Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1857
És ez így van, ennek így kell lenni az összes emberiség különböző korszakaiban is. Korunk — nem mérlegelem jogosan-e — férfiúnak valja magát, mert az elmélet teréről a gyakorlatira lépett át, szerény véleményem szerint azonban aligha elegendő készülettel, mert a sok fényes siker mellett is borzasztó a problémák száma, melyek megoldására igenis képtelen, és ugyancsak vesződik Sisyphus kövével, mi a rendszeres haladást gyakran megakasztja. Ez annál alaposabb aggodalmat szül, mennél inkább kezd mutatkozni egy veszélyes kórrel : az elmélet tanának visszautasítása, vagy legalább nem kellő méltánylása; pedig közel lehet az idő, midőn az elmélet által felhalmozott készlet elfogy, és akkor---------------majd repetitivra utasítatik vissza. Minden kissé műveltebb állományban rendeztek, vagy legalább megfeszített buzgalommal rendeztetnek az elemi és ezekkel szoros kapcsolatban levő mesterképző tanodák egy új tanrendszer alapján. A reál tanodák is szorgosan elkülönítvék a fensőbb tudományos intézetektől. És ez így jól van, mert hogy jó gyámok, gépész, kereskedő vagy gazdává képezze magát valaki, kitűzött szakmája annyi idejét, és akként veszi igénybe, hogy a fensőbb tudományosságra abból szép kevés marad. Ezen állítás alaposságának megbírálása csak azokat illeti, kik az álalános műveltséget tették foglalkozásaik tárgyává, s kik ama ferde nézeten, hogy a gép minden kerekeinek megismerése már tökélyes tudóssá teszen — ráadásul még legfölebb a bakran szükségeltetvén — felülemelkedtek. Az elemi és reál tanodák kitűnő kegyelet- és ápolásban részesülnek minden részről, fölszerelésükben sem fáradtság, sem költség nem kíméltetik; a magasabb tudományosság tanodái pedig részvétlenség miatt merev szervezetükben alig tengnek. És ez így nincs jól. Az embernek szükségletei kétneműek : anyagiak és szellemiek. Az anyagi igények kielégítésére jótékonyan működnek a reál tudományok, de a szellemi igényeknek, és ezt aggasztó tapasztalás bizonyítja, még csak azon mérvben sem feleltek meg, melyet a legszerényebb várakozás szabott elébnek. Nem tagadható ugyan, hogy a reál tudományok szaporítják a műveltség eszközeit, de azon nézet, mintha a fensőbb tudományosságnak egyedüli s föltétlen eszközeiül szolgálnának, aligha nagy adag tévedést nem tartalmaz; mert azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy érzéki eszes lényben, minő az ember, túlnyomó az érzékiség, s mennél inkább kedvezőbbek erre a körülmények, annál túlnyomóbban zsarnokoskodik a szellemi részen, mi nemcsak egyediségre, hanem az összes emberiségre nézve is áll. Ritka egyén az, ki habár emberi voltának rendeltetését fölfogta is, az anyagi jólét által elkényeztetett érzékeit kellő erélylyel tudná a szellemi munkásságnak fáradalmat s folytonos kitartást igénylő szolgálatába szoritni. És ez lesz alkalmasint egyik oka annak, hogy mozdonyaink sebessége maholnap meghaladja szellemünkét, s kik ezt amazokhoz idomitni törekszenek, úgy járnak mint az, ki olcsón és gyorsan akarván utazni kecskéjét lopva kötötte a vagon után. A társadalmi üdvnek — ha nem a pillanatnyi siker tekintetik — mindig leghatalmasb tényezői azok, kik a fensőbb tudományosság fejlesztésén működnek. A nap sugaraiként terjed ezeknek hatása részint új eszméket fedezve fel, részint a megszülemletteket érlelve a társadalomnak lassankénti, de annál biztosabb boldogítására. Ki nem komorodnék el tehát, látva mily csekély ezen választottak száma mindenütt ugyan, de különösen édes hazánkban, hol még az academicus ülésekben is in productiv névvel tiszteltetik meg a fensőbb tudományossági És pedig a jövő alakja sem vigasztalóbb a jelennél. Legalább tanügyünk állapota nem sokkal szebb jövővel biztat. Én ezúttal az inproductiónak méltatlanul gúnyolt tudományosság érdekében használom nem ugyan avatott, de legtisztább szándékú tollamat, s ebbeli nézeteimet minden jólelkű ügyfélnek „quorum meliore luto finxit praecordia Titan“ gyengéd figyelmébe ajánlom.