Pécsi Figyelő, 1881 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1881-04-09 / 15. szám

­ az általános jövedelmi pótadót és a községi pótlékot, melytől az előbb említett biztos jövedelem kegyesen felmentve van.­­ Még nagyobb az aránytalanság a kissebb jöve­delmeknél, így a 600 frtos tisztviselő fizet 7 frtot, a 600 frtos jövedelmű iparos 60 frtot. Hol van itt az arány és igazság, hisz a törvény igazságtalansága adja meg éppen az impulzust a jövedelem eltagadá­­sára, ezt kár volt kifelejteni az elmélke­désből. Második czikkében Perczel úr a takaré­kosságot ajánlja, kivált helytelenü­l, hogy nálunk a pénzügyi igazgatás 16—17°/0-ba kerül, míg másutt 6—8°/0-ba. Egyetértünk vele, azonban ez nem lehet máskép ott, hol 3 kros leletre és a felszóllalások elintézésére egy fél koncz papírt és arra kellő munkát pazarolnak. — Ezen pedig segíteni kevés ember van teremtve, mert megrögzött a a bürokrácziában azon elv, hogy a munkát szaporítani kell, mindig nagy restancziák­­ban kell fetrengeni, mert csak ez hoz egyfe­lől a sürgető felektől a várt hasznot, más­részről „a munkaerő elégtelensége*" miatt szaporítást és ezzel járó előmenetelt. Mint az önkormányzat híve a megyei munic­ipiumnál kívánja összpontosítani az egész közigazgatást, a­mi azután sokkal olcsóbb lenne, egyúttal kedvezőleg nyilat­kozik Tisza édes gyermekéről a közigazgatási bizottságról, ez ugyan egy kis ellentmon­dás, azonban nem feltűnő, már nagyobba­kat tapasztaltunk. Tagadhatlan, hogy sok egészséges eszme van e két czikkben kifejtve, de mi haszna mindennek, ha a danaidák bordáját meg­tölteni soha sem lehet, pedig a megtöltésre való víz már nagyon veszedelmesen kezd elfogyni. Az ország mindinkább kimerül, a vám és pénzügyközösség, az államadósságnak külföldre vándorló kamatai, a közös had­seregnek legnagyobb részt Ausztria ipará­nak jövedelmező költségei évről évre sze­gényebbé teszi hazánkat, a fekvő birtok a nagy adósságok miatt értéktelenné válik, a külföldi tőke befektetésére alkalmatlanná. Kárba veszett munka tehát minden ujjabb pénzügyi reform, Perczel úrnak is jobb volna visszatérni amaz az üröghi válasz­tást megelőző program­jára. Végre úgy látszik a fővárosi ügyvédek is megsokallották a Tiszakabinetnek gazdál­kodását legalább az őket legközelebb érő igazságügyben. Múlt vasárnap tarta meg a független­ségi párt Pest belvárosában is szervezkedő gyűlését, a párt már e pecsovics fészekben is nevezetes előhaladást tett.­­ Egyszáz­ötven választó már aláírta a párthoz tarto­­zandóságát, a szervezkedő gyűlésen három­száznál többen vettek részt, a párt elnöke lett Irányi Dániel, a száztagú végrehajtó bizottságba harmincznál több ügyvéd lett beválasztva. — Képviselőjelöltül valószí­nűleg Brázay Kálmán nagykereskedőt tű­zik ki, így van helyesen. — Hasztalan óbó­­gatnak az ügyvédek a­ kamarák felterjesz­téseiben, se hideg, se meleg szaklapokban és ilynemű tabarékos közlönyökben, csak a­ függetlenségi párt az, a­melyen az ellen­séges kormánynak megadhatják a consilium abeundit, a­mit már rég kiérdemelt ma­gának. * _ „Halál az árulókra, kik a czukorra, kávéra és sörre a fogyasztási adót megsza­vazták“. — Ilytartalmu falragaszok voltak e napokban Zágráb utczasarkain olvasha­tók. — A rendőrség már elfogta a----------­falragaszokat — Egyéb bajuk a horvát testvérekének nincs. — Boldog emberek kezet foghatnak az olaszokkal, minél több­ször elcsépelik, annál jobban gyarapodik országuk területe, hatalma, jóléte és sza­badsága. Senki se tud felőle — felelék amazok. Már mindenkitől kérdeztük, de senki se tudja megmondani. És a baba? Eltűnt!