Pécsi Figyelő, 1883 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1883-01-06 / 1. szám

dított dolgozatokat. De tulajdonkép minő eljárás ez ? A külföldi írót anyagilag meg­károsító, mert felhasználja ugyan szellemi termékét, de nem díjazza, a hazai írókat pedig attól megfosztó, hogy műveiket na­gyobb mérvben értékesíthessék. De hát miért történik ez? Hiszen lapszerkesztőink­nek szabatos fogalmai vannak az „enyém­­tied” fogalmáról, hiszen ők akarják támo­gatni (saját, jól felfogott érdekükben is) a hazai irodalom fejlődését! Miért történik hát ez? Azon néhány száz forint meg­takarításáért, a­mely a szerkesztők részére csak ily módon eszközölhető. Ugyanis az eredeti tárcza — a hírlap nagyságához mérten — 5, 10, 15 írtba kerülne, míg a fordított regényt az „európai fehér rabszolgák“ (szegény nagy nélkülözést szenvedő asszonyok, leányok) oly rend­kívül olcsón szolgáltatják, hogy egy-egy tárczára való néha még csak két forintba sem kerül. Persze­ ily fordításokban nincs köszönet, ámde a szerkesztő nem sokat törődik, mert észlelheti, hogy az elron­tott ízlésű közönség kapva kap ily selejtes ugyan, de rendesen annál frivolabb (sőt néha erkölcstelenek is) franczia fev­­etelményeken. Gyakran még­­ csak két-két forint­nyi kiadás is nagyrészt megtakarítható, mert a belmunkatársak valamelyike for­dítja le a tárczaregényt, némi díjazásul 10—20 frtot kapva egy vaskos kötetért, a­mely azután ugyanazon szedés felhasz­nálásával, könyv alakjában árasztja el a piaczot.­­ A „pikáns“, „frivol“, „ledér“ sőt „erkölcstelen“ olvasmányokat kedvelő, már teljesen elrontott ízlésű közönség di­adalmasan tartja ez olcsó regényeket (vi­szonylagos olcsóságuk daczára a kiadó 50—80 százalékot nyer rajtuk , hiszen csakis a papír árába kerülnek neki) a kis példány­számú kiadványa miatt még egy­­sor néha háromszor oly drága eredeti re­gények ellen. S ez a hazai irodalom­tör­ténet legsötétebb lapja. De ki, vagy pedig mi segíthetne e sajnos körülményen? ki segíthetne? a kor­mány, ha oly törvényt hozat az írói tulaj­donjogról, a­mely gátat vetne, hogy i­l­y módon használhassák föl a lapok kül­földi írók műveit. Mi segíthetne ? azon hazafias törekvés, hogy irodalmi téren ép úgy mint társadalmi eszközök által arra hassunk, miszerint „szégyenének ne tar­­tassuk, ha például, egy leányka a „Nanát“ olvassa. Nemcsak a vallástalanság mételyezi meg az erkölcsöket, hanem a rosz olvas­mányok is. Törvényszéki csarnok. Előadandó büntető ügyek : Január 8. -E* Bencsik István és Bencsik János el­­-a hatósági közeg elleni erőszak miatt.— Müller Nándor ellen hivatalos sikkasztás miatt. Január 10-én. Ifj. Parragi József ellen lopás miatt. — Szűcs István ellen súlyos testi sértés miatt. Január 12-én. Miskovits Milán ellen lopás miatt.