Pécsi Figyelő, 1877 (5. évfolyam, 19-41. szám)

1877-05-12 / 19. szám

V. évfolyam Előfizetési díj: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., fél­évre 2 frt. 50 kr., negyed évre k­ftf.­25 kr. egyes szám 15 kr. Megjelenik minden szomba­ton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). Szerkesztői iroda: Ferenciek utcza 22. sz. I emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek Pécs, 1877 május 12-én A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. 19-ik szám. Hirdetések ára: Egy négyhasábos petit sór egyszeri megjelenéséért Hkét többszöri megjelenésnél ár­leengedés adatik. Minden hir­detés után 30 kr. bélyeg díj fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési díj előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth­ tér 22. szám alatt. A kiegyezés és a háború. Nem csalódtak a bécsi kormány emberei, midőn a vám és bankügyi kiegyezés tárgyalását egyre húzták vonták, csűrték csavarták. Alapos sejtelmök volt a Balkán félszigeten történendő­kről. Jól tudták ők, hogy az ott keletkező zavarok majd hoz­zánk is áthatnak s hogy azok ná­lunk is okvetlen valami mozgalmat keltenek, mely mérve és fontosságá­nál fogva mindennemű más kérdést leszorít a napirendről. „A zavarosban halászni“ ez volt és lesz is mindig a bécsiek politi­kája. A vám és bankügyi egyesség káros voltáról már a kiegyezés első évében győződtek meg azok, kik annak megkötéséhez hozzájárultak. Letelt az első öt év, a szerződés határozmányai megváltoztatásának szükségességét s még az egyesség felmondását is több oldalról emleget­ték s különösen pártunk már akkor hangoztatta. De ezeknek szava a pusztába hangzott el. A bécsieknek nem tet­szett az idő és alkalom új tárgya­lásokra — lévén szélcsend a poli­tikai láthatáron, a­mi pedig nagyon is alkalmas volt arra, hogy a nem­zet nyugodt kedély és higgadt meg­fontolással mondhatta volna ki kö­­vetelését.­­ Elmúlt a másik 5 év is. A szer­ződés letelt. Hatása eredménye: az országszerte uralkodó köznyomor. A közvélemény s egy-két meg­fegyelmezett mamelukcsapat kivéte­lével az összes törvényhatóságok hangosan tiltakoznak a vám- és bank­ügyi kiegyezésnek az ismert felté­telek mellett való utóbbi megkötése ellen. Mit tesz a kormány? Bécsi pa­rancsszóra lázas sietséggel terjeszti a képviselők elé a kiegyezést. Lesz tárgyalás ágyúszó mellett. Igen, mert a keleti háború morajába nemsokára a mi ágyúink is belebömbölnek. Ily körülmények közt előrelát­ható, hogy akkor, midőn minden szem kelet felé tekint — a szóban forgó kiegyezési javaslat csak úgy pro forma kerül „a ház asztalára.“ A nemzet tiltakozása dacára is megesik majd, hogy a javaslatot, az uralkodó háború kényszerének engedve — elfogadja a kormánynak mindenben rendelkezésre álló több­ség. Azért tehát nagyon is ajánlható azon, a függetlenségi párt körében felmerült indítvány, mely szerint a kormány a külügyi viszonyokra való tekintetből ne fordírozná most nem­­zetkoldusító művét, hanem elnapolná az egész kérdést a háború utánra, a­mikor majd meglesz a nyugodt kedély és higgadt meggondolás úgy intézni az ország sorsát , mint azt a háborúból fejlődő események igény­leni fogják. Igazafiság úgy mint eszélyesség kivánják e nagy fontosságú kérdés tárgyalásának elnapolását, annyival is inkább, mert nem tudni még, hogy milyen reformokat és állam­alakulásokat idézhet elő a jelenlegi s mindinkább terjedő háború. T­ál e­l. Megtörtént dolog 1559-ből. [Életképek.] „Hej, fiam­­­beli sokban is bátra ma­rad, kinek igavonó jószága nincs; — kiét isten megtartotta, az örök télen mindig szeszmotort; földét, szőlejét javítgatta, — tűz- é s szerszámját összeszerezgetett: — szintúgy csavarodik a’ szivem, — máské­pen gondolkoztunk még csak őszszel is. Szegény anyádnak segítség kellett volna már, — gond, hú, epekedés már őt is vac­kára törte; azért hagytunk meg egy hordó szinbort ugyanannyi jó italt, hogy majd csak a te bajodon is átesünk; de legény­hez, kinek ökre sincs, kötve higgyem ha Panna is szítana; mindig ott szakad a cérna hol véknyabb.