Pécsi Figyelő, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-23 / 8. szám

VI. évfolyam Előf­zetési díj: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., fél­évre 2 frt. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szomba­­t­o­n. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). Szerkesztői iroda: A Ferenciek utczája 22. sz. I emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek Pécs, 1878. február 23-án 8-ik szám. Hirdetések ára: Egy négyhasábos petit, sor egyszeri megjelenéséért 8krt többszöri megjelenésnél ár­­leengedés adatik. Minden hir­detés után 30 kr. bélyeg dij fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora: 10 kr. A hirdetési díj előre fizetendő. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben­­ a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszt­ Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth­ tér 22. szám alatt. Az orákulumok. Megszólaltak végre Berlinben, I­­rcgben és Budapesten. Bismarck féli a békét, de a bécsi és óbuda­­i nyilatkozatok szerint „a fel­­fcg kormánya“ a monarchia érde­ire nézve sérelmesnek tartja a békefeltételeknek a keleti hatalmi viszonyokra vonatkozó pontját. A többit úgyis tudtuk már, újab­bat nem hallottunk. Hogy Gorcsakoff túlment a há­rom császár szövetség megállapodá­sain, és nem hagyja magát győzelem mámorában korlátoztatni, hogy tehát „szövetségesét“ megcsalta, az nem újság, két évvel ezelőtt megjöven­döltük, azaz egyszerűen érthető sza­vakkal megírtuk, nem olyan burkolt, ide-oda csavarható értelmű­ monda­tokkal, minőket használnak a minisz­terek, hogy azzal eltakarják az igaz­ságot, melylyel előállani nem mernek. A kongressus dolga lesz tisztázni, vagy inkább bonyolítani a helyzetet. A­mint a dolgok állanak, az utóbbi valószínűbb, mert ha az orosz rabló­hadjárat nem csak a német és osztrák, hanem az angol diplomatia titkos beegyezésével indult is meg, ha az angol támogatási ígéretek, az osztrák­magyar külpolitika kétszínűségei csak arra voltak is számítva, hogy a portát oly reményekbe ringassák, melyeknél fogva elmulasztá a két­ségbeesés erélyével kifejteni minden erejét a rabló támadás visszautasí­tására,­­ ha az angol és osztrák­magyar követek Konstantinápolyban közreműködtek is arra, hogy az orosz pénzen megvett Mah­­múd-Damad pasa megtartsa mindenható befolyását a szultán elhatározásaira, melyek köz­vetve mindig az orosz haderőre vol­­­tak kedvezők, ha ezzel meg is aka­dályozták Mijhád pasa visszahívását, nehogy ennek esze és erélye meg­hiúsítsa a török birodalom bukását, — szóval ha egész Európa szövet­kezett is Törökország eldarabolásá­­nak terve iránt, — az osztály nem oly egyszerű, hogy azt a kongres­suson végrehajtani lehessen. — A győztes az oroszlányrészt követeli magának, ez természetes és ettől el­­állani nem fog, ezen rész pedig ak­kora, hogy az angol és osztrák-ma­gyar érdekekkel sehogy sem fér meg. Ha a német közbenjárásnak si­kerülne is némi szmnleges engedmé­nyeket kieszközölni, ezekkel legfel­­jebb az osztrák-magyar diplomatának lehetne a szemét ismét bekötni, az angol diplomatia csak úgy egyez­hetne be az orosz feltételekbe, ha osztály­része nem csekélyebb lenne, mint az orosz­é, ehez pedig az egyp­­tomi alkirálynak és főleg Flancia­­országnak nagy szava lenne, minél fogva egy ily osztálynak létrejötte nem bír valószínűséggel. Az angol hadi készületek, melyek megfeszített erővel megindultak arra mutatnak, hogy egy előleges kiegye­zés keretén a győztes orosz messze túlment és hogy a békés kiegyen­lítéshez a remény elveszett, ugyan­erre mutat a walesi herczegnek útja apjához, a német császárhoz oly uta­sítással, hogy egész őszinteséggel jelölje meg a határt, melyen túl An­glia a háború elől ki nem