Pécsi Figyelő, 1882 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1882-01-14 / 2. szám

következtében az igazgatóság egész hiva­­talnoktestülete elhatározta, hogy a kor­mánytól az igazgatóságnak Zágrábból Fiu­méba való áthelyezését fogja kérni, hi­vatkozva fenyegetett személyes biztonsá­gukra. Az áthelyezésből Zágrábra jelen­tékeny veszteség fogna háromolni. A zág­rábi rendőrség a kihágások alkalmával teljesen tehetetlennek bizonyult. A király a vallás- s közoktatásügyi m. k. miniszternek előterjesztésére f. évi január hó 1-én kelt legfelsőbb elhatározá­sával a szt. István királyhoz czimzett s eddig a boldogasszonyról nevezett bécsi szent Benedek-rendü skót apátsággal egye­sített telki apátságnak kikebelezése tár­gyában m. évi deczember hó hó 4-én kelt egyezményt jóváhagyta s az apátsághoz tartozó javaknak egyelőre alapítványi ke­zelés alá vételét elrendelte. Ezen apátság birtokai a magyar ben­­czésrendnek fognak átadatni, melyért ez köteles lesz az újvidéki — eddig állami — főgymnáziumot ellátni. Az 1848-ki hazafias szabadelvű gár­dának egyik előkelője, Kossuth Lajosnak 1847-ki pestmegyei követtársa Szentki­rályi Móricz e hó 7-én Budapesten el­hunyt. Szombathelyen e hó 8-án a vasme­gyei függetlenségi párt szervezkedett, a megyének kiválósága, az intelligenczia, vagyon által független elem mind ott volt, a kormánypárt belátta ezzel, hogy Vas­megyében lába alól elveszett a talaj. — Az alakulásban legnagyobb az érdeme Békásy Gyula általánosan tisztelt földbir­tokos és képviselőnek, ki egytutal a párt elnökévé is megválasztatott. A magyar országgyűlés alsóháza ja­nuár 11-én ismét ülést tartott, melyben több uj törvényjavaslat lett előterjesztve. Jan. 12-én kezdetett meg a kölségvetés általános tárgyalása. Külföldi szemle. Legnevezetesebb a hét eseményei kö­zül a „porosz államcsíny“, — mely egye­nesen tagadásba veszi a népjogot és fölébe helyezi a monarcha személyes hatalmát. — A „Steichsanzeiger“ közzéteszi a csá­szárnak jan. 4-étől kelt, az államminiszté­­riumhoz intézett és Bismarck herczeg által ellenjegyzett rendeletét, mely igy hangzik: „A királynak azon joga, hogy saját belátása szerint vezesse Poroszor­szág kormányát és politikáját, korlátolva van ugyan az alkotmány által, de nincs megszüntetve. A király országlási ad­óinak egyik miniszter ellenjegyzésével kell el­látva lenniök, és miként az az alkotmány életbeléptetése előtt is történt, a miniszte­rek által képviselendők, ámde azért mégis a király országlási ad­ói maradnak, a ki­es. .* tírta luk alkotmányos utón.­­ vélemé­nyét és akaratát. Ennélfogva helytelen és a király alkotmányos jogainak elho­­mályosítását idézi elő az, ha ezen jognak gyakorlása akként adatik elő, mintha az a felelős miniszterek és nem maga a ki­rály által történnék. Poroszország alkot­mánya ezen ország monarchi­us hagyo­mányainak kifejezése, melyeknek fejlődése a királynak nemzetével való életteljes viszonyain nyugszik. Ezeket a viszonyo­kat nem lehet átruházni a király által ki­nevezett miniszterekre, mert azok magá­hoz a király személyéhez fűződnek ; fen­­tartásuk és ápolásuk állami szükségesség Poroszországra nézve. Ennélfogva akara­tom az, hogy úgy Poroszországban, mint a birodalom törvényhozási testületeiben kétség ne forogjon fenn a fölött, hogy én és utódaim alkotmányos joggal bírunk kormányom politikájának személyes ve­zetésére, és hogy mindenkor tiltakozzanak azon felfogás ellen, mintha a király