Pécsi Figyelő, 1880 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1880-01-03 / 1. szám
Vill. évfolyam. Pécs, 1880. január 3-án. Előfizetési díj: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., félévre 2 frt. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szombaton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). Szerkesztői Iroda, Ferencziek utczája 22.sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál első szám. Hirdetések Ara: Egy öthasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 0 kr. 3-szori 5 kr., 10 szeriért 4 kr. fizetendő. — Minden hirdetés után 30 kr. bélyeg díj fizetendő. A nyilt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth-tér 2. szám alatt. Uj évtized veszi kezdetét, e század utolsó előttije. Egy százada annak, hogy az évezredes középkori sötétség után nyűgat felől derengeni kezdett a szabadság és felvilágosodás hajnala, a tudomány e század alatt megmérhetlen haladást tett, az emberi nem jobbléte mégis nagyon csekélyen haladt előre, mert a tudomány kifejlődésével a nép millióinak felvilágosodása és a szabadelvű kormányzati intézmények lépést nem tartottak, az erkölcsi érzet pedig határozottan sülyedt. Az önkényuralom és demokráczia közti százados harcznak következménye ez, e harcz pedig csak úgy fog végződni a demokráczia győzelmével, ha az önkényuralom többé nem talál buta tömegeket, miket vak eszköz és hóhérnak felhasználhat a demokráczia ellen, ha a most még tudatlan, vagy rosz irányban dresszírozott nyers erők öntudatra ébredve, csatlakoznak a demokráczia, a népszabadság zászlójához. Hányszor történt e század folyamában, hogy a sötétség apostolai felhasználták az úgynevezett félig művelt, tettleg azonban csak önző és csaló demagógok nagyhangzású phrazisai után kiabáló, mások zsírján ingyen lakmározni kívánó proletárságot arra, hogy a társadalmi rendet felbontó túlzásokba csapván át, komprommittálja a népszabadság szent ügyét és ürügyet adjon arra, hogy a szinte orránál vezethető vagyonos középosztály segítségével évtizedekre visszaállítsa a régi zsarnokságot, akadályozza továbbra is a sötétség eloszlását. A reactió nem válogat fegyvereiben, a demagógia pedig, mely korunkban mint socialismus, communismus, nihilismus sat. jelentkezik, erősebb fegyvere a reactiónak semmint a szoldateska, melynek hatalma mindinkább veszni kezd, mennél nagyobbak a felállított hadseregek, minél általánosabb a hadkötelezettség. A józan, erkölcsös demokratának tehát két elemmel kell küzdenie az absolutizmus és a társadalom felforgató anarchikus elemek ellen, egyik elemmel sem szabad szövetkeznie, mert az ily szövetség öngyilkosságot rejt műhében, a legjobb esetben is 25—30 évre késlelteti a a népuralom győzelmét. A szélső ellentétek érintkeznek. A communizmus és ezzel rokon socialismus a nihilismussal együtt a vagyon ellen tör, jobban, vagy kevésbé takarva nem egyéb az, mint a vagyontalanok harcza a vagyonosok ellen, csalatkoznak azonban nagyon, ki azt vélné, hogy az önkényuralom védi a vagyont és annak tulajdonosait. A communismus elve szerint minden vagyon a közönségé, az önkényuralom elve szerint minden vagyon a személyekkel együtt a kényuré, nincs itt sem tulajdonos, csak haszonélvező és e haszonélvezet csak addig tart, mig azt a kényur jónak látja. Avagy tulajdonunknak nevezhetjük-e az oly vagyont, melynek jövedelmét, sőt állagát is a kényur belátása szerint elveheti adóban, vagy más szolgálmányok fejében? tulajdonunk-e az oly vagyon, melylyet a kényur megkérdezésünk nélkül értéke erejéig úgynevezett államadósságokkal terhelt? Semmivel sem jobb azonban, ha még nem rosszabb az alkotmányos éi játékkal