Pécsi Figyelő, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-02-23 / 8. szám
VI. évfolyam Előfzetési díj: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., félévre 2 frt. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szombaton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). Szerkesztői iroda: A Ferenciek utczája 22. sz. I emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek Pécs, 1878. február 23-án 8-ik szám. Hirdetések ára: Egy négyhasábos petit, sor egyszeri megjelenéséért 8krt többszöri megjelenésnél árleengedés adatik. Minden hirdetés után 30 kr. bélyeg dij fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora: 10 kr. A hirdetési díj előre fizetendő. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszt Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth tér 22. szám alatt. Az orákulumok. Megszólaltak végre Berlinben, Ircgben és Budapesten. Bismarck féli a békét, de a bécsi és óbudai nyilatkozatok szerint „a felfcg kormánya“ a monarchia érdeire nézve sérelmesnek tartja a békefeltételeknek a keleti hatalmi viszonyokra vonatkozó pontját. A többit úgyis tudtuk már, újabbat nem hallottunk. Hogy Gorcsakoff túlment a három császár szövetség megállapodásain, és nem hagyja magát győzelem mámorában korlátoztatni, hogy tehát „szövetségesét“ megcsalta, az nem újság, két évvel ezelőtt megjövendöltük, azaz egyszerűen érthető szavakkal megírtuk, nem olyan burkolt, ide-oda csavarható értelmű mondatokkal, minőket használnak a miniszterek, hogy azzal eltakarják az igazságot, melylyel előállani nem mernek. A kongressus dolga lesz tisztázni, vagy inkább bonyolítani a helyzetet. Amint a dolgok állanak, az utóbbi valószínűbb, mert ha az orosz rablóhadjárat nem csak a német és osztrák, hanem az angol diplomatia titkos beegyezésével indult is meg, ha az angol támogatási ígéretek, az osztrákmagyar külpolitika kétszínűségei csak arra voltak is számítva, hogy a portát oly reményekbe ringassák, melyeknél fogva elmulasztá a kétségbeesés erélyével kifejteni minden erejét a rabló támadás visszautasítására, ha az angol és osztrákmagyar követek Konstantinápolyban közreműködtek is arra, hogy az orosz pénzen megvett Mahmúd-Damad pasa megtartsa mindenható befolyását a szultán elhatározásaira, melyek közvetve mindig az orosz haderőre voltak kedvezők, ha ezzel meg is akadályozták Mijhád pasa visszahívását, nehogy ennek esze és erélye meghiúsítsa a török birodalom bukását, — szóval ha egész Európa szövetkezett is Törökország eldarabolásának terve iránt, — az osztály nem oly egyszerű, hogy azt a kongressuson végrehajtani lehessen. — A győztes az oroszlányrészt követeli magának, ez természetes és ettől elállani nem fog, ezen rész pedig akkora, hogy az angol és osztrák-magyar érdekekkel sehogy sem fér meg. Ha a német közbenjárásnak sikerülne is némi szmnleges engedményeket kieszközölni, ezekkel legfeljebb az osztrák-magyar diplomatának lehetne a szemét ismét bekötni, az angol diplomatia csak úgy egyezhetne be az orosz feltételekbe, ha osztályrésze nem csekélyebb lenne, mint az oroszé, ehez pedig az egyptomi alkirálynak és főleg Flanciaországnak nagy szava lenne, minél fogva egy ily osztálynak létrejötte nem bír valószínűséggel. Az angol hadi készületek, melyek megfeszített erővel megindultak arra mutatnak, hogy egy előleges kiegyezés keretén a győztes orosz messze túlment és hogy a békés kiegyenlítéshez a remény elveszett, ugyanerre mutat a walesi herczegnek útja apjához, a német császárhoz oly utasítással, hogy egész őszinteséggel jelölje meg a határt, melyen túl Anglia a háború elől ki nem térhet. Legvalószínűbb tehát, hogy az európai háború ha előbb nem magán a