Pécsi Figyelő, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-23 / 8. szám

(ez utóbbiak nem­ viselh­d­nek bizalommal a kormány iránt, hanem bizonyos zsíros fa­lat reményében szavaztak mellette) össze­sen tehát 39 oly képviselő szavazott, kik részint kötelességből, részint pedig spe­­cziális érdekből szavaztak a kormány mel­lett leszámítva ezeket, marad igennel sza­vazó 180 nemmel szavazó pedig 183. Az ellenzék ennélfogva 3 szavattöbbséggel győzött volna, nem számítva azon képvi­selők számát, kik ha a kormány iránti bizalmi kérdés vettettnék fel a kormány ellen szavaznának. Íme­ mivé törpü­lt az a fusióbeli híres és megdönthetlennek kép­zelt kormánypárti phalanx a melylyel Tisza Kálmán uralkodását kezdette. Ily hamar és csúfosan még nem járta le ma­gát magyar államférfi (Ha lehet annak nevezni ?! szedő) a politicai téren és ha van a kormányban egy kis parlamentáris tisztesség és illem úgy bizonyára le fog mondani, mert ily többséggel kormányozni, és Magyarország leg­életrevalóbb jogait legvitálisabb érdekei felett határozni. A nemzet jólétének kárára több lenne mint btni a haza és az adózó szegény nép el­lenében. Mihelyt vége volt a vámügyi kiegye­zés feletti szavazásnak az elnök azonnal megakarta kezdeni a részletes tárgyalását, de az óriási többség ellene volt ezt látva Tisza szintén beleegyezett és csak arra kérte a házat maradjon együtt mert a ke­leti kérdésben hozzá intézett interpella­­tiokra kíván felelni,­­előbb azonban át kell mennie Budára az irományokért (A fáma azt mondja, hogy K. Orczy külügyminisz­teri tanácsostól egy chiffzirozott táviratot kapott — természetes hogy miként nyilat­koznék a kelet kérdésben — de a távirat megfejtéséhez szükséges kulcs nem volt Tisza Kálmánnál és ezért kellett Budára mennie) és ezért kéri a házat függesztené fel félórára ülését. A félóra eltelvén Tisza Kálmán elmondta válaszát, melynek leg­lényegesebb pontja az, hogy a békefelté­teleknek a keleti hatalmi viszonyok vál­tozására vonatkozó pontját ő­felsége kor­mánya a monarchia érdekeire nézve sé­relmesnek tartja. Helfy Ignátz és Simonyi nem voltak megelégedve a válaszszal és határozott felvilágosítást kértek aziránt, mit ért a kormányelnök azon sokszor em­lített „érdekek“ alatt. A ház többsége azon­ban tudomásul vette a választ egyszerűen és ezúttal is csalódni volt kénytelen a miniszterelnök, a­ki azon hiszemben volt hogy mitsem tartalmazó nagyhangzású parázisaival —­el fogja tüntetni a vámügyi szavazás kellemetlen utószét, ezért akart ő ezen ülésben válaszolni a keleti kérdés­ben tett interpellációkra. KILFÖLD: Mig Plevna állt és a hős Ozmán pasa dicsőségesen elverte a szolgahadat. Orosz­ország kétségbe esve fühöz-fához kapko­dott, hogy egyrészt hátát födözze, másrészt, hogy Törökország ellenségeit szaporítsa és megkötötte Romániával a szerződést és a román hadsereg szép illusiók, a háborúból vonandó haszon iránt reményben coope­rálni kezdett az orosz hadsereggel Török­ország ellen. Ezen nagy mérvű előnyök, az orosz hadsereg létszámának folytonos sza­porításával szemben Törökország tehetet­len kormányférfiai elmulasztották a kellő ellenintézkedéseket annak idejében meg­tenni, és a végzetes eredmény Plevna körül zárolása és utóbb annak eleste jen. Törökország döntő csatát vesztve