— Tóth Péter ellen sikkasztás miatt. — Rácz Mihályné szül. Sárközi Anna ellen csa­lás miatt. Számokkal bebizonyították, javaslatuk hiá­­nyosságát. És tapasztaltuk jóakaratu igyekezetünk hasztalan voltát. Falra borsót hánytunk! Ezt tenni többé nincs kedvem. Azért: „Isten veled“ kataszternél viselt szép tisztem, Gambetta Leó. Gambetta meghalt. A szabadságért hevülő népek szívdo­bogása volt a gyászdal, mely őt sírjába kisérte. Legszebb kegye ez az Égnek, miben a legnagyobbak közül is csak kevesen részesülnek, mert oly dics, melyet legne­hezebb kiérdemelni; sem megfélemlítő szu­ronyerdők , sem megvesztegető kincsek nem vezetnek hozzá. A kiválasztott szi­vében kell hogy rejljék a szövetnek, mely az általános emberi jog­, a szabadságért való szerelmében olthatatlan lánggal égve, Oldó meleget áraszt szét nemcsak azon nemzet határain belül, melyhez hozzátar­tozónak érzi magát, de széltében-hosszá­ban az egész világ minden rejtett zugába is, hol csak szív dobog, mely fölérzi, hogy a teremtés koronája, s melynek mélyéből nem szakították még ki az anyatejjel szivott emlékezetet az Úr szavára: „Szabad vagy!“ És Gambetta szivében ott rejlett e szövetnek. Azért gyászolja őt nemcsak Fran­cziaország, hanem az egész világ; s mert a magyar nemzet mindenha osztatlan lel­kesedéssel csüggött a franczia nép sorsán, — mert osztozunk a világ e legjelesebb nemzetének örömében és bújában egya­ránt, híven, — mert bámuljuk szellemét, akaraterejét, és ügyességét, — mert mű­vészete gyönyörködtet és lelkesültsége a Széplaki Jánosé Sándor. Különfélék. — Kiss György fiatal, jeles tehet­­ségű szobrász — megyénk fia — most fejezte be Budapesten az Urbinóban fel­állítandó Rafael-szobor faszöntvény- pá­lyamintáját. A minta talapzatának négy oldalán egy-egy dombroma van. Ezek közül az egyik azt ábrázolja, a mint Ra­fael „Maria Della Lediá“-t rajzolja egy hordó fenekére; a második: a mint Ra­fael a szent Péter templomot tervezi; a harmadik dombormű, X. Leo pápa láto­gatását tünteti fel Rafael műtermében és a negyedik : a mint Lorenzetto szobrász elismerését nyilvánítja Rafael szobrászati művészetéről. A talapzaton Rafaelnak szobra áll nyugodt állásban. — Tanügy. Lapunk múlt számá­ban „városi közgyűlés“ rovat alatt közöl­tük az ujonan megválasztott iskolaszéki tagok névsorát. Az iskolaszékek alakulá­sáról szóló törvény (1868. 38. t. sz. 117. §.) értelmében a pécsi tanító testül­­­e­t is megválaszta saját kebeléből két képviselőjét. F. hó 1-én d. e. 10 órakor a sörház-utczai népiskolában Varga Fe­­rencz belv. ig.­tan. elnöklete alatt ejtetett meg a választás, szokás szerinti titkos szavazattal. Elnök nem szavazván, a sza­­vazatszedő bizottság a következő ered­ményt hirdeti ki: Horváth Antal szig. külv. ig. tan. kapott 10 szavazatot, Ro­­zsics Sándor budai külv. sörház-utczai ig.­tan.-ra 9 szavazat jutott, Beberics Imre 8-at és Klesch János 1-et kaptak. Ekként szótöbbséggel Horváth A. és Rozsics S. tanítók lettek az újabb 3 évi időtartamra iskolaszéki tagokká beválasztva. Megje­gyezzük még, hogy a testület 32 tagból áll, de a tanítónők szavazati joggal nem bírnak s 4 férfi tanító (tehát szavazat­ké­pes) a választásnál hiányzott. — „Lenni vagy nem lenni“ ez most a kérdés a pécsi boltörségre nézve. Ugyanis a számos betörési esettel szemben a bolt­tulajdonosok részéről sokszor létetett panasz, hogy a városi rendőrség részéről nyújtott védelem nem elegendő s ennek folytán több kereskedő mozgalmat is indított egy boltörség szervezésére, mely az érdekeltek által viselendő költségen lenne fentartandó. Később a keresk. és ipartársulat — en­gedve a közóhajnak — magáévá tette ezen ügyet s a boltőrséget