Pécsi Figyelő, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-09-21 / 38. szám
VI. évfolyam. Előfizetési díj: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre oft., filévre 2 frt. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szombaton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). Pécs, 1878. szeptember 21-én 38 ik szám. FIGYELŐ. Hirdetések ára: Egy öthasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 8krt többszöri megjelenésnél árleengedés adatik. Minden hirdetés után 30 kr. bélyeg dij fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Az asziszek-novi-i vasút. Élelmes faj az a német, alig van valami balesete is, melyből azonnal hasznot is ne húzna, holott az a magyar még saját kárán sem bir tanulni. Íme az osztrák hadvezénylet ostobasága, az osztrák hadélelmezésnek kritikán alóli nyomorult állapota, azon körülmény, hogy Magyarország ifjúságának színe virágát vitték a bosnyák mészárszékre, nagyon alkalmas ürügyet szolgáltatott arra, hogy a magyarországi kereskedelmi érdekeket századokra megsemmisítő vasútnak sürgős kiépítését a magyar sz. korona területén áterőszakolva keresztül vigyék és pedig a mi annál rosszabb — alkotmányos után. Jól tudják, hogy a legelvetemültebb magyar kormány sem volna felvehető ily alkalmas ürügy nélkül ezen vasút kiépítésének javaslatát a ház asztalára tenni, ámde a drága magyar véráldozatok a közös hatvan milliónyi és még további százmilliók áldozatán meg van teremtve az alkalmas ürügy, mely most már égető szükségnek tünteti elő ezen nemzetünk kereskedelmére halálos döfést adó vasútnak rögtönözve leendő kiépítésére. A kormány már beegyezett, csak az alkotmányos formalitásokon akar keresztül esni, no de azért oly sebesen készül mindenre elő, mintha a törvényhozás az engedélyt már megadta volna. A horvát nemzet áldozatainak egy recompenzatiójaként is követeli e vasutat. Igaz, hogy szlavón megyék tiltakoznak ellene, minél fogva e vasutat még a horvát nemzet kívánságának sem lehetne tekinteni, de ez nem gátolja le.Wenckheim minisztert abban, hogy a horvát nemzet áldozatait (?) elismerőleg fel ne említse. „A horvát nemzet áldozatai!“ így gúnyolják meg a magyar miniszterek a magyar könnyelmű nagylelkűséget, mely évenként milliókkal járul hozzá a horvát állami igazgatás segélyezésére azért, hogy érte hálátlanságot arasson! Vagy igen, a kormány irányá t A a e i a. Ceraux JElvíra. M. J. Szegény Elvira, mily hamar elvirágzott. Ott fekszik halottan a hófehér ágyon, maga is hófehéren, mint letört liliom. Csak szive táján van egy sötét helyecske, nem nagyobb egy hüvelyknyinél. Eben haja úgy buli oldalára, mint meglippedt két sasszárny: alabástrom homlokán a menny nyugalma honol, szeme még lehunyva is kaczérkodik azzal, aki ránéz. Milyen lehetett e szemek tüze! Az íves bársony szemöld most gyászmenyezetként borul a gyönyörű pillákra s az egykor eperajkban nem czikázik a vér, hogy csókra delejezze, a kinek szeme oda tapad. Pedig ez ajak sokat csókolt, az a lehunyt szem czikázta a csapodár szerelem villámait, a most keresztet tartó két hévvel ölelt Elvira virágok között fekszik, virághus leány volt. Egy apácza az olvasót morzsolja lábainál és sír. Azért könnyezik-e, hogy ily szépen kell e elsorvadnia a leánynak, vagy azért, hogy ő oly