álcázott kényuraság, mert a meg nyílt önkényuralom által csinált államadósságokat elismerni, vagy visszautasittani a magukat felszabadító népektől függ, addig a megvesztegetett választásokból kikerült megvesztegetett képviselet által formaszerűleg megszavazott kölcsönöknél ezen jogától is elesik, csak visszkeresete maradna fen azon gazok ellenében, kik a nép érdeke ellenére megszavazták a kényuralomnak a kölcsönöket. Az önkényuralom és álalkotmányosság már maholnap oda vitte dolgát, hogy a konzervatizmus főoszlopa a birtokos osztály is a kommunismus karjaiba hajtatta, itt legalább személyes szabadságának remél több biztosítékot. Vágyóját, melyről a kényár rendelkezik amúgy sem sajnálhatja. A tengernyi állandó hadseregek, a rosz gazdálkodásból eredt milliárdnyi államadósságok kamatjai, az állami fő és kis tisztviselők kapzsisága, a rosz közigazgatás és törvénykezés, a vagyon és személybiztonságnak mindinkább érezhető hiánya tönkre teszik a vagyonos osztályt, kiszívják minden életerejét elölik minden igyekezetét a vagyon fentartására és növelésére, a vagyon összpontosul lelkiismeretlen üzérek, uzsorások és ezekkel szövetkezett hatalom bitorlói kezeiben, ezen elemek dominálnak már most Európa felett. Ez állapot sok időre immár tarthatatlan, idő kérdése, hogy mikor kap az emberiség alkalmas lökést arra, hogy lerázza az elviselhetlen igát vállairól és ha ez megtörtént, képes-e a józan democráczia mielőbb praepotentiára vergődni. Alig hisszük, hogy egyhamar czélt érjen, azonban legyen reményünk a jobbra és ezzel lépjünk át az új évre, hogy legyen erőnk kitartani az emberi jogokért a küzdelmünkben. — Az országgyűlés mindkét háza decz. 31 és rövid ülést tartott a Horvátországgal kötött pénzügyi szerződés meghosszabbításáról szóló és az 1880 iki újoncjutalékot megállapító törvények hirdettetek ki. Az országgyűlés jövő évi munkaidejét s az ülésszaknak még hátralevő részét leginkább a kötségvetés tárgyalása foglalja el. A delegácziók, mint kormánykörök számítanak, január vége előtt nem végezik el munkájukat s azért a delegátusok távollétében érdemleges ülések nem tartatnak. A költségvetési javaslat tárgyalása csakis február közepe felé kezdődhetik, miután ezt most is meg fogja előzni egy kölcsöntörvényjavaslat, melynek tárgyalását azon indokból akarják siettetni, hogy az ország némely részeiben beállott ínség miatt az adóvégrehajtások fölfüggesztettek s a pénztári bevételek a miatt fölötte megcsökkentek. — Ekként a jövő évi költségvetési törvény se lesz készen még az első évnegyed végéig sem. Az 1879 iki költségvetés csak ez év april havában, az 1873-iki csak ez év junius havában készült el; minden jel oda mutat, hogy 1880 iki is csak az év első felének vége felé lehet készen. De hiszen megszoktuk már. („Eds.“) — Az írói jogról szóló törvényjavaslatot az igazságügyér elnöklete alatt működő vegyes bizottság fogja átvizsgálni. Az ülések mindjárt újév után kezdetnek meg. Aközös hadügyminisztérium, a magyarországi hadparancsnokság útján felszólította a törvényhatóságokat, hogy már január hóban terjesszék fel az illető kerületekben nélkülözhető kocsikról és teherhordó állatokról szóló kimutatásokat mivel februárban szükség lesz azokra Az egészen rendkívüli eljárás, miszerint a közös hadügyminisztérium követlenül a törvényhatóságoknál lép érintkezésbe törvénybe ütköző tény, melyet azonban a Tisza-kormány bizonyosan védeni fog. — A Tisza kormány egyik támasza Miskatovich horvát képviselő, ki egyszersmind a magyar országgyűlésnek is tagja, még Ghyczy Kálmán házelnöksége alatt, illetéktelenül felvette az elhunyt Jakics (szintén volt Horváth képviselő) napidijait