Pécsi Figyelő, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-02-09 / 6. szám
m, annak ellenében felhozott állításokat. — 30-án Ragályi Aladár, Bujánovits Sándor és Gulner Gyula a külön-. Tót Vilmos és Morvát Mihály, bár eg. utóbbi, mint nagy történész, a történelem fonalán menve, ténybeli állításokkal bizonyította Ausztriának Magyarország irányában évszázadokon át tanúsított igazságtalanságát, mint amely mindig kereskedelmünk és iparunk elnyomására működött; bebizonyította továbbá a közös vámterületnek Magyarországra nézve káros határt, — a közös vámterület mellett beszélek. 31-én Plachy Tamás az összes kiegyezési kérdéseket oly szoros összefüggésben lévőknek tartja, hogy ha azok bármelyike csak részben is elvettetnék, akkor az összes kiegyezési mű problematikussá lenne, azért a kormány javaslatát minden részleteiben pártolja. Orbán Balázs a közös vámterület ellen beszél, meggyőzőleg fejtegeti annak az országra nézve káros voltát. — Tisza Kálmán reflektál Simonyi E., b. Simonyi Lajos, Gulner Gyula s több előtte szólott képviselők beszédére, panaszkodik miniszteri martyromságáról. (Szegény martyr!) Ajánlja a javaslatok elfogadását. — Ürményi Miksa kérdi a miniszterelnököt: Vannak a kormánynak hivat, értesülései: Az orosz békefeltételekről, — a fegyverszünet meg- vagy nem kötéséről, — "az oroszoknak Gallipoli vagy Konstantinápoly felé mozdulatairól, — az angol hajóhadnak a Dardanellákban való megjelenéséről, — s adhat-e minderről kellő világositást? — Kiadatott a miniszterelnöknek. — Február 1-én Lónyay Menhért gróf tartott jeles beszédet. (Ajánljuk olvasóinknak ezen, az „Egyetértés"* 33-ik számában közlött nagy fontosságú szónoklat elolvasását.) A beadott javaslatok tárgyalásának elhalasztását indítványozza, és ez érdemben határozati javaslatot nyújt be. — Február 4 én Széll Kálmán 1/3 óráig ,beszélt a javaslatok mellett, utánna Irányi Dániel remek szónoklata következett, mely erős falat húzott Szél támadásainak s sikerült érvekkel verte vissza a közös vámos támadást. Bebizonyította, hogy egyedül az önálló vámterület mellett lehetséges: a magyar ipart felvirágoztatni, pénzügyeinket rendezni és anyagi nyomorúságunkat megszüntetni. — Bittó István szintén megtámadta a kiegyezési művet, hanem azért a javaslatok elfogadása mellett szavazott. — Széll K. több szónok beszédére reflektál. KÜLFÖLD. Drinápolyban, január 31-én este 6 órakor a békealapok a porta által elfogadtattak a nagyherczeg és a Szultán meghatalmazottjai által aláírattak, ugyanez történt a fegyverszünetre nézve is; ennek folytán kiadatott a parancs a hadiműködések beszüntetésére s valamennyi hadtestekhez megküldetett egész a Kaukázusig. A Duna melletti összes várakból a törökök kivonulnak, Erzerum és más várak is az oroszoknak átadatnak. A békefeltételekre vonatkozólag egy conferentia fog Bécsben összeülni, melynek elnöke Andrássy gróf lenne. Ezen conferentiának eredménye minden inkább lehet, mint a béke, sőt talán éppen ennek folyománya lesz egy európai conflagratió. — Arra gondolni is alig lehet, hogy a győzelemittas orosz hadsereg Törökországnak a végső dőlést is meg ne adja, Kostantinápolyba való bevonulása által. A háború folytatásának világos jelei: a folyvászi csapatszállítások. A kronstadti, modlini, tulai és nikolajevi gyárakban lévő lázas tevékenység. A nagy megrendelések torpedókra és torpedó csónakokra. Ezen kívül még 250 millió kölcsön kötését igyekszik Oroszország Párisban létrehozni. Hogy az összejövendő conferentián a békét, a muszkakívánalmaknak megfelelőleg, megteremteni lehessen, azt maga a czár sem hiszi, erre nézve tanúságot szolgáltatnak Sándor czárnak a Viborg ezredhez, egy katonai szemle alkalmával mondott szavai: „Még éppen nem vagyunk a végén, készen kell magunkat tartanunk, hogy tartós és Muszkaországhoz méltó békét érhessünk el.