Pécsi Figyelő, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-04 / 18. szám

megtámadná a muszkák gyengített had­állásait s ennek következményei kiszámit-­í­tatlanok lennének. Egyedül a szerbek tartanak az oro­szokkal, újabban távirják Belgrádról, hogy az összes ütegeket a határra rendelték. A miliczia első osztálya indulásra kapott pa­rancsot, a második arra, hogy minden pere­ben készen legyen. Hogy Ausztria mit fog tenni az újab­ban felmerült helyzettel szemben — az most még titok, amint hogy Ausztria po­litikája folyton kérdőjellel ábrázolható. Annyit mégis világnak bocsájtottak a la­pok, hogy Bécsben ő felsége elnöklete alatt két órai tanács tartatott, hogy miről volt szó s mit határoztak, arról csak com­­binátiók keringnek. Ausztria az új bulgáriai felkeléssel szemben Boszniát és Herczegovinát akarta megszállani , ez irányban a konstantiná­polyi osztrák-magyar nagykövet a szultán­hoz fordult beleegyezésért azonban, tagadó választ kapott. E hírek oly bizonyosnak mondják Bosznia és Herczegovina megszál­lását, hogy az elfoglalandó tartomány ki­szemelt főnökeit is megnevezik. Konstantinápolyban nagy az izgatott­ság. A kormány elleni elkeseredés tető­pontját érte, a szultán nem mer mutatkozni sem. A muszkák ellen nagy az elkesere­dés, egyetlen jelre volna szükség és a la­­kosság kiverné a fővárosból a muszkákat. Konstantinápoly közelében már volt csata. Muszka és török katonák összeverekedtek, mindkét részről mintegy 80 sebesült ma­radt a harcztéren. Ez esemény folytán na­gyobb harczok vannak kilátásban. Miklós nagyherczeget haza hívták San­ Stefanoból azért, mert beteges s helyette Todtleben tábornok neveztetett ki. A nagy­­herczeg betegsége azonban csak ürügy, a valósággal pedig azért hívják vissza, mert szavát adta a törököknek, hogy a muszkák nem vonulnak be Konstantiná­­polyba. Todtlebent nem köti adott szó, elrendelheti a bevonulást. Alig hogy az új muszka fővezér kineveztetett, már egy török-muszka csatával ünnepli felavatását. A török hadügyminisztérium ennek foly­tán megtiltotta a muszkáknak a dem­arca­­tionális vonal átlépését s ha mégis megte­szik, akkor jogában lesz a török hadügy­minisztériumnak a tilalom megszegését megbüntetni s hogy ez miből fog állni, azt a török-muszka verekedés után könnyen eltalálhatjuk. Különben az angolok sem hisznek az oroszoknak és mintegy 4 szá­zad haditengerészt tétettek partra Galli­­politól éjszakra. A kurdok szintén fellázadtak s a fel­kelők és muszkák közt már véres harcz folyt, melyben a muszka hadsereg nagy veszteséget szenvedett. Elmefuttatás a keleti kérdés felett. Hatodik Károly német császár s ma­gyar király halála után a német császári korona elnyeréséért is küzdő bajor választó­fejedelemnek Károlynak az úgynevezett örökösödési háborúban a kis Poroszország királya Nagy Fridrik ezt írta: ,,Rom wird nur in Rom besiegt, vor­wärts nach Wien !“ Ez a mondat csaknem szóról szóra alkalmazható és alkalmazandó Oroszor­szágra. Az Oroszországban uralkodó, Európát fenyegető, az egész emberiséget lealacso­nyító zsarnoki hatalmat Európa czivilizá­­ciója Armstrong, Krupp, Achatius ágyúi soha le nem győzik, mert van a Romanoff uralkodó családnak egy erős vára, mit Szibériának neveznek, hová végveszélyben visszavonulhat, és a­melyet nagy áldoza­tok árán meghódítani egy hatalmasságnak sem jöhet valaha kedve. Ezt csakis pol­gári belforradalom viheti ki. Oroszországban Rurik král óta, ki az orosz birodalmat megalapitó, minden ural­kodó alatt ütött ki palota s katonai forra­dalom; de