Pécsi Figyelő, 1881 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1881-09-17 / 38. szám
Stsc- év folyetnap.. Pécs, 1881. szeptember 17-én. 3S-13s sz . 00CL. X Előfizetési dij: Postán sígy Pécsett házhoz keldve: e gisz évre 5 frt, lilérre 2 frt 50 tr negyed évre 1 trt 50 kr. Egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szombaton ggyes számok kaphatók Weicieger N. könyvkor. (Széchényi-tér.) PÉCSI FIGYELŐ. A laj szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városház épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utcza (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. Szerkesztői Iroda : Ferencziek utczája 22. sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hirdetések ára: I Egy öt hasábos petit sor egyszeri ] megjelenéséért 6 kr., 3-szori 5 kr., £ 10-szerértikr. hetesül.— Minden kij hirdetés után 30 kr. bélyegdij Üzertendő. A nyilttér 1 petit sora 10 kr. I A hirdetési dij előre szetendő. 2£iacdó hivatal: Böhm C. F. ügynöki irodájában. Ferencziek templomának átellenében. A két császár találkája. Bármi nagy apparátussal esett is Ö meg a fehér czár és Európa legifjabb s egyúttal legvénebb császárjának találkozása Danczig előtt, mégis legmélyebb titokban tartották azt, amig csak egy danczigi lap el nem árulta, ekkor pedig a félhivatalos tollak siettek meghazudtolni a teljes mértékben való hírt. A való hír közlőjét a danczigi lapot az igazság közlése miatt megrendszabályozzák, az igazság cáfolóit a hazug félhivatalosokat pedig alkalmasint megdicsérik és megjutalmazzák. Volt is oka a két császárnak utalásuk és találkozásuk titokban tartásra, mert „szeretett népeik“ nem éppen nagyon mutatkoznak hálásoknak az atyai uralkodás irányában — golyó és dynamittel fizetvén az „atyai szeretetért,a mikkel elhalmoztatnak. Volt reá ok azért is, hogy megessék a találka rögtönözve a nélkül, hogy a harmadik császárnak, ki éppen ez időben leghívebb népe közt mozog és tanulmányoztatja egy északról betörő ellenség elleni védelmet, — távolléte feltűnővé ne legyen, mert csak azért nem jöhetett el, mivel a nagy hadgyakorlat előre megszabott programját már meg nem változtathatta. — így akarják ezt bizonyos oldalról elhitetni, tehát szellemileg ott volt a harmadik császár is és a három csánárezivétség ismét megvan. A londoni „Standard“ e találkozásra vonatkozólag a következőleg nyilatkozik: „Bizonyos, hogyha a pzár és a német császár politikai ügyről értekeztek, úgy tanácskozásuk eredményét azonnal köztik a bécsi udvarral. A Bismarck herczeg gyakran feltűnően gyorsan változtatja barátságát, de csak akkor, ha oka van a barátra gyanakodni, vagy ha a barát vonakodik úgy gondolkodni és érezni, mint * 8. De ő nem az az ember, ki igazi barátai iránt nem volna elég leyális és udvarias. Ő vagy teljesen, vagy épen nem bízik az emberekben. S így nincs ok arra, hogy a német császár és az orosz czár találkozása folytán a Németország és Ausztria-Magyarország közt fennálló viszony meglazulására gondoljunk.“ Megengedjük, hogy a két császár tanácskozásuk eredményét közölni fogják a bécsi udvarral, de csak azon pontig, ameddig az közölhető lesz. ” Azt is elhisszük, a mi fennebb Biszmarckról írva van, de hogy ő a kettős monarchiának valaha igazi barátja lett volna s viszont, hogy soha sem lett volna oka Ausztria-Magyarország barátságára gyanakodni,s azt már nem hisszük, s igy azt sem, hogy a két császár találka igazi czélját Bécsben bizalmasan tudassák. A nagy feltűnést okozott oroszporosz egészen indokolatlan viszály és orosz ellenséges tüntetések idejében írtunk e tárgyban kifejezést adva az akkor is paradoxonnak látszó nézetnek, hogy az egyéb semmi sem volt áltatásnál. —■ Az akkori tervek keresztül vitelére a csillagzatok nem