Pécsi Figyelő, 1882 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1882-04-08 / 14. szám

augusztusra szólnak. A pánszláv pártve­zérek törekvése, hogy a koronázásból mon­gol komédiát csináljanak, teljesen meg­hiúsult, a czár nem adta hozzá belegye­zését. A nagykövetek már szállást bérel­tek Moszkvában, hova az udvarral együtt fognak átköltözni. Az orosz hadi készülődésekről­ hírek nem csak fentartatnak, hanem újabbakkal tetéztetnek. Háború. A Zagorjéban befejezett hadjárat után rendelkezésre álló csapatok a Dráva jobb partján fekvő környékek, Focsa és Gonazda közt a montenegrói és novibazari határokig megtisztítására vezényeltettek, mi több napi kisebb csatározás után haj­tatott végre. Jelentékeny veszteséget szen­vedtek a felkelők a Tara folyón átmenetkor 39 halottat találtak ott és számosan a folyóba vesztek, a felkelők hátrahagyva tetemes élelmi­szereket a legnagyobb siet­séggel menekültek. A orosz önkéntesek még mindig jön­nek, így múlt szombaton egy orosz gőzös 160 önkénytest és 6 ágyút hozott Vár­nába, ezek azonban sz.­pétervári hir sze­rint lemondottak szándékukról s már most nem mennek a harcztérre. A Budapesten állomásozó Russevieh (33-ik) ezred mozgósítva lett s a behívott szabadságoltak és tartalékosok Aradról már megérkeztek a fővárosba. Katona-korosztály. Mavilág a kormányok minden gon­dolható intézkedési jogot magukhoz ragadnak nemcsak, hanem valóban intéz­kednek is a társadalmi ügyekben szint­úgy, mint a vallást, oktatást érdeklőkben és pedig anélkül, hogy csak meg is kér­deznék, vagy ha felszólalnak a ferdeségek és önkény ellen, meghallgatnák a legkö­zelebbről érdekelt feleket. Napjainkban a kormány minden, a többi honpolgár semmi. Ezt ezer példával lehet bebizonyítani. Jelen alkalommal csak egyet említünk, mely állításunkat elég fájdalmasan igazolja; értjük a katona­korosztályok megszabását, különösen a negyedik korosztályt. Első­sorban ezt említjük, mert a ma­gyar nemzet létkérdése. Ha a kor­mánynak ebben is szabad kéz engedtetik , akkor a véradó még inkább fokoztatni fog, valamint az erkölcsi sülyedés is még alább szálland, holott már most is elég mély az örvény és elég tág is arra, hogy a magyar nemzetet elsodorja, elnyelje. A véradó nemzetölé­s pusztító ve­szélyeiről már szólottunk; a kormány által szándékolt negyedik katona-kor­osztály megállapítása s törvénynyé emel­kedése még súlyosabbá, elviselhetlenné teendi a véradót. Ezt bővebben fejtegetni alig szükséges; minden józaneszű s hazá­ját szerető ember belátja s mélyen fájlalja, kivált ha meggondolja, hogy ez intézkedés azzal indokoltatik, miszerint a magyar nemzet erőteljes fiai, más, elcsenevészett sarjadékot pótoljanak, az osztrák faj silány­ságát helyreüssék a közös hadseregben ! Tehát mi magyarok fizetjük a leg­­terhesebb véradót mások és épen azok helyett, kik elnyomásunkra, vesztünkre törekszenek. Van-e aztán oly kormánynak, mely erre törekszik, Istene? Van-e lelki­­ismerete? Van-e nemzeti érzete? — Csak az egyén (egyesek) emelkedjék a jólét és dicsőség létráján a magasba, ha a nemzet megsemmisül is, elenyészik, elvesz az élő nemzetek diszes sorából ?! De lássuk a magyar nemzet erkölcsi sülyedését is