Pécsi Figyelő, 1880 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1880-10-23 / 43. szám
• Touivalu.T Vill. évfolyam. Előfizetési d Hj: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre oft., félévre 2 frt. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szombaton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). Szerkesztői iroda: Ferencziek utczája 22.sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek Pécs, 1880. October 23-án. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben, a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. 43-ik szám. Hirdetések ára: Egy öthasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 6 kr. 3-szori 5 kr., 10-szeriért 4 kr. fizetendő. — Minden hirdetés után 30 kr. bélyeg dij fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth-tér 2. szám alatt. A refusio. Az országgyűlés harmadik ülésszakát megkezdette, a fővárosból azon hír jön, hogy ez ülésszak tartamáig nem fog élete elhúzódni, mert korábban lesz feloszlatva, minek nyomós okai vannak a kormány szemében. A kormánypárt érdekszövetsége ez ülésszak első felében még nem forog a felbomlás veszélyében, — minél kevesebben vannak ők csak a többséget a házban tarthassák meg — annál több a lehetőség minden egyes igényeinek kielégítésére,mondjuk, hogy több a lehetőség mert az igények oly nagyok, a rendelkezhető konczok oly csekélyek, hogy kielégítésük absolut lehetetlenség. Az ámítás nagymesterét azonban ez nem hozza nagy zavarba, az ígéret szép szó, ha megtartják akkor jó, d ő bizony nem igen szab határidőt ígéretének beváltására és az oszláskor azzal vigasztalja majd hűséges szolgáit, hogy Rachel keze megérdemli, ha legalább még három évig szolgálnak neki. Ha beállanak és beválnak újra, hűségük nem forog veszélyben, ha nem válnak be, az ígéretet nem kell megtartani. De épen az a bökkenő, hogy immár kevés az a bárgyú választókerület, melyből a hűséges mamelukok ismét beválnának, a sokáig ámított, altatott nép ébredni kezd, a kormánypárt a belőle kivált elégedetlen kabarékkal együtt jajveszékel, hogy a függetlenségi párt jó többségbe, oly párt, mely most alig képezi ötöd részét a parlamentnek. Újra port kell hinteniök a választók szemébe, veszélyben van a haza ! azt kiáltják, pedig csak az ország nyomorgató közösség, közgazdasági rabságunk, és a Deák-Tisza partbeliek által tizenhárom év alatt elhorgászott konczok forognak veszélyben, csak a keleti és egyéb vasutaknál s más üzleteknél előfordult botrányok tüzetes megvizsgálása volna félthető, mik nem egy nagy hazafi hírében állónak lerántanák az álarcot, ezeket megakadályozni közös érdekében áll a kormánypártnak, úgy mint a habaréknak. Fuzionálni kell újra, azaz hogy refuzionálni. Közös erővel kell küzdeni a hazafiak ellen az önérdek védelmére, fel kell használni a kézben tartott hatalmat minden eszközeivel, hogy a hazafiak pártja túlsúlyra ne jöhessen, elvekről ily helyzetben szó sem lehet, nem is kell azokat emlegetni, sem programtani, elég ha az akolba megtérők néhánya kapminiszteri tárcát, ez biztosítja a többit, hogy üres zsebel ők sem fognak maradni. Rajta csak alkudjatok meg a haza rovására, refusionáljatok és hagyjatok bennünket egyedüli ellenzéknek, ne legyen ürügy, mely alatt a választók elámitassanak, szívünkből üdvözöljük és kívánjuk, hogy a refusió minél teljesebb legyen, ismerje a választó megkülönböztetni a sok konkolyt a kevés tiszta búzától. A kormánypárt úgy hiszi, hogy a refusió megtörténte után feloszlatandó országgyűlés utóbbi megválasztása a kormány oly nagyszerű megerősödésének tekintélye és nyomása alatt sokkal kedvezőbb lesz reá nézve, mintsem, ha arefusionált tömeg közt újra kitörvén az egyenetlenség és elégületlenség ily benyomások alatt esnének meg az új választások. A taktika nagymestere tehát most csak azért akar refusionálni, hogy a választásoknál a kormánypárt tekintélye nagy és hatalmas legyen, azután könnyen elbánik azokkal, kik netalán merészelnének külön véleményet birni, vagy elégületlenkedni. Csakhogy ehhez a választóknak is lesz szavuk, mi azt hisszük, hogy • TÁRCA. Búcsú. 