­­ — Azt hiszem, mond Nina, hogy valami bűvész űz velünk játékot. Vájjon Corvin Nina vagyok-e én, vagy vén bűvésznő mankómódra náddal fegyverkezve ? Vájjon a new-yorki bazárban, vagy varázsvölgyben szép tó partján vagyunk-e? Miközben a kis csintalan megragadó kedvességgel dörzsölé szemeit. —Csakis egy teendőnk van, mondá karjára vevén a csipke és kasmír köteget, Vale ur megnyerte a babát legyen az akár élő, akár élettelen — át kell a nyereményt neki adnunk. E szavak után a főcsarnok felé futott, hová lélekszakadva és az erőködéstől, hogy nevetését elnyomja kipirulva ért meg. A nyerő pedig kezeit zsebeibe mé­­lyesztve környezetre nagyon mullattató ré­mült arczc­al várta a babát. A tömeg, hogy utat adjon Ninának és kövér terhé­nek, szétvállt, ez pedig mielőtt Jakabnak ideje lett volna tiltakozni, vagy csak ma­gához is jönni már karjaiba helyezte a babát. — Hisz ez él! kiáltá az agglegény, midőn kis kövér kéz ragadta meg barkóját. —­ Természetesen — felelt Nina. Nem mondtam-e, hogy felnyitja szemét és be­zárja. Legyen kímélettel iránta mindjárt fogja mondani: papa. — Fogja el kérem, kiábta Jakab rémülő tekintetet vetve maga körül, különben eleresztem a nélkül, hogy leejteni akarnám. Minek nyitja ki a száját­? — Na, na, mondá Corvin. Mit gondol Ön? Ne féljen, hisz’ nincs mitől félnie. Ön megnyerte a nyereményt s hiszem, hogy csak meg­ér 10­ dollárt, a ruha maga többe kerülhetett. — Mondhatom, kisasszony, hogy a tréfa igen sikerült, azonban már hosszú ideig tart. — Mért mondja Ön tréfának, mondá Nina a legkomolyabb arc­c­al. De ne tartsa oly alant a kis angyal fejét. Minthogy a gondviselés Önre bízta ügyelnie kell, hogy meg ne fúljon. Jakabb nem tudta elgondolni, mi bűnt követett el, hogy ő, ki mindig irtózott a gyerekektől, most így meg legyen egygyel büntetve. Nem járt-e példányszerűen a templomba ? Nem tartotta-e hazája törvé­nyeit meg pontosan ! Tartozik-e csak egy patkával is mosónéjának! — Többször álmodtam, gondolá magában, de egész eddig mindig fölébredtem a ka­­tasztróp­a előtt. Ez hosszabb lidércznyo­­más mint a többi volt. Bizonyára maghal­­tam és most a purgatóriumban vagyok. Mit is csinálok, ha elkezd sírni e kicsike? Mi lesz velem? Ily kicsi teremtés minden tekintetben nagy vigyázatot igényel. Kémlő pillantást vetett maga körül, de hiába. Corvint elhittük, hogy asztalán­­ kirakott csecsebecsék ára után tudkozód­­janak; midőn ez ismét Jakabra nézett, látta, hogy az széken ülve selyemkendőjét lebegteti, hogy igy szórakoztassa a csecse­mőt s megakadályozza a sírásban. — Nem hiszem, hogy a leggazdagabb képzelődő tehetség kellemetlenebb helyzetbe juttathatna egy szerencsétlen agglegényt. Mintha megszámlál­atlan gyémántot szórtak volna el, ragyogott a hó a főúton. Clifford