Pécsi Figyelő, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-04-20 / 16. szám
VI. évfolyam. Előfizetési díj: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., félévre 2 frt. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szombaton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvszeresk. (Széchényi tér). Szerkesztői iroda: Ferencziek utczája 22.sz.s eme le . Kéziratok vissza nem küldetnek Pécs, 1878. ápril. 20-án A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. 16-ik szám. Hirdetések ára: Egy négyhasábos petit sor egyszeri megjelenéséért Skrt többszöri megjelenésnél árleengedés adatik. Minden hirdetés után 30 kr. bélyeg dij fizetendő A nyilt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth tér 22. szám alatt. Ki tehát a beteg ember? A sürgönyök bolondot űznek 8. világból, vagy, hogy szelidebb kifejezéssel éljünk, tehát a sürgönyök tartják jól a világot hírekkel és táplálják hiszékenységét. Ma így, holnap meg úgy beszélnek. Mivel is lehetne máskülönben az emberiséget mai napság megnyug Az orákulumoknak valamicskét csak kell mondaniok, s jönnek e végre az augurok és elmondják, hogy a muszkák meg angolok között pár hét múlva bizton kiüt a háború. Holnap szelidebb húrokat pengetnek. Holnapután már ott fenyegetőzik az angol hajóhad a Dardanellákban. Másnap meg uj kilátások nyílnak a békés kiegyenlítésre. Aztán ismét beborul a láthatár! Most Ausztria-Magyarország is megüzente Oroszországnak, hogy a san-Stefanói békepontokat elfogadhatatlanoknak tartja és az ellenségeskedések megkezdése minden pillanatban várható. Majd ismét új fordulat áll be: Bécsben a muszkapárt kerekedett fölül és a háborúból ennélfogva nem lesz semmi. Anglia nem bízik Ausztria-Magyarországban, s ez Anglia ismert önző politikája miatt nem mer adtióba lépni, s így tovább. De ki győzné azt a hosszadalmas tréfát jellemezni, melylyel ez idő szerint az emberiséget boldogítják. Mi szükség is volt erre? Míg mi ugyanis azt várjuk, hogy maholnap megdördül az ágyú s Európa ismét vérmezővé változik, miért ne gyönyörködhetnénk inkább a béke malasztos áldásaiban, s ahelyett, hogy egymással farkasszemet néznénk fenevadak módjára, nem TÁSCIK. A húsvét története. A tempóra, a mores! Csak egy két század óta is hány intézmény és szokás tűnt el, melyet most csak könyvekből ismerünk ! Eltűntek nyomtalan. Az emberek a korszellemhez képest más intézményeket más szokásokat — a régieknél jobbakat s roszabbakat is — vettek fel. Az államok, a társadalom, a vallás mind alávetve voltak a terjedt művelődés által előidézett reformoknak.• A húsvéti ünnepek a régi keresztény egyházban teljes 8 napra terjedtek, a 12-ik század óta azonban 3, újabban pedig 2 napra szorították azokat. A húsvét mindenkor legkedveltebb ünnepe volt a hajdani keresztényeknek s a szülők leginkább csak húsvétkor kereszteltették gyermekeiket. A gazdagok a szegények számára nagy lakomákat rendeztek a templomokban, oly szokás, melylyel nagy visszaélések történtek. A rabszolgákat felszabadították, ajándékokat osztogattak s a böjti szigor megtartása után gondatlanul élvezték az örömöt (dominica gaudia) melyet dinom-dinámos játék, táncz s mindenféle bohóskodással szereztek maguknak. A pap délután a templomban híveinek tréfás s nevetést keltő adomákat, meséket mondott el, vagy felhasználta az alkalmat arra, hogy egyiket másikat