Pécsi Figyelő, 1883 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-06 / 1. szám
J' 1 St A diktátor halála. A Ember tervez, Isten végez, a Gambetta Leo nevével összeforrt s a franczia bosszúháború eszméje, Gam-betta nincs többé! Tíz év telt le már, mióta a franczia köztársaság erőt gyűjt és készül a nagy mérkőzésre, mely visszaszerzendő volt a császárság korrupt kormánya által elvesztegetett tartományokat, az erő azonban nem oly mérvű, hogy a siker biztonságával mérkőzikhessék a nagyjában egyesített Németországnak szintén szaporított erejével, oly kedvező alkalom pedig, mely , Németország hadierejét más oldalon is elfoglalta volna, eddig nem kínálkozott, a köztársaság visszatorlási háborújára nem kapott még szövetségest, noha, mint nem alap nélkül írják, Gambetta az ördög szövetségétől , Oroszországtól sem irtózott volna. A visszatorlási-bosszú-háborúnak eszméje a lefolyt évtized alatt már nagyon hanyatlásnak indult, mesterségesen kellett fentartani évenként, megújuló tüntetésekkel. Gambetta elhunytéval lassan kialszik a hamu alá rejtett parázs is, hacsak a német politika eddigi óvatosságától eltérve, rövid időn nem szolgáltat kedvező alkalmat a láng kitörésére. Elvégre is a német-franczia háborúban a czivilizáczióra és a népszabadságra nézve csak veszélyt és kárt látván nincs is okunk annak kitörését óhajtani, a nemzetiségek összetartozandóságok elvénél fogva pedig szinte nem lehet az ellen kifogásunk, hogy a nagy Németország testből elő és ármány által a franczia királyság által elszakasztott és tizenkét év előtt ismét erőszakkal viszafoglalt részek ott állandóan megmaradjanak. Az állandó háborúveszély Közép- Európában a katonai uralom állandóságát, a népszabadságok korlátolását, a nemzeti vagyon kiszivattyúzását eredményezi, a haladásnak, a népek boldogulhatásának az örökös hadikészültség a főakadálya. Francziaország korán elhunyt nagy emberének most nincsen, ki nyo I T 1 B 0 7 A. Egy fiúcska születésnapjára. Amit mostan álmodsz Gyermeteg lelkeddel, Rózsaszínűt, szépet, l Jövőben azt vedd el. 1 Szeretetnek szárnya 1 Fedezzen be téged; Ne legyen a sírig ! Egy sötét emléked! 1 A mit vesztél s vesztesz, 1 Nyerjed vissza százszor; 1 Véld, hogy minden zugban ) Éneklő madár szól I Űzzön a boldogság, s Mint most te a lepkét, Pályádat illatos ! Virágágyak lepjék! Leghűbb barátoddá Váljék a szerencse, Legyen mindig, a ki ! Örömed keresse! Anyád szerelmét, mit Oly korán vesztél el, Kapjad nagyszüleid S atyád szerelmével Amíg te élsz, ők is Éljenek te véled; Ne sirasd meg őket Ámde ők se téged! Vihart soha se ismerj, Csupán a hevéből, Egy kártya házad se ! Roskadjon be végül! tisztújító köz lag igazgatói Krasznay Mi pénztárnoka lasztmányi Nádassy 1st. februér évfoszrexxi. Pécs, 1883. január 6-án. dr. Rames előfizetési díj : Kustuszi Taj pécsett házhoz küldve: ,, György, Frrt 5 frt, félém 2 frt 50 kr. - es Molnár negyeij jFf6 1 frt 25 kr. Szarkesztel Iroda: Ferencziek utczája 44.sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek. 'S/jT VA^' a c — -€flye* szám 10 kr. temen &gj«]«Qítr minden szombaton beiratá8(jj(S gx£mo|[ kaphatók Weicieger N. tartanai»' könyvkor. (Sz Echényi-tér.) 8 napi« 8 nap » lehet • félévi PÉCSI FIGYELŐ. 51 l-ső számxi.f A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városház épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm G. