Pécsi Figyelő, 1881 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1881-06-25 / 26. szám
már a fatum könyvében az osztrák-magyar szövetség (?!) eszménye meg volt írva, bi Izony kár volt a „progetto“-ból azokat a „csekélységeket“ ki nem írni, melyeket fentebb futólag említettem. Van valami lelkemben, ami azt súgja nekem, hogy bizony kár volt abból a „progetto„-ból még egy más eszmét is ki nem írni; értem azt, hogy szerinte nem csak a szövetséges gyűlés ( delegatio), hanem a szövetséges végrehajtó hatalom is ambulatorius volt volna, azaz sor szerint egy-egy évben Magyarországon székelt volna. Ennek s általában az oszrák-magyar dualismus logikájának az felelt volna meg, hogy a dualistikus monarchia feje a közös ügyeket végrehajtó közegekkel egyetemben egyik évben Bécsben, a másik évben Budapesten székeljen. Minden magyar ember csak sajnálhatja, hogy ez az ambulatóriusság nincs meg s a dualisztikus monarchia magyar felének csak amolyan esetleges utólagos látogatás jut, de szabott kötelességszerű rezidenczia nem. Különben én véleményvitába nem ereszkedem, csak tényt akartam konstatálni, s a tény az, hogy Jókai úr nem mondott igazat, s tudta, hogy nem mond igazat, midőn azt fogta reám, hogy a kérdéses confederationalis „progetto“ szerint a magyar a maga országgyűlésével hol Belgrádba, hol Zágrábba, hol Bukarestbe volt volna kénytelen vándorolni. Ez nem igaz. Én a gúnyos gyanúsítást, melyet Jókai úr e szándékos nem igaz mondása implikál, Illyefalván a székely hallgatóság „derültséggel“ „hangos tetszésnyilvánításokkal“ fogadta! így írja a „Hon.“ Ha a székelységnek (melytől, dicső múltjánál fogva — megvallom — én mást vártam volna) a nagyhírű regényírónak, kinek ezen minőségben én is a legőszintébb nagyrabecsüléssel adózom, bámulatos politikai aberratiót teszik hangos tetszésnyilvánításokkal fogadni, ahoz semmi közöm. Változnak idők és emberek, ízlés dolga. De hogy mikor az a híres regényíró egy a nyilvánosság előtt álló tényt meghamisít s nem igazat mond, a nagyszámú székely hallgatóság közt egyetlenegy ember sem akadt, aki annyit mondjon: „Már megkövetem úri személyét: ez nem úgy van,“ — hanem a hamis fapénzt mindannyian pengő érez gyanánt hangos tetszésnyilvánításokkal fogják, még nevetnek is fölötte: ez — megvallom — váratlan volt előttem.Én a székely nép értelmisége felől más véleménynyel voltam. Nem zárhatom be levelemet a nélkül, hogy meg ne jegyezzem, miként azon politika után, melyet a két Lajthansa közös ügyes kormánya a keleti kérdésben elkövetett s mely végeredményben aligha máshová vezetne, mint oda, hogy „Magyarország lesz a máglya, melyen az osztrák sas elégettetik“, — a dunai konfederatió, melyben a dunavölgyi nemzetek s köztük a magyar nemzet teljes állami függetlenségük s nemzeti szabadságuk biztosítását találhatták volna, már többé nem lehetséges. Megtörtént dolgot meg nem történtté Isten sem tehet. „Was man von der Minute ausgeschlagen, bringt keine Ewigkeit zurück.“ Hát én valóban nem értem, minő viszketegség vitte rá Jókai urat, hogy ezt a confederationalis „progetto“-t a választási vitába hajánál fogva belerántsa; ha csak az a vágy nem, hogy az „értelmes“ székely közönségtől az én rovásomra kaczajt acquiráljon. Kortesfogás akart-e lenni, mely arra volt számítva, hogy vele a függetlenségi pártnak ártson ? De hiszen a függetlenségi pártnak azzal a borura-derűre előrántott „progetto“-val egyáltalában semmi köze; először azért, mert a függetlenségi párt több jeles tagjai nyilvánosan, még az országgyűlésen is kijelentették, hogy a dunai confederate eszméjében nem értenek