azon forradalmakat a trónon ülő zsarnokok ellen a trónon nem ülő zsar­nokok idézték elő, kik az orosz uralkodói palotát, a kancsukát, magukhoz ragadni óhajtják. És ezért maradt meg mai napig Oroszország uralkodója despotának. Most azonban az Oroszországban fel­merült nihilista diák , a nemesség közt napról napra szaporodó elégületlenek moz­galma nem a zsarnokok lobogójára eskü­szik, nem a kancsuka könynyekkel s vér­rel áztatott nyelét akarja magához ragadni, hogy azzal embertársait ostorozza , hanem azért, hogy az emberi méltóság felgyújtott lángjánál azt hamuvá égesse. Igen alkalmasnak látszik erre Európa, de különösen Oroszország mostani helyzete. És ha ezen mozgalom polgári forradalommá növi ki magát, s e mellett kívülről is kap táplálékot s támogatást: — biztosnak tar­tom küzdelmének óhajtott sikerét, annyi­val is inkább, mert az angol aligha­nem fut már a forradalmi üst alá, s sterling­jeivel kezdi lenyomni a rubeleket. . Most már pitymallani kezd kelet felől; óhajtom, hogy az új félhold feljötte után Oroszországra is kisüssön a felvilágosodás, s polgári szabadság éltető napja; óhaj­tom, hogy Oroszország uralkodója bűnbá­­nólag visszhangozza Vilmos császár eme szavait: „Welche Wendung durch Gottes Fügung."7. .. e. Vallás- és kor.okt. magyar kir. miniszteri rendelet a tankötele­­zettségi idő kezdetére és annak tartamára vonatkozólag. Kiváló figyelmébe ajánljuk az érdek­letteknek az alább következő szabályren­deletet, mint a­mely az érintett ügyben általánosan uralgott rendellenességet a tankötelezettség minden esetére nézve sza­bályozza, az e tekintetbeni eltérő nézeteket a homályból kiemelve egységet teremt, el­hárítván egyúttal azon sok kellemetlensé­get, mely úgy a tanítóknak valamint az isk. hatóságoknak megelőzőleg ennek hiá­nyában fel-felmerült. Oktatási tekintetben is nagy fontossággal bir e rendelet, ezt azonban hosszabb okokkal támogatnom nem szükséges, meglévén győződve, mi­ként azok, kiket ez illet, amúgy is mélyen érzik. A nagyfontosságú rendelet a következő: „Az 1868. évi XXXVIII. t. sz. 1 íj­ának értelmében minden szülő vagy gyám köteles gyermekeit, illetőleg gyámoltjait nyilvános iskolába járatni életidejük 6-ik évének betöltésétől egész a 12-dik, illető­leg 15 év betöltéséig azon esetre, ha azok a háznál vagy magán tanintézetben nem oktatnának. Jóllehet a törvény fennebbi határozata világosan azt czélozza, mikép az állampol­gárok gyermekei amennyiben magasabb kiképeztetésük nem szándékoltatik, a nép­oktatási törvény 48. §-ában foglaltakhoz képest legalább az elemi iskola hat évi mindennapi és három évi ismétlő tanfolya­mát teljesen bevégezzék, mindazon­által tapasztaltam, hogy a jelzett t. ez. fennebbi §-ának végrehaj­ása alkalmával több ha­tóság a tankötelezettséget úgy értelmezi, hogy emiatt a törvény említett intenziója nem csekély mérvben illusóriussá tétetik. Hogy tehát az e tekintetben mutat­kozó szabálytalanságnak eleje vétessék, illetőleg azok orvosoltassanak, szükséges­nek látom az 1868. évi 38. t. sz. 1 §-a értelmezésére nézve a következők kije­lentését. 1. A gyermekek tankötelezettsége ide­jének megszabásánál mindég az iskolai,­ és nem a polgári év tartandó szem előtt. 2. A tankötelezettség tartamának első éve az, melyben a növendék 7. évébe lép, utolsó pedig az, melyben 15. évét betölti. 