“ Görögország is karvalyként neki indult a már hullának tartott törökre, azonban egy török hajórajnak megjelenése Hobart pasa vezérlete alatt s azon neki adott parancs, hogy ha a görög csapatok vissza nem huzatnak, „Pireust“ bombáztassa, egész Görögországban nagy rémülést okozott, minek következtében Sousza tábornok parancsot kapott, hogy rögtön térjen vissza. — Konstantinápolyban a nagyvezérség megszüntetett s új minisztérium alakult. — Az angol kormány el van határozva az oroszok átvonulását Konstantinápolyon a szultán beleegyezése daczára megakadályozni. Az angol és osztrák nagykövet tudósították a portál, hogy kormányaik az orosz feltételeket nem fogják szentesíteni. Romániának Ignatiev Dobrudsát egész Kasztendzseig Kilia megtartásával együtt és a dunatorkolatokat romániai államkötelékben kárpótlásul a visszaadandó egy rész Bessarábiáért odaígérte, de Románia követeli Dobrudját Bessarábia átengedése nélkül. Németországban a szociáldemokraták 500 kérvényt nyújtottak be a birodalmi parlamentbe, melyben tiltakoznak a német kormány orosz politikája ellen, egyik kápolnájában 9 napig lesz köztiszteletre kitéve. A bibornoktestület a széküresedéstől számított t1-ik napon az új pápa megválasztása végett ünnepélyesen a conclaveba vonul.) Londoni lapok szerint az orosz hadsereg bevonult Konstantinápolyba. A Daily Telegraph és a Morning Post harczias czikket közölnek, és elégtételt kívánnak Anglia becsületén ejtett sértésért. A Times azt hiszi, hogy az oroszok bevonulása Konstantinápolyba csak olyan természetű mint a németek bevonulása volt Párizsba m int az izgatottságtól és a legnagyobb bizalmat helyezi a német trónbeszéd békés hangjába. Ma minisztertanács lesz; várják, hogy a kormány fontos nyilatkozatokat fog tenni a parliamentben. Az orosz kormány a keleti tengeren fekvő freditett helyett a legnagyobb sietséggel felfegyverzi 50,000-nyi gyalogság- 6000-nyi lovasság és 2000-nyi tüzérség lett újabban oda rendelve. A kronstadti fegyvergyárba ismételve ezer új munkás vétetett fel. Február közepéig ezer torpedó és száz ágyúnaszádnak kell elkészülni. Ezen készület Angliának szól. A görög kormány kunyerálva fordult a nagyhatalmakhoz, kérve, hogy közbenjárásukkal mentsék meg a görög tengerparti városokat a Hobart pasa vezérlete alatt működő hajóhad bombázásától. Szállongó levél a mohácsi szigetből. Uram uram Balog Pál uram szállok az úrhoz ! Ön a szállongó levél íróját akarta végig püfölni, és ártatlanul mást talált megverni, eszembe jut a sanda mészáros, aki nem oda üt a hová néz. A „Pécsi Figyelő“ szűk tere nem igen engedi, hogy öles czikkekkel polemizáljunk benne, de ha a közönségnek hasznára lehetünk, mégis érdemes a vitatkozás, hisz vele és általa csak az igazság derül ki. Én a mohácsi sziget felosztásánál soha sem állítottam azt, hogy az igazságos, sőt a második — szállongó levélben elég érthetőleg kinyilatkoztattam, hogy ilyen osztozás alkalmával tökéletes igazságot tenni teljes lehetetlen s ha azt körömszakadtáig keressük s addig egyebet nem dolgozunk, úgy járunk, mint az egyszeri lakatos, aki hamis kétgarasosokat csinált s mikor ezért vizsgálat alá fogták, kitűnt hogy neki minden kétgarasosa egy húszasba került. Itt is most már az ügy olyan stádiumon áll, hogy ha megállíthatnák a mérnöki munkálatot, s nyernének classificatiót, új felosztást, az eddigi mérnöki munkálat kárba veszne, a sziget mivelés alá vétele szünetelne, két évi termést már a viz elvett, harmadikat, s tudja isten még hányadikat elvenné a pör, s tökéletes elégedettség akkor se lenne, egy krajczár ára igazság bele kerülne száz forintnal *) Azt kérdi Balogh úr „mit keres Saul a próféták között?