Pécsi Figyelő, 1881 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1881-06-25 / 26. szám

már a fatum könyvében az osztrák-magyar­­ szövetség (?!) eszménye meg volt írva, bi­ I­zony kár volt a „progetto“-ból azokat a „cse­kélységeket“ ki nem írni, melyeket fentebb futólag említettem. Van valami lelkemben, a­mi azt súgja nekem, hogy bizony kár volt abból a „pro­­getto„-ból még egy más eszmét is ki nem írni; értem azt, hogy szerinte nem csak a szövetséges gyűlés (­ delegatio), hanem a szövetséges végrehajtó hatalom is ambulato­­rius volt volna, azaz sor szerint egy-egy év­ben Magyarországon székelt volna. Ennek s általában az oszrák-magyar dualismus logi­kájának az felelt volna meg, hogy a dualis­­tikus monarchia feje a közös ügyeket végre­hajtó közegekkel egyetemben egyik évben Bécsben, a másik évben Budapesten székeljen. Minden magyar ember csak sajnálhatja, hogy ez az ambulatóriusság nincs meg s a dualisz­tikus monarchia magyar felének csak amo­lyan esetleges utólagos látogatás jut, de szabott kötelességszerű rezidenczia nem. Különben én vélemény­vitába nem eresz­kedem, csak tényt akartam konstatálni, s a tény az, hogy Jókai úr nem mondott igazat, s tudta, hogy nem mond igazat, midőn azt fogta reám, hogy a kérdéses confederationalis „progetto“ szerint a magyar a maga ország­­gyűlésével hol Belgrádba, hol Zágrábba, hol Bukarestbe volt volna kénytelen vándorolni. Ez nem igaz. Én a gúnyos gyanúsítást, melyet Jókai úr e szándékos nem igaz mondása implikál, Illye­­falván a székely hallgatóság „derültséggel“ „hangos tetszésnyilvánításokkal“ fogadta! így írja a „Hon.“ Ha a székelységnek (melytől, dicső múltjánál fogva — megvallom — én mást vártam volna) a nagyhírű regényírónak, kinek ezen minőségben én is a legőszintébb nagyra­becsüléssel adózom, bámulatos politikai aber­­ratiót teszik hangos tetszésnyilvánításokkal fogadni, ahoz semmi közöm. Változnak idők és emberek, ízlés dolga. De hogy mikor az a híres regényíró egy a nyilvánosság előtt álló tényt meghamisít s nem igazat mond, a nagy­számú székely hallgatóság közt egyetlenegy ember sem akadt, aki annyit mondjon: „Már megkövetem úri személyét: ez nem úgy van,“ — hanem a hamis fapénzt mindannyian pengő érez gyanánt hangos tetszésnyilvánításokkal fogják, még nevetnek is fölötte: ez — meg­vallom — váratlan volt előttem.Én a székely nép értelmisége felől más véleménynyel voltam. Nem zárhatom be levelemet a nélkül, hogy meg ne jegyezzem, miként azon poli­tika után, melyet a két Lajthansa közös ügyes kormánya a keleti kérdésben elkövetett s mely végeredményben aligha máshová ve­zetne, mint oda, hogy „Magyarország lesz a máglya, melyen az osztrák sas elégettetik“, — a dunai konfederatió, melyben a dunavöl­­gyi nemzetek s köztük a magyar nemzet tel­jes állami függetlenségük s nemzeti szabad­ságuk biztosítását találhatták volna, már többé nem lehetséges. Megtörtént dolgot meg nem történtté Isten sem tehet. „Was man von der Minute ausgeschlagen, bringt keine Ewigkeit zurück.