3. A tankötelesek összeírásánál figye­lembe venndő, mikép csak azok tekinthe­tők tanköteleseknek, kik a 6. illetőleg 14. éveket az összeírás alkalmával polg. év szeptember haváig betöltik, önként értet­vén a közbeeső évek. 4. Azok, kik a mindennapi iskolában 12. s az ismétlő iskolában 15. éveket a tanév folyama alatt töltik be, a minden­napi iskolából az ismétlő iskolába a tanév befejezése előtt át nem léphetnek, illetőleg a tanév folyama alatt tartoznak a téli hó­napokon át ismétlő iskolába járni. Miről a közigazgatási bizottságot tu­domás és miheztartás végett ezennel érte­sítem.* Kelt Pécsett, 1878. közli: ____ H-sz. Sbaranyavár, 1878. évi május 1 én. Egy érdekes jegyző­választás. A baranyavári körjegyzői állomás nyugdíjazás által megürülvén, ezen állomás betöltésére pályázat nyittatott és a válasz­tás a­pril 30-ikára elrendeltetett. Senkinek sem lehet rész néven venni, ha magát a választásra jogosultakkal érint­kezésbe teszi és becsületes versenyben ma­gának a többséget biztosítani igyekszik, — de ez alkalommal egy kicsit sok a jó­ból történt. Ugyanis a duna­szekcsői jegyző Freytag József úr a baranyavári jegyzői állomást veje a magsi jegyző számára minden áron akarta elnyerni. Már több hét óta elárasztotta a baranyavári jegy­­zőséghez tartozó községeket valóságos kor­tes haddal más távoli falukból, maga és veje is több ízben itt fordultak meg és éj­nek idején felkeresték a bizottmányi tago­kat és — Freytag úr gazdag ember lévén, sikerült is nekik egy meglehetős pártot összetoborzani, de közvetlen a választás előtt megejtett vizsgálat folytán Freytag ur veje „szavazat vásárlás miatt­” a can­didatióból kitörültetett Freytag ur, ki a deákpárti és a fuzionális erkölcsöket (?) már régen magáévá tette ezen hit halla­tára következő szavakban fakadt ki : „Soha életemben sem hallottam, hogy m ily csekélység végett valakit a candidá­­­tióból kitörölni lehessen, — hát nem volna „nekem szabad bárkinek ajándékot adni, „vagy a megszolgált szívességet meg­vetni ?“ Ugy­e­bár, Freytag uram, nem kell valamely állomás betöltésére „pályázatot”4 nyitni, hanem csak egyszerűen „árverést“ hirdetni, — csak ezt lehet ennek erkölcsi fogalmaiból következtetni. Farkas Géza baranyavári születésű vizsgázott jegyző segéd­jegyzővé megvá­lasztatott 28 szavazattal 20 szavazat ellen, melyek Marschall József lőcsi jegyzőre estek. Gareis József, sára — még az ő lapjában is (!) közre­működjem ... Én azonban nem így gondolkozom. Én, ha Szebényi úr még tízszer olyan szebényi lenne is, mint a­milyen ... még akkor se tenném azt, hogy én vele a köz­­ügyek terén való találkozást kerüljem! Lehet hogy ezen eljárás némelyek ré­széről nem helyeseltetik, de miután én nem a személyeket, hanem a dolgokat tekintem, miként azt szerintem kell is, — ezt eléggé indokoltnak tartom. Nyilvános kérdésekben nem személyes ügyekről lévén szó, — ott nem az a fő, hogy k­i szól, hanem hogy m­i­t mond ... mit és hogyan bírál ?.. És én ezen elvnek hódolok. — Én se rokon­, se ellenszenv által nem vezettetvén, az illető személyek­től eltekintve szólok a dolgokhoz, a­nél­kül, hogy azokat, kik ezen dolgokkal természetes összefüggésben állanak, kiknek megemlítése tehát nem is mellőzhető, sér­teni akarnám, és a­nélkül hogy azok iránt, kik netán velem véleménycserébe bocsájt­­koznak, még rokonszenvemet is kérdőre vonnám ... Én nemcsak arra vagyok hajlandó, hogy kellő korlátok közt bárkivel is, ki a sajtó terén megjelenik és közügyi dol­gokban felszólal, szóba álljak, hanem kész vagyok még netáni ellenségemmel szövet­kezni is bizonyos általam is helyeseknek tartott általános érdekek vagy közintéz­mények támogatására és létesítésére ... Ezeket csak azért említem meg, hogy annál inkább