrevételekkel kell kiegészítenünk a fenti mondatot. Először azzal, hogy Révai József számára történelmi jelentőségű, politikai érdekű kérdés volt a költő és a történelem, a költő és a hatalom, a költészet és az osztályharc s a nemzeti harc speciális összefonódása. * Egy pedagógusoknak tartott előadás kibővített szövegét nyújtjuk itt át az olvasónak. Révai József cikkeit és tanulmányait műveinek a Szikra, illetve a Kossuth Könyvkiadónál megjelentetett szövegeiből idéztük. A szóban forgó kérdésekkel nagy szakirodalom foglalkozik, csak utalunk itt Arató Endre, Erényi Tibor, Fekete Sándor, Forgács László, Király István, Mód Aladár, Sőtér István, Spira György, Szabolcsi Miklós, Varga János tanulmányaira, illetve monográfiáira.