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, valamint a vidéken minden postahivatalnál. Hirdetések ára: Egy öt hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 11 kr., 3-szori 5 kr., 10-szerért 4 kr. fizetendő. — Minden hirdetés után 30 kr. bélyegdij fizetendő. A nyílttéri petit jóra 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó to.iv8.talu Böhm C. F. ügynöki irodájában. Ferencziek templomának átellenében. fal meg lásmába léphetne, érzik ezt Németországon és az első érzés is őszintén oda nyilatkozott, hogy a németség egy nagy teher nyomása alól fellélegzett, kérdés azonban nagyon, hogy a fenyegető veszély elvonultával nem teszik-e félre a németek azon óvatosságot, mely eddig elhárította tőlük a visszatorlás háborúját? Az 1883-évi budgettörvény a képviselőház tárgyalásai után a következő mérleget mutatja föl. Kiadás 323,391,152 frt. Bevétel 301,542,845 frt. E szerint a hiány 21,848,307 frt. Ugyanezen törvény a minisztert e hiány födözése végett 19,848,307 frt erejéig hitelműveletekre jogosítja fel, míg a fönmaradt két milliót különös törvényekkel fogják födözni. Külföldi hírek. Az ó év utolsó éjje a franczia köztársaságra nagy gyászt hozott, mert annak legnagyobb férfia Gambetta Leo rövid fél órával éjfél előtt élni megszűnt. Halálát nem a sokszor emlegetett szerencsétlen lövés okozta, mely tenyerébe hatott, hanem belső vérbetegség. Temetése államköltségen január 6-ra tűzetett ki, kívánsága szerint Nizzába vitetik teteme. Gambetta halálával azt várják, hogy a külpolitika ismét nagyobb mérvben fogja Európát foglalkoztatni, ez azonban csak úgy következhetnék be, ha Bismark herczeg a német politikának eddig tartózkodó irányából kilépve alkalmat adna bizonyos alakulásokra, melyek a kabinetekben jó idő óta előkészítvék. A nagy ember halálát megelőzőleg nagy feltűnést okozott a franczia fővárosban az osztrák-magyar nagykövet Wimpffen grófnak öngyilkossága. — A gróf deczember 30-án délelőtt a mi feltűnő, az utczán fejbe lőtte magát s azonnal meghalt. Holtteste a rendőrség által szállíttatott a nagykövetségi palotába. — Eddig már megvan állapítva, hogy az öngyilkosság oka örülési rohamnál nem volt egyéb. A czárt azzal biztatják emberei, hogy sikerült az utolsó nihilista bizottságot is felfedezni és elfogni, a nihilisták szervezete ennélfogva egész Oroszországban szét van ugrasztva s csak a külföldön tartózkodók vannak összeköttetésben. Az orosz csapat erősbitéséről szóló hírek a legutóbbi békebiztosítások daczára is fentartják magukat és különösen az osztrák határon nagymérvű lovasság és lovastüzérség van elhelyezve, hasonlókép a katonai vasutak rohamos készítése sem szünetel. Kártyaházad mostan, S később hited, terved, Légy azokhoz is jó Kik bántani mernek! S hogy beteljesüljön Mind amit kivánok, Tanuld megismerni Az embert s világot! Tanulj ... és még se tudj Te sohase többet, Minthogy minden javak A jóságból jönnek! Benedek Aladár: Az uj év. Hála Isten! szerencsésen átestünk az új év születése napján. Nem történt semmi baj, minden jól folyik, de mégis a legjobban folyik az esővíz. Hanem azért se baj ! Lesz jó esztendő, hisz kívántak boldog új évet. Minden ember boldogságot kívánt felebarátjának, ha nem is ingyért, az azért egy cseppet sem határoz. Boldog új esztendőt nem kívánni, annyi mint — illetlenség, kívánni pedig — zsarolás. Tessék most már a kettő közül választani ! Bezzeg nem sokat gondolkozott e tétel felett a kihordók, hordárok, lámpa gyujtogatók, utcza- és kéményseprők, csavargók stb. stb. sokasága, hanem szépen ránk sütötte a „revolver“-t e pár szóval: „Boldog új évet kívánok!