sze­mélyének az alkotmány 43 dik czikke által kimondott és Poroszországban min­den időben fennállott sérthetetlensége, vagy a felelős ellenjegyzés szükségessége megfosztották volna országlási adtóimat az önálló királyi elhatározás jellegétől. Minisztereim feladata, hogy kétkedés és elhomályosítás ellen képviseljék és meg­óvják alkotmányos jogaimat. Hasonló eljá­rást várok az összes hivatalnokoktól. Tá­vol fekszik tőlem, hogy a választások szabadságát korlátoljam, azonban azon tisztviselőkre nézve, kik országlási aktáim végrehajtásával megbízvák, szolgálatuktól tehát a fegyelmi törvény alapján felmérhe­­tők, ezen a szolgálati eskü folytán reájuk súlyosodó kötelezettség kiterjed kormá­nyomnak a választások alkalmával köve­tendő politika képviseletére is. E kötele­zettség hit teljesítését köszönettel fogom fogadni és elvárom az összes tisztviselők­től, hogy a választások alkalmával tar­tózkodni fognak irományom ellen intézett bármily izgatástól.“ Ez autokratikus rendelet Poroszor­szág határain kívül és egész Némorszá­­gon hatalmas viszatetszést és felháborodást szült , következményei kiszámíthatlanok, mert hogy a francziák felett győzelmes német nemzet csak birkamódra meghajtja nyakát hohenzollernek bárdja alá, azt még sem hisszük. Igaz, hogy a nép akarata eddig sem érvényesült úgy Németországon, mint Ausztria-Magyarországon részint a képvi­selet meghamisítása következtében, részint a pártoknak különc­élokra felhasználása és cserbenhagyása segítségével. Bismarck azonban úgy látszik kifogyott az ámítás minden eszközeiből, sokalja az örökös czi­vódást a nép képviselőivel, reájuk akar ijeszteni, mint a rosz gyermekekre, szokás hogy engedemesekké legyenek. A­kit az istenek megrontani akarnak, — elveszik az eszét. — Régi közmondás ez és teljesülni fog a semmiből felcsepe­­redett hohenzollerneken is — Bismarckon is. — A nagy sikerek gőgösökké tették és e gőg idézi elő vesztüket. A német foederatív köztársaság első gyökszála január 4-én fogamzott meg Berlinben. Igaz, hogy Bismarcknak a gőgtől el­homályosult feje maga adja kézre a habs­­burgoknak, a francziáknak a fegyvert, mellyel magukat Szadova és Sedán­ért megbosszulhatnák, de Bismarck bízik ab­ban és meg van győződve, hogy Bécsben ép oly kevésbé otthonosak a népjog barátai, mint a berlini udvarnál és hogy itt is inkább hajlanak a személyes uralom felé, mintsem meg is kísérelnék a régi római-német birodalmat igazi alkot­mányos alapokon visszaállítani s csaku­gyan több hir azt állítja, hogy ez auto­kratikus nyilatkozvány a három császár utóbbi megbeszélésének, a danzigi talál­kozásnak eredménye és összeköttetésbe hozzák azt Ferencz József császárnak a trieszti küldöttségnek adott válaszával. A szultán indítva érezte magát, hogy uralkodónknak különös köszönetét fejezze ki azon fogadtatásért, melyben Ali Ni­zami pasa és társai Bécsben részesültek, ezen tényből azt következtetik, hogy Kons­tantinápolyban mindaz, a­mit a rendkí­vüli követség Bécsből jelenthetett, a le­hető legjobb benyomást tehette. Igen figyelemreméltó, a­mit angol lapok írnak a követségről. „ A három­­császár-szövetség legvirágzóbb napjaiban — mondja a „Daily Telegraph“ — nem fogadták Bécsben soha a czárnak külön küldöttét annyi előzékenységgel, mint a szultán követét, és konstatálni lehet, hogy bizalmas missió ritkán keltett annyi kí­váncsiságot, mint ez, azoknál a­kik czél­­jának kitudásában érdekelve vannak.