“ Hát én valóban nem értem, minő visz­­ketegség vitte rá Jókai urat, hogy ezt a con­federationalis „progett­o“-t a választási vitába hajánál fogva belerántsa; ha csak az a vágy nem, hogy az „értelmes“ székely közönség­től az én rovásomra kaczajt acquiráljon. Kortesfogás akart-e lenni, mely arra volt számítva, hogy vele a függetlenségi pártnak ártso­n ? De hiszen a függetlenségi pártnak azzal a borura-derűre előrántott „progetto“-val egyáltalában semmi köze; először azért, mert a függetlenségi párt több jeles tagjai nyilvánosan, még az ország­gyűlésen is kijelentették, hogy a dunai con­federate eszméjében nem értenek egyet; másodszor azért, mert a függetlenségi párt az uralkodó ház iránti hűség és perszonális unió alapján áll, én pedig az osztrák császárt magyar királynak sem perszonális unióval, sem semmi más gondolható alapon nem aka­rom. Hát mi joggal merítgeti Jókai úr az én vedrem vizét a függetlenségi párt nyakába ? hisz az az én szavaimért, tetteimért, terveim­ér­t nem felelős! Hanem miután Jókai úrnak tetszett amúgy a vízbe lyukat fúró módon azt a du­­naszövetségi „progetto“-t előrántani, kije­lentem, mikép ez engem azon határozatra bírt, miszerint ha Isten búbánat sújtotta erőmnek annyira kedvezni talál, hogy Ira­taim harmadik kötetét összeállíthatom, szán­dékomban van annak a „ progetto “-nak tör­ténelmét ott előadni — abból majd meg fogja tudni a magyar olvasó­közönség, hogy: a váratlanul nyilvánosságra jutott (Du­­naszövetségi) javaslat nem volt egyéb mint egy privát használatra proponált értekezési basis, melyet nem én fogalmaztam, de mely­hez s csakis mint ilyenhez megegyezésemet adtam, mert okom volt hinni, hogy annak folytán az Európának nem kevésbé, mint az érdeklett nemzetek szabadságának érdekében fekvő eszme, melyet akkorig a vak szenve­dély taglalat nélkül hagyott, az illetők kö­zött higgadt értekezésre kerülhet.---------­— Csak ennyi volt és nem több annak ér­telme, még csak nem is kidolgozott terv az, hanem csak privát használatra szánt kon­­statálása annak, hogy én és politikai bará­taim készek voltunk a hazánkban s hazánk szomszédjában felizgatott nemzetiségi viszá­lyok kiegyenlítésére, egyszersmind az osz­­tr­ák birodalom lehető felbomlása miatt, né­mely­­szerű diplomatikai körökben az euró­pai súlyegyen iránt táplált vagy színlelt ag­godalmak elosztására mindent megtenni, a­mit saját hazánk iránti kötelességeink megen­gednek.“ E sorok az „Alleanza“ idézett junius 1-ei számából vannak kivéve s magam iránti tartozásnak véltem, Jókai úr handabandája folytán, ennyit a dolog történelméből már most előlegezni. Különben levelem lényege az, hogy Jó­kai úr nem mondott igazat, midőn azt fogta­m reám, hogy én a magyart a maga országgyű­lésével Belgrádba, Zágrábba, Bukarestbe akartam volna vándoroltamn]. Mondott hasonlóan több nem igazat is. Ezekről majd máskor. Legyen szives kedves Barátom­­ e tény helyreállítása számára a „Hon“-ban, hol a tényham­isítás a közönség elé hozatott, helyet kéretni, vagy annak nyilvánosságra jutását belátása szerint kieszközölni. Szives tisztelettel Lekötelezett barátja Kossuth. — Alconsul elbocsátása. Bécsből azon értesítést veszik a lapok, hogy székely művelődési és közgazdasági egyesület által, a plojesti cs. és kir. alkonzulátusnál felme­rült visszaélések miatt a kormánynál panasz emeltetvén — kormányunk megkeresésére a külügyminiszter a panasz ügyében szigorú vizsgálatot rendelt el. Ezen vizsgálat meg­­ejtetvén, a külügyminiszter által a vizsgá­lat eredményéhez képest Preuss Hugó tb. alkonsul hivatalától felmentetett. (Andrássy gr. külügyérsége alatt ez sem történt volna meg.) — A horvát tartománygyűlés csü­törtöki ülésen tárgyalja a fiume megyei gyűlés tárgyában benyújtott inditványt. — A fiumei kérdés megoldását közeli kilá­tásba helyezi Csernátony Lajos f.