Pécsi Figyelő, 1882 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1882-01-14 / 2. szám
következtében az igazgatóság egész hivatalnoktestülete elhatározta, hogy a kormánytól az igazgatóságnak Zágrábból Fiuméba való áthelyezését fogja kérni, hivatkozva fenyegetett személyes biztonságukra. Az áthelyezésből Zágrábra jelentékeny veszteség fogna háromolni. A zágrábi rendőrség a kihágások alkalmával teljesen tehetetlennek bizonyult. A király a vallás- s közoktatásügyi m. k. miniszternek előterjesztésére f. évi január hó 1-én kelt legfelsőbb elhatározásával a szt. István királyhoz czimzett s eddig a boldogasszonyról nevezett bécsi szent Benedek-rendü skót apátsággal egyesített telki apátságnak kikebelezése tárgyában m. évi deczember hó hó 4-én kelt egyezményt jóváhagyta s az apátsághoz tartozó javaknak egyelőre alapítványi kezelés alá vételét elrendelte. Ezen apátság birtokai a magyar benczésrendnek fognak átadatni, melyért ez köteles lesz az újvidéki — eddig állami — főgymnáziumot ellátni. Az 1848-ki hazafias szabadelvű gárdának egyik előkelője, Kossuth Lajosnak 1847-ki pestmegyei követtársa Szentkirályi Móricz e hó 7-én Budapesten elhunyt. Szombathelyen e hó 8-án a vasmegyei függetlenségi párt szervezkedett, a megyének kiválósága, az intelligenczia, vagyon által független elem mind ott volt, a kormánypárt belátta ezzel, hogy Vasmegyében lába alól elveszett a talaj. — Az alakulásban legnagyobb az érdeme Békásy Gyula általánosan tisztelt földbirtokos és képviselőnek, ki egytutal a párt elnökévé is megválasztatott. A magyar országgyűlés alsóháza január 11-én ismét ülést tartott, melyben több uj törvényjavaslat lett előterjesztve. Jan. 12-én kezdetett meg a kölségvetés általános tárgyalása. Külföldi szemle. Legnevezetesebb a hét eseményei közül a „porosz államcsíny“, — mely egyenesen tagadásba veszi a népjogot és fölébe helyezi a monarcha személyes hatalmát. — A „Steichsanzeiger“ közzéteszi a császárnak jan. 4-étől kelt, az államminisztériumhoz intézett és Bismarck herczeg által ellenjegyzett rendeletét, mely igy hangzik: „A királynak azon joga, hogy saját belátása szerint vezesse Poroszország kormányát és politikáját, korlátolva van ugyan az alkotmány által, de nincs megszüntetve. A király országlási adóinak egyik miniszter ellenjegyzésével kell ellátva lenniök, és miként az az alkotmány életbeléptetése előtt is történt, a miniszterek által képviselendők, ámde azért mégis a király országlási adói maradnak, a kies. .* tírta luk alkotmányos utón. véleményét és akaratát. Ennélfogva helytelen és a király alkotmányos jogainak elhomályosítását idézi elő az, ha ezen jognak gyakorlása akként adatik elő, mintha az a felelős miniszterek és nem maga a király által történnék. Poroszország alkotmánya ezen ország monarchius hagyományainak kifejezése, melyeknek fejlődése a királynak nemzetével való életteljes viszonyain nyugszik. Ezeket a viszonyokat nem lehet átruházni a király által kinevezett miniszterekre, mert azok magához a király személyéhez fűződnek ; fentartásuk és ápolásuk állami szükségesség Poroszországra nézve. Ennélfogva akaratom az, hogy úgy Poroszországban, mint a birodalom törvényhozási testületeiben kétség ne forogjon fenn a fölött, hogy én és utódaim alkotmányos joggal bírunk kormányom politikájának személyes vezetésére, és hogy mindenkor tiltakozzanak azon felfogás ellen, mintha a király