Pásztortűz, 1941 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1941-02-01 / 2. szám
ERDÉLYI IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVII. ÉVFOLYAM , 1941. FEBRUÁR. 2. SZÁM. " NE VEDD VISSZA MÉG... Sándor Juditnak-Uram, tudom, nem tarthat ez sokáig így: A lépteim s a, lelkem szabadsága — Ez a jó belső bizonyosság — — Nem nőhetnek, Uram, égig a fák — A tiszta szívnek ez a könnyű kéje: Úgy félek, Uram, visszaélek vele. Pedig ez Uram, mind mind a Tied — S amikor akarod — visszaveszed- e, ne vedd vissza még — Olyan jó ez az édes könnyűség — Nemcsak hangulat, vagy dal terem benne — Mintha valami sokkal mélyebb lenne — Uram, a szemem úgy pihen ma máson, Hogy magam elfelejtve, neved áldom, Áldom szent Neved magam elfelejtve, Én, a szeretet nagy számkivetettje: Aki csak kaptam, kaptam egyre-másra, S nem volt szívem az ajándékozásra. Most, látod, gondoskodva néha, féltve, Meg-megállok más lélek közelébe S nyugtatom kezem símogatón, áldón, Segítőn is tán, — testvéren, baráton, Csüggedt virágon, drága kisleányon. Ó Uram, őrizd szívem tisztaságát, Bölcs békességét, mély bizonyosságát — Ne haragudj, ha szolgálni szeretnék — ösvényeiden messze földre mennék — Bocsásd meg jóra-rest nyomorúságom Minden nyomasztó, gyötrő régi vétkét! 65