Pécsi Figyelő, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-09 / 6. szám

m, annak ellenében felhozott állításokat. — 30-án Ragályi Aladár, Bujánovits Sándor és Gulner Gyula a külön-. Tót Vilmos és Morvát Mihály, bár eg. utóbbi, mint nagy történész, a történe­lem fonalán menve, ténybeli állításokkal bizonyította Ausztriának Magyarország irá­­nyában évszázadokon át tanúsított igazság­talanságát, mint a­mely mindig kereske­delmünk és iparunk elnyomására működött; bebizonyította továbbá a közös vámterü­letnek Magyarországra nézve káros hatá­rt, — a közös vámterület mellett beszél­ek. 31-én Plachy Tamás az összes kiegyezési kérdéseket oly szoros összefüg­­gésben lévőknek tartja, hogy ha azok bár­melyike csak részben is elvettetnék, akkor az összes kiegyezési mű problematikussá lenne, azért a kormány javaslatát minden részleteiben pártolja. Orbán Balázs a közös vámterület ellen beszél, meggyőző­­leg fejtegeti annak az országra nézve ká­ros voltát. — Tisza Kálmán reflektál Simonyi E., b. Simonyi Lajos, Gulner Gyula s több előtte szólott képviselők beszédére, panaszkodik miniszteri martyromságáról. (Szegény martyr!) Ajánlja a javaslatok el­fogadását. — Ürményi Miksa kérdi a miniszterelnököt: Vannak a kormánynak hivat, értesülései: Az orosz békefeltételek­­ről, — a fegyverszünet meg- vagy nem kötéséről, — "az oroszoknak Gallipoli vagy Konstantinápoly felé mozdulatairól, — az angol hajóhadnak a Dardanellákban való megjelenéséről, — s adhat-e minderről kellő világositást? — Kiadatott a minisz­terelnöknek. — Február 1-én Lónyay M­e­n­h­é­rt gróf tartott jeles beszédet. (Ajánl­juk olvasóinknak ezen, az „Egyetértés"* 33-ik számában közlött nagy fontosságú szónoklat elolvasását.) A beadott javasla­tok tárgyalásának elhalasztását indítvá­nyozza, és ez érdemben határozati javas­latot nyújt be. — Február 4 én Széll Kálmán 1­/3 óráig ,beszélt a javaslatok mellett, utánna Irányi Dániel remek szónoklata következett, mely erős falat hú­zott Szél támadásainak s sikerült érvekkel verte vissza a közös vámos támadást. Be­bizonyította, hogy egyedül az önálló vám­terület mellett lehetséges: a magyar ipart felvirágoztatni, pénzügyeinket rendezni és anyagi nyomorúságunkat megszüntetni. — Bittó István szintén megtámadta a ki­egyezési művet, hanem azért a javaslatok elfogadása mellett szavazott. — Széll K. több szónok beszédére reflektál. KÜLFÖLD. Drinápolyban, január 31-én este 6 órakor a békealapok a porta által el­fogadtattak a nagyherczeg és a Szultán meghatalmazottjai által aláírattak, ugyanez történt a fegyverszünetre nézve is; ennek folytán kiadatott a parancs a hadiműkö­­dések beszüntetésére s valamennyi hadtes­tekhez megküldetett egész a Kaukázusig. A Duna melletti összes várakból a törökök kivonulnak,­­ Erzerum és más várak is az oroszoknak átadatnak. A békefeltéte­lekre vonatkozólag egy conferentia fog Bécsben összeülni, melynek elnöke An­­drássy gróf lenne. Ezen conferentiának eredménye minden inkább lehet, mint a béke, sőt talán éppen ennek folyománya lesz egy európai conflagratió. — Arra gon­dolni is alig lehet, hogy a győzelemittas orosz hadsereg Törökországnak a végső dőlést is meg ne adja, Kostantinápolyba való bevonulása által. A háború