voltak kedvezők, el kellett azokat halasztani, azután fel is hagyni velük, hogy más alakban most ismét feltűnhessenek. Mi most is azon nézeten vagyunk, hogy a két császár rendeződésének éle ismét Ausztria-Magyarország ellen van intézve és hogy ez csak addig fog takarva maradni, míg újonnan szervezett nagy hadiereje olykép lesz elfoglalva a keleten és délen, hogy az alkalmas idő bekövetkezett a felosztásra és zsákmányolására. Hogy várjon ismét valami más nem várt esemény nem változtatja-e meg e terveket, az majd megválik, de annyi bizonyos, hogy amint még most a pangermanismus a panszlavizmussal nem áll ellenséges lábon, sőt közös érdekükben van ennek a még hiányzó osztrák-német, — annak a lengyel-ruthen tartományokat elfoglalni, — éppen úgy Bécsben most sem mondtak még le a német császári koronáról, melyet erősen őriznek a kincstárban. — Őszinte barátság és szövetségről a három császár között tehát szó sem lehet és a két császár közt is csak addig, mig a harmadiknak birtokain meg nem osztozkodnak. f i i e i a: Úgy a mint álmodtam . .. Úgy a mint álmodtam, nem teljesült semmi, S mit átéltem, abból nem szó senki álmot. Egy rejtett, mély bánat, mely után pihenni Fogok talán egykor — ez mind a mit várok. Álmodtam, s álmodok , ébredek szünetlen, Nem látom czélomat, sem czélját másoknak ; Valami nagy nyomor ül a világrenden, Hol a Fény s Erő is szebb álarczot hordnak. Nem a koldust nézem: rongyán mint igazgat, Nem a nyomorékot, mint emeli tagját, De a gazdádot, ki sohasem elég gazdag, És a hőst, ki csügged, bármint magasztalják. Mosolyban, örömben, kedvben, igazságban Sem látok egyebet titkolt, mély bánatnál; Ez szól szántóvetők ömlengő dalában . . . Oh, de jaj! ha erre írt adni akarnál. Nincsen erre, oh nincs enyhület, se balzsam, Csupán a jóság, mely az Istentől árad, Istentől, ki jó és bölcs, s ki ott a magasban Látja, hogy maga is egy nagy, örök bánat. — S mi szól-e bánatban? mi szól a nyomorban? A múlandóságnak örökbús regéje . S óh, én e regéből még is azt tanultam, Hogy csak a jóságnak nincsen soha vége! Benedek Aladár: Hová, hová . . . Hová, hová piczi fecske ? „Költözködöm délkeletre!“ Ne menj, ne menj maradj még, Hisz oly langyos még a lég. Hová, hová hangos daru ? „El, el, mert itt oly szomorú!“ Menj hát, csak menj oda el, Hol vidámság kaczag fel. Hová, hová gólya madár ? „Oda, hol rám kikelet vár!“ Hej bár én is szánhatnék, Én is veled szállanék. Fecske, daru, gólya madár Messze, messze, messze száll már. Óh! és engem itt talál A hervadás, a halál. Várady Ferenci. A horvát választások a tartománygyűlésre az első két napi eredmény szerint arra engednek következtetni, hogy az ellenzék összesen csak egyharmad részét nyeri a szavazatoknak, míg a kormánypárt kétharmad résszel nagy többségben lesz. A nagymértékű izgatások tehát nem értek ezért és a deákóvári püspöknek s káptalannak nagymérvű agitácziója és alárendeltjeikre gyakorolt nyomás is csúfosan felsült. A házasságról. (Csevegés.) — Jó reggelt, Gyula! Bel furcsa vagy: ragyog az arczod, mintha damaskusi rózsavízben fürdenél.— Még annál is különbet teszek ... . házasodom. — Hány éves vagy? — Huszonnégy . . . leszek. — Ilyen fiatal és máris.......... — Ej! — Fogadd részvétemet! ... Én csodálkozó szemekkel nézek utána, ő pedig fütyörészve megy tovább az utczán. Másnap fölmegyek Alice asszony páholyába. Szívesen fogad, de látszik az arczán, hogy szánalmat érez, valahányszor rám tekint. — Kedves barátom, ön nagy ostobaságot készül elkövetni. — Igazán ? — Igen! Tűzhelyét gyémántkővel akarja megvilágítani. Ez legalább is naivság. — Micsoda gyémántkővel? — Ah, mily gyermek ön még! Hát fogalma sincs önnek arról, hogy a gyémánt, bár mily vakító, a legszerényebb faggyúgyertyával se