ezen szándékolt intéz­kedés behozatala s törvényesitése által. Eddig a három korosztály is meg­termette gyümölcsét, mely azonban nem szükség egy 3—4 íves számnál. S mivel a 8ik szerkezetű kettős gyorssajtó legfel­jebb 2500 nyomást képes végezni egy óra alatt, — képzelhetni, hogy egy 3—4 éves számnak 12—14,000 példányban kiállí­tásához mennyi időre volt szükség. Most az új gép egy vagy másfél óra alatt könnyen kiállítja a 12—14,000 számot. Az „Egyetértés“ valamennyi száma egy darab papírból készül, mely szalag alakú és hossza 14,000 méter, vagyis 9 angol mértföld. A szerkesztőség átadja a szedőknek a kéziratot, azok azt csodálatos gyorsa­sággal kiszedik, hasábokba állítják s ké­szítenek róla kefelevonatot, mely végig megy az első korrektúrán. Ekkor a tör­delő az előre meghatározott rendben egy­más után állítja a szedést s kolumnába (egy hírlapi oldal) tördeli. Ezt szorosan aczélkeretbe teszik s megszorítják. Most az egész kolumnáról uj levonat készül s következik a második korrektúra s revisió. Midőn ez is kész, a kolumnát síneken járó kis vaskocsin áttolják a „töm­öntödébe“. Itt egy „matrice“ készül. A kolumnát egy alul fűlő aczél-asztalra teszik és át­­nedvesített vastag papírlemezt borítanak rá, erre pedig nedves kendőt és most szé­les, sűrü, finom kefével elkezdik verni s verik mintegy negyedóráig, mig csak a papír be nem tölti a szedés minden héza­gát úgy, hogy a­mi a szedésen domború volt, az a papírlemezen homorú alakban nyomódik le. Az így készült „matrice“ segélyével henger alakt­ „formát“ öntenek, melynek külsején van a szedés után ki­volt ízes és zamatos, hanem nagyon is ízetlen, fanyar, valódi vaczkor és pedig országszerte termett ezen a 11 a m g­y­ei­mn éles. Most még egy negyedikkel is szaporítják és még inkább gátolják a törvényes házasságokat és ezáltal nem ajtót, hanem kaput tárnak az er­kölcstelenségnek, a korrupcziónak. Nem elég a vadházasságok irtózatos nagy száma, hanem azt még állami bölcsesség által még gyarapítani is kell, hogy ez után is az önbecsérzet megfogyatkoz­zék az emberi kebelben, a törvény és vallás iránti tisztelet minél inkább alászállíttassék és a családi tisztes élet nemcsak szívboldogító varázsától fosztassék meg, hanem az érzéki együtt­élés elállatiasodására sülyettessék alá. Mióta az állami bölcsesség katona­korosztályaival a házasságot korlá­tozza, azóta valódi mérges­ gomba gyanánt burján teremnek és nőnek a vadházassá­gok, törvénytelen együttélések. Valóban csodálatos­ a törvényes há­zasságokat korlátozzák a mostani bölcs kormányok és pedig a katonai­ korosztá­lyok kiszabása által, de a törvénytelen együttélésnek korlátot szabni, azt fékezni képtelenek és így az erkölcstelenség oko­zóivá válnak. De őszintén szólva: mi köze a há­zasságnak a hadkötelezettséghez? — Lássuk ezen intézkedés czélszerűtlensé­­gét. A harmadik korosztály betöltése előtt megtiltatik a n­ő­s­ü­l­é­s. A lelkészkedő pap­ságnak felelősség és büntetés terhe alatt szigorúan meghagyatik, hogy senkit, ki a 3. korosztályt be nem töltötte, házassági frigykötésben és áldásban ne részesítsen — azonban a házassági engedélyért fo­lyamodóknak megengedtetik a hadkö­telezettség föntartása