folytatá­sának világos jelei: a folyvászi csapat­­szállítások. A kronstadti, modlini, tulai és nikolajevi gyárakban lévő lázas tevékeny­ség. A nagy megrendelések torpedókra és torpedó csónakokra. Ezen kívül még 250 millió kölcsön kötését igyekszik Orosz­ország Párisban létrehozni. Hogy az össze­jövendő conferentián a békét, a muszka­­kívánalmaknak megfelelőleg, megteremteni lehessen, azt maga a czár sem hiszi, erre nézve tanúságot szolgáltatnak Sándor czár­­nak a Viborg ezredhez, egy katonai szemle alkalmával mondott szavai: „Még éppen nem vagyunk a végén, készen kell magun­kat tartanunk, hogy tartós és Muszkaor­szághoz méltó békét érhessünk el.“ Gö­rögország is karvalyként neki indult a már hullának tartott törökre, azonban egy török hajórajnak megjelenése Hobart pasa vezérlete alatt s azon neki adott parancs, hogy ha a görög csapatok vissza nem hu­zatnak, „Pireust“ bombáztassa, egész Gö­rögországban nagy rémülést okozott, minek következtében Sousza tábornok parancsot kapott, hogy rögtön térjen vissza. — Kon­stantinápolyban a nagyvezérség meg­szüntetett s új minisztérium alakult. — Az angol kormány el van határozva az oroszok átvonulását Konstantinápolyon a szultán beleegyezése daczára megakadá­lyozni. Az angol és osztrák nagy­követ tudósították a portál, hogy kormá­nyaik az orosz feltételeket nem fogják szentesíteni. Romániának Ignatiev Do­­brudsát egész Kasztendzseig Kilia megtar­tásával együtt és a dunatorkolatokat ro­mániai államkötelékben kárpótlásul a vissza­adandó egy rész Bessarábiáért odaígérte, de Románia követeli Dobrudját Bessarábia átengedése nélkül.­­ Németországban a szociáldemokraták 500 kérvényt nyúj­tottak be a birodalmi parlamentbe, mely­ben tiltakoznak a német kormány orosz politikája ellen, egyik kápolnájában 9 napig lesz köztiszte­letre kitéve. A bibornoktestület a széküre­sedéstől számított t1-ik napon az új pápa megválasztása végett ünnepélyesen a con­­claveba vonul.) Londoni lapok szerint az orosz hadsereg bevonult Konstantiná­­polyba. A Daily Telegraph és a Mor­ning Post harczias czikket közölnek, és elégtételt kívánnak Anglia becsületén ejtett sértésért. A Times azt hiszi, hogy az oro­szok bevonulása Konstantinápolyba csak olyan természetű mint a németek bevonu­lása volt Párizsba m int az izgatottságtól és a legnagyobb bizalmat helyezi a német trónbeszéd békés hangjába. Ma miniszter­­tanács lesz; várják, hogy a kormány fontos nyilatkozatokat fog tenni a parliame­ntben.­­ Az orosz kormány a keleti tengeren fekvő freditett helyett a legnagyobb siet­séggel felfegyverzi 50,000-nyi gyalogság- 6000-nyi lovasság és 2000-nyi tüzérség lett újabban oda rendelve. A kronstadti fegyvergyárba ismételve ezer új munkás vétetett fel. Február közepéig ezer torpedó és száz ágyúnaszádnak kell elkészülni. Ezen készület Angliának szól. A görög kormány kunyerálva fordult a nagyhatalmakhoz, kérve, hogy közbenjá­rásukkal mentsék meg a görög tengerparti városokat a Hobart pasa vezérlete alatt működő hajóhad bombázásától. Szállongó levél a mohácsi szigetből. Uram uram Balog Pál uram szállok az úrhoz ! Ön a szállongó levél íróját akarta végig püfölni, és ártatlanul mást talált megverni, eszembe jut a sanda mészáros, a­ki nem oda