képes versenyezni? — Nem értem asszonyom. — Szegény fiú! Nem is sejti, hogy a nő csak ékszer............. Futottam, menekültem. Otthon levelet vártak. — Szerencsétlen ! Megbocsát-e neked az Isten, mert nem tudod,mit cselekszel? — Kár érted, czimbora! Vége a víg életnek, örökre! — Szegény elkárhozott! — Ártatlan áldozat! — Édes Gyulám, ne rohanj a saját vesztedbe! Ábrándos, ideális lélek vagy! Sokat álmodol, keveset élsz. De álmaidat a képzelődés életté varázsolja. S te boldog vagy e csalódásban. Mi lesz azonban veled akkor, ha majd a csalódást nem az álom szüli, hanem az élet? Gyorsan speregnek az évek s nem térnek vissza soha többé. Az öröm és a bánat olyan, mint a nap és az árnyék. Az öröm napja gyorsan leszáll, de a bánat árnyéka sokáig kisér. Fáj rágondolnira, mily keserű lesz a kiocsudás! Emlékezel mikor csalogatott a mező őszi „délibábja“ ? Verőfényes napokon a rét hullámzó ezüst tengernek látszott. Ujjongva futottál oda s kiabáltál: a délibáb! S emlékszel mi volt? Vékony szövetű ökörnyál! Behálózta ruhádat s félnapig zúgolódva kefélted, és ujjaiddal csipkedted, mig megszabadultál tőle. A franczia azt mondja , szakasztott , ilyen a mariage. Aminek magyarul házasság a neve, de szójátékkal unalmas kártyajátékokat is jelent.............De hát csakugyan oly szánandó teremtés vagyok, hogy senki mellettem el nem mehet szomorú sóhajtás, részvétteljes gúny, mosoly nélkül? Minő bűbát vert meg oly vaksággal, hogy minden ember látja szerencsétlenségemet, csak magam nem látom? Azt mondják, hogy esztelenség, amit a fejembe vettem. De hát mi az esztelenség? A szerelem. Ez mindnyájunkkal közös. Bűnöm csak az lehet, hogy jobban szeretek mint mások. A házasság? De hiszen a szerelem üres frázis a házasság fogalma nélkül. S ha a fogalomhoz fűzött gyönyörökért epedünk, miért ne kivánhatnók a házasságot magát ? Bolyongtam az erdőben. A százados rengeteg isteni csöndjében, egy tiszta érzés, egy tiszta hang rezdült meg a szivem mélyén és megnyugtatott. Aztán bolyongtam az emberek között. Dúlt arczok, tolakodtak elém. Az élet legiszonyúbb képe. Erkölcsi bukás, koldusbot, kétségbeesés, penészes börtön, vértől csepegő gyilok, nyomor és őrület .... Mind, mind azt hangoztatta: méreg az oltár előtti eskü!... A nő csak addig szeret, mig leány; ha asszony lesz, már nem szeret, csak szeretteti magát .... Mi a nő egyetlen vágya? A szerelem? a boldogság ? boldogítás ? gyermek ?... Nem! .... A fejkötő! .... A nőnek a házasság pipereasztal.... A nő mig leány, a szivébe néz s ott kedvesét látja; mihelyt asszony, a tükörbe néz, s ott csak önmagát látja .... A szerelmes asszony a legdrágább__ Feleségednek félesztendeig férje vagy... aztán ruhaszállitója .... Az asszony, ha szerény s takarékos .... meg csal, ha meg nem csal akkor tönkre tesz .... A házasulandó fiatal embert legszívesebben üdvözli a — divatkereskedő .... Miért sir minden menyasszony az oltár előtt? Azért hogy azután —nevethessen . . . . .... És ez igy tart után útfélén. Legjobb barátim üldöznek bölcs mondásaikkal. — Jól meggondold, mielőtt esküt teszel! Az asszony . . . adósság . . . . Istenem, Istenem! Ennyi tanácsadó között nincs egy is aki azt kérdené: szereted a leányt, a kit feleségül veszel? s szeret-e ő téged? Ha szereted és ő is szeret, üdvözültök .... Hát igazán oly roszak, oly veszedelmesek volnának a szerelmes lányok? Hát A fiumei kérdés közeli megoldása ismét kétségessé kezd válni. Mint jelentik a miniszterelnök már megijedt attól a gondolattól, hogy a fiumei ügy magyar szellemű rendezése megfosztaná őt a horvát képviselők támogatásától és most mindenkép azon van, hogy a status quot fentartsa és a megoldást ad graecas calendas elhalassza. Reméljük, hogy az országgyűlés nem fogja megengedni, hogy a kormány még ily nagy fontosságú kérdéseket is pártérdekeknek rendelje alá, és azok szerint oldja meg. Külföldi hírek. A hét eseményei közt előtérben áll a német császár találkozása a czárral, mely tekintve, hogy mindkét uralkodó fél a merényletektől, az utolsó napokig titokban tartatott, s midőn már elárulva lett, akkor is úgy intéztetett, hogy a feltételezett merénylők a találkozás helye és ideje felöl teljes bizonytalanságban maradjanak. A találkozás szept. 