János szána keresztül-kasul járva előbb a hold fényénél New­ York utczáit, a szomszéd faluba tért. Az ezüst csenge­­tyűk csilingeltek a fagyos jégben, míg a ke­mény földön a lovak patkói okoztak nagy zajt. Dora, kérdé János mellette ülő nejéhez fordulva, jól megnéztél minden apróságot, melyeket csak a bazárban árultak ? Igen, felelte a kis Dora, ki annyira be volt burkolva köpenyébe, hogy csakis szép szemeit lehetett látni. Minő szépek voltak. De aszt hiszem, hogy mégis csak hasznosabb dolgokat kellett volna árulni. — Már előbb modoztam, hogy nem ta­lálsz ott semmi hasznosat, felelé a férj. — Végre is jól éreztem magam, így tehát mindegy, csak akkor féltem, midőn azon szép asszony mellett hagytad a ki­csikénket. Ha elfelejtettük volna . . . Már maga ennek gondolata is dider­gést okozott az anyának — a bunda elle­nére, mely a hidegtől óv­a. — Diavégre is nem nagy veszélylyel járt volna, felelt a férj ostorával a légben csattantva. — A kis kedves, folytató Clifford asszony lelkesülve. Mily okos volt. Egész éjjel nem sírt. Felemelem főkötőjét s megnézem szép kék szemeit. — Helyzetedben nem ébreszteném fel, viszonzá a férj egy bölcsész nyugalmával. De az asszonyok mindig a rosszabbat cse­lekszik. — Ó hallgas, nem fogom felébreszteni mormogó az anya a jól beburkolt kicsi fölé, kit karjain tartogatott, hajolva. A következő pillanatban rettentőt si­­koltott, úgy, hogy az öreg ló rendetlen ugrást tőn, míg János helyéről szökött föl. — Mi baj van, Dora ? — Gyermekem! kiálta a fiatal nő, János hol van gyermekem? Térdeiben, felelt a férj attól tartván, hogy neje megőrült. — Nem nem, te egy nagy viaszbabát hoztál nekem. Nézd, nézd, miközben remegő karjain felemelte azt, melynek ilyetén hal­gatlása épen semmi elismerésre sem szá­míthatott. Hol van leányom, mit tettél leányommal ? ! Merev szemekkel bámult János s kul­csőit ökleivel dörzsölé azokat az hívén, hogy a hó és holdfény kápráztatják. * Igen mondá miután két ízben is fittyentett, értem már, midőn neked mond­tam, hogy a kicsit, nehogy a tömeg össze­­lökdösse, biztos helyre tettem te sürgettél és kértél, hogy rögtön mennyek érte. Siet­­temben ezen nagy babát hoztam el helyette, hiszen e ruházat úgy hasonlít az övéhez, mint egyik csepviz a másikhoz, könnyen megcsalódhatik az ember. Forduljunk vissza rögtön szakító félbe Dora könyörgő hangon. Ki tudja mi tör­tént a kis kedvessel. Óh János hogy is csalódhattunk ennyire. János ezen mi kifejezés gyengédsége indíttatva, s hogy neje a szerencsétlensé­get melyet egészen az ő nyakába sózhatott volna, megosztja, meghatva szó nélkül for­dult vissza. Az istálló kellemetességeiről ábrándozó szürke elégedetlenül rázta csengőit, azután pedig dicséretesen futott visszafelé. — Ne nyugtalankodjál annyira, szólt János nejéhez, mi baj sem éri a kicsit. — De János ha ... . Nem tudta megkezdett gondolatát be­fejezni. Félóra múltán a zsúfolt s ragyogó salonba értek. Az első, kit Cliffordné észreven, a szerencsétlen Jakab volt, a legsebzőbb reménytelenségben tartogató karjain a ba­bák mintaképét. A gyermek mélyen aludt, csukott ökleit, mintha csak egy-egy gyé­mántot tartana bennök, kulcsolá össze. Az