Pécsi Figyelő, 1880 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-23 / 43. szám

• T­ouivalu.T Vill. évfolyam. Előfizetési d Hj: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre oft., fél­évre 2 frt. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szomba­­t­o­n. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). Szerkesztői iroda: Ferencziek utczája 22.sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek Pécs, 1880. October 23-án. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben, a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. 43-ik szám. Hirdetések ára: Egy öt­hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 6 kr. 3-szori 5 kr., 10-szeriért 4 kr. fizetendő. — Minden hir­detés után 30 kr. bélyeg dij fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth-tér 2. szám alatt. A refusio. Az országgyűlés harmadik ülés­szakát megkezdette, a fővárosból azon hír jön, hogy ez ülésszak tar­tamáig nem fog élete elhúzódni, mert korábban lesz feloszlatva, minek nyomós okai vannak a kormány szemében. A kormánypárt érdekszövetsége ez ülésszak első felében még nem­­ forog a felbomlás veszélyében, — minél kevesebben vannak ők csak a többséget a házban tarthassák meg — annál több a lehetőség minden egyes igényeinek kielégítésére,mond­juk, hogy több a lehetőség mert az igények oly nagyok, a rendelkez­hető konczok oly csekélyek, hogy kielégítésük absolut lehetetlenség. Az ámítás nagymesterét azonban ez nem hozza nagy zavarba, az ígéret szép szó, ha megtartják akkor jó, d ő bizony nem igen szab ha­táridőt ígéretének beváltására és az oszláskor azzal vigasztalja majd hűséges szolgáit, hogy Rachel keze megérdemli, ha legalább még három évig szolgálnak neki. Ha beállanak és beválnak újra, hű­ségük nem forog veszélyben, ha nem válnak be, az ígéretet nem kell megtartani. De épen az a bökkenő, hogy immár kevés az a bárgyú választó­­kerület, melyből a hűséges mame­­lukok ismét beválnának, a sokáig ámított, altatott nép ébredni kezd, a kormánypárt a belőle kivált elége­detlen kabarékkal együtt jajveszékel, hogy a függetlenségi párt jó több­ségbe, oly párt, mely most alig ké­pezi ötöd részét a parlamentnek. Újra port kell hinteniök a válasz­tók szemébe, veszélyben van a haza ! azt kiáltják, pedig csak az ország nyomorgató közösség, közgazdasági rabságunk, és a Deák-Tisza partbe­­liek által tizenhárom év alatt elhor­gászott konczok forognak veszély­ben, csak a keleti és egyéb vasu­taknál s más üzleteknél előfordult botrányok tüzetes megvizsgálása volna félthető, mik nem egy nagy hazafi hírében állónak lerántanák az álarc­ot, ezeket megakadályozni közös érdekében áll a kormány­pártnak, úgy mint a habaréknak. Fuzionálni kell újra, az­az hogy refuzionálni. Közös erővel kell küzdeni a ha­zafiak ellen az önérdek védelmére, fel kell használni a kézben tartott hatalmat minden eszközeivel, hogy a hazafiak pártja túlsúlyra ne jö­hessen, elvekről ily helyzetben szó sem lehet, nem is kell azokat em­legetni, sem programtani, elég ha az akolba megtérők néhánya kap­­miniszteri tárc­át, ez biztosítja a többit, hogy üres zsebel ők sem fognak maradni. Rajta csak alkudjatok meg a haza rovására, refusionáljatok és hagyjatok bennünket