Pécsi Est, 1919. július-december (13. évfolyam, 87-231. szám)

1919-12-03 / 213. szám

31181. évfolyam — 213. sz. Szerda 1919. december 3. Elfi­zetési árak: | Szert«»«: Str­ rmmlééért MeJ- I „ , 7 ' . . ~r ~Tr.~ '.'V ^ m sr-.SSI SPSS; ... "S | momvAtmkAzmír pc»» vhctor 1 m •WWMMWMlíftlWfSBlKiSSMSiSSJWaM^ >vXW«nm%KiaKXaHHHHMOHHHMHHOHHBHH ily laoiíó levele“, melyet szombati, november 29-én, számunkban közöltünk, visszhang­ra talált: foglalkozik vele a „Du­nántúl" is, „Munkás" is. Tárgyila­gosság szempontjából méltók egy­máshoz. S ez is a mi középuton ha­ladó igazunk bizonysága. Nem szí­vesen válaszolunk, de úgy érezzük, a „támadást" tisztázni kell. Mert például, miért nevezi a „D." — egyenlőre ezen válaszról lesz szó, — azt a levelet „támadás" - nak? Hiszen a teljes tisztelet hang­ján szól a püspökről, még a többi egyházi nagyjavadalmasról is; nem kér tőlük, nem tesz szemrehányást nekik. Csupán a fölöttes tanható­ságot kéri, biztassa „némely" isko­laszéki elnököt, hogy rábeszéléssel hassanak o­da, hogy az iskolaszék, vagy a község előlegezze a tanítók­nak az állami fizetés kiegészítésé­­nek megfelelő összeget addig, míg az államtól meg nem kapják. A levél még a hatóságot sem vádolja e téren, hanem csak jelzi, — amit a hatóság is tud, — hogy „némely helyen" az iskolaszéki elnökök rá­szorulnak a biztatásra. Hol ebben a „támadás a fölöttes hatóság ellen"? Sokkal nagyobb a támadás a tanfelügyelőségnek ezen sikerült önvédelmi nyilatkozatában: „E­­ cikk az illető tanító helyzetén mit sem változtat, mert a hatóság nem tudja, hogy tanítói közül ki van oly helyzetben, hogy augusztus óta egyáltalán nem kapott fizetést." Ha ezen mondatben nem az „au­gusztusion és az „egyáltalán''-on van a hangsúly (mint ahogy nem is lehet, mert a levél is említ havi 50 koronát), akkor ez a védekezés tulajdonképen: önvád és a tanfel­ügyelőség vádja volna az iskola­­széki elnökökkel szemben, akik egyrészt elmulasztották a fölöttes hatóságnak jelenteni, hogy tanítói közül kik nem kapták meg rende­sen a fizetésüket, másrészt nem közölték az érdekelt tanítókkal, hogy a fizetésükhöz „más uton­­,módon hozzájuthat­tak volna." A tanítók bizonyára használták volna ezt a „más utat-módot" és nem át­koznák állásuk „felekezeti" jelle­gét. Nem értjük tehát a „ rágalom­­­­vádját. Zavarba jönne, ha ezt bizo­nyítania kellene. Mi sem áll tőlünk távolabb, mint „a katholikus­ isko­lák és hatóságaiknak lekicsinylé­se", sőt , mivel a felekezeti isko­lák barátai vagyunk, azt sze­retnék, hogy ezeknél oly állapotok lennének, hogy a tanítók örömmel­­ vallanák magukat „felekezetiek­ének." Ezenkívül közöltük a levelet azért is, mert nem akarjuk, hogy a még jóindulatú tanítók is „a köt. nevelés- és népoktatásügy ellensé­geinek" sajtójában lássak tévesen anyagi érdekeik szószóló­t. Egyébiránt a tan­felügyelőség azon vádja, hogy a levélíró nem a fizetését, hanem a hatóság meg­­hurcolását akarta, aligha báto­rítja a panaszos tanítókat bizalom­ra azon hatóság iránt, melynek a bizalmat szeretetté és ragaszkodás­sá kellene fokozni, épp a katolikus tanügy érdekében. COBOlOBCDICDICOnCZIKCDrC-J A magyar béke és a magyar választások — A Pécsi Est értesülése — Pécs, dec. 2. Budapesti ko­moly magyar politikai