személyének az alkotmány 43 dik czikke által kimondott és Poroszországban minden időben fennállott sérthetetlensége, vagy a felelős ellenjegyzés szükségessége megfosztották volna országlási adtóimat az önálló királyi elhatározás jellegétől. Minisztereim feladata, hogy kétkedés és elhomályosítás ellen képviseljék és megóvják alkotmányos jogaimat. Hasonló eljárást várok az összes hivatalnokoktól. Távol fekszik tőlem, hogy a választások szabadságát korlátoljam, azonban azon tisztviselőkre nézve, kik országlási aktáim végrehajtásával megbízvák, szolgálatuktól tehát a fegyelmi törvény alapján felmérhetők, ezen a szolgálati eskü folytán reájuk súlyosodó kötelezettség kiterjed kormányomnak a választások alkalmával követendő politika képviseletére is. E kötelezettség hit teljesítését köszönettel fogom fogadni és elvárom az összes tisztviselőktől, hogy a választások alkalmával tartózkodni fognak irományom ellen intézett bármily izgatástól.“ Ez autokratikus rendelet Poroszország határain kívül és egész Némországon hatalmas viszatetszést és felháborodást szült , következményei kiszámíthatlanok, mert hogy a francziák felett győzelmes német nemzet csak birkamódra meghajtja nyakát hohenzollernek bárdja alá, azt még sem hisszük. Igaz, hogy a nép akarata eddig sem érvényesült úgy Németországon, mint Ausztria-Magyarországon részint a képviselet meghamisítása következtében, részint a pártoknak különcélokra felhasználása és cserbenhagyása segítségével. Bismarck azonban úgy látszik kifogyott az ámítás minden eszközeiből, sokalja az örökös czivódást a nép képviselőivel, reájuk akar ijeszteni, mint a rosz gyermekekre, szokás hogy engedemesekké legyenek. Akit az istenek megrontani akarnak, — elveszik az eszét. — Régi közmondás ez és teljesülni fog a semmiből felcseperedett hohenzollerneken is — Bismarckon is. — A nagy sikerek gőgösökké tették és e gőg idézi elő vesztüket. A német foederatív köztársaság első gyökszála január 4-én fogamzott meg Berlinben. Igaz, hogy Bismarcknak a gőgtől elhomályosult feje maga adja kézre a habsburgoknak, a francziáknak a fegyvert, mellyel magukat Szadova és Sedánért megbosszulhatnák, de Bismarck bízik abban és meg van győződve, hogy Bécsben ép oly kevésbé otthonosak a népjog barátai, mint a berlini udvarnál és hogy itt is inkább hajlanak a személyes uralom felé, mintsem meg is kísérelnék a régi római-német birodalmat igazi alkotmányos alapokon visszaállítani s csakugyan több hir azt állítja, hogy ez autokratikus nyilatkozvány a három császár utóbbi megbeszélésének, a danzigi találkozásnak eredménye és összeköttetésbe hozzák azt Ferencz József császárnak a trieszti küldöttségnek adott válaszával. A szultán indítva érezte magát, hogy uralkodónknak különös köszönetét fejezze ki azon fogadtatásért, melyben Ali Nizami pasa és társai Bécsben részesültek, ezen tényből azt következtetik, hogy Konstantinápolyban mindaz, amit a rendkívüli követség Bécsből jelenthetett, a lehető legjobb benyomást tehette. Igen figyelemreméltó, amit angol lapok írnak a követségről. „ A háromcsászár-szövetség legvirágzóbb napjaiban — mondja a „Daily Telegraph“ — nem fogadták Bécsben soha a czárnak külön küldöttét annyi előzékenységgel, mint a szultán követét, és konstatálni lehet, hogy bizalmas missió ritkán keltett annyi kíváncsiságot, mint ez, azoknál akik czéljának kitudásában érdekelve vannak.