egyet; másodszor azért, mert a függetlenségi párt az uralkodó ház iránti hűség és perszonális unió alapján áll, én pedig az osztrák császárt magyar királynak sem perszonális unióval, sem semmi más gondolható alapon nem akarom. Hát mi joggal merítgeti Jókai úr az én vedrem vizét a függetlenségi párt nyakába ? hisz az az én szavaimért, tetteimért, terveimért nem felelős! Hanem miután Jókai úrnak tetszett amúgy a vízbe lyukat fúró módon azt a dunaszövetségi „progetto“-t előrántani, kijelentem, mikép ez engem azon határozatra bírt, miszerint ha Isten búbánat sújtotta erőmnek annyira kedvezni talál, hogy Irataim harmadik kötetét összeállíthatom, szándékomban van annak a „ progetto “-nak történelmét ott előadni — abból majd meg fogja tudni a magyar olvasóközönség, hogy: a váratlanul nyilvánosságra jutott (Dunaszövetségi) javaslat nem volt egyéb mint egy privát használatra proponált értekezési basis, melyet nem én fogalmaztam, de melyhez s csakis mint ilyenhez megegyezésemet adtam, mert okom volt hinni, hogy annak folytán az Európának nem kevésbé, mint az érdeklett nemzetek szabadságának érdekében fekvő eszme, melyet akkorig a vak szenvedély taglalat nélkül hagyott, az illetők között higgadt értekezésre kerülhet.---------— Csak ennyi volt és nem több annak értelme, még csak nem is kidolgozott terv az, hanem csak privát használatra szánt konstatálása annak, hogy én és politikai barátaim készek voltunk a hazánkban s hazánk szomszédjában felizgatott nemzetiségi viszályok kiegyenlítésére, egyszersmind az osztrák birodalom lehető felbomlása miatt, némelyszerű diplomatikai körökben az európai súlyegyen iránt táplált vagy színlelt aggodalmak elosztására mindent megtenni, amit saját hazánk iránti kötelességeink megengednek.“ E sorok az „Alleanza“ idézett junius 1-ei számából vannak kivéve s magam iránti tartozásnak véltem, Jókai úr handabandája folytán, ennyit a dolog történelméből már most előlegezni. Különben levelem lényege az, hogy Jókai úr nem mondott igazat, midőn azt fogtam reám, hogy én a magyart a maga országgyűlésével Belgrádba, Zágrábba, Bukarestbe akartam volna vándoroltamn]. Mondott hasonlóan több nem igazat is. Ezekről majd máskor. Legyen szives kedves Barátom e tény helyreállítása számára a „Hon“-ban, hol a tényhamisítás a közönség elé hozatott, helyet kéretni, vagy annak nyilvánosságra jutását belátása szerint kieszközölni. Szives tisztelettel Lekötelezett barátja Kossuth. — Alconsul elbocsátása. Bécsből azon értesítést veszik a lapok, hogy székely művelődési és közgazdasági egyesület által, a plojesti cs. és kir. alkonzulátusnál felmerült visszaélések miatt a kormánynál panasz emeltetvén — kormányunk megkeresésére a külügyminiszter a panasz ügyében szigorú vizsgálatot rendelt el. Ezen vizsgálat megejtetvén, a külügyminiszter által a vizsgálat eredményéhez képest Preuss Hugó tb. alkonsul hivatalától felmentetett. (Andrássy gr. külügyérsége alatt ez sem történt volna meg.) — A horvát tartománygyűlés csütörtöki ülésen tárgyalja a fiume megyei gyűlés tárgyában benyújtott inditványt. — A fiumei kérdés megoldását közeli kilátásba helyezi Csernátony Lajos f. hó 19- ei fiumei beszéde, melyben kijelentette, hogy a kormány gyorsan rendezni akarja Fiume közjogi helyzetét s az erre vonatkozó törvényjavaslatot már a legközelebbi ülésszak elején a törvényhozó testület elé fogja terjeszteni. Külföldi hírek. A lefolyt héten csak kissebb jelentőségű ügyek forogtak meg a diplomáczia boszorkány üstjében. A görög- török határszabályzás tettleg megindulni készül, a tuniszi franczia protectorátus bevégzett dolog és az