térhet. Legvalószínűbb tehát, hogy az európai háború ha előbb nem magán a kongressuson fog kitörni. TÁRCJA. ^ A kis leány. (Románcz.) s n­­agy-karácsony éjszakáján ólmot öntött a kis leány. S azt olvasta ki belőle, Hogy egy évre vagy kettőre viszik majd az esküvőre. Lelke örült, szive dobbant, Arcza piros lángra lobbant, Szemeiben a szép érzet, S a jövendő boldog élet Hitegető tüze égett. Napra nap jött, az idő múlt, A kis leány lassan sárgult, És titokban várva várta, Hogy ne kelljen már a párta Szűzi tiszta homlokára. De hiába, hogy úgy várta, Rajta maradt biz’ a párta S karácsonytól esztendőre Vitték — de nem esküvőre - Hanem ki a temetőbe! Ifj. Várady Ferencz. Egj jó barát (Kész Iziszló) ^ halálára. IÜH jfél vagyon, minden pihen . . . Az éjszaka komor, sötét.^ Csupán te háborogsz szivem, Mivel sorsod sötétebb még! Egy láng hevité rejteked, A barátság szövétneke, S ez egy láng is meghalt neked, Kioltá a sors zord szele. Elhunyt, ki élesztő tüzed, Szegény szivem, mi lesz veled­­! Lassan közéig a regg., a menny Felvonja sötét fátyolét, Megszavazták! Harminczhat szónyi többség el­fogadta általánosságban a kormány honvesztő előterjesztéseit a vámügy­ben, megszavazta a bennünket kol­dusbotra vezető vám­közösséget. Harm­inc­hat szavazatnyi többség még mindig számít valamit, ha az olasz, franczia, vagy angol alsóház­ban jelentkezik, nálunk alsóházunk szerencsétlen s szándékosan a nem­zet képviseletét meghamisító össze­állításánál és a nemzetiségi körül­mények tekintetbe vételével ez a kisseb­bség, az oly magyar kormány, mely ily összeállítású alsóházban Ébred minden, csak telkemen Nehéz álom szövődik át. Sírban vagyok , . barátomat Forró szívvel megölelem, De hasztalan, az Ég nem ad Illési nagy erőt nekem. Meghalt, elhunyt egyik feled, Szegény lelkem, mi lesz veled?! Ébredj fel lelkem álmodból, Szenteld barátodnak magad, Varrj szemfedőt fájdalmadból, Mely hű társként vele marad ! S te szív, te szív, kiméld magad, Ne haborogj, tűrj csendesen, Csak addig, mig barátomat Méltóan megkönnyezhetem ... S aztan sajogj légy fergeteg S vesd szét e gyenge rejteket! Mayer Sándor­ csak 20 horvát, 8 szász, 7 minisz­ter és 4 államtitkár szavazatával tudott győzni, midőn leghitványabb gépeit is beteremtette és midőn még 40, többnyire dissidens nemzetiségi képviselő nem szavazott, az már bukottnak tekintendő, — ha az el­lenkezőt már nem egyszer magáról nem bizonyította volna be, — a tisz­tesség és illemérzet követelné, hogy azonnal visszalépjen, azonban ezt várni hiú ábránd lenne. Hová lett a fuzionált, roppant többség? Jelen országgyűlés első ülésszakában mindkét ellenzéknek alig volt 50—60 szavazata, a bank­ügyi szavazásnál már 109-re, jan. 28-án 136 ra, a vámügynél 183 ra szaporodott fel. Ha pedig e szavazatokat mérle­geljük, akkor a kormánypárt tagjai­nak silányságánál az általuk képvi­selt (?) választók számánál fogva törpe kisebbségre zsugorodik össze. A notabilitások, a magasabb értelmi­ség, a hazafiasság mind elhagyta a kormány táborát, ott maradt az ér­dekképviselet, nem a köz,­hanem a magánérdekek képviselete, mely kö­zönyösen nézi, hogy szívja az osz­trák ipar és pénzaristokratia a ma­gyar nemzet vérét, hogy terelik be a kiaszott nemzetet az egyedül bol­dogító egységes osztrák Reichsrath kebelébe,­­ örökös rabságba. Ez a Reichsrath, a­mint azt jó eleve már jeleztük, csak azt várta, hogy a magyar képviselőház menjen be a hálóba, és azonnal felhagyott a tervszerűleg eljátszott­ komédiával, megszavazta 159 szóval 130 ellen még a 20 frtos kávévámot is, mely­ről azelőtt hallani sem akart és meg­­szavazandja még a tarifában magyar részről teendő módosításokat is, — jól tudja, hogy óriási azon haszon, mely ebből az osztrák tartományokra esik Magyarország