“ A „Standard“ egy bécsi kiváló diplomatának azon megjegyzését reproducálja, hogy a porta és az osztrák-magyar német szövetségesek között helyreállott jó egyetértés sok nehézségen túl fogja segíteni Törökországot. A franczia köztársaságot a legutóbbi szenátusi választások végleg megerősítették, mert nagy túlnyomóságra vitték a szenátusban is a köztársasági elemet s a monarchisták minden akaratát bénaságra juttatták. , r ' »»»• Esküdtszéki tárgyalás. hó 9-én ült össze a sajtóbiróság és az esküdtszék, hogy határozzon Kiefer József pócsai biró által Koch Károly keskendi tanító ellen emelt sajtóügyben. A törvényszék állt a következőkből: Szikszay János tör. h. elnök, Lukrics István, Váry Gyula, Werner István trv. bírák, Brodzky Gyula trv. jegyző, Grünhuth Ignácz trv. tolmács és Gálovics Arthur trv. joggyakornok. Az esküdtszék alakításánál vádlott visszavetési jogával nem élt, mert az esküdtek névsora vele a törvényértelmében közölve nem lett, miért is marasztalása esetére semmiségi panaszát fentartja. — Vádlának képviselője visszavetési jogát azzal gyakorolta, hogy a kisorsolt esküdtek közül a tanítókat egytőlegyig visszavetette. — Az esküdtszék ekképen alakult: Aidinger János polgármester, Haksch Emil ügyvéd, lapunk szerkesztője, dr. Feszti György ügyvéd, a „Pécs-Baranyai Közlöny“ szerkesztője, dr. Bors Emil jogtanár, Littke József borkereskedő, Luzkovics László ügynök, Körösztös József építőmester, Hammerli János kesztyűgyáros, Jilly Alajos városi árvaszéki ülnök, Kengyel Mór ügyvéd, Plainer Lajos ügyvéd, Bencze Sándor városi árvaszéki pénztárnok. Pótesküdtek: Schaurek Bódog jogtanár, Engel Sándor nagykereskedő. Vádlóügyvéd: dr. Kaufmann József (Mohácsról.) Védőügyvéd: Vargha Alajos (Mohácsról.) Az esküdtszék eskületétele után, felolvastatott a vádlevél, mely szerint a „Fünfkirchner Zeitung“ 1881. évi 50. számában „Drága papucsok“ czim alatt megjelent közlemény erős rágalmat foglal magában Kiefer József pócsai biró személye ellen, a menyiben a közleményben nevezett bíróra az mondatott, hogy a német-bólyi vásáron papucsot lopott, hogy juhtolvajlásokban részes és pinczebetörőkkel egyetért, ha miért is a hirlapilag magát sértettnek érzett biró törvényes elégtételt kér. Az inkriminált czikk szerzője Koch Károly keskendi tanitó. A vádlevél felolvastatása után védőügyvéd egy nyilatkozatot mutatott be a törvényszéknek, amelynélfogva Borbély János tanító elvállalja magára az inkriminált czikkért a felelősséget és így kéri védőügyvéd, hogy védenczét a sajtóbíróság mentse fel a vád alól. A bíróság rövid tanácskozás után kimondta, miszerint a nyilatkozat daczéra is fentartatik a vád Koch Károly ellen. Következett az incriminált czikk felolvasása, eredetben és hitelesen fordított magyar nyelven, utánna pedig a kéziraté s minthogy a hírlapban megjelent közlemény eltérő volt a kézirattól, kihallgattatott a lapszerkesztő, Guttmann Joachim a felvilágosítás végett. Guttmann kijelente, hogy a kéziraton módosított, az erősebb kifejezések helyett gyengébbeket alkalmazott, vagyis formailag tett változtatást, de lényegileg nem. Védőügyvéd azon szempontból is, hogy vádló különösen hangsúlyozta községi birci minőségét és mivel az incriminált czikk utóbbi része különösen a vádlónak ezen minőségét érinti, késznek nyilatkozott a czikk állításait a megidézett több rendbeli tanukkal bebizonyítani s kérte tanúinak kihallgatását. Vádlóügyvéd a