A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1878-79. tanév végén
Pro domo. Nagy baj az, midőn a beteg ágya köré már consiliumot kell összehívni, a legtöbb esetben bizony a sok jó tanács és alkalmazásba vett hatalmas gyógyszer daczára halál szokott a betegség vége lenni, de még nagyobb baj, ha izmos egészséges embert szorítanak előbb ágyba, és azután veszik körül egy csapat tudós doktorral, kik őt előbb erőnek erejével betegnek declarálják, és azután vele annak rendiben elbánnak, vele decodtumokat és elixireket megitatnak, fogát húzzák, kiizzasztják, hideg vizbe borogatják, elaltatják, rajta eret vágnak és úgy tovább addig, míg csak a tudós doctorok mindegyikének valami új csodaszer eszébe jut. — Ily helyzetben van 5 év óta Magyarországban a reáltanoda, úgy bántak el vele a tudós doctor urak odafent, és ugyancsak izmos és erősnek kellett lennie, hogy daczára az 5 évi sanyargatásnak, megfogyva bár, még mindig él. — Öt év óta folyvást experimentálnak rajtunk, és nincs azóta tanév, amelyben e helyen valami életbevágó reformról jelentést ne kellett volna tennem. És kik ennek az okai? Már megmondtam, a budapesti tudós doctor urak, akik kevesebb tudománynyal, mint hangzatos frázisokkal, — kevesebb hivatottsággal, mint hivalkodással, — kevesebb értelemmel mint lármával, — kevesebb hazafisággal, mint üzérkedési szellemmel elfoglalván a nyilvános tért, oly zajt ütöttek és ütnek folyvást, hogy a közoktatásügyi kormány az ő mindig és mindenkor hallatszó lármájokat a közvéleménynek, tekintve, tanácsaik után indult, és igy lett a reáltanoda azzá, a mi mostan. — Más országban, de nálunk is azon hadvezért, ki ütközeteket veszt, elcsapják, — de a mi tudós doctoraink még