Pécsi Figyelő, 1877 (5. évfolyam, 19-41. szám)
1877-05-12 / 19. szám
V. évfolyam Előfizetési díj: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., félévre 2 frt. 50 kr., negyed évre kftf.25 kr. egyes szám 15 kr. Megjelenik minden szombaton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). Szerkesztői iroda: Ferenciek utcza 22. sz. I emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek Pécs, 1877 május 12-én A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. 19-ik szám. Hirdetések ára: Egy négyhasábos petit sór egyszeri megjelenéséért Hkét többszöri megjelenésnél árleengedés adatik. Minden hirdetés után 30 kr. bélyeg díj fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési díj előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth tér 22. szám alatt. A kiegyezés és a háború. Nem csalódtak a bécsi kormány emberei, midőn a vám és bankügyi kiegyezés tárgyalását egyre húzták vonták, csűrték csavarták. Alapos sejtelmök volt a Balkán félszigeten történendőkről. Jól tudták ők, hogy az ott keletkező zavarok majd hozzánk is áthatnak s hogy azok nálunk is okvetlen valami mozgalmat keltenek, mely mérve és fontosságánál fogva mindennemű más kérdést leszorít a napirendről. „A zavarosban halászni“ ez volt és lesz is mindig a bécsiek politikája. A vám és bankügyi egyesség káros voltáról már a kiegyezés első évében győződtek meg azok, kik annak megkötéséhez hozzájárultak. Letelt az első öt év, a szerződés határozmányai megváltoztatásának szükségességét s még az egyesség felmondását is több oldalról emlegették s különösen pártunk már akkor hangoztatta. De ezeknek szava a pusztába hangzott el. A bécsieknek nem tetszett az idő és alkalom új tárgyalásokra — lévén szélcsend a politikai láthatáron, ami pedig nagyon is alkalmas volt arra, hogy a nemzet nyugodt kedély és higgadt megfontolással mondhatta volna ki követelését. Elmúlt a másik 5 év is. A szerződés letelt. Hatása eredménye: az országszerte uralkodó köznyomor. A közvélemény s egy-két megfegyelmezett mamelukcsapat kivételével az összes törvényhatóságok hangosan tiltakoznak a vám- és bankügyi kiegyezésnek az ismert feltételek mellett való utóbbi megkötése ellen. Mit tesz a kormány? Bécsi parancsszóra lázas sietséggel terjeszti a képviselők elé a kiegyezést. Lesz tárgyalás ágyúszó mellett. Igen, mert a keleti háború morajába nemsokára a mi ágyúink is belebömbölnek. Ily körülmények közt előrelátható, hogy akkor, midőn minden szem kelet felé tekint — a szóban forgó kiegyezési javaslat csak úgy pro forma kerül „a ház asztalára.“ A nemzet tiltakozása dacára is megesik majd, hogy a javaslatot, az uralkodó háború kényszerének engedve — elfogadja a kormánynak mindenben rendelkezésre álló többség. Azért tehát nagyon is ajánlható azon, a függetlenségi párt körében felmerült indítvány, mely szerint a kormány a külügyi viszonyokra való tekintetből ne fordírozná most nemzetkoldusító művét, hanem elnapolná az egész kérdést a háború utánra, amikor majd meglesz a nyugodt kedély és higgadt meggondolás úgy intézni az ország sorsát , mint azt a háborúból fejlődő események igényleni fogják. Igazafiság úgy mint eszélyesség kivánják e nagy fontosságú kérdés tárgyalásának elnapolását, annyival is inkább, mert nem tudni még, hogy milyen reformokat és államalakulásokat idézhet elő a jelenlegi s mindinkább terjedő háború. Tál el. Megtörtént dolog 1559-ből. [Életképek.] „Hej, fiambeli sokban is bátra marad, kinek igavonó jószága nincs; — kiét isten megtartotta, az örök télen mindig szeszmotort; földét, szőlejét javítgatta, — tűz- é s szerszámját összeszerezgetett: — szintúgy csavarodik a’ szivem, — másképen gondolkoztunk még csak őszszel is. Szegény anyádnak segítség kellett volna már, — gond, hú, epekedés már őt is vackára törte; azért hagytunk meg egy hordó szinbort ugyanannyi jó italt, hogy majd csak a te bajodon is átesünk; de legényhez, kinek ökre sincs, kötve higgyem ha Panna is szítana; mindig ott szakad a cérna hol véknyabb.