Jézus Társasága Pécsi Pius Gimnáziumának Évkönyve az 1940/41. tanévről (Pécs, 1941)

Régi jezsuiták Pécsett

Zungge Ferenc. Habár Horvátországból származott, mégis életének nagy részét Magyarországon töltötte; áldásos működéséből Pécsnek is jutott, ahol először 1703-ban, majd 1710—1715 működött. Szerzetesi élete kezdetén ő is a rend szokása szerint tanítással foglalkozott, utóbb azonban kizárólag a lelkipásztorkodásnak élt. Horvát nyelven hir­dette Isten igéjét Eszéken, Sopronban, Péterváradon, Varasdon, Po­zsonyban és Belgrádban, összesen 10 évig. Igazi lelki ember volt, a bokros teendők között is az imádságban mindig összeszedett tudott lenni. Ahol sejtette, hogy Isten nagyobb dicsőségére tehet valamit, nem ismert akadályokat és dolgozott addig, míg tervét szerencsésen végre nem hajtotta. Kiváló szónok hírében állott, bele tudott mar­kolni az emberek szívébe. Ha a szószéken a bűnt ostorozta is, a hall­gatók a nagyrabecsülést és tiszteletet még akkor sem vonták meg tőle. Szigorú és kérlelhetetlen volt maga iránt, külső alakja is elárulta ezt a szigorúságot. És mégis tömegesen és a legnagyobb bizalommal vették körül gyóntatószékét, hogy lelki sebeikre gyógyítást keresse­nek, és megvigasztalódva tértek haza. Ha a lelkek üdvössége kívánta, kész volt életét is kockára tenni. Erről különösen akkor tett tanú­bizonyságot, mikor 1713-ban Pécsett a pestisjárvány alkalmával ápolta a betegeket. A fáradságos és veszedelmes szolgálatban 5 hó­napig tartott ki minden félelem nélkül. 1739-ben Eszéken találjuk, ott is dühöngött a pestis. Könyörögve kérte elöljáróit, hogy ismét gondozhassa a betegeket. Meg is kapta az engedélyt és azt remélte, hogy működését itt is sokáig folytathatja, mint azelőtt Pécsett. De ember tervez, Isten végez. Csak 14 napig gyakorolhatta hősies ön­­feláldozását, Nagyboldogasszony előestéjén az élet és halál Ura magához szólította, hogy elvegye érdemeinek jutalmát. A pestis­­betegek szolgálatában magába szívta a rettenetes betegség csíráját. Mint sok rendtársa, úgy ő is mint a szeretet áldozata halt meg 1739-ben. Pinzger Ferenc S. J.

Next