­ hó 19- ei fiumei beszéde, melyben kijelentette, hogy a kormány gyorsan rendezni akarja Fiume közjogi helyzetét s az erre vonat­kozó törvényjavaslatot már a legközelebbi ülésszak elején a törvényhozó testület elé fogja terjeszteni. Külföldi hírek. A lefolyt héten csak kissebb jelentő­ségű ügyek forogtak meg a diplomáczia boszorkány üstjében.­­ A görög- török ha­társzabályzás tettleg megindulni készül, a tuniszi franczia protectorátus bevégzett dolog és az Algír délibb részeiben kitört beduin zendülésnek megfékezése van napi­renden. — Gambetta a vereségben, mit neki a szenátus osztott, — látszólagosan megnyugszik, mivel a kamara sem hajlandó tovább menni, annál nagyobb gondja lesz, hogy pártja az új választásoknál megsza­porodjék. Oroszországban ismét jelét adta a romboló hatalom létezésének. A Katalin csa­torna kőhídja alatt két kautsukpárnát ta­láltak, melyek 150 font fekete dynamittal voltak megtöltve, és villamos vezetéssel voltak felszerelve. A párnák átmérője há­romnegyed méter hosszú volt. A szaki és fiúk véleménye szerint, a párnák elkészítése és megtöltése csak rövid idő előtt történhe­tett meg.­­ A czár a legnevetségesebb elővigyázati szabályok mellett Gaczinából Szentpétervárra utazott, onnan hirszerint Péterhofba megy nyaralni. Sándor bolgár fejedelem az új választá­sokat öt újonnan felállított haditörvényszék­kel támogatja, úgy látszik hogy igen jó oskolába járt Oroszországban és ott tanulta az alkotmányos fejedelem jogait s köteles­ségeit. Az uj olasz királyság változtatás kedvéért ismét új minisztériumot szerzett magának. Apró-cseprő A választási harcz megindult, és fo­lyik egész erővel. Három küzdő áll a csa­tatéren, s mindegyik felhasználja a maga egész erejét, összes fegyvereit, a küzdelem persze csak „alkotmányos eszközöket“ hoz mozgásba, melyek közt nem a legutolsó a fokos. Ez is kapacitás, mint a többi. Fejet ver be, mint a bor fejbe száll, s mint a czifra ígéretek, pattogó frázisok a fejet csavarják el. Hogy ezek az alkotmányos eszközök melyik fél javára döntik el a győzelmet ma még nem tudni, annyi azon­ban bizonyos, hogy a jó ízlésnek s a csön­des békés munkálkodásnak már is sok a vesztesége.* N. Péter és R. Pál szomszédos föld­­­birtokosok, jó barátok, sőt szegről- végről atyafiak is. Azaz csak voltak, mert jött a választás. Az egyik lett jobboldal, a másik baloldal, s mind a kettő lett egymás dü­hös ellensége. Péter bejelenti Pálról a kaszinóban, hogy forradalm­ár, ki veszede­lembe vitte a hazát, a­mi csak cserébe megy, mert Pál meg a népközben, a­hová most hazafias kötelességből minden nap eljárogat, viszont azt jelenti ki egész egyszerűen, hogy Péter hazaáruló. E sértésekből duellám kerekednék, ha vidéken olyan könnyen menne a verekedés­botok nélkül, így