1880. Október 4-én. Ifjú álmok, forró vágyak, Édes örömeim fészke: Hol a dalos madár zengett S szárnya szállt sugáros égre! Hol a sugár teám fénylet, A virágok nekem nyíltak, Déli bábos fényes álmok .... Álom volt csak, vége annak, Vége annak . . . Ott merengtem lombos erdőn, Búgó vadgalamb szólásán, Nyugodalom volt lelkemben, Boldogság volt az ágypárnán.. .. Az a kedves szülői ház, Örömeim kis hajléka, Mint a vándorfelhő árnya Te feléd száll lelkem szárnya, / ' Arr’ a tájra ! Ott láttam az ég villámát, Dörgő vihar vad haragját . . . Rózsás hajnal hasadását, Szerelemnek a nyílását.... Zúgó patak, rezgő nyárfa, Bűvös álmokat meséltek, Hittem néki s hejl annak a Barna kis lány hitegető Szép szemének! Csillagsugár, szép leányszem Hej, de messze estem tőled! A bujdosó esti szellő, Az beszélget csak felőled . . . Visszahozza a madár dalt, Az alkonynak édes álmát . . . S megviszi az én lelkemnek Bús szerelmét, fájó dalát, Búcsú dalát. Xrl Borsos István, Siklóson. Törpe urától elhagyatva bár — Szirtes tetőn még büszkén áll a vár, És áll — s néma bár sokat mond a bolt, Hol egy zsarnok fejdelem fogva volt. S mit beszél el ez ősi bástya fal ? — Azt: mily nemes és nagy volt a magyar, Ki halált még a zsarnokra se mért — De börtönben szabott rá illő bért. Hol a nemzet, mely olyan nemes volt Hogy bünterhelt államfőt sem gyilkolt? Siklós mohos falán van írva fel — Nagy fajunk, ha büntetnie is kell. Lovag nemzet te dicső emléke! Lengjen Irmaidon szelíd béke! És álljon fenn itt ezrekig a fal, Hirdető, ami nagy s nemes a magyar. Úgy úgy népek: tiszteljük a királyt, f De zsarnok ne hintsen közzénk viszályt. Mig áll Siklós büszkén hirdeti azt: Mint kell sujtni bíborban is a gazt. _____ Héja Mihály. Héja Mihályhoz. Csodálkozik azon, hogy mi szerelemről Dalolunk szüntelen. Nem erről dalol-e, a kis csalogány is Szép nyári éjeken ? Nem édes érzés-e, azt panaszolni el, Ami szivünk’ vérzi ; Hiszen jól tudja ön: enyhébb a fájdalom, Hogy ha más is érzi! Oh, a politika nem való a költő , Szelíd énekébe. Édes érzés helyett őrlő mérget lop ez Keble szentélyébe. De ha dalol búról . . . égő szerelemről Melynek vége nincsen: Lehetetlen, hogy ez vérező sebére Balzsamot ne hintsen! Paál Gyula: már nincs oly taktika, mely a közös ügyes alapon álló pártokat és embereit a nemzet előtt tisztára moshatná, elfogadhatókká tehetné. Jövőben van tehát a refusió és a választások után a kormánypárt meggyérülendő sorai közt akkora confusió, hogy még a taktika nagymestere sem lesz képes belőlök a mamelukok phalanxát megalakítani. Politikai körökben már jó ideje jár két szájról-szájra lappangva a hír, hogy az országgyűlést sokkal előbb zárják be, mint az emberek sejtenék. E hír mind inkább levetkőzi lappangó természetét, s itt-ott már pozitívebb alakot is ölt amennyiben tavasz beálltára már az új választások kiírásáról is szó van. Nehéz az ily hírnek kútfejéig eljutni, és hitelességét konstatálni, hanem mégis rámutatnak oly előjelekre, amelyekről némelyek a hírnek komolyabb alakot készek keríteni. Ilyen például, hogy a kormány utasításokban és személyi tapogatódzásokban mindent megtesz, hogy a jelölteket megállapítsa és elhelyezze a kerületekben. Sokkal komolyabbnak veszik azonban ennél a monarchia akcióba lépésének sok körülmény által legkésőbb tavaszra beállónak tartott dolgát. Erre vonatkozólag a bécsi forrásból eredő alább adott levélből szerezhetnek bővebb tájékozást olvasóink, nem is említve, hogy a hadügyi készülődésnek a közös költségvetésben is érezhető nyomain kívül, sok más jelenség is rávall