vádlott által ajánlott bizonyítást határozottan ellenző és vádlottól a bizonyítás ezen módját is megtagadtatni kérte és a bíróság végzésileg azt határozta, hogy vádlottnak a czikkbeli állításoknak tanukkali bebizonyítása megtagadtatik, mire nézve vádlott képviselője semmiségi panaszát jelenti be. Vádlóügyvéd azt mondja, hogy mióta az esküdtszéki intézmény fennáll, talán a jelen eset az első eset, hogy a pórnép sajtóperbe bonyolódott és ő ebben igen rossz jelet lát. Szerinte Koch Károly csak azért támadta meg Kiefer József bírót, mivel ellenséges lábon állva egymással, bosszút akart gyakorolni. Koch Károlynak nem volt egyéb czélja mint a község és a biró közt a bizalmatlanságot, gyülölséget felkelteni. Hivatkozik védenczének jámbor magaviseletü életére és kéri, miszerint mondja ki vádlottra az esküdtszék, hogy „vétkes“. Védőügyvéd kelt fel vádlóügyvéd után, és kiemelve, hogy a bizonyítási eljárás terére noha nem léphet, mégis hiszi, hogy az esküdtszék be fogja látni, hogy Kochot nem a személyes bosszú, hanem a közérdek vezette az inkriminált czikk megírására. Nyomon érvül azt hozza fel, hogy, ha nem volna igaz, ami az ineiiminált czikben foglaltatik, megte volna-e azt közzétenni védenc, — tisztes állásának megkoczkáztatásával. Végül pedig kérte az eskttelkazóket, hogy mondja ki védencre a „nem vétkest“-t. Lzrszay, a sajtóbíróság elnöke összegezvén: a vád- és védbeszédet, az esküdtszékhez intézett szokásos figyelmeztetés után átadta a kérdőpontokat határozath°zav, végett. . . Ezzel visszavonult az esküdtszék s “”jtegy negyedóra múlva a következő határozatot nyújtotta be a sajtóbiróságnak. 1. kérdés: Megvannak-e lelkiismeretükben győződve, hogy panaszlott közleménynek panaszlott a szerzője ? 8 igen, — 4 nem. 2. kérdés: Megvannak-e lelkiismeretükben győződve, hogy panaszlott czikkben panaszló ellen rágalom foglaltatik ? 5 igen, — 7 nem. 3. kérdés: Megvannak-e győződve lelkiismeretükben, hogy panasz lett vétkes a rágalmazásban? 5 igen, 17 nem. Ezzel vádlott Koch Károly felmentetett a vád alól és vádló 60 főt 64 kr. perköltségben marasztaltatott el. Vádlóügyvéd semmiségi panaszt jelentett be, védő pedig az általa bejelentettett visszavonta. Az adóz értőknél megütközést keltett a költségek liquidácziója. A Vádoltnak a vizsgálóbiró elé kétszeres megidéztetésekor volt tetemes fuvar- és élelmezési költségei egyszerűen töröltettek, védőügyvédnek díja, noha az ügyiratok betekintése végett már megelőző napokban kellett Pécsre jönnie és a védelemre előkészülnie, egész csomó kérdő pontokat szerkesztenie, sat. 10 azaz tiz forintban lett megállapítva, — ellenben a hivatalos tolmács ügyvédnek egy rövid levél és czikknek magyarra fordításáért és a tárgyaláson jelenlétéért a dija kegyesen 20 forintra lett megszabva. Éljen az igazság ! A felmentő verdiktnek forrását az ajánlott bizonyításnak megtagadásában véljük rejteni. Értjük úgy, hogy nem a bíróság megtagadó végzésében, mert a fenforgó kürlemények közt törvény értelmében a bíróság alig határozhatott máskép, — hanem abban, hogy vádló ellenezte a bizonyítást a helyett, hogy határozottan és félelem nélkül megengedte volna. — Vádlott ajánlkozván az általa írottak bizonyítására, vádló pedig ezt hevesen ellenezvén, az esküdtek nem képezhettek maguknak lelkiismeretes meggyőződést vádlónak ártatlansága és vádlottnak bűnössége felett s innen az eredmény. seredett ellenfelekre akadunk. — Tudtuk végre, hogy egyszerre csak a csendes bokorból majd előczammog valamely oroszlánbőrbe öltözött .... csodabogár, megrázza hatalmas sörényét és krampusz módjára ront nekünk. És mit látnak szemeink? „Parturiunt monter et nascitur ridiculus mus.