Algír délibb részeiben kitört beduin zendülésnek megfékezése van napirenden. — Gambetta a vereségben, mit neki a szenátus osztott, — látszólagosan megnyugszik, mivel a kamara sem hajlandó tovább menni, annál nagyobb gondja lesz, hogy pártja az új választásoknál megszaporodjék. Oroszországban ismét jelét adta a romboló hatalom létezésének. A Katalin csatorna kőhídja alatt két kautsukpárnát találtak, melyek 150 font fekete dynamittal voltak megtöltve, és villamos vezetéssel voltak felszerelve. A párnák átmérője háromnegyed méter hosszú volt. A szaki és fiúk véleménye szerint, a párnák elkészítése és megtöltése csak rövid idő előtt történhetett meg. A czár a legnevetségesebb elővigyázati szabályok mellett Gaczinából Szentpétervárra utazott, onnan hirszerint Péterhofba megy nyaralni. Sándor bolgár fejedelem az új választásokat öt újonnan felállított haditörvényszékkel támogatja, úgy látszik hogy igen jó oskolába járt Oroszországban és ott tanulta az alkotmányos fejedelem jogait s kötelességeit. Az uj olasz királyság változtatás kedvéért ismét új minisztériumot szerzett magának. Apró-cseprő A választási harcz megindult, és folyik egész erővel. Három küzdő áll a csatatéren, s mindegyik felhasználja a maga egész erejét, összes fegyvereit, a küzdelem persze csak „alkotmányos eszközöket“ hoz mozgásba, melyek közt nem a legutolsó a fokos. Ez is kapacitás, mint a többi. Fejet ver be, mint a bor fejbe száll, s mint a czifra ígéretek, pattogó frázisok a fejet csavarják el. Hogy ezek az alkotmányos eszközök melyik fél javára döntik el a győzelmet ma még nem tudni, annyi azonban bizonyos, hogy a jó ízlésnek s a csöndes békés munkálkodásnak már is sok a vesztesége.* N. Péter és R. Pál szomszédos földbirtokosok, jó barátok, sőt szegről- végről atyafiak is. Azaz csak voltak, mert jött a választás. Az egyik lett jobboldal, a másik baloldal, s mind a kettő lett egymás dühös ellensége. Péter bejelenti Pálról a kaszinóban, hogy forradalmár, ki veszedelembe vitte a hazát, ami csak cserébe megy, mert Pál meg a népközben, ahová most hazafias kötelességből minden nap eljárogat, viszont azt jelenti ki egész egyszerűen, hogy Péter hazaáruló. E sértésekből duellám kerekednék, ha vidéken olyan könnyen menne a verekedésbotok nélkül, így megelégszenek azzal, hogy a két szomszédház népe visel háborút egymás ellen, s tesz kárt egymás jószágában. Míg végre eljön az exekutio, mert a sürít politizálás közben elfelejtettek adót fizetni. A közös csapás Pétert és Pált is kiengeszteli, s most már — elveik reserválásával — közösen szidják a németet. * Fifine kisasszony panaszkodik barátnőjének : — Ah! az a Béla, az az ügyetlen. Az újságok azt írják, hogy a választáson bizonyosan meg fog bukni s nem lesz többé képviselő. — De miért jösz ezért oly ingerült hangulatba ? — Oh kedvesem, ha ő nem jő fel Pestre, ha ő megbukik, — hát akkor én hiába buktam !* Historicum. Feljön egy vidéki szűrös deputáczió s beállit a központi végrehajtó bizottsághoz, adjon nekik képviselőjelöltet. — Hát azután milyen ember kellene, atyámfiai ? — Megkövetjük a lássan, először is okos legyen, azután legyen personája, meg értsen a szóhoz, ne mulasson az ország pénzén olyan dámákkal, aminek abba a bolondos újságba szoktak lepingálva lenni, s végezetül és főképen tartsa meg, amit igér. Erre a programmra a régiek közül nem maradt képviselőjelölt. * Te barátom megyei központi bizottmány vagy, értesülök, hogy X kerületben pártunkbeli Y képviselő újra nem lesz megválasztható, erről biztos híreim vannak, mert először úgy lett a kerületre rekoki trojálva és másodszor, mert