Pécsi Figyelő, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-05-04 / 18. szám
megtámadná a muszkák gyengített hadállásait s ennek következményei kiszámit-ítatlanok lennének. Egyedül a szerbek tartanak az oroszokkal, újabban távirják Belgrádról, hogy az összes ütegeket a határra rendelték. A miliczia első osztálya indulásra kapott parancsot, a második arra, hogy minden pereben készen legyen. Hogy Ausztria mit fog tenni az újabban felmerült helyzettel szemben — az most még titok, amint hogy Ausztria politikája folyton kérdőjellel ábrázolható. Annyit mégis világnak bocsájtottak a lapok, hogy Bécsben ő felsége elnöklete alatt két órai tanács tartatott, hogy miről volt szó s mit határoztak, arról csak combinátiók keringnek. Ausztria az új bulgáriai felkeléssel szemben Boszniát és Herczegovinát akarta megszállani , ez irányban a konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövet a szultánhoz fordult beleegyezésért azonban, tagadó választ kapott. E hírek oly bizonyosnak mondják Bosznia és Herczegovina megszállását, hogy az elfoglalandó tartomány kiszemelt főnökeit is megnevezik. Konstantinápolyban nagy az izgatottság. A kormány elleni elkeseredés tetőpontját érte, a szultán nem mer mutatkozni sem. A muszkák ellen nagy az elkeseredés, egyetlen jelre volna szükség és a lakosság kiverné a fővárosból a muszkákat. Konstantinápoly közelében már volt csata. Muszka és török katonák összeverekedtek, mindkét részről mintegy 80 sebesült maradt a harcztéren. Ez esemény folytán nagyobb harczok vannak kilátásban. Miklós nagyherczeget haza hívták San Stefanoból azért, mert beteges s helyette Todtleben tábornok neveztetett ki. A nagyherczeg betegsége azonban csak ürügy, a valósággal pedig azért hívják vissza, mert szavát adta a törököknek, hogy a muszkák nem vonulnak be Konstantinápolyba. Todtlebent nem köti adott szó, elrendelheti a bevonulást. Alig hogy az új muszka fővezér kineveztetett, már egy török-muszka csatával ünnepli felavatását. A török hadügyminisztérium ennek folytán megtiltotta a muszkáknak a demarcationális vonal átlépését s ha mégis megteszik, akkor jogában lesz a török hadügyminisztériumnak a tilalom megszegését megbüntetni s hogy ez miből fog állni, azt a török-muszka verekedés után könnyen eltalálhatjuk. Különben az angolok sem hisznek az oroszoknak és mintegy 4 század haditengerészt tétettek partra Gallipolitól éjszakra. A kurdok szintén fellázadtak s a felkelők és muszkák közt már véres harcz folyt, melyben a muszka hadsereg nagy veszteséget szenvedett. Elmefuttatás a keleti kérdés felett. Hatodik Károly német császár s magyar király halála után a német császári korona elnyeréséért is küzdő bajor választófejedelemnek Károlynak az úgynevezett örökösödési háborúban a kis Poroszország királya Nagy Fridrik ezt írta: ,,Rom wird nur in Rom besiegt, vorwärts nach Wien !“ Ez a mondat csaknem szóról szóra alkalmazható és alkalmazandó Oroszországra. Az Oroszországban uralkodó, Európát fenyegető, az egész emberiséget lealacsonyító zsarnoki hatalmat Európa czivilizációja Armstrong, Krupp, Achatius ágyúi soha le nem győzik, mert van a Romanoff uralkodó családnak egy erős vára, mit Szibériának neveznek, hová végveszélyben visszavonulhat, és amelyet nagy áldozatok árán meghódítani egy hatalmasságnak sem jöhet valaha kedve. Ezt csakis polgári belforradalom viheti ki. Oroszországban Rurik král óta, ki az orosz birodalmat megalapitó, minden uralkodó alatt ütött ki palota s katonai