üt a hová néz. A „Pécsi Figyelő“ szűk tere nem igen engedi, hogy öles czikkekkel polemizáljunk benne, de ha a közönségnek hasznára le­hetünk, mégis érdemes a vitatkozás, hisz vele és általa csak az igazság derül ki. Én a mohácsi sziget felosztásánál soha sem állítottam azt, hogy az igazságos, sőt a második — szállongó levélben elég ért­­hetőleg kinyilatkoztattam, hogy ilyen osz­­tozás alkalmával tökéletes igazságot tenni teljes lehetetlen s ha azt kö­römszakadtáig keressük s addig egyebet nem dolgozunk, úgy járunk, mint az egy­szeri lakatos, a­ki hamis kétgarasosokat csinált s mikor ezért vizsgálat alá fogták, kitűnt hogy neki minden kétgarasosa egy húszasba került. Itt is most már az ügy olyan stádiumon áll, hogy ha meg­állít­hatnák a mérnöki munkálatot, s nyernének classificatiót, új felosztást, az eddigi mér­nöki munkálat kárba veszne, a sziget mi­­velés alá vétele szünetelne, két évi termést már a viz elvett, harmadikat, s tudja isten még hányadikat elvenné a pör, s tökéle­tes elégedettség akkor se lenne,­­ egy krajczár ára igazság bele kerülne száz forintnal *) Azt kérdi Balogh úr „mit keres Saul a próféták között?“ Saul kereste az ő atyjának elveszett szamarait, én is azokat keresem, akik bele­tévedtek a szigetbe és ott nem akarják látni az erdőtől a fát. Hogy annyi a fája minden embernek, hogy nem bírja hova tenni, ez abból is kitűnik, hogy ingyen kínáljuk tisztogatásért a fát és nem kell senkinek, sőt sokan abban a reményben vannak, hogy másként nem le­het kitisztogatni a szigetet, mint hogy lá­bán kell felgyújtani az erdőt! *) Azok az ügyvédi felhatalmazás aláírói igenis tévedésben vannak, többekkel be­széltem, ők nem classificatiót reménylenek, hanem azt hiszik hogy az egész úrbéri pör meg lesz döntve, s nekik föl lesz osztva még az uradalom része is, s akik kitisztitották a kemény erdőt — melyet az uradalom nekik engedett — meg lesznek büntetve s 38 ezer forint őrájuk lesz osztva birtokaránylag, már akárki hitette el ve­lük, de ők azt hiszik, én pedig a jelekből ítélve azt látom, hogy az egész pör most már csak eső utáni köpönyeg, mely nem használ semmit, a nagy lármával megkez­dett csata dou-qu­ettei szélmalom harca, melyben a jeles lovag az ő Sancho Pau­zájával együtt ül a pörön mint „grison“-ján, nyereg takarónak használva az uj kutya­bőrt, s úgy keresik Barataria szigetét. A birtokosok tetszését emlegeti B­­ur mint mérvadót az osztásnál, no akkor én nem mennék oda osztozni, mert ott alig­ha inkább ötlegeket nem osztogatnának ! Igenis mérvadó a bírói ítélet, de a bírói ítélet 1200 □ ölével rendeli kiosztatni a sziget minden részét, s csak akkor lehetne önkénykedéssel vádolni a mérnököt, ha ettől eltérne, s némelyiknek 1000 másnak 2000 □ ölével mérné ki birtokát. A bírói ítélet olyan mint egy kotta, a mérnöknek a szerint kell játszani, akár szeretik a nó­táját akár nem. Előbb kellet volna ezekről gondolkodni. A második levelemben emlí­tettem, hogy akárhány ilyen osztozást lát­tam, mindig „mindenki szidta a mérnököt,“ de azért mikor kikapta részét, megnyugo­dott és senki fiának se engedte volna "többé felbontani a mérést, most itt is tessék meg­kérdezni azokat a birtokosokat, akik már kikapták részüket — három­negyed része