csakhamar létre is hozta, — bízva, hogy azok kiknek ér­dekében a boltörség szervezése történt a költségek viselésétől nem fognak vissza­riadni. A bolttulajdonosok nagy része azon­ban megtagadta a fizetést,­­ leginkább azon nagyon is gyönge ürügy alatt, hogy ők a boltőrség felállításáról mit sem tudtak. A kér­ és ipartársulat most a főbb utczák­­ban levő boltok tulajdonosaihoz köztevé­let intézett, melyben kérdi, hogy kiván­­ják-e a boltörség fentartását s ha igen , hajlandók-e a kirótt díjakat fizetni ? A boltörségi dijak minden egyes bolttulajdo­nos üzleti forgalma s az üzletében levő vagyon értékéhez képest vannak kivetve. Ha a beérkezendő költségviselési ajánlatok nem lesznek elegendők arra, hogy azok alapján az 1883-ik évre a boltőrséget fen­­tartani lehessen — akkor a társulat fel­oszlatja a boltőrséget s a tolvajok és be­török ismét egészen háboritlanul terjeszt­hetik ki működésüket a boltokra. — Felolvasás. Folyó hó 7-én, azaz vasárnap a „Pécsi kereskedelmi önképző és betegsegélyző egylet“ helyiségében (Király utcza 37. szám I. emelet) Arányi Dezső színtársulatunk szép tehetségű és kiváló képzettségű tagja felolvasást tart délutáni */1­5 órakor — e czimen: „A színészet állása a társadalomban“, szép és igaz iránt elragad bennünket, — mert hódolunk eszméinek s ez eszmék magasztos törekvéseinek, — mert oda so­rakozunk vitézségéhez és lovagiasságá­hoz, — mert vele közös büszkeséggel tekintünk vissza a múltba, mint nemkü­lönben reményünk hajója az övével közös irányban evez a jövő felé, — mert emeli keblünket viszont­ rokonszenvének tudata — szóval, mert egész teljességéért szeretettel ragaszkodunk a franczia néphez: azért mi magyarok minden egyéb népnél ket­tősebb fájdalommal hullatjuk a testvéri bánat könyeit Gambetta sírja fölött. Gambetta 1838. évi október 30-án született Cahorsban s egy Genuai család­ból származott. Szülei őt a papi pályára szánták, hogy mégis nem pappá lön, az e pálya iránti nagy ellenszenvének tulaj­donítható; sőt azt beszélik, hogy ő maga szúrta ki jobb szemét, hogy e pá­lyára alkalmatlanná váljék. A nyilvánosság elé 1863-ban lépett a választások alkal­mával és a köztársaságiak baloldala mel­lett küzdött s oly meglepő erővel, hogy Favre, Cremieux, Olivier Emil s e párt egyéb jelesei, nagy megelégedéssel látták őt soraikban. Hatalmas szónoki tehetsége folytán, mely elsőbb politikai pörökben nyilvánult, nemsokára Favre vetélytársa gyanánt emlegették, sőt 1869-ben a Bau­­din-perben a kormány elleni fényes táma­dása után az ,engesztelhetetlenek“ legha­talmasabb támaszát látták benne. Ehhez hasonló egyéb sikerei folytán Marseille városa képviselőjéül választotta s mint ilyen a törvényhozó testületben a radikális ellenzéknek volt tagja, majd vezérévé lön a szélső balnak s hol spártai rövidségü, de a legáthatóbb élű, hol pedig hosszú epochalis beszédeivel fokról-fokra kelté fel maga iránt az általános bámulatot és el­leneinek félelmét. — Tolvajlás és gyilkossági kísérlet. A hét derekán Gácsík János garéi téglás­tól egy bizonyos ember 3 dr. sertést tol­­vajlott el s azokat Pécsre hajtva, Scheie­­rer ráczvárosi korcsmárosnak 30 frton el adta. A kárvallott mindenütt nyomon követte a tolvajt, végre a