anya örömsikoltással szok­ta a pic­it dobogó keblére. ______________ — Gyermekem, kedves angyalom, kiálta Az öné ezen bebe, kérde Jakab, kit­a hosszas martyrság annyira kedélytelenné ten, hogy holmi földrengés sem indithatott volna meg. Tehát jól sejtettem, hogy csak lesz gazdája. A tisztes János, ki nejét követte meg­fejteni iparkodék a balfogást . . . — Igazán szomorú vagyok, hogy nem hagyhatom önnél ezen kis jószágot — fejező be. — Ók épen ne szomorodjék, felesé Jakab, felsóhajtva, mint ki elviselhetetlen tehertől szabadult meg. Ez ugyan nagyon kedves egy bebe lehet .... de én mégis többre becsülöm a másikat. Én nem szeretem a gyerekeket. — E vallomás megijesztő e hitveseket Clifford asszony irtózva nézett ezen em­berre, ki nem tudja szeretni e kis angyalt. Jakab azonban semmit sem törődött most legalább a felőle táplált véleménnyel. — Vale úr, nem viszi el babáját ? hák­á miss Corvin, ki ez egész jelenetnek, melyet leirtunk, a számoló asztal mellől volt tanúja. Felelet helyett Jakab megvető tekin­tettel nézett a babára, s az asztal alá lökte, így boszut állva megsértett önérzettel távo­zott. Csak midőn az utczára ért adott haragjának szabad folyást: — Nem viszem el a babát! Esküszöm, hogy senki nem lát engem többé a bazár­ban, soha egyre se hallgatok többé e csin­talanok küzöl, soha többé egy jegyet se veszek inkább majommal karjaimon sétálok az engem gúnyoló tömeg közt. Jakab megtartotta fogadását , mint agglegény halt meg. Muszka állapotok Bara­nyában. Márczius 2- án Albrecht főherczeg uradalmi erdejében az erdőkerülők egy csa­pat orvadászokra bukkantak, oly heves vita fejlődött ki közöttük hogy az alvadászra egy lövést intéztek, de eredménytelenül. A gyanú a karancsiakat illeti, ett, így felje­lentetvén, a dárdai járás szolgabirája, Majer Béla úr azon mondhatni nagyon rosz dolgot követte el, hogy pár rosz erkölcsű ember végett az egész községet bünteti, öt rend­őrt küldött a faluba azon utasítással, hogy mindennemű lőfegyvert szedjenek össze. (Mintha nem jobb lett volna a gyanús em­ber­­ befogása.) Felkutattak minden házat, felhánytak ágyat, ládát, kifürkésztek minden zugot, s a talált fegyvereket elvitték. Hogy azt többé vissza nem adják, bizonyítja azon körülmény is hogy most egy éve szintén így gyakorolta hatalmát. Az eset a követ­kező volt: H.­Szőllősről Keskendre vezető útán többed magával kocsizott hazafelé es­tek­ 10 órakor midőn közelébe több fegyver durrant el. Ekkor azt hívé hogy a lövések ő reá voltak irányozva. Beszedetvén Karancs, Albertfalva, Keskesd és H.­Szőllősön min­den adó alá beirt fegyvereket, azokból csak egyet sem adott vissza senkinek is, noha mindjárt megtudta, hogy a lövést ejtő em­berek keskendiek voltak, kik a községi biró parancsa folytán mentek ki a búzaföldekre, hogy onnét az ott tanyázó juhászokat el­riasszák, s a légbe sütögették puskájukat. Ez eset óta mindennapiak Narancson a lopások és rablások, mert a tolvaj biztos benne, hogy a házi­gazdának fegyvere Dárdán őrzi a főszolgabíró úr életét, kinek ilyen eljárá­si szolgáltat alkalmat a lopásra. Egy polgár. Törvényszéki csarnok. Előadott polgári perek: Stipánovitsné szül. Istókovits Márta és