forradalom; de azon forradalmakat a trónon ülő zsarnokok ellen a trónon nem ülő zsarnokok idézték elő, kik az orosz uralkodói palotát, a kancsukát, magukhoz ragadni óhajtják. És ezért maradt meg mai napig Oroszország uralkodója despotának. Most azonban az Oroszországban felmerült nihilista diák , a nemesség közt napról napra szaporodó elégületlenek mozgalma nem a zsarnokok lobogójára esküszik, nem a kancsuka könynyekkel s vérrel áztatott nyelét akarja magához ragadni, hogy azzal embertársait ostorozza , hanem azért, hogy az emberi méltóság felgyújtott lángjánál azt hamuvá égesse. Igen alkalmasnak látszik erre Európa, de különösen Oroszország mostani helyzete. És ha ezen mozgalom polgári forradalommá növi ki magát, s e mellett kívülről is kap táplálékot s támogatást: — biztosnak tartom küzdelmének óhajtott sikerét, annyival is inkább, mert az angol alighanem fut már a forradalmi üst alá, s sterlingjeivel kezdi lenyomni a rubeleket. . Most már pitymallani kezd kelet felől; óhajtom, hogy az új félhold feljötte után Oroszországra is kisüssön a felvilágosodás, s polgári szabadság éltető napja; óhajtom, hogy Oroszország uralkodója bűnbánólag visszhangozza Vilmos császár eme szavait: „Welche Wendung durch Gottes Fügung."7. .. e. Vallás- és kor.okt. magyar kir. miniszteri rendelet a tankötelezettségi idő kezdetére és annak tartamára vonatkozólag. Kiváló figyelmébe ajánljuk az érdekletteknek az alább következő szabályrendeletet, mint amely az érintett ügyben általánosan uralgott rendellenességet a tankötelezettség minden esetére nézve szabályozza, az e tekintetbeni eltérő nézeteket a homályból kiemelve egységet teremt, elhárítván egyúttal azon sok kellemetlenséget, mely úgy a tanítóknak valamint az isk. hatóságoknak megelőzőleg ennek hiányában fel-felmerült. Oktatási tekintetben is nagy fontossággal bir e rendelet, ezt azonban hosszabb okokkal támogatnom nem szükséges, meglévén győződve, miként azok, kiket ez illet, amúgy is mélyen érzik. A nagyfontosságú rendelet a következő: „Az 1868. évi XXXVIII. t. sz. 1 íjának értelmében minden szülő vagy gyám köteles gyermekeit, illetőleg gyámoltjait nyilvános iskolába járatni életidejük 6-ik évének betöltésétől egész a 12-dik, illetőleg 15 év betöltéséig azon esetre, ha azok a háznál vagy magán tanintézetben nem oktatnának. Jóllehet a törvény fennebbi határozata világosan azt czélozza, mikép az állampolgárok gyermekei amennyiben magasabb kiképeztetésük nem szándékoltatik, a népoktatási törvény 48. §-ában foglaltakhoz képest legalább az elemi iskola hat évi mindennapi és három évi ismétlő tanfolyamát teljesen bevégezzék, mindazonáltal tapasztaltam, hogy a jelzett t. ez. fennebbi §-ának végrehajása alkalmával több hatóság a tankötelezettséget úgy értelmezi, hogy emiatt a törvény említett intenziója nem csekély mérvben illusóriussá tétetik. Hogy tehát az e tekintetben mutatkozó szabálytalanságnak eleje vétessék, illetőleg azok orvosoltassanak, szükségesnek látom az 1868. évi 38. t. sz. 1 §-a értelmezésére nézve a következők kijelentését. 1. A gyermekek tankötelezettsége idejének megszabásánál mindég az iskolai, és nem a polgári év tartandó szem előtt. 2. A tankötelezettség tartamának első éve az, melyben a növendék 7. évébe lép, utolsó pedig az, melyben 15. évét betölti. 