“ „Hisz, apám uram! perbe kivel szállunk? a jó isten még egyszer majd csak megsegít. — Én gondoltam, hogy szolgának beszegődöm; a szomszéd faluban jó bért ígértek is már, csak menjek, hogy mondok — három esztendeig ha cselédkedem, azon a kis pénzen néhány borjucskát majd csak ragasztanánk.“ „Igen, fiam! de hát a magunk szegénysége ? Ki kapálja a szőlőt ? én is napról napra öregszem — anyád előttem bajosan gyomlálgat többet — rosszul is álmodoz — no — — meglásd!! — — kölcsön sem kapsz — 90 forintig ki emberelne most meg? — Ami pénz volt a faluban, múlt héten a kacapreceptor (cassaperceptor) Egerbe vitte. — Egyet gondoltam én, fiam! mondják: Ibrahim basa eő nagysága, kivált ha jó kedviben találja, megszánja, felsegíti a szegény embert. — Portiummal, istennek szent hála!adás nem Pécs május 10. (7.) A keleti bonyodalomnak már a fellázadt Hercegovinából kiindult kezdőszálain láttuk az orosz kéz sodrását. Két év múlott azóta s az orosz mindig talált ürügyet törekvéseit a keleti mozgalmak terén felszínen tartani s azokat alattomos támogatás mellett a felbujtatott déli szlávok által mindinkább a kivitel felé terelni. " -No de ezzel kudarcot vallott. A lázadókat úgy elpáholta a török, hogy akár száz esztendő is eltelik, mig kiheverik. Az orosz azonban nem állott el ezzel az őseitől öröklött politikájától, hanem most már nyíltan lépett fel, hogy azt, mit bérenc eszközei, a délszlávok ki nem vihettek, maga hajtsa végre agyaglábú vad hordáival. „A délszláv keresztények sorsának javítása,de jelszóval indította meg a háborút, tulajdonképeni intenziója pedig tudvalevőleg a török megsemmisítése, egy szláv keleti császárság alapítása s annak következményeiben az a világ uralma, sem több sem kevesebb. Ez a helyzet, ez a kilátás. És mi szép csendesen nézzük az orosz működését. Megengedjük, hogy az a piszokban fetrengő s a legvastagabb butaságban tengődő Románia megszegve a párizsi szerződést az orosznak szolgálatába szegődjék. Megengedjük, hogy az orosz, királyi korona és Erdélynek odavagyok — a házhelyemre vetett 100 darab fenyümadarat még karácsonyra kifogtuk ; — most felire szedünk még össze neki százat, — egy sipka tűzkövet — meg egy palack essentiát is viszek még; dehogy nem menek, fiam, abba az Egerbe! — jó földes uram nekem a török, — tavaly is hogy itt le volt a szüreten: kétszer vittem tüzet pipájára, s kérdezte: mikor voltam vőlegény!“ Miután a dolgot még jobban is kifőzték, a mi neki keményedett emberünket barátságos öreg tarisznya, magas szőrsüveg, tisztes szűr, vadont ujfüzetü bocskor, somfabot védelme alatt — merre az itt vitt — a nagy bükk rengetege magába nyelte. Földmives a természet avatott barátja. Az erdőség előfáin „Nyitnikén“ tavaszi dal eső próbáira kis pintyek seregjének már egybe. „Bizony nyitni — megszántani, kis madár! ha volna min — most is abba futkosok — a ti ligetekre is hives van még — fogas a verőfény“ — szól az öreg, s mig ő bércről bércre — cserjéből ligetre verekedett, sok tiszta derekú cserfa vonta magára figyelmét: „sok jó hordódonga hasadna ki belőled“ úgymond; — majd a baglyok rikácsoltak neki jó utat, — szabadabb nyílásokon egyes fogasok is mutatkoztak, — de mint egymásnak nem adósak közt semmi törvénytelenség nem történt; — sok másnemű ily felötlő tárgyakkal mulatta magát utazónk (olykor csak egy pipa is mily kedves beszélgető társ), mig végre előtte az út elfogyott. Másnap Egervár nyugati kapuján látjuk őt süvegtelen, megújult kétség, szárnyaszegett remény közt fölfelé haladni, s rövid teketória után