társai — Istókovits György özv. szül. Lukács Mária ellen örökösödés iránt. özvegy Hatos Gusztáváé — Goócs Gyula ellen 900 frt iránt. Nasko A. marburgi czég — Trent­chiner J. W. és Strausz K. ellen 440 frt iránt. Wohlschitzky Emil — Wohlschitzky szül. Enyeter Mária ellen — házassági kö­telék felbontása iránt. Előadandó büntető ügyek: 1881. ápril 12. Gerg Konrád — vál­tóhamisítás. — Bénák Zsifka és társai — lopás. Különfélék. — Uj adófelügyelő. A m. kir. pénz­­ügyminiszter, Perczel Kálmán pénzügyi tit­kár és vasmegyei adófelügyelői helyettest Baranyamegye és Pécs sz. kir. város terü­letére kir. adófelügyelővé nevezte ki. (Elődjét minden hivatalos buzgósága és erélye mel­lett is egyszerűen áttették innen Sopronba pénzügyigazgatósági titkárnak, mert nem kös­zönt a zsidónak és — mert Aidinger pol­gármester úrral nem tudott megférni.) — Kitüntetés. A király a pécsi k. pénzügyi igazgatóságnál alkalmazott Keserics Károly első osztályú pénzügyi titkárnak nyugalmaztatása alkalmából hosszas, hű és hasznos szolgálatainak elismeréséül a pénz­ügyi tanácsosi czím­et adományozta. — Szőlészeti vándortanár Maurer Károly úr az előre jelzett nap helyett már tegnap (pénteken) érkezett városunkba s még tegnap Gaál László úr szőlejében műkö­dött, — ma, szombaton reggeli 9 órakor Skoff tanár és azután Sillay József urak szőlejében adja gyakorlati oktatását a met­szésben. — Az 1873. XX. tcz. alapján Ba­­ranyamegye területén foganatosított lóössze­­írás a következő eredményt tünteti elő: összeiratott a pécsi járásban 4502 drb, siklósi járásban 8240 darab, baranyavári járásban 12476 darab, mohácsi járásban 5781 darab, pécsváradi járásban 4099 drb, hegyháti járásban 5261 drb, szentlőrincziben 7743 darab, összesen 48.102 drb. Minthogy a múlt 1880-ik évi összeírás eredménye szerint a megyében találtatott és összelá­tott 48.869 drb, ennélfogva a lólétszám je­lenleg a tavalyi évhez képest 767 drbbal kevesebb lett.­­ A városi képviselő választások múlt vasárnapon a város öt kerületében 848 vá­lasztó részvéte mellett folytak le. — Meg­választottak az 1-ső kerületben: Böhm C. Bódog, — Asztalos József, — Ott Márton, — Dobszai István — és Scheurer Antal. — A 2-ik kerületben: Hartl Ferencz,­­ Grünhuth Ignácz, — Kepich Vincze, Simon János és Ratb Mátyás. — A 3-ik kerület­ben : Blauhorn Antal, — Pilch Antal, — Dr. Szeredy József, — Troll Ferenc­, ka­nonok, — Bubreg Antal és Kurcz György. — A 4-ik kerületben: Kovácsics József,— Kis József, — Bubreg János, — Jurányi István. — Az 5-ik kerületben: Vlasics Ádám, — Bolgár Kálmán, — Károly Mátyás és Jozipovics Nándor. — Fegyelmi eljárás a rendőrség ellen. Brenner Alajos, kit a nem rég tör­tént jogakadémiai botrány alkalmával a rendőrség letartóztatott, a hét elején a polgármesternél fegyelmi eljárást kért, mi­vel törvény­ellenesen érezte személyes sza­badságát megsértetni a letartóztatás által. Kiváncsiak vagyunk az eredményre? — Elgázoltatás következtében meghalt. Vasárnap múlott egy hete, hogy Takács Márton nevű munkást a főutczában egy bérkocsis elgázoltatta. A baleset után semmi életveszélyes sérülés nem mutatkozott rajta, azonban igen roszul érezvén magát, a kór­házba