“ Saul kereste az ő atyjának elveszett szamarait, én is azokat keresem, akik beletévedtek a szigetbe és ott nem akarják látni az erdőtől a fát. Hogy annyi a fája minden embernek, hogy nem bírja hova tenni, ez abból is kitűnik, hogy ingyen kínáljuk tisztogatásért a fát és nem kell senkinek, sőt sokan abban a reményben vannak, hogy másként nem lehet kitisztogatni a szigetet, mint hogy lábán kell felgyújtani az erdőt! *) Azok az ügyvédi felhatalmazás aláírói igenis tévedésben vannak, többekkel beszéltem, ők nem classificatiót reménylenek, hanem azt hiszik hogy az egész úrbéri pör meg lesz döntve, s nekik föl lesz osztva még az uradalom része is, s akik kitisztitották a kemény erdőt — melyet az uradalom nekik engedett — meg lesznek büntetve s 38 ezer forint őrájuk lesz osztva birtokaránylag, már akárki hitette el velük, de ők azt hiszik, én pedig a jelekből ítélve azt látom, hogy az egész pör most már csak eső utáni köpönyeg, mely nem használ semmit, a nagy lármával megkezdett csata dou-quettei szélmalom harca, melyben a jeles lovag az ő Sancho Pauzájával együtt ül a pörön mint „grison“-ján, nyereg takarónak használva az uj kutyabőrt, s úgy keresik Barataria szigetét. A birtokosok tetszését emlegeti Bur mint mérvadót az osztásnál, no akkor én nem mennék oda osztozni, mert ott aligha inkább ötlegeket nem osztogatnának ! Igenis mérvadó a bírói ítélet, de a bírói ítélet 1200 □ ölével rendeli kiosztatni a sziget minden részét, s csak akkor lehetne önkénykedéssel vádolni a mérnököt, ha ettől eltérne, s némelyiknek 1000 másnak 2000 □ ölével mérné ki birtokát. A bírói ítélet olyan mint egy kotta, a mérnöknek a szerint kell játszani, akár szeretik a nótáját akár nem. Előbb kellet volna ezekről gondolkodni. A második levelemben említettem, hogy akárhány ilyen osztozást láttam, mindig „mindenki szidta a mérnököt,“ de azért mikor kikapta részét, megnyugodott és senki fiának se engedte volna "többé felbontani a mérést, most itt is tessék megkérdezni azokat a birtokosokat, akik már kikapták részüket — háromnegyed része a szigetnek már ki van osztva — adnak e egy újabb felhatalmazást?! Sérelem gyanánt hozatott fel az is, hogy lassan foly a mérnöki osztás, de aki tudja, hogy már két nyáron árvíz borította a kiosztandó területet, most pedig oly kemény a tél, hogy karót a földbe ütni — vagy a szabad ég alatt jegyezni nem lehet — inkább azt mondja, hogy az 1) Bizony szomorú állapot ez, s ha így van, akkor minden áron segíteni kell azon. 2) Csak lassan páter, még megbánjátok az elhamarkodást. idők és körülményekhez képest a földkiosztás eléggé eléhaladott s ha az idő nem gátol, a tavaszszal készen is lesz az egész. Úgy hiszem, hogy akármelyik mérnök se áll fölötte az elemi csapásoknak, ha árvízban nem lehet dolgozni. Az is mondatott, hogy a mérnök közvetítette a birtokvásárlásokat és gseftelt. No már erre aztán én kérdezem, hogy ez bűne, hiszen senki jobban nem tudhatja, hogy kinek mennyi a része mint épen a működő mérnök, s nincs természetesebb, mint ha valaki venni akar nem telekkönyvezett birtokot, a működő mérnököt kérdi meg, hogy van e és mennyi ? s viszont az eladó is tudja, hogy legalább is a mérnöknél kérdezik meg, hogy nem tudna e eladó illetéket, é s így kész és természetes a közvetítés. Azt azonban határozottan tagadni merem, hogy bárki is illetőségének eladására fenyegetés által kényszerittetett volna, hiszen nem kellett csábítani