kitűnjék, miszerint én csupán a közös czélt tekintem , hogy én azt nem áldozom fel érzelmeimnek. Ha meg is rovom néha az illető kö­zegeket vagy netáni egyéneket, ez csak annyiban lehet sértő, a­mennyiben a kér­déses ügy az... és a­mennyiben igazat mondok vagy nem... És én ezt nem is azért teszem, hogy az illetőket sértsem, hanem hogy azok hivatásukban a közügy javára buzgóbban és hivebben eljárjanak, és különösen, hogy a nagy­közönség ön­tudatra ébredjen ... hogy érdekeinek elő­mozdítását maga is sürgesse... a netáni visszaéléseket ne tűrje ... s hogy embe­reit­­ jobban megválogassa... És én azt tartom, hogy ez az alkotmányosság szelleme, és hogy a sajtószabadság csak úgy van indokolva, ha azt a mondott ér­telemben használjuk is ... Tudom én, hogy e dolgot némelyek máskép magyarázzák!. . de hát azoknak nagy okuk van erre!.. Meg vagyok azon­ban győződve, hogy az értelmes nagykö­zönség, mely közleményeimet figyelemmel kíséri, az én eljárásomat megérti... Ez nem személyeskedés, hanem a közérdek védelme... és oly véleménynyilvánítás, melyet mindenkinek jogában és módjában áll helytelennek felmutatni vagy érvekkel megc­áfolni... De hát a mi „Mohács“-unk érdemes szerkesztője nem így gondolkodik. — O p, a „P. F.“ 16. szban megjelent és az ő 3. sz. lapjában közölt hűtelen tudósítására vonatkozott közleményemet „megczáfolni“ akarván, saját lapjában a „szer­kesztői üzenetek“ közé búvik és „Xx“ úrral (ki különben nagyon hasonlít Szebényi úrhoz) azt íratja magának, hogy „én oktalanul támadok és tárgyilagosság helyett mindig személyeskedem­ 4.. ő azon­ban „az ily polémiát kerülni akarván, le­velező úr sorainak helyt nem adhatott.4. Igaz, hogy Sz. úr tárgyilagos és nem személyeskedik ! mert hiszen — ő mondja ő pedig — saját szavai szerint — „soha­sem hazudik.“ — Annyira tárgyilagos ő, hogy azon tárgyat, melyért megmosdatni bátorkodtam volt, „üzenetében“ még csak fel sem említi, hanem a helyett avval vi­gasztalja „Xx“ urat, hogy „az én táma­dásaimat úgy is agyonhallgatják“ (ő se szól rólunk soha!).. tehát „ne vegye azokat komolyan“ ... továbbá, „hogy az én közleményeimet át se olvassák.44 — (Ő maga sem olvassa azokat soha.. . most is csak úgy álmában jutott azok is­meretére ... Még ezt se olvassa át------­m­ig a kezébe nem kapja.) Személyeskedni meg épen annyira nem személyeskedik, hogy még lapjával sem akar már érintkezni velem, a­meny­nyiben lapkihordójának meghagyta, (!) hogy az általam megrendelt lapot nekem többé ne hozza... és személyemet nem is írja le, hanem csak az­­­arczomat... és arra is csak azt a megjegyzést teszi, hogy az ő reá nem is mosolyog ... és holott mások még „nevetnek is“ rája ... Sajnálom különben, hogy a Sz. úr tet­szését eddig még nem voltam képes kiér­demelni, és hogy így nem számíthatok arra, hogy ,,a közügyek előmozdítására törekvő“ lapjában az én „kotyvadék“-om­­mal néha-néha egy kis tért nyerhessek. Sz. úrral mostanában „nem szemé­lyeskedem“ többé. Azon nagylelkűséget azonban én már nem érezhetem irányában, hogy őt később is — „agyonhallgassam”, csak addig, míg „tárgyilagosságát“ oly feltűnő módon ismét ki nem tünteti. — Különben ezt annál inkább fogom tehetni, minthogy ő az én közleményemet „át sem olvassa“... és ismét „agyon fogja azt hallgatni“... Serli, egy hivatalnok saját magának fizetéses ellenőre nem­ lehet. E tényt egyszerűen tu­domásul vennék, ha a választást közvetle­nül megelőzőleg történtekre nem volna egy kis észrevételünk. . . A pályázók között volt egy gör, kel. vallása is — és őszintén