két hónapon át, s két hónappal az illetőnek halála után. Ghiczy Kálmán az őskrupulozus lelkiismeretességével (? ?) átvizsgálván a számadásokat, már akkor fölfedezte a turpisságot, hanem az — a Tisza-dera politikai rendszeréhez tartozván az eltussolás, annak idején szép szerével eltussoltatott. Most azonban a turpisság kisült, s a horvát képviselő közt rettentő fölháborodás támadt. Eddig mint a „Mag“-nak írják már 10 horvát képviselőjépett ajki kormánypártból, mert olyan emberrel mint Miskatovics nem akarnak egy párton maradni. — Az uniópárt felélesztéséről imák Zágrábból; Mihalovics Károly,Rubido Zichy és Pejacsevich Adolf gróf, kiknek zajos fellépése az utóbbi napokban oly nagy feltűnést okozott, Tisza Kálmánnal egyetértőleg azon dolgoznak, hogy megbuktassák Mazuranicsot és vele a nemzeti pártot. Tiszának törekvése odairányul, hogy Horvátországban oly kormányt segítsen polezra, melynek háta mögött nem áll oly erős és makacs párt mint a nemzetiek. Mazuravics helyére Mihalovicséknak kellene jönniök, kik a kiegyezés megnyitására, de sőt a horvát magyar államjogi kötelékeknek szorosabbra húzására is hajlandók lennének azon feltétel alatt, hogy határőrvidék Horvátországba bekebeleztessék. — — Herbert báró, nándorfehérvári követünk, mint Bécsből táviratilag jelentik, a külügyminiszter utasítása folytán utazott Nissbe, hogy ott a legerélyesebben követelje a szerb kormánytól, miszerint haladéktalanul állást foglaljon külügyi kiválónk utolsó jegyzékékével szemben, mely a kereskedelmi és vasúti kérdések megoldását sürgeti. (Nem fognak ott nagyon megijedni.) — Széll Kálmán mint az „E—■“ biztos forrásból értesül nagy budgetbeszédre készül. A költségvetési javaslatok beható tangalmazásával foglalkozik, s barátai azt hiszik, hogy gróf Szapáry Gyula pénzügyi expozéjának teljes tarthatlanságát sikerülni fog kimutatnia. Egyúttal törekszik kimutatni azt is, hogy az államháztartásnak pusztán financiális alapokra fektetésében elértük, sőt túlhaladtuk már minden józan elméletnek legszélső határait, s hogy a társadalmat, ha szomorú bukásranem akarjuk vinni azt, okos gazdasági politikával kell felsegelnünk. Széll K. barátai azt hiszik, hogy gr. Szapáry állása e támadás alatt össze fog roskadni. — A kisbirtokosok földhitel-, intézetének ügyében Matasovszky vizsgálóbiró s törvényszéki szakértők még mindig folytatják a vizsgálatot. — A Fesztetics gróf által visszaváltott záloglevelek értéke máris több százezer írtra rúg. A záloglevelek kétfélék ; olyanok, melyeket az elnök gróf sajátkezűleg irt alá, és olyanok, melyekre az elnöki név bélyegzővel van ráütve. Fesztetich az előbbieket kivétel nélkül összeveszi, ez utóbbiak közül pedig azokat váltja vissza, melyek az ő közbenjárásával számitoltattak le. A többi mint Végh Ignáczék hamisítványai beváltatlanul maradnak. A kisbirtokosok országos földhitelintézetének szombaton tartott igazgatósági ülésében Festetich Pál gróf elnök, Tisza László és dr. Plufsich Frigyes igazgatósági, és Nagy György felügyelőbizottsági tagok lemondottak. A szegedi egyetem pártolására Hódmezővásárhely köztörvényhatósági bizottsága utolsó ülésében Vibray Károly polgármester indítványa folytán elhatározta, hogy a Szegeden felállítandó egyetem érdekében kérelmet intéz a minisztériumhoz és a körülmények szerint ő felségéhez is. trofimt — Az „Adria“ című angol gőzhajó-társaság, 1881-ben fog angol-magyar társulattá alakulni, azon hirrel szemben, TÁ SG 2 A. A szerelem ! . .. Órám már éjfélt üt, — A remek percze ez, Mély csend van mindenütt, Nem hallszik semmi nesz. íróasztalomon Lámpám előttem ég , De meg nem foghatom: Miért ma oly sötét. Különös borzalom