egyedüli ellen­zéknek, ne legyen ü­rügy, mely alatt a választók elámitassanak, szívünk­ből üdvözöljük és kívánjuk, hogy a refusió minél teljesebb legyen, is­merje a választó megkülönböztetni a sok konkolyt a kevés tiszta búzától. A kormánypárt úgy hiszi, hogy a refusió megtörténte után feloszla­tandó országgyűlés utóbbi megvá­lasztása a kormány oly nagyszerű megerősödésének tekintélye és nyo­mása alatt sokkal kedvezőbb lesz reá nézve,­­ mintsem, ha a­­refu­­sionált tömeg közt újra kitörvén az egyenetlenség és elégületlenség ily benyomások alatt esnének meg az új választások. A taktika nagymestere tehát most csak azért akar refusionálni, hogy a választásoknál a kormány­párt tekintélye nagy és hatalmas legyen, azután könnyen elbánik azokkal, kik netalán merészelnének külön véleményet birni, vagy elé­­gületlenkedni. Csakhogy ehhez a választóknak is lesz szavuk, mi azt hisszük, hogy • TÁRC­A. Búcsú. 1880. Október 4-én. Ifjú álmok, forró vágyak, Édes örömeim fészke: Hol a dalos madár zengett S szárnya szállt sugáros égre! Hol a sugár teám­ fénylet, A virágok nekem nyíltak, Déli bábos fényes álmok .... Álom volt csak, vége annak, Vége annak . . . Ott merengtem lombos erdőn, Búgó vadgalamb szólásán, Nyugodalom volt lelkemben, Boldogság volt az ágypárnán.. .. Az a kedves szülői ház, Örömeim kis hajléka,­­ Mint a vándorfelhő árnya­ Te feléd száll lelkem szárnya, / ' Arr’ a tájra ! Ott láttam az ég villámát, Dörgő vihar vad haragját . . . Rózsás hajnal hasadását, Szerelemnek a nyílását.... Zúgó patak, rezgő nyárfa, Bűvös álmokat meséltek, Hittem néki s hejl annak a Barna kis lány hitegető Szép szemének! Csillagsugár, szép leányszem Hej, de messze estem tőled! A bujdosó esti szellő, Az beszélget csak felőled . . . Visszahozza a madár dalt, Az alkonynak édes álmát . . . S megviszi az én lelkemnek Bús szerelmét, fájó dalát, Búcsú dalát. X­rl Borsos István, Siklóson. Törpe urától elhagyatva bár — Szirtes tetőn még büszkén áll a vár, És áll — s ném­a bár sokat mond a bolt, Hol egy zsarnok fejdelem fogva volt. S mit beszél el ez ősi bástya fal ? — Azt: mily nemes és nagy volt a magyar, Ki halált még a zsarnokra se mért — De börtönben szabott rá illő bért. Hol a nemzet, mely olyan nemes volt Hogy bünterhelt államfőt sem gyilkolt? Siklós mohos falán van írva fel — Nagy fajunk, ha büntetnie is kell. Lovag nemzet te dicső emléke! Lengjen­ Irmaidon szelíd béke! És álljon fenn itt ezrekig a fal, Hirdető, a­mi nagy s nemes a magyar. Úgy úgy népek: tiszteljük a királyt, f­ De zsarnok ne hintsen közzénk viszályt. Mig áll Siklós büszkén hirdeti azt: Mint kell sujtni bíborban is a gazt. _____ Héja Mihály. Héja Mihályhoz. Csodálkozik azon, hogy mi szerelemről Dalolunk szüntelen. Nem erről dalol-e, a kis csalogány is Szép nyári éjeken ? Nem édes­ érzés-e, azt panaszolni el, Ami szivünk’ vérzi ; Hiszen jól tudja ön: enyhébb a fájdalom, Hogy ha más is érzi! Oh, a politika nem való a költő , Szelíd énekébe. Édes érzés helyett őrlő mérget lop ez Keble szentélyébe. De ha dalol búról . . . égő szerelemről Melynek vége nincsen: Lehetetlen, hogy ez vérező sebére Balzsamot ne hintsen! Paál Gyula: már nincs oly taktika, mely a kö­­zös ügyes alapon álló pártokat és embereit a nemzet előtt tisztára moshatná, elfogadhatókká tehetné. Jövőben van tehát a refusió és a választások után a kormánypárt meggyérülendő sorai közt akkora confusió, hogy még a taktika nagy­mestere sem lesz képes belőlök a mamelukok phalanxát megalakítani.