mondva — igen roszul esett ezen úri­embert vallás­a miatt muszkának neveztetni hallani olyan férfiaktól,akik egyik másik pártárnyalatnál választások alkalmával vezér szerepet sze­retnek vállalni. Ilyen kortesfogás bármi al­kalommal műveit magyar emberhez mél­tatlan, mert ez elkeseríti a kedélyt. Ilyenek okozzák azután, hogy a nemzetiségek nem műveit elemei olyan makacsul ragaszkod­nak fajrokonuk és nyelvükhöz, mivel ezek­ből egyesek azon következtetést vonják elég tévesen, hogy ők kénytelenek apáik tévedéseiért bűnhődni. Ily eljárás gyűlöle­tet szül és ez egyenetlenséget, a mi oly sokszor volt átka édes hazánknak. F­ogjünk azért szeretettel kezet mindazon, bárminő vallásu honfitársainkkal, a kikről tudjuk hogy velünk a hazát magukénak vallják mert csak igy nyerendünk azokban testvéreket kik velünk érezne, és kérdemeljük meg ama szép lobogó felírását, melyet követni minden honfi érdemnek tart: egyetértés, testvériség, hazafiság. Ugyan­ e nap délutánján — mintegy 6 óra tájban — észak­nyugatról égi há­ború vonult határunkon keresztül. A dör­gés gyengébb volt a nyáriaknál. — Hihe­tőleg a kevesebb meleg miatt nem fejlőd­hetett elég villanyosság. Ficzkó nagyságú jég esett a szőlő hegyekben gyérebben, a lapályon azonban olyan sűrűn, hogy né­mely helyen egészen elborította a földet. Kárt keveset tett. . . . s. —p. Hloháca, 1878. ápril 30. Már többször megróttak azért, hogy Szebényi úrral (!), ki jelenleg a „Mohács“-ot szerkeszti, a sajtóban szóba is állok ... Ismét megróttak abbeli szándékomért, hogy én —■ habár közös érdekeink előmozdítá­Siklós, 1878. május 1-én. Ápril hó 27-én helyben községi orvos­nak 3 pályázó közül Dr. Troll J. az ed­digi Siklós járási orvos úr lett megvá­lasztva. Legközelebb tehát alkalmunk lehet új járásorvost tisztelhetni. Mivel a járás orvosa a községi orvosok fölött áll, az összeférhetlenség elvénél fogva e két tiszt egy személy nem viselheti, a­mennyiben különfélék. — Schulhof Róbert, városunk fia, jelen­leg m­anschesteri lakos a lapunkban is hir­detett s kitűnő hatásúnak ismert „Sopiana“ szájvizére Ausztria és Magyarország terü­letére kizárólagos szabadalmat kapott. — A mohács-pécsi vasútnak a dunai gőzhajókkal való helytelen összeköttetése ellen tett felszólalásunkra a helybeli üzlet­­vezetőségtől azon értesítést vettük, misze­rint a menetrendet mindaddig nem lehet az itteni igényeknek teljesen megfelelően meg­állapítani, míg a pécs-mohácsi vonallal összeköttetésben levő többi vasutak igaz­gatóságai, az egyöntetűség czéljából meg nem változtatják saját vonalaikon a me­netrendeket. S így ezen viszás állapot jövő évig fog tartani, a­mikor is a hazai vasúti igazgatói közgyűlésen az itteni Üzletveze­­tőség oda fog hatni, hogy végre valahára rendezett s illetőleg az itteni közlekedési érdekeknek teljesen megfelelő menetrend állapittassék meg. — Lesz tehát polgári leány tanodánk, csakhogy a városi tanácsnak s képviselő testületnek nem nagy öröme telik abban, mert a ministerium „meghagyta“ a város­nak, hogy az oskolát 1879/80-ra felállítsa. A kormány mint már irtuk évenként 1600 ftnyi segélylyel járul az oskola fentartásá­­hoz s ezért fentartja magának a tanárok s tanárnők kinevezését. Ez az, mi nem tetszik sem a képviselőtestületnek, sem nekünk, sem bárkinek, ki ellenzője a kor­mányt mindenhatóságnak. — A városi új szervezési szabályzat a ministériumtól való leérkezését mára várja a tanács, mely esetben a pályázatot hirdető közgyűlés hétfőn vagy kedden, a tisztújító közgyűlés pedig valószínűleg e