hogy komoly elhatározások küszöbén állanak a bécsi körök. Mihelyt az akcióba lépés ideje iránt a legcsekélyebb megállapodás, vagy tájékozás meg van Bécsben, magától értetődik, hogy az országgyűlést igyekezni fognak előbb eloszlatni, hogy ne izgágáskodjék és alkalmatlankodjék, s egyúttal ez akczió előtt keresztülhatják az új választásokat is, hogy az akcziónak akár kezdete, akár folyása, akár közvetlen befejezése hatással ne legyen a képviselő választásokra. A közszellem lankadása, s a közöny nagy foka mellett nagyobb eredményre számítanak, ha meglepik a választókat, mintha a belviszonyok nyomása alatt előkészíteni engedik a szellemeket a választásra. “Főség.“ Külföld. A dulczignói kérdés még mindig bizonytalanságok közt vergölődik, s úgy Helynév magyarázat. „Abony és Szolnok között magas hegyeken és rengeteg erdőkön............“ így kezdi Dumas, a híres franczia regényíró egyik regényét. Hihetőleg emlékezett meg az iskolából, hogy Szolnok (erdélyi megyében) magas hegyek és rengeteg erdők vannak, és mikor az említett regény írásához fogott, felkereste a térképen Szolnokot, meg is találta azt szerencsésen a Tisza mellett Czegléd és Abony közelében. Ergo ott vannak a hegyek . .. Dumas’ nem járt ott, de egy másik híres regényíró Jókai Mór járt azon vidéken, mellett tolla hegyére vett és mégis olyan földirati hibát követett el, mint Dumas.— 1872-ben megválasztotta a baranyavári kerület Jókait országgyűlési képviselőnek, akkor még nagyon bízott az ország a balközéppártba, én — nem, mert nem bizhattam olyan pártba, melynek vezére 1861-ben készakarva lemondott pártja többségéről, hogy ellenfelét, a felirati pártot diadalra juttassa, és 1872 ben debreczeni választói előtt a függetlenségi pártot forradalmi törekvésekkel vádolta, de azért mégis szavaztam Jókaira, hogy a deákpárti jelölt többségre ne juthasson. Megválasztatása után bejárta Jókai választó kerületét, mint valami triumphátor a szó szoros értelmében virágokon járt és mégis visszaélve választói bizalmával oda szegődött hol hat évszázad óta Magyarország vesztére törnek. Ezen diadalmenetét leírta Jókai (más neve alatt a „Hon” 1872. évi julius hó valamelyik számában, mely leírásban a következő pausus fordul elő: másnap reggel elmentünk Vörösmartyról a szőllőhegyen át a gyönyörű Dráva-völgyben fekvő Darázsra ..., Darázs pedig fekszik a Duna partján jó 4 mértföldnyire a Drávától. (A „P. f.“ 41-ik számából tapasztaltam , hogy nem csak híres regényírók követnek el helyrajzi hibákat, hanem a szegény szedőgyerek is, mert levelemben Baranyavár római nevét „Antiona* szedte „Antonia“-nak 60 évvel ezelőtt 600 évvel, Baramírei helyett Baramirei) Ilyen földrajzi hibákat szoktak a XIX. század híres regényírói és tudósai elkövetni, milyen földrajzi tudományt lehet a régi rómaiktól feltételezni, kiknek nem állottak rendelkezésükre oly jeles térképek és földrajzok mint a jelenkornak ? Azért ha Sterbaur szerint egy római író Sugdunum helynevet említi, kötve hiszek a komának, ha csak úgy le nem irta Lugdunum fekvését, hogy azt lehetetlen más helyre gondolni, mint a mostani Szegedre, mert a koma vagy nem volt ott, mint Dumas Szolnokon nem volt, vagy ott volt Singidunumba a Száva torkolatánál. i. ott hol a Száva a Dunába ömlik és képzelte magát a Maros torkolatához, úgy mint Jókai Darázson a Dráva völgybe, vagy pedig a szedőgyerek (?) nem tudván a rosz írást jól elolvasni Singidunum-ot Lugdonum-nak szedte. Egyébiránt a mostani Szeged tája soha sem tartozott Pannoniához, hanem Szarmátiához, soha sem volt a rómaiak birtokában legalább állandóan nem, — lehet hogy a rómaiak „Patiscum“ig portyáztak, ez volt a rómaiak idejében római neve azon Jász helységnek vagy városnak, melynek helyén most Szeged város áll, azért a rómaiak nem is fordíthatták figyelmüket Patiscum feletti Tisza töltésére az