lassan hervad a kolostor mogorva falai között, míg keblét az érzelmek lávája fonyasztja, ki tudja. De ime ott a sarokban egy úriember, talán rokon, halk hangon beszéli el a leány történetét, ki a ravatalon fekszik. Hallgassuk meg őt, az öreg beszélő atyja Elvirának. Mellét a becsületrend szalagja disziti. rSzegény leányom, szól az öreg katonás alak. Kapitány voltam mikor született. Szakasztott mása volt édesanyjának, kit szerencsétlenül... vesztettem el. A kóban a horvátok nem voltak hálátlanok, hiszen ők majdnem egyhangúlag szavazták meg a kormánynak a magyar közgazdasági érdekek tiz évre, vagy örökre leendő lenyűgözését s innen b.Wenckheim urnák elismerése. Mindezek daczára azonban a sziszek-novi-i vasút kiépítésének törvényhozási engedélye még nem oly bizonyos, mint azt a kormány hiszi, ebbe betörhetik a Tisza-kormány kése, mert egyáltalán nem igaz, hogy ezen vasút kiépítése az élelmezésre elkerüülhetlen, de az sem igaz, hogy tetemes előnyökkel járna az élelmezésre nézve. Ezen vasúttal az élelmezés akadálytalan folyama az elfoglalandó területeken biztosítva éppen nincsen, ha az elfoglalt területek békében maradnak, sokkal hamarabb és kevés költséggel kiegészítendő kőutakon a közlekedés eléggé biztosítva lesz, ha nem, akkor amúgy is Novitól tovább építendő vasút sem lesz a szállításra használható, mert a felkelők folyton megrongálni fogják és nem engedik meg annak forgalmát. De hiszen a könnyebb élelmezés amúgy is csak ürügy, a fő amit elérni akarnak ez erőszakolással, hogy a keleti kereskedés útja Bécs felterettessék, hogy az olcsóbb és rövidebb Magyarországon átvezető út lehetetlenné tétessék, és ezt csak oly kormány, oly törvényhozás által lehet elérni alkotmányos úton, mely hazája érdekeit semmibe sem veszi. — Somogy megye bizottsága szept 16-án rendkívüli ülést tartott, melyen a mozgósítottak családai és sebesültek segélyezése ügyének letárgyaltatása után — bár nem volt napirendre tűzve — felolvastatott a belügyminiszter leirata, melylyel megsemmisíti a megyének a Boszniába rendelt előfogatok tárgyában hozott végzését. Szalay Károly indítványára a megye újból fentartja hozott határozatát s feliratot intéz az országgyűléshez, hogy a bel- és honvédelmi miniszterek a képviselőház által vád alá helyeztessenek. — Szabolcs megye törvényhatósága szintén feliratot intézend az országgyűléshez Bosznia szerencsétlen occupatiója és a minisztérium felelőségre vonása iránt. — Horvát testvéreink lelkesedése is hűlni kezd az occupatio iránt. Jelesség engem ezredemnék tartott s Elvirámat jámbor apáczák gondjaira bíztam. Jól nevelték, vallásos volt és lelke oly szép, mint porhüvelye. Tizenöt éves korában, midőn letettem a kardot, hogy nyugalommal cseréljem fel a nomád életet, magamhoz vettem. Bár ne tettem volna!! De hiszen épen azért tettem, hogy neki éljek, ki hű mása volt felejthetetlen nőmnek. Kedvező viszonyok között éltem és folytathattam a leány képezését. Katonaember létemre igyekeztem szivét is képezni s előkészíteni őt az életre, hova pár év múlva belépendő volt. És ő belépett az örök életbe. Taníttattam zongorázni, külföldi nyelvekre, tánczolni; tartottam mellette varró leányt, tanítót. Csak a festészetet nem kedvelte. Három mester is járt egymásután hozzá, hidegen fogadta őket és nem tanult