“ A „Standard“ egy bécsi kiváló diplomatá­nak azon megjegyzését reproducálja, hogy a porta és az osztrák-magyar német szö­vetségesek között helyreállott jó egyetér­tés sok nehézségen túl fogja segíteni Tö­rökországot. A franczia köztársaságot a legutóbbi szenátusi választások végleg megerősítet­ték, mert nagy túlnyomóságra vitték a szenátusban is a köztársasági elemet s a monarchisták minden akaratát bénaságra juttatták. , r ' »»»• Esküdtsz­­éki tárgyalás. hó 9-én ült össze a sajtóbiró­­­s­ág és az esküdtszék, hogy határozzon Kiefer József pócsai biró által Koch Ká­roly keskendi tanító ellen emelt sajtó­ügyben. A törvényszék állt a következőkből: Szikszay János tör. h. elnök, Lukrics István, Váry Gyula, Werner István trv. bírák, Brodzky Gyula trv. jegyző, Grü­n­­huth Ignácz trv. tolmács és Gálovics Arthur trv. joggyakornok. Az esküdtszék alakításánál vádlott visszavetési jogával nem élt, mert az esküdtek névsora vele a törvény­értelmében közölve nem lett, miért is marasztalása esetére semmiségi panaszát fentartja. — Vádlának képviselője vissza­vetési jogát azzal gyakorolta, hogy a ki­sorsolt esküdtek közül a tanítókat egytől­­egyig visszavetette. — Az esküdtszék ekképen alakult: Aidinger János polgármester, Haksch Emil ügyvéd, lapunk szerkesztője, dr. Feszti György ügyvéd, a „Pécs-Baranyai Közlöny“ szerkesztője, dr. Bors Emil jog­­tanár, Littke József borkereskedő, Lu­­zkovics László ügynök, Körösztös József építőmester, Hammerli János kesztyűgyá­­ros, Jilly Alajos városi árvaszéki ülnök, Kengyel Mór ügyvéd, Plainer Lajos ügy­véd, Bencze Sándor városi árvaszéki pénz­tárnok. Pótesküdtek: Schaurek Bódog jogta­nár, Engel Sándor nagykereskedő. Vádlóügyvéd: dr. Kaufmann József (Mohácsról.) Védőügyvéd: Vargha Alajos (Mo­hácsról.) Az esküdtszék eskületétele után, fel­olvastatott a vádlevél, mely szerint a „Fünfkirchner Zeitung“ 1881. évi 50. szá­mában „Drága papucsok“ czim alatt meg­jelent közlemény erős rágalmat foglal magában Kiefer József pócsai biró sze­mélye ellen, a menyiben a közleményben nevezett bíróra az mondatott, hogy a né­­met-bólyi vásáron papucsot lopott, hogy juhtolvajlásokban részes és pinczebetörők­­kel egyetért, h­a miért is a hirlapilag magát sértettnek érzett biró törvényes elégtételt kér. Az inkriminált czikk szerzője Koch Károly keskendi tanitó. A vádlevél felolvastatása után védő­ügyvéd egy nyilatkozatot mutatott be a törvényszéknek, amelynélfogva Borbély Já­nos tanító elvállalja magára az inkri­­minált czikkért a felelősséget és így kéri védő­ügyvéd, hogy védenczét a sajtóbíró­­ság mentse fel a vád alól. A bíróság rövid tanácskozás után ki­mondta, miszerint a nyilatkozat daczéra is fentartatik a vád Koch Károly ellen. Következett az incriminált czikk fel­olvasása, eredetben és hitelesen fordított magyar nyelven, utánna pedig a kéziraté s minthogy a hírlapban megjelent közle­mény eltérő volt a kézirattól, kihallgatta­tott a lapszerkesztő, Guttmann Joachim a felvilágosítás végett.