­­ Politikai körökben már jó ideje jár­ két szájról-szájra lappangva a hír, hogy az országgyűlést sokkal előbb zárják be, mint az emberek sejtenék. E hír mind inkább levetkőzi lappangó természetét, s itt-ott már pozitívebb alakot is ölt amennyiben tavasz beálltára már az új választások kiírásáról is szó van. Nehéz az ily hírnek kútfejéig eljutni, és hiteles­ségét konstatálni, hanem mégis rámutatnak oly előjelekre, a­melyekről némelyek a hírnek komolyabb alakot készek keríteni. Ilyen például, hogy a kormány utasítások­ban és személyi tapogatódzásokban mindent megtesz, hogy a jelölteket megállapítsa és elhelyezze a kerületekben. Sokkal ko­molyabbnak veszik azonban ennél a monarchia akc­ióba lépésének sok körül­mény által legkésőbb tavaszra beállónak tartott dolgát. Erre vonatkozólag a bécsi forrásból eredő alább adott levélből sze­rezhetnek bővebb tájékozást olvasóink, nem is említve, hogy a hadügyi készülődés­nek a közös költségvetésben is érezhető nyomain kívül, sok más jelenség is rávall hogy komoly elhatározások küszöbén álla­nak a bécsi körök. Mihelyt az akc­ióba lépés ideje iránt a legcsekélyebb megálla­podás, vagy tájékozás meg van Bécsben, magától értetődik, hogy az országgyűlést igyekezni fognak előbb eloszlatni, hogy ne izgágáskodjék és alkalmatlankodjék, s egyúttal ez akczió előtt keresztülhatják az új választásokat is, hogy az akcziónak akár kezdete, akár folyása, akár közvet­len befejezése hatással ne legyen a képviselő választásokra. A közszellem lankadása, s a közöny nagy foka mellett nagyobb eredményre számítanak, ha meg­lepik a választókat, mintha a belviszonyok nyomása alatt előkészíteni engedik a szellemeket a választásra. “Főség.“ Külföld. A dulczignói kérdés még mindig bi­zonytalanságok közt vergölődik, s úgy Helynév magyarázat. „Abony és Szolnok között magas he­gyeken és rengeteg erdőkön............“ így kezdi Dumas, a híres franczia regényíró egyik regényét. Hihetőleg emlékezett meg az iskolából, hogy Szolnok (erdélyi me­gyében) magas hegyek és rengeteg erdők vannak, és mikor az említett regény írá­sához fogott, felkereste a térképen Szolnokot, meg is találta azt szerencsésen a Tisza mellett Czegléd és Abony közelében. Ergo ott vannak a hegyek . .. Dumas’ nem járt ott, de egy másik híres regényíró Jókai Mór járt azon vidéken, mellett tolla he­gyére vett és mégis olyan földirati hibát követett el, mint Dumas.— 1872-ben megvá­lasztotta a baranyavári kerület Jókait or­szággyűlési képviselőnek, akkor még na­gyon bízott az ország a balközéppártba, én — nem, mert nem bizhattam olyan pártba, melynek vezére 1861-ben késza­karva lemondott pártja többségéről, hogy ellenfelét, a felirati pártot diadalra juttassa, és 1872 ben debreczeni választói előtt a függetlenségi pártot forradalmi törekvé­sekkel vádolta, de azért mégis szavaztam Jókaira, hogy a deákpárti jelölt többségre ne juthasson. Megválasztatása után bejárta Jókai választó kerületét, mint valami tri­­umphátor a szó szoros értelmében virá­gokon járt és mégis visszaélve választói bizalmával oda szegődött hol hat évszá­zad óta Magyarország vesztére törnek. Ezen diadalmenetét leírta Jókai (más neve alatt a „Hon” 1872. évi julius hó vala­melyik számában, mely leírásban a követ­kező pausus fordul elő: másnap reggel elmentünk Vörösmarty­ról a sz­őllőhegyen át a gyönyörű Dráva-völgyben fekvő Da­rázsra ..., Darázs pedig fekszik a Duna partján jó 4 mértföldnyire a Drávától. (A „P. f.