körökben­ erősen tartja magát az a hír, hogy a magyar béketárgyalások jövő év januárjában kezdődnek meg. A magyar képviseőválasztáso­­kat január 21-ére írják ki. Kapos­várott a választási előkészületeket már megtették. A különböző pár­tok már megkezdték agitá­lásukat. A politikai üst még csak forr, ko­moly jelöltek még­­ nincsenek. Ahány nap, a anyi kombináció me­rül fel, hogy kit küldjön fel Ka­posvár képviselőnek. A magyar kereskedelmi flotta sorsa — A Pécsi Est értesülése. — Pécs, dec. 2. Barcsi levele­zőnk beszélgetést folytatott a pá­risi ötös tanács egyik jegyzőjével, aki Zágrábból érkezett oda és­­ Eszéket Utbaejtve a belgrádi ex­­presszel Nisbe iparkodik. Ennek kijelentése szerint a magyar ke­reskedelmi flotta egy része a dél­szlávok birtokába kerül. Ezt a ki­­jelentést más oldalról vett megbíz­ható értesülésünk is megerősíti azzal, hogy a magyar kereskedel­mi hajóparkból 250.000 tonna hajó­tér adatnék át az SHS királyság­nak. Magyar művészek körúton — Pécsi Est értesülése — Pécs, dec. 2. A magyar kor­mány a művészet népszerüsítése céljából nevesebb művészekből egy-egy társaságot szerveztet és vidéki körútra küldi őket, hogy a magasabb zenét és éneket meg­­kedveltesse. Szigetvári tudósí­tónk jelentése szerint szombaton Kaposvárott, vasárnap pedig Dom­­bóvárott járt ilyen művész társa­ság. Egy százados pro!ógot mon­dott, volt ének, szavalat. Közre­működött hegedűművész és egy csellóművésznő is. Az ilyen nép­szerű hangversenyekre a belépés díjmentes. Az SHS állam színe — Pécsi Est értesülése. — Belgrád, dec. 1. Az SHS ki­­­­rályság hivatalos lobogójának szí­­­­nei a kék-fehér-piros. j ,.Ki nekünk ételt adott - annak neve legyen áldott. 'Látogatás a Mayer-laktanyában Pécs, december 2. | kitartás. Én az igazgatónőt Tegnap volt a Mayer-laktanyában az első ebéd, amelyet a szociális misszió­­társulat adott az ott elhelyezett gyerme­kek részére. Elmentem. Magam voltam ujságíró, pedig ott­ kellett volna, minden lap képviselőjének lenni, hogy látta vol­na, amit én. Hogy mit csináltak azok a „naccságák , akik mellé nemrég egy szo­ciáldemokrata tanító felügyelőül proletár­­asszonyokat akart kirendelni. A kis ebédlő, melyet a sokat megrá­galmazott püspök rendeztetett be, tömve volt úri asszonyokkal vagy ha úgy­­ tet­szik „naccságák''-kal. Ott volt Zichy Lujza grófnő, a vármegyei szervezet el­nöke és az egész mozgalom védnője, Littke Jenőné a Jótékony Nőegylet el­nöke, Visy Imréné a diakonista egyesü­let elnöknője, Jusztusz Miksáné. A szo­ciális missziótársulat részéről dr. Visy Lászlóné, Tripammer Károlyné. A kato­likus nővédő egyesület részéről Trim Miklósné. Ott láttuk Nyári Pált, Bald­­auf Gusztávot a két reformált egyház részéről, a ferencrendi szerzet több tag­ját. Az ebéd előtt Hajós, a szociális mis­­­sziótársulat lelke mondott egy igazán felemelő és megható beszédet. Utána megkezdődött '/ • '/ r­.az ebéd. Micsoda zsibongás és zaj. Az úri höl­gyek nagyobbrészt maguk szolgáltak ki a 45 apróságnak, kik közül öt ott ült az egyik asztal mellett a dadája karján. Csak úgy habzsolják a kis nebulók a levest, utána a burgonya főzeléket a hús­sal. De szenzációként hatott ebéd után a mákos kalács, amelyet Pozsonyi Béláné küldött egy jó nagy kosárral. A