nyilvánosan nevetségessé tegyen. Ezen húsvéti nevettető szónoklatok (risus pachalis) ellen leginkább a reformátorok küzdöttek, és sikerrel, amennyiben azok a 16. században már mindenütt beszüntettek. Az egész nagyhéten át nyitva voltak a templomok, a munka szünetelt. Nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton böjtölve és imádkozva töltötték el a napot a templomban, melyet ugyanekkor gyertyákkal és virágokkal az ünnepekre fel is díszítettek. A húsvét vasárnap előtti évét a hivek a templomban töltötték, mi számtalan kihágásokra adott alkalmat, úgy hogy később (305.) a nőket a virrasztásban való részvéttől eltiltották. Jobb lenne-e kölcsönösen mozdítanunk elő az emberiség javát? Ez a kérdés! És hogy nemmel kell válaszolnunk, az onnan van, hogy még mindig egyesek dicsvágya vezeti a világ sorát s nem a népek érdeke. Több mint száz éve, Voltaire szégyenszékre állítá az angolokat, amiért Kanadában talpalatnyi földért embervért ontanak. Bizony nagy nyomorúság, hogy most még aljasabb érdekekért tesznek országokat sivatagokká s vad állatok tanyájává változtatnak át virágzó városokat, nyájas falvakat. Európa aludt és Muszkaországnak könnyű volt behatolnia a fejedelemségekbe és áthatolnia a Dunán a keresztény civilizáczió érdekében, mig kenyeres pajtása a porosz, őrt állott háta mögött. S ami az invázió után következett, tudja a világ. Pusztulás és rom mindenfelé; éhhalál és hörgés; a népvándorlás szörnyű képeinél is irtózatosabb jelenetek, tatárjárás, orgyilkosság, öldöklés. Mert ezt kívánja a muszka czivizáczió és Európa gyönyörködik benne. Bizony pedig axiómává lön, hogy nem Törökország, hanem Muszkaország az, mely jelenlegi szervezetében nem alkalmas a czivitizáczióra, a barbarizmus minden feltételét magában foglalván; noha, ha a jelek nem csalnak, a nép ott is érzi már a nyűgöt és szabadulni szeretne elnyomóitól. Annyival elszomorítóbb, hogy akarva, nem akarva mészárszékre hurczoltatja magát, hogy gyilkoljon és gyilkoltassék. A beteg ember tehát nem Törökország, hanem Muszkaország. Társadalma bomlófélben, népe vak sok feltámadási körmenetet — mint az óhitűek ma is — a régi keresztények kora hajnalban tartották meg. E napon egyszerűen csak „surrexit“ volt az üdvözlő szó, mire az üdvözlött „vere surrexit“-tel felelt. Az üdvözlés egy neme volt a húsvéti csók is, melyet az ismerősök az utczán is váltottak. A húsvét megünneplési idejének meghatározása a 2. század közepe óta hevesen nyilatkozott véleménykülönbségeket keltett a keleti és nyugati egyházban. A keleti egyház ugyanis ezen ünnepet a zsidókkal együtt (az u. n. Passahh) a holdjárás szerinti első hó 14 ik napján ülte meg, ha az mindjárt valamely hétköznapra esett is, mig a nyugati egyházban az a rákövetkező első vasárnapon tartatott. Később (325.) a uiceai közzsinat a nyugati egyháznak szokását az egész egyházban általános zenormértékül előszabta s elhatározta, hogy a húsvéti ünnep mindig a tavaszi nnpéjegyenbe eső telihold után következő első vasárnapon tartassák meg. Miután így ezen Ünnep, mely szerint jobbára minden keresztény ünnep sorakozik — a hold járásához köttetett és márczius 22-től ápril hs 25-ig terjedő időszak között ingadozott. A kívánt egyformaság eszközlésére akkoron a húsvét napja mindig az egyházfőnökök által tüzetesen meghatároztatott, és a tartományi zsinatokon, valamint külön