3. A tankötelesek összeírásánál figyelembe venndő, mikép csak azok tekinthetők tanköteleseknek, kik a 6. illetőleg 14. éveket az összeírás alkalmával polg. év szeptember haváig betöltik, önként értetvén a közbeeső évek. 4. Azok, kik a mindennapi iskolában 12. s az ismétlő iskolában 15. éveket a tanév folyama alatt töltik be, a mindennapi iskolából az ismétlő iskolába a tanév befejezése előtt át nem léphetnek, illetőleg a tanév folyama alatt tartoznak a téli hónapokon át ismétlő iskolába járni. Miről a közigazgatási bizottságot tudomás és miheztartás végett ezennel értesítem.* Kelt Pécsett, 1878. közli: ____ H-sz. Sbaranyavár, 1878. évi május 1 én. Egy érdekes jegyzőválasztás. A baranyavári körjegyzői állomás nyugdíjazás által megürülvén, ezen állomás betöltésére pályázat nyittatott és a választás april 30-ikára elrendeltetett. Senkinek sem lehet rész néven venni, ha magát a választásra jogosultakkal érintkezésbe teszi és becsületes versenyben magának a többséget biztosítani igyekszik, — de ez alkalommal egy kicsit sok a jóból történt. Ugyanis a dunaszekcsői jegyző Freytag József úr a baranyavári jegyzői állomást veje a magsi jegyző számára minden áron akarta elnyerni. Már több hét óta elárasztotta a baranyavári jegyzőséghez tartozó községeket valóságos kortes haddal más távoli falukból, maga és veje is több ízben itt fordultak meg és éjnek idején felkeresték a bizottmányi tagokat és — Freytag úr gazdag ember lévén, sikerült is nekik egy meglehetős pártot összetoborzani, de közvetlen a választás előtt megejtett vizsgálat folytán Freytag ur veje „szavazat vásárlás miatt” a candidatióból kitörültetett Freytag ur, ki a deákpárti és a fuzionális erkölcsöket (?) már régen magáévá tette ezen hit hallatára következő szavakban fakadt ki : „Soha életemben sem hallottam, hogy m ily csekélység végett valakit a candidátióból kitörölni lehessen, — hát nem volna „nekem szabad bárkinek ajándékot adni, „vagy a megszolgált szívességet megvetni ?“ Ugyebár, Freytag uram, nem kell valamely állomás betöltésére „pályázatot”4 nyitni, hanem csak egyszerűen „árverést“ hirdetni, — csak ezt lehet ennek erkölcsi fogalmaiból következtetni. Farkas Géza baranyavári születésű vizsgázott jegyző segédjegyzővé megválasztatott 28 szavazattal 20 szavazat ellen, melyek Marschall József lőcsi jegyzőre estek. Gareis József, sára — még az ő lapjában is (!) közreműködjem ... Én azonban nem így gondolkozom. Én, ha Szebényi úr még tízszer olyan szebényi lenne is, mint amilyen ... még akkor se tenném azt, hogy én vele a közügyek terén való találkozást kerüljem! Lehet hogy ezen eljárás némelyek részéről nem helyeseltetik, de miután én nem a személyeket, hanem a dolgokat tekintem, miként azt szerintem kell is, — ezt eléggé indokoltnak tartom. Nyilvános kérdésekben nem személyes ügyekről lévén szó, — ott nem az a fő, hogy ki szól, hanem hogy mit mond ... mit és hogyan bírál ?.. És én ezen elvnek hódolok. — Én se rokon, se ellenszenv által nem vezettetvén, az illető személyektől eltekintve szólok a dolgokhoz, anélkül, hogy azokat, kik ezen dolgokkal természetes összefüggésben állanak, kiknek megemlítése tehát nem is mellőzhető, sérteni akarnám, és anélkül hogy azok iránt, kik netán velem véleménycserébe bocsájtkoznak, még rokonszenvemet is kérdőre vonnám ... Én nemcsak arra vagyok hajlandó, hogy kellő korlátok közt bárkivel is, ki a sajtó terén megjelenik és közügyi dolgokban felszólal, szóba álljak, hanem kész vagyok még netáni ellenségemmel szövetkezni is bizonyos általam is helyeseknek tartott általános érdekek vagy közintézmények támogatására és létesítésére ... Ezeket csak azért említem meg, hogy