eredeti egyszerűségében állott a hasa színe előtt, s köszönt: — Dicsértessék az úr Jézus Krisztus! ígérésével használja fel Romániát tervének kivitelére. Egymást érik a képviselőházban az interpellálók a külügyi helyzetre vonatkozólag, mikre a kormány részéről a felelet rendesen olyan „ibis redibis“ féle. Legújabban a:'-t halljuk, hogy Ausztria és Magyarország semleges magatartását készül kimondani a keleti háborúval szemben. Tehát annyira vagyunk. Annyi milliókat költöttünk hadseregünkre s most nem merjük avval veszélyeztetett érdekeinket védeni. * Avagy nincsenek-e érdekeink veszélyeztetve az által, ha az orosz megveti lábát a keleten, ha —a mi egyik fő vágya — a Duna torkolatokat meghódítja? De igen, nagyon is. A Duna torkolatainak orosz kézre jutásából kiszámíthatlan kár származik elsősorban anyagi érdekeinkre, mert akkor vége van az osztrák és magyar kereskedelem kelet felé vezető exportárának. Hogy az orosznak már régi törekvése birodalmunknak a keletre való befolyását megsemmisíteni, nutatja az 1829-iki kainardzsi béke, mivelyel magához ragadta a Duna torkolatoké fölötti uralmat, 27 évig bitorolta azt. Ez időben a torkolatok feltűnő elhomokosodása s számtalan, az orosz által előidézett újabb és újabb közlekedési akadály felkeltötte a hatalmak figyelmét s csakhamar átlátták a muszka szándékát. Ausztria melynek érdekei ekkor ép úgy voltak megtámadva, mint most — 1854-ben megszállta Oláhországot, s az osztrák és magyar csapatok előtt kénytelen volt meghajolni Miklós cár gőgje, — aki békés előterjesztésekre, s olyan protocolum és reformjegyzék komédiákra bizony nem vonult volna vissza. Létrejött az 1856-os párizsi szerződés, mely az orosz említett uralmának véget vetett. Akkor tudtunk érvényt szerezni akaratunknak s most nem. Valóban a jelekből azt lehet következtetni, hogy Ausztria az uralkodó közvélemény ellenére is titokban együttműködik az oroszszal a török birodalom tönkretételén, pedig Ausztriának hacsak maga is a török birodalom után elbukni nem akar, nem tűrheti meg ott keleten a panslavismus győzelmét. Az orosz azon ígérete, hogy önzetlenül fog cselekedni s hogy csak a reformokat fogja végrehajtani szemtelen hazugság és ámítás. Még nem késő. Álljuk útját az orosz— Hát Muhamed próféta hol maradt, te gyaur ? — Ő kigyelme is! — Na! Hát mi járatban vagy — ki bántott? — Senki, nagyságos uram — szükség hajtott ide! — Kiraboltak — leányod lopták el ? — A dög a villást — akarom mondani, az ökreimet mind egy lábig elsöprette, — maholnap tavasz alá kén szántani — nincs min, — még otthon feltettem hát magamban, hogy nagyságos uramhoz ide feljövök — aztán vagy — 90 forintot kölcsön kérek; hát csak abba fordultam biz én — ha adna kend! — Hm! — hát minek döglött meg az ökröd? — Ha isten magáénak választotta, — arról kitehet! — Biz igaz a gyaur — s neked hát pénz kellene! — Az — az — a kellene — hallja kend! — De aztán mikor adod meg? — Nagyságos uram! vájkáltam már a szemzetet — őszszel — mert jó darab szőlőcském van, — ha mondok — isten ő szent felsége egy kis termést ad, — haljak én meg — de felhozom. — Igazán? — Igazán! — Na — itt van nyolc — darab arany; — de aztán hószakadáskor vissza ennyit hozasz, ugye? — Még felére megint egy póráz fenyőmadarat is. — A pénzen aztán ökröt végy ! — Lóba csak nem is ölöm — vágja le a farkas!