a kerületben nem tudott három év alatt népszerű lenni és harmadszor, mert én akarok...........azaz hogy rimán az X kerületből már régen engem hívnak képviselőnek. A felszólított megyei központi bizottmány úr nagyot gondolkozik ezen és végre határozottan kisüti, hogy Y úrnak meg kell maradni X kerületben képviselőnek. A határozott szentenczia ellenében a központi úr egy barátja által önmagát léptette fel a kerületben és midőn még egy harmadik is ugyan ezt tette ugyanazon párti programmal, — akkor ezen eljárást nagyon tisztesség ellenes eljárásnak tartja. — Ez is logika. Törvényszéki csarnok. Előadóit polgári ügyek. — Benedek József és neje — Schwenszky Mária férj, Mészáros Lászlóné és társai ellen, ingatlanok tulajdonjoga iránt. — Mathievics Ignáczné — Makay Istvánná ellen, törvényes osztályrész megítélése iránt. — Pachschmidt János és neje — Stocker Konrád ellen, szolgalmi jog bekebelezésére leendő tűrés köteleztetése iránt. — Weisz Henrikné — Wagner Ádám és neje ellen, 2'100 fittökes jár iránt. — Schillinger Anna — Vukics János ■ ellen, apaság elismerése stb. iránt. Előadandó büntető ügyek. 1881. június 28 án Tillmann Ádám ellen, emberölés Julius 2-án Auth Erzsébet ellen, lopás. Különfélék. — Féléves és negyedéves előfizetőinket tisztelettel kérjük az előfizetésnek legczélszerűbben postautalvány Által leendő megújítására, nehogy a lap küldésében késedelem történjék. — Elárulta érzelmeit. Tudvalevőleg Sennyey Pál báró volt az, ki a közelmúltban divatba hozta a „Kontempláczió“ la- Itiu kifejezést, azóta miután az ember Darvin szerint majomtól származott és annak természetét nem tagadhatja el, igen sokan utánozva használták azt. — Siadevich János pécsvárosi kormánypárti jelölt noha tudtunkra a majom természetből reá talán a legkevesebb ragadt, még is az igen szép programmbeszédében tizenkétszer használta. Ki tagadhatná, hogy szerelmes Sennyey kontempláczióiba és azoknak humillimus addictussa? — Póruljárt egy nagybefolyásu hivatal főnök a korteskedése napjaiban Pécsett. — Széchényi-téren találkozva két választóval méltó haragjának adott kifejezést a miatt, hogy a dunagőzhajózási társulat bányavállalatánál alkalmazott szavazók felét valaki a függetlenségi párthoz elkapaczitálta. — Ki is jelentette, hogy azonnal elmegy a társasági bányaigazgatóhoz a végett, hogy ez a srófokat keményebben megszorítsa és alárendeltjeit jobban megrendszabályozza. Azonban a két választó úr történetesen nem volt kormánypárti már, hanem hozzánk csatlakozott, de el sem mulasztották a nagyságos úrnak egy rögtönzött leckét adni a választási szabadságról és a hivatalos preszszió gyalázatosságáról. — Váljék egészségére. — Földrengés. Szerdán éjjel tíz óra husz perczkor halk moraj kíséretében két erős lökésszerű rázkódás volt észlelhető városunkban. Az első rázkódás mintegy kat másodperczig tartott, a második rázkódás már valamivel erősebben nyilvánult s néhány másodperccel hosszabb tartamú is volt. Városunk lakosságának nagy része már mély álomban nyugodván, nem igen sokan vették észre a földrengést. Mindazonáltal több helyeken, különösen a fő- és kis téren, a lakókat elhagyván, kisebb-nagyobb csoportot képezett a rémületbe esett közönség. Nagy volt az ijedelem, kiki emlékezetében önkéntelenül fölmerült a közelmúlt zágrábi földrengés borzasztó képe. — Tűz. Csütörtök hajnalán tüzet jeleztek az őrtoronyban, pár pillanat alatt a város különböző helyein megkordultak a vészharangok. A város lakossága felrezzenve édes álmából, nagy ijedelembe esett, miután a város csaknem minden harangja erősen kongott, azt következtetve, hogy nagyon