­­ Guttmann kije­lente, hogy a kéziraton módosított, az erősebb kifejezések helyett gyengébbeket alkalmazott, vagyis formailag tett változ­tatást, de lényegileg nem. Védőügyvéd azon szempontból is, hogy vádló különösen hangsúlyozta köz­ségi birci minőségét és mivel az incrimi­nált czikk utóbbi része különösen a vád­lónak ezen minőségét érinti, késznek nyi­latkozott a czikk állításait a megidézett több rendbeli tanukkal bebizonyítani s kérte tanúinak kihallgatását. Vádlóügyvéd a vádlott által ajánlott bizonyítást határozottan ellenző és vádlot­tól a bizonyítás ezen módját is megta­­gadtatni kérte és a bíróság végzésileg azt határozta, hogy vádlottnak a czikkbeli állításoknak tanukkali bebizonyítása meg­­tagadtatik, mire nézve vádlott képvise­lője semmiségi panaszát jelenti be. Vádlóügyvéd azt mondja, hogy mi­óta az esküdtszéki intézmény fennáll, ta­lán a jelen eset az első eset, hogy a pór­nép sajtóperbe bonyolódott és ő ebben igen rossz jelet lát. Szerinte Koch Károly csak azért támadta meg Kiefer József bí­rót, mivel ellenséges lábon állva egymás­sal, bosszút akart gyakorolni. Koch Ká­­rolynak nem volt egyéb czélja mint a község és a biró közt a bizalmatlanságot, gyülölséget felkelteni. Hivatkozik véden­­czének jámbor magaviseletü életére és kéri, miszerint mondja ki vádlottra az esküdt­szék, hogy „vétkes“. Védőügyvéd kelt fel vádlóügyvéd után, és kiemelve, hogy a bizonyítási el­járás terére noha nem léphet, mégis hiszi, hogy az esküdtszék be fogja látni, hogy Kochot nem a személyes bosszú, hanem a közérdek vezette az inkriminált czikk megírására. Nyomon érvül azt hozza fel, hogy, ha nem volna igaz, a­mi az ineii­minált czikben foglaltatik, meg­te volna-e azt közzétenni védenc,­ — tisztes állá­sának megkoczkáztatásával. Végül pedig kérte az eskttelk­azóket, hogy mondja ki védencre a „nem vétkest“-t. Lzrszay, a sajtóbíróság elnöke össze­gezvén: a vád- és védbeszédet, az esküdt­székhez intézett szokásos figyelmeztetés után átadta a kérdőpontokat határozat­­h°zav­,­ végett. . . Ezzel visszavonult az esküdtszék s “”jtegy negyedóra múlva a következő határozatot nyújtotta be a sajtóbiróságnak. 1. kérdés: Megvannak-e lelkiismere­tükben győződve, hogy panaszlott közle­ménynek panaszlott a szerzője ? 8 igen, — 4 nem. 2. kérdés: Megvannak-e lelkiismere­tükben győződve, hogy panaszlott czikk­­ben panaszló ellen rágalom foglaltatik ? 5 igen, — 7 nem. 3. kérdés: Megvannak-e győződve lelkiismeretükben, hogy panasz lett vétkes a rágalmazásban? 5 igen, 1­7 nem. Ezzel vádlott Koch Károly felmente­tett a vád alól és vádló 60 főt 64 kr. perköltségben marasztaltatott el. Vádlóügyvéd semmiségi panaszt je­lentett be, védő pedig az általa bejelen­­tettett visszavonta. Az adóz értőknél megütközést keltett a költségek liquidácziója. A Vádoltnak a vizsgáló­biró elé kétszeres megidéztetése­­kor volt tetemes fuvar- és élelmezési költ­ségei egyszerűen töröltettek, védő­ügyvédnek díja, noha az ügyiratok be­tekintése végett már megelőző napokban kellett Pécsre jönnie és a védelemre elő­­készülnie, egész csomó kérdő pontokat szerkesztenie, sat. 10 azaz t­i­z forintban lett megállapítva, — ellenben a hivatalos tolmács ügyvédnek egy rövid levél és czikknek magyarra fordításáért és a tár­gyaláson jelenlétéért a dija kegyesen 20 forintra lett megszabva. Éljen az igazság ! A felmentő verdiktnek forrását az ajánlott bizonyításnak megtagadásában vél­jük rejteni. Értjük úgy, hogy nem a bí­róság megtagadó végzésében, mert a fen­­forgó kürlemények közt törvény értelmé­ben a bíróság alig határozhatott máskép, — hanem abban, hogy vádló ellenezte a bizonyítást a helyett, hogy határozottan és félelem nélkül megengedte volna. — Vádlott ajánlkozván az általa írottak bi­zonyítására, vádló pedig ezt hevesen elle­nezvén, az esküdtek nem képezhettek ma­guknak lelkiismeretes meggyőződést vád­lónak ártatlansága és vádlottnak bűnös­sége felett s innen az eredmény. seredett ellenfelekre akadunk. — Tudtuk végre, hogy egyszerre csak a csendes bo­korból majd előczammog valamely orosz­­lánbőrbe öltözött .... csodabogár, meg­rázza hatalmas sörényét és krampusz mód­jára ront nekünk. És mit látnak szemeink? „Partu­­riunt monter et nascitur ridiculus mus.