a szigetnek már ki van osztva — adnak e egy újabb felhatalmazást?! Sérelem gyanánt hozatott fel az is, hogy lassan foly a mérnöki osztás, de aki tudja, hogy már két nyáron árvíz bo­rította a kiosztandó területet, most pedig oly kemény a tél, hogy karót a földbe ütni — vagy a szabad ég alatt jegyezni nem lehet — inkább azt mondja, hogy az 1) Bizony szomorú állapot ez, s ha így van, akkor minden áron segíteni kell azon. 2) Csak lassan páter, még megbánjátok az el­­­hamarkodást. idők és körülményekhez képest a föld­ki­osztás eléggé eléhaladott s ha az idő nem gátol, a tavaszszal készen is lesz az egész. Úgy hiszem, hogy akármelyik mérnök se áll fölötte az elemi csapásoknak, ha árvíz­ban nem lehet dolgozni. Az is mondatott, hogy a mérnök köz­vetítette a birtok­vásárlásokat és gseftelt. No már erre aztán én kérdezem, hogy ez bűn­e, hiszen senki jobban nem tudhatja, hogy kinek mennyi a része mint épen a működő mérnök, s nincs természetesebb, mint ha valaki venni akar nem telekköny­­vezett birtokot, a működő mérnököt kérdi meg, hogy van e és mennyi ? s viszont az eladó is tudja, hogy legalább is a mér­nöknél kérdezik meg, hogy nem tudna e eladó illetéket, é s így kész és természetes a közvetítés. Azt azonban határozottan ta­gadni merem, hogy bárki is illetőségének eladására fenyegetés által kényszerittetett volna, hiszen nem kellett csábítani senkit volt kínálkozó elég, sőt most már ki van osztva, megtagositva, de ha valaki akar venni most is vehet még a tagositott bir­tokból a mennyit akar. Volt ott sok ember kinek volt erejé­hez való foglalása elegendő s volt olyan még több akinek joga lett volna, de nem használta, mert nem volt kellő munkaereje és karma,­­ hozzá­járult, hogy a város egy nagy részét épen akkor az árviz le­döntötte s a lakosok majd koldus botra jutottak ilyen körülmények között a la­­kosság nagy része egész örömmel fogadta, hogy akadt ember, a ki az ő legelő ille­téküket megvette, melynek árából azonnal házaikat felépíthették, kenyerüket ruháju­kat beszerezhették, ezen után százezer írt­nál több szivárgott a nép zsebébe; magam hallottam egyik polgártárstól, — aki a szigetet soha se használta, — midőn nagy 800 frtot zsebre tett, hogy azt úgy tekinti, mintha lutrin nyerte volna. Ha a mérnök az eladást és megvételt közvetítette, azért nem megrovást, hanem az illetők részéről köszönetet érdemel. Meghiszem én azt, hogy az eladók között találkoznék elég ember aki legelő illetékét sz­ívesen eladná még egyszer s fel is venné a tölgyfák árát, ha osztanák, hanem azon már túl esett, mint a kecskeméti ember a szellején. Azt pedig az elégedetlen fél ügyvédei híjába kívánnák hogy aki 50—60 ember­től vette meg részét, ugyanannyi darabban kapja a sziget különbféle részein, mert nem azért tagosítás a tagosítás hogy a birtok szét hanem azért hogy össze ta­­gositassék. A gsettelés épen csak olyan bűn — ha bűn — mint az ügyvédeknél a pörlekedés, kiki azzal gsettel a mi a keze ügyébe esik. A miket mond rám B. ur — minthogy kilétem felől tévedésben van erre nem vá­laszolok , azonban annyit bátran merek a nyilvánosság elé hozni, hogy senkitől bir­tokot össze nem potyáztam, a­mit vettem, becsületes munkám és takarékosságom iga­zán megszolgált