Párttörténeti Közlemények, 1973. december (19. évfolyam, 4. szám)
1973 / 4. szám - Tanulmányok - Nemes Dezső: Az imperialista háború támogatásának ideológiája és taktikája az MSZDP-ben a háború első évében
érintik.” A magyar proletárság nevében kijelentette, hogy a nép nem akar háborút és „néprontó gonosztevőknek, a történelem szégyenfájára szögezendő bűnösöknek tartja a tragikus végzet előidézőit”. A háború kitörése után pedig — előbb sajnálkozva és szégyenkezve behódolva, majd háborús lelkesedést mutatva — a néprontó gonosztevők, a történelem szégyenfájára szögezendő bűnösök mellé állt! Nem átallotta a Monarchia hódító háborúját „nagy történelmi eszme” megvalósítójának, az európai demokrácia diadalra vivőjének nyilvánítani. Garamiék, német és osztrák kollégáikhoz hasonlóan, nem hagyták zavartatni magukat amiatt, amit a Monarchia bűnös politikájáról a háború kitörése előtt mondottak. Amiatt sem, hogy az antanthatalmak szociálsovinisztái azzal az indokkal támogatták „saját” imperialistáik háborúját, hogy az a német barbarizmus ellen védi ugyancsak a „demokráciát”, no meg a nemzetek „önrendelkezését”. Az antantszocialisták hazug érvelését könnyű volt cáfolni azzal, hogy miféle demokrácia és önrendelkezés az, amiért Franciaország és Anglia a reakciós cári birodalommal szövetségben háborúzik. Eközben szemére hányták az angoloknak és franciáknak, miért nem hagyták, hogy a központi hatalmak Szerbia letiprásával együtt Oroszországot is leverjék az „európai demokrácia” nevében. A központi hatalmak imperialista rablócéljainak feldicsőítéséhez azonban nem volt elegendő elítélni Anglia és Franciaország szövetségét Oroszországgal. Igyekezniük kellett elbagatellizálni és elködösíteni azt a tényt, hogy a Monarchia rohanta meg Szerbiát. Próbálták katonai okokkal igazolni azt is, hogy a német csapatok betörtek Belgiumba. Ebbéli iparkodásukban a központi hatalmak szociálsovinisztái egyszerűen csatlakoztak az uralkodó osztályok háborús propagandájához. De ők, mint a szocialista eszmék képviselői, szocialista pártok vezetői álltak a soviniszta uszítók, az imperialisták oldalára, így lettek „szociálsoviniszták”, „szociálimperialisták”. Külön specialitásuk az volt, hogy a központi hatalmak háborúját az orosz forradalmároknak nyújtott segítségnek igyekeztek feltüntetni. A cárizmus rablóháborújával szembefordult orosz forradalmároknak és a népeknek mindenütt az nyújtott volna tényleges segítséget, ha a szociáldemokrata pártok valamennyi hadviselő államban harcot hirdetnek „saját” burzsoáziájuk rablóháborúja ellen, teljesítve azt, amit a háború előtti években mindezek a pártok nyilatkozataikban vállaltak és ígértek. Egyébként tudott dolog, hogy az 1905-ös forradalom idején a császári Németország és az Osztrák—Magyar Monarchia A Népszava 1914. augusztus 7-i vezércikke a központi hatalmak álláspontjának megfelelően ismertette a hadbalépés menetét, s bizonygatta, hogy az antant a bűnös a világháborúért. Ennek kapcsán írta ezt is: „Németország ultimátumot küldött Belgiumnak, ultimátumot kellett küldenie, mert az ragaszkodott semlegességéhez, nem akarta megengedni a német csapatoknak Belgium területén átvonulását, amivel hátráltatta volna a német hadak útját.” Szolgaian átveszi a német hadvezetőség arcátlan imperialista indokát.