kétségbe esvén, egymás után követte el a menthet­­len baklövéseket, és vert hadserege vissza­vonulni volt kénytelen. A védelmi positiók egymás után feladattak és a győzelmes (?) orosz hadsereg egyenként megszállotta a védelem nélkül hagyott fontos stratégiai helyeket. Ekkor Szerbia is elkezdett ac­ióba lépni, — a zavarosban ő is remélvén némi konczot halászhatni, — míg Európa csak összetett kézzel szemlélte a rablást. Az orosz adott szavát a tények még nem eléggé czáfolták meg s csak miután az orosz csa­patok már Konstantinápoly falai előtt ál­lottak és Törökország hadserege tönkre tétetett, ébredt fel a lelkiismeret és ekkor kezdett kétkedni Európa a fehér czár sza­vaiban, — de már késő volt, a hir, hogy az előbbi ellenségek véd- és daczszövetsé­­get kötöttek és Törökország a muszka ba­rátság ölelő karjai közé vetette magát, mindenünnen megerősíttetett. Európa ki volt játszva,­­ és ezért haragra gyűlt. Angolországban harczias szellő kezdett len­gedezni, a póthitelt óriási többség szavazta meg; a hajóhad felszerelése lázas sietség­gel eszközöltetett és az oroszellenes hangu­lat gyors ac­iót követelt, a­minek követ­keztében az angol hajóhad erőszakkal is a Dardanellákba vonult, jóllehet Törökor­szág ez ellen tiltakozott. Andrássy is meg­szeppent, politikáját dugába dőlni látva, későn bár, de mentő eszközhöz kívánt fo­lyamodni, tiltakozott a­ békefeltételek ellen és azoknak megváltoztatását az általa Bécs­­ben összehívandó conferentia által óhajtotta elérni, azonban csakhamar az egész con­ferentia halva születettnek bizonyult, mert a győzelmes Oroszország, miután lábát megvetette, a Balkánon és Bulgáriában otthon kezdte magát érezni, paczkázott és a conferentiának Bécsben való összesítése ellen tiltakozott, tiltakozván egyúttal An­drássá­nak a conferentián való elnöklése ellen is. Erre azután mozgósítási hirek merültek fel, hadi tanács tartatott s néme­lyek Hoffmann báró közös pénzügyminisz­tert Rotschildhoz menesztették, hogy 300 millió frt erejéig kölcsönt szerezzen hábo­rúra. Mindez azonban ámítás volna, a mint ezt az „Egyetértésinek Bécsből távirják, és mindez csak azért történik, hogy a köz­véleményt félrevezessék s hogy azon ürügy alatt, mikép az oroszok ellen megyünk, az osztrák-magyar csapatok bevonulnak Boszniába, mire az oroszok előre történt megállapodás szerint vissza fognak vontdni s a mi államtárssaink hirdetni fogják a győ­zelmet és mi­ben maradunk Boszniában. Ezzel azután sanctionálnók Törökország feldarabolásához való beleegyezésünket. Mondják, Ausztria-Magyarország an­nyira készen volna a háborúra, hogy két hét alatt mintegy 1­00.000 embert volna képes a birodalom bármely pontjára harc ,­­készen felállítani, ezen hír, valamint ama körülmény, hogy újabban Angolország szárazföldi hadseregét is mobilizálja és Máltába küldi, nem különben amaz öntu­dat, mikép az angol-franczia-osztrák-ma­­gyar szövetség nem lehetetlen annál kevésbé, mert Francziaország a keleti kérdésben eddig követett tartózkodó állását elhagyta Gorcsakoffot és ezzel Oroszországot vérmes terveik abbanhagyása és szelidebb hangu­latra ösztönzék. A világháború, melynek kitörését minden pillanatban várhattuk, annyira­ mennyire el van hárítva és egy új békementő eszköz, a congressus lépett elő­térbe. A­miként ma