mellett, hogy előbb is megnősülhessenek és pedig ehez nem is valami fontos indokolás kívántatik. Az ilyen engedélyes tehát megnősül és törvényes csalódott képez — a másik pedig (igen sokan) nem kér en­gedélyt, nem költekezik és még­is meg­nősül, a­mennyiben törvényellenesen nőt vesz magához és vadházasságban él, és ezen tette által sérti a valláserköl­csi érzületet és botrányt okoz. Midőn aztán a hadkötelezettsség ideje beáll, az engedélyest szintúgy elvihetik katonának (daczára a reclamácziónak,) mint a ki vadházasságban él és gyerme­keket nemzett. Ismételve kérdezzük: mi köze a há­zasságnak a h­adkötelzettséghez? — A házasságot, értjük, a törvényes há­zasságot gátló s korlátozó hadkötelezett­ség a tisztes családi életnek útjába ne­­hézményeket gördít, mig más részről a féktelen érzéki szenvedélynek és igy az erkölcstelenségnek utat enged. Igazság ez? bölcsesség ez? — Vajha azon bölcs államférfiak, kik a negyedik korosztályt is házassági akadá­lyul kiszabni s törvényesíteni akarják, a mondottakat figyelmükbe vennék és hig­gadtan megfontolnák már csak valláser­kölcsi szempontból is. Csodáljuk, hogy a törvényhozótestü­let azon tagjai, kiket a házassági ügyek igen-igen közelről érdekelnek és kell, hogy érdekeljenek, nem emelik fel szavukat és erélyesen nem tiltakoznak ezen intencziók ellen, habár azok a kormány részéről szándékoltatnak is ér­vényre emeltetni, tudván, hogy mely or­szágban az erkölcsi érzület kivesz, az maga is elpusztul; máris azon lejtőre lé­pett, melyen a megállás lehetetlen és igy az elbukás, az örvénybe sülyedés bizo­nyos ! A mozgás, a tevékenység az élet jele, míg­ a pangás és tétlenség biztos ha­lál. Éljünk és ne haljunk meg ! A ma­gyar faj megérdemli, hogy sokáig éljen. Már csak e hazában is ezredéves élete biztosíték életképességére s fönmaradá­szült lapszöveg, mely a sajtó­gépbe kerül. A gép a papír és papíroztató hengerből, magából a szorosabb értelemben vett saj­tóból és a hajtogató készülékből áll. A gép munkája a következő: Az óri­ási papírszalag a hengerről más hengere­ken keresztül egy áztató készülékbe megy, onnét pedig a szedéses hengerekre csava­rodik s midőn már mind a 8 oldal meg van nyomva, akkor finom szalagokon csúszva, két henger közé vonul, hol dara­bokra szeldeltetik, —ezen egy teljes szá­mot képező darabok, tovább csúszva a szalagokon a hajtogató gépezet által össze­hajtatnak s igy egy sik­ lapra kerülnek az „Egyetértés“ kész számai, honnét egy más gépezet segitségével a kiadó­­hivatalba vitetnek. Ezen valóban bámulatra méltó gép Ágostában készült az „Augsburg“ nevet viselő gépgyárban. A Franklin társulat még az ősz folytán rendelte meg e gépet s a gyárnak, mely 1000 embert foglalkoz­tat, 5 hónapra volt szüksége, hogy azt elkészítse. Ily nagyságú gép, mely mindent tel­jesen maga végez, nincs egész Európában több... Összes súlya 240 másra. Egy fordulatra készít el 8 oldalból álló egész lap-ivet, s egy óra alatt 10,000 példányt, 1­80,000 oldalt képes kiállítani, vagyis 150 példányt egy percz, tehát kö­zel 3 példányt egy másodpercz alatt. Ha ezt Guttenberg látná I­sára. Ne engedjük, hogy a szeretetlenek és lelketlenek enyészetünket fondorkodá­­saik és