körlevelekkel köztudomásra hozatott. Az említett kiszámításra a Meton féle módot használták, mely szerint a telihold minden 19-ik évben ugyanazon napra esik, és ezen időszámítás, melyet az alexandriai Cyril is elfogadott 525 körül az egész nyugati egyházban meghonosodott. Czélja volt, hogy a keresztények húsvéti ünnepe sohase essék egy napra a zsidók húsvéti ünnepével. Mindazáltal 1805. (ápr. 15.) és 1825. (ápr. 3.) zsidók és keresztények egy napon ünnepelték a húsvétet, ami 1903. (ápr. 12) 1923. (ápr. 1.) 1927. (ápr. 17) és 1981. (ápr. 19.) ismét beáll. A zsidók húsvétje rendesen a keresztények nagyhetébe, de (a Gregor-féle naptár szerint) sohasem márcz. 26. előtti és ápril 25. utáni napra esik. A keresztények húsvétja ellenben (ugyancsak a Gregor-féle naptár szerint) sohasem eshetik márcz. 22-nél előbbre s ápr. 22-ike utánra, térségben , falvai tudatlanságban, lakosai nyomorban várják a megváltót. Az ily nemzetnek kár más ország érdekeibe avatkoznia, söpörjön az a saját háza előtt. És ha Európának joga van a beavatkozásra, akkor azt elsősorban Oroszország irányában kell foganatosítnia. Egy szóval, ha Európa folytatná és befejezné azt, amit Francziaország a krími háborúkor megkezdett, nekünk sem kellene attól tartanunk, hogy ma itt, holnap meg ott bujtogat a muszka és lázit a magyar állam egysége ellen. A beteg embert ideje volna megorvosolni, hogy saját országában is helyre álljon a béke és embernek érezze magát az ember. A másod kiadású fúzió, mint azt múlt heti számunkban jeleztük, megtörtént, az új párt kiadta programmját, mely határozatlanságaiban megegyez az első fúzió ígéreteivel olyannyira, hogy a kormánypárti lapok azt sajátjuknak lenni elvitatják. — ígéri az orosz hatalom terjeszkedésének meggátlását az Aldunán éppen úgy mint Tisza, ki azért az ellenkezőt teszi: — ígéri a monarchia véderejének fentartását és a honvédség fejlesztését, az előbbinek őszinteségét nem vonjuk kétségbe, azt sem, hogy e czélra még szigorúbbá teszik az adóprést. — ígér takarékosságot és az államháztartásban a súlyegyen helyreállítását. (De csak úgy, ha lehet.)— Akar vallásszabadságot, ez ígéretnek egyelőre jó, majd elhúzzák újra a három évet, hogy tettleg létre ne jöhessen. — A főrendi ház szervezését is felvették, majd elhallgatnak ismét vele, hisz tíz évig reáért erre minden rendb-rangú kormány, de azért még sem tette. — Rendezni akarja a közigazgatási bíráskodást, az egyesülési jogot, bírói függetlenséget, törvénykezési decentralizatiót, jó büntető eljárást, jó hiteltörvényt, birtokrendezési eljárást, polgári törvénykönyvet a közoktatás fejlesztését, satsat ígér, — igér mindent és pedig közös ügyes alapon, jól tudva, hogy mindez azon alapon egyszerűen ki nem A néegylet és a műkedvelet előadások. Calmaniare audacter . . . Ha boldogult Nagy József volt polgármester láthatná, hogy az általa zsenge eszközökkel kezdeményezett és a trónörökös születése alkalmábóli alapításakor Rudolphineumnak nevezett városi árvaház jótékony hatásának tovább fejlesztése mily egyhangú pártolásban részesült a városi közönségnél, mily ragyogók azon nagyszámú alapítványok és ajándékok, melyek annak megnagyobbítására saját megfelelő épületnek felállítására rövid időközben az emberiség oltárára áldoztattak, ha láthatná, hogy még az anticlericalis szabadelvűek is nem csak teljesen megbékítek, hanem dicsérőleg