“ 41-ik számából tapasztal­tam , hogy nem csak híres regényírók követnek el helyrajzi hibákat, hanem a szegény szedőgyerek is, mert levelemben Baranyavár római nevét „Antiona* szedte „Antonia“-nak 60 évvel ezelőtt 600 évvel, Baramírei helyett Baramirei) Ilyen földrajzi hibákat szoktak a XIX. század híres regényírói és tudósai elkö­vetni,­­ milyen földrajzi tudományt lehet a régi rómaiktól feltételezni, kiknek nem állottak rendelkezésükre oly jeles térképek és földrajzok mint a jelenkornak ? Azért ha Sterba­ur szerint egy római író Sug­­dunum helynevet említi, kötve hiszek a komának, ha csak úgy le nem irta Lugdu­­num fekvését, hogy azt lehetetlen más helyre gondolni, mint a mostani Szegedre, mert a koma vagy nem volt ott, mint Dumas Szolnokon nem volt, vagy ott volt Singidunumba a Száva torkolatánál­­. i. ott hol a Száva a Dunába ömlik és kép­zelte magát a Maros torkolatához, úgy mint Jókai Darázson a Dráva völgybe, vagy pedig a szedőgyerek (?) nem tudván a rosz írást jól elolvasni Singidunum-ot Lug­­donum-nak szedte. Egyébiránt a mostani Szeged tája soha sem tartozott Pannoniá­­hoz, hanem Szarmátiához, soha sem volt a rómaiak birtokában legalább állandóan nem, — lehet hogy a rómaiak „Patiscum“­­ig portyáztak, ez volt a rómaiak idejében római neve azon Jász helységnek vagy városnak, melynek helyén most Szeged város áll, azért a rómaiak nem is fordít­hatták figyelmüket Patiscum feletti Tisza töltésére az ugynezett #Percsora“ra, mely név, ha csakugyan szláv — csak a XVII század végén és XVIII-ik század elején Szeged tájára bevándorlott ráczoktól­ szár­mazhatott. E szerént nem lehetett Szug­­dány­ból Szegedet csinálni, épen úgy mint Döbröczen doboroczjéná­ból nem lett, sok­kal közelebb fekszik Debreczen városához nevének eredete, akárhányszor lehet a Nyírségben hallani: dobrecze­n Trom­melnetz , dobórecze = Winfnetz, döbrőcz = bőrkiütés, söngedék, rüh, — miért nem számozhatott e .Szávák valamelyikétől: Debreczen?, vagy absolute szükséges volt hogy valami rácz a Nyírségbe utazzék, ott olcsó kenyérrel és szalonával jó­,akiék és ezáltal a névtelen városnak nevet adjon? Az összehasonlító nyelvészet nyomo­zásai kiderítették , hogy a magyar nyelv sokban hasonlít a finn­ és török nyelvek­hez és hogy­ számtalan gyök és származék ■ szavunk csak a mandgu-mongol vagy a sinai nyelvben találhatja értelmének meg­fejtését. Néhányakat a mandsu-mongol és látszik, hogy az egyezkedő felek ép úgy, mint az egyeztető hatalmak igen kevés jóakaratot mutatnak arra, hogy e kérdés békésen legyen elintézve. Montenegró két­ségtelenül az orosz biztatására biztosíté­­kokat követel a portától Dulczigno további megtartására, mert cseltől fél, s egyátalán nem érzi magát elég erősnek Dulczigno megvédelmezésére az