szállíttatott, hol kínos szenvedés után meghalt. Az orvosi vizsgálat azt de­rítette ki, hogy a gyomrán keresztül haj­tott kocsi kerék nyomása következtében a beleiben szakadás történt s ez okozta halálát. — Utánzásra méltó. Zsolnay W. nagyiparos gyárában minap történt tüz­eset alkalmából, ezen gyár tulajdonosa te­kintettel arra, hogy csakis a tűzoltóság gyors és erélyes működésének volt köszön­hető, hogy a tűz lokalizáltatott, a pécsi tűzoltóságnak ezen érdeme elismeréséül 30 frtot, — és ugyan­ezen tüzeset alkalmá­val az „Assecurazioni Generali“ biztosító társaság budapesti főügynöksége Blauhorn J. M. itteni ügynöke által ugyan ezen egy­let részére 20 frtot adományozott, a­mit a főparancsnokság ezennel köszönettel nyil­vánosságra hoz. — Jutalomjáték és egyszersmind az utolsó előadás e színi évadban. Holnap, azaz vasárnap lesz jud­omjátéka az elköl­töző színtársulat azon tagjainak, kiket min­dennap ott láttunk a színpadon buzgó ügyekezettel közreműködni az előadás si­kerére, majd mint „népség", majd mint „katonaság, majd meg mint „czigányság", stb. Ez alkalommal a­ „Két huszáros egy bakancsos“ czímű pompás mulattató nép­színmű kerül színre. Felhívjuk rá a közön­ség becses figyelmét, meleg pártfogását és reméljük, hogy ha a lefolyt jutalomjá­tékok általánosságban véve oly szép sikert eredményeztek: a kardalnokok jutalomjá­téka sem lesz sikertelen, — a jutalmat ők is megérdemlik! Végül megemlítjük, hogy ezen előadáson a jutalmazandók iránti szí­vességből, mint műkedvelő közre fog mű­ködni belmunkatársunk, Várady Ferencz. — Műkedvelő előadás. Ilusvét más­napján hangversennyel egybekötött műked­velő előadás fog tartatni. Szilire kerül: „Hasznos gyógyszer az anyósok ellen“ czímű jeles vígjáték. A­mint halljuk váro­sunk hölgyei közül közre fognak működni: Ballus Jolán, Koszics Rita és Madarász Etel kisasszonyok. A műkedvelő előadás tiszta jövedelme a „Korcsolya-egylet“ ja­vára fordíttatik. Annak ellenére is, hogy nem időszerű, ajánljuk a műélvezet tekin­tetéből a közönség figyelmébe és pártfogá­sába. — Tolvajhajsza a piaczon. Szerdán valami Kovács Ferenczné „ujjművész“ s száp csendesen kimozgósított egy kővár erszényt Farkas Mihályné asszony zsebé­ből, a mint ez a piaczon vásárolva egyet­­mást, hol egyik, hol másik kosárhoz haj­ladozott. Azonban a czigány mesterség nem sikerült, az­­ujjművész­ rajta vesztett. Észre vétetvén, futásnak iramo­dott, de egy egész sereg indult üldözésére, mit volt mit tenni, csellel élt, azt hitte, hogy medvékkel van dolga, előbb egy kendőt dobott el, később az erszényt dobta el, azon reményben, hogy ezzel már csak be­érik üldözői, hanem nagyban "csalatkozott, fölvették ugyan a kendőt, meg az erszényt is, de őt még­sem hagyták megmenekülni, hajszolták tovább, végre a Sipőcz gyógy­­tárán túl, egy mészároslegény elcsípte és a rendőrségnek átadta. — Jó lesz vigyázni! Valami Stipics Anna nevű, romlott előéletű női perszóna csavargott a városban, és a boltokban több előkelő városi polgár nevére vásárolt tár­gyakat, olyanképen, hogy kiadta magát az illető cselédjének, a­ki részére hazudta, hogy a tárgyakat viszi. Már számos helye­ken követett el nagyobb mérvű csalásokat, azért felhívjuk rá különösen a kereskedők figyelmét, hogy legyenek óvatosak. A ren­dőrség ugyan elfogta és el is tolonczoz­­tatta a jómadarat, — de azért még vissza­jöhet. — Jó lesz vigyázni! — Meghívás! Vasárnap 1881. ápri­lis 10-én délután itt 3 órakor Pécsett, a Baumler-féle vendéglő helyiségében Nepo­­muk-utcza 27. sz. nép­gyülés tartatik, melynek napirendje a következő: 1. Az uj választások és a sajtó. 