semmit. Két évvel ezelőtt egy olasz család telepedett meg fálunkban. Bernio Romeo a család egyik tagja, legidősebb fiú, gyönyörűen festett, most is van tőle birtokomban két felséges aquarell. E két képből is láthatóra, hogy Elvirát szereti. Leányom ki úgy idegenkedett a festészettől, lázzal kezdett dolgozni, négy-öt órán át forgatta naponként az ecsetet. Gyanakodni kezdtem. Először nyomoztam, majd üldöztem a viszonyt. Mint katona beleegyeztem volna a viszonyba, mint Ceraux marquis — nem. Elűztem Berniot. Elvira nem habozott, szive után ment és követte mesterét. E°y hajnalban üresen találtam ágyát. Kutattam utána sokáig, de nem találtam föl. A gonoszok jól őrizték! Ez a szűzies leány, ki itt halottan is szebb mint az angyalok, talán a nyomor elől futva, mikor eladta mindenét, áruba bocsátotta magát. Szörnyű sors! Ha a férfi nyomorban, ha, Délkülön, ha nincs semmije, meghalhat éhen. De a nő, a szerencsétlen. A horvát hivatalnokok, kiket Boszniába rendeltek arany hegyeket ígértek maguknak. Azt hitték, hogy Bosznia számukra tejjel mézzel folyó tartomány lesz. Mióta azonban dicsőség és pénz helyett csak nélkülözésekre találnak, sőt gyakran életveszéllyel kell küzdeniök, a jó urak lelkesedése is tetemesen lelohadt. — Most a még otthon maradt horvát hivatalnokok rettegnek, hogy talán őket is kirendelik az uj tartományba. A hazatértek áldják a boldog otthont és keményen állitják, hogy nincsen az az ár, melyért újra Boszniába mennének czivilizálni. — A dunailávai vasút meghosszabbítása a Dunáig. A fiumei ipar- és kereskedelmi kamara közelebb tartott ülésén a kamara elnök szóba hozta, hogy a duna-drávai vasút üzletét az állam veszi át s igy Bátaszéktől egész Fiuméig a magyar államvasuti igazgatóság kezében lesz a forgalom, kivéve az 55 kmtr. hosszú Károlyvár-zágrábi vasutat. Ezentúl, jegyző meg sokkal könnyebb lesz a déli vasút versenye ellen küzdeni s csak az volna még kívánatos, hogy Báttaszéktől a Dunáig is épitessék vasút, hogy az átrakódás a hajóról közvetlen a vasútra történjék a mi által a deficzit megszüntetése remélhető. Valóban kívánatos is lenne, hogy e vonalat az állam tökéletesen kiépítse, mert ezáltal a forgalom bizonyára élénkülni fog és állam ez után a nagy subventiótól illetve deficittől csakugyan megmenekszik. A gziszeknovii vasút ügyében legközelebb ő felsége elnöklete alatt tartott közös minisztertanácsban melyen Andrásy Gyula gróf, Ryland Rheidt gróf, Hoffmann báró, Tisza, Széli, és Péchy miniszterek is részt vettek, elhatároztatott, hogy miután a törvényhozás nincs együtt a sziszek novii vasút most ki nem épithető és a Krajnában levő csapataink élelmezése fuvarozással is keresztül vihető. Más hírek szerint a sziszek-novi vasút kiépítése határozott tény , melynek ellenében Tisza Kálmán csak azt jegyezte volna meg, hogy az csak mint katonai vasút vonal az occupatio tartamára és a hadsereg szükségletének szállítása végett hozassék forgalomba. — Váljon Tisza Kálmán megmarad-e ezen határozata mellett — vagy csak ez is humbug, por a nemzet szemébe? Majd meglátjuk. A Háború Zách Bihacsnál vereséget szenvedett ezt már múlt lapunkban említettük s hogy e vereség a felkelőket felbátorította az természetes és igy nem igen ütközünk meg azon, hogy a bosnyákok északra Bihacstól a szlaini