önzésök által előidézhessék ! Vagy kíméh­etik-e a kormányok ál­tal a törvényes házasságban élők csa­ládi viszonya? hiszen a tartalékosok nem csak gyakorlatokra hivatnak be, ha­nem mozgósíttatnak is, tehát olyanok, kik családfők, kenyérkeresők, a család fön­­tartói. Ha csak távol lehetnek családja­iktól hosszabb időre, miért ne lehetnének azok is, kik a most előírt harmadik kor­osztály betöltése előtt nősülnének, mit ha megtehetnének, bizonyára nem köttet­nék annyi vadházasság a törvényes há­zasságok becsmérlésével, mit csak mi hallunk és tapasztalunk, kik a nép kö­zött élünk és nem kell előbb még az ügyállást tanulmányoznunk, mint a kormányférfiak mondani szokták, mi­dőn a visszaélések beszüntetésére felké­­retnek mások által,­­ hogy kibúvó ajtót találjanak. Hazánkban az egyházak, a korai házasságok meggátlása végett a fineműek­­nél a 18. életévet, a nőneműeknél pedig a 16-ikat állították fel szabályul a köt­hető házasságokra nézve, s ennek folytán nem is voltak vadházasságok, tör­vénytelen együttélések, legalább a fiatalság közt nem, és így a törvényte­len gyermekek is csak ritkán fordultak elő, míg most iszonyú nagy ezen sze­rencsétlenek száma s ekép oly álla­potok merülnek fel, melyek valóban ag­gasztók a társadalomra nézve honpolgári tekintetből, nemkülönben valláserkölcsi szempontból is; mit a törvényhozóknak mégis csak figyelembe kellne venniük. Vagy már oly hatalmasak a kormányok, hogy sem a társadalom, sem az erkölcs többé tekintetbe sem vétetnek?! A társadalomnak szent kötelme legelőbb is sajtó útján tiltakozni minda­zon intézmények ellen, melyek reá nézve csakis hátrányosak lehetnek, másodszor odahatni, hogy oly egyének választas­sanak országos képviselőkül, kik a ma­gyar haza s a magyar nemzet ügyét szí­vükön és nem csak szájukon hordják ; kik nem nyújtanak segédkezet a nemzet­test, ez eléggé meg nem siratható nagy­ba­n ot­t temetéséhez, hanem teljes erő­­s erélylyel a már-már haldokló nemzet meg­mentéséhez szívlélekkel, áldozatkészen já­rulnak és erőfeszítéssel is odahatnak, hogy létcsillagunk el ne boruljon, meg ne homályositassék, hanem fölragyogjon és fényt terjeszszen a hazára, melynek mi szerető s el nem csüggedő fiai vagyunk és maradunk. „A magyar nemzetnek van jöven­dője, ha magunk magunkhoz hívek ma­radunk, s honn vagy külföldön, szeren­csében vagy nyomorúságban keblünkben találjuk a házasság szent érzetét.“ Mondja prófétai lélekkel nagy száműzöttünk. Végül: elvárjuk, hogy az egyhá­zak is felemeljék hatalmas szavukat az érdemben, és pedig a kép, hogy szavuk ne legyen a pusztába kiáltónak szava, hanem azt a kormányok is meghallják és megértsék! Garay Alajos. Kékhez, de nem a legmelegebbekhez, mert e tekintetben fölülmúlták az 1877, 1873, 1869, 1866 és a. t. telek. De­czember 28-án 6­5, február 2-án pedig 9­5 fok hideget jegyeztünk, aztán volt a három téli hónap alatt 68. fagy­nap, és a februárius a normális hőmérsé­­kén alul maradt. De a csapadék hiánya — különösen hó­ formában — aztán a tiszta és verőfé­­nyes napok sokasága elvonták tőlünk a rendes tél képét, kölcsönözvén neki a lan­gyosság színét. A téli vetések — a repere kivételé­vel — hó­takaró nélkül is jól