megelégszenek azzal, hogy a két szomszédház népe visel há­borút egymás ellen, s tesz kárt egymás jószágában. Míg végre eljön az exekutio, mert a sürít politizálás közben elfelejtettek adót fizetni. A közös csapás Pétert és Pált is kiengeszteli, s most már — elveik reserválá­­sával — közösen szidják a németet. * Fifine kisasszony panaszkodik barát­nőjének : — Ah! az a Béla, az az ügyetlen. Az újságok azt írják, hogy a választáson bi­zonyosan meg fog bukni s nem lesz többé képviselő. — De miért jösz ezért oly ingerült hangulatba ? — Oh kedvesem, ha ő nem jő fel Pestre, ha ő megbukik, — hát akkor én hi­ába buktam !* Historicum. Feljön egy vidéki szűrös deputáczió s beállit a központi végrehajtó bizottsághoz, adjon nekik képviselőjelöltet. — Hát azután milyen ember kellene, atyámfiai ? — Megkövetjük a lássan, először is okos legyen, azután legyen personája, meg értsen a szóhoz, ne mulasson az ország pénzén olyan dámákkal, a­minek abba a bolondos újságba szoktak lepingálva lenni, s végezetül és főképen tartsa meg, a­mit igér. Erre a programmra a régiek közül nem maradt képviselőjelölt. * Te barátom megyei központi bizot­tmány vagy, értesü­lök, hogy X kerületben pártunkbeli Y képviselő újra nem lesz megválasztható, erről biztos híreim vannak,­­ mert először úgy lett a kerületre rekok­­i trojálva és másodszor, mert a kerületben nem tudott három év alatt népszerű lenni és harmadszor, mert én akarok...........az­az hogy rimán az X kerületből már régen engem hívnak képviselőnek. A felszólított megyei központi bizott­mány úr nagyot gondolkozik ezen és végre­­ határozottan kisüti, hogy Y úrnak meg kell maradni X kerületben képviselőnek. A határozott szentenczia ellenében a központi úr egy barátja által önmagát léptette fel a kerületben és midőn még egy harmadik is ugyan ezt tette ugyan­azon párti programmal, — akkor ezen el­járást nagyon tisztesség ellenes eljárásnak tartja. — Ez is logika. Törvényszéki csarnok. Előadóit polgári ügyek. — Benedek József és neje — Schwen­­szky Mária férj, Mészáros Lászlóné és tár­sai ellen, ingatlanok tulajdonjoga iránt. — Mathievics Ignáczné — Makay Istvánná ellen, törvényes osztályrész megí­télése iránt. — Pachschmidt János és neje —­­ Stocker Konrád ellen, szolgalmi jog beke­belezésére leendő tűrés köteleztetése iránt. — Weisz Henrikné — Wagner Ádám­­ és neje ellen, 2'100 fit­töke­s jár iránt. — Schillinger Anna — Vukics János ■ ellen, apaság elismerése stb. iránt. Előadandó büntető ügyek­. 1881. június 28 án Tillmann Ádám ellen, emberölés Julius 2-án Auth Erzsébet ellen, lopás. Különfélék. — Féléves és negyedéves elő­fizetőinket tisztelettel kérjük az előfizetésnek legczélszerűbben pos­­tautalvány Által leendő megújítá­sára, neh­ogy a lap küldésében késedelem történjék. — Elárulta érzelmeit. Tudvalevőleg­­ Sennyey Pál báró volt az, ki a közelmúlt­­­­ban divatba hozta a „Kontempláczió“ la- I­tiu kifejezést, azóta miután az ember Dar­vin szerint majomtól származott és annak természetét nem tagadhatja el, igen sokan utánozva használták azt. — Siadevich Já­nos pécsvárosi kormánypárti jelölt noha tudtunkra a majom természetből reá talán a legkevesebb ragadt, még is az igen szép programm­beszédében