határezredbe betörtek és itt 5—6 falut elpusztítottak és lehamvaztak. Mindenütt elkeseredés uralkodik a kormány ellen, mely igy védtelenül hagyja az ország határait. Azon vélemény van a nép közt elterjedve, hogy most Bosznia fogja Magyarországot occupálni. Ennyire vitték a tudatba semmije sincs, még mindig áruba bocsáthatja kincsét — szemérmetességét. Nem vádolom Berniot, és nem leányomat. A derék olasz ifjú futott Elvira elől és a szerencsétlen leány, talán épen a feletti bánatában bukott el az erény ösvényén. A longehampi lóversenyen 18**-ben egy virágárus leány lett híressé. Azt írták a lapok, egy oly szép leány mint a bájos Elvira, nem árult még virágot soha. Az én leányom volt. Lerázta rövid idő alatt a nyűgöt, melybe gonosz emberek és még gonoszabb asszonyok verték és elhagyta őket. Aztán, ha már szivének, lelkének zománczát, himporát nem árulhatta, árulta a virágokat, mosolyát. Egy versenyen — hajh! magam is ott voltam. És ott volt Romeo is. Borzadok, ha e délutánra rá gondolok. Leányom felismert és hozzám közeledett. Leborult előttem és én azt mondom, hogy nem ismerem. Félőrülten tekintett fel az égre, onnan a földre, földi üdvére, Rómeóra, ki busán állt egy padsor végén. Mikor leányom hozzá sietett, összerettenni látszott. Valamit beszélgettek. A közönség nem ügyelt rájuk, legföljebb is a sportmanok irigyelték a szép olaszt. Romeo papírt vett elő és iránt. Irt valamit és azt zsebébe rejtette. Egyszerre Elvirám elébe térdelt, megcsókolták egymást. De leányom nem kelt fel többet. Szivét keresztül is ütötte Romeo. Nézzék azt a kis sebet, az a tőr helye! Minden oly gyorsan történt, hogy a legközelebb állók sem vették észre, annál kevésbbé akadályozhatták meg. Romeo eldobta tőrét, egy marquis felvette és ma is emlékként őrzi, mert a törvényszék átengedte neki. A gyilkos elfogatott. Én, mint katona, meglehetős rigorositással jártam a dolog után. Ez az én szerencsétlen leányom története. o Hnlattató. — A X helyiségben megjelenő lap szerkesztője és egyik előfizetője között ilyenforma párbeszéd keletkezett: Előfizető: Önnek lapja elég tartalmas, de sajnos, hogy a tárczája üres. Szerkesztő: Igen, mert a lapot munkatársaim csak betöltik, hanem a „tárczát“ az előfizetőnek kellene megtölteni. * — T. tanár, ki szörnyen szórakozott szokott lenni, kellemetlen orrhangon beszélt. Egyszer, midőn épp a tanterembe akar benyitni, hallja, hogy ott benn az ő hangján valaki már nagyban prelectióz. — Én hát már bementem volna? — kérdi szórakozottan önmagától s megfordulva haza ballagott. * — Ha még sokáig tart ez a szárazig, úgy minden barom oda lesz! — szólt az ur öreg gazdasszonyához. — Oh, csak nagyságodat tartsa meg a menybéli úristen! — fohászkodott az öreg nő. Jan tábornokok, Andrásy, egy kapzsi kamarilla a dolgot, hogy már Magyarország integritása is meg van rá támadva. Az albán liga a mint a lapok írják napról napra erősbödik és jelenleg már 130000 fegyveres felett rendelkezik. A keleti Boszniában öszpontosult felkelők számát 40000 emberre teszik kik 4 főponton vannak öszpontosulva jelesül a fő haderő Zvorniknál 26000 ember 12 ágyúval, Bjelinánál 6000 ember 8 ágyúval, Tuzlánál 5000 ember 6 ágyúval és végre Graczaniczánál 4000 ember 4 ágyúval. Ha most ide számítjuk a novi-bazári pasalikban