“ — (Vajúdnak a hegyek és születik egy nevetséges kis egér.) — A félelmes bo­korból előlép egy hivatalban prot. lévita oroszlánbőrbe öltözködve, és felszegődik Jezim-piczim gladiátornak egy veszett ügy védelmére. „O tempora o mores, consul vidít, ipsivit, non solum vivit, sed etiam in se­­natu venit.“ — Hova lesz a világ, midőn már a prot. papság némely specialitásai és individualitásai, némely kispapok vál­lalkoznak a corruptió védelmére. — A­mit a megyében minden önérzetes ember indiscret dolognak tartott, azt egy a ha­talom létrajogára felkapaszkodni vágyó is­­kolamester-kispap discret dolognak ítélte, és megháborodott politikai észjárását, hi­vatalban prókátor módjára, a más háza előtti sepergetésre használja. Valóban kétségbeesett elhatározás kell ahoz, hogy valaki, az Antalok dicsőíté­sére zengedeztesse beszélő szerszámát, és glória-hymnusok megírására használja aczélkemény tollát. — No de itt is bebi­­zonyodott az a régi közmondás, hogy „ego sum mihi persona prima.“ — Ke­vés a conventió, kicsiny az eklesia, 8 valahogy segítenni kell a bajon, 8 az csak úgy lehetséges, ha nagyobb eklési­­ába jutunk, abba pedig úgy juthatunk, ha magunkat Antal Pál hatalmi szekré­­hez kötjük, mert mai napság már ő die­tál a papi választásoknál is, ki tehát ke­gyelmes befolyásával segíthet rajtunk. A reverenda alól kacsingat ki a lóláb. — Valóban veszett egy kispapi állapot!!! A fentebbiektől eltekintve, még más körülmény is sarkalta páterkánkat a so­rompóba lépni,­­ ez a nagyhatnámság. — Amott az Isten háza megélt, abba a kis Garéba a kisemberke megismerésére nem jár senki. Tehát, ha a hegy nem megy Mahomedhez, akkor Mahomed megy a hegyhez. — Mert sajátságos természete minden kis emberkének, ki a tömegben elvész, s nem láthatja senki, hogy felka­paszkodik valamely lajtorja fogára, s on­nan a magasból mutogatja hamis nagysá­gát, mert ő nem „Omen“ . . . „Omega,“ hanem „Alfa“ akarna lenni. A mi páterkánk is ezt a taktikát követte. — Nem ismerte senki, s háboro­dott politikai nagysága sarkalta arra, hogy palam et publice kinyilatkoztassa, miként ő — ámbár tiszteli a mai kormányt s annak eljárását, de mindamellett annak pártjához nem tartozik, mert e telivér ka­barékpárti „hivatott specialitás“. -- S mint ilyen nagyon megharagudott és megboszan­­kodott az inpertinens „Omen“ eljárása felett.Risum teneatis amici“ 11 (Tartsátok vissza nevetésteket barátim !) Valóságos csodabogár-logika kell hozzá, hogy valaki így nyilatkozhassék. — De úgy látszik, hogy a páterka a tisztviselői morált is fejtegetése tárgyává teszi, s azt mondja, hogy „bárcsak ne adta volna el Antal Pál gyüdi "földjeit, legalább az öt szerető há­­ládatos járási közönség eljárt volna tovább is szeretet szolgabirójának ingyen szántani“. No már páterkánk engedjen meg, önnek nagyon is tág lelkiismerete és me­rész cathedrai szónoklata van a hivata­los morálról. — Mert hát ön kispapi mo­ráljával összeegyeztethetőnek tartja azt, hogy egy köztisztviselő elfogadhat in­gyen munkát és ajándék-szolgálatokat a közönségtől. — Holott már a jus naturae­­ból tudhatná, hogy minden ajándék nyúj­tás vagy elfogadás, az igazság rovására történik egy köztisztviselő részéről, mert az az ajándékozó részére mindig némi előnyöket biztosít ellenfelének hátrányára és kárára, és ilyet egy jog­államban meg­tűrni nem szabad. A másik ferde logicája a paterkának pedig az, hogy a szolgabíró mulathat ér­demes barátjaival nyilvános korcsmában a hatósági zárórán túl is, de holmiféle lumpoknak azt megengedni nem lehet.