kongressuson fog kitörni. TÁRCJA. ^ A kis leány. (Románcz.) s nagy-karácsony éjszakáján ólmot öntött a kis leány. S azt olvasta ki belőle, Hogy egy évre vagy kettőre viszik majd az esküvőre. Lelke örült, szive dobbant, Arcza piros lángra lobbant, Szemeiben a szép érzet, S a jövendő boldog élet Hitegető tüze égett. Napra nap jött, az idő múlt, A kis leány lassan sárgult, És titokban várva várta, Hogy ne kelljen már a párta Szűzi tiszta homlokára. De hiába, hogy úgy várta, Rajta maradt biz’ a párta S karácsonytól esztendőre Vitték — de nem esküvőre - Hanem ki a temetőbe! Ifj. Várady Ferencz. Egj jó barát (Kész Iziszló) ^ halálára. IÜH jfél vagyon, minden pihen . . . Az éjszaka komor, sötét.^ Csupán te háborogsz szivem, Mivel sorsod sötétebb még! Egy láng hevité rejteked, A barátság szövétneke, S ez egy láng is meghalt neked, Kioltá a sors zord szele. Elhunyt, ki élesztő tüzed, Szegény szivem, mi lesz veled! Lassan közéig a regg., a menny Felvonja sötét fátyolét, Megszavazták! Harminczhat szónyi többség elfogadta általánosságban a kormány honvesztő előterjesztéseit a vámügyben, megszavazta a bennünket koldusbotra vezető vámközösséget. Harminchat szavazatnyi többség még mindig számít valamit, ha az olasz, franczia, vagy angol alsóházban jelentkezik, nálunk alsóházunk szerencsétlen s szándékosan a nemzet képviseletét meghamisító összeállításánál és a nemzetiségi körülmények tekintetbe vételével ez a kissebbség, az oly magyar kormány, mely ily összeállítású alsóházban Ébred minden, csak telkemen Nehéz álom szövődik át. Sírban vagyok , . barátomat Forró szívvel megölelem, De hasztalan, az Ég nem ad Illési nagy erőt nekem. Meghalt, elhunyt egyik feled, Szegény lelkem, mi lesz veled?! Ébredj fel lelkem álmodból, Szenteld barátodnak magad, Varrj szemfedőt fájdalmadból, Mely hű társként vele marad ! S te szív, te szív, kiméld magad, Ne haborogj, tűrj csendesen, Csak addig, mig barátomat Méltóan megkönnyezhetem ... S aztan sajogj légy fergeteg S vesd szét e gyenge rejteket! Mayer Sándor csak 20 horvát, 8 szász, 7 miniszter és 4 államtitkár szavazatával tudott győzni, midőn leghitványabb gépeit is beteremtette és midőn még 40, többnyire dissidens nemzetiségi képviselő nem szavazott, az már bukottnak tekintendő, — ha az ellenkezőt már nem egyszer magáról nem bizonyította volna be, — a tisztesség és illemérzet követelné, hogy azonnal visszalépjen, azonban ezt várni hiú ábránd lenne. Hová lett a fuzionált, roppant többség? Jelen országgyűlés első ülésszakában mindkét ellenzéknek alig volt 50—60 szavazata, a bankügyi szavazásnál már 109-re, jan. 28-án 136 ra, a vámügynél 183 ra szaporodott fel. Ha pedig e szavazatokat mérlegeljük, akkor a kormánypárt tagjainak silányságánál az általuk képviselt (?) választók számánál fogva törpe kisebbségre zsugorodik össze. A notabilitások, a magasabb értelmiség, a hazafiasság mind elhagyta a kormány táborát, ott maradt az érdekképviselet, nem a köz,hanem a magánérdekek képviselete, mely közönyösen nézi, hogy szívja az osztrák ipar és pénzaristokratia a magyar nemzet vérét, hogy terelik be a kiaszott nemzetet az egyedül boldogító egységes osztrák Reichsrath kebelébe, örökös rabságba. Ez a Reichsrath, amint azt jó eleve már jeleztük, csak azt várta, hogy a magyar képviselőház menjen be a hálóba, és azonnal felhagyott a tervszerűleg eljátszott komédiával, megszavazta 159 szóval 130 ellen még a 20 frtos kávévámot is, melyről azelőtt hallani sem akart és megszavazandja még a tarifában magyar részről teendő módosításokat is, — jól tudja, hogy óriási azon haszon, mely ebből az osztrák tartományokra esik Magyarország rovására. — De még most is előre megállapított terv