senkit volt kínálkozó elég, sőt most már ki van osztva, megtagositva, de ha valaki akar venni most is vehet még a tagositott birtokból a mennyit akar. Volt ott sok ember kinek volt erejéhez való foglalása elegendő s volt olyan még több akinek joga lett volna, de nem használta, mert nem volt kellő munkaereje és karma, hozzájárult, hogy a város egy nagy részét épen akkor az árviz ledöntötte s a lakosok majd koldus botra jutottak ilyen körülmények között a lakosság nagy része egész örömmel fogadta, hogy akadt ember, a ki az ő legelő illetéküket megvette, melynek árából azonnal házaikat felépíthették, kenyerüket ruhájukat beszerezhették, ezen után százezer írtnál több szivárgott a nép zsebébe; magam hallottam egyik polgártárstól, — aki a szigetet soha se használta, — midőn nagy 800 frtot zsebre tett, hogy azt úgy tekinti, mintha lutrin nyerte volna. Ha a mérnök az eladást és megvételt közvetítette, azért nem megrovást, hanem az illetők részéről köszönetet érdemel. Meghiszem én azt, hogy az eladók között találkoznék elég ember aki legelő illetékét szívesen eladná még egyszer s fel is venné a tölgyfák árát, ha osztanák, hanem azon már túl esett, mint a kecskeméti ember a szellején. Azt pedig az elégedetlen fél ügyvédei híjába kívánnák hogy aki 50—60 embertől vette meg részét, ugyanannyi darabban kapja a sziget különbféle részein, mert nem azért tagosítás a tagosítás hogy a birtok szét hanem azért hogy össze tagositassék. A gsettelés épen csak olyan bűn — ha bűn — mint az ügyvédeknél a pörlekedés, kiki azzal gsettel a mi a keze ügyébe esik. A miket mond rám B. ur — minthogy kilétem felől tévedésben van erre nem válaszolok , azonban annyit bátran merek a nyilvánosság elé hozni, hogy senkitől birtokot össze nem potyáztam, amit vettem, becsületes munkám és takarékosságom igazán megszolgált filléreinek árából került; az annyira panaszolt Tölös dűlőben nincs részem, kaptam olyan földet, melyen két váron át ott ült a viz; kaptam olyan erdőt rajta, hol a tisztások is olyan sürüek, hogy az ember eljárhat benne, de a sűrűjének még a vad sem igen merne neki menni; a panaszolt tölgyfákból nem kaptam egy fogpiszkálónak valót se, birtokom egy részét még viz is bontja, de nem békételenkedem, hisz az egész sziget kisebb nagyobb mértékben ilyen, nincs benne sok választás, jó három óra járásnyira is van a várostól, ha közelebb hozhatnám rám nézve előnyösebb volna, de a nagy mérnöki munka felbontását és a birtokok további parlagon hevertetését károsnak vélem s a port most már — kivált az eddigi eredményekből ítélve egészen sikertelennek tartom. A kedélyek fel vannak izgatva, sokan — amint fentebb írtam hiú reményekben ringatják magukat, lehetetlent várnak — ezek lecsillapitása volt egyik czélja szállongó levelemnek, s talán nem is egészen sikertelenül. Világ teremtése óta úgy volt hogy az oroszlánoké volt az oroszlán része ezt mondják a hatalmasabbak. A konczot híjába akarnak fogaik közül kiütni, ha megtudták fogni meg is fogják őrizni, mi a magunkéban dolgozzunk szorgalmatosan, ha kiirthatjuk szerencsésen s a töltés is elkészül valahogy, még azokból lesznek a legértékesebb földek, a miket most 2000 ölével akarnak méretni. A munkán isten áldása, a pörön pedig Isten átka van! 5) Egy kisbirtokos. 3] Éppen abban fenekük a gazok speculatiója, hogy czimboráik segélyével addg hazavonják az ügyet, mig a békeszerető becsületes ember megunva a viszálkodást önként odadobja tulajdonát a rablónak. 4] Azaz, hogy csak szánts, vess, koronálj, majd más learatja. 