­­• Ebből úgy látszik, hogy a „lumpok“ alatt a szolgabíró baráti körén túl eső egyéne­ket érti a jámbor Sausaritánus páterka. Pedig hát hamis consequentiára mutat a páter észjárása, mert ily incidensből kiin­dulva 10 órán túl mindenkire alkalmaz­hatná a „lump“ elnevezést, mert ő maga is többször túlhörpölgetett a hatósági zár­órán, és mégsem nevezte őt lumpnak senki ! Jó lesz a nyelve alá babot tenni, mert még megárthat neki. Hanem adunk a páterkának mégis egy jó tanácsot. — S ez az, hogy jö­vőre ne okvetetlenkedjék hívatlanul a más háza és tűzhelye körül. — Hanem gyakorolja a cura pásztorálét a maga 17 házból álló eklésiájában. Mert mi kijelentjük, hogy sem egy mészáros tag­lójától sem egy kispap kemény tollától meg nem ijedünk, s mert elhisszük ugyan, hogy van a páterka számára elég papír a garéi boltban“*) s telük is reá a garéi conventióból, de hogy annyi szappanra is teljék, mellyel a szerecsent fehérre mos­hassa abban már alaposan kételkedünk. Omen. *) Talán nem fa­garéi, hanem inkább a tere­­hegyi boltban vették azt a papirt. Szerk. Siklós, 1882. január 8. A csodabogár. Megjelent a doktorok lapjának [„Pécs- Baranyai Hírlap“] születése óta jegyzett második számában böregér szárnyverege­­téssel, az Antal elleni liga megijesztésére. Ezelőtt pár évvel még szabadkoszt és 40 frt évi conventión tengődő jámbor káplán, ma már egy 17 házból álló prot­ eklésia iskolamester-kispapja érezte ma­gét hivatva kilépni a sorompóba, és mé­száros tagjóval vagdalózni a siklósvidéki Antal elleni liga tagjai felé. Sejtettük előre, hogy a doktorok lapja egyedü­l és kizárólag az Antal-dynastia ál­­lásá-nak megszilárdítása érdekében szüle­tett ,és látott napvilágot. — Azt is tud­tuk hogy előbb utóbb ezen lapban elke­­l.§( Siklós, 1882. január 10-én A „Pécs Baranyai Hirlap“ első szá­­mában, az újdonságok rovatában, Antal Pál szolgabiró elleni fegyelmi eljárás mi­kénti befejezésről irt szerkesztői közle­mény — annyira kérkedő, hogy szénáikul nem hagyhatjuk. Nem tudjuk ugyanis, hogy mikép ju­­tott a szerkesztőség ezen hivatalos titok birtokába. Azt sem tudjuk, hogy mit vég­­zett ez ügyben a megyei fegyelmi bíróság? Meglehet, hogy éppen purifikálni fogja Antal Pált, az ellene folyamatba tett vizss­gálati ügyben. — Sőt elhisszük, hogy a megyei tiszti ügyész a végtárgyalás kitöl­zését sem hozza javaslatba, hanem egy­szerűen indítványozni fogja, hogy a to­vábbi eljárás beszüntettessék, és Antal­lt miként a ma született gyermek, teljesen ártatlannak nyilvánítassék, és eddig viselt dolgai megkoronázással, a febim­riusi közgyűlésen meg is éljeneztessék. Mi mindezeket elhiszszik mert opti­­misták vagyunk, így a „Pécs Bárányi Hirlap“-nak, nagyon is érzölgös felkiáltá­sát és lelkiismeretességét Antal Pállal való szorosabb érdekeltségéről fogva na­gyon is természetesnek tartják. Csak egyet nem hiszünk el, azt­­, hogy Antal Pál daczára s hivatalos fel­mentésnek, a közvélemény elfogulatli ítélőszéke előtt erkölcsileg iy módon pur­rifi­álva legyen. Ebben alán már kétel­kedünk és itt pessimisták agyunk. De feltéve s meg nem engedve, ha