öszpontositott felkelők haderejét: 8000 fegyveres felkelőt, 6 tábor arnautát és 3 zászlóalj török nizámot, ez mindössze mintegy 13—15 ezer embert tesz s igy a szétszórt felkelő csapatokkal együtt azok száma 200.000-re tehető. A 15-dikére bejelentett műveleteket a császáriak csakugyan megkezdették a Szávánál és ezen folyón átvonultak. Egy parlamentári elitnek ment és mondá, hogy Samacz városa meg fogja magát adni, mire a csapatok oda bevonultak, azonban mégis a házakból történtek egyes lövések rájuk, mire a várost lövöldözni kezdték, a török negyedet föl is gyújtották és a felkelők a városból kimenekültek. Azt hiszik, hogy a felkelők azon csapatai, akik a Szávától Dobojig terjedő úton lézengenek, már eddig a császáriak által be vannak kerítve. Filippovics táborszernagy az új hadműveletekre nézve úgy nyilatkozott, hogy bizonyos benne, miszerint négy hét alatt az osztrák sereg a kilátásba vett terület ma lesz. A „Lloyd“ erre nagyon helyesen azon kérdést teszi: minő hát ezen kilátásba vett terület, és meddig megy? És mégis mindezen nagy készületek daczára a boszniai főhadparancsnokság ép oly kevéssé bizonyos a sikerre nézve, mint az occupatiót szorgalmazó bécsi clique, mert már hallatszanak hangok, hogy ha lehetne jó szerivel az occupaló seregeket haza hívni, ez talán előnyösb lenne, mint egy bizonytalan kimenetelű hadjáratba még jobban bemártani magukat, a főnehézség csak az, módot találni, hogy ez megtörténhessék, anélkül, hogy Ausztria hadi tekintélye és politikai befolyása csorbát szenvedjen. A Szamacz bevételét tudató részletes távirat így hangzik: Pénteken Bródnál és szombaton Szamacznál seregünk hadműveleteket hajtott végre, melyeknek kedvező eredménye a legnagyobb hatással lesz a Szapáry-hadtest legközelebbi mozdulataira. Szamacznál az átkelés a Száván a legnagyobb szabatossággal ment végbe, már néhány napja gőzkomp állíttatott ott föl, s a Bienerthhadtesthez tartozó dandárok öszpontosítása gyorsan megtörtént. Egy monitor ott foglalt állást, hol a Boszna a Szávába ömlik; a fölkelők a partokon állottak, s magában Szamaczban is 6000 főnyi ellenség volt. A És Romeo? Vallott bőségesen. Elmondta hogy rajongásig szerette Elvirát, hogy ő kérte: ölné meg. És ő minden kívánságát teljesíteni akarta kedvesének. Csináljanak vele a mit tetszik. Az öreg úr elbeszélése után huszonnégy órával csakugyan olvasható volt a lapokban, hogy Bernio Romeo, a lóversenyek királynőjének gyilkosa, bírái előtt összeomlott és meghalt. Orvosai constatálták, hogy a szive hasadt meg. Erre a szerencsétlen katona igy kiáltott fel: ezer millióm bomba, ősi nevem meg van mentve! De legalább a guilotineig élhetett volna. Kit kell elitélni! Ez a kérdés, mama CB altigailH .VaOflAg - » fölkelők csoportjai jól föl voltak fegyverezve, néhány régi török ágyúsuk is volt, s úgy látszik, el voltak határozva végső lehelletükig küzdeni. A balparton parti ütegek állíttattak föl, s az átkelés reggeli 6 óra után a legnagyobb óvatossággal megkezdődött, s mivel a fölkelők kezdetben nem igen mutatkoztak hajlandóknak visszavonulni, a monitor működni kezdett. A felkelők rövid ideig tartó, gyönge tüzelést kezdtek, s azután megfutamodtak. A monitor és a Száva balpartján felállított üteg alig tettek 15—20 lövést, mikor a város filára, kitűzték a fehér