A Mi Asszonyunkról Nevezett Női Kanonok-Szerzetesrend Pécsi Szent Margit Leánylíceumának És Tanítónőképző-Intézetének Évkönyve az 1943-44. iskolai évről (Pécs, 1944)

GONDOLATOK intézetünk égi pártfogójának szenttéavatásakor. Útelágazáshoz értünk! 1000 év, amit megjártunk. Értéket, eszméket kerestünk, termeltünk, temettünk. Most új életútra kell lépnünk! Vezetőre van szükségünk! 1943 július 23.—november 19. Szenttéavatás. Honszerző Árpádok, országépítő szent királyok sarja, Magyarországi Szent Margit előtt hódol az egész katolikus világ, ünnepel magyar nemzetünk. Szent Margit! Drága Vérünk! Szentségben, magyarságban példaképünk, örvendve köszöntünk! Égi ígéretként lépsz elénk. Lelkünk ujjong s mohón issz a megdicsőült szépségedet. Glóriád, megértő mosolyod fényt sugároz felénk, természetfölötti világosságot áraszt lelkünkbe. 700 évet fut be emlékezésünk. Az 1240-es évek átalakulása ringatta bölcsőd és jelölte meg életútadat. Annak a vajúdó korszaknak a mienk mintha felerősített visszfénye lenne. A bontakozó újkori élet előrevetett homályos sugarai mérik össze erejüket benne a hanyatló középkor patriar­kális, égrenéző szellemével. E küzdelmet nálunk az életet elsöprő tatár­­veszedelem súlyosbítja. A pusztulás új magvetést sürget. Királyi, termékeny magra, örök életet gyümölcsöző lélekre van szükségünk, kinél önkéntes az elhatározás, teljes az önátadás és Istent engesztelő az önfelajánlás. Ecce venio . . . csendül imád s áldozatod nyomán a vihar elvonul fölöt­tünk, újjáéled az ország. Elkerül bennünket a fenyegető második tatárvesze­delem. Megbékélt egymással atya és fiú s az egész pártoskodó nemzet. Győzelmet nem véres csatákban szereztél Janne d'Arc gyanánt, s dicső­ségedhez még Napóleonok sikerei sem hasonlíthatók. Fegyvered a kolostor csendes magányába rejtőzött ima és vezeklés. Velük egész világnál többet, magát a Teremtőt hódítottad meg nekünk. Mily ragyogók példádban női mivoltunk feladatai. Igen, kellenek fegy­verforgató magyarok, harcoló bátor katonák. Hősöket azonban csak addig nevelünk, míg lesznek önfeláldozó magyar nők, vállalkozó lelkű édesanyák, akik megértik, hogy az örök élet árának váltópénze az áldozat, s akik isme­rik a szenvedés megváltó értékét. Akik a valódi nagyságot megszerző szen­vedést tudják a legnagyobb földi értéknek tekinteni s a nemzet alaptőkéjé­nek tartani. Akik nem felejtik el, hogy minél többet szenvedünk, annál mélyebb és biztosabb az új nemzeti élet alapja, annál erősebb és virágzóbb a ráépített magyar jövő. Halhatatlanságot csak ilyen kemény véső biztosít, mely kialakítja az emberi nagyságot jellemző alázatot és akaraterőt, megkedvelteti a fegyel­met, munkára nevel s kötelességnek tartja a tökéletesedni akarást. A lelki nagysághoz nem elég a szenvedést zúgolódás, elégedetlenség nél­kül közönyösen elviselni, önérdeket háttérbe szorítani. A hősi lelkülethez szeretet kell, mely egyedül képesít arra, hogy megadjuk felebarátunknak

Next