nagy tűznek kell lenni. Azonban csak a szigeti országúton fekvő „Zöldfa“-korcsma pajtája égett. Hosszas fáradság után sikerült az emésztő lángoknak gátat vetni. Állítólag szántszándékos gyújtás következtében támadt a tűzveszély. — Nagy záporeső. Tegnap délben erős dörgés és villámlással megeredtek az ég csapjai, szinte oszlopokban szakadt a zápor, mintha csak egy második vízözön akart volna bekövetkezni. Délután négy órakor megszűnt a borzasztó esőszakadás. A pusztítások rendkívüliek. A Klimó-utczában a kövezetet teljesen felszaggatta a a Mecsekről lerohanó ár s még számos utczában merültek fel efféle rombolások. A mint halljuk Ráczvároson házak omlottak össze s a mi még borzasztóbb két gyermek tűnt el a hömpölygő hullámokkal. —• A szőlőkben is rengeteg kár esett, pedig most állanak a legszebb virágzásban. —_ A közkutak némelyikénél érezheti vízhiány iránti sűrű panaszok a városi mérnökséget nem hozzák ki stoikus nyugalmából, de más oldalról vesszük azon értesítést, hogy a felső kutaknál a nagy vízbőség mellett is a végpontokon alkalmazott vékonyabb és már mészberakódványai is megszűkült vezetéki csövek nem képesek a kívánt vízmennyiséget a kellő pontokra vezetni, mihez járulnak a sűrűen engedélyezett magánvízvezetékek, melyekre a csövek lerakásánál nem számítottak annak idején. De a legnagyobb hiba tudósítónk szerint ott van különösen a Ferencziek temploma előtti kútnál, hogy ugyan csak a Ferencziek-utczában lévő két házbeli magán vízvezetéket Zsilla volt városi főmérnök víztartály nélkül készítette el és azonkívül a vízcsöveket ott sokkal magasabbra helyezte, mint kellett volna ha tehát e házakban mosnak, vagy a kertben öntöznek és a csapot kedvük szerint nyitva hagyják a közkutba nem jutt egy csepp viz se.Lám elvben és minden magánvízvezetéki engedélyben benne van, hogy csak a közkutaknál felesleges vízre terjed az ki, — a gyakorlatban azonban legnagyobb részt az ellenkezőt eszközölte a városi mérnökség. — A magán vízvezetékek után jön még csak a nagy közönség és ez kapja meg a fölöst, — vagy ha nem marad, akkor semmit. — A tenneblirkre figyelmeztetve, a városi főmérnök urat felhívjuk, hogy tegye meg kötelességét és jelentse be e visszás állapotot haladék nélkül orvoslás végett a tanácsnak. — Éjjeli kaland. Szerdán éjjel éjfél után........... I . .e joghallgató a „Jasino“ estélyéről két hölgyet kisért haza. A „boldog szép álmokat“ elrebegése ut°"n édes önérzettel, angyalokról ábrándozva, amint visszatérve a sarokra jutott, hol az Anna-utcza keresztezi a Mór utczát, borízű hangon megereszetett „fogd meg!“ tolvajkommandó ütötte meg a fülét s pár pillanat alatt két riherongy suhancz markolászott a nyaka körül Fiatal emberünk nagy ijedelmében izmos kapukujcsát előrántva, kétségbeesett harczott vívott a két duhajjal. A neszre nesz támadt s az utonállók megröppenve kereket oldottak. Fiatal emberünk pedig él és is uralkodik (már t. i. a hölgy világban.) — A pécsi zeneegylet zeneiskolája jövő kedden, vagyis junius 28 án d. u. 3 órakor nyilvános vizsgálatot tart az egyhti teremben (Széchényi-tér Ortzen-féle házban.) Ezen zeneiskola eddig két osztályban a hegedűjátékot és egy osztályban az éneket taníttatta. Óhajtandó volna, ha ezen vizsgálaton, melylyel a zeneegyleti zeneiskola tanítványainak előhaladásával bizonyítékát akarja adni annak, hogy kitűzött czéljának már ezen rövid idő alatt is megfelelően működött, hallgatóságul nemcsak az érdekelt szülők, hanem a közönség köréből is, minél számosabban vennének részt. —: A pécsi zeneegylet hétfőn, június 27-én tartja pártoló tagjai számára rendezni