A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1933-34. Tanévi Értesítője

Széchenyi

Széchenyi. — Iskolánk névadójáról szeretettel tanítványaimnak. — Utak, utcák és terek viselik nevét, iskolák, tudós egyesületek és intézmények az ő szellemét hirdetik. Holtteste felett pedig a halála óta eltelt 74 év alatt sokszor csaptak össze a szenvedélyek, politikai pártok vonultak fel egymás ellen, mint egykor görögök és trójaiak harcolva Patroklos teteméért, hogy mindegyik magáénak vallhassa őt. Mindegyik a maga gyarló szemszögéből bírálva, tört pálcát felette, holott Széchenyi mindennemű konzervatív vagy liberális doktrína felett álló egyetemes magyar életet jelent. Élt 1791—1860-ig. Mint sas emelkedett fel a magyar parlagról a dermedt 18. század fordulóján, kiterjesztett szárnyaival befödte az induló új századot, hogy egy pusz­tuló népet a nemzeti Erény útjára ragadjon. Széchenyi jelenti a ma­gyar 19. századot. Történelmünk nehéz óráiban azóta mindig felkísért töprengő hamleti lelke a nemzet jobbjaiban. Tetemrehívó szelleme előtt vájjon arcpirulás nélkül állhatunk-e meg, ha a mostani magyar életet az ő etnikai és anyagi követelményeihez mérjük? Mit valósítunk meg az ő élet- és nemzetnevelő programmjából? A magyar emberséget meghatározó erők, miket ő fogalmazott meg először: Vallás és Humá­num várjon mennyire járják át a mai társadalom rétegeit? Hegel sze­rint a történelem kitűnő tanítómester ugyan, de tanítványai, sajnos, egy kissé figyelmetlenek. A mi nemzedékünk, mely oly súlyos viszo­nyok közt él, nem tanult Széchenyitől a tervszerű munka, a tisztult ideák és egyenes út emberétől. Nemzetnevelő programmja még ma sincs végrehajtva. Széchenyi halála előtt úgy végrendelkezett, hogy naplóinak, a 19. század e legérdekesebb okmányainak néhány száz oldalát titkára, Tasner Antal égesse el, mert nem akarta, hogy a meg­döbbentő lapok az utókor szeme elé kerüljenek. Tasner, a hű szolga, teljesítette gazdája ez öncsonkító parancsát. Mennyi értékes gondolat, kritika, öneszméltető vád és védelem pusztulhatott itt el, bizonyára a naplók legérdekesebb részei. Széchenyi lelkének legbelsőbb vallo­másai a magyar életről. Röviddel halála után millió meg millió Tasner Antal jelent meg a magyar közéletben, kik ha tán nem oly kézzelfog­hatóan pusztították Széchenyi szellemi hagyatékát, annál még bán­­tóbbat tettek: teljes közönnyel mentek el Széchenyi géniusza mel­lett, szinte programmja ellen éltek és cselekedtek, növelve a 67-es kiegyezés és milleniumi mámorhangulatban azt az árt, mely már éle­tében kezdte elborítani művét. Pedig mindaz, ami naplóiból, leveleiből és írásaiból megmaradt, s nem utolsó sorban élete vonzó példája, hosszú nemzedékeken át lehetne a magyar élet útmutatója, nemzeti kátéja.1*

Next