“ „Hisz, apám uram! perbe kivel szál­­lunk? a jó isten még egyszer majd csak megsegít. — Én gondoltam, hogy szolgá­nak beszegődöm; a szomszéd faluban jó bért ígértek is már, csak menjek, hogy mondok — három esztendeig ha cseléd­­kedem, azon a kis pénzen néhány bor­­jucskát majd csak ragasztanánk.“ „Igen, fiam! de hát a magunk sze­génysége ? Ki kapálja a szőlőt ? én is nap­ról napra öregszem — anyád előttem ba­josan gyomlálgat többet — rosszul is álmodoz — no — — meglásd!! — — kölcsön sem kapsz — 90 forintig ki em­­berelne most meg? — A­mi pénz volt a faluban, múlt héten a kacapreceptor (cassa­­perceptor) Egerbe vitte. — Egyet gondol­tam én, fiam! mondják: Ibrahim basa eő nagysága, kivált ha jó kedviben találja, megszánja, felsegíti a szegény embert. — Portiummal, istennek szent hála!­adás nem Pécs május 10. (7.) A keleti bonyodalomnak már a fellázadt Hercegovinából kiindult kezdő­szálain láttuk az orosz kéz sodrását. Két év múlott azóta s az orosz mindig talált ürügyet törekvéseit a keleti mozgalmak terén felszínen tartani s azokat alattomos támogatás mellett a felbujtatott déli szlá­vok által mindinkább a kivitel felé terelni. " -No de ezzel kudarcot vallott. A lá­zadókat úgy elpáholta a török, hogy akár száz esztendő is eltelik, mig kiheverik. Az orosz azonban nem állott el ezzel az őseitől öröklött politikájától, hanem most már nyíltan lépett fel, hogy azt, mit bé­renc eszközei, a délszlávok ki nem vihet­tek, maga hajtsa végre agyag­lábú vad hordáival. „A délszláv keresztények sorsának javítása,d­e jelszóval indította meg a há­borút, tulajdonképeni intenziója pedig tud­valevőleg a török megsemmisítése, egy szláv keleti császárság alapítása s annak következményeiben az a világ uralma, sem több sem kevesebb. Ez a helyzet, ez a kilátás. És mi szép csendesen nézzük az orosz működését. Megengedjük, hogy az a pi­szokban fetrengő s a legvastagabb buta­ságban tengődő Románia megszegve a párizsi szerződést az orosznak szolgála­tába szegődjék. Megengedjük, hogy az orosz, királyi korona és Erdélynek oda­vagyok — a házhelyemre vetett 100 darab­ fenyümadarat még karácsonyra ki­fogtuk ; — most felire szedünk még össze neki százat, — egy sipka tűzkövet — meg egy palack essentiát is viszek még; de­hogy nem menek, fiam, abba az Egerbe! — jó földes uram nekem a török, — ta­valy is hogy itt le volt a szüreten: két­szer vittem tüzet pipájára, s kérdezte: mi­kor voltam vőlegény!“ Miután a dolgot még jobban is ki­főzték, a mi neki keményedett emberünket barátságos öreg tarisznya, magas szőrsü­veg, tisztes szűr, vadont ujfüzetü bocskor, somfabot védelme alatt — merre az itt vitt — a nagy bükk rengetege magába nyelte. Földmives a természet avatott ba­rátja. Az erdőség előfáin „Nyitnikén“ ta­vaszi dal eső próbáira kis pintyek sereg­jének már egybe. „Bizony nyitni — meg­szántani, kis madár! ha volna min — most is abba futkosok — a ti ligetekre is hives van még — fogas a verőfény“ — szól az öreg, s mig ő bércről bércre — cserjéből ligetre verekedett, sok tiszta derekú cserfa vonta magára figyelmét: „sok jó hordódonga hasadna ki belőled“ úgymond; — majd a baglyok rikácsoltak neki jó utat, — szabadabb nyílásokon egyes fogasok is mutatkoztak, — de mint egymásnak nem adósak közt semmi törvénytelenség nem történt; — sok másnemű ily felötlő tár­gyakkal mulatta magát utazónk (olykor csak egy pipa is mily kedves beszélgető társ), mig végre előtte az út elfogyott. Másnap Egervár nyugati kapuján lát­juk őt süvegtelen, megújult kétség, szár­­nyaszegett remény közt fölfelé haladni, s rövid teketória után