sertések áruba­­bocsájtása után, nyakoncsípte. A tolvaj ki akart egyezkedni szép összeg pénzben, melynek átvételére Keszübe hívta a kár­vallott gazdát. Alig értek azonban a me­gyeri malomhoz, a tolvaj revolvert rántott elő és halállal fenyegetve Gácsikot fojto­gatni kezdte. Ez jajveszékelve segélyért kiáltozott, melyre a megyeri malomból (mely most a városi majorhoz tartozik) a majoros gazda kijött és fegyverrel ke­zében mentségre sietett. A gyilkos szán­dékú ember, megszeppenve futásnak eredt, azonban sikerült a majorosnak hosszas ül­dözés után elfogni. A gaztettes átadatott a kir. ügyészségnek. — Magyarosodás. Az irgalmas rend magyar tartományi főnöke Fűzi Szaniszló intézkedése folytán a nevezett rendnek ezideig latin nyelven szerkesztett „Se­­matismus“-a folyó évtől fogva magyar nyelven szerkesztetik. — Csavargó ármádia. Városunkat a napokban temérdek sok munkanélküli, dologkerülő csavargó szállta meg. A kisebb­­nagyobb tolvajlások egymást érték. Rend­őrségünk nem késett intézkedni, hogy ele­jét vegye a könnyen bekövetkezhető nagyobb bajoknak. Néhány nap alatt 53, azaz­­ ötvenhárom sehonnait fogtak be, részint csavargás közben, részint éjjeli tanyájukon az „Amerikához“ czimzett útszéli csárdá­ban. A városházi börtönhelyiségek zsúfo­lásig tömve vannak. A tolonc­ozás már a héten kezdetét vette. — Iparlovag. Rendőrségünk egy — három nevű egyént tartóztatott le. Leg­először Kampich Jánosnak nevezte magát, később nála talált levelekből kitűnt, hogy Loricsnak is hivatta magát, végül pedig Görger néven is követett el kissebb-na­­gyobb csalásokat. Bejárta kétszer a világot — akárcsak a „Kornevilli harangok“ — Hanni-ja! Most pedig az út és merész kalandok fáradalmait kipihenni a „Hotel zum — Statthaus“-ba szállt, vagy jobban mondva — szállíttatott. — A tisztviselők egyletéről. Öröm­­mel hozzuk a hírt, miszerint az alakuló­félben levő tisztviselők egyletének kezde­ményezői által minden baranyamegyei ál­lami, törvényhatósági hivatalhoz és köz­ségi tisztviselőhöz, nemkülönben nyilvános számadásra kötelezett társulatok­ és inté­zetekhez intézett felhívások általános párt­fogásra találtak­­ a már rövid idő alatt beérkezett aláirások biztosították az egylet megalakulását. Kibocsáttatott 127 felhívás ez ideig beérkezett 11. Az alakuló köz­gyűlés megtartása az időben tűzetik ki, midőn a felhívásoknak legalább fele be­érkezik. — A pécs-budai külvárosi plébániá­im 1882. évi dec. hó 31-ig született ösz­­szesen 287 gyermek. — Ezek közül nemre nézve fiú 156 —­ leány 131. — Törvény­telen ágyból született 39. —­ Ezen 287 gyermek közül e plébániában elhalt 66.­­— Az 1882. év folytán törvényes házas­ságra lépett összesen: 73 pár. — A plé­bániában elhalt összesen 251. — E szerint a szülöttek száma több 36. — Tolvaj-kisérlet. A múlt hét végén özv. Várady Ferenczné János­ utczai laká­sán esti 9 óra tájban nagy izgalom volt. Állító­lag még délután rejtezett be valaki az említett ház padlására s a jelzett idő­ben előjőve rejtekhelyéről, a szoba-ajtókat Gambetta pályájának fénykorát azon­ban az 1870-ik évi franczia-ném­et háború második szaka képezi. Hóditó szelleme, hajlíthatlan akaratereje és bámulatos ki­tartása által szinte legendaszerű