2. Egy bizottság választása az uj képviselőválasztásokat illetőleg. A behívó bizottság. — A trónörökös násza véglegesen május 10-re lett kitűzve. — A bécsi ün­nepélyek után Budapestet látogatja meg az uj házaspár és több napot ott fog tölteni, míg 24-én rendes lakhelyére Prágába megy.­­ A magyar országos gazdasági egy­let elhatározta, hogy jövő junius hó folya­mán egy 14 tagból álló küldöttsége előle­­ges engedély kieszközlése mellett megte­kintenél és tanulmányozandja Albrecht fő­herczeg baranyamegyei sellyei uradalmát. _ Nagyszerű földrengés pusztított e hó 4-én Chios szigeten, (az aegei ten­geren.) — Harmincz helység pusztult el és 4000 ember vesztette életét, 40,000 ember hajlék nélkül van most az épületek­ből kimenekülniük kellett. — A szultán két hajóval élelmet és sátrakat küldött. — Chios lakossága vegyes török és görög. Philharmoniai hangverseny. A pécsi zeneegylet a múlt vasárnap tarta meg harmadik és ez idő szerint utolsó philharmonikus hangversenyét, mely az előb­­benieknél még sokkal jobban sikerült. Mű­sora ugyan csak három számból állott, de e számok mindegyike ritka műélvezetben részesíti a közönséget. Saint-Saëns suitje a jelenkori francia zeneirodalom egyik kitűnő gyöngye, gazdag szebbnél szebb gondolatokban, gyönyörködtető tiszta mesterkéletlen és mégis művészi kidolgo­zásában, és elragadó geniális hangszerelésé­ben. Első tétele (Prelude),, mely motívumá­ban Mendelsohnra emlékeztet kevésbé ha­tásos, annál hatásosabbak azonban többi tételei, melyek közül a 3-at (Gavotte) a közönség zajos tapsára a zenekarnak ismé­telnie is kellett. A hangverseny második száma Nessler „A hamelni patkányfogó“ czímű operájának nagy kettőse volt, mely szintén igen kedves behizelgő zeneszerzemény, és melyet Koch­né Józsa úrhölgy és S­c­h­m­i­d­­t­er B­­­e­h­a­r­d úr mű­vészileg adtak elő. E szám sikerét nagy­ban emelő gyönyörű kísérete is, melyet Jaksch Ferencz, zeneegyleti karmester mesterileg hangszerelt. A harmadik szám végre Beethoven 7. synphoniája volt, a halhatatlan zeneszerző ezen egyik leg­nagyszerűbb műve, melynek előadására csak a legbegyakorlottabb és művészi erőkkel ren­delkező zenekarok vállalkozhatnak. Legyen zenekarunk teljes dicséretére mondva, hogy e merész vállalatában is az itteni körül­ményekhez mérten feladatának derekasan megfelelt, s a 7. synphoniának minden vá­rakozáson felüli meglepően összevágó és gondos előadásával a közönségnek rendkí­vüli műélvezetet nyújtott. Hogy e philhar­­monikus hangversenyek ily élvezetesek és sikeresek voltak, az első sorban a vezénylő karmesternek, Jaksch Ferencznek ér­deme, ki nem kimért időt és fáradságot, ha­nem a legnagyobb szorgalommal tanította be e nehéz zeneműveket. Nem kevesebb elisme­rés illeti azonban a