Fut végig testemen, Magamat oly nagyon, Levertnek érezem. És mintha valami Susogna körülem, Tán lelkek szárnyai, — Vagy tán zúg a fülem! Fejem olyan nehéz, úgy káprádzik szemem, S ha néha föl-fölnéz, Minden forog velem. Majd elsötétedik Előttem a szoba, És benne mindenik Bútor egy rémcsoda. El-elgondolkodnám, S De sehogy sem lehet. Előttem csak az áll: Ilonám nem szeret ! Itt ülök székemen, Előttem a papír, S bár tollat tart kezem, De egy betűt sem ir. Tán benne tenta nincs ? Oh nem ! szivem dobog ; Nyugtot ez nem talál És ez a szerelem !! ! Plahovits Gyula: Helyik a könny? Ha azt látnád, hogy jó anyád Kórágyon szendereg, S szemedben fájdalom facsart Könycsep rezdülne meg: Nem azt hinnéd-e angyalom, Hogy zúzott kebeled A szenvedőért onta most Valódi könyeket? Ha udvarodba gyásztömeg Temetni jönne el, S szűdből a fájdalom könye Zokogva törne fel: Nem azt vélnéd-e, édesem, Hogy a halott felett, Vergődő lelked onta most Valódi könyeket? Pedig e köny, mit hullatott Az őrlő fájdalom, Nem mondható valódinak Hidd el, kis angyalom. Évek múltán a bánatot Felváltja a közöny . . Csak ha sírtál boldogságban, Itt e földi menyországban, Ez a valódi köny! Paál Gyula. Szegény Jaksch! — Egy kis jeremiada Vedress Gyulától. — Nem ismeretlen név a czim; itt Pécsett legalább nem. — Ismerik őt barátai szerénységében; ismeri a közönség zöme tevékeny szorgalmában ; ismerik ellenségei tiszta becsületében és zenei tehetségében; ismeri a közvélemény, mely művészetét méltányolva, elismeréssel adózott. — De hogy mások is megismerjék, elárulom, hogy ő a pécs városi zenekar fiatal karnagya, ki több kisebb-nagyobb zeneszerzemény után egy operetteel rukkolt a világ elé, melyet alig pár napja adtunk elő a színházban háromszor egymásután. A mi Izraelnek az olajfák hegye, a hyndunak a gangesi szent völgy, az éjszaki skandínávnak az Igdrazill árnyéka alatti magány s a hellén költészetnek a Tempe völgy, — az volt neki ez első nagyobb műve. Ha szivét bánat szállta meg, — ha az élet elviselhetlennek látszó terheket rótt rá, — ha gondolatai a kétes jövőt tárták lelki szemei elé s e miatt aggodalom szállt a nyilt homlokra, ő ez első zsengéjéhez menekült s az vigaszt, könnyebbülést s reményt nyújtott neki. Műve elkészült s midőn a szép piros szinlapokon olvasá, hogy az elő is fog adatni, boldognak érezte magát; ez volt rajongásának Lybanonja. Az óra 7-et ütött. Ő nem hallá, mert szive hangosabban vert mint az óra kalapácsa. A függöny felgördült, ő nem látta, mert lelkének teremtményei , saját hangjegyei is szédítő galoppot jártak szemében, majd meg összefolytak, egygyé olvadtak. Az ének- és zene részek első számainál tapsoltak, de ő nem hallotta, mert fülében az operette áriái zsonogtak. Az első felvonásnak vége, a függöny legurul ... a szerzőt hívják, de ő — mintha idegei megbénultak volna, — menni is alig birt s formaliter úgy kellett a színpadra vontatni; nem hiszem, hogy teljesen magánál volt, de egyet még sem tagadhatott el magától: szerénységét, melyet elárult két actiója, midőn hajlongásai közben szabadkozólag mutogatott arra a két irtózatosan erős emberre, kik őt a placzra vitték, — mikéntha mondta volna: „én nem jöttem, de ezek a gigások hoztak“. Hát még mikor előlebegett egy saját főztén táplált kis földi angyal s ékes dictióját jó hosszú lére eresztve átnyújta a zeneegylet és tisztelői nevében a babérkoszorú, brilliant gyűrű és arany óralánczból álló ajándékot, — milyen halvány volt! Neki aligha jutott eszébe, de én mindjárt szerepem azon részére gondoltam, melyben az is benne van, hogy: „was sagt er?