tizenkétszer hasz­nálta. Ki tagadhatná, hogy szerelmes Sen­­nyey kontempláczióiba és azoknak humilli­­­­mus addictussa? — Póruljárt egy nagybefolyásu hiva­tal főnök a korteskedés­e napjaiban Pécsett. — Széchényi-téren találkozva két válasz­tóval méltó haragjának adott kifejezést a miatt, hogy a dunagőzhajózási társulat bá­nyavállalatánál alkalmazott szavazók fe­lét valaki a függetlenségi párthoz elkapa­­czitálta. — Ki is jelentette, hogy azonnal elmegy a társasági bányaigazgatóhoz a végett, hogy ez a srófokat keményebben megszorítsa és alárendeltjeit jobban megrendszabályozza.­­ Azonban a két választó úr történetesen nem volt kor­mánypárti már, hanem hozzánk csatlako­zott­, de el sem mulasztották a nagyságos úrnak egy rögtönzött lec­két adni a vá­lasztási szabadságról és a hivatalos presz­­szió gyalázatosságáról. — Váljék egészsé­gére. — Földrengés. Szerdán éjjel tíz óra husz perczkor halk moraj kíséretében két erős lökésszerű rázkódás volt észlelhető vá­rosunk­b­an. Az első rázkódás mintegy kat másodperczig tartott, a második rázkódás már valamive­l erősebben nyilvánult s néhány másodpercc­el hosszabb tartamú is volt. Vá­rosunk lakosságának nagy része már mély álomban nyugodván,­­ nem igen sokan vették észre a földrengést. Mindazonáltal több helyeken, különösen a fő- és kis­ téren, a lakókat elhagyván, kisebb-nagyobb csopor­tot képezett a rémületbe esett közönség. Nagy volt az ijedelem, kiki emlékezetében önkéntelenül fölmerült a közel­múlt zágrábi földrengés borzasztó képe. — Tűz. Csütörtök hajnalán tüzet je­leztek az őrtoronyban, pár pillanat alatt a város különböző helyein megkordultak a vész­­harangok. A város lakossága felrezzenve édes álmából, nagy ijedelembe esett, miután a város csaknem minden harangja erősen kongott, azt következtetve, hogy nagyon nagy tűznek kell lenni. Azonban csak a szigeti or­szágúton fe­kvő „Zöldfa“-korcsma pajtája égett. Hosszas fáradság után sikerült az emésztő lángoknak gátat vetni. Állítólag szántszándékos gyújtás következtében támadt a tűzveszély. — Nagy záporeső. Tegnap délben erős dörgés és villámlással megeredtek az ég csapjai, szinte oszlopokban szakadt a zá­por, mintha csak egy második vízözön akart volna bekövetkezni. Délután négy órakor megszűnt a borzasztó esőszakadás. A pusztítások rendkívüliek. A Klimó-utczá­­ban a kövezetet teljesen felszaggatta a a Mecsekről lerohanó ár s még számos­­ utczában merültek fel efféle rombolások. A mint halljuk Ráczvároson házak omlottak össze s a mi még borzasztóbb két gyer­mek tűnt el a hömpölygő hullámokkal. —• A szőlőkben is rengeteg kár esett, pedig most állanak a legszebb virágzásban. —_ A közkutak némelyikénél érezheti vízhiány iránti sűrű panaszok a városi mér­­nökséget nem hozzák ki stoikus nyugal­mából, de más oldalról vesszük azon érte­sítést, hogy a felső kutaknál a nagy vízbőség mellett is a végpontokon alkalmazott vé­konyabb és már mészberakódvá­­nyai is meg­­szűkült vezetéki csövek nem képesek a kí­vánt vízmennyiséget a kellő pontokra vezetni, mihez járulnak a sűrűen engedélyezett magánvízvezetékek, melyekre a csövek le­rakásánál nem számítottak annak ide­jén.