állnak a dolgok, az egész világ a congressusra fordítja figyelmét. A congressus az eddigi hírek szerint Baden- Badenben ülne össze s azon az összes, a párisi szerződést aláirt­ó nagyhatalmasság külügyminiszterei vennének részt, az elnök­séget némelyek szerint Gorcsakoff, mint legidősebb tagja a congressusnak viselné, míg mások szerint a congressus választaná, ismét mások Bismarckot akarják úgy te­kinteni, mint a congressus elnökét. A con­gressus március elején ülne össze s azon a békefeltételek módosítatnak, a­mennyi­ben ez Anglia és Ausztria-Magyarország érdekeit sértené. Ha megegyeznek, úgy tovább élvezhetjük a békét, ha nem, úgy a világháború, vagy esetleg Angol-Osztrák- Magyar birodalom háborúja Magyarország Oroszország ellen fog kitörni, ha Andrássy nem leend gyáva a bécsi kardcsörtető párt oroszbarát törekvéseivel szemben. Hogy vi­lágháború, vagy csak az Angol-Osztrák- Magyar Birodalom és Oroszország közt fog kitörni a háború, ha a congressuson Orosz­ország makacsul ragaszkodik a békefelté­­teleket és így reánk nézve veszélyes ter­veit minden áron keresztül akarja vinni,­­ attól függ, mily szerepet játszana Né­metország egy angol-osztrák-magyar és orosz háború esetére. A­mint a hírek szál­­ltnkoznak, Bismarck oda nyilatkozott volna, hogy Németország, bármennyire szereti is a baráti viszonyt Oroszországgal fentartani,­­ mégis semleges maradna, ha az angol­­osztrák-magyar és orosz háború kitörne, sőt jóakarólag semlegesen viselné magát Ausztria-Magyarországgal szemben, s ha ez esetben bemegyünk a háborúba, úgy a győzelem biztos. Különben Bismarknak a német birodalmi gyűlésben a keleti kérdésre vonatkozólag a napokban nyilatkozott s a többi között azt mondja: Feltéve, hogy a konferentián afelett, a­minek történnie kellene, nem lehetne egyezségre jönni, hogy azon hatalmak, melyeknek kiváló érdekük­ben azt tenni az orosz feltételekkel ellen­kezésbe jönnek, ez oly állapot lenne, mely az orosz politikára nézve semmi esetre sem lenne kedvező. Azt mondja tovább, hogy Németországra nézve nincs ok, mely­nek következtében eddig követett állásá­ból kilépjen,­­ különben Németország a conferentia siettetése mellett van. Bismarck egész beszéde csupa kétértelműség, hogy minő értelmet ad ő saját szavainak, azt a jövő fogja megmutatni. A békefeltételekkel egyébként sem Románia, sem Szerbia megelégedve nincse­nek. A román képviselőház és senátus egy­hangúlag kijelenté, hogy el vannak hatá­rozva, a testület épségét fentartani s nem engedni meg, hogy a román területből bármily rész cserében valamely compensa­­tióért vagy kártérítésért elidegenítéssék. Szerbia a csekély határkiegészítéssel nincs megelégedve, melyet a békefeltétek szerint nyerne, és már is hangosan zúgolódnak Oroszország ellen, melyért haszontalanul annyi vért és vagyont áldoztak Risztics egy óvást dolgoz ki ez irányban. Ezen hírek reánk nézve egy eshetőleges hábo­rúra nézve kedvezők, mert ha egyiknek területi épségét, tehát Bessarábiát biztosít­juk a másiknak, Szerbiának pedig Török­ország beleegyezésével holmi területi na­gyobbodást biztosítunk, úgy készek lesznek velünk cooperálni, s így egyúttal a nym­­bust is kiragadjuk Oroszország kezeiből. Eshetőleges világháború esetén, ha ugyan előre combinálnunk lehet, úgy