teleltek ki. A tavaszi idő korán és rögtön állott be. A márcziusi hőmérsék a rendest 37 fokkal fölülmúlta, mi a mezőgazdaságnak ritkán hoz előnyt, mivel visszacsapások­­tól mindig félni kell. Ily magas márcziusi hőmérsékek után leggyakrabban következnek májusi fa­gyok. Hasonló márcziusunk volt 1876-ban fggyal máj. 21-én (— 1-3'), 1873 ban fagygyal május 1-én (0°) 1866-ban fagy­­gyal május 23 és 24-én (—3'8°) stb. Ilyen előzmények után az 1882. év jellege száraznak és melegnek ígérkezik. De ily éveknek is megvannak esős időszakai, melyek egyike a nyári solsti­­tium körül, egy másik pedig az őszi aequinostium után szokott beállani. H.-Lak, 1882. ápril 1-én. Marko­vics: Meteorologiai feljegyzések. (A mezőgazdaság érdekében.) Herczeglakon, Baranyavár mellett 45­85 szél.­fok alatt, 110 méter a tenger fölött 1882. A fennebbi összeállításból kitűnik, hogy a folyó év első három hónapja 117 melegségi fokkal bővelkedett, mert ösz­­kömérsékünk márczius végéig oly nagy volt, mint az normális években csak áp­­ril 10-ik leteltével várható. Ehez járult még azon körülmény is, miszerint ugyan ezen hónapoknak 10 ve­­rőfényes nappal­­ több volt a rendesnél, minek következtében a növényzet vegeta­­tioja rendkívüli előmenetelt tett. Csapadékban eddig 98 hiány mutatkozik. A lefolyt tél tartozott ugyan az eny­ 1 CD CC s 0 Tfi t- P-. N H rt CM CO 1N S3 •1 HM CM CM CO dl -0 dl H­­ ti N ® a 0 CO CO co CM CM 3 ‘W O CO t­ »O — » vJ au 0 *■* % 'SCQ sy O co CM « «0 CO t- CO v-t 1—1 ! °° -V ■3 s a á S­K­O lO (M co ló tjq co CO­­CO t-010 « 1 £ 32 3 'S 3t» sy Tjtotn0 eb *0 Középhőmér­séklet Cels.­latokban Norm. co ^ cp ONO 1' cp CM $ — $ 9 4» CO ^N b-ipO Ö r~> OÍ 0 1 i Január Február Márczius Törvényszéki csarnok. Előadott polgári ügyek : Ápril .4-én 1. Würz Henrik — Seidekker Adára ellen ingatlan birtokba bocsájtása és jár. iránt. 2. Plainer Lajos — Nagy Soós Jó­zsef és társai ellen 92 frt 60 kv ügyvédi munkadij s jár. iránt. 3. Burschel János és társai Bursch Antal holttá nyilvánítása iránt. 4. Pécs sz. kir. város közönsége — özv. Hillebrand Mártonná úgy dr. Antal Gyula és neje ellen 457 frt 80 kr­téke s jár. iránt. Előadandó büntető ügyek: Ápril 12 én. 1. Mieth József el­len személyes szabadságnak fajtalanságra irányzott czélból való megsértése miatt. — 2. Frühwirt Péter ellen, hatóság el­leni erőszak miatt. Ápril 14-én. 1. Sepácz József és társa ellen lopás miatt. — 2. Balogh Te­réz ellen, lopás miatt — (folytatólagos végt.) 3. Szabó István ellen lopás miatt. Simonyi Ernő temetése. Hogy Simonyi Ernő halála valóban mély részvétet keltett Fiuméban is, ki­tűnt a végtisztesség alkalmával, mellyel Fiume közönsége az elhunytnak adózott. Oly impozáns gyászmenet, minőnek Si­monyi holttestének kisérésénél voltak szemtanúi, bizonyára rég nem volt a ma­gyar kikötő­városban. Az Abbáziában történt beszentelés után a ravatal egy külön hajón helyeztetett el, melyet a fi­umei kikötő építési vállalat „Munkás“ nevű gőzöse vontatott, követve a tenge­részeti hatóság „Deli“ gőzöse által. A hajó fedélzetén volt a gyászoló család: Simonyi János és Zelenay Ottila, az el­hunytnak végleheletéig hűséges ápolója, valamint a fiumei notabilitások. Megható