annál inkább kitűnjék, miszerint én csupán a közös czélt tekintem , hogy én azt nem áldozom fel érzelmeimnek. Ha meg is rovom néha az illető közegeket vagy netáni egyéneket, ez csak annyiban lehet sértő, amennyiben a kérdéses ügy az... és amennyiben igazat mondok vagy nem... És én ezt nem is azért teszem, hogy az illetőket sértsem, hanem hogy azok hivatásukban a közügy javára buzgóbban és hivebben eljárjanak, és különösen, hogy a nagyközönség öntudatra ébredjen ... hogy érdekeinek előmozdítását maga is sürgesse... a netáni visszaéléseket ne tűrje ... s hogy embereit jobban megválogassa... És én azt tartom, hogy ez az alkotmányosság szelleme, és hogy a sajtószabadság csak úgy van indokolva, ha azt a mondott értelemben használjuk is ... Tudom én, hogy e dolgot némelyek máskép magyarázzák!. . de hát azoknak nagy okuk van erre!.. Meg vagyok azonban győződve, hogy az értelmes nagyközönség, mely közleményeimet figyelemmel kíséri, az én eljárásomat megérti... Ez nem személyeskedés, hanem a közérdek védelme... és oly véleménynyilvánítás, melyet mindenkinek jogában és módjában áll helytelennek felmutatni vagy érvekkel megcáfolni... De hát a mi „Mohács“-unk érdemes szerkesztője nem így gondolkodik. — O p, a „P. F.“ 16. szban megjelent és az ő 3. sz. lapjában közölt hűtelen tudósítására vonatkozott közleményemet „megczáfolni“ akarván, saját lapjában a „szerkesztői üzenetek“ közé búvik és „Xx“ úrral (ki különben nagyon hasonlít Szebényi úrhoz) azt íratja magának, hogy „én oktalanul támadok és tárgyilagosság helyett mindig személyeskedem 4.. ő azonban „az ily polémiát kerülni akarván, levelező úr sorainak helyt nem adhatott.4. Igaz, hogy Sz. úr tárgyilagos és nem személyeskedik ! mert hiszen — ő mondja ő pedig — saját szavai szerint — „sohasem hazudik.“ — Annyira tárgyilagos ő, hogy azon tárgyat, melyért megmosdatni bátorkodtam volt, „üzenetében“ még csak fel sem említi, hanem a helyett avval vigasztalja „Xx“ urat, hogy „az én támadásaimat úgy is agyonhallgatják“ (ő se szól rólunk soha!).. tehát „ne vegye azokat komolyan“ ... továbbá, „hogy az én közleményeimet át se olvassák.44 — (Ő maga sem olvassa azokat soha.. . most is csak úgy álmában jutott azok ismeretére ... Még ezt se olvassa át------mig a kezébe nem kapja.) Személyeskedni meg épen annyira nem személyeskedik, hogy még lapjával sem akar már érintkezni velem, amenynyiben lapkihordójának meghagyta, (!) hogy az általam megrendelt lapot nekem többé ne hozza... és személyemet nem is írja le, hanem csak azarczomat... és arra is csak azt a megjegyzést teszi, hogy az ő reá nem is mosolyog ... és holott mások még „nevetnek is“ rája ... Sajnálom különben, hogy a Sz. úr tetszését eddig még nem voltam képes kiérdemelni, és hogy így nem számíthatok arra, hogy ,,a közügyek előmozdítására törekvő“ lapjában az én „kotyvadék“-ommal néha-néha egy kis tért nyerhessek. Sz. úrral mostanában „nem személyeskedem“ többé. Azon nagylelkűséget azonban én már nem érezhetem irányában, hogy őt később is — „agyonhallgassam”, csak addig, míg „tárgyilagosságát“ oly feltűnő módon ismét ki nem tünteti. — Különben ezt annál inkább fogom tehetni, minthogy ő az én közleményemet „át sem olvassa“... és ismét „agyon fogja azt hallgatni“... Serli, egy hivatalnok saját magának fizetéses ellenőre nem lehet. E tényt egyszerűen tudomásul vennék, ha a választást közvetlenül megelőzőleg történtekre nem volna egy kis észrevételünk. . . A pályázók között volt egy gör, kel. vallása