filléreinek árából került; az annyira panaszolt Tölös dűlőben nincs részem, kaptam olyan földet, melyen két váron át ott ült a viz; kaptam olyan erdőt rajta, hol a tisztások is olyan sürüek, hogy az ember eljárhat benne, de a sűrű­jének még a vad sem igen merne neki menni; a panaszolt tölgyfákból nem kap­tam egy fogpiszkálónak valót se, birtokom egy részét még viz is bontja, de nem bé­­kételenkedem, hisz az egész sziget kisebb nagyobb mértékben ilyen, nincs benne sok választás, jó három óra járásnyira is van a várostól, ha közelebb hozhatnám rám nézve előnyösebb volna, de a nagy mér­nöki munka felbontását és a birtokok to­vábbi parlagon hevertetését károsnak vé­lem s a port most már — kivált az eddigi eredményekből ítélve egészen sikertelennek tartom. A kedélyek fel vannak izgatva, so­kan — amint fentebb írtam hiú remények­ben ringatják magukat, lehetetlent várnak — ezek lecsillapitása volt egyik czélja szállongó levelemnek, s talán nem is egé­szen sikertelenül. Világ teremtése óta úgy volt hogy az oroszlánoké volt az oroszlán rész­e­ ezt mondják a hatalmasabbak. A konczot híjába akarnak fogaik közül ki­ütni, ha megtudták fogni meg is fogják őrizni, mi a magunkéban dolgozzunk szor­galmatosan, ha kiirthatjuk szerencsésen s a töltés is elkészül valahogy, még azok­ból lesznek a legértékesebb földek, a mi­ket most 2000 ölével akarnak méretni. A munkán isten áldása, a pörön pedig Isten átka van! 5) Egy kisbirtokos. 3] Éppen abban fenekük a gazok speculatiója, hogy czimboráik segélyével add­g haza­vonják az ügyet, mig a békeszerető becsületes ember meg­unva a viszálkodást önként odadobja tulajdonát a rablónak. 4] Azaz, hogy csak szánts, vess, koronálj, majd más learatja. 5] A mostani bíróságok mellett az utóbbit megengedjük, de az elsőt nem feltétlenül. Szerk. III. / Legújabb. Budapest, febr. 8. A római pápa végelgyengülés következté­ben meghalt.­­A szent atya holtteste a XV. Gergely „aeterni patris”-féle hatá­roz­mány­a értelmében a se. Péter templom Pécs ut. kir. város közs. iskola­széke 1878. évi febr. hó 6-án tartott üléséből. Iskolaszékünk ez ülése alkalmával egy régebben felvetett kérdés fölött határozott, kimondta, hogy a „mi asszonyunkról“ ne­vezett nőzárda iskoláját kath. jellegű ma­gán­­ tanintézetnek tekinti. E szerint az 1868. évi 30. t. sz. értelmében a városi közs. iskolaszék felügyeleti joga ez inté­zetre is kiterjed. Szivér István bányatelepi városi közs. tanító állásában végleg megerősittetett. Leordinay Gizella ideigl. helyettes tanítónő húsz forintnyi havi dija 30 írtra emeltetett. Az isk. gondnok által beterjesztett összes tanodai szükséglet ez évi kimuta­tása a tavaknál 1900 írtnyi többletet tesz ki, a­mennyiben a budavárosi felső­vám­ház utczai tanodánál két új leányosztály — nevezetesen 4-ik és egy 2-ik szer­veztetek­. A városi szegény tanulók felruházá­sára kiküldött bizottság eljárásáról beszá­mol­ó jelenti, hogy a körülményekhez ké­pest a szegény iskolások a legszükségesebb ruhaneművel elláttattak. Végre szóba hozatott az egy igazgató felügyelete alatt, eddig egyesített sörház­­ és felső vámház utczai tan­odák, illetőleg testületek elkülönítése, mi határozatilag ki is mondatott, ebből kifolyólag a fels. v