hó 14—15-én lesz megtartva. — A pécsi vendok­­him­ana nevet vi­selő árvaház tervbe vett építési munkála­taira múlt hétfőn folyt le az ajánlati ár­verés. Az előirányzat tudvalevőleg 18.000 ftban van megállapítva, melyet azonban egy árverező sem szállított le 15 ezer fo­rintra, mint azt a városi tanács alapos számítások után lehetőnek véli. Az árverés­ben a következő vállalkozók vettek részt: Ujváry és társa Budapestről, Pécsről to­vábbá Lammer­ki 17.600 ft. Körösztös 16.400 frt. Weidinger G. 16.395 frt. és Gianoni 16.060 ftig tett ajálatot. A köz­gyűlésnek teendője lenne most a három legolcsóbb ajálat közül egyet választani. A tanács azonban azon véleményen van, hogy egyik ajánlat se fogadtassák el, ha­nem tartassák egy újabb árlejtés, mit — tekintettel a város érdekeire — a közgyű­lés kétség nélkül el is fogad majd. — Fischer Ferencz pécsi fiatal ügy­véd neje szül: Pfeffer Flóra e hó 2-án éle­tének 22-ik évében tüdőgümőkór következ­tében meghalt. Áldás és béke poraira! — Am. kir. belügyministeriumi egész­ségügyi osztálya jelenleg egy tervezeten dolgozik,­am­ely a prostitutio ügy rendezé­sét czélozza. A napokban minden városi törvényhatóságot megkereste az ezen ügy­ben küldött kérdőpontokra nézeteket, meg­jegyzéseket s javaslatokat mielőbb meg­tenni , felküldeni. A kérdőpontok közlését tiltja a jó erkölcs.­­ Az országos paedagogiai társaság legutóbb tartott közgyűlésén a pécs-belvá­­rosi községi tanoda érdemes igazgatótan­i­­tóját, Warga Ferencz urat, választmányi tagul választotta meg, mit azzal em­litünk fel, hogy az emlitett szép czélu társágot újólag figyelmébe ajáljuk megyénk taní­tóinak. — Hymenhir. Perczel Dezső Tolna­­megye alispánja jegyet váltott Perczel Mór tábornok szellemes s bájos lánya, Júliával. Zavartalan boldogság koszorúzza szép fri­gyüket ! Cserebogár! Az időben, a midőn még tarsolos huszárok valának, bejárták a fél világot, gőzhajók nem lévén, háború időben, hogy a rengeteg tengeren minél hamarább átjuthassanak, millió és millió deszkát szegeztek össze — ezeket egyik parttól a másikig áttolván, rajtuk egyen­ként mint a villám futottak át — e sok masírozás alatt sok mindenfélét tapasztal­tak egyszer egy nagy városba jutottunk, nevét a sok közül elfelejtettem,­­ láttam a piaczon egy nagy hordóban, hogy va­lami mozog, hirtelenében azt véltem hogy apró tengeri rákok, pedig hát cserebogár volt­­ kérdésemre, hogy mire valók, ka­­czagva telele az eladó, hogy a magyar ember még azt sem tudja — lássa huszár uram egy bögre cserebogár két krajczár, mi több értékű a baromfinak, mint három bögre kukoricza, — s a tyuk semmiből sem tojik olyan sokat, mint a cserebogár­tól,— a midőn opsittal hazajöttem, annyi cserebogár volt, mint jelenleg főleg a pécsi budai városi területen, — fél óra alatt egy fél zsákkal szedtem, hej­de tojtak a tyú­kok,hiztak a kacsák és pulykák, — de az idevaló nép csak jajgatva nézi, mint pusztítják a gyümölcsfáit és azt mondja, de minek rázzam le a fáról, mikor másik jön helyébe, pedig dehogy hiába, csak rázza meg a fát, szedje bele egy fazékba mind a vad körtét, ha telle a fazék, öntse zsákba, ez által fáját megmenti, kukori­­czáját megtakarítja, szárnyas állatjait meg­hizlalja, s jövőre kiszámíthatlan cserebo­garat megsemmisít, — vagyis a­kár ha­szonba megy, t­alálja egy obsitos gyalo­g huszár. — A belternyők időszaka is kezdetét vette pár nap óta, mióta t. i. a nap kissé erősebben süt. Mint minden évben, úgy az idén is kötelességünknek tartjuk rendőrsé­günk figyelmét ezekre a ponyvákra