albánok ellen. A porta azonban kijelentette, hogy ő egy­szerűen ki fogja üríteni Dulczignot és Mon­tenegró birtokába bocsátja, de ha az al­bánok azt megtámadnák vagy esetleg vissza is foglalnák ezek ellen nem fog fegyveresen felépni. Ezekből látszik ki az angol kolomp után indult európai diplomanczia rövideszű­­sége, mely úgy látszik most már valódi rögeszmévé fajult el. A nagy Napóleon is térképen osztotta fel Európát, s noha ő oly bolondot nem tett, hogy oly népe­ket, melyeknek ellenkező volt erkölcsük, ellenkező nemzeti aspiraczióik, nyelvök és nemzetiségük egy kalap alá szorított volna, — még is mert nem a népek szelleméből indult ki — romba dőltek vele együtt összes alkotásai. Az angol hóbort a keleti ügyek szá­lait úgy összebonyolitotta, hogy az békés után most már kiegyesithetetlen, s minden jel oda mutat, hogy a háború kikerü­lhet­­len. Erre vall azon roppant sietség és lá­zas tevékenység, mely monarchiánk közös hadügyminiszterének ez évi előterjesztéseit jellemzi. A közös hadügyi budget 7 mil­lióval van a tavalyinál magasabban elő­irányozva, mely különösen erődítésekre s a határok védelmi állapotba helyezésére fordittatik. A krakói és premisli erődített táborhelyek számára vértezett tornyokat emlegetnek, melyeknek oly esetben van értelme mikor már az utolsó élet halál tusára kerül a dolog.­­ A polai kikötőt pedig, mely ez idő szerint 42 erőd által van védelmezve, nagy kaliberű matt-löve­­gekkel látják el. Ez tehát nyilván azt m­utatja, hogy Ausztria-Magyarország sor­sát intéző férfiaknak fontos okaik lehetnek a határnak Orosz- és Olaszország felőli védképes állapotba helyesére. Legújabban a dulczignói kérdésben azt jelentik, hogy a török és montenegrói ii megbízottak közt azért akadtak meg az alkudozások, mert a porta Dulczigno átadását hét pont teljesítéséhez kötötte, melyek közt az is foglaltatik, hogy a montenegróiak bevonulásakor a falakon török lobogók legyenek kitűzve. Monte­negro pedig ebbe épen nem akar bele­egyezni, s épen ez kell aggált a hatal­madban s nem a katonai — technikai nehézségek, mert ebből világosan kitűnik, hogy a porta komoly átadásra nem is gondol, — csupán az ügyet hűzni akarja. Francziaországban a szerzeteket­ fel­oszlató marcziusi törvények végrehajtása okoz az ország egyes vidékein egy kis zavargást, mely azonban komoly jelleget sehol sem öltött fel. A szerzetek főnökei mindenütt tiltakoztak a házi jog megsér­tése ellen s az „erőszaknak engedve-­ tá­voztak kolostoraikból. Menetközben több helyen a legitimisták csoportja kiáltotta „éljenek a számű­zöttek­“ — a nép pedig folyton kiáltotta „éljen a köztársaság!“ Szóval ezen kiutasítás is olyatén jelenetek közt folyt le, mint az augusztusi midőn a kiutasítási törvény a jezsuiták ellen foga­natosíttatott. Országról igen kevés említésre méltó hírt találni a lapokban azóta, mióta Loris- Melikoffnak sikerült a nihilstákat elhall­­gattatni. Legújabban Varsóból azt távírják, hogy az orosz trónörökös és Loris-Melli­­koff gróf Livadiába utaznak, hol ez idők szerint a czár tartózkodik, é­s hogy uta­zásuk kapcsolatban van a czár lemondá­sával, mi állítólag rövid idő alatt meg fogna törteni. — A czár már régebben — mindjárt neje halála után házasságot kö­tött