eredeti egyszerűségé­ben állott a hasa színe előtt, s köszönt: — Dicsértessék az úr Jézus Krisztus! ígérésével használja fel Romániát tervének kivitelére. Egymást érik a képviselőházban az interpellálók a külügyi helyzetre vonat­kozólag, mikre a kormány részéről a fe­lelet rendesen olyan „ibis redibis“ féle. Legújabban a:'-t halljuk, hogy Ausztria és Magyarország semleges magatartását készül kimondani a keleti háborúval szem­ben. Tehát annyira­­ vagyunk. Annyi mil­liókat költöttünk hadseregünkre s most nem merjük avval veszélyeztetett érdeke­inket védeni. *­­ Avagy nincsenek-e érdekeink veszé­lyeztetve az által, ha az orosz megveti lábát a keleten, ha —a mi egyik fő vágya — a Duna torkolatokat meghódítja? De igen, nagyon is. A Duna torkolatainak orosz kézre jutásából kiszámíthatlan kár származik első­sorban anyagi érdekeinkre, mert ak­kor vége van az osztrák és magyar ke­reskedelem kelet felé vezető exportárának. Hogy az orosznak már régi törekvése birodalmunknak a­ keletre való befolyását megsemmisíteni, nutatja az 1829-iki kai­­nardzsi béke, mivelyel magához ragadta a Duna torkolatoké fölötti uralmat, 27 évig bitorolta azt. Ez időben a torkolatok fel­tűnő elhomokosodása s számtalan, az orosz által előidézett újabb és újabb közleke­dési akadály felkeltötte a hatalmak figyel­mét s csakhamar átlátták a muszka szán­dékát. Ausztria melynek érdekei ekkor ép úgy voltak megtámadva, mint most — 1854-ben megszállta Oláhországot, s az osztrák és magyar csapatok előtt kényte­len volt meghajolni Miklós cár gőgje, — a­ki békés előterjesztésekre, s olyan pro­­tocolum és reformjegyzék komédiákra bi­zony nem vonult volna vissza. Létrejött az 1856-os párizsi szerződés, mely az orosz említett uralmának véget vetett. Akkor tudtunk érvényt szerezni akaratunknak s most nem. Valóban a jelekből azt lehet követ­keztetni, hogy Ausztria az uralkodó köz­vélemény ellenére is titokban együtt­mű­ködik az oroszszal a török birodalom tönkretételén, pedig Ausztriának hacsak maga is a török birodalom után elbukni nem akar, nem tűrheti meg ott keleten a panslavismus győzelmét. Az orosz azon ígérete, hogy önzetlenül fog cselekedni s hogy csak a reformokat fogja végrehajtani szemtelen hazugság és ámítás. Még nem késő. Álljuk útját az orosz­— Hát Muhamed próféta hol maradt, te gyaur ? — Ő kigyelme is! — Na! Hát mi járatban vagy — ki bántott? — Senki, nagyságos uram — szük­ség hajtott ide! — Kiraboltak — leányod lopták el ? — A dög a villást — akarom mon­dani, az ökreimet mind egy lábig elsöp­­rette, — maholnap tavasz alá kén szán­tani — nincs min, — még otthon feltettem hát magamban, hogy nagyságos uramhoz ide feljövök — aztán vagy — 90 forin­tot kölcsön kérek; hát csak abba fordul­tam biz én — ha adna kend! — Hm! — hát minek döglött meg az ökröd? — Ha isten magáénak választotta, — arról kitehet! — Biz igaz a gyaur — s neked hát pénz kellene! — Az — az — a kellene — hallja kend! — De aztán mikor adod meg? — Nagyságos uram! vájkáltam már a szemzetet — őszszel — mert jó darab szőlőcském van, — ha mondok — isten ő szent felsége egy kis termést ad, — hal­jak én meg — de felhozom. — Igazán? — Igazán! — Na — itt van nyolc — darab arany; — de aztán hószakadáskor vissza ennyit hozasz, ugy­e? — Még felére megint egy póráz fe­nyőmadarat is. —­ A pénzen aztán ökröt végy ! — Lóba csak nem is ölöm — vágja le a farkas!