rovására. — De még most is előre megállapított terv szerint és óvatosan jár el a német, a világért sem árulná el, hogy az Auersperg kormánynak biztosított többsége van, mert a minden ároni egyezkedésnek nem lehet más követ­kezménye, minthogy azon kormány­nak kell engedni, mely biztosított többséggel rendelkezik javaslatainak elfogadtatására, ezért kellett engedni mindig Tiszának, mert hát a magyar kormány óriási többséggel rendelke­zett, az Auersperg kormány pedig színlelt és maga susceokrozta a Reichs­­rathnak ellentállását, hogy zsaroló követeléseitől elállania ne kelljen. Az ámítással, pressióval és er­kölcstelen egyéb eszközök légiójával sord­rozott közgazdasági egyesség formailag valószínűleg létre jön, de a magyar nemzet azt egyességnek soha el nem ismerendi. Öngyilkos­ságra senki sem kötelezheti magát és a gyilkos elleni védelemre min­denki fel van jogosítva. A kétségbeesés utolsó fegyverei­nek alkalmazásától azonban ép oly valószínűleg megment az osztrák, vagy úgynevezett osztrák - magyar külpolitikának vaksága, mely a köz­véleménynek szintoly kevély mint eszélytelen megvetésével előkészítette a válságot, mely végleg megoldani fogja az 1867-iki és 1878-ki egyes­­séget. ____ “VJ­vu Julius Caesar hídja a Rajnán. A római légiók által a nagy hadve­zér saját terve szerint a Rajnán épített híd szerkezete úgy, amint az a tervező által a galliai hadjáratról szóló emlékira­tok IV. könyvének 17. pontjában leiratik, kü­lönféleképen értelmeztetik és a fogana­tosítást illetőleg olyannyira kétségbe vo­­natik, hogy eddig még azt sem sikerült eldönteni, váljon a czölöppárok kötésén nyugvó keresztgerendák e czölöp­párokhoz vaskapcsokkal voltak-e erősítve, vagy fá­ból készültekkel? nem hogy a kapcsok alakját lehetett volna meghatározni. Nézetem szerint az igaz értelmezés­nek a következő feltételezésekből kell ki­indulni : hogy a híd terve oly egyszerű és oly könnyen érthető volt, miszerint igen csekélynek kell lenni azon alkatrész­nek, mely a leírásban tüzetesen nem em­lítetik; hogy a hídláb (Brückenjach) al­katrészei csakugyan annál szorosabban kapcsolódtak egymásba, minél nagyobb volt a víztömeg oldalnyomása a c­ölöp­­párokra, és végre hogy Caesar azért tar­totta a római nép és maga méltósága alulinak a légiókat hajókon átszállítani a Rajnán, mert a svédeket éppen a híd nagyszerűségével kívánta elbámítani. Előre bocsájtom, hogy a hídlábak keresztgerendáin fekvő hosszgerendákra borított pallókat Caesar helyesen nevezhette léczeknek (longurium), mert azok léczmód­­jára, vastagságukhoz képest keskenyek lehettek, hogy felszedetésük szükség esetén rendszeresebb és gyorsabb legyen, mint­sem azon esetben lett volna, ha a pallók szélesek és szélességükben nem egyenlők maradnak; a híd szélein felállított korlá­tokat pedig azért nevezhette helyesen cse­­rénynek (crates), mert a tábor körülárko­­lása vagy a várak ostromlása alkalmából szükségesekké vált korlátok, rostélyok, homlokvédek (pluteus) rendesen rőzséből fonatván, katonai nyelven a korlát cserény­­nek neveztetett. E kettőre nézve csak az nehézség forog fenn, hogy Caesar leírásá­ban a fennálló korlátokról is, úgy mint a fekvő pallókról az mondatik, hogy azok a hidra „borittattak,a­mi az olvasót azon gondolatra csábítja, hogy a lécz és rőzse egy­formán fekvő­­helyzetben nyugodott a hosszgerendákon. Ámde Caesar irályának magvas rövidsége és katonai merészsége mellett e nehézség csak olyan emelkedett ecseteléssé válik, amilyent magunk is hasz­nálunk, midőn azt mondjuk: „A tájt gyö­nyörű növényzet és kies nyaralók bo­rítják.