Dolgnicky herczegnővel, — természe­tesen balkézre. A herczegnő most egy palotát s három millió rubel értékű jó­szágot kapott ajándékba a czártól. Az e viszonyból származó gyermekek részére pedig öt millió rubel van elhelyezve az angol bankban. A görögkérdés is akut jelleget öltött. A görög kormány jegyzéket akar intézi a hatalmakhoz, melyben kijelenti, hogy ha bizonyos idő alatt nem rendezik a görög kérdést, kénytelen lesz a Görög­országnak oda ítélt tartományokat meg­szállni. — No a török meg majd kény­telen lesz őt onnan kiverni, Pécs szab. kir. város törvényha­tósági­ bizottságának évnegyede, rendes közgyűlése. (november 18-án.) Főispán megnyitván az ülést, felol­vastatott a belügyminiszter leirata, melyben a vegy­kísérleti állomás szervezése tárgyában a város közönségének hozzá felterjesztet határozatát helybenhagyja.­­ Ennek kap­csán jelenti a tanács, hogy a vegykisérleti állomás életbeléptetési határidejéül novem­ber elseje tűzetett ki. — Tudomásul vétetett. A bérszabályzat érdemében kelt bel­ügyminiszteri rendelet kapcsán a tanács kéri a közgyűlést, hogy az összes szabály­^«/ — 7 nj — -----1 ~ sinai rokonszavakból közöl Horváth Mi­hály „Magyarország történelmében“ nyelv­tudósunk Podborszky Lajos után. A ki a helynév magyarázattal komolyan foglal­kozni kíván nem nélkülözheti e rokon szavak kimerítő szótárát, melynek segít­ségével sok hely- és családnév természetes módon megfejthető lesz a nélkül, hogy szükséges volna szláv nyelvekben vagy kétes sejtésekben és regényes halado­­zásokban eredetijüket keresni, és igy már megsúghatom Szerba úrnak, hogy nem szükséges Bihar­t szláv névnek nyilvánítani és annak szláv eredetét bizonyítani, mert Bihar a mongol és ma­gyar (kozár) nyelven sivatagot vihardulta földet jelent, és Bihar, a kozarok egykori fővárosának fekvése megfelel a szó értel­mének a mennyiben az erdélyi hegyek alján az alföldi rónák szélén az északi szélnek­ viharnak kitéve vagyon. Úgy je­lent Tálya vagy Dálya tér és legelőt miből ezen helységek nevei úgy mint Dályok megfejtésüket találják. A „Hon“ szintén téves legelőt jelent de oda csak Tisza Kálmán mamelukjai Jókai és hegedűse pásztorbotja alatt legelészni járnak és a zsíros subventióból jóllaknak. A sinai minden edényt „fi“-nak (cs) nevez úgy mint a magyar valaminek edé­nyét, vagy származékát is szinte cs-vel vagy a lágyabb cz-vel ritkábban fi-vel jelöli úgy m: Munka cs, Mohács, kin es, Bar-cs, B­i-cs, Bar ez, Pe-cs, Lahó cs, (a) Vár-acs, Bar-acs, Szi-(v)acs, ken­őes, Bak­­kancs, kem­en­cze, kedv-encz, vad-oncz, tó* csa, ló-cza, fi-ucska, ház-acska, eb­ecske, .. . ősü, ebédfia, asztalnok, hadfi, baromfi, vásárfia ... stb. (A szlávok a S szót szintén használják többnyire csak a családnevek­nél és pedig az oroszok és délszlávok azt i­s-el a lengyelek és porosz vendek k­z­el jelölik.) Magyar helynévmagyarázatnál soha sem szabad ezt figyelmen kivül hagyni, igy például: „Pel­a sinai nyelven — weisz, albus, gyöke a magyar „fe­hér“­­nek, minthogy pedig a római Sophiana messzes fehér hegy alján fekszik a rómaiak előtti a magyarral rokonfaju őslakosok (talán a Pelasgusok) kik talán sok évez­reddel a biblia világteremtése előtt China szomszédságában laktak és onnét hazánkba

Next