“ Megáll az eszem és fel nem foghatom : Szapáry gróf, a csavarok főnagymestere, mért nem veti adó alá a keresetnek e rendes forrását? Hisz az egyszeri ember mondása szerint, ma már Diogenes is, persze ha élne lámpájával rem embert Hírlapjaink. — Szekrényessy Kálmántól. — Különös hirlapsajtónk már is száz meg száz képviselővel bir; a szépirodalmi lapok az utolsó tiz év alatt megtizszeresedtek; szaklapjaink bőven vannak; legtöbb hírlapunk kiállítás dolgában nem marad a külföldiek mögött; a szükség érzete, hírlapot olvasni, nálunk is napról napra jobbban kifejlődik, mindazonáltal a napisajtó befolyása csökken. Mi ennek oka ? Azt véljük, nem tévedünk, ha főbb okokut: a közölt hírek megbízhatlanságát; a fájdalomlábra kapott személyeskedő, egymást piszkoló irányt és azon rendkívül nagymérvű hanyatlást, amely a nyelvkezelésben fordul elő, állítjuk. A hírlapok igyekezete: minden áron újat hozni, még akkor is újat hozni, ha a közlemény ferdített, irányzatosan toldott, izetlen, a vallásos érzelmeket sértő, erkölcstelen, vagy pedig nem igaz, azon sajnos körülményt szülte, hogy az olvasóközönség nagy részénél már szokássá vált a füllentét úgy jellemezni: „hazudik, mint az újság!“ A személyeskedő, egymást piszkoló irány azon káros kihatással van a hírlapsajtóra, hogy maholnap a hírlapok útján történő pellengére - állítás elveszti azon erkölcsi hatást, melylyel annak bírnia kell, ha a hirlapsajtót tisztelik. A nyelvkezelés hanyatlása megfosztja a hirlapsajtót azon fölényiségtől, amely azt a szabatos kifejezések terén bizonyos dicsfény- nyel lengte körül. Igen a nyelvkezelés ijesztő mérvben hanyatlik. A negyvenes évek hírlapíróin észrevehető a törekvés , nemcsak belbecsü, de külalakra nézve mintául szolgáló czikkeket nyújtani az olvasóknak. A nyelvjavítás: idegen, korcs s elrontott szavak kiküszöbölése — buzgó munkájául számíthatta a hírlapírót, aki a napisajtó közlönyeiben lépett a nyilvánosság elé, ez irány rettenthetetlen bajnokának tekintette magát és arra fordította minden erejét, hogy ő is elősegíthesse annak diadalra juttatását. Mindez, fájdalom! jelenleg másként van. Mi, akik a főváros egyik-másik nagy hírlapjának szerkesztőségi titkaiba be vagyunk avatva, napról-napra szemlélhetjük, mily készültségű egyének küldik be „fontszámra“ dolgozataikat. E kötetlen királyban irt „munkák“ s e „költemények“ kilencz-tizedrésze bírálaton aluli; kilencz százalék közülök oly gyönge, hogy az elolvasásukra fordított idő kárba veszett, s igy csak azok minden századika használható. De még minden századik sem adható ezen állapotában szedés alá, mely-ben a szerkesztőség asztalára került, mert azoknak legalább fele, nagymérvű simitást, sőt gyakran jelentékenyebb átdolgozást is igényel, keresne, hanem új adó alapot. És ez igen üdvös lenne, mert az új adóztatás némileg nemcsak indirekt adó, hanem egyszersmind indirekt védelme is lenne az agyon - boldog - újévet kívánt közönségnek. De azt tartom jobb, ha hallgatunk, mert még utóbb kedve kerekedik Szapárinak és egy oly törvényjavaslatot vág az országgyűlés elé, mely szerint nem a kunyorán sokat veti adó alá, hanem a megkunyoráltakra huszitja — finánczait................................. Hja, hja! nevezetes nap a — kiskarácson. Amig az áhitat érzete dagasztja sziveinket, azonképen apasztja tározóinkat az uj év anticzipált boldogságának megfizetése. így volt ez, igy is lesz! Ezen, már nem segít a — megváltó sem. (Értem az uj évi üdvözletek megváltására szedett összegeket.) Legfölebb egy váltó! (Hosszúkás zöld czédula aláírva: elfogadó, jótálló, et cetera.) Node hát egyszer esik egy esztendőben új esztendő. Meg aztán pár perczentjét a kiadásnak pótolja a bevétel. Teszem azt, kapunk egy ékes képekkel körülszifrázott rigmust, mely alá ez van nyomtatva: „Aláztos szolgájat— kéményseprő legények.