Pásztortűz, 1925 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1925-02-08 / 3. szám

Gyűl gondolat, nő és kihajt virága, Eszem forrong, felszív magába mindent. Túlságosan kifejleszti az élet, Nagy útja elleng végtelen homályba, Nem egyenlő a harc. Szeretném, ha szivem mindegyre verne, Mozgatná minden, minden visszahatna, Mindent beszívna, nőne végtelenre, Nem alkudna élettel, rosszasággal, S várna szépségeket. (Gyergyószentmiklós.) Egy perc csupán S az éj után, Fagyos, didergő reggelen A napsugár Hő csókra vár S az ablak tükrén megjelen. Nem egy, se száz, Már ott bokáz Tolongó, fürge sok vitéz, Sarkantyút ver Tán százezer S kiváncsi-kandin be-benéz. Üde az arc, Van szörnyű harc, Csárdásra rakják lépteik. Már egyre megy, Győztes lesz egy S versenyt jár érte mindenik. Párkány-szegély (A síkja mély) Euklides. Két vonalat húztál a végtelenbe Euklides és láttad: összeérnek. Két édes gyermekem, eszem és szivem, Táplállak és kérdem már: messze menve, Mit rejt a sorsotok ? Euklides, jaj, túl korán születtem, Koromnak vagyok csak mákszemnyi képe. Láz-élet nyüzsög, új kor, új találmány, Új vérkeringés és új fény fölöttem. Új diadal, nagy ész. De hol vannak új szívek, új jóságok ? Szív l ész új útra össze nem fonódik És nincs, ki látna végtelen jövőben, Nagy, egyesült útjukról fényes álmot. Nincs új Euklides. Imecs Béla. Muskátlis ablakok. Ébredve nézi legbelül. Csupa virág, Zöld, hajló ág S fülükbe a csend hegedül. Muskátli-lány Mind valahány, Magányos, árva, elhagyott. Szeretne bár. Hiába már, Kopottan, fosztva állnak ott. Kezükbe nincs A drága kincs, Övék volt és ma senkié. Az őszutó, A bajhozó Csapó esőben elvivé. Kinek a csók? A kis kacsók Félénken nyúlnak kifelé. Bimbózó bog Legényt ha fog, Nem nézhet most még nyár elé. . . . Zenél a csend Mindegyre bent S játékot űzni egyse tud. Csak várnak ők A szenvedők, Számukra nincs más válaszút. Hiába ám / Üvegfalán Sugárvitéz mind bent terem. Nem vár, se kér, A csókja vér S lány ajkán nyíl a szerelem .. . Uj párra pár Lebegve jár, Nevet a hóra színözön S muskáths­ág, Magyar virág Télen a nyárba beköszön. Bakkay Béla.

Next