fel­hívni, mert nem egybe kénytelen az ember beleütközni, még ha nem toldja is meg természet­ adta nagyságát kürtő-kalappal. A vasrudak, melyek a fő és oldalernyőket tartják, oly alacsonyan vannak alkalmazva több boltnál, hogy okvetlen szükség van hatósági intézkedésre, ha csak azt nem akarják, hogy a járó­kelők beverjék fejü­ket. Ad vocem fejbeverés! A „Régi posta­­utczá“-ból a postához vezető utcza bal sar­kán van egy alacsony ház. A ház előtt van egy méternyi széles járda. A járdán azonban senki sem mehet, mert a nevezett ház lakói a redős ablakokat folyton rézsúrt kitárva tartják. Többeken megesett már, hogy gyorsan kanyarodva a sarkon bele­ütődtek az ablakokba. Tudtunkkal van itt Pécsett rendőri szabály arra, hogy ablako­­kat csak oly házakon szabad rézsurt ki­tárni, melyek elég magasra vannak építve. Nagyon helyén lenne újólag közhírré tenni e szabályt s otta hol kell, birság mellett is ér­vényesíteni. — A magyar kisbirtokosok országos hitelszövetkezetének alapitó tagjai sorába az egyeseken kivül a városok és megyék is szép számmal lépnek. A főváros tanácsa e czélra 25 ezer fitos alapítványt fog a közgyűlésnek javasolni. Szegeden a pol­gármester elnöklete alatt szerveztek egy 24 tagból álló bizottságot, mely egy­részt a központtal folytonos érintkezésben áll, más­részt pedig a társadalom minden ré­tegében alapítványi aláírásokat gyűjt. Maga a város, melyet az imént múlt években oly szörnyű csapások értek, 10.000 forint­tal járul az alapítványi tőkéhez. Arad me­­gye bizottsága 5000 ftot szavazott meg a nevezett hitelegylet részére való alapítvá­nyul. Tolnamegyében pedig egy bizottság alakult azon czéllal: a hitelegylet ügyét Tolnamegyében elősegíteni. — Hát Pécs­­város és Banyamegye tesz-e majd valamit annak tanujeléül, hogy a hazai kisbirto­kosok érdekeit szivén viseli ?­­ — Gyilkosság. Ujpál Sándor baksai lakos vásárról haza jőve, ápril 25-én este későn, a bodonyi korcsma melletti hídnál egy kisbéri lakos által baltával megtámad­­tatott és úgy megvagdaltatott, hogy más­nap reggelre meghalt, neje és három árva siratja az elhunytat. — A gyilkos elfoga­tott­ gaztettét bevallotta. — „ Jönnek a finánezok! Nagy hajtó vadászat volt a r ....­­ pusztán természe­tesen a közel múlt évadban szalonkára. Vígan folyt a lövöldözés, akár mintha egy kis Plevnát akartak volna szinre hozni; egyszer elkiáltja magát X. úr: „jönnek a finánezok, kinek nincs vadászjegye, fusson a merre lát.“ — Erre uézczu neki, vesd el magad, szégyen a futás, de hasznos. — A megmaradtak, kiknek t. i. vadászjegyük volt, a vadásztársaság 5°/0-kát képezték. — A fináncznak pedig árnyéka sem volt látható. — Utánzandó szokás. Kopenhágában az a dicséretre méltó szokás uralkodik, hogy a tanév vége felé a város és a kör­nyék, sőt az egész ország jómódú csalá­­daihoz felhívást intéznek a czélból, hogy a szünidő tartamára egy-két szegény ta­nuló eltartását magukra vállalják, hogy így a vagyontalan szülők gyermekeikre nézve is a szünidő valóságos szórakozási, felüdülési idő legyen. S ilyenkor rendesen annyi emberbaráti ajánlatot tesznek, hogy a város összes szegény tanulói tehetős­ családoknál lesznek elhelyezve s az anyagi eltartáson kivül sok esetben még szellemi táplálékban is részesülnek. E nemes intéz­kedés könnyebb keresztülvitelére a vasúti s gőzhajótársaságok igazgatóságai az ily szegény tanulók részére az egész államban szabad jegyet engedélyeznek. Mindenesetre nagyon nemes s dicséretreméltó szokás, melyet nagyon helyén volna nálunk is meghonosítani.

Next