u. tanodánál kü­lön igazgatói állás szer­veztetek. Az igazgató kinevezést illetőleg az iskolaszék ez alkalommal nem határo­zott, miután azt a tantestület jogköréhez tartozónak véli. ____ Mohács, 1878. jan. 29-én. Szlamay urnak a „Pécsi Figyelő“ I. évi 4-ik számú mellékletében megjelent polémiájára csak ennyit jegyzek meg: 1- er. Igaza van Szlamay úrnak, hogy nem ignorantiából, hanem oly­­anok állí­tása alapján, kiknek tekintélye előtt, ha azok a perben megneveztetni fognak, Szla­may úr el fog némulni, hogy a hetes úr­béri végrehajtó választmány tagjai, mint a mohácsi volt úrbéresek meghatalmazott képviselői, a peres ellenféltől 300 hold ajándékot — többet vagy valamivel keve­sebbet, az a beszámítás mérlegén nem so­kat változtat — fogadtak el. Kapott-e abból Sziamay úr vagy nem kapott, — reánk nem tartozik, őt ura, fet­­tetszése szerént jutalmazhatja, semmi kö­zünk hozzá. De elvártuk Slamay úrtól, hogy ezen nagy jelentőségű, s úrbéri választmányunk sáfárkodására, — melyről Szlamay úrnak hivatalos tudomása van — nagy árnyékot vető állításunkat megc­áfolja vala, mit azonban nem tett. Hogy mérnök úr azon eljárása, mely a mohácsi levelekben mint csempészet je­­leztetik, az-e, nem-e? az annak helyén előadottakban talál igazolást. 2- or. Az való és igaz, hogy azon te­rületről, melyet a mérnök ítélet szerint a végrehajtótól átvesz, felelni tartozik, s hogy 500 holdat zsebre dugni nem lehet. De a kérdésbeli 800 vagy 1300 hold nem az ítélet szerént jön átadva, hanem az itéletileg megállapított mozgó vonal elbillentésével az 1885. aug. 6-iki a volt úrbéresekre oly válságos és káros egyes­­ség ill­ik pontja alapján. 3- or. Szavaim jelentősége megfelel a tárgy jelentőségének, szokásom érvelni, de soha sem denaniiálni, a legkevésbé sze­rettem eddig az indiskrét utakat, s gyű­lölni fogom mindig; tehát Keglevics szám­lája csak a képen került kezeimbe, mint minden más betekintés végett átadott ma­gányokiral. Nem jártam utána, hozták hozzám s én lemásoltattam. S ha semmi sincs benne, ha a tény törvényes, helyes, ildomos, miért alterálja Szlamay urat ? — 4- er. Szlamay úr, a mohácsi végrehaj­tási ügyben mint működő mérnök hivata­los személy, hivatalosan vezettetett mun­kálataiba és a bírói hatalom tekintélyével oltalmaztatik hivatalos működésében, mű­szaki tényező a bírói végrehajtó hatalom körében. Tagadom tehát, hogy a jogok meg­vásárlása körül kifejtett alkuszi szerepe megfér hivatalos állásával, hogy nem ren­dítette meg a tiszteletet és bizalmat hiva­talos eljárása iránt. Tagadom, és igazoltam is, hogy nem volt és nem is lehetett szándékában ezen vételeket evidentiában tartani, és a tkvben kitüntetni, s hogy azt ezután már tenni fogja, a közbejött események érdeme. 5- ör. Baj lenne, ha a végrehajtás be­fejezésétől számítandó rövid­­ év alatt kel­lene a mohácsi szigeti felmérés szabály­talanságait felderíteni, melyeknek kimuta­tása czéljából az egész eddigi kül és bel­munkának revidiálását kell eszközölni. Engedje meg működő mérnök úr, a­mi a kir. tvszéktől is kérve lett, — hogy a kiosztási térképet a telek alap térké­peivel együtt a végrehajtás hitelesítése előtt lemásoltathassa a birtokos közönség, — azután segédkezzék abban, — hogy a birtokos közönség mérnökét az ellenőrzési munkálatokba bevezethesse, — kész leszek önnek teljes elégtételt adni, minden tekin­tetben, bármily tisztességes úton, s ha én tévedtem, az én kötelességem lesz kiesz­közölni, hogy a kedélyek lecsillapuljanak, az igazság diadalmaskodjék, melynek én jóakaró szolgája akarok maradni. Balogh Pál, ____ ügyvéd, Mohács, 1878. febr. 5-én. [Demokratizmusunk zászlóvivőinek becses figyel­mébe ajánlva.] Üdvözlöm azon „több szabadelvű ifjút,a kik a „P. F.