szerint és óvatosan jár el a német, a világért sem árulná el, hogy az Auersperg kormánynak biztosított többsége van, mert a minden ároni egyezkedésnek nem lehet más következménye, minthogy azon kormánynak kell engedni, mely biztosított többséggel rendelkezik javaslatainak elfogadtatására, ezért kellett engedni mindig Tiszának, mert hát a magyar kormány óriási többséggel rendelkezett, az Auersperg kormány pedig színlelt és maga susceokrozta a Reichsrathnak ellentállását, hogy zsaroló követeléseitől elállania ne kelljen. Az ámítással, pressióval és erkölcstelen egyéb eszközök légiójával sordrozott közgazdasági egyesség formailag valószínűleg létre jön, de a magyar nemzet azt egyességnek soha el nem ismerendi. Öngyilkosságra senki sem kötelezheti magát és a gyilkos elleni védelemre mindenki fel van jogosítva. A kétségbeesés utolsó fegyvereinek alkalmazásától azonban ép oly valószínűleg megment az osztrák, vagy úgynevezett osztrák - magyar külpolitikának vaksága, mely a közvéleménynek szintoly kevély mint eszélytelen megvetésével előkészítette a válságot, mely végleg megoldani fogja az 1867-iki és 1878-ki egyességet. ____ “VJvu Julius Caesar hídja a Rajnán. A római légiók által a nagy hadvezér saját terve szerint a Rajnán épített híd szerkezete úgy, amint az a tervező által a galliai hadjáratról szóló emlékiratok IV. könyvének 17. pontjában leiratik, különféleképen értelmeztetik és a foganatosítást illetőleg olyannyira kétségbe vonatik, hogy eddig még azt sem sikerült eldönteni, váljon a czölöppárok kötésén nyugvó keresztgerendák e czölöppárokhoz vaskapcsokkal voltak-e erősítve, vagy fából készültekkel? nem hogy a kapcsok alakját lehetett volna meghatározni. Nézetem szerint az igaz értelmezésnek a következő feltételezésekből kell kiindulni : hogy a híd terve oly egyszerű és oly könnyen érthető volt, miszerint igen csekélynek kell lenni azon alkatrésznek, mely a leírásban tüzetesen nem említetik; hogy a hídláb (Brückenjach) alkatrészei csakugyan annál szorosabban kapcsolódtak egymásba, minél nagyobb volt a víztömeg oldalnyomása a cölöppárokra, és végre hogy Caesar azért tartotta a római nép és maga méltósága alulinak a légiókat hajókon átszállítani a Rajnán, mert a svédeket éppen a híd nagyszerűségével kívánta elbámítani. Előre bocsájtom, hogy a hídlábak keresztgerendáin fekvő hosszgerendákra borított pallókat Caesar helyesen nevezhette léczeknek (longurium), mert azok léczmódjára, vastagságukhoz képest keskenyek lehettek, hogy felszedetésük szükség esetén rendszeresebb és gyorsabb legyen, mintsem azon esetben lett volna, ha a pallók szélesek és szélességükben nem egyenlők maradnak; a híd szélein felállított korlátokat pedig azért nevezhette helyesen cserénynek (crates), mert a tábor körülárkolása vagy a várak ostromlása alkalmából szükségesekké vált korlátok, rostélyok, homlokvédek (pluteus) rendesen rőzséből fonatván, katonai nyelven a korlát cserénynek neveztetett. E kettőre nézve csak az nehézség forog fenn, hogy Caesar leírásában a fennálló korlátokról is, úgy mint a fekvő pallókról az mondatik, hogy azok a hidra „borittattak,ami az olvasót azon gondolatra csábítja, hogy a lécz és rőzse egyformán fekvőhelyzetben nyugodott a hosszgerendákon. Ámde Caesar irályának magvas rövidsége és katonai merészsége mellett e nehézség csak olyan emelkedett ecseteléssé válik, amilyent magunk is használunk, midőn azt mondjuk: „A tájt gyönyörű növényzet és kies nyaralók borítják.