“ — (Vajúdnak a hegyek és születik egy nevetséges kis egér.) — A félelmes bokorból előlép egy hivatalban prot. lévita oroszlánbőrbe öltözködve, és felszegődik Jezim-piczim gladiátornak egy veszett ügy védelmére. „O tempora o mores, consul vidít, ipsivit, non solum vivit, sed etiam in senatu venit.“ — Hova lesz a világ, midőn már a prot. papság némely specialitásai és individualitásai, némely kispapok vállalkoznak a corruptió védelmére. — Amit a megyében minden önérzetes ember indiscret dolognak tartott, azt egy a hatalom létrajogára felkapaszkodni vágyó iskolamester-kispap discret dolognak ítélte, és megháborodott politikai észjárását, hivatalban prókátor módjára, a más háza előtti sepergetésre használja. Valóban kétségbeesett elhatározás kell ahoz, hogy valaki, az Antalok dicsőítésére zengedeztesse beszélő szerszámát, és glória-hymnusok megírására használja aczélkemény tollát. — No de itt is bebizonyodott az a régi közmondás, hogy „ego sum mihi persona prima.“ — Kevés a conventió, kicsiny az eklesia, 8 valahogy segítenni kell a bajon, 8 az csak úgy lehetséges, ha nagyobb eklésiába jutunk, abba pedig úgy juthatunk, ha magunkat Antal Pál hatalmi szekréhez kötjük, mert mai napság már ő dietál a papi választásoknál is, ki tehát kegyelmes befolyásával segíthet rajtunk. A reverenda alól kacsingat ki a lóláb. — Valóban veszett egy kispapi állapot!!! A fentebbiektől eltekintve, még más körülmény is sarkalta páterkánkat a sorompóba lépni, ez a nagyhatnámság. — Amott az Isten háza megélt, abba a kis Garéba a kisemberke megismerésére nem jár senki. Tehát, ha a hegy nem megy Mahomedhez, akkor Mahomed megy a hegyhez. — Mert sajátságos természete minden kis emberkének, ki a tömegben elvész, s nem láthatja senki, hogy felkapaszkodik valamely lajtorja fogára, s onnan a magasból mutogatja hamis nagyságát, mert ő nem „Omen“ . . . „Omega,“ hanem „Alfa“ akarna lenni. A mi páterkánk is ezt a taktikát követte. — Nem ismerte senki, s háborodott politikai nagysága sarkalta arra, hogy palam et publice kinyilatkoztassa, miként ő — ámbár tiszteli a mai kormányt s annak eljárását, de mindamellett annak pártjához nem tartozik, mert e telivér kabarékpárti „hivatott specialitás“. -- S mint ilyen nagyon megharagudott és megboszankodott az inpertinens „Omen“ eljárása felett.Risum teneatis amici“ 11 (Tartsátok vissza nevetésteket barátim !) Valóságos csodabogár-logika kell hozzá, hogy valaki így nyilatkozhassék. — De úgy látszik, hogy a páterka a tisztviselői morált is fejtegetése tárgyává teszi, s azt mondja, hogy „bárcsak ne adta volna el Antal Pál gyüdi "földjeit, legalább az öt szerető háládatos járási közönség eljárt volna tovább is szeretet szolgabirójának ingyen szántani“. No már páterkánk engedjen meg, önnek nagyon is tág lelkiismerete és merész cathedrai szónoklata van a hivatalos morálról. — Mert hát ön kispapi moráljával összeegyeztethetőnek tartja azt, hogy egy köztisztviselő elfogadhat ingyen munkát és ajándék-szolgálatokat a közönségtől. — Holott már a jus naturaeból tudhatná, hogy minden ajándék nyújtás vagy elfogadás, az igazság rovására történik egy köztisztviselő részéről, mert az az ajándékozó részére mindig némi előnyöket biztosít ellenfelének hátrányára és kárára, és ilyet egy jogállamban megtűrni nem szabad. A másik ferde logicája a paterkának pedig az, hogy a szolgabíró mulathat érdemes barátjaival nyilvános korcsmában a hatósági zárórán túl is, de holmiféle lumpoknak azt megengedni nem lehet.