jelenet volt, midőn a tengeren haladó ra­vatalt a részvét és gyász jeléül, a Whi­­tehead-féle torpedógyár naszád-kikötőjé­ben a fölvont lobogóval háromszor üdvö­zölték. A kikötőben valamennyi nemzet hajói hasonló kép a gyász jeléül félárbocz magasságra von­ták föl lobogóikat. A hajók az „Ada­­mich“ mólón kötöttek ki, hol az iparos kör s a tűzoltó-egylet képeztek sorfalat a ravatal előtt. Mögöttük a beláthatlan nép­tömeg foglalt állást. A rövid ideig tartó beszentelés után a halottas díszkocsira­­ emelték a koporsót, s a menet a polgári­­ zenekar gyászindulója mellett haladt az Adamich-téren, a Via del Teatro és a Corsia Deák­ on át a vasúti állomásra nagy­­ néptömeg kísérete és részvéte mellett. Itt rövid ima után a koporsót elhelyezték. A holttestet reá következő napon szállítot­ták Budapestre az elhunytnak csömöri úti lakására, honnét ápril 2-án délutáni fél öt órakor utóbbi beszentelés után ki­sérték ki a kerepesi temetőbe. — Deák Ferencz temetése óta oly impozáns gyász­­szertartás nem volt a fővárosban. Képvi­selve volt ott minden társadalmi osztály rang és politikai pártkülönbség nélkül, szebbnél szebb koszorúkkal, többnyire a besereglett vidéki küldöttségek halmozták el a ravatalt.­­ A beszentelés után Helfi Ignác­ tartotta meg az emlékbeszédet, a sirnál Rakovszky István képviselőházi jegyző a képviselőház nevében, végre Eötvös Károly a függetlenségi párt nevé­ben egy kimagasló szépségű rendkívü­l megható búcsúztatót mondott. Különfélék. — Az első fecskék. Itt van egész tel­jességével a tavasz. Az enyhe időjárás jótékony hatása alatt megujjul a termé­szet. A tavasz első gyermekei vidáman köszöntenek már. Visszatértek a csiri­pelő fecskék hírnökei, a­mi azt jelenti, hogy nemsokára a főcsapat is megérkezik és népes lesz a eresz alja. Ki ne üdvözölné a tavasz hírnökeit? A meleg nap csábítólag hív ki a szobából, ki , biad természetbe, a­hol az ájulás ékessége mosolyog felénk. Udo fény nyezi a láthatárt, a kék égboltozat­­ derűjét nem homályositja el a borús — mindenütt fény és derű. — Ah, ünnepének előérzete szállta meg a mészetet. Ilyen fényt és derűt kivi, az emberi szívnek is, — sötét bánat az öröm fényét, az öröm derűjét. ( A pécsi székesegyház átalasi feletti híreket a helybeli lapok után tölve a „Pesti Hírlap“ ezeket jegyzi) „Nem szólhatunk ugyan bővebben egyébként is fölötte szűk mederben ivó vitához, de a vett leírás után nem is igen alapos aggodalmaink vanni terv iránt s úgy vesszük ki, mintha a veretes román műrégiséget mind­ elegyes minták és sablonok nyomán képen tönkresilányitani akarnák. —­áj­juk, hogy sejtelmünk csaljon; azonbs pécsieknek nincs szerencséjük közép­­eik restaurálásával. Pár év előtt, —­lékszünk — hasonló művészi ujjáalá­son ment át a város közepén álló mohamedán mecset (most város-templ Ez alkalommal a szakértelemnek sikg az egyébként stylszerű­ régi török­­sa­ját valóságos építészeti monstrummá vitani), melyben mindenféle stylus­­ van keverve, a muszkák kupoláitól kel az elrontott renaissanceig. Aki e ten már most látja, már alig csodálkozik , hogy a rátótiak a maguk templomát bő szemeken tolták jobb helyre. — A bi­zatlanság már egyszer meg van s