5] A mostani bíróságok mellett az utóbbit megengedjük, de az elsőt nem feltétlenül. Szerk. III. / Legújabb. Budapest, febr. 8. A római pápa végelgyengülés következtében meghalt.A szent atya holtteste a XV. Gergely „aeterni patris”-féle határozmánya értelmében a se. Péter templom Pécs ut. kir. város közs. iskolaszéke 1878. évi febr. hó 6-án tartott üléséből. Iskolaszékünk ez ülése alkalmával egy régebben felvetett kérdés fölött határozott, kimondta, hogy a „mi asszonyunkról“ nevezett nőzárda iskoláját kath. jellegű magán tanintézetnek tekinti. E szerint az 1868. évi 30. t. sz. értelmében a városi közs. iskolaszék felügyeleti joga ez intézetre is kiterjed. Szivér István bányatelepi városi közs. tanító állásában végleg megerősittetett. Leordinay Gizella ideigl. helyettes tanítónő húsz forintnyi havi dija 30 írtra emeltetett. Az isk. gondnok által beterjesztett összes tanodai szükséglet ez évi kimutatása a tavaknál 1900 írtnyi többletet tesz ki, amennyiben a budavárosi felsővámház utczai tanodánál két új leányosztály — nevezetesen 4-ik és egy 2-ik szerveztetek. A városi szegény tanulók felruházására kiküldött bizottság eljárásáról beszámoló jelenti, hogy a körülményekhez képest a szegény iskolások a legszükségesebb ruhaneművel elláttattak. Végre szóba hozatott az egy igazgató felügyelete alatt, eddig egyesített sörház és felső vámház utczai tanodák, illetőleg testületek elkülönítése, mi határozatilag ki is mondatott, ebből kifolyólag a fels. v u. tanodánál külön igazgatói állás szerveztetek. Az igazgató kinevezést illetőleg az iskolaszék ez alkalommal nem határozott, miután azt a tantestület jogköréhez tartozónak véli. ____ Mohács, 1878. jan. 29-én. Szlamay urnak a „Pécsi Figyelő“ I. évi 4-ik számú mellékletében megjelent polémiájára csak ennyit jegyzek meg: 1- er. Igaza van Szlamay úrnak, hogy nem ignorantiából, hanem olyanok állítása alapján, kiknek tekintélye előtt, ha azok a perben megneveztetni fognak, Szlamay úr el fog némulni, hogy a hetes úrbéri végrehajtó választmány tagjai, mint a mohácsi volt úrbéresek meghatalmazott képviselői, a peres ellenféltől 300 hold ajándékot — többet vagy valamivel kevesebbet, az a beszámítás mérlegén nem sokat változtat — fogadtak el. Kapott-e abból Sziamay úr vagy nem kapott, — reánk nem tartozik, őt ura, fettetszése szerént jutalmazhatja, semmi közünk hozzá. De elvártuk Slamay úrtól, hogy ezen nagy jelentőségű, s úrbéri választmányunk sáfárkodására, — melyről Szlamay úrnak hivatalos tudomása van — nagy árnyékot vető állításunkat megcáfolja vala, mit azonban nem tett. Hogy mérnök úr azon eljárása, mely a mohácsi levelekben mint csempészet jeleztetik, az-e, nem-e? az annak helyén előadottakban talál igazolást. 2- or. Az való és igaz, hogy azon területről, melyet a mérnök ítélet szerint a végrehajtótól átvesz, felelni tartozik, s hogy 500 holdat zsebre dugni nem lehet. De a kérdésbeli 800 vagy 1300 hold nem az ítélet szerént jön átadva, hanem az itéletileg megállapított mozgó vonal elbillentésével az 1885. aug. 6-iki a volt úrbéresekre oly válságos és káros egyesség illik pontja alapján. 3- or. Szavaim jelentősége megfelel a tárgy jelentőségének, szokásom érvelni, de soha sem denaniiálni, a legkevésbé szerettem eddig az indiskrét utakat, s gyűlölni fogom mindig; tehát Keglevics számlája csak a képen került kezeimbe, mint minden más betekintés végett átadott magányokiral. Nem jártam utána, hozták hozzám s én lemásoltattam. S ha semmi sincs benne, ha a tény törvényes, helyes, ildomos, miért alterálja Szlamay urat ? — 4- er. Szlamay úr, a mohácsi végrehajtási ügyben mint működő mérnök hivatalos személy, hivatalosan vezettetett munkálataiba és a bírói hatalom tekintélyével oltalmaztatik hivatalos működésében, műszaki tényező a bírói végrehajtó hatalom körében. Tagadom tehát, hogy a jogok megvásárlása körül kifejtett alkuszi szerepe megfér hivatalos állásával, hogy nem rendítette meg a tiszteletet és bizalmat hivatalos eljárása iránt. Tagadom, és igazoltam is, hogy nem volt és nem is lehetett szándékában ezen vételeket evidentiában tartani, és a tkvben kitüntetni, s hogy azt ezután már tenni fogja, a közbejött események érdeme. 