ugynezett #Percsora“ra, mely név, ha csakugyan szláv — csak a XVII század végén és XVIII-ik század elején Szeged tájára bevándorlott ráczoktól származhatott. E szerént nem lehetett Szugdányból Szegedet csinálni, épen úgy mint Döbröczen doboroczjénából nem lett, sokkal közelebb fekszik Debreczen városához nevének eredete, akárhányszor lehet a Nyírségben hallani: dobreczen Trommelnetz , dobórecze = Winfnetz, döbrőcz = bőrkiütés, söngedék, rüh, — miért nem számozhatott e .Szávák valamelyikétől: Debreczen?, vagy absolute szükséges volt hogy valami rácz a Nyírségbe utazzék, ott olcsó kenyérrel és szalonával jó,akiék és ezáltal a névtelen városnak nevet adjon? Az összehasonlító nyelvészet nyomozásai kiderítették , hogy a magyar nyelv sokban hasonlít a finn és török nyelvekhez és hogy számtalan gyök és származék ■ szavunk csak a mandgu-mongol vagy a sinai nyelvben találhatja értelmének megfejtését. Néhányakat a mandsu-mongol és látszik, hogy az egyezkedő felek ép úgy, mint az egyeztető hatalmak igen kevés jóakaratot mutatnak arra, hogy e kérdés békésen legyen elintézve. Montenegró kétségtelenül az orosz biztatására biztosítékokat követel a portától Dulczigno további megtartására, mert cseltől fél, s egyátalán nem érzi magát elég erősnek Dulczigno megvédelmezésére az albánok ellen. A porta azonban kijelentette, hogy ő egyszerűen ki fogja üríteni Dulczignot és Montenegró birtokába bocsátja, de ha az albánok azt megtámadnák vagy esetleg vissza is foglalnák ezek ellen nem fog fegyveresen felépni. Ezekből látszik ki az angol kolomp után indult európai diplomanczia rövideszűsége, mely úgy látszik most már valódi rögeszmévé fajult el. A nagy Napóleon is térképen osztotta fel Európát, s noha ő oly bolondot nem tett, hogy oly népeket, melyeknek ellenkező volt erkölcsük, ellenkező nemzeti aspiraczióik, nyelvök és nemzetiségük egy kalap alá szorított volna, — még is mert nem a népek szelleméből indult ki — romba dőltek vele együtt összes alkotásai. Az angol hóbort a keleti ügyek szálait úgy összebonyolitotta, hogy az békés után most már kiegyesithetetlen, s minden jel oda mutat, hogy a háború kikerülhetlen. Erre vall azon roppant sietség és lázas tevékenység, mely monarchiánk közös hadügyminiszterének ez évi előterjesztéseit jellemzi. A közös hadügyi budget 7 millióval van a tavalyinál magasabban előirányozva, mely különösen erődítésekre s a határok védelmi állapotba helyezésére fordittatik. A krakói és premisli erődített táborhelyek számára vértezett tornyokat emlegetnek, melyeknek oly esetben van értelme mikor már az utolsó élet halál tusára kerül a dolog. A polai kikötőt pedig, mely ez idő szerint 42 erőd által van védelmezve, nagy kaliberű matt-lövegekkel látják el. Ez tehát nyilván azt mutatja, hogy Ausztria-Magyarország sorsát intéző férfiaknak fontos okaik lehetnek a határnak Orosz- és Olaszország felőli védképes állapotba helyesére. Legújabban a dulczignói kérdésben azt jelentik, hogy a török és montenegrói ii megbízottak közt azért akadtak meg az alkudozások, mert a porta Dulczigno átadását hét pont teljesítéséhez kötötte, melyek közt az is foglaltatik, hogy a montenegróiak bevonulásakor a falakon török lobogók legyenek kitűzve. Montenegro pedig ebbe épen nem akar beleegyezni, s épen ez kell aggált a hatalmadban s nem a katonai — technikai nehézségek, mert ebből világosan kitűnik, hogy a porta komoly átadásra nem is gondol, — csupán az ügyet hűzni akarja. Francziaországban a szerzeteket feloszlató marcziusi törvények végrehajtása okoz az ország egyes vidékein egy kis zavargást, mely azonban komoly jelleget sehol sem öltött fel. A szerzetek főnökei mindenütt tiltakoztak a házi jog megsértése ellen s az „erőszaknak engedve- távoztak kolostoraikból. Menetközben több helyen a legitimisták csoportja kiáltotta „éljenek a száműzöttek“ — a nép pedig folyton kiáltotta „éljen a köztársaság!