zeneegylet fáradhatlan igazgatóját és azon helybeli művész és műkedvelő urakat és hölgyeket, kik szíves közreműködésükkel egyáltalában lehetővé tették e hangversenyeknek rendezését. Ezen minden tekintetben jól sikerült hangversenyek azon óhajt ébresztették fel bennünk, vajha e hangversenyek ne az utolsók lettek légyen, hanem találtatnék mód, e művészek és műkedvelők közrem­ű­­ködését állandóan biztosítani a zeneegylet­nek jövőben tartandó hasonló hangverse­nyeihez. Nem lehetnének-e a zeneegyletnek pártoló tagjain kívül működő tagjai is, kik tagdíjak helyett rendszeresített közreműkö­désükkel segítenék elő a zeneegylet tulaj­­donképeni célját, az ily nemesebb irányú zene állandó művelését. Színház. A múlt hét előadásai „Dunanan”-t kivéve mind jutalomjátékok voltak. Szom­baton Kassayné Jászai Mari vendégmű­­vésznő jutalomjátéka, Sh­akespeare : Víz­­kereszt­ című vígjátéka, szép számú közön­séget vonzott a színházba. A darab Sh­a­kespeare egyik gyengébb műve, melynek bonyodalmát két testvér teljesen egyenlő külsője okozza. Kassayné e testvérek egyi­két, Violát játszotta művészi tökélylyel, ám­bár Károlyi A. (Sebastián, a másik testvér) szokott primitív és szegletes játéka észre­vehetően zavarólag hatott reá. A többi sze­replők gondos összjátékukért dicséretet ér­demelnek, főleg Bács (Malvolia), ki komi­kus szerepét, és Ferenczy, ki a részeges rokont kitűnően alakították. Hétfőn Tokayné második jutalomjátékául „Margót királyné* dráma, kedden Varay jutalomjátékául „ Viola‘ népsz., szerdán Püspöky rendezői jutalomjátékául „ Tamás bátya kunyhója“ és csütörtökön, — hogy senki se maradjon ki — a zártszéknyitóné jutalom­játékául „Farkos diákok“ operette és ,Két Bóza- vígjáték kerültek színre. A közönség e ju­talomjátékokat is meleg részvéttel kísérte. Ma ismét jutalomjáték van, „Falu rossz a csa­ládja 25 év múlva“ a pénztárnoknő javára, holnap tartja pedig a színtársulat utolsó elő­adását, melylyel búcsút vesz a közönségtől, s a függöny ismét hosszabb időre fog legördülni. Búcsúzó színtársulatunk tagjai bizonyára kedvesen fognak visszaemlékezni a pécsi közönségre, mely mindvégig oly meleg pártfogásban részesíti őket. Viszont ők is jó emléket hagynak maguk után nálunk, mert habár a társulatnak voltak is érzé­keny hiányai, melyeknek pótlását az égé. évad alatt hiában reméltük,­­ voltak derék bajnokai, szorgalmas, tevékeny, értel­mes és tehetséges tagjai is, kik a közön­ségnek a hosszú téli esteken nem kevés kellemes szórakozást nyújtottak. Szívből mondunk nekik „Isten hozzádot“ és kívánunk utaikra és jövőjükre szerencsét. Irodalom.­ ­§ „Europa művelődési történelme.“ — Különös tekintettel hazánkra. Irta Réz­­bányai János II. kötet, ára 2 frt. — Ezen általunk már ismertetett mű ezzel befeje­zést nyert.­­ Érdekeltsége a kifejtett né­zeteknek nagyobb részt helyessége és találó voltánál fogva éppen a befejezésnél fokozó­dik, különösen megemlítjük a VII. könyv 111. fejezetének végét, mely a communismus és soczialismus jelentőségéről és az általá­nos védkötelezettségről, a IV. fejezetről, mely igen bőven, de a tárgy jelentőségéhez képest még­sem egészen kimerítően a zsidó kérdésről tárgyal.

Next