5- ör. Baj lenne, ha a végrehajtás befejezésétől számítandó rövid év alatt kellene a mohácsi szigeti felmérés szabálytalanságait felderíteni, melyeknek kimutatása czéljából az egész eddigi kül és belmunkának revidiálását kell eszközölni. Engedje meg működő mérnök úr, ami a kir. tvszéktől is kérve lett, — hogy a kiosztási térképet a telek alap térképeivel együtt a végrehajtás hitelesítése előtt lemásoltathassa a birtokos közönség, — azután segédkezzék abban, — hogy a birtokos közönség mérnökét az ellenőrzési munkálatokba bevezethesse, — kész leszek önnek teljes elégtételt adni, minden tekintetben, bármily tisztességes úton, s ha én tévedtem, az én kötelességem lesz kieszközölni, hogy a kedélyek lecsillapuljanak, az igazság diadalmaskodjék, melynek én jóakaró szolgája akarok maradni. Balogh Pál, ____ ügyvéd, Mohács, 1878. febr. 5-én. [Demokratizmusunk zászlóvivőinek becses figyelmébe ajánlva.] Üdvözlöm azon „több szabadelvű ifjút,a kik a „P. F.“ 5 .számában a „Különfélék“ szerint arra az újításra vállalkoztak, hogy a nálunk annyira divatozó megszólításokat hatályon kívül helyezve, férfival egyszerű „uram,“ nővel „asszonyom,“ lánynyal szemben pedig „kisasszony“ czimet használnak! Én éppen egy munka befejezésén dolgozom, mely különféle, már émelygőssé váló czimzéseink átalános elvetésének szükségességét vitatja, annál inkább örülök tehát, ha látom, hogy akadnak mások is, kik az általános czímkórság helytelenségét és veszedelmességét belátván, az ellen harczot indítani bátorkodnak. Hazánkban minden párt, sőt minden egyes reformokról beszél és azokat követel, és mégis, csodálatos daczára annak, hogy már 48-ban az egyenlőségért küzdöttünk, és az alkotmányt s annak bástyáit felépíteni ma is annak segítségével akarjuk ; és daczára annak, hogy még demokratikusoknak is akarunk tartatni, az átalános czimborság megszüntetésére alig gondol valaki. Még demokratizmusunk legfőbb képviselői, a független pártiak sem Pedig a czimzések különféleségének elvestése demokratizmusunk legfőbb próbaköve lenne, s azért az által bármely párt igen sok hívet szerezne magának. Pedig a czimzések egyenlősítése és egyszerűsítése, nézetem szerint minden meg óhajtott törvénynél sokkal fontosabb lenne , mert az biztosan előreláthatólag az egyetértést és átalános közreműködést növelvén, a legnagyobb erőkifejtésre képesítene ... és azért, ha alkotmányos értelemben reformálni akarunk, akkor a sallangos czimezgetés átalános és teljes megszüntetése lenne az igazi és gyökeres reformoknak a legelsője. Nem lehet nálunk még képzelni sem oly reformot, mely jótékony s egész jövőnkre kiható horderejűre nézve a különféle czimzés megszüntetését csak meg is közelítené! 