“ A lángeszű szerző a híd felső építményéről következő merész ecsetelést adja: „Ezek (a hídlábak keresztgerendái) rávetett egyenes anyaggal szövettek össze és pallókkal meg korlátokkal borittattak,“ és az olvasó e merész néhány vonásból nem akarva is kiérzi, hogy itt olyan szellemmel van dolga, mely a hídláb tervének összeállítására csak úgy játszva vetette gondolatczikázatait az előtte fekvő lapra, ami különben a hadvezér haditerveinek egyszerűségéből is következtethető. A hídláb tehát amily biztonsággal és kötésre is átvinni . Hazánk közgazdászati rabságát, polgárainak koldusbotra juttatását a vámügyi előterjesztések elfogadásával megszavazták Baranya megyei siklósi és dárdai választó kerületek és a pécsvárosi v. kerület képviselői is. Jegyezzék meg ezen urak választói, hogy ők bűnrészesek, mennyiben az ellenzék eléggé figyelmeztette őket, hogy ez uraktól nem lehet elvárni, hogy a közérdek harczosai leendőek. Hibájukat a választók csak azzal üthetik némikép helyre, ha haladék nélkül megadják képviselőjüknek a bizalmatlansági szavazatot. — Kétszeresen megérdemli ezt Pécs város képviselője, mert ezen szavazata egyenesen a hazai ipar és kereskedelem érdekeit sújtja, ezen képviselő választóinak túlnyomó része — a többi amúgy is függő tisztviselők kényszerített szavazata volt, iparosokból áll, tehát egyenesen választóinak legfőbb érdeke ellen szavazott. Ha iparosaink és kereskedőink annyira haladtak, hogy érdekeiket felismerni képesek, úgy elvárjuk tőlük a bizalmatlansági szavazatot, mert az ellenegyszerűséggel terveztetett, oly rövidséggel és pontossággal le is íratott; nem is a leírás homályosságából, hanem onnan ered a nehézség, hogy az akkori kapocs alakját már nem bírjuk. Hogy a kapocs vasból, mégpedig singvas módjára laposvasból készült, azt Caesar leírása már azzal adja értésünkre, hogy a kapcsok széttárásáról és visszakötéséről, tehát a vas meghajtásáról beszél. Hogy a kapcsot adó lapos vas vagy pánt szalag módra fogta át a czölöppár és keresztgerenda végeit, az már az egyszerűség kívánalmából is lehet következtetnünk. De hogy ezen pánt még nem kapocs, hanem csak az által válik valóságos kapocscsá, ha végei egy másik alkatrészbe belekapcsoltatnak, azt a „kapocs“ fogalma hozza magával. Hogy ezen másik alkatrésznek egy-egy kapocsnál csak egynek és pedig hosszadad vas gyűrűnek kell lenni, azt a pántok végeinek a kapocs fogalmából kizárt, tehát nem is említtethetett összetekerése, megemlített szétzárása és okvetlenül hozzá gondolandó visszahajtása követeli, sőt követeli maga a kapocs fogalma, miután csak e gyűrűn való áthúzás és visszahajtás egészíti ki e fogalom belterjét. Hogy pedig az első kapocs visszahajtott végei e fekvésükben egy második kapocscsal valósággal vissza is köttettek, azt a „visszakötés“ szónak viszszahajtás és lekötés helyett erőteljes használata adja tudtunkra. Hogy a keresztgerenda mindenik végén egyik kapocs kötése az egyik az elsőn fekvő második kapocsnak kötése a másik csölöp külső lapjára volt fektetendő, azt a hozzáférhetés és a megszorítás kivitelének kényelmes volta kívánja feltételezni. Ha tehát valaki a hídláb leírásába a gyűrűt beleilleszti, nem csak a lehető legkevesebb új képzeletet hozza a szövegbe, hanem olyasmit emel ki a szövegben, ami a szöveg egyik szavának, a „kapocsénak jelentésében már benn foglaltatik. Ha a rómaiak 4 darab czölöpből, ugyanannyi 2 láb hosszú kötőgerendából, keze nagyon is szomorú műveltségi állapotokat tanúsítana. — Az alkotandó erdőtörvény életbeléptetéssel a kormány tizennégy erdőfelügyelői állomást kíván rendszeresíteni, ezekből három a minisztériumnál alkalmaztatnék, a többinek hatáskörébe több megyéből álló kerületek utaltatnának. Ezzel ismét 75.000 frtnyi költségtöbblet áll elő, mely elkerülhető lenne, ha a megyék teljesítenék kötelességüket, melyek fenálló erdőtörvényen alapulnak. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház múlt heti üléseiben a vámügyi javaslat felett folyt még a vita, míg végre február hó 19-ikén a szavazás megejtetett. A képviselőház ezen ülése iránt roppant volt az érdeklődés. Jóval 12 óra előtt nagy tömeg hullámzott a Sándor utczai palota előtt fel és alá. A karzatok zsúfolásig tömve voltak, közvetlen szem és ftthanul akartak lenni ama jelenetek, melyben Magyarország anyagi jólétének jövője felett mondatik ki a halálos ítélet. A képviselők izgatottan várták az ülés megnyitását, mindenki combiárt, számítgatott, jóllehet a győzelemhez az uszályhordozó és a kormányt tüskén bokron érdekből követő képviselők nagy száma miatt alig volt remény. A kormánypártiak 50—60 többségre számítottak, az ellenzék 30—40 re becsülte azt. Végre az elnöki csengetyű hangja véget vetett a nagymérvű izgatottság és a terembe tódult képviselők elfoglalták helyeiket, — csak 40 hiányzott közülök többnyire szerb és horvát, magyar mintegy 15. A név szerinti szavazás elkezdődvén az első szavazó kormánypárti volt a legelső ki „igen“-t mondott Galgóczy Sándor volt, miután a szavazás „G“ betűvel kezdődött. Gullner Gyula mondta az első „nem“-et és e névtől kezdve egész az „S“ betűig az ellenzék volt többségben, míg végre a kormánypárt nyert 36 azaz harminczhat szavazatot. 443 igazolt képviselő közül igennel szavazott 219, nemmel 183. Ezzel tehát a vámügyi javaslat 36 szótöbbséggel elfogadtatott. A kormány tehát tényleg győzött ugyan, de erkölcsileg vereséget szenvedett megbukott, míg az ellenzék folyton erősbödött miután a bankügyi szavazásnál csak 109-en szavaztak nemmel. A kormány tekintve a szavazatok számát valahogy összekalapálta ugyan a többséget, de ha a szavazatokat mérlegeljük úgy a kormány szégyenteljes vereséget szenvedett a mennyiben a 36 többséget 7 miniszter, 4 államtitkár (ezek nem meggyőződésből, hanem puszta kötelességből szavaztak a kormányra) 20 horv. és 8 szász 1 keresztgerendából és 4 kapocsból csakugyan olyan hídlábat állítottak ki a Ríjnál, mely a fent érintett feladatnak átlátszó, mindenki által átgondolható, mindenki által szóval híven leírható, szóbeli leírásból mindenki által átérthető legegyszerűbb szerkezetével megfelelt, kétséget nem szenved, hogy e híd a tüntetési czélnak is tökéletesen megfelelt. Nincs tehát egyéb hátra, mint annak kimutatása, hogy a felsorolt néhány alkatrész mikép lett úgy megkötve, hogy a víztömeg oldalnyomása ne csak a czölöppárokat eredeti állásukból ki ne mozdíthassa, hanem hogy a kötést még szorosabbra is feszítse. A felső czölöppárt Caesar a víz folyása szerint, az alsót pedig a víz ellenében megdőlve szúratta a folyam ágyába úgy, hogy a viz oldalnyomása a felső párt még inkább megdülni az alsó párt pedig felegyenesedni szorítsa, és ezen egymás felé dűlő czölöppárok közé eresztette be a keresztgerendát mely gerenda tehát fent is lent is halántékos keresztet képezett a czölöppárral. A fent kifejtett kapocspárok egyike tehát a felső czölöppár és keresztgerenda által képzett ellentétes szögek hegyes párjába, másika pedig az alsó czölöppárnál előállott ellentétes szögek tompa párjába szoríttattak úgy, hogy az egymásba illesztett kapocsok területe a vízszint területével, csúcscsal a folyam ellenébe forduló szöget képezett. Ennek folytán a víztömegtől nyomott felső czölöppár, a víz szerint lehajtva, szorosabban kapcsolódott a keresztgerendába és annak alsó végét lefelé nyomta ellensúlyozására azon nyomásnak, melylyel a víz az alsó czölöppárt felegyenesíteni erőlködött, és mely nyomás viszont az alsó kapcsok kötését feszítette szorosabbra, a mivel a feladat meg van fejtve, és a fenti értelmezés helyessége meg van alapítva. ____ Szerba János.