-------— de hogy meg nem adom — — ég-föld szakadna úgy énrám, nagyságos uramnak még mielőtt a vérengzést megkezdené, azaz szálljuk meg Oláhországot. E fellépésünk mindenesetre elég lesz arra, hogy az orosz szép szerével s ép bőrrel majd visszavonul, így tettünk 1854-ben. Ismételjük 1877-ben! — A quota ügyben kiküldött regnicolaris bizottságok valószínűleg május 15-én Bécsben kezdik meg tárgyalásaikat. — Az általuk előterjesztendő javaslatok a vámtarifára is kiterjeszkedni fognak, a fenálló vám és kereskedelmi szövetség folyó év végéig fentartatik. — A pest megyei feliratot a vám és bankügyi egyezkedések elvetése iránt Borsodmegye közgyűlése egyetlen hang ellenében nagy lelkesedéssel pártolta és elfogadta. — Hasonló történt Zala megye közgyűlésén a főispáni pressió dacára. Hajdú és Szabolcs megyék szinte pártolják a feliratot. — A belügyminiszter közrendeletileg meghagyta a törvényhatóságoknak, hogy tegyék meg az előkészületeket a törvény értelmében rövid idő alatt bekövetkező általános tisztújításokra. A megyék egy része a körrendelet alapján már tett is előleges intézkedéseket. A tisztújítás a törvényhatóságok nagy részében még ez év folytán meg fog történni. — Kvassay Ignác országgyűlési képviselő Ugron Gábor által ellene indított sajtóperben a kolozsvári esküttszék által hat heti fogságra ítéltetett. (Megszóllalt ismét a közvélemény.) — Zichy gróf osztrák-magyar nagykövet a portánál elutazott Konstantinápolyba. Azt írták, hogy feladata lenne tudtul adni a portának, miért szükséges az .. .,„ VrxI ■’* WIV és Szerbiába, ezen híreket azonban megcáfolták azzal, hogy Zichy különös feladatává tétetett a dunai hajózásnak védelme. — Az osztrák (galicia-bukovinai) vasutak kézre járnak a semlegesség megsértésével az oroszoknak, ezek használják az osztrák vasutak mozdonyait és vagyonjait csapat és teherszállításra, úgy hallatszik, hogy Bécsből vették e részbeni utasításaikat. A muszka ravaszság egyik kiváló jeléül az orosz lapokban sűrűn hangoztatják egy eltorzított dunai confoederatio tervét. A szövetséget képeznék Magyarország, Erdély, Románia, Horváth, Tóth, Dalmátország a határőrvidékkel, Szerbia, Bulgária stb. — A szövetség hivatalos nyelve a francia. — Könnyű kitalálni ezen tervezgetésnek célja, mely nem egyéb, mint megnyerni Magyarországot törökellenes célokra, ámítani a nemzetiségeket, szabadság és függetlenségi álmokba ringatni addig, mig az önkényuralom zsarnokságra törő céljait elérve az eszközöket magától eldobhatja. — Bécsi szállítási vállalkozók járnak pozsonmegyei Malackán. Mo— Ha elmaradsz, százat ettetek a talpadra! — De bőrömet vegye le nagyságos uram----------még egyszer a pénzre s hasára tekintvén „a jó isten áldja meg kendet, nagyságos uram!“ búcsút vesz. — No de gyaur, hol is lakói? — B. vármegyében B. H—n.. — Összefolyt emberünk előtt az itt — estve már honn volt, — ördög szabta négy mérföld — meg hatvan éves életkor valami pedig! — A dajkáló tavaszi napfény lassanként kifejtvén póláiból az ifjú természetet, hegyen völgyön szélyes munkaszerszám pengett, boldogító hit, s feszült remény kelt a nép szivén mindenütt, hogy jó aratást s bő szüretet lát egykor. — Hetek, hónapok — teltek el, — s mi oly szorgalommal müveltetett, a térföldek őszbe vegyült kalászain pajkos szelek kergetőztek, mig a hegyek barnult vesszőin nehéz gerezdek fordultak alá. Ha olykor a rekkenő hőség egyes borúlátókat rakott össze a bércek ormain, száz meg száz könyörgés intéztetett ahhoz, aki azt szétfuhatja, — szóval: az aratás becsületesen megtörtént, s a kereszt jól fizetett, no de még a gerezd — egy fő cikkely — kivált nekünk, a fáján! Most vagy soha! szólt a mi emberünk. ------Fájdalom! egy pogány felleg követ szórt, s porba hűlt a gerezd — gyászba a szőlőmives. — A kemény feltétel őt újra a hasa elé parancsolta s állott leverve: — Na! mi a bajod — mit akarsz? — Adós vagyok nagyságos uram — hát úgy jöttem! — Kinek tartozol? — Hiszen tudja kend — hogy múlt tavaszon nyolc arany pénzt ökörre kölcsön adott nekem Idorban, a Csallóközben s tebb helyen fogadván fuvarosokat katonai célokra. A fuvarosnak katonának, vagy honvédnek nem szabad lenni, a lovaknak pedig olyanoknak, melyek katonai