is — és őszintén mondva — igen roszul esett ezen úriembert vallása miatt muszkának neveztetni hallani olyan férfiaktól,akik egyik másik pártárnyalatnál választások alkalmával vezér szerepet szeretnek vállalni. Ilyen kortesfogás bármi alkalommal műveit magyar emberhez méltatlan, mert ez elkeseríti a kedélyt. Ilyenek okozzák azután, hogy a nemzetiségek nem műveit elemei olyan makacsul ragaszkodnak fajrokonuk és nyelvükhöz, mivel ezekből egyesek azon következtetést vonják elég tévesen, hogy ők kénytelenek apáik tévedéseiért bűnhődni. Ily eljárás gyűlöletet szül és ez egyenetlenséget, a mi oly sokszor volt átka édes hazánknak. Fogjünk azért szeretettel kezet mindazon, bárminő vallásu honfitársainkkal, a kikről tudjuk hogy velünk a hazát magukénak vallják mert csak igy nyerendünk azokban testvéreket kik velünk érezne, és kérdemeljük meg ama szép lobogó felírását, melyet követni minden honfi érdemnek tart: egyetértés, testvériség, hazafiság. Ugyan e nap délutánján — mintegy 6 óra tájban — északnyugatról égi háború vonult határunkon keresztül. A dörgés gyengébb volt a nyáriaknál. — Hihetőleg a kevesebb meleg miatt nem fejlődhetett elég villanyosság. Ficzkó nagyságú jég esett a szőlő hegyekben gyérebben, a lapályon azonban olyan sűrűn, hogy némely helyen egészen elborította a földet. Kárt keveset tett. . . . s. —p. Hloháca, 1878. ápril 30. Már többször megróttak azért, hogy Szebényi úrral (!), ki jelenleg a „Mohács“-ot szerkeszti, a sajtóban szóba is állok ... Ismét megróttak abbeli szándékomért, hogy én —■ habár közös érdekeink előmozdítáSiklós, 1878. május 1-én. Ápril hó 27-én helyben községi orvosnak 3 pályázó közül Dr. Troll J. az eddigi Siklós járási orvos úr lett megválasztva. Legközelebb tehát alkalmunk lehet új járásorvost tisztelhetni. Mivel a járás orvosa a községi orvosok fölött áll, az összeférhetlenség elvénél fogva e két tiszt egy személy nem viselheti, amennyiben különfélék. — Schulhof Róbert, városunk fia, jelenleg manschesteri lakos a lapunkban is hirdetett s kitűnő hatásúnak ismert „Sopiana“ szájvizére Ausztria és Magyarország területére kizárólagos szabadalmat kapott. — A mohács-pécsi vasútnak a dunai gőzhajókkal való helytelen összeköttetése ellen tett felszólalásunkra a helybeli üzletvezetőségtől azon értesítést vettük, miszerint a menetrendet mindaddig nem lehet az itteni igényeknek teljesen megfelelően megállapítani, míg a pécs-mohácsi vonallal összeköttetésben levő többi vasutak igazgatóságai, az egyöntetűség czéljából meg nem változtatják saját vonalaikon a menetrendeket. S így ezen viszás állapot jövő évig fog tartani, amikor is a hazai vasúti igazgatói közgyűlésen az itteni Üzletvezetőség oda fog hatni, hogy végre valahára rendezett s illetőleg az itteni közlekedési érdekeknek teljesen megfelelő menetrend állapittassék meg. — Lesz tehát polgári leány tanodánk, csakhogy a városi tanácsnak s képviselő testületnek nem nagy öröme telik abban, mert a ministerium „meghagyta“ a városnak, hogy az oskolát 1879/80-ra felállítsa. A kormány mint már irtuk évenként 1600 ftnyi segélylyel járul az oskola fentartásához s ezért fentartja magának a tanárok s tanárnők kinevezését. Ez az, mi nem tetszik sem a képviselőtestületnek, sem nekünk, sem bárkinek, ki ellenzője a kormányt mindenhatóságnak. — A városi új szervezési szabályzat a ministériumtól való leérkezését mára várja a tanács, mely esetben a pályázatot hirdető közgyűlés hétfőn vagy kedden, a tisztújító közgyűlés pedig