An­gol-, Franczia-, Osztrák-magyar-, Dán-, Svéd-, Román- és Szerbország állhatna — Német-, Olasz- és Oroszország ellenében. Spanyol és Portugál is aligha venne részt. Mind­ehhez azonban esetleg hozzá kell számítanunk azon esetet, hogy Törökor­szágot még lábra állíthatjuk és Oroszország karjaiból kiszabadíthatjuk, mire különben azon körülmény is feljogosít bennünket, hogy Törökország birodalmának fővárosát, Konstantinápolyt a harczias hírek követ­keztében védelmi állapotba helyezi, a török küldöttek Drim­polyban a békekötésnél nem épen a megalázott szerepet játszák. Ezenkí­vül a lengyelek és orosz nihilistáknak is nem megvetendő szerep jutna egy világ­háborúban. London, február 20. A „ Morning Post“ tudni akarja, hogy Muszkaország Gallipolit meg akarja szállani, ha Anglia meg nem engedi a boszporusi erődök meg­szállását muszka csapatok által, vagy ígé­retet nem tesz, hogy az angol flotta nem vitorlázik a Feketetengerbe. Berlin, febr. 20 A „ Berliner Tage­blatt“ a következő sürgönyt közli Bécsből: Daczára a békés fordulatnak, az illető po­litikai körökben mégis a legnagyobb aggo­dalom uralkodik. Itt a muszka csapatok tömegesítése Romániában határozott rászó­­lásra talál. Ausztria-Magyarország a miatt diplomatiai kifogást is emelt és kijelenté: Ha a muszka csapatok összpontosítása Ro­mániában meg nem szüntetik, Ausztria kényszerítve lesz a maga részéről is a kellő pontokon csapatokat fellállítani,­­ elő vi­gyázatból. Páris, febr. 20. Az „A­­MA értesü­lése szerint a legutóbbi szentpétervári futár a czár sajátkezű levelét hozta az osztrák­magyar uralkodóhoz, melyben kijelenti, hogy a két birodalom közt fenforgó nehézségeket t­ejes erejével igyekezni fog elhárítani. Paris, febr. 20. Anglia nem hajlandó a drinápolyi békekötésre várni s még a kongressus előtt kívánja az akcziót. Német­ország ellenzi ezt. Nándorfehérvár, febr. 20. Risztics me­morandumot ír a czárnak azért, hogy a nisi kerületet, melyet a ráczok megszálltak, a czár az új bolgár fejedelemséghez akarja csatolni. A ráczok hangulat­a ingerült Musz­kaország ellen annyira, hogy az általuk megszállt területet csak erőszak ellenében hagyják el Lesbánin ezredes Drinápolyba ment, mint rendkívüli me­gbízott, hogy az el­len, mikép a nisi kerületet Gorg muszka szállja meg, tiltakozzék. A ráczok ütegeiket Nisből Alexináczba hozzák vissza „bizton­ságba ” Konstantinápoly, febr. 20. Namik pasa rendkívüli küldetésben Szent-Pétervárra me­gyen. Tegnap Szavfet pasa egy fontos sür­gönye folytán a szultán elnöklete utalt díván tartatott. Server pasa beadta lemondását és Savfet pasa veszi át a külügyi tárczát. Szav­­fet­ ideiglen Assion pasa helyettesíti. Pápa választás: Róma feb.­ 20. Pecci bibornok választatott pápának, ki XVII. Leo nevet vette fel. A délelőtti válasz­tásban Pecci 36 szavazatot kapott, tehát csak 5 hiányzott a megválasz­tásra. Michnn a választás véget ért, Franchi és kísérete térdet hajtott előtte, mit Segur bíbornok kísérete követett. Ez utóbbi aztán értesíti a pápát, hogy első péter fillérül egy millió frankot fog neki átadni, a melyet a franczia püspöki kar szán­dékozik a pápának áldozni. A vati­káni bazilika nagy páholya d. u. 1 és fél órakor megnyílt s a bibornok­­diakonus kihirdette a pápaválasztást. A pápa 1 órakor mutatta be magát , roppant, tömegek