megyei alispán e nagyapa kezéhez vizsgálat alkalmával letett­ darab eredet bizonyítvány, és ezeket aláírt polgároi kihalgatásáról felvett vallmások daczán Antal Pál mégis tisztáztaték: ez esetbe fellebbezni fogunk a legnagobb bíróhoz közvélemény itélőszékébe; azon 9 darab bizonyiványnak nyilvánossgra hozatalává melyeknek tartalmát a Pécsi Figyelő hasábjain szóról­ BZóra kilőni fogjuk . Antal Pál viselt dolgait gész világításé­ban tündökültetjük. Hadd lássa a megye­közönség, hog mennyit merészelt Antal Pál eddigi hiva­taloskodása alatt elköveti a nélkül, hog­y nemezis bosszuló­k­ja őt elérheti volna. íme mutatványul is zárunk egy bi­zonyitványt, mely az alpán ur kezeibi letett 9 darab bizonyitvnynak iker test­vére,­­ mely bizonyitány nyilt levél alakjában van czimezvei megyei főispán ur ő méltóságához: had ítéljen felette­­ közvélemény. Adjuk a a mint követ­kezik : Nyílt lesi. Baranya megyei Főispánfk­ Ő méltóságához. Az esett tudomásunk] Méltóságos urunk hogy a Siklós-járási szol.iró t. Antal Pál ur ellen beadott különféle pafizok megvizsgálásár, ngs. alispán ur személyim a vizsgálat megej­tetvén, t. Antal Pál ur pib­álására többek kö­zött méltóságod előtt Tesláról két egyéniv­ép-j t. Kovács József úr és Cne János közpolgár is megjelentek. — Megjeleik pedig azért, hogy az ily természetű vádaks— mikép: „t. Antal Pál ur a községekkel rancsszóra szántatott, vettetett, trágyáztatok, továbbá az apró gabo­nának bent történhető nytatásáért ajándékokat; jelesen Tosentától háromák búzát fogadott el*­ stb. — nem valóknak nyikoztassák ki. Mi nem hisszük, ha akár ngs. alispán ur a viszgálat eredményét már előre közzétehette és tette volna, sem pedazt, hogy mélt. főispán j ur­t. Antal Pál urat ma előre ártatlannak ígér-­­­kezett volna feltüntetni myival kevésbé is, mert ha valamely tettenért I tény élét veszítené az­zal, hogy sokkal több vannak azok, akik a bűntény elkövetését le látták, elfogadható érvül­­ szolgálna bármily egy­ság kitisztítására, akkor soha senkit sem érhet elm­arasztaló ítélet, é­s igy csak kedvező álkozatot is méltóztatott volna tenni a bent járót egyéniség előtt­­. A. P. úr folyamatban levgyeről. De ha ők ketten fent jelölt vádakat min­­den alapon nélkülözőknek állították volna csakugyan, mi kilenc ezek ellenében Tésenfá-­ ról a jelölt vádak vagáról mindenkor készek­­ vagyunk még hitler' felajánlásával is tanulá­­d­got tenni. Mély tisztelette maradván Tésenfán decz.­ 20. 1881. Méltóságos főispir alázatos a polgái: Kozma Sándor biró,­­ Sámuel helyettes, Kaszás János esküdt, G­yörfiamu, Dudák János, Nagy János, Jakab Jánosró János, Cseme Ferencz. Ómen, Szent-Lörz 1882. január 9-én. E hó 7-én a tűzjárma riasztotta fel községünk lakóészint az álom, részint a családkor elé . Csakhamar irgal­matlan tapostákét az utcza feneketlen, saját rétünk bá vakandjai ép úgy, mint a helybeliés siettek az illuminált pajta felé, györködni szép piros láng­jaiban. -- Ottüt a pógárság */u-áe, 3 zsebredugott kikel a tűz körül melen­getve majd „Lő“ majd hátsó részét, —­s ha talán a kis ijedelem otthon nem feledteti­­ők a pipát, lett volna elég „csaljuk ,­ a zsidót is“ s egy-egy sziporkáló zsan il. — Az eilbaráti­ szeretet — a fecskend s más mindennemű tűzöl­tó-sze'. hiánya szülte-e a tartózkodó állvagy azon tiszteletteljes akarat, hogy azon érdektelen úri *) Hogy egy jómódú községnek, minő­sz.-Lőrincz, mészifecskendője sincs, kemé­nyebb megrovádemel. Szerk.

Next