alakká domborult népe előtt s az egész világ tisz­telettel párosult csodálattal csüggött tettein. Midőn már minden veszve volt, a hadak szétverve, mintegy az utolsó fegyver is szilánkba törve, s Páris az ország szive, egy óriási vasmaroktól átszoritva, kínosan lélegzett, — s a nemzet a szégyen és ke­serv gyötrelmeiben már-már a végle­mondás kínos lehelletével mondá ki a megadás szavát: ekkor tört elő Gammbetta, s ellenálhatatlan genialitással a helyzet urává lön s „felszabadítá Prométheuszt lánczaiból.“ Közel egy millió katonát te­remtett elő, mintegy a földből s lett az ország diktátora, diplomatája, a hadsereg vezére, de minden, minden egy személy­ben. Jó ideig maga intézte Páris védelmét az ostrom alatt, s midőn az Ügyek sze­mélyes jelenlétét Toursba kívánták, meg­tette, a mire eddig soha senki gondolni sem merészelt, s híveinek legbehatóbb le­beszélései daczára, léghajóba ült s az ellenség kudarczára, annak feje fölött úgy­szólván átrepült. Nem riadt vissza a leg­végzetesebb következményektől sem, — hazája, népe sorsa lebegett szeme előtt, s ez vakká téve őt önmaga iránt. És habár e titáni erőmegfeszítés anyagi és gyakorlati eredményekben meddő maradt is, de erkölcsi és így kétségtelenül politikai tekintetben mégis kiszámíthatat­lan előnyöket biztosított a francziáknak: megmente a nemzet becsületét. A francziák által imádott „Glorie“-nek egy sugara volt ez, mely a balsors végtelen fájdalmában is, enyhítő, biztató önérzetet keltett a nemzetben és olybá nevelte szellemét, hogy rövid tíz év múlva újabb fénynyel, próbálgatta. A szobában alvók neszét vet­ték a bajnak s az ablakon át rendőrökért szalajtották a cselédet. Alig telt el pár percz, négy fegyveres rendőr érkezett „ló­halálában“ a helyszínére, később Vasszary Gyula főbiztos is megérkezett s a házban mindent tűvé tettek, de már a tolvajnak csak hűlt helyét — a kerítés­falon sár­nyomokat találtak. Úgy látszik jó orra volt az „ipsének“, még kellő időben oldott kereket. — A jogakadémiai ifjúság e hó 13-án, azaz mához egy hétre tartja fényes­nek ígérkező elite-bálját. A rendezőség részéről felkérettünk arra nézve, hogy tu­dassuk a közönséggel, miszerint,­­ ha volnának még olyanok, a­kik akár postai, vagy egyéb tévedés folytán meghívót nem kaptak, forduljanak a bálbizottsághoz (Lyceum, II. emelet, olvasó­kör helyisége) és azonnal a legnagyobb készséggel ki fog szolgáltatni a meghívó. — Jegyző-vizsga. Múlt pénteken és szombaton tartatott meg a megyeház köz­gyűlési termében a községi jegyző-jelöltek vizsgája. A vizsgáló bizottságot képezték Jeszenszky Ferencz alispán elnöklete alatt: Bartosságh Imre megyei főjegyző, Perczel Béni II. aljegyző, Auguszt adófelügyelő, Bánffay Simon kir. közjegyző és Forray Iván pécs-járási szolgabiró. Vizsgáztak tizennyolczan s dicséretére váljék a vizs­gázóknak — mind a tizennyolczan képe­sítettek. — A tolvaj-merészség netovábbja. Ma egy hete éjjeli 3 óra tájban dr. Fürst Győ­ző ügyvédjelölt Mária-utczai Rónaky-féle házban lévő lakásán ismeretlen tettes hal­latlan vakmerőséggel párosult tolvajságot követett el. Becsirizelte az ablakokat és vásznat ragasztott rájuk s a legkisebb nesz nélkül benyomta, szép csendesen be­hatolt a szobába, melyben