fogadták „Éljen a pápa“ kiáltással. A pápa körül­véve a bíbornok testülettől, a „Be­­nedicttét“ kezdte el, majd a töme­geket megáldotta. A harangok jelen­tették a választás befejezés­ét­ A vá­lasztást örömmel fogadták, mivel Pecci a mérsékeltek jelöltje volt s az előbbi pápa politikáját nem kom­promittálja. ____ mert felszóllalás nem történt, a választást helybenhagyandónak találja, ehez járult fő­ispán azon érvelése, hogy a választási el­nöknek amúgy sincsen a választásnál nagy befolyása, az ellenőrzés a bizalmi férfiakat illetvén, minek folytán ezen választás is igazoltnak elfogadtatott.­­ A belvárosi képviselők erre a választás elleni felszól­­lalást azzal kívánták megbosszulni, hogy a IV. kerü­letbeli pótválasztásra Haksch b. tagot helyettes elnöknek választották, mi­ről azonban ez lemondván, Pap József I­. tag választatott meg elnökhelyettesnek. Polgármester kimentő évi jelentése tudomásul vétetvén, kinyomatni rendeltetett, tudomásul vétetett továbbá a közig. bizott­ság félévi jelentése. A Rudolphinum árvaház kibővítése és építkezése iránti terv és jelentés folytán a szükséges előleges teendőkkel és gyűjtés eszközlésével egy 39 tagú választmány ne­veztetett ki. A tanács jelenti, hogy Péhm Gábor halálával üresedésbe jött árvaszéki ülnöki hivatalba főispán úr ideiglenesen Majorosy János kegydiíjazott városi tanácsost he­lyettesítette, mely intézkedést a közgyűlés a közel általános tisztujjításig helyben­hagyta. A tanács azon javaslata hasonlólag elfogadtatott, hogy a vidékről behozott borok utáni díjszedési jog ezentúl együt­tessen béreltessék ki a boraccis szedési joggal és miután ez utóbbi bérleti ideje 4 hóval később jár le, a tanács felhatalmaz­­tatott az előbbi jövedelmet ezen négy hóra a mostani bér mellett az utóbbi jogbérlői­nek kiadhatni. A lefolyt év alatt a költségvetés czí­­meiben megszavazott összeg átruházása feletti jelentésre az utólagos jóváhagyás magadatott. A közmunka előirányzat érdemében a gazdasági választmány javaslata elfogad­tatott és a közmunka váltság a múlt évi összegekben — egy gyalog napszám 59 krban, egy kétfoga­tu 2 frt. 59 krban, egy egyfogatu 1 ft. 50 krban állapítatott meg. Beszedhetlenné vált közmunka váltság 2431 frt. 20 kr. és szinte beszedh­etlen vagy té­vesen kivetett 94. frtnyi egyéb házi pénz­tári előírt követelések leírattak. A gazdasági választmány azon javas­lata, miként a hózivatarok miatt meghiú­sult gyertyaszentelői országos vásár helyett egy pótvásár engedélyezése f. é. ápril 1 től 6-ig keressék némi ellenkezés után elfo­gadtatott, és eziránt felterjesztés intéztetik az illető minisztériumhoz. A tanács jelenti, hogy a közgyűlés által a városi tiszti ügyész ellen teendői­nek elhanyagolása miatt elrendelt fegyelmi eljárás folytán nevezett tiszti ügyész meg­­dorgálás és 50. frt. birságra ítéltetett, mely határozat végre is hajtatott. Hermann János mértékhitelesítő hiva­taláról leköszönt, mely leköszönés elfogad­tatott, miután a mértékhitelesitési hivatal pénztárában vizsgálat alkalmával talált Hiány a nevezettnek hivatali biztosítéka által eléggé fedezve van. Gergelits János rendőri fogalmazónak helyettesítése hely­­benhagyatott és Hermann folyamodványá­nak, hogy hivatalába visszahelyeztessék, hely nem adatott. Özvegy Péhm Gáborné