zászlót, s egy parlamentair jelent meg, tudatva, hogy a város megadja magát s a küldött állót arról, hogy a város nyugton fog maradni, csapataink bántatlanul bevonulhatnak.Erre csapataink elkezdték a várost megszállani, azonban a parlamentair biztosításai daczára is lövöldöztek néhol a házakból, s csapataink ellenállásra bukkantak. E miatt megkezdődött Szamacz lövetése, s a török negyed kis házai néhány perc múlva lángban állottak, míg a keresztény negyed viszonylagosan nem sokat szenvedett. Kevéssel 12 óra után Samacz megszállása teljesen végre volt hajtva, s ezerszeres „hurrah“ kiáltások között vonultak be csapataink a megfékezett városba, mely nem egyébb romhalmaznál. A fölkelők részint elfogattak, részint elfutottak, s futásukat vagy a hegyek, vagy azon állások felé intézték , melyeket csapataink dominálnak. Kétségtelen, hogy a Száva partjától Dobojig terjedő területen a fölkelő csoportok közé vont vasgyűrű, mely eddig a Száva felé nyitva volt, most már teljesen be van zárva. Dobojnál csata folyik. A gőzhajók a Száván mától fogva megint közlekednek Samacztól fölfelé. A Bienert báró altábornagy parancsnoksága alatt álló csapatok, melyek e hó 14-én lépték át a Szávát, megkezdték a támadó hadműveleteket, s ezek, mint a beérkezett táviratokból kiderül, zavartalanul folynak. Szeptember 15-én este a Sakova és Gradacac közti parti vonalat a Boszna irányában megszállották s legott lefegyverezték a lakosságot. Az ottani erődben 2 ágyú találtatott. A keresztény községek hódolatukat fejezték ki az osztrák-magyar hadak előtt. Szapáry László gy.ártábornagy egyidejűleg kezdte el Dobojból a kombináti támadást s 15-én reggel nagyobb kémszemle csapatokat küldött a lázadók ellen, melyek, föl is taláták az ellenfélt s csetepaték támadtak, melyek reggeli 8-ig tartottak; részünkről Manz hadnagy a 4. vadászzászlóaljból s mintegy 21 katona sebesült meg. Egy Graczanieza ellett szeptemb. 16-án reggel indított osztag e várost elhagyottnak találta. A felkelők részint éjszak felé, részint Dél-Tuzlába vonultak . Bankár: Miként van az, hogy a tudósok eljárnak a gazdagokhoz, de a gazdagok nem igen keresik fel a tudósokat? író: Az csak azért van, mert a tudósok tudják, hogy mi hiányzik nekik, míg a gazdagok nem tudják. * — Ugyan édes öcsém, mért nem házasodol már meg? hisz te el tudnád a feleségedet tartani? — Igen, eltartani csak tudnék egy nőt, de — ruházni, ruházni! * Delő: Oly büszke vagyok leányaimra! a bonnetól oly pompásan megtanultak francziául, úgy csevegnek, mint igazi franczia hölgyek; a gouvernante-tól a legszebb német nyelvet tanulták meg s a nyelvmesterrel a legtökéletesebb angol nyelvet beszélik, mint csak a legelőkelőbb ladyk! Ur: És magyarul ? Delő: Ah, mi a hazai nyelvről sem feledkezünk meg, és magyar cselédeket tartok, azoktól tanultak leányaim magyarul.« Egy vidám öreg katonatiszttel sok bohóságot követtek el barátai, így egy reggel amig aludt, mezeden lábaira felcsatolták sarkanyigait. Midőn fölébredt, nagyot kaczagott ennek láttára. — Nézzétek, — mondá — az a szamár inasom este csak a csizmát húzta le , a sarkantyúkat a lábamon felejtette : « — Betegnek tetszik lenni, drága nas Bám? — udvariaskodik a falusi dandy. — Betegnek beteg vagyok, de lony nem tetszik, — felelt a hölgy. ** •»»»» _ n.