célokra nem alkalmasak. — A napidíj 5ert és ellátás. — Úgy látszik ezen üzérek az osztrák-magyar politika elhatározásairól jobban vannak értesítve, mint az úgynevezett magyar kormány ! — Horvát és szlavón atyánkfiai most nagyban rendeznek ünnepléseket, kivilágítást sat, a körükben katonai szemléket tartó Albrecht főherceg tiszteletére. — Természetesen telik bőven azon sok millióból, mit az anya Magyarország a „kapcsolt részeknek“ áldoz, mire is fordítanák e potyát, mint oly tüntetésekre, melyek egyenesen a nemzeti aspiratió ellen intézvék! —Strossmayer és Molináry nagyban forognak a főherceg körül és környezetükben röpködnek a többi délszláv birodalom csinálók, kik megunván a csömört okozó magyar szalonnát, most bosnyák és hercegovác tökmag után járnak — az orosz csapdába. — No csak menjenek bele, majd azután együttesen elbánunk az oroszszal is és szláv vagy szláv szolgáival is. — Fiuméba tizenkét orosz tiszt érkezett május 3-án és minden tartózkodás nélkül gőzösen Zárába utazott, hogy onnan a hercegovác lázadókhoz csatlakozzanak, a hatóságok ebben semmikép sem akadályozták. Tud-e valamit a mi kormányunk a nemzetközi jognak ezen vakmerő sérelméről, vagy elnézésével pártolni és helyeselni akarja-e a lázadást és annak segélyzését? Nem akarjuk elhinni, mert a muszka célok elősegítése a magyar haza elárulásával egy és ugyanaz. Az osztrák vasutak és a háború. Gorcsakoff tábornok, az orosz vaspályazászlóalj főparancsnoka az osztrák Ferdinand császár északi vasút igazgató.18JSv. -W-----I A vasút az oroszoknak a legnagyobb készséggel engedte át csapatszállításra mozdonyait és kocsijait. Itt tehát az osztrák vasutak épen nem respectálják a semlegesség szabályait. A török küldöttség szombaton búcsúzott el a magyar fővárosból és a déli vaspályán Kanizsán át Olaszországnak vette útját. Múlt heti tudósításunkat azzal egészítjük ki egész rövidséggel, hogy pénteken, május 4-én, mint török ünnep délelőttét nagy részt otthon töltötték vendégeink, azután fogadtak tisztelgőket, meglátogatták az Athenaeum nyomdáját, délben az országgyűlési képviselők lakomáján voltak az „Európában“, estére a népszínházba mentek a „Csikós“ előadására, de ennek végét nem várhatták be, mert 9 órára volt a fáklyásmenet rendezve, mely az „Europa“ szálloda előtt állapodott meg, hol a beszédek tartottak méltó befejezésül ezen nem diplomatiai, de valódi nemzetközi szövetségnek, első példát adva ezzel a világnak, miként kell a nemzeteknek magukat a diplomatia gyámsága alól felszabaditani. — Ezek után tartatott meg a — Most hát azt hoztad meg? — Hjáj! azóta sok baj ért engem, nagyságos uram! Szegény feleségem egész nyáron fetrengett — falevél-hulláskor meg is halt — isten nyugtassa meg. — Tudja kend, üres a ház asszony nélkül, s a vásárt napjára sem várhattuk. — Gyurka fiamat még a zöld farsangon kiházasitottam! — Ér-e valamit a menyecske? — Maradhat biz az nagyságos uram ! — jó dolgos; az én szegény hatámat ugyan még soká éri el háztartás dolgában, — a famíliáját is mindig szerettem, — nemhogy tömlöcbe — de kalodába sem került abból soha egy is, — majd csak hozzánk törődik — az apja hites ember; ezt még mind megláboltam. Miből eleget akartam tenni, nagyságos uram! szőlőmet a jégeső Mária-Magdolna napján szétvágta; fizetni nem tudok. — A jég elvágta? — Biz el a. Ritka jó termés lett volna pedig az idén. — Igen megmetszitek ti a szőlőt; ha a fáját mindig levágjátok, nem erősödhetik úgy meg, — a jég is könnyen bír vele. — Mi úgy láttuk apáinktól. — Nem tudsz hát fizetni ? — De hogy tudok, n. n., ha karóba huzatna, sem! — Nincs pénzed ? — Nincs! — Mennyit is adtam tavaszkor ? — Nyolc darab aranypénzt!, — Nem fogd a markodba! — Van-e már pénzed ? — Van! — No most add meg már ! — s enyicske az egész.