özvegyi nyug­díjja és kiskorú gyermekeinek nevelési­pótléka a nyugdíj szabályzat szerint meg­­állapitatott. Rözge Antal kérelmének, hogy az általa kötelezett tőkerészlet fizetésre egy évi haladék adatnék helyadatott. Somogymegye átiratát az 1871. évi VIII. t. sz. módosítása iránt a közgyűlés tudomásul vette, Győr megye feliratát pedig az orosz-török háború ügyében pártolja. A jövő rendes közgyűlés ápril 15-én lesz, is csak két évre terjed, így pedig a netáni elnapolással három évre terjesztetett ki- Mi teendője van most a város közön­ségének és az egyes egyletekn­ek azon czél sikeres kivitelét illetőleg, hogy városunk jó nevéhez méltón tartathassák meg az orsz. halárü­nnepély, arról majd időről­­időre említést fogunk tenni. Városi közgyűlés. — 1878. febr. 18-án.­­Elnök főispán megemlékszik egy buzgó és tevékeny városi tisztviselő, Péhm Gá­bor árvaszéki ülnök halálozásáról, ez iránti részvét és fájdalomérzet jegyzőkönyvileg kifejeztetni h­atároztatik. Belügyminiszter a városi közgyűlés felterjesztése folytán a közkórházi költség­­vetésből a város terhére törölt 4083 ft évi építkezési törlesztési járulékot a költségve­tésbe visszaállítani rendelte, minek folytán a városi közönség ezen méltatlanul reá ro­vott tehertől menekült, de a kórházi ápo­lási költség egy napra 64 krra emelkedett. Belügyminiszter a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló törvény életbe léptetésére szükséges intézkedésekre hív fel.­­ Ennek folytán addig, mig e rész­ben a gyakorlat a szükséges munkaerő meghatározására adatokat szolgáltatni fog, egyelőre Jilly Alajos rendőri főbiztos lett a bíráskodással megbizva és e czélra a rendőri hivatal helyiségeinek egyik terme lesz berendezve. Az igazoló bizottság jelentést tesz a f. é. február 2 án megejtett városi bizott­sági tag választásokról, minek folytán e vá­lasztások igazoltattak Ozorai István válasz­tásán kívül, ki a választói névjegyzékbe nem lévén felvéve és igy meg sem választ­ható, helyette az új választás már 1. 12-re tűzetett ki. A 2-ik kerületben, közgyű­lésileg vá­lasztott választási elnök a választás napján betegség miatt akadályoztatván megjelenni, polgármester szabadságot vett magának a közgyűlés helybenhagyása reményében egy más választási elnököt Ráth Mátyás úr sze­mélyében helyettesíteni, — az igazoló bi­zottság helyben hagyatni javasolja ezen helyettesítést és a választást igazolandónak, mert ellene felszóllalás nem történt. Haksch Emil bízott, tag kérdi polgár­­mestert, képes volna-e az általa gyakor­lott helyettesítési jogot törvényre alapítani, miután polgármester elismerni kénytelen volt, hogy arra neki a törvény jogot nem adott,­­ ebből folyólag pedig e kerület­ben a választás egy törvényesen arra nem jogosított elnök vezetése alatt ejtetett meg, ezt törvényes és érvényesnek el nem ismer­heti, indítványozza tehát a II. kerületi vá­lasztás megsemmisítését és új választási határidő kitűzését. — Bodó István b.