-------— de hogy meg nem adom — — ég-föld szakadna úgy énrám, nagyságos uram­­nak még mielőtt a vérengzést megkezdené, az­az szálljuk meg Oláhországot. E fel­lépésünk mindenesetre elég lesz arra, hogy az orosz szép szerével s ép bőrrel majd visszavonul, így tettünk 1854-ben. Ismételjük 1877-ben! — A quota ügyben kiküldött regnicolaris bizottságok valószínűleg má­jus 15-én Bécsben kezdik meg tárgyalá­saikat. — Az általuk előterjesztendő ja­vaslatok a vámtarifára is kiterjeszkedni fognak, a fenálló vám és kereskedelmi szövetség­ folyó év végéig fentartatik. — A pest megyei feliratot a vám és bankügyi egyezkedések elvetése iránt Borsodmegye közgyűlése egyetlen hang ellenében nagy lelkesedéssel pártolta és elfogadta. — Hasonló történt Zala me­gye közgyűlésén a főispáni pressió dacára. Hajdú és Szabolcs megyék szinte pártolják a feliratot. — A belügyminiszter közren­deletileg meghagyta a törvényhatóságok­nak, hogy tegyék meg az előkészületeket a törvény értelmében rövid idő alatt bekö­vetkező általános tisztújításokra. A megyék egy része a körrendelet alapján már tett is előleges intézkedéseket.­­ A tisztújítás a törvényhatóságok nagy részében még ez év folytán meg fog történni. — Kvassay Ignác országgyű­lési képviselő Ugron Gábor által ellene indított sajtóperben a kolozsvári esküttszék által hat heti fogságra ítéltetett. (Megszól­lalt ismét a közvélemény.) — Zichy gróf osztrák-magyar nagykövet a portánál elutazott Konstan­­tinápolyba. Azt írták, hogy feladata lenne tudtul adni a portának, miért szükséges az .. .,„­ VrxI ■’* WIV és Szerbiába, ezen híreket azonban meg­cáfolták azzal, hogy Zichy különös fela­datává tétetett a dunai hajózásnak vé­delme. — Az osztrák (galicia-bukovinai) vasutak kézre járnak a semlegesség meg­sértésével az oroszoknak, ezek használják az osztrák vasutak mozdonyait és vag­­yonjait csapat és teher­szállításra, úgy hallatszik, hogy Bécsből vették e részbeni utasításaikat.­­ A muszka ravaszság egyik kiváló jeléül az orosz lapokban sűrűn han­goztatják egy eltorzított dunai confoede­­ratio tervét. A szövetséget képeznék Ma­gyarország, Erdély, Románia, Horváth, Tóth, Dalmátország a határőrvidékkel, Szerbia, Bulgária stb. — A szövetség hi­vatalos nyelve a francia. — Könnyű ki­találni ezen tervezgetésnek célja, mely nem egyéb, mint megnyerni Magyarorszá­got törökellenes célokra, ámítani a nem­zetiségeket, szabadság és függetlenségi álmokba ringatni addig, mig az önkény­­uralom zsarnokságra törő céljait elérve az eszközöket magától eldobhatja. — Bécsi szállítási vállalko­zók járnak pozsonmegyei Malackán. Mo­— Ha elmaradsz, százat ettetek a talpadra! — De bőrömet vegye le nagyságos uram----------még egyszer a pénzre s ha­sára tekintvén „a jó isten áldja meg ken­det, nagyságos uram!“ búcsút vesz. — No de gyaur, hol is lakói? — B. vármegyében B. H—n.. — Összefolyt emberünk előtt az itt — estve már honn volt, — ördög szabta négy mér­föld — meg hatvan éves életkor valami pedig! — A dajkáló tavaszi napfény lassan­ként kifejtvén póláiból az ifjú természetet, hegyen völgyön szélyes munkaszerszám pengett, boldogító hit, s feszült remény kelt a nép szivén mindenütt, hogy jó ara­tást s bő szüretet lát egykor. — Hetek, hónapok — teltek el, — s mi oly szor­galommal müveltetett, a térföldek őszbe vegyült kalászain pajkos szelek kergetőz­­tek, mig a hegyek barnult vesszőin nehéz gerezdek fordultak alá. Ha olykor a rek­­kenő hőség egyes borúlátókat rakott össze a bércek ormain, száz meg száz könyör­gés intéztetett ahhoz, a­ki azt szétfuhatja, — szóval: az aratás becsületesen megtör­tént, s a kereszt jól fizetett, no de még a gerezd — egy fő cikkely — kivált ne­künk, a fáján! Most vagy soha! szólt a mi emberünk. ------Fájdalom! egy pogány felleg követ szórt, s porba hűlt a gerezd — gyászba a szőlőmives. — A kemény feltétel őt újra a hasa elé parancsolta s állott leverve: — Na! mi a bajod — mit akarsz? — Adós vagyok nagyságos uram — hát úgy jöttem! — Kinek tartozol? — Hiszen tudja kend — hogy múlt tavaszon nyolc arany pénzt ökörre köl­csön adott nekem I­dorban, a Csallóközben s tebb helyen fogad­ván fuvarosokat katonai célokra. A fuvaros­nak katonának, vagy honvédnek nem szabad lenni, a lovaknak pedig olyanoknak, melyek katonai