Pásztortűz, 1941 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1941-02-01 / 2. szám
»Szociális kérdésnek«, a népfőiskoláknak, a minőségi magyarságnak előfutára. Leggyakrabban használt szava a: »sociális« és végtelenül aprólékos, elemző módszerű feljegyzéseinek minden sorában ott bujkál a minőségi elv. Előre megérezte a franciák tragédiáját. »Ezek az árnyalatok fogják tönkretenni Franciaországot« — írja a túlfinomult, üvegházi francia életről. Ha francia lett volna a kosárfonó Péguy-t és a »paraszti« Giono-t előzi meg arisztokrata létére! A magyar Justh Adyt elűzi sokban, a magyar nyugatosokat, s azokat az új, fiatal írókat, akiknek még — s ez Justhot kivéve, a századvégiek jelenben is érezhető hatása! — ma is nehéz parasztokkal, vagy parasztoknak színházat játszani. írónak torzó maradt, de lelkisége, műveltsége, magyar szempontú célzatai, s nem utolsó sorban Naplójának — minden cikornyája, száraz analízise, s bágyadtsága ellenére is —• nagyszabású volta, mindenképpen eldöntötte: a századvég e nemben legnagyobb szabású alakja volt. A párisi szalonélet jellemzései közben használt szólásával élve: »egészen grand genre .. .« Harmincegyéves korában halt meg. Szabó István JÄRNEFELT: KOMIKKO LAKÓI Regény. Az Athenaeum kiadása, Budapest. A paraszti sors a világ minden táján egy és ugyanaz: nehéz küzdelem. A föld göröngyeinek azonban könnyebb, mint annak, aki rajta él. A földet megműveli a gazda s nemcsak földből él, hanem a földön és a földért. A föld egyszerű emberének azonban a föld mellett még ezer egyéb gondja is van- El kell igazodnia a hasonszőrűek világában is és ebből a fizikai lét határvonalát állandóan túllépő bonyodalmak születnek. Järnefelt finn földön élő svéd paraszt család életéről bontja le a titkok leplét. S ha a paraszt sorsa e földön egy és ugyanaz is a földhöz való viszonyt illetőleg, látnunk kell, hogy mégis nagy a különbség a mi földmíveseink és a messzi északi föld parasztjainak dolgaiban és lelki szerkezetében is. A különbség mindössze annyi, ahány fokkal északabbra fekszik a finn rög a magyar televénytől. A Nyholmok életében s egymáshoz való kapcsolatában az érzések sokkal hűvösebben, sokkal szemérmesebben nyilatkoznak meg, s azt a rendnek és ragaszkodásnak kétségtelenül olyan formája szabja meg, amely ismeretlen a mi fogalmaink szerint. A Nyholmok tudják életük leckéjét, ha azt nem is mondják fel hangosan. Egymáshoz való szeretetük rendkívül erős, csak nem tud felforrani. Vallásosságuk igen mély, de nem éli ki szavakban magát Dolgaik az élet és halál két mesgyéje között láthatatlan rendtartás szabályai szerint mennek a maguk útján. S amíg maguk között vannak, addig ennek a hűvös, tiszta s befelé élt életrendnek magától értetődő folyamatát nem zavarja semmi. Csak amikor Nyholm Helge finn leányt visz feleségként a házhoz, kezd a kimondott és a ki nem mondott szavak láthatatlan szálaiból összeszövődni a tragikum fátyola, hogy később egészen betakarja Koivikkót és lakóit. Tulajdonképpen azzal indult el a tragédia, hogy a Nyholmok életrendjébe belecseppent idegen leány, Maija, vidám és friss finn lelkét a zárt és puritán svédek nem tudják megérteni. Csak a különbséget érzik és nem tesznek semmit az összehangolódás elősegítésére. Az élet íze megkozmásodik az addig boldog és csendes Koivikkóban . Maija, bár szíve alatt hordja már Helge gyermekét, mégis elhagyja az urát. A földi dolgok rendje szerint dönteni kell Koivikko tulajdonjogáról is. Olyan ügy ez, amit nálunk felé békességgel, vagy némi veszekedések és torzsalkodások árán könnyen megoldanak az érdekeltek. Csakhogy Nyholm Helge a maga nagy szerencsétlenségére olyan matériából készült, amelyik az ilyenfajta, kis tűszúrásokkal sebző hadakozást nem bírja Egy egészen jelentéktelen kicsi szócsata kellős közepén kimegy a szobából és agyonlövi magát- Feláldozza az életét, hogy lelke békességét megmenthesse. Ez a kifejlet kimondhatatlanul lehangoló és megrázó volna Jameselt különös írásművészete nélkül. Csakhogy Janefelt 114