“ Szóval ezen kiutasítás is olyatén jelenetek közt folyt le, mint az augusztusi midőn a kiutasítási törvény a jezsuiták ellen foganatosíttatott. Országról igen kevés említésre méltó hírt találni a lapokban azóta, mióta Loris- Melikoffnak sikerült a nihilstákat elhallgattatni. Legújabban Varsóból azt távírják, hogy az orosz trónörökös és Loris-Mellikoff gróf Livadiába utaznak, hol ez idők szerint a czár tartózkodik, és hogy utazásuk kapcsolatban van a czár lemondásával, mi állítólag rövid idő alatt meg fogna törteni. — A czár már régebben — mindjárt neje halála után házasságot kötött Dolgnicky herczegnővel, — természetesen balkézre. A herczegnő most egy palotát s három millió rubel értékű jószágot kapott ajándékba a czártól. Az e viszonyból származó gyermekek részére pedig öt millió rubel van elhelyezve az angol bankban. A görögkérdés is akut jelleget öltött. A görög kormány jegyzéket akar intézi a hatalmakhoz, melyben kijelenti, hogy ha bizonyos idő alatt nem rendezik a görög kérdést, kénytelen lesz a Görögországnak oda ítélt tartományokat megszállni. — No a török meg majd kénytelen lesz őt onnan kiverni, Pécs szab. kir. város törvényhatósági bizottságának évnegyede, rendes közgyűlése. (november 18-án.) Főispán megnyitván az ülést, felolvastatott a belügyminiszter leirata, melyben a vegykísérleti állomás szervezése tárgyában a város közönségének hozzá felterjesztet határozatát helybenhagyja. Ennek kapcsán jelenti a tanács, hogy a vegykisérleti állomás életbeléptetési határidejéül november elseje tűzetett ki. — Tudomásul vétetett. A bérszabályzat érdemében kelt belügyminiszteri rendelet kapcsán a tanács kéri a közgyűlést, hogy az összes szabály^«/ — 7 nj — -----1 ~ sinai rokonszavakból közöl Horváth Mihály „Magyarország történelmében“ nyelvtudósunk Podborszky Lajos után. A ki a helynév magyarázattal komolyan foglalkozni kíván nem nélkülözheti e rokon szavak kimerítő szótárát, melynek segítségével sok hely- és családnév természetes módon megfejthető lesz a nélkül, hogy szükséges volna szláv nyelvekben vagy kétes sejtésekben és regényes haladozásokban eredetijüket keresni, és igy már megsúghatom Szerba úrnak, hogy nem szükséges Bihart szláv névnek nyilvánítani és annak szláv eredetét bizonyítani, mert Bihar a mongol és magyar (kozár) nyelven sivatagot vihardulta földet jelent, és Bihar, a kozarok egykori fővárosának fekvése megfelel a szó értelmének a mennyiben az erdélyi hegyek alján az alföldi rónák szélén az északi szélnek viharnak kitéve vagyon. Úgy jelent Tálya vagy Dálya tér és legelőt miből ezen helységek nevei úgy mint Dályok megfejtésüket találják. A „Hon“ szintén téves legelőt jelent de oda csak Tisza Kálmán mamelukjai Jókai és hegedűse pásztorbotja alatt legelészni járnak és a zsíros subventióból jóllaknak. A sinai minden edényt „fi“-nak (cs) nevez úgy mint a magyar valaminek edényét, vagy származékát is szinte cs-vel vagy a lágyabb cz-vel ritkábban fi-vel jelöli úgy m: Munka cs, Mohács, kin es, Bar-cs, Bi-cs, Bar ez, Pe-cs, Lahó cs, (a) Vár-acs, Bar-acs, Szi-(v)acs, kenőes, Bakkancs, kemencze, kedv-encz, vad-oncz, tó* csa, ló-cza, fi-ucska, ház-acska, ebecske, .. . ősü, ebédfia, asztalnok, hadfi, baromfi, vásárfia ... stb. (A szlávok a S szót szintén használják többnyire csak a családneveknél és pedig az oroszok és délszlávok azt is-el a lengyelek és porosz vendek kzel jelölik.) Magyar helynévmagyarázatnál soha sem szabad ezt figyelmen kivül hagyni, igy például: „Pela sinai nyelven — weisz, albus, gyöke a magyar „fehér“nek, minthogy pedig a római Sophiana messzes fehér hegy alján fekszik a rómaiak előtti a magyarral rokonfaju őslakosok (talán a Pelasgusok) kik talán sok évezreddel a biblia világteremtése előtt China szomszédságában laktak és onnét hazánkba