­­ De a legnagyobb hiba tudósítónk szerint ott van különösen a Ferencziek­ tem­­ploma előtti kútnál, hogy ugyan csak a Ferencziek-utczában lévő két házbeli magán vízvezetéket Zsilla volt városi főmérnök víztartály nélkül készítette el és azonkívül a vízcsöveket ott sokkal magasabbra helyezte, mint kellett volna ha tehát e há­zakban mosnak, vagy a kertben öntöznek és a csapot kedvük szerint nyitva hagyják a közkutba nem jutt egy csepp viz se.­­­­Lám elvben és minden magánvízvezetéki engedélyben benne van, hogy csak a köz­­kutaknál felesleges vízre terjed az ki, — a gyakorlatban azonban legnagyobb részt az ellenkezőt eszközölte a városi mér­nökség. — A magán vízvezetékek után jön még csak a nagy közönség és ez kapja meg a fölöst, — vagy ha nem marad, akkor semmit. — A tenneblirkre figyel­meztetve, a városi főmérnök urat felhívjuk, hogy tegye meg kötelességét és jelentse be e visszás állapotot haladék nélkül or­voslás végett a tanácsnak. — Éjjeli kaland. Szerdán éjjel éj­fél után........... I . .e joghallgató a „­Ja­sino“ estélyéről két hölgyet kisért haza. A „boldog szép álmokat“ elrebegése ut°"n édes önérzettel, angyalokról ábrán­dozva, amint visszatérve a sarokra jutott, hol az Anna-utcza keresztezi a Mór utczát, bor­ízű hangon megereszetett „fogd meg!“ tol­vajkommandó ütötte meg a fülét s pár pilla­nat alatt két riherongy suhancz markolá­­szott a nyaka körül Fiatal emberünk nagy ijedelmében izmos kapukujcsát előrántva, kétségbeesett harczott vívott a két duhaj­jal. A neszre nesz támadt s az utonállók megröppenve kereket oldottak. Fiatal em­berünk pedig él és is uralkodik (már t. i. a hölgy világban.) — A péc­si zeneegylet zeneiskolája jövő kedden, vagyis junius 28 án d. u. 3 órakor nyilvános vizsgálatot tart az egyhti teremben (Széchényi-tér Ortzen-féle ház­­ban.) Ezen zeneiskola eddig két osztályban a hegedűjátékot és egy osztályban az éneket taníttatta. Óhajtandó volna, ha ezen vizsgálaton, melylyel a zeneegyleti zeneis­kola tanítványainak előhaladásával bizo­nyítékát akarja adni annak, hogy kitűzött czéljának már ezen rövid idő alatt is megfelelően működött, hallgatóságul nem­csak az érdekelt szülők, hanem a közönség köréből is, minél számosabban vennének részt. —: A pécsi zeneegylet hétfőn, június 27-én tartja pártoló tagjai számára ren­dezni szokott hangversenyét a Scholcz-féle sörcsarnokban. — Halálozás. — Petz Ferencz ko­rábban volt pécsi építőmester június 23- án hunyt el hosszabb betegség után elte 41-ik évében. — Temetése ma délután 6 órakor lesz a ferencziek­ utcza 14. számú házból. — Nyugodjék békével ! — Öngyilkossági kísérlet. Plesch Kálmán helybeli koresiák­os, mintegy hatvan éves ember öngyilkossági szán­dékból ereit várta fel. Csakhamar észrevé­­tetett, és kórházba szállíttatott. Életéhez semmi remény. — Az öngyilkosság eszméje már régóta fészkelt agyában, mert mint nekünk mondják, ez­előtt mintegy öt évvel, ötven pengőt igért egy orvosnak, hogy rendeljen neki mérget. Valóban szánalomra méltó. — Baromias cselekedet. A múlt na­pok egyik kora reggelén egy napszámos féle embert fogtak be, ki a nem­régiben városunkban kivégzett Décsi huszár rabló­­gyilkos hulláját kiásta a temetőárokból és ruhájától megfosztva testéből darabokat szelt le, különösen szivét vette ki és ujjait szedte le, babonás czélokra használandó azokat. — Egy becses vállalatra sietünk felhívni olvasóink figyelmét, mely most indult meg Ráth Mór kiadásában a legne­vesebb Írók műveihez juttat igen szép és igen olcsó kiadásban. A vállalat czíme: „A magyar nemzet családi könyvtára.