9-én esett meg délben és pedig Danczig közelében hajón; a német császár kíséretében volt a koronaörökös, a meklenburg-schwerini nagyherczeg és Biszmark herczeg, az orosz czárt Giers államtanácsos, a külügyek ez idő szerinti vezetője kisérte a többek közt. A két császár maguk közt, Biszmark Giers-sel hosszabb ideig tanácskoztak, a czár Biszmark herczeggel is huzamosan beszélt, a porosz „Hohenzollern“ hajón volt a reggeli, és azután Danczig városában az „Artusho”-bari estve az ebéd, melynek végeztével a czár sietve megint hajójára szállt, a császár pedig szinte vasúton elutazott. Biszmark herczeg Zaburov orosz nagykövettel a találkozás után hazautazott Varzinba, ott egész nyugalommal főzik az új szövetség tervét. Most pedig egy másik császártalálkozást emlegetnek, mely minket érdekel legközelebb t. i. a czárnak Ferencz József császár-királlyal való öszszejövetelét, mely tekintettel a czárnak éppen nem bátorságos helyzetére természetesen a hely és időre nézve titokban fog tartatni. — Az olasz király utazásáról egyszerre elhallgattak a kombinácziók. Az északafrikai franczia gyarmatokba most sietve szállítják a katonai erősítéseket, hogy a lázadók ellen komolyan megindíthassák az akciót, miután ez a nagy hőség elmúltával lehetővé lett, míg itt igen sok baj akad még más oldalon Egyptomban újabb keletkezett, mert a katonaság fellázadt a miatt, hogy nagy részét elbocsájtani akarták, az ezredesek a mozgalom élére állottak 4000 ember 30 ágyúval körülvette a khedive kairói palotáját kényszerítvén öt kormányának elbocsátására. Minthogy e kormány az európai hatalmak érdekeit figyelembe vette, a megszállást és a lázadás megfékezését találnák helyén levőnek, de az angol-franczia, úgy a török csapatokkal a megszállás egyaránt veszélyes esélyeket hord méhében, minek következtében aligha fognak hamarjában megállapodni a teendők iránt. Egyelőre hadihiatokat küldenek az egyiptomi partokhoz és a khedive Kairóból Alexandriába teszi át lakhelyét ha t. i. a lázadók megengedik. Politika és nemzetgazdászat. — Megírtuk a múlt hetekben vezérczikkünk sorozatában, hogy a mi közösügyes alkotmányunknak más biztosítéka nincs — a király esküjénél. Egy közösügyes — de érzülete szerint csupa osztrák százados közhelyen — korcsmában pajtásai társaságában koczkáztatta azon felségsértő állítást, hogy a király esküje, mivel politikai eskü, nem kötelezi és feltételezte a lehetőséget, hogy a császár parancsára a katonatisznek lövetni kell a magyarokra. Jegyezzük meg jól, nem arról volt szó, hogy lázadókra lövessenek-e, hanem általában magyarokra, kik alatt tehát mást, mint alkotmányunk fentartását és megőrzését követelő magyar hazafiakat érteni nem is lehet. Az ügy katonai törvényszék elé terjesztetvén ez nem is vette észre, hogy a százados nyilatkozata felségsértő, de úgy találta, hogy egy hadnagy nyilatkozata, „hogy ő nem lövetne a magyarokra“, — esküszegő (eid vergessen) és e miatt a tiszti becsület-bizottsághoz tette át az ügyet, mely egyhangúlag tiszti rangjának elveszítésére ítélte a magyar születésű hadnagyot, a százados felségsértéséről pedig hallgat. Nem épen a századosnak, hanem a katonai bíróságnak és a tiszti becsület bizottságnak magatartása legfényesebb bizonyíték a bekezdésben írt