“ De még a postások könyve se kutya, vagy mi! ? Hanem legyen ennyi elég az uj évi borravalókról. Most szólok „hozzá“ az — 1883-hoz és pedig Jókay versével: „Ismerlek szép maszk , csak ne is tedd magad ! Láttalak már többször; ugyan ne tagadd ! Az a domino van rajtad, mely tavaly. Hangod most is oly puha, mint a vaj. Maszkod ifjú rózsaszínű lányt hazud, Ajkadon csillámlik karmin és lazur. Ez állításunk, azon „írók“ czikkeit, vagy verseit — tulajdonkép szánypróbálgatások — illeti, akik felhívás nélkü jelentkeznek a lapok külmunkatársaiul. A rendes külmunkatársak és belmunkatársak legtöbbje szintén nem is úgy, hogy munkáik mintául szolgálhatnának —nyelvtani szempontból. De kikből is áll ezek csoportja ? Nálunk a német nyelvnek a felsőbb iskolákban a rendes tantárgyak közé tartozása mint üszök rágódik a magyar hírlapok életén. Azon viszás állapot, hogy egy idegen nyelv szolgálatában álló hírlapsajtó termékei sokkal több példányban kerülnek piaczra, mint a hazai nyelven írottak, honunkon kívül sehol a világon nem fordulnak elő. Aki Rumániát és Belgiumot akarná idézni — tévedne, mert amott a rumén lapok példányszámai rendkívül túlhaladják a rumén földön napvilágot látott franczia hírlapokat; Belgiumban pedig államnyelvül a franczia szerepelvén, a franczia nyelven írott lapok teljesen jogosultak. Igen a magyarországi német hírlapok anyagilag jobban állanak, mint magyar hírlaptársaik; de sőt ez utóbbiak, kevés kivétellel, nyomorult helyzetben szolgálják a kitűzött nemes czélt. Az elmondottakba megérthetni, hogy a magyar hírlapok szerkesztőségei nem díjazhatnak oly módon — és ha még oly kitűnő a czikk — miszerint a kiválóbb irók, egyedül a hirlapirásnak szentelhetnék idejüket, arra fordíthatnák tehetségüket. Ámde, ha nincs biztató kilátás, hogy a hirlapirói pálya tisztességes jövedelmet is képes a kiválóbb erőknek nyújtani, valóban nem várható, hogy tehetséges alapos képzettségű fiata emberek kizárólag e gyönyörű pályára készüljenek. Úgy van! készüljenek, mert a hírlapírás igazi értelemben, nemcsak fényes szellemi tehetséget, alapos irodalmi képzettséget, gyors felfogást és szapora munkát követel, hanem a legátalánosabb műveltséget is. Valóban az előkelőbb szerepet játszani akaró hírlapírónak tulajdonkép igazi ismerettárának kell lennie, aki értsen politikához, jártas legyen a szépirodalomban és a szépművészetekben, ismerjen legalább névről, minden szereplő személyt, legyen az urakodó, államférfiú, hadvezér, diplomata, tudós, művésznő, híres utazó, vagy pedig csupán kétes életű „bálkirálynő“ tudjon, ha kell, írni színházakról, hangversenyekről s így tovább, tovább. Természetesen az utazottság és a nyelvismeretek fö kellékek arra, hogy^az illető ^hatáskörében szerepet játszhassék.^ -Ámde hány hírlapírónk felel meg e követelményeknek? Fájdalom! talán mindez századik sem. A dicséretes kivételek nem jöhetnek számításba, mert „egy fecske nem csinál nyarat“. Hírlapíróink Kebleden s fogad között gyöngy, de mind hamis, Hajfürtöd paróka, bárha barna is. Ismerlek, ne pipegj, vén duenna, jól, Ludlábad kilátszik burnuszod alól. Nem vagy te új év, te csak a régi vagy.“ Vájjon mi lesz a válasz? .... Megtudjuk mához egy évre! A kis reporter. Átlag és arány*) vagy A SIAMI IKREK. Intermezzo. A 4-ik felvonás csak január 8-án kezdődik. De mert becses kiadóm azt hirdette, hogy január hatodik Lesz azon nagy nap, melyen következik az ikrek folytatása. Nehogy a t. olvasó közönségnek legyen fogyatkozása. A harmadik felvonás utáni érdekes történtekről, Fogok kissé énekelni, azoknak tövéről és hegyéről. A 2-ik kerék egy ötödiknek a szemére lobbantja. Hogy miért ő, ellenkezéseivel ötét annyira boszantja. Módja, hogy ő az egyetlen kerék, mely , nem jár a vágóban. És ez által, kocsijuk járását nehezíti valóban. Mondja: végeztek volna régen, ha ő nincsen közöttük, És a bíráló jogát nem bitorolná fölöttük. *) Sajtóhibák az e czimű költemény múlt heti számában: Az első felvonás, színhelynél „bírák“ helyett „lóczák“. A második felvonás 5-ik versében „osztogák“ helyett „oktrojált.