valószínűleg e hó 14—15-én lesz megtartva. — A pécsi vendokhimana nevet viselő árvaház tervbe vett építési munkálataira múlt hétfőn folyt le az ajánlati árverés. Az előirányzat tudvalevőleg 18.000 ftban van megállapítva, melyet azonban egy árverező sem szállított le 15 ezer forintra, mint azt a városi tanács alapos számítások után lehetőnek véli. Az árverésben a következő vállalkozók vettek részt: Ujváry és társa Budapestről, Pécsről továbbá Lammerki 17.600 ft. Körösztös 16.400 frt. Weidinger G. 16.395 frt. és Gianoni 16.060 ftig tett ajálatot. A közgyűlésnek teendője lenne most a három legolcsóbb ajálat közül egyet választani. A tanács azonban azon véleményen van, hogy egyik ajánlat se fogadtassák el, hanem tartassák egy újabb árlejtés, mit — tekintettel a város érdekeire — a közgyűlés kétség nélkül el is fogad majd. — Fischer Ferencz pécsi fiatal ügyvéd neje szül: Pfeffer Flóra e hó 2-án életének 22-ik évében tüdőgümőkór következtében meghalt. Áldás és béke poraira! — Am. kir. belügyministeriumi egészségügyi osztálya jelenleg egy tervezeten dolgozik,amely a prostitutio ügy rendezését czélozza. A napokban minden városi törvényhatóságot megkereste az ezen ügyben küldött kérdőpontokra nézeteket, megjegyzéseket s javaslatokat mielőbb megtenni , felküldeni. A kérdőpontok közlését tiltja a jó erkölcs. Az országos paedagogiai társaság legutóbb tartott közgyűlésén a pécs-belvárosi községi tanoda érdemes igazgatótanitóját, Warga Ferencz urat, választmányi tagul választotta meg, mit azzal emlitünk fel, hogy az emlitett szép czélu társágot újólag figyelmébe ajáljuk megyénk tanítóinak. — Hymenhir. Perczel Dezső Tolnamegye alispánja jegyet váltott Perczel Mór tábornok szellemes s bájos lánya, Júliával. Zavartalan boldogság koszorúzza szép frigyüket ! Cserebogár! Az időben, a midőn még tarsolos huszárok valának, bejárták a fél világot, gőzhajók nem lévén, háború időben, hogy a rengeteg tengeren minél hamarább átjuthassanak, millió és millió deszkát szegeztek össze — ezeket egyik parttól a másikig áttolván, rajtuk egyenként mint a villám futottak át — e sok masírozás alatt sok mindenfélét tapasztaltak egyszer egy nagy városba jutottunk, nevét a sok közül elfelejtettem, láttam a piaczon egy nagy hordóban, hogy valami mozog, hirtelenében azt véltem hogy apró tengeri rákok, pedig hát cserebogár volt kérdésemre, hogy mire valók, kaczagva telele az eladó, hogy a magyar ember még azt sem tudja — lássa huszár uram egy bögre cserebogár két krajczár, mi több értékű a baromfinak, mint három bögre kukoricza, — s a tyuk semmiből sem tojik olyan sokat, mint a cserebogártól,— a midőn opsittal hazajöttem, annyi cserebogár volt, mint jelenleg főleg a pécsi budai városi területen, — fél óra alatt egy fél zsákkal szedtem, hejde tojtak a tyúkok,hiztak a kacsák és pulykák, — de az idevaló nép csak jajgatva nézi, mint pusztítják a gyümölcsfáit és azt mondja, de minek rázzam le a fáról, mikor másik jön helyébe, pedig dehogy hiába, csak rázza meg a fát, szedje bele egy fazékba mind a vad körtét, ha telle a fazék, öntse zsákba, ez által fáját megmenti, kukoriczáját megtakarítja, szárnyas állatjait meghizlalja, s jövőre kiszámíthatlan cserebogarat megsemmisít, — vagyis akár haszonba megy, találja egy obsitos gyalog huszár. — A belternyők időszaka is kezdetét vette pár nap óta, mióta t. i. a nap kissé erősebben süt. Mint minden évben, úgy az idén is kötelességünknek tartjuk rendőrségünk figyelmét ezekre a ponyvákra