­t. elismerve, hogy a polgármesternek nincs helyettesítési joga, a mai korban már di­vatossá vált következetlenséggel csak azért. A jó orsz. m­ agy. daláregye­­sület remik. közgyűléséből. F. hó 17-én tartatott Budapesten a daláregyesület közgyűlése, mely hivatva volt a fölött határozni, vájjon a szegedi dalárünnepélyen kimondott azon határozat, hogy a jövő dalárünnepély 1878. évben Pécsett tartassák meg,­­ végrehajtassék-e, vagy pedig elnapoltassék. A dalárközgyű­­lés, mely 25 taggal volt képviselve (a „pé­csi dalárdáit Hauser és Reberics egyleti tagok képviselték) hosszú vita után 24 szavazattal egy ellenében kimondá, misze­rint a szegedi dalárünnepély alkalmával hozott határozatát még ez évben végre­­hajtja, azaz: a halárünnepélyt még ez évben megtartja, azonban nagyobb moz­gósítás vagy netáni háború esetében a vá­lasztmányt felhatalmazza, hogy a halár­ünnepély megtartását jövő évre elnapol­hassa. Az ünnepély szellemi sikerének ke­resztül vitele végett pedig a választmány utasíttatott, miszerint a szükséges előmun­kálatokat, milyenek a mű­sor összeállítása, a versenydarabok megválasztása és azok­nak idejében való elküldése, azonnal kezdje meg; az anyagi dolgokról pedig Pécs sz. kir. város köztörvényhatóságával ér­tekezzék. Ebből folyólag kimondatott, miszerint az ünnepély f. évi augusztus havának 14, 15, 16, 17 és 18. napjain tartatik meg, továbbá az idén is kétféle dallal lehet ver­senyezni, a. m. egy a választmány által meghatározandó dallal az első- és egy szabadon választandó dallal a többi di­jakra. Versenydíjakat ajánlottak Királyi Pál egyesületi elnök és Bartal Ede alelnök. Végre azon esetre — ha az ünnepély el­­napoltatnék — kimondatott, miszerint a szövetséget képező 32 dalegylet között minden jog és kötelezettség föntartása mellett a solidaritás egy évvel továbbra meghosszabbíttatik, mivel az alapszó értel­mében valamint a jog úgy a kötelezettség különfélék.­ ­ A pécsi torna és tűzoltó egylet mar vasárnapon tartott közgyűlésén ez évre következőleg alakult meg. Elnökül Aidin­­ger János polgármester urat, alelnökül Dr. Szalay Alfréd, igazgatóul Kenese Kálmán, főparancsnokul Haberényi Pál, pénztárno­kul Kötzer Istv., jegyzőül Sziklay G., tit­kárul Jamnitzky J., ügyészül Szucsics K., orvosul Dr. Mendl Lajos és Dr. Schwartz F., ellenőrző Kremling K. és Kindl J., bi­zottsági tagokul: Schapringer J. Hoffmann K. Böhm 15. Zsilla V. Lauber R. Kliffer E. Kaufmann J. Vész A. Ráth M. Wa­­chauer K. Meiszner I. Schwartz V. Jilly A. Weidinger G. Ruprecht J. Skála V. Gindl A., póttagokká: Theiller J. Sziberth N. Weidinger J. Jeskó Lajos urakat. Az egylet tehát a lét és nemlét felett támadt kérdést a közóhajnak megfelelően megol­dotta. Siker és elismerés koronázza az egylet ügybuzgó tagjainak működését! — A megyei utakra 1878. évre kellő kő és kavics szállításra nézve a szóbeli árlejtés kizárásával írásbeli zárt ajánlati tárgyalás fog tartatni márczius 2-án a megye házán, az ajánlatok márczius 2-án délelőtti 10. óráig nyújtandók be a jegy­­zőségnél. A szállítandó összes kőmennyiség 6579, két köbméteres lakás.­­ Kinek a borgazda tér a fe­jéhez tudtán kivül is tolvajja lehet, mint azt a következő eset bizonyítja: Sz. I. somogymegyei gyöngyösmelléki jómódú gazda ember tegnapelőtt Pécsre jött egy örökséget átveendő. Jól végezvén dolgát este a „Koronádba tért egy két „déczi“ borra. Az egy-két „déczi“-ből azonban három, négy, öt „déczi“ lett s később, miután egy kártyakompaniában vagy 20 ftot vesztett csupa bosszúságból literenkint fogyasztotta a búfelejtőt,úgy hogy reggel felé már a „bik-mak“ szót sem tudta kimon­dani. Ilyen