“ Ráth Mór negyedszázados, valóban buzgó kiadói tevékenységének folyamán a legje­lesebb magyar és külföldi írók műveinek kiadási jogát megszerezte. E műveket fogja a Családi Könyvtár olcsó áron, ízléses csi­nos kiadásban a közönség rendelkezésére bocsátani. A kiadó csak azon műveket vette föl a vállalat keretébe, melyek meg­szerzésével a műveit magyar családok olyan könyvtár birtokába jutnak, a­mely minden tagjának nemesítő olvasmányt nyújt s elévülhetlen értékű marad. Arany János, Csengery Antal, Eötvös József báró, Hor­váth Mihály, Jókai Mór, Jósika Miklós, Ipolyi Arnold, Kazinczy, Kölcsey, Petőfi Sándor, Salamon Ferencz, Szalay László, Szemere Bertalan, Toldy Ferencz, Tóth Kálmán, Tompa Mihály és Vörösmarty fogják a gyűjteményben a magyar eredeti műveket képviselni. A külföldi klassziku­sok közül ott találjuk Boz Dickens, Dis­raeli, Cervantes, Feuillet, Göthe, Hugó Viktor, Laboulaye, Macaulay, Manzoni, Prescott, Sand Georg, Scott Walter, Shakes­peare, Thackeray, Thiers stb. nevét. A vállalatot Eötvös József báró nagyhídi társadalmi regénye „A falu jegyzője“ nyitja meg. A hat évre terjedő első füzet ára, igen díszes kiállításban csak 40 kr. s­ hí­­venként két füzet fog megjelenni. — Beküldetett. Sok bizonyíték fekszk előttünk, melyek a valódi rheuma ellen ható és vértisztitó Wilhelm Ferencz gyógy­­szerész Neunkirchnben (alsó auszt.) fél­ theának gyógyerejéről tanúskodnak s az ol­­vasónak tájékozásul szolgálnék, dr. egy nyilvános gyűlésen ezzen szerről kö­­vetkezőleg nyilatkozott: „A Wilhelm-féle vértisztító tdea megérdemli a nép javán szolgáló gyógyszer elnevezést, mert ez a gyógyszernek szerencsés hatásáról,a reh­­um­a és kötvény bajoknak­ alkalmazásául évenként több ezer bizonyíték szól, gyógy­­szer melynek használata által nem csak­ a gazdagok, hanem a szegények is menek­­vést és bizoyos segélyt várnak, gyógyszer melyet a legtekintélyesebb orvosok tapasz­­talatból ajánlanak Dr. Röder „Medicinischen Wochenschrift“ czimű lapban (1871.) így nyilatkozik: A Wilhelm féle vértisztító­the az orvosi szabályok szerint igen si­­került keveréke az ilynemű növényanya­­goknak, melyek részletes hatást gyakorol­­nak a bőr tiszta alakjára,­­ melyeken a megszakított és beszüntetett összhang foly­­tán a villanyozás és légkör által a bőr kö­­zött fájdalmat idéznek elő, mely sokszor elviselhetetlenségig fokozódik. Dr. Oppel­­czer udvari tanácsos és tanár a klinikán egy köszvényes beteg ágyánál igy nyilat­kozott: A Wilhelm féle vértisztitó bhea közelebbi megfigyelést érdemel, mert sók beteg kinek kérésére ennek használati megengedtetek, hatását igen dicséri.­­ Ara egy forint o. é. Pécsett egyedül s va­lódi minőségben kapható Sipőcz István gyógyszerésznél és Cserta J. nél. Irodalom. —Az „ Ország- Világ“ legújabb száma a következő érdekes tartalommal je­lent meg: A Tótpál néniek malmai, Tol­nai Lajostól. — Éji kaland. — A puszták Lear királya, elbeszélés Turgenyeff Iván­­tól. — Madáridyll (költemény.) — A ta­vasz tündére (költemény.) — Levelek az amerikai emigráczióból, Nagy Gyulától.