“ Elmondja, hogy ők mily roppant nagy munkát végeztek. Ehhez mennyi tudomány, mily nagy szorgalommal kezdtek. Még majd azt is, hogy el nem mondta, ez mennyibe került. De erről hallgatnia, még annak idején sikerült. Az ötödik kerék ezen szemrehányástól megilletődve magába szállt és bűnbánólag — nem hangosan csak rebegve . Mondja: Oka annak hogy szemében szálka vagyok nem más. Mint a munkálatokban található sok fogyatkozás ! Ellenkezünk, mert nem akarjuk magunk alatt a fát vágni. Helytelen munkálatokat, beleegyezésünkkel sanctionálni. De igen csalatkozik, ha hiszi hogy így csak én gondolkozom. Meglátja, valamennyi 5-ik kerékké lesz, az én álláspontom Még a szelíd Csurgó is, Tamási és Duna- Földvár. " egészen máskép gondolkoznak mai nap már. Hogy pedig 5-ik kerékségemről ezennel lemondok. Ezt nem azért teszem, mert Önnek szemében szálka vagyok. Hanem azért, mert nem szeretek üres szalmát csépelni, Romét haszon nélküli szószaporítással fecserélni. Nem kíméltünk mi már a járásban sem időt sem munkát. Összehívtuk járásunk gazdáit, azoknak szine-javát. Ezek ha nem is tudomány, de csalhatlan tapasztalás alapján igyekeztek javítani, amit lehetett Önök munkálatán. túlnyomóan legnagyobb része hát olyan, hogy a kiválóbbak is még politikai vezérczikkben is összetévesztik Kharreddin pasát, Karatheodory pasával; földrajzi czikkben az Aetna tűzhányó kitörését Nápoly esetleges veszedelmével hozzák kapcsolatba divatczikkben gyémánt — „Cameé“-ról és gyöngy „riviére“-ről csevegnek; életrajzi czikkben Melikov grófot, „Lorisz“ Melikov grófnak nevezik, holott „Lorisz“ örményül grófot jelent; ujdonsági rovatot vezetve, József főherczeg „magyar honvédhuszár tábornoki egyenruhájáról“ álmodoznak, pedig honvédtábornok ép oly kevéssé van, mint honvédtábornoki egyenruha; néprajzi ismertetésben a „valide Sultana“-val férjet öleltetnek, holott valide sultana egyedül özvegynő lehet; sportczikkben arról írnak, hogy egy angol mértföld hosszú versenypályán a fordulópontig harmincz hosszat megelőzött hajó legénysége nagyszerű evezése következtében, bizonyosan legyőzte volna a beevező győztest, ha még száz öllel hosszabb lett volna a versenypálya, s így tovább véges végtelenig: egyszóval, lehetetlenséget, badarságokat tájékozatlanságokat firkálnak össze. Sőt ily hírlapíróknak, akik kellő képzettség nélkül lépnek a hirlapból szép, ámde nehéz pályára, egyéb hibájuk is van : abban tetszelegnek maguknak, hogy a bölcsészeti, szépművészeti, nyelvtani, hitregei s. a. t. jó magyar szavakat, melyeket iskolapadon, ültökben kellett használniok, idegenekkel, sőt még gyakrabban korcs szavakkal helyettesítik. Már az idegen szavak használata is vétek, ha azokra elfogadott magyar kifejezések vannak ; fokozott vétek azonban a korcs szavak alkalmazása, például: aszfalthozni, tehát angol szóhoz (aszfalt) német ragot (íren, ir) csatolván, a korcsszót magyar végzetű igéül elfogadni. Sajnos nálunk az újabb időben sok, nagy jelentőségű kérdésre majdnemzetessé válható: „félvállról való félésé, adás“ dívik. Ez kicsiség? Csakhogy ne feledjék el az illetők, hogy kis dolgok együttesen nagy jelentőségűek. A hirlap-irodalom fejlődésének alapföltétele, hogy minél több hivatott egyén kizárólag hirlapírói működés által biztosíthasson magának tisztességes megélhetést, s így végtelenül nagy kárára szolgál, hogy mind politikai hírlapjaink, mind szépirodalmi közlönyeink, rendkívül nagy mérvben űzik a fordított (kivált francziából) munkák közlését. A nagy politikai lapok hasábjai rendesen két fordított regényt hoznak, a kissebb lapok néha szinte annyit, de legalább is egyet; szépirodalmi lapjaink közül egyedül az „Ország-világ“ az, amely ifjabb Ábrányi Kornél tapintatos szerkesztése alatt csupán kivételkép fogad el for.