nyilatkoznak az árvák nevelése felett, mely a Paulai Vinczéről nevezett nénikre van bízva, akkor bizonyosan elégtételt érezne ama meg nem érdemelt mellőztetésért, mellyel városunk jólétéért és haladásáért buzgó törekvései jutalmaztattak, örömtől repdesve emberbaráti szive látván, hogy ezen árvaház, melyet ő teremtett meg, fejlődik és virágzásnak indul. Azonban minden örömbe üröm vegyül. A jótékonyság angyalának magasztos működése bosszantja a gonosz szellemet, nem nézheti békén áldásos működését tehát álarctot ölt és ilyenben belevegyül az emberbarátok közé, látbatlanul hintvén az egyenetlenség a viszály konkolyát. Lapunk múlt heti számában a tárczarovatban ismertettük a pécsi jótékonynőegylet által rendezett kétrendbeli műkedvelői előadást és jeleztük annak fényes sikerét. A közönség félreismeretlen jelekkel megmutatta, hogy a nőegylet működését helyesli és pártolja, de éppen ez felkelti az embergyűlölőben az irigységet, meg is szólamlott az a „F. Z.“ múlt vasárnapi számának tárczarovatában Sch. úr tolla által. Sch. úrnak nem tetszik, hogy a nőegylet nem a felszólítására, nem az ő általa ajánlott czélokra, nem az ő általa helyeselt eszközökkel működik közre humanitárius törekvésekben, neki nem tetszik az, hogy a nőegylet segélyzi a szegényeket, de hát ezért alakult, hisz ez működésének fő czélja, ha ezt elhanyagolná, úgy a közönség méltán vonhatná meg tőle pártolását. Ellentétben ezzel a tőke képzést veti vihető, de nem is azért ígéri, hanem azért, hogy elbolondítsa, félrevezesse a választókat, ha sikerült többségre jutni, akkor majd kormányoz éppen úgy mint Tisza bécsi parancs szerint. Az utóbbi fúzió szálai Bécsbe vezetnek, onnan adták ki erre a vezényszót, mert a lejárt Tisza és pártja helyébe okvetlen kellett más reactionarius pártot alakítani, ez pedig csak ujjabb népámitás utján sikerülhet és nehogy a függetlenségi párt többségbe jöjjön, mint azt a vidéki hangulatból okszerűen következtetni és megjósolni lehet. — Tizenöt aranygyapjas vitézt nevezett ki egyszerre az osztrák császár, köztük van Eszterházy Mór gróf, Majláth György országbíró, Károlyi Alajos gróf nagykövet valamindig. Auersperg osztrák miniszterelnök és több bukott miniszter is. — Arad sz. k. város közönsége az angol szövetség mellett és az orosz ellen, úgy Románia integritása érdekében feliratot határozott intézni az országyűléshez. — Az országos 48-as párt f. é. május 5 én Budapesten a Hungária szállodában országos értekezletet tart, melyre a 48-as körök és egyesek meghivatnak Irányi Dániel a párt elnöke által. A magyar és az osztrák quóta-bizottság megtartotta közös értekezletét, melyen 13 magyar és 14 osztrák tag vett részt. Az értekezlet esti 6 órától 10 óráig tartott. Osztrák részről tettek bizonyos javaslatokat, de megállapodás semmi irányban nem történt. A vitát titokban tartani határozták el. A magyar bizottság tagjai az értekezlet után Wenckheim bárónál jöttek össze. A magyar bizottság további ülésében, miután az osztrák bizottságtól más írásbeli javaslat nem várható, elhatározta, jelentést tenni az országgyűlésnek, hogy semmire sem mehettek, ami ugyan előre látható volt, minél fogva haza is jöttek. (Kár volt elmenni is, egyébként most úgy áll a dolog, hogy a quótát 5 felsége fogja meghatározni, miután pedig az osztrák császárnál mindig nagyobb gavallér volt a magyar király, előre