mit a pécsi székesegyház, melyben annyi régiségünk őriztetik, az országhoz is fozik egy kicsit, sürgetnünk, sőt kövi­nünk kell, hogy ama bizonyos terve fővárosban, a legezélszerübben a kép­művészeti csarnokban mulhatlanul , szemlére tétessenek ki, hogy eképe műértő egyének fölötte szabadon nyi­lozhassanak s esetleg megelőztessél véleményezett botlás és 700 ezer forint eltékozlása. — Az ilyen tervekkel ki­lépni az egész ország színe elé, mert a templom sem a pécsiek, sem a püni­ség, sem pedig a kultuszminiszter ploma, hanem az ország egyik építés kincse.“­­ Az idei fegyvergyakorlatok egész országban állomásozó gyalogé­veknél és vadászzászlóaljaknál május­­ veszik kezdetöket és 13 napig tartal­t fegyvergyakorlatokra az 1873, 187 1877-ben besorozott tartalékosokat­­­ták be. — A „Pécs-Baranyai Hírlap“ egy gyedévi vajúdás után végre szint vall Kijelenté, hogy a kormányon lévő pár fogja támogatni és képviselni. Helye van így, mert nem szép dolog zsák macskát árulni és az egyébként an a szempontból is indokolt ezen részi őszinteség kedvéért megbocsájtjuk­­ azt is, hogy a „szabadelvű­“ czimet mag is hangoztatja, mert hogy a fúzióból került kormánypárt szabadelvűsége ketesárga reakczió, azt ország-világ m­­e A kártya-bélyegek. A kártya is életbe lépett. E hó l­étől kezdve a megadóztatott s az adóhivatal által­­ bélyegezett kártyákkal lehet, azaz szak játszani. ^ Az adóhivatal bélyege szó ellenőrzésül. A „blattisták“ szerint a adóhivatalunk mintha csak „vix“-et cil­kálna a bélyegzéshez, oly felette rossi a bélyeget, egy pár „guszta“ t hozzá kis „druck“, ezzel már végkép elenyéd a bélyeg, még csak nyoma sem marad igy nagyon természetes, újra adó alá­­ a kártya. A rosz nyelvek azt beszél hogy ez számításból történik igy s­é­­­lyegző-tinta nem „vix“, hanem „Szapá extrakt.“ — Ezt is jó tudni. — A szép ver­őfényes és meleg márt­ásnak már is megadtuk az árát. Csür­tökön keleti szél mellett annyira leszi a hőmérsék, hogy péntek reggelre a tej alá jött, a gazdag gyümölcs- és szőlői mésbe vetett remény ennél fogva szi elfogyott. — A húsvét zöld ugyan, nagyon piros jó kedvet alig fog kifakaszti . Talált pénz. Ma egy hete a vár plébánia-épület előtt R. J. joghallgató e 25 frtnyi összeggel bélelt erszényt tál mit azonnal felvitt a kapitányi hivatali Másnap a tulajdonos, dr. O-né jelenti­zett s átvéve a 25 frttal bélelt erszényét, becsületes megtaláló honorálására „czigarettet“ — ígért. — Árva statisztika. Baranyamez­ben a gyámság alatt maradtak száma múlt év végével 11.093 volt, a gondno­ság alatt maradtak száma 180. A gyi pénztár 1.076.297 frt 6 kr árvavagy kezelt, magán feleknél pedig 1 586.­ frt 11 kr volt elhelyezve. Az ár­­k ö­szes vagyona tehát 2,662.786 frd­jjT Uf rúgott. Q 1 — Agyonlőtte a mostoha fiát W 1* napokban a bányatelepen Szárn­gp­láp nevű bányamunkás szabad id I 1 használta fel, hogy az előző 1^ forgó­pisztolyával czélba lödözött^ k­el- s fia Pintér János jelen lévén a cz\\ |g{g_ nél, figyelmeztette mostoha atyjá , golyók mind a földbe fúródnak. E­k ketten a czéltáblához mentek e| guggolva mutatta a golyó által ii , lukakat, mialatt megesett a szere,(_--i­ség, — a mostoha apa, azon is)^

Next