grófné szintén száz süteményt hozott a mai nap­ra. Ezenkívül egy nagy kosár volt, mely­nek nem akadt gazdája. Mindenféle sü­temény. Csak hosszas utánjárás után mondotta meg egy kis leány, hogy Mater Auguszta küldötte a zárdá­ból. A múlt héten gyűjtötte a nö­vendékektől kis leányok hordták össze, lemondva az uzsonnáról, hogy jót tegyenek. (Az bizonyos, hogy nem minden nevelés produkál ilyet.) Az ebéd nagyon jó­ le­hetett, mert amint ott álldogálva nézem a más szólókat és hallgatom mit beszél­­nek, csak megüti a fülemet: — Ez már jó ebéd! —, Ehüm! — válaszol rá a másik. Az ebéd után ima, az a régi: Ki ne­künk ételt adott, annak neve legyen ál­dott. Egy kis gyerek megköszöni az ös­­­sze­jötteknek a jóságukat Belesül, mint rendesen minden gyer­ek­ Gregor Gábor­­­né, a sok gyerek mamája, kisegíti. Majd ő szólal. Utána Gobbi dr., a manhely igazgatója ígér sok jót. Végül Hajós. Kéri, hogy a kezdet megvan, ezután csak özv. Gregor Gábornét keresem fel és miután megdicsérem a gyermekeket, hogy mennyire megváltoz­tak, mennyire használt nekik anyai gon­dozása és munkája, kérdem, hogy nem lenne-e valami mondani­valója. — De igen — mondja — és pedig sok. Elsősorban köszönetemet kell kifejeznem egész Pécs város és vidéke társadalmá­nak, hogy ennek a kis menhelynek fenn­tartását lehetővé tette. Ezt kérem meg­írni. December hónapja lesz a próba­hó­nap. Azt hisszük, hogy a Szociális Mis­­­sziótársulat gyermekvédő osztálya meg tudja oldani azt a feladatot, amit magá­ra vállalt. Ha számításunk beválik, akkor élelmiszerek nagyobb részben egész jövő év májusáig rendelkezésünkre állanak. Ezt annak a sok drága asszonykának és leánykának köszönhetjük, akik minden gúny dacára házról-házra jártak össze­koldulni azt, ami kell. Sajnos azonban zsírunk az nincs. Fánk és szenünk is ke­vés. Konyharuha is kellene. Sok káposzta levelünk maradt. Szeretnék egy-két nyu­lacskát. Azt felneveljük, hogy a gyere­keknek legyen valami kis örömük is. Ha pedig tudok valahonnan egy-két csirkét , azt is ide szeretném telepíteni .... De ez nem olyan fontos. Fa, szén és zsír kellene. Azután írja meg, hogy néha napján a mészárosok is megemlékezhet­nének rólunk. Mert ha ők nem adnak, nem jut a húsra. Hacsak kétszer-három­­szor tudunk a gyermekeknek adni, ak­kor jó vám És nem is kell sok. Négy kiló. Azt egy mészáros nem érzi meg. — Az ipartársulat rója ki mindenkinek és rend­ben lesz. Egyik héten adjon ez, másik héten amaz ...» — Hát mondja nagyságos asszonyom és győzi? Nem nehéz ez a sok gond? —­ Hát bizony ... — sóhajt Ilyenkor sírok egy kicsit és . .. megy Isten ne­vében . . A „naccsága" szeme csillant. Mintha az enyém is utánra és mentem. Künn az udvaron,­­egy nagy rakás szalona. A szalma körül az erős lelkű asszony ne­veltjei. . . . ugrándoznak, nevetgélnek, bukfencet hánynak. Középütt egy fehér kötényes leány — tanítónő, ki önként vállalta hetenként a szerencsétlenek ne­velését, — hol itt, hol ott tűnik fel köz­tük és fehér kötényét, mint két szárnyat lebegteti a szél, úgy hogy szinte angyal­nak tűnik fel . . . A nap pedig aranyos palástjába burkolja őket. Nagyon tetsz­­hetik neki, úgy hisszük mindenkinek, még Gobbi úrnak, a gyermekmenhely igazgatójának is. H. K szám­ára 4# fű­lép

Next