Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1855
I Ovidius Metamorphosisa négy időszakának kath. szempontboli magyarázata. Félve bár, de azon meggyőződéstől bátorítva, hogy csekély de jószándéku törekvésemet azok, kik a katolikus ügynek barátai, a czélból, melyet kitűztem fogják méltányolni, kezdek föladatom teljesítéséhez, mely abban áll, hogy értekezést írjak az ifjúság számára. — Mivel pedig felfogásom szerént a Programmbani értekezések nem csak a tudományos nézetek, vagy kételyek megvitatására, sőt inkább a Gymnasium szellemi iránya és törekvése, szóval a vallás-erkölcsi és tudományos haladás kimutatására szólnak, azért vezérszavamhoz híven, vallás-erkölcsi s tudományos értekezést akarok írni, akarok pedig nem csak azért, hogy lássák az egyház a haza és a szülők a szellemet, melyben gyermekeiknek eme az egyház leendő tántoríthatlan bajnokainak, a szülők vigaszai és öregségek támaszainak, a haza lelkes polgárainak elméjét és szivét kiművelni törekedtünk; hanem azért is, hogy tudják az ifjak, s később ember korukban, ha talán a valódi erényesség útjáról letértek, kezükbe véve boldog ifjúságuk ezen kedves emlékét észrevegyék, hogy az ebben letett elvek, és magasztos irány az, melyben haladva, Isten és az emberek előtt valódi becsületességre szert tehetnek. Miért is szilárdan ragaszkodva múlt évi Programjunk irányához, melyet a classikusokra nézve nem csak az „Organisations Entwurf“ tűzött ki, hanem a melyet már Juvencius is 1726-ban kiadott „Ovida Metamorphoseon libri 15“ cziműi munkájának végén, tüzetesen ugyan e munkára, de általán véve minden classikusok értelmezésére nézve, e szavakban ajánlott: „Erit igitur christiani praeceptoris videre, quid lateat sub illo cortice fabuloso, et veritatem istis involutam umbris evolvere. Sic impiae vestustatis venena vertentur in antidota, et suus virtuti honor improborum errore ad vitia traductus, jure merito restituetur. Ruamvis autem haec una caperetur utilitas ex historia fabulosa, quamvis haec una legereture tot ilagifiorum, quibus religio profana sordes, sterquilinio gemmna, nimirum commendatio Christianae Religionis, quae Deum moresque, tanto veteribus illis dissimiles tradit, salis magnus pateret ad juventutem non pie solum, sed festive ac eleganter instituendam campus“ indul útnak ez értekezés azon kívánsággal párosulva, bár oly szívvel fogadtatnék, milyennel nyujtatik! Juvencius e szavai: „commendatio Religionis Christianae“ útmutató és vezéreszméül szolgálnak értekezésemben, de a szellemet is mutatják, mely azt lelkesíti. Tehát a szellem, mely azt áthatja az egyházé, azon szellem melyről az Apostol mondá: „A betű megöl, a szellem pedig megelevenít“ (Kor. II. 3, 6.) Meggyőződésem szerént ezen szellem az, mely a pogány classicitásnak életet ad, ez az, mely valódi műveltséget teremt, ez, mely nélkül az csak görög vagy római, tehát pogány műveltséget képes létrehozni. És amaz isteni, az emberi észt felvilágosító, a szivet megnemesítő, és a pogányság mérgét üdvös gyógyszerré változtató szellemben Ovidius „Átváltozásai“ (Metamorphosisának) *) az emberiség négy időszakáról szólló költeményét értelmezni tűztem ki a jelen értekezés tárgyául. *) Mirouolis foois görög származású szóátalakulás,• más alakjat átváltozást jelent.