­­ Sokat eszünk, dr. Szathmári Imrétől. — Verespatak és a Detonáta. Porzsolt Jenő­től. — A búvár. — Menyaszon­y (Regény) Beöthy Lászlótól. — Bogarassy Bálint bácsi. Költemény. — A fővárosi kivilágítás. — Tuniszi képek. — Új szerkezetű retesz, kettős ajtókra. — Imogen és Jachimo. Sh­akespeare „Cymbeline“-jéből. — A gyermekszínházban. — Irodalom. — Zene. — Színház. — Divat. — Gyászrovat.­­ Sport. — Találmányok. — Régészet. — Utazások. — Rejtvények. — A füzetben sok kép van. N­árlap. A „Pesti Hírlap'' tolt szerkeszti,­­­sége „Budapesti Hírlap“ cim alatt uj­ra indított m­a Budapesten, melyet jeles irodaing­erák szerkesztenek. A lap igen változatos és ér­dekes, iránya pártonkivüli szabadelvi). Ára egén évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr Az előfizetések a kiadóhivatalhoz Budapest, zsi­­bóros utcza 7. szám intézendők. Elemi tanügy. Közszeretet­ és tiszteletben álló me­gyés püspökünk a tanítói tanácskozmányok megtartására vonatkozólag körlevelet adott ki, melynek tartalma a múlt évben kitű­zött tanügyi tételek feletti tansfelügyelőségi terjedelmes bírálat kihagyásával következő: 1080 _ 1881 A tanítói tanácskozmányok megtartá­sát, nem csak a régi, de az újabb egy­házi és polgári rendeletek is különösen sürgetve ajánlják, kötelezve a tanítókat, hogy minden kerületben évenként tanács­­kozmányokra egybegyűljenek, melyek al­­­kalmat nyújtanak az évek során szerzett tapasztalatok kölcsönös közlésére; a mun­kásság szellemének előmozdítására; a tan­téren felmerült újabb ismeretek közlésére; a tanításban követendő egyöntetű eljárás elsajátítására; a felsőbb ujabb rendeletek megismertetésére. A törvény e czélja már eléggé mu­tatja, eléggé tünteti fel az ily tanácskoz­mányok hasznát s éppen azért szükséges­ségét is. Az egyházmegyei tanfelügyelő úrnak alább közölt bírálatából, melyet­ az egyes kerületekben megtartott tanítói tanácskoz­mányok eredménye, különösen a tanítók által kidolgozott tételek felett hozzám be­adott, míg egyrészről örömöt mentettem egyesek szorgalma­s igyekezetéből, más­részt sajnálattal tapasztaltam több kerü­letnek hideg közönyöss­égét a tanitói ta­­mioko.Hiányok megtartása iránt, mert, mint alább láthatók, több kerületben azok nem is tartattak meg s a dolgozatok nem küldettek be. Nem mulaszthatom el azért főképen felhívni a kerületi esperes urak figyelmét s buzgalmát a tanügy előmozdításának e hathatós forrására, mely a tanítói tanács­kozmányok buzgó támogatásából fakad; kérve, intve őket, miszerint mind maguk részéről semmit se mulaszszanak el, hogy e tanácskozmányok rendesen megtartassa­nak a nyári szünidőben; mind a tanítókat is serkentség, kötelezzék e tanácskoznoá­­nyokban való buzgó részvételre, s az azokra kitüzetni szokott tanügyi tételek lelkiismeretes kidolgozására. A bíráló­bizottság ítélete szerint, a fentebbi dolgozatokból kitűnt: Brusch Alajos daróczhalmi és Kremmer Károly hildi tanító dolgozata, kiknek odaitéltetett az általam a legjobb két dolgozatra jutás­­mal felajánlott 50—50 frt.

Next