látható, hogy ha nem is veszünk újra részt a 80 milliós osztrák bankadósságban, de az általunk fizetendő qvóta minden esetre felemelve lesz.) szemre a nőegyletnek, tehát sem a koldusokat segélyezni, sem tőkét képezni nem szabadna, mire fordítsa jövedelmét, a közönség önkéntes adakozásait? Bizonyosan csakis azon czélokra, melyeket Sch. úr lesz kegyes kijelölni. Sajnos, hogy az utóbbi két évben a szegénység oly annyira elharapódzott már, hogy a nőegylet nem képes alapszabályszerűleg bármi csekélységet tőkésíteni, ez pedig nagyon elkelne, nagyon jó volna a jobb időben tőkésített 11000 ftot megszaporitani és azon alkalmas házat venni, a hol nem csak gyűléseit tarthassa, esetleg varró oskoláját elhelyezhesse, hanem a hol a természetben befolyó kegyes adományokat — tűzifát, — élelmi czikkeket sat. elhelyezze, míg most egyes egyleti tagok tetézett szívességét kénytelen igénybe venni. Mozgósítani szeretné Sch. úr azon 7900 frtot is, melyet a nőegylet egy gyermekkert létesítésére előteremtett, ezt is az árvaházra kívánja ruházni, természetesen hogy nincs benne annyi jogérzet hogy megértse, mikép azon pénzzel a nőegyletnek nem szabad más czélhoz járulni, mint amely czélra a közönség által adakozva lett. Ez volna a legalkalmasabb eszköz arra, hogy a közönség jövőben megvonja a nőegylettől támogatását, ezt csak a gonosz szellem sugallhatná, mely ily áluton szeretne a jótékonyság angyalának áldásos működésében gáncsoskodni. A gyermekkert alapjául összegyűlt tőkét, erre ismételve figyelmeztetjük Sch. urat, nem szabad más, habár szinte emberbaráti czélra is fordítani, majd megjön annak is ideje, midőn ezen tőke saját kamataival és további gyűjtésekkel felszaporodva elegendőnek fog mutatkozni a gyermekkert felállítására. Megengedem, hogy Sch. úr szerint nyílt utczán, de még inkább nyilvános helyiségekben, tehát korcsmákban, sör- és kávéházakban megvitatva lettek a műkedvelői előadások, én igen találónak, nemcsak valószínűnek tartom,hogy ama korcsma és kávéházi hősök, kikben a szép és nemes iránt amúgy sincs igen kifejlődött, avagy már nagyon is eltompult az érzékük, nem helyeslőleg nyilatkoztak a nőegylet működése felett; — no de e miatt egy cseppet sem érezték magukat az illető nők megsértve, mert az ily korcsmahősök roszszalása csak magasztalásukra szolgál. KÜLFÖLD. Az angol folyton készül a háborúra; a német császár közvetíteni akarja a békés megoldást s a kongressus létrejöttén dolgozik Bismarck. Francziaország kívánja a békét, mert a világkiállítást legközelebb már meg kell nyitni; Oroszország alamizsnáért kopogtat mindenfelé a czár által sajátkezűleg irt levelekben; Olaszország lesi a konczot s fegyverkezik, mig mi isten kegyelméből még csak lézengünk. Ennyiből áll a helyzet képe.Teljes bizonytalanság uralkodik a háború iránt úgy látszik, mintha az egész csak puszta kardcsörtetés és maneuver volna,hogy Oroszországot megrettentsék, s ha ez elérhető háború nélkül az igen szép lesz, de hogy inkább hihető az, mikép az orosz ismét csalfaságon töri a fejét s addig kunyerál, mig az oláh hadsereget lefegyverezte és álláspontja mindenütt megerősödött. Ekkor azután majd felbőszülnek a felsült diplomaták és a felhevülés perezében még bakokat is lőhetnek. Vér bizonyára fog folyni ekkor, de sokkal több mint ha a dolgot nem engednék , hogy ennyire nője ki magát. Néhány sensationális hír