“ 5 .számában a „Különfélék“ szerint arra az újításra vállalkoztak, hogy a nálunk annyira divatozó megszólításokat hatályon kívül helyezve, férfival egyszerű „uram,“ nővel „asszonyom,“ lánynyal szem­ben pedig „kisasszony“ czimet használnak! Én éppen egy munka befejezésén dol­gozom, mely különféle, már émelygőssé váló czimzéseink átalános elvetésének szük­ségességét vitatja, annál inkább örülök tehát, ha látom, hogy akadnak mások is, kik az általános czímkórság helytelenségét és veszedelmességét belátván, az ellen har­­czot indítani bátorkodnak. Hazánkban minden párt, sőt minden egyes reformokról beszél és azokat köve­tel, és mégis, csodálatos­ daczára annak, hogy már 48-ban az egyenlőségért küzdöt­­­tünk, és az alkotmányt s annak bástyáit felépíteni ma is annak segítségével akar­juk ; és daczára annak, hogy még demo­­kratikusoknak is akarunk tartatni, az áta­lános czimborság megszüntetésére alig gon­dol valaki. Még demokratizmusunk legfőbb képviselői, a független pártiak sem Pedig a czimzések kü­lönféleségének elves­­tése demokratizmusunk legfőbb próbaköve lenne, s azért az által bármely párt igen sok hívet szerezne magának. Pedig a czimzések egyenlősítése és egyszerűsítése, nézetem szerint minden m­eg­ óhajtott törvénynél sokkal fontosabb lenne , mert az biztosan előreláthatólag az egyet­értést és átalános közreműködést növelvén, a legnagyobb erőkifejtésre képesítene ... és azért, ha alkotmányos értelemben re­formálni akarunk, akkor a sallangos czi­­mezgetés átalános és teljes megszüntetése lenne az igazi és gyökeres reformoknak a legelsője. Nem lehet nálunk még képzelni sem oly reformot, mely jótékony s egész jövőnkre kiható horderejűre nézve a különféle czim­­zés megszüntetését csak meg is közelítené! 48-iki vezérférfiaink teljesen felfogták a franczia szabadsághősök „liberité, ega­­lité et fraternité“ (szabadság, egyenlőség és testvériség) jelszavait és azért ugyan­azokat írták saját zászlójukra is, mert meg voltak győződve, hogy ha e haza összes polgárai állásuk­ és foglalkozásukra való tekintet nélkül egyenlő jogokkal ruháztat­­nak fel és mint egyenlő szabad polgárok tekintetnek, kik egymásnak nem szolgái, de még alárendeltjei sem . .. akkor azok egymással kezet fogva e hazát erőssé te­szik és felvirágoztatják ... Mi azonban mint kislelkű és a magunk javát be nem látó utódok, ezen nagy eszme fontosságát nem méltányolván, egymást nem mint polgártársakat tekintjük, kik egymást egyenlően tisztelni tartozunk , ha­nem mint olyanokat, kik a körülmények szerint többek vagy kevesebbek, és kiket ez oknál fogva a foglalkozás és vagyon különfélesége szerint süvegelünk vagy le­nézünk ... Pedig nemcsak hogy egy demokrati­­kust játszó néphez nem illik azon, igen találólag „lakájszerű­“-nek nevezett szolgai czimezgetés, melylyel az alkotmányosság és egyenlőség gúnyjára egymást érdemet­­lenül felemeljük vagy kisebbítjük, hanem éppen ezen különben csekélységnek látszó dolog az, mely részint társadalmunk kü­lönféle erőinek nagy részét lekötvén, annak kifejlődését visszatartja és az által szám­talan jónak útját állja; részint pedig a fényűzésre csábítván és az ipart népszerűt­lenné tévén, a vagyon pazarlására és az ipar terméketlenségére , tehát sok kiadásra és kevés keresetre, vagyoni pusztulásunkra vezet. Az egyenjogú polgárok megkülönböz­tető czimezgetése táplálja az osztálygyű­­löletet... Az okozza, hogy az iparra több­nyire csak képzettlenek és szegények men­­vén, az mindinkább hanyatlásnak indul. . hogy a látszatért a fényűzésben versenyezve, sokan vagyonunkat elpazarolják ... hogy az országos corruptio mindinkább terjed , hogy társadalmunk rétegei nem egyesül­vén, az valamire való erőkifejtésére nem képes s hogy igy ezen egymással sokszo­ros viszonyban álló okok következtében államunk rozzant szekerét ki nem javít­hatván, azt mindinkább a széthullás ve­szélye fenyegeti ... Jól mondja ugyanazon lapban az „Apróságok“ írója (4 ik bekezdés): „ha ezt a betegséget (a czimbórságot) valami hatalom meg tudná gyógyítani, többet tenne, mint sz. István vagy 4-ik Béla, mert szel­lemileg teremtené újjá a nemzetet.“ Legelőbb is erkölcsileg alakítaná át: a túlságos hiúságot és fényűzést fékezvén, takarékosabbá tenné; a becsületes munkát a lenézetés porából felemelvén, többet ter­melnénk ; továbbá — és különösen — egy­mással fesztelenebből, többet és őszintébben társalogván, közös érdekeinket hamarabb megértenők és igy a társadalmi reformok és az egyesületi szövetkezetek létesítésére a legfőbb alapot teremtenék meg. Minő üdvös átváltozását eredményezné mindez hazánknak, szellemileg és anyagi­lag! Ma azonban? Ma gyakran még azt se tudjuk: hogyan beszéljünk egymással? Pedig nekünk, kik úgyis oly kevesen va­gyunk, igenis sok beszélgetni valónk lenne együtt, miután rengeteg azon munka, me­lyet végeznünk kellene s mely reánk vár, ha jövőnk alapját csak némileg is meg­vetni akarjuk. Pedig mi úton útfélen haza­­fiságunkkal, szabadelvűségünkkel dicsek­szünk, s pedig már­is remegve látjuk a felénk közeledő részt, mely bennünket el­­söpréssel fenyeget... Mi törpék a biztos haladás utján még a legelső lépést sem tettük meg... Mi a hiúság és önzés hályogától nem látó nem­zedék még észre se vesszük azon óriási erőt, mely társadalmunk különféle osztá­lyaiban lenyűgözve tartatik, mely m­egbe­­csülhetlen erő pedig felszabadítván, hazánk előrehaladásának a legnagyobb lökést ad­hatná ... Valóban bámulni lehet, hogy mi, kik különben a külsőségekben annyira szeretjük a külföldieket majmolni: a leg­főbbet, a leghelyesebbet, a leghasznosab­bat és szerintem a legudvariassabbat is: az egyenlő és egyszerű czímzést minded­dig nem voltunk képesek utánozni, úgy­hogy még ma is „merészségének tartatik, ha valaki arra csak gondol is... mert az nálunk még tán „lapidáris“-nak tűnnék fel. Eltekintve attól, hogy ily országos fontosságú kérdésben egyesek hiúsága irány­­adó nem lehet, hogy „a hölgyvilág az egyszerű czimezgetést gorombaságnak fogná

Next