állapotban aztán a vele Pécsre ött ispán és kocsijának felkeresésére in­dult. Ment, mendegélt vagy is jobban: tántorgott utczáról utczára mig úgy 7 óra felé a kaposvári utczába ért, hol egy ko­csit pillantott meg, melyet a magáénak nézett. Kapta magát s úgy a hogy felült a kocsira, a lovak közé csapott s elindult szép csendesen a főutcza felé. A kocsi és lovak tulajdonosa, egy falusi molnár csak­hamar észrevette fogatának eltűnését s igy rögtön annak felkeresésére indult. Utól is érte azt a főtéren. No volt batália! A mi kótyagos gazdaemberünket lekapta a ko­csiról, derekasan eldöngette s a városhá­zába kisértette. Itt aztán — persze miután Sz. I. mámorát a dutyiban kialudta — kiderült, hogy esze ágában sem volt lovat kocsit lopni, hanem csak beszámíthatlan állapotából folyt tévedés által vetette magát a lopás gyanújába. A kapott ütlegek, a dutyi s a kiállott szégyen azon elhatáro­zást keltették Sz. I.-ben, hogy ezentúl még tájékára sem néz a bornak. — Rendőrségi ügy. A temető alsó be­járatához vezető Zlid oly állapotban seny­­ved, mely egy utszéli csárda közelében, valahol az alföldön is botrányt vonna maga után. Mit mondjanak a pécsiek, kik azt temetések alkalmával oly gyakran veszik igénybe? Csak a múlt hétfőn is, a szeren­csétlen halállal kimúlt Kész László végtisz­tességénél láttuk, mint tolongott oda a so­kaság, s mint rémültek meg többen annak láttára, hogy némelyek majdnem a patakba zuhantak a karfa nélküli hídról a nagy sietségben. Mivel egyik oldalról már a part is omladozni kezd, ideje volna hala­déktalanul segíteni a bajon és nemcsak karfákkal ellátni a hidat, hanem a hídfő körüli töltést is megigazítani. A közbizton­ság kívánja ezt és a temető iránti kegyelet. — Horvát Károly, volt megyei fő­­számvevő, ki az utóbbi tisztújítás alkalmá­val ebbeli hivatalából, a melyet szakérte­lemmel, hivatalos buzgósággal és lelkiisme­retesen töltött be, csupán azért, hogy az uralkodó klub egy rokontagja alkalmazást nyerhessen, kihagyatott, a káptalan által számvevőnek kineveztetett.­­ A pécsi jótékony nőegylet által sa­ját egylete javára f. é. február 11-én ren­dezett lepke-álarczos bál összes bevétele a felülfizetésekkel együtt 975 ft 88 krt, mig a kiadások 343 ft 23 krt tőnek ki s igy az egylet részére tiszta jövedelemként 632 ft 65 kr. maradt. Felülfizettek Cseh Kövér Anna 20 irtot, Perczel Miklós, főispán 12 irtot, Erreth Teréz 3 frtot, Schapringer Zsigmond 3 frtot, Dulánszky Nándor 2 ftot, ifj. özv. Weidingerné 1 ftot, Szuly János 1 ftot, N. N. 2 ft 60 krt, N. N. 30 krt, mely kegyes felülfizetésekért a nőegylet köszönetét nyilvánítja — Meghívás: A pécsi jótékony nőegy­­let ez évi rendes alapszabályszerü közgyű­lése f. évi február 24-én, vasárnap a hely­beli „Hattyuteremben“ d. u. 3 órakor fog megtartatni, mely közgyűlés tárgyai: 1. Az igazgató választmány évi jelentése; 2. az 1877. évi egyleti zárszámadás előter­jesztése; 3. a gyermekkert helyiségéül En­gel Adolf és fiai urak ált­al felajánlott s a m. k. postahivatal mellett levő belsőség érdemébeni intézkedés; 4. a gyermekkerti alaptőke kamatainak a női kézműoskola javára leendő fordítása; 6. a női kézmű­­oskola további vezetésének külön bizott­ságra leendő átruházására s a módozatok megállapítása; 6. Egri Mari­s Schnaidt

Next