felhívni, mert nem egybe kénytelen az ember beleütközni, még ha nem toldja is meg természet adta nagyságát kürtő-kalappal. A vasrudak, melyek a fő és oldalernyőket tartják, oly alacsonyan vannak alkalmazva több boltnál, hogy okvetlen szükség van hatósági intézkedésre, ha csak azt nem akarják, hogy a járókelők beverjék fejüket. Ad vocem fejbeverés! A „Régi postautczá“-ból a postához vezető utcza bal sarkán van egy alacsony ház. A ház előtt van egy méternyi széles járda. A járdán azonban senki sem mehet, mert a nevezett ház lakói a redős ablakokat folyton rézsúrt kitárva tartják. Többeken megesett már, hogy gyorsan kanyarodva a sarkon beleütődtek az ablakokba. Tudtunkkal van itt Pécsett rendőri szabály arra, hogy ablakokat csak oly házakon szabad rézsurt kitárni, melyek elég magasra vannak építve. Nagyon helyén lenne újólag közhírré tenni e szabályt s otta hol kell, birság mellett is érvényesíteni. — A magyar kisbirtokosok országos hitelszövetkezetének alapitó tagjai sorába az egyeseken kivül a városok és megyék is szép számmal lépnek. A főváros tanácsa e czélra 25 ezer fitos alapítványt fog a közgyűlésnek javasolni. Szegeden a polgármester elnöklete alatt szerveztek egy 24 tagból álló bizottságot, mely egyrészt a központtal folytonos érintkezésben áll, másrészt pedig a társadalom minden rétegében alapítványi aláírásokat gyűjt. Maga a város, melyet az imént múlt években oly szörnyű csapások értek, 10.000 forinttal járul az alapítványi tőkéhez. Arad megye bizottsága 5000 ftot szavazott meg a nevezett hitelegylet részére való alapítványul. Tolnamegyében pedig egy bizottság alakult azon czéllal: a hitelegylet ügyét Tolnamegyében elősegíteni. — Hát Pécsváros és Banyamegye tesz-e majd valamit annak tanujeléül, hogy a hazai kisbirtokosok érdekeit szivén viseli ? — Gyilkosság. Ujpál Sándor baksai lakos vásárról haza jőve, ápril 25-én este későn, a bodonyi korcsma melletti hídnál egy kisbéri lakos által baltával megtámadtatott és úgy megvagdaltatott, hogy másnap reggelre meghalt, neje és három árva siratja az elhunytat. — A gyilkos elfogatott gaztettét bevallotta. — „ Jönnek a finánezok! Nagy hajtó vadászat volt a r .... pusztán természetesen a közel múlt évadban szalonkára. Vígan folyt a lövöldözés, akár mintha egy kis Plevnát akartak volna szinre hozni; egyszer elkiáltja magát X. úr: „jönnek a finánezok, kinek nincs vadászjegye, fusson a merre lát.“ — Erre uézczu neki, vesd el magad, szégyen a futás, de hasznos. — A megmaradtak, kiknek t. i. vadászjegyük volt, a vadásztársaság 5°/0-kát képezték. — A fináncznak pedig árnyéka sem volt látható. — Utánzandó szokás. Kopenhágában az a dicséretre méltó szokás uralkodik, hogy a tanév vége felé a város és a környék, sőt az egész ország jómódú családaihoz felhívást intéznek a czélból, hogy a szünidő tartamára egy-két szegény tanuló eltartását magukra vállalják, hogy így a vagyontalan szülők gyermekeikre nézve is a szünidő valóságos szórakozási, felüdülési idő legyen. S ilyenkor rendesen annyi emberbaráti ajánlatot tesznek, hogy a város összes szegény tanulói tehetős családoknál lesznek elhelyezve s az anyagi eltartáson kivül sok esetben még szellemi táplálékban is részesülnek. E nemes intézkedés könnyebb keresztülvitelére a vasúti s gőzhajótársaságok igazgatóságai az ily szegény tanulók részére az egész államban szabad jegyet engedélyeznek. Mindenesetre nagyon nemes s dicséretreméltó szokás, melyet nagyon helyén volna nálunk is meghonosítani.