célokra nem alkalmasak. — A napidíj 5­ert és ellátás. — Úgy látszik ezen üzérek az osztrák-magyar politika el­határozásairól jobban vannak értesítve, mint az úgynevezett magyar kormány ! — Horvát és szlavón atyánk­fiai most nagyban rendeznek ünnepléseket, kivilágítást sat, a körükben katonai szem­léket tartó Albrecht főherceg tiszteletére. — Természetesen telik bőven azon sok millióból, mit az anya Magyarország a „kapcsolt részeknek“ áldoz, mire is fordí­tanák e potyát, mint oly tüntetésekre, me­lyek egyenesen a nemzeti aspiratió ellen intézvék! —Strossmayer és Molináry nagy­ban forognak a főherceg körül és környe­zetükben röpködnek a többi délszláv biro­dalom csinálók, kik megunván a csömört okozó magyar szalonnát, most bosnyák és hercegovác tökmag után járnak — az orosz csapdába. — No csak menjenek bele, majd azután együttesen elbánunk az oroszszal is és szláv vagy szláv szolgáival is. — Fiuméba tizen­két orosz tiszt érkezett május 3-án és minden tar­tózkodás nélkül gőzösen Zárába utazott, hogy onnan a hercegovác lázadókhoz csat­lakozzanak, a hatóságok ebben semmikép sem akadályozták. Tud-e valamit a mi kor­mányunk a nemzetközi jognak ezen vak­merő sérelméről, vagy elnézésével pártolni és helyeselni akarja-e a lázadást és an­nak segélyzését? Nem akarjuk elhinni, mert a muszka célok elősegítése a magyar haza elárulásával egy és ugyanaz. Az osztrák vasutak és a háború. Gorcsakoff tábornok, az orosz vaspályazászlóalj főparancsnoka az osz­trák Ferdinand császár északi vasút igaz­gató.18JSv. -W-----I­­ A vasút az oroszoknak a legnagyobb kész­séggel engedte át csapatszállításra moz­donyait és kocsijait. Itt tehát az osztrák vasutak épen nem respectálják a semle­gesség szabályait.­­ A török küldöttség szom­baton búcsúzott el a magyar fővárosból és a déli vaspályán Kanizsán át Olaszor­szágnak vette útját. Múlt heti tudósításun­kat azzal egészítjük ki egész rövidséggel, hogy pénteken, május 4-én, mint török ünnep délelőttét nagy részt otthon töltötték vendégeink, azután fogadtak tisztelgőket, meglátogatták az Athenaeum nyomdáját, délben az országgyűlési képviselők lako­máján voltak az „Európában“, estére a népszínházba mentek a „Csikós“ előadá­sára, de ennek végét nem várhatták be, mert 9 órára volt a fáklyásmenet rendezve, mely az „Europa“ szálloda előtt állapodott meg, hol a beszédek tartottak méltó befe­jezésül ezen nem diplomatiai, de valódi nemzetközi szövetségnek, első példát adva ezzel a világnak, miként kell a nemzeteknek magukat a diplomatia gyámsága alól fel­­szabaditani. — Ezek után tartatott meg a — Most hát azt hoztad meg? — Hjáj! azóta sok baj ért engem, nagyságos uram! Szegény feleségem egész nyáron fetrengett — falevél-hulláskor meg is halt — isten nyugtassa meg. — Tudja kend, üres a ház asszony nélkül, s a vá­sárt napjára sem várhattuk. — Gyurka fiamat még a zöld farsangon kiházasi­­tottam! — Ér-e valamit a menyecske? — Maradhat biz az nagyságos uram ! — jó dolgos; az én szegény hatámat ugyan még soká éri el háztartás dolgá­ban, — a famíliáját is mindig szerettem, — nemhogy tömlöcbe — de kalodába sem került abból soha egy is, — majd csak hozzánk törődik — az apja hites ember; ezt még mind megláboltam. Miből eleget akartam tenni, nagyságos uram! szőlőmet a jégeső Mária-Magdolna napján szétvágta; fizetni nem tudok. — A jég elvágta? — Biz el a. Ritka jó termés lett volna pedig az idén. — Igen megmetszitek ti a szőlőt; ha a fáját mindig levágjátok, nem erősödhe­tik úgy meg, — a jég is könnyen bír vele. — Mi úgy láttuk apáinktól. — Nem tudsz hát fizetni ? — De hogy tudok, n. n., ha karóba huzatna, sem! — Nincs pénzed ? — Nincs! — Mennyit is adtam tavaszkor ? — Nyolc darab aranypénzt!, — Ne­m fogd a markodba! — Van-e már pénzed ? — Van! — No most add meg már ! — s enyicske az egész.

Next