“ — Az ünnepélynek vége lett, egy pohár hideg viz örömre keltette szerzőt túlvilági elfogadásából; boldogan mutatta az ajándékot mindenkinek, — ölelt mindenkit! Az operette-nek is vége lett s vele vége a dicsőség ez örömnapjának is! Minden jól ment, minden jó volt, csak az a pity-palatyos szája kis daemon ezt ne szőtte volna művészi szónoklatába: „és ha tövisekre akadsz, — mert ez a művész utain gyakorta terem“ sat. ő elszavallta s ezzel az ördögöt mintegy falra festette, megidézte. Másnap ismételtük az operette-et; ma azért nem volt nagy közönség — vélték többen, — mert tudatva lett mindenkivel, hogy holnap is ez adatik, még pedig úgy, hogy a jövedelem a napi költségek levonásával mind Jaksché lesz, tehát inkább holnap nézi meg a közönség oroszláni része az operette-et s ez által mintegy jót teend szerzővel s buzdítandja őt. — A holnap csak eljött, de a közönség nem; annyi bevétele sem volt, hogy a szerződésileg kikötött napiköltséget kifizethette volna szegény szerző. — Látni kellett volna azt a reményeiben csalódott szerény embert, mint kopogtatott be az igazgatónál s mint kérte, hogy legyen szives várni a napi költségért, mert annyi sem folyt be a pénztárba, mennyivel azt kifizethetné, hanem türelmet kér és majd megfizeti ő havi fizetéséből! Aki ezt a jelenetet látta, nem feledheti el soha! Az igazgató könnyezett, a szegény szerző úgy állt, mint egy lelkileg megtört, halálra szánt áldozat, midőn végítéletét várja. Az igazgató legálisan viselte magát s a szerző elégedetten távozott. Hátra volt még az operette szintehozásában fáradozók díjazása, az operette ének részét és prózáját átdolgozók fizetése; hátra van még az operette vezérkönyvének, zene- és énekhangjegyeinek, valamint a súgókönyvnek lemásoltatása, mit szerző az igazgatónak kötelezve van kezéhez szolgáltatni, — hátra volna még egy barátságos vacsora is, mit elismerésül a közreműködők tiszteletére óhajtana, rendezni, szóval sok, nagyon sok van hátra s ha pontos számadást készítünk, az eredmény az lesz, hogy a szerzőnek nemcsak az elismerésül kapott emléktárgyakat kell a meghiúsult remények hudra fejébe, a deficitbe dobni, hanem még pár hónapi keservesen kiérdemelt fizetését is. Ezért dolgozott szegény, ezért küzdött, ezért fáradt! Jaj tisztelt közönség! szép dolog ám az a dicsőség úgy borgnetten nézve, de a mellett éhen is elveszhet a dicsőített! És még olyan lelketlenek is vannak — tudom — akik ráadásul ki is kaczagták, de azok a jó urak jegyezzék meg maguknak, hogy könnyebb nekik mások felett kaczagni, mint magukat eként kikaczagtatni. Én is kaczagtam az első siker feletti örömömben, — de ma sir a szemem, sir a lelkem ! Ne csüggedj azért édes szerzőnk, a bánat hasson rád emelőleg. Kitartás! úgy halljuk, hogy majd midőn ötödször kerül szinre operetted, akkor azon előadás a te jutalomjátékod lesz s akkor jóvá teszi a közönség mostani mulasztását. így beszélnek, h így zúgnak ugye sokan füledbe? Kik igy vigasztalnak, azok magukat akarják szépíteni s azok nem tudják azt, hogy a szellemi űrt anyag ki nem töltheti soha! Az ilyeneknek mondd el, hogy mit álmodtál az első, és mit a második nap után ? Én is azt mondom: ne csüggedj! műveld az isteni szikrát, szellemedet kitartással, de jutalmat ne várj, legfeljebb önérzetedtől. Jutalomjáték?! . . . Kaczagd ki őket, nekem is volt, — lesz is, de ne adjon neked isten soha olyant, mint nekem volt és mint a milyen még igen sok lehet. Ne számits arra, mert az is úgy üthet ki, hogy a közönség jóakaratából még rá is kell fizetned s ez igy van renden, mert: te művész vagy, neked kötelességed dolgoznod, az úr pedig mindig úr marad s ez a közönség közönyös része; hej pedig ben sok úr van a világon! Dixi, et salvavi----------|