állításunk helyessége mellett, de azt is bizonyítja, hogy a hadsereg tisztikara — legalább túlnyomó részben nem érzi magát hivatva az alkotmány tiszteletére és védelmére. Mi a királyi szó szentségét és a király esküjét többre becsüljük, mint a nagy zászlóesküvel lekötelezett amolyan érzelmű tisztek és bizalommal, várjuk, hogy mind a százados felségsértő nyilatkozata, mind a katonai törvényszék és becsületbizottság eljárása illő megtorlásra találand, ha mindjárt ez nem is lesz tehetetlen kormányunk érdeme, de hát ismét lehet reá eset, midőn nem lesz koronázott királyunk és nem is lesz akkor alkotmányunknak ezen a királyi esküben rejlő egyetlen biztosítéka sem! * — Legyen világosság! — Megboldogult Zöld Marczi bátyánknak tudvalevőleg ez volt az irányeszméje, jó hogy elköl tűzött e közös ügyes siralom völgyéből legalább nem érte meg, hogy a világosságot a kegyes Phöbus-nak ez egyedüli ingyen ajándékát is megadóztatják. — Ezentúl a világosságért is fizetni kell, mert hires Szapáry Gyula gróf ez időszerint m. kir. pénzügyminiszter a lapok egyhangú közlései szerint a deficzit tátongó Örvényét ablak adóval akarja betömni és ez igen jövedelmező lesz az építészeknek vagy negyven év óta állandó azon mániájával szemben, hogy minél több ablakot alkalmaztak az épületekre, bezzeg ezentúl az építkezők majd körmére koppantanak a tervrajzolónak, ha a legszorosabb kelleténél több ablakot talál oda pingálni! * — Nagy veszedelem fenyegeti Pécs városát, Szapáry gróf pénzügyminiszter az ablakadóhoz még korcsmaadót is tervez és nem kétkedünk arról, hogy törvény is lesz a tervből. — Megvan ugyan busásan adóztatva fogyaztási adóval a pálinka, bor és sör, regale fejében nagy bor vagy pedig akcziza is jár ezenfelül, azután még ott van az üzlet utáni, kereseti- jövedelmi adó és annak pótlékai, iparbejelentési bélyeg zenetartási díjak sat, sat. Azonban mindamellett azt látja a pénzügyminiszter, hogy különösen a pécsvárosi korcsmák több száza arra mutat, hogy ezen jövedelmező üzlet még nincs kellőleg megadóztatva, kell tehát behozni külön korcsmaadót s ezzel a korcsmák számát megritkítani, a népet józanságra, takarékosságra és munkásságra szoktatni, hogy azután jobban elbírhassa a többi adót is. — Egy csapásra több legyet talál a pénzügyminiszter úr, üdvözöljük e téren annál is inkább, mert amit korcsmaadó utján nyer, azt elveszti a jövedelmi adónál, mert a fele korcsma mindenesetre be lesz szüntetve.* — A nagy komondor és kis pincsi. — Nemes felháborodtában az oláh határsértés és henczegések felett a fürtös gróf Andrássy Gyula hasonlatossággal élve azt találta mondani, hogy nem fél a nagy komondor a pincsitől. — A kis pincsi kereskedelmi szerződést kötött a komondorral és ez nagylelkűségében (?) bolond nagy engedményeket tett a pincsinek, miket ez nem igen viszonzott, de a miben engedett is, azzal játsza ki, hogy mint például a borra a szerződésszerű vám mellett még az értéknek 40 százlékját fogyasztási adó czimén veszi meg. — Hogy ez valósággal szerződéssértés, azt csak a topa tagadhatja, a nagy komondornak nem is tetszik az egész, morog is miatta, de nem rázhatja meg érdeme szerint a pincsit, — mert hát osztrák lánczon van! * — Fűszerkereskedök, szatócsok, húsvágók s más élelmi czikk-kereskedök azt az élesen megrovandó szokást hozták be, hogy a cselédeket, kulcsárokat, szakácsokat sat.,kik bevásárlással szoktak megbízva lenni, kissebb nagyobb újév , de évközi ajándékokkal vesztegetik és magukhoz szoktatják, ami természetesen mindig a gazda rovására esik, mert ha nem is az árakban, a mértékben és minőségben kell, hogy ez ajándékok értéke fedezve legyen s minthogy az ekképi vesztegetést kevés kivétellel mindnyájan űzik, az abból képzelt haszon semmivé lesz.— A