“ A lángeszű szerző a híd felső épít­ményéről következő merész ecsetelést adja: „Ezek (a hídlábak keresztgerendái) ráve­tett egyenes anyaggal szövettek össze és pallókkal meg korlátokkal borittattak,“ és az olvasó e merész néhány vonásból nem akarva is kiérzi, hogy itt olyan szellemmel van dolga, mely a hídláb tervének össze­állítására csak úgy játszva vetette gondo­­latczikázatait az előtte fekvő lapra, ami különben a hadvezér haditerveinek egy­szerűségéből is következtethető. A hídláb tehát amily biztonsággal és kötésre is átvinni . Hazánk közgazdászati rab­ságát, polgárainak koldusbotra juttatását a vámügyi előterjesztések elfogadásával megszavazták Baranya megyei siklósi és dárdai választó kerületek és a pécs­­városi v. kerület képviselői is. Jegyez­zék meg ezen urak választói, hogy ők bűnrészesek, mennyiben az ellenzék eléggé figyelmeztette őket, hogy ez uraktól nem lehet elvárni, hogy a közérdek harczosai leendőek. Hibájukat a választók csak az­zal üthetik némikép helyre, ha haladék nélkül megadják képviselőjüknek a bizal­matlansági szavazatot. — Kétszeresen meg­érdemli ezt Pécs város képviselője, mert ezen szavazata egyenesen a hazai ipar és kereskedelem érdekeit sújtja, ezen képvi­selő választóinak túlnyomó része — a többi amúgy is függő tisztviselők kényszerített szavazata volt,­­ iparosokból áll, tehát egyenesen választóinak legfőbb érdeke el­len szavazott. Ha iparosaink és kereske­dőink annyira haladtak, hogy érdekeiket felismerni képesek, úgy elvárjuk tőlük a bizalmatlansági szavazatot, mert az ellen­egyszerűséggel terveztetett, oly rövidséggel és pontossággal le is íratott; nem is a le­írás homályosságából, hanem onnan ered a nehézség, hogy az akkori kapocs alak­ját már nem bírjuk. Hogy a kapocs vasból, még­pedig singvas módjára laposvasból készült, azt Caesar leírása már azzal adja értésünkre, hogy a kapcsok széttárásáról és vissza­­kötéséről, tehát a vas meghajtásáról be­szél. Hogy a kapcsot adó lapos vas vagy pánt szalag módra fogta át a czölöppár és keresztgerenda végeit, az már az egy­szerűség kívánalmából is lehet következ­tetnünk. De hogy ezen pánt még nem kapocs, hanem csak az által válik valósá­gos kapocscsá, ha végei egy másik al­katrészbe bele­kapcsoltatnak, azt a „ka­pocs“ fogalma hozza magával. Hogy ezen másik alkatrésznek egy-egy kapocsnál csak egynek és pedig hosszadad vas gyűrűnek kell lenni, azt a pántok végeinek a kapocs fogalmából kizárt, tehát nem is említtet­­hetett összetekerése, megemlített szétzárása és okvetlenül hozzá gondolandó vissza­hajtása követeli, sőt követeli maga a ka­pocs fogalma, miután csak e gyűrűn való áthúzás és visszahajtás egészíti ki e fo­galom belterjét. Hogy pedig az első ka­pocs visszahajtott végei e fekvésükben egy második kapocscsal valósággal vissza is köttettek, azt a „visszakötés“ szónak visz­­szahajtás és lekötés helyett erőteljes hasz­nálata adja tudtunkra. Hogy a keresztge­renda mindenik végén egyik kapocs kö­tése az egyik az elsőn fekvő második ka­pocsnak kötése a másik csölöp külső lap­jára volt fektetendő, azt a hozzáférhetés és a megszorítás kivitelének kényelmes volta kívánja feltételezni. Ha tehát valaki a hídláb leírásába a gyűrűt beleilleszti, nem csak a lehető leg­kevesebb új képzeletet hozza a szövegbe, hanem olyasmit emel ki a szövegben, ami a szöveg egyik szavának, a „kapocsénak jelentésében már benn foglaltatik. Ha a rómaiak 4 darab czölöpből, ugyanannyi 2 láb hosszú kötőgerendából, keze nagyon is szomorú műveltségi álla­potokat tanúsítana. — Az alkotandó erdőtörvény életbeléptetés­sel a kormány tizennégy erdőfelü­gyelői állomást kíván rendszeresí­teni, ezekből három a minisztériumnál al­kalmaztatnék, a többinek hatáskörébe több megyéből álló kerületek utaltatnának. Ez­zel ismét 75.000 frtnyi költségtöbblet áll elő, mely elkerülhető lenne, ha a megyék teljesítenék kötelességüket, melyek fenálló erdőtörvényen alapulnak. ORSZÁGG­YŰLÉS: A képviselőház múlt heti üléseiben a vámügyi javaslat felett folyt még a vita, míg végre február hó 19-ikén a szavazás megejtetett. A képviselőház ezen ülése iránt roppant volt az érdeklődés. Jóval 12 óra előtt nagy tömeg hullámzott a Sándor utczai palota előtt fel és alá. A karzatok zsúfo­lásig tömve voltak, közvetlen szem és ftth­­­anul akartak lenni ama jelenetek, mely­ben Magyarország anyagi jólétének jövője felett mondatik ki a halálos ítélet. A kép­viselők izgatottan várták az ülés megnyi­tását, mindenki combiárt, számítgatott, jóllehet a győzelemhez az uszályhordozó és a kormányt tüskén bokron érdekből követő képviselők nagy száma miatt alig volt remény. A kormánypártiak 50—60 többségre számítottak, az ellenzék 30—40 re becsülte azt. Végre az elnöki csengetyű hangja véget vetett a nagymérvű izgatott­ság és a terembe tódult képviselők elfog­lalták helyeiket, — csak 40 hiányzott kö­­zülök többnyire szerb és horvát, magyar mintegy 15. A név szerinti szavazás elkez­dődvén az első szavazó kormánypárti volt a legelső ki „igen“-t mondott Galgóczy Sándor volt, miután a szavazás „G“ betű­vel kezdődött. Gullner Gyula mondta az első „nem“-et és e névtől kezdve egész az „S“ betűig az ellenzék volt többségben, míg végre a kormánypárt nyert 36 azaz harminczhat szavazatot. 443 igazolt képviselő közül igennel szavazott 219, nemmel 183. Ezzel tehát a vámügyi ja­vaslat 36 szótöbbséggel elfogadtatott. A kormány tehát tényleg győzött ugyan, de erkölcsileg vereséget szenvedett megbukott, míg az ellenzék folyton erősbödött miután a bankügyi szavazásnál csak 109-en sza­vaztak nemmel. A kormány tekintve a szavazatok szá­mát valahogy összekalapálta ugyan a több­séget, de ha a szavazatokat mérlegeljük úgy a kormány szégyenteljes vereséget szenvedett a mennyiben a 36 többséget 7 miniszter, 4 államtitkár (ezek nem meg­győződésből, hanem puszta kötelességből szavaztak a kormányra) 20 horv. és 8 szász 1 keresztgerendából és 4 kapocsból csak­ugyan olyan hídlábat állítottak ki a Ríj­­nál, mely a fent érintett feladatnak át­látszó, mindenki által átgondolható, min­denki által szóval híven leírható, szóbeli leírásból mindenki által átérthető legegy­szerűbb szerkezetével megfelelt, kétséget nem szenved, hogy e híd a tüntetési czél­­nak is tökéletesen megfelelt. Nincs tehát egyéb hátra, mint annak kimutatása, hogy a felsorolt néhány alkat­rész mikép lett úgy megkötve, hogy a víztömeg oldalnyomása ne csak a czölöp­­párokat eredeti állásukból ki ne mozdít­hassa, hanem hogy a kötést még szoro­sabbra is feszítse. A felső czölöppárt Caesar a víz fo­lyása szerint, az alsót pedig a víz elle­nében­­ megdőlve szúratta a folyam ágyába úgy, hogy a viz oldalnyomása a felső párt még inkább megdülni az alsó párt pedig felegyenesedni szorítsa, és ezen egymás felé dűlő czölöppárok közé eresz­tette be a keresztgerendát mely gerenda tehát fent is lent is halántékos keresztet képezett a czölöppárral. A fent kifejtett kapocspárok egyike tehát a felső czölöp­­pár és keresztgerenda által képzett ellen­tétes szögek hegyes párjába, másika pe­dig az alsó czölöppárnál előállott ellen­tétes szögek tompa párjába szoríttattak úgy, hogy az egymásba illesztett kapocsok területe a vízszint területével, csúcscsal a folyam ellenébe forduló szöget képezett. Ennek folytán a víztömegtől nyomott felső czölöppár, a víz szerint lehajtva, szorosabban kapcsolódott a keresztgeren­dába és annak alsó végét lefelé nyomta ellensúlyozására azon nyomásnak, melylyel a víz az alsó czölöppárt felegyenesíteni erőlködött, és mely nyomás viszont az alsó kapcsok kötését feszítette szorosabbra, a mivel a feladat meg van fejtve, és a fenti értelmezés helyessége meg van alapítva. ____ Szerba János.

Next