• Ebből úgy látszik, hogy a „lumpok“ alatt a szolgabíró baráti körén túl eső egyéneket érti a jámbor Sausaritánus páterka. Pedig hát hamis consequentiára mutat a páter észjárása, mert ily incidensből kiindulva 10 órán túl mindenkire alkalmazhatná a „lump“ elnevezést, mert ő maga is többször túlhörpölgetett a hatósági zárórán, és mégsem nevezte őt lumpnak senki ! Jó lesz a nyelve alá babot tenni, mert még megárthat neki. Hanem adunk a páterkának mégis egy jó tanácsot. — S ez az, hogy jövőre ne okvetetlenkedjék hívatlanul a más háza és tűzhelye körül. — Hanem gyakorolja a cura pásztorálét a maga 17 házból álló eklésiájában. Mert mi kijelentjük, hogy sem egy mészáros taglójától sem egy kispap kemény tollától meg nem ijedünk, s mert elhisszük ugyan, hogy van a páterka számára elég papír a garéi boltban“*) s telük is reá a garéi conventióból, de hogy annyi szappanra is teljék, mellyel a szerecsent fehérre moshassa abban már alaposan kételkedünk. Omen. *) Talán nem fagaréi, hanem inkább a terehegyi boltban vették azt a papirt. Szerk. Siklós, 1882. január 8. A csodabogár. Megjelent a doktorok lapjának [„Pécs- Baranyai Hírlap“] születése óta jegyzett második számában böregér szárnyveregetéssel, az Antal elleni liga megijesztésére. Ezelőtt pár évvel még szabadkoszt és 40 frt évi conventión tengődő jámbor káplán, ma már egy 17 házból álló prot eklésia iskolamester-kispapja érezte magét hivatva kilépni a sorompóba, és mészáros tagjóval vagdalózni a siklósvidéki Antal elleni liga tagjai felé. Sejtettük előre, hogy a doktorok lapja egyedül és kizárólag az Antal-dynastia állásá-nak megszilárdítása érdekében született ,és látott napvilágot. — Azt is tudtuk hogy előbb utóbb ezen lapban elkel.§( Siklós, 1882. január 10-én A „Pécs Baranyai Hirlap“ első számában, az újdonságok rovatában, Antal Pál szolgabiró elleni fegyelmi eljárás mikénti befejezésről irt szerkesztői közlemény — annyira kérkedő, hogy szénáikul nem hagyhatjuk. Nem tudjuk ugyanis, hogy mikép jutott a szerkesztőség ezen hivatalos titok birtokába. Azt sem tudjuk, hogy mit végzett ez ügyben a megyei fegyelmi bíróság? Meglehet, hogy éppen purifikálni fogja Antal Pált, az ellene folyamatba tett vizssgálati ügyben. — Sőt elhisszük, hogy a megyei tiszti ügyész a végtárgyalás kitölzését sem hozza javaslatba, hanem egyszerűen indítványozni fogja, hogy a további eljárás beszüntettessék, és Antallt miként a ma született gyermek, teljesen ártatlannak nyilvánítassék, és eddig viselt dolgai megkoronázással, a febimriusi közgyűlésen meg is éljeneztessék. Mi mindezeket elhiszszik mert optimisták vagyunk, így a „Pécs Bárányi Hirlap“-nak, nagyon is érzölgös felkiáltását és lelkiismeretességét Antal Pállal való szorosabb érdekeltségéről fogva nagyon is természetesnek tartják. Csak egyet nem hiszünk el, azt, hogy Antal Pál daczára s hivatalos felmentésnek, a közvélemény elfogulatli ítélőszéke előtt erkölcsileg iy módon purrifiálva legyen. Ebben alán már kételkedünk és itt pessimisták agyunk. De feltéve s meg nem