A Pécsi Róm. Kat. Szent Erzsébet Leánygimnázium Évkönyve az 1942-1943. tanévről (Pécs, 1943)

A HŐSÖK ÉLÉN. Ünnepelt a nemzet,­­zászlódíszben úszott a főváros. Ezer év emléke, bizalma zsongott a szívekben, imája szállt az ég felé. Első királya, szent királya jobbját vitte imádságos, áldozatra kész lélekkel a főváros utcáin. S mikor minden magyar szíve, gondolata a főváros felé fordult, mikor az egész ország imája forrt egybe könyörgőn a nemzetért, a Don mellett küzdő hon­­védeinkért, röppent szét a hír az éter hullámain: vitéz nagy­bányai Horthy István kormányzóhelyettes az orosz földön hősi halált halt. Meghalt a hazáért, meghalt, hogy teljesítse a nemzet ezeréves hivatását. A Szent Jobbra nézett a nemzet, mely utat mutatott tíz év­század harcaiban. E hősi, áldott Jobb mutatta a célt, vezette a népet s nem engedte letérni arról az útról, amelyet a Minden­ható jelölt ki népének. A nemzet imádkozott, s az imádkozó nemzet erős és nem csügged. És így, ha a fájó hír, mely végig­­szállt a Kárpátok ölébe zárt ország felett, először fájó meg­döbbenést váltott is ki minden magyar szívéből, a második érze­lem már az a büszke, bátorító tudat volt: a nemzet jó úton van, mert vannak hősei. Hősei, kik az ősök nyomán járnak; hősök, kik eszményei lesznek az utódoknak. Ilyen hős, ilyen eszmény lett vitéz nagybányai Horthy István, kit magas közjogi méltósága nem tartott vissza a harcoló katona kemény, veszélyes életétől. Ment, hogy megmutassa nemzete minden tagjának, kicsinek és nagynak: a haza mindenek előtt. Megmutatta, hogy nem lehet méltóság és jogcím, mely felmenthetne az áldozattól, még akkor sem, ha az áldozat egy magas pályán ívelő fiatal élet, melyet egy egész ország szeretete őriz. Horthy István! Távozásod fáj e nemzetnek, mely bizalom­mal emelt hős Atyád mellé, de szent büszkeség tölti el, hogy a hős atyák oldala mellett hős fiúk nevelkednek. Példád erőt, bátorságot adott a nemzetnek; reményt öntött a csüggedőbe, hitet a kételkedőbe. Neveddel örökre összeforrt maroknyi néped em­berfeletti küzdelme, s amint élén álltál a küzdő hősöknek, élén állsz az elesett hősöknek is. Benned magához öleli minden ma­gyar fájó, de törhetetlen hittel és szeretettel a doni hősöket, itthagyott szeretteidben minden sebzett szívű, könnyes szemű édesanyát, özvegyet és árvát. S e szent egységben sorakozunk fel az Országépítő Szent Jobbja mögé, küzdeni a harcok és a munka mezején, teljesíteni azt a hivatást, melyet Szent István ismert föl először s melyért hős életedet fiatalon áldoztad föl ezrekkel. Emlékezeted legyen örökké áldott! Fenyvesi M. Hilária.

Next