A Mi Asszonyunkról Nev. Női Kanonok Rend Pécsi Rom. Kat. Leányliceumának És Tanítónőképző-Intézetének Értesítője az 1938/39. iskolai évről (Pécs, 1939)

XL PIUS. 1939 február 10-én reggel 6 óra 45 perckor megkondultak a Szent Péter bazilika harangjai. Azt jelezték, hogy XI. Pius pápa, Ki.­földi helytartója elköltözött az élők sorából. Lelke kiröppent a nagy harcot megvívott testből. Elhúnyta gyászba borította az egész kereszténységet és a keresztény államok között elsősorban minket, magyarokat, akiknek igazi, hatalmas barátja volt. Földi harcát a végsőkig folytatta. Szinte legendás csoda, hogy nagybeteg teste a lélek erejénél fogva hányszor állott talpra, hányszor tért vissza az örökélet küszöbéről, hogy nagy feladatait még elvégezhesse. És ezek bőségesek, súlyosak, nehezek voltak. Hogy mégis megoldotta őket, azért volt lehetséges, mert mindig föléje tudott emelkedni a múló, földi dolgoknak. Nem hiába szerette az Alpok hófedte csúcsait, me­lyek közül nem egyet ő mászott meg először, meg is szokta, hogy a magasságokból nézzen alá a kavargó, hullámzó eseményekre, törté­nésekre. Tiszta volt a szeme, biztos az ítélete. A magasságokból meg­látta mindig az igazságot és azt ki is merte mondani. Ettől nem tudta elriasztani senki.Nem félt senkitől, csak az Istentől. Nem rettegett senkitől, csak Attól, aki neki ezt a nehéz keresztet a vállaira rakta, akinek egyedül tartozott felelősséggel, az Úr Krisztustól. Ha szemé­lyét, ezt a nyílt, őszinte, egyenes jellemet bántották, nem reagált. A mártírok örök erejével tű­rte a szenvedéseket, amelyeket kótyagos lelkek, pokoli, ádáz gyűlölettől sziszegő lelkek mértek rá. De kemé­nyen, az isteni küldetés tudatában heroikus őszinteséggel emelte fel a hangját, ha az emberiség boldogságáról, Isten jogairól, az erkölcs­tan paragrafusairól, az Egyház ügyéről volt szó. Ezért leste a józan világ mindig olyan türelmetlenül, hogy megszólaljon, tanácsot adjon, vezessen, irányítson. Amikor 1922. február 12-én fejére tették a pápai tiarát, remény­sugár sehonnan sem villant. Az új pápa mindenütt csak bizonytalan­ságot, pusztulást látott. A XIX. század materializmusa új erőre lát­szott szökkenni. A világ megreformálói azzal a szándékkal fogtak hozzá munkájukhoz, hogy a Vatikánt végleg kiküszöbölik a nemzet­közi életből. Világi hatalom nélkül, csak a hívő milliók hitére támasz­kodva vette fel a harcot XI. Pius a romboló hatalmakkal. Aki élete

Next