48-iki vezérférfiaink teljesen felfogták a franczia szabadsághősök „liberité, egalité et fraternité“ (szabadság, egyenlőség és testvériség) jelszavait és azért ugyanazokat írták saját zászlójukra is, mert meg voltak győződve, hogy ha e haza összes polgárai állásuk és foglalkozásukra való tekintet nélkül egyenlő jogokkal ruháztatnak fel és mint egyenlő szabad polgárok tekintetnek, kik egymásnak nem szolgái, de még alárendeltjei sem . .. akkor azok egymással kezet fogva e hazát erőssé teszik és felvirágoztatják ... Mi azonban mint kislelkű és a magunk javát be nem látó utódok, ezen nagy eszme fontosságát nem méltányolván, egymást nem mint polgártársakat tekintjük, kik egymást egyenlően tisztelni tartozunk , hanem mint olyanokat, kik a körülmények szerint többek vagy kevesebbek, és kiket ez oknál fogva a foglalkozás és vagyon különfélesége szerint süvegelünk vagy lenézünk ... Pedig nemcsak hogy egy demokratikust játszó néphez nem illik azon, igen találólag „lakájszerű“-nek nevezett szolgai czimezgetés, melylyel az alkotmányosság és egyenlőség gúnyjára egymást érdemetlenül felemeljük vagy kisebbítjük, hanem éppen ezen különben csekélységnek látszó dolog az, mely részint társadalmunk különféle erőinek nagy részét lekötvén, annak kifejlődését visszatartja és az által számtalan jónak útját állja; részint pedig a fényűzésre csábítván és az ipart népszerűtlenné tévén, a vagyon pazarlására és az ipar terméketlenségére , tehát sok kiadásra és kevés keresetre, vagyoni pusztulásunkra vezet. Az egyenjogú polgárok megkülönböztető czimezgetése táplálja az osztálygyűlöletet... Az okozza, hogy az iparra többnyire csak képzettlenek és szegények menvén, az mindinkább hanyatlásnak indul. . hogy a látszatért a fényűzésben versenyezve, sokan vagyonunkat elpazarolják ... hogy az országos corruptio mindinkább terjed , hogy társadalmunk rétegei nem egyesülvén, az valamire való erőkifejtésére nem képes s hogy igy ezen egymással sokszoros viszonyban álló okok következtében államunk rozzant szekerét ki nem javíthatván, azt mindinkább a széthullás veszélye fenyegeti ... Jól mondja ugyanazon lapban az „Apróságok“ írója (4 ik bekezdés): „ha ezt a betegséget (a czimbórságot) valami hatalom meg tudná gyógyítani, többet tenne, mint sz. István vagy 4-ik Béla, mert szellemileg teremtené újjá a nemzetet.“ Legelőbb is erkölcsileg alakítaná át: a túlságos hiúságot és fényűzést fékezvén, takarékosabbá tenné; a becsületes munkát a lenézetés porából felemelvén, többet termelnénk ; továbbá — és különösen — egymással fesztelenebből, többet és őszintébben társalogván, közös érdekeinket hamarabb megértenők és igy a társadalmi reformok és az egyesületi szövetkezetek létesítésére a legfőbb alapot teremtenék meg. Minő üdvös átváltozását eredményezné mindez hazánknak, szellemileg és anyagilag! Ma azonban? Ma gyakran még azt se tudjuk: hogyan beszéljünk egymással? Pedig nekünk, kik úgyis oly kevesen vagyunk, igenis sok beszélgetni valónk lenne együtt, miután rengeteg azon munka, melyet végeznünk kellene s mely reánk vár, ha jövőnk alapját csak némileg is megvetni akarjuk. Pedig mi úton útfélen hazafiságunkkal, szabadelvűségünkkel dicsekszünk, s pedig máris remegve látjuk a felénk közeledő részt, mely bennünket elsöpréssel fenyeget... Mi törpék a biztos haladás utján még a legelső lépést sem tettük meg... Mi a hiúság és önzés hályogától nem látó nemzedék még észre se vesszük azon óriási erőt, mely társadalmunk különféle osztályaiban lenyűgözve tartatik, mely megbecsülhetlen erő pedig felszabadítván, hazánk előrehaladásának a legnagyobb lökést adhatná ... Valóban bámulni lehet, hogy mi, kik különben a külsőségekben annyira szeretjük a külföldieket majmolni: a legfőbbet, a leghelyesebbet, a leghasznosabbat és szerintem a legudvariassabbat is: az egyenlő és egyszerű czímzést mindeddig nem voltunk képesek utánozni, úgyhogy még ma is „merészségének tartatik, ha valaki arra csak gondol is... mert az nálunk még tán „lapidáris“-nak tűnnék fel. Eltekintve attól, hogy ily országos fontosságú kérdésben egyesek hiúsága irányadó nem lehet, hogy „a hölgyvilág az egyszerű czimezgetést gorombaságnak fogná