is érkezett e héten. Gorcsakoff kijelentette Ghykának, hogy ha az oláh kormány óvást mer emelni a san stefanói békekötés ellen a hatalmaknál, a muszka hadvezérlet legott utasíttatnék Oláhország megszállására, alkotmányának felfüggesztésére s hadseregének lefegyverezésére. Kijelenté azt is, hogy két muszka hadtest már megis kapta az utasítást Oláhország megszállására. Gorcsakoff válasza, melyet Salisbury jegyzékére tett oly zavaros, hogy abból a legellentétesb nézetek olvastatnak ki. A bécsi kormány, mondják, arról értesítette volna a portát, hogy a san stefánói békekötést minden erejével meg fogja hiúsítani. A portánál az angol befolyás megerősödött. Ahmed Vefik kormányelnök utasította Mussurus pasa londoni követet, hogy a porta nevében üdvözölje Salisburyt és mondjon neki köszönetet. A porta elrendelte hajóhadának egyesülését az angol flottával, ázsiai és európai hadseregét csatakészen tartja és minden pillanatban várja a jeladást Angliától, melyre a muszkahadak elsöprését megkezdje. Az oláh kormány óvást emel az ellen hogy muszka csapatok özönlik el az országot. Ez óvást megelőzőleg már Rusz-Azt állítja Sch. úr, hogy a nőegylet az élőképek rendezése által egyes családoknak tetemes kiadásokat okozott. Akarom hinni, hogy ezt is a gonosz szellem sugallta neki és nem benne megfészkelt rágalmazási hajlam, mert hát az egyszerűen nem úgy van, volt alkalmam meggyőződni arról, hogy nagyobb költekezés terhe egy családra sem jutott, miután a jelmezek már meglevő, tehát nem külön e czélra beszerzett öltönyök átalakításával, és mondhatni igen sikerülten és fényesen lettek előállítva nagyon kevés költekezéssel, de annál nagyobb örömmel és buzgósággal a vállalkozott nők részéről. — Úgy látszik Sch. úrnak igen gyarló fogalma van a nők ügyességéről, kivált oly czél kivitelében, melyet szívvel lélekkel felkaroltak. Az egyik élőkép elnevezésére nézve értse meg Sch. úr, hogy „castis omnia casta.“ Ismét magasztalására szolgál nőinknek, hogy ők ezen élőkép hátterét, annak jelentőségét nem is ismerték; — ne is ismerjék meg soha! — A kép rendezését illetőleg pedig Sch. úr maga is elismeri, hogy az tökéletesen sikerült és hogy abban minden mellőztetett, mi az erkölcsös ízléssel meg nem férne. Sch. úr elismeri, hogy a közvélemény úgy tartja, mikép a műkedvelők előadása nem esik bírálat alá, de ő azon túlteszi magát, mert szerinte aki a nyivánosság elé lép, az elvesztette jogát érintetlen maradhatni. Azonban különböztessük jól meg a dolgot, ha a műkedvelő jótékony czélra működik közre attól, ha más czélra lép fel a nyilvánosság előtt, mert az első esetben megkívánja a nemesebb érzés, a méltányosság, hogy a bírálat ott, hol dicsérni valót nem talál, inkább elhallgasson. Én tehát a gáncsolkodó bírálatot ez esetben határozottan rosszalom, rosszalom épen az emberbaráti nemes czélok tekintetéből, melyek előmozdítására a műkedvelői előadások jobbadán rendeztetnek és melyek létrejöttét az ily bírálatok által megnehezíteni annyit tesz, mint az emberbaráti czéloknak egyenesen ellene működni, a jótékonyság angyalának útjába állani. Egy helyes megjegyzése van mégis Sch. úrnak és ez az előadások egyik részének németségére vonatkozik. Hogyan került ez a többi gonosz szellem sugallta reflexiók közé? Talán ezzel is a viszály konkolyát akarta elhinteni a nők között? Att tartom nem fog sikerülni. H. E.