szokott hangversenyét a Scholcz-féle sörcsarnokban. — Halálozás. — Petz Ferencz korábban volt pécsi építőmester június 23- án hunyt el hosszabb betegség után elte 41-ik évében. — Temetése ma délután 6 órakor lesz a ferencziek utcza 14. számú házból. — Nyugodjék békével ! — Öngyilkossági kísérlet. Plesch Kálmán helybeli koresiákos, mintegy hatvan éves ember öngyilkossági szándékból ereit várta fel. Csakhamar észrevétetett, és kórházba szállíttatott. Életéhez semmi remény. — Az öngyilkosság eszméje már régóta fészkelt agyában, mert mint nekünk mondják, ezelőtt mintegy öt évvel, ötven pengőt igért egy orvosnak, hogy rendeljen neki mérget. Valóban szánalomra méltó. — Baromias cselekedet. A múlt napok egyik kora reggelén egy napszámos féle embert fogtak be, ki a nemrégiben városunkban kivégzett Décsi huszár rablógyilkos hulláját kiásta a temetőárokból és ruhájától megfosztva testéből darabokat szelt le, különösen szivét vette ki és ujjait szedte le, babonás czélokra használandó azokat. — Egy becses vállalatra sietünk felhívni olvasóink figyelmét, mely most indult meg Ráth Mór kiadásában a legnevesebb Írók műveihez juttat igen szép és igen olcsó kiadásban. A vállalat czíme: „A magyar nemzet családi könyvtára.“ Ráth Mór negyedszázados, valóban buzgó kiadói tevékenységének folyamán a legjelesebb magyar és külföldi írók műveinek kiadási jogát megszerezte. E műveket fogja a Családi Könyvtár olcsó áron, ízléses csinos kiadásban a közönség rendelkezésére bocsátani. A kiadó csak azon műveket vette föl a vállalat keretébe, melyek megszerzésével a műveit magyar családok olyan könyvtár birtokába jutnak, amely minden tagjának nemesítő olvasmányt nyújt s elévülhetlen értékű marad. Arany János, Csengery Antal, Eötvös József báró, Horváth Mihály, Jókai Mór, Jósika Miklós, Ipolyi Arnold, Kazinczy, Kölcsey, Petőfi Sándor, Salamon Ferencz, Szalay László, Szemere Bertalan, Toldy Ferencz, Tóth Kálmán, Tompa Mihály és Vörösmarty fogják a gyűjteményben a magyar eredeti műveket képviselni. A külföldi klasszikusok közül ott találjuk Boz Dickens, Disraeli, Cervantes, Feuillet, Göthe, Hugó Viktor, Laboulaye, Macaulay, Manzoni, Prescott, Sand Georg, Scott Walter, Shakespeare, Thackeray, Thiers stb. nevét. A vállalatot Eötvös József báró nagyhídi társadalmi regénye „A falu jegyzője“ nyitja meg. A hat évre terjedő első füzet ára, igen díszes kiállításban csak 40 kr. s hívenként két füzet fog megjelenni. — Beküldetett. Sok bizonyíték fekszk előttünk, melyek a valódi rheuma ellen ható és vértisztitó Wilhelm Ferencz gyógyszerész Neunkirchnben (alsó auszt.) fél theának gyógyerejéről tanúskodnak s az olvasónak tájékozásul szolgálnék, dr. egy nyilvános gyűlésen ezzen szerről következőleg nyilatkozott: „A Wilhelm-féle vértisztító tdea megérdemli a nép javán szolgáló gyógyszer elnevezést, mert ez a gyógyszernek szerencsés hatásáról,a rehuma és kötvény bajoknak alkalmazásául évenként több ezer bizonyíték szól, gyógyszer melynek használata által nem csak a gazdagok, hanem a szegények is menekvést és bizoyos segélyt várnak, gyógyszer melyet a legtekintélyesebb orvosok tapasztalatból ajánlanak Dr. Röder „Medicinischen Wochenschrift“ czimű lapban (1871.) így nyilatkozik: A Wilhelm féle vértisztítóthe az orvosi szabályok szerint igen sikerült keveréke az ilynemű növényanyagoknak, melyek részletes hatást gyakorolnak a bőr tiszta alakjára, melyeken a megszakított és beszüntetett összhang folytán a villanyozás és légkör által a bőr között fájdalmat idéznek elő, mely sokszor elviselhetetlenségig fokozódik. Dr. Oppelczer udvari tanácsos és tanár a