engedve, ha megyei alispán e nagyapa kezéhez vizsgálat alkalmával letett darab eredet bizonyítvány, és ezeket aláírt polgároi kihalgatásáról felvett vallmások daczán Antal Pál mégis tisztáztaték: ez esetbe fellebbezni fogunk a legnagobb bíróhoz közvélemény itélőszékébe; azon 9 darab bizonyiványnak nyilvánossgra hozatalává melyeknek tartalmát a Pécsi Figyelő hasábjain szóról BZóra kilőni fogjuk . Antal Pál viselt dolgait gész világításéban tündökültetjük. Hadd lássa a megyeközönség, hog mennyit merészelt Antal Pál eddigi hivataloskodása alatt elköveti a nélkül, hogy nemezis bosszulókja őt elérheti volna. íme mutatványul is zárunk egy bizonyitványt, mely az alpán ur kezeibi letett 9 darab bizonyitvnynak iker testvére, mely bizonyitány nyilt levél alakjában van czimezvei megyei főispán ur ő méltóságához: had ítéljen felette közvélemény. Adjuk a a mint következik : Nyílt lesi. Baranya megyei Főispánfk Ő méltóságához. Az esett tudomásunk] Méltóságos urunk hogy a Siklós-járási szol.iró t. Antal Pál ur ellen beadott különféle pafizok megvizsgálásár, ngs. alispán ur személyim a vizsgálat megejtetvén, t. Antal Pál ur pibálására többek között méltóságod előtt Tesláról két egyénivép-j t. Kovács József úr és Cne János közpolgár is megjelentek. — Megjeleik pedig azért, hogy az ily természetű vádaks— mikép: „t. Antal Pál ur a községekkel rancsszóra szántatott, vettetett, trágyáztatok, továbbá az apró gabonának bent történhető nytatásáért ajándékokat; jelesen Tosentától háromák búzát fogadott el* stb. — nem valóknak nyikoztassák ki. Mi nem hisszük, ha akár ngs. alispán ur a viszgálat eredményét már előre közzétehette és tette volna, sem pedazt, hogy mélt. főispán j urt. Antal Pál urat ma előre ártatlannak ígér-kezett volna feltüntetni myival kevésbé is, mert ha valamely tettenért I tény élét veszítené azzal, hogy sokkal több vannak azok, akik a bűntény elkövetését le látták, elfogadható érvül szolgálna bármily egyság kitisztítására, akkor soha senkit sem érhet elmarasztaló ítélet, és igy csak kedvező álkozatot is méltóztatott volna tenni a bent járót egyéniség előtt. A. P. úr folyamatban levgyeről. De ha ők ketten fent jelölt vádakat minden alapon nélkülözőknek állították volna csakugyan, mi kilenc ezek ellenében Tésenfá- ról a jelölt vádak vagáról mindenkor készek vagyunk még hitler' felajánlásával is tanuládgot tenni. Mély tisztelette maradván Tésenfán decz. 20. 1881. Méltóságos főispir alázatos a polgái: Kozma Sándor biró, Sámuel helyettes, Kaszás János esküdt, Györfiamu, Dudák János, Nagy János, Jakab Jánosró János, Cseme Ferencz. Ómen, Szent-Lörz 1882. január 9-én. E hó 7-én a tűzjárma riasztotta fel községünk lakóészint az álom, részint a családkor elé . Csakhamar irgalmatlan tapostákét az utcza feneketlen, saját rétünk bá vakandjai ép úgy, mint a helybeliés siettek az illuminált pajta felé, györködni szép piros lángjaiban. -- Ottüt a pógárság */u-áe, 3 zsebredugott kikel a tűz körül melengetve majd „Lő“ majd hátsó részét, —s ha talán a kis ijedelem otthon nem feledtetiők a pipát, lett volna elég „csaljuk , a zsidót is“ s egy-egy sziporkáló zsan il. — Az eilbaráti szeretet — a fecskend s más mindennemű tűzöltó-sze'. hiánya szülte-e a tartózkodó állvagy azon tiszteletteljes akarat, hogy azon érdektelen úri *) Hogy egy jómódú községnek, minősz.-Lőrincz, mészifecskendője sincs, keményebb megrovádemel. Szerk.