Városi kereskedelmi középiskola, Pécs, 1943

vezette azt sikeresen a legnehezebb viszonyok között, nem egyszer saját nyugalma és biztonsága kockáztatásával. E mellett társadalmi téren is tevékenykedett. Előadásokat tartott különféle egyesületekben, hazafias ünnepségeken mint szónok szerepelt, a pécsi ref. egyházközség presbitereként működött, s igazgatósági tagja volt a Magyar Nem­zeti Szövetség pécsi csoportjának, valamint a Pécsi Egyetem Baráti Szövetségének. A Pécsi Tankerületi Közoktatási tanácsnak is tagja volt, s e mellett a Magyar Paedagógiai Társaságnak választott, a Magyar Filozófiai Társaságnak pedig rendes tagjaként műkö­dött. Az Országos Keresk. Iskolai Tanáregyesület is választmányi tagjai sorába iktatta. E sokirányú működése mellett irodalmi téren is nagyfokú munkásságot fejtett ki. Magyar megújhodás címen verskötete jelent meg 1921-ben. Főleg azonban a pedagógiai irodalmat művelte. Ilyen irányú cikkeit és tanulmányait a Magyar Iparoktatás, a Keres­kedelmi Szakoktatás és a Magyar Paedagógia közölte. Önállóan jelentek meg a követ­kező művei: A nevelő hatás elmélete. A nemzeti közszellem pedagógiája (a Magyar Tudományos Akadémiától jutalmazott pályamű), A magyar integritás művelődés­politikája, A szaknevelés elméletének alakulása, Magaviselet és személyiség az iskolában. (Műveinek részletes felsorolása iskolánk 1935/36. évi értesítőjében található.) Tudományos érdemeinek elismeréséül igazgatói címet, majd tanulmányi fel­ügyelői megbízást kapott. A pécsi m. kir. Erzsébet Tudományegyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kara 1935. december 28-án tartott IV. rendkívüli ülésén hozott határozatával dr. Barankay Lajos c. felső keresk. isk. igazgatót­ár A magyar köznevelés története és problémái” c. tárgykörből egyetemi magántanárrá képesítette. Dr. Barankay Lajos tanári testületünknek súlyos egyénisége volt. Kimagasló tudo­mányos munkásságot fejtett ki Hozzánk azonban mint ember állt legközelebb. Közöt­tünk élt, megosztotta velünk a bajokat, s osztályosa volt apró örömeinknek is. Mint érző, küszködő ember élte a mi életünket. Elismeréssel adóztunk erkölcsi bátorsága előtt, mert felfelé és lefelé egyforma eréllyel védte az igazságot. A férfias erények megtestesítője volt, mindnyájunknak példaképül szolgált. S most, amikor itt is elbúcsúzunk tőle, lehetetlen vissza nem gondolnunk mind­arra, ami hosszú együttműködésünk idején olyannyira összefűzött bennünket. Az együtt végzett munka lelki kapcsolatot fejlesztett ki közöttünk. A letűnt idő sok közös élménye, törekvése, küzdelme, olykor kedves derűje, pillanatnyi öröme, mind-mind egy-egy lát­hatatlan szál, amely széttéphetetlen szövedékké erősödött közöttünk. Adja Isten, hogy a körünkből véglegesen távozott kortársunk a művelődés maga­sabb őrhelyén még sokáig szolgálhassa a magyar oktatásügy eszményeit ! Bárdos Lajos. Az 1943—44. tanévben az iskolai munkára súlyosodó nehézségek állandóan fokozódtak. A nehéz idők mind tanártól, mind tanítványtól a lelki erő teljes meg­feszítésével járó kötelességteljesítést követeltek. Hónapokon keresztül légi riasz­tásra készen dolgoztunk, a légi háború fokozásával pedig 1944. április 1-én a V. K. M. Or rendeletére a tanévet befejeztük. Az iskolai munkát ebben az évben is csonka tanári karral végeztük. Wolff László kartársunk az egész idő alatt katonai szolgálatot teljesített; óráit részben Lukács Andor, a Pius-gimnázium tanára, látta el óraadói minőségben. Mivel a nyu­galomba vonuló dr. Barankay Lajos tanár állására megválasztott dr. Búzás László nem foglalta el állását, az iskolafenntartó város a német órák egy részének ellátá­sára Zoltánné Farkas Lenke kereskedelmi leányközépiskolai és Szirom Károly tanítóképző-intézeti tanárt alkalmazta óraadóként. A testnevelést Várkői Ferenc megválasztott testnevelési tanár hivatalba lépésig Uj Gyula ny. gimnáziumi tanár tanította. Várkői Ferenc 1944. április 1-én foglalta el állását. Óraadói minőségben tanított még az iskolában dr. Grund Béla hittudományi főiskolai tanár.

Next