klinikán egy köszvényes beteg ágyánál igy nyilatkozott: A Wilhelm féle vértisztitó bhea közelebbi megfigyelést érdemel, mert sók beteg kinek kérésére ennek használati megengedtetek, hatását igen dicséri. Ara egy forint o. é. Pécsett egyedül s valódi minőségben kapható Sipőcz István gyógyszerésznél és Cserta J. nél. Irodalom. —Az „ Ország- Világ“ legújabb száma a következő érdekes tartalommal jelent meg: A Tótpál néniek malmai, Tolnai Lajostól. — Éji kaland. — A puszták Lear királya, elbeszélés Turgenyeff Ivántól. — Madáridyll (költemény.) — A tavasz tündére (költemény.) — Levelek az amerikai emigráczióból, Nagy Gyulától. Sokat eszünk, dr. Szathmári Imrétől. — Verespatak és a Detonáta. Porzsolt Jenőtől. — A búvár. — Menyaszony (Regény) Beöthy Lászlótól. — Bogarassy Bálint bácsi. Költemény. — A fővárosi kivilágítás. — Tuniszi képek. — Új szerkezetű retesz, kettős ajtókra. — Imogen és Jachimo. Shakespeare „Cymbeline“-jéből. — A gyermekszínházban. — Irodalom. — Zene. — Színház. — Divat. — Gyászrovat. Sport. — Találmányok. — Régészet. — Utazások. — Rejtvények. — A füzetben sok kép van. Nárlap. A „Pesti Hírlap'' tolt szerkeszti,sége „Budapesti Hírlap“ cim alatt ujra indított ma Budapesten, melyet jeles irodaingerák szerkesztenek. A lap igen változatos és érdekes, iránya pártonkivüli szabadelvi). Ára egén évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr Az előfizetések a kiadóhivatalhoz Budapest, zsibóros utcza 7. szám intézendők. Elemi tanügy. Közszeretet és tiszteletben álló megyés püspökünk a tanítói tanácskozmányok megtartására vonatkozólag körlevelet adott ki, melynek tartalma a múlt évben kitűzött tanügyi tételek feletti tansfelügyelőségi terjedelmes bírálat kihagyásával következő: 1080 _ 1881 A tanítói tanácskozmányok megtartását, nem csak a régi, de az újabb egyházi és polgári rendeletek is különösen sürgetve ajánlják, kötelezve a tanítókat, hogy minden kerületben évenként tanácskozmányokra egybegyűljenek, melyek alkalmat nyújtanak az évek során szerzett tapasztalatok kölcsönös közlésére; a munkásság szellemének előmozdítására; a tantéren felmerült újabb ismeretek közlésére; a tanításban követendő egyöntetű eljárás elsajátítására; a felsőbb ujabb rendeletek megismertetésére. A törvény e czélja már eléggé mutatja, eléggé tünteti fel az ily tanácskozmányok hasznát s éppen azért szükségességét is. Az egyházmegyei tanfelügyelő úrnak alább közölt bírálatából, melyet az egyes kerületekben megtartott tanítói tanácskozmányok eredménye, különösen a tanítók által kidolgozott tételek felett hozzám beadott, míg egyrészről örömöt mentettem egyesek szorgalmas igyekezetéből, másrészt sajnálattal tapasztaltam több kerületnek hideg közönyösségét a tanitói tamioko.Hiányok megtartása iránt, mert, mint alább láthatók, több kerületben azok nem is tartattak meg s a dolgozatok nem küldettek be. Nem mulaszthatom el azért főképen felhívni a kerületi esperes urak figyelmét s buzgalmát a tanügy előmozdításának e hathatós forrására, mely a tanítói tanácskozmányok buzgó támogatásából fakad; kérve, intve őket, miszerint mind maguk részéről semmit se mulaszszanak el, hogy e tanácskozmányok rendesen megtartassanak a nyári szünidőben; mind a tanítókat is serkentség, kötelezzék e tanácskoznoányokban való buzgó részvételre, s az azokra kitüzetni szokott tanügyi tételek lelkiismeretes kidolgozására. A bírálóbizottság ítélete szerint, a fentebbi dolgozatokból kitűnt: Brusch Alajos daróczhalmi és Kremmer Károly hildi tanító dolgozata, kiknek odaitéltetett az általam a legjobb két dolgozatra jutásmal felajánlott 50—50 frt.