Fürst aludt. Az éjjeli szekrényről egy tározát és egy aranyórát emelt el. Egyéb ínyére való tárgyat hevenyében nem találván, kiszö­kött és szépen behajtotta az ablakokat, hogy .... meg ne hüljön a „pacziense“ — aztán nyomtalanul eltűnt. — Uj tart. hadnagyok. Az 1881-82. évi — ezredünkben szolgáló egyéves ön­kéntesek közül öten tettek tiszti vizsgát, mind az öt jó sikerrel. Név szerint a kö­vetkezők : Taizs József, — Jobst Béla, — Novotarszky Gyula — Trober Aladár, — Wohlraubh József. Hogy a vizs­gázók közü­l egy sem bukott el, a fő érdem Feszti Lehel hadnagyot illeti, ki mint tanítómesterük nagy buzgalommal fárado­zott k­iképezésükön. Kineveztetési okmá­nyukat deczember utolsó felében kapták kézhez. Ugyan ez alkalommal neveztetett ki Kapun Aladár volt huszár egyéves ön­kéntes a 12-ik huszár ezredhez tartalékos hadnaggyá. — Az uj eszéki hid. A­hol még nem oly rég az a megrendítő katasztrófa tör­tént, uj vasúti hid emelkedett és pedig vasból. Az uj hidon szombaton tartották meg a próbát. A próba és a sülyedés meg­állapítása reggeltől késő estig tartott. Erre a czélra 9 felszerelt mozdony (egyik­ egyik 53 tonnás) és 10 megterhelt kocsi (egyik­egyik 14 70 tonnás) használtatott. Ezek utoljára óránként 33 kilométer sebességgel robogtak végig a hídon. A próba sikerült­nek mondható annyiban, hogy maradandó sülyedés nem következett. A hid égetett téglából épített négy oszlopon nyugszik, a­melyek kővel vannak beborítva. A víz­ben két oszlop van, a parton szintén kettő. Az oszlopok magassága az alappal együtt 13—30 méter, keresztmetszete pedig 44—51 négyszög­méter. A vasszerkezet 500 tonna újabb erővel és az imponáló hatalom tu­datával állhatott az európai nagyhatalmak sorában. A béke beáltával Gambetta további működése szintén nagy jelentőségű volt, s nemcsak hazája belügyeire, de magára az európai államok politikai constellátió­jára is befolyt. Különösen megemlítendő Mac-Mahon bukása, melyet ő idézett elő, még pedig kiszámithatlan előnyére Francziaországnak, mert Ég tudja, mily válságok követke­­zendettek be, ha Mac-Mahon monarchicus államcsínyre czélzó tervei csírájokban meg nem fojtatnak. — Utóbb Grévy az ő be­folyására választatott meg a köztársaság elnökévé, mire ő a kamara elnökévé lön. Ez időből származik Gambettának egy rendkívül szép tette, mely jellemét és szi­vét egyaránt mint az emberszeretet minta­képét tünteté föl. A politikai száműzöttek megkegyelmeztetését vivta ki. Nagy, sok és erős ellenfelei voltak. De Gambetta megmutatta miképen kell könyörögni, kö­vetelni és fenyegetni a szószékről és sza­vára az egész nagy Francziaország igent visszhangozott és ezeren váltották fel a ri­deg gályarabságot tűzhelyük melegével. A múlt év elején Gambetta Francziaország miniszterelnöke is volt, de rövid működés után inkább saját akaratából, mint valódi kényszerűségből leköszönt s a magányba vonult. De azért ott is mindig feszült fi­gyelemmel kisérte őt a világ szeme, mert meg volt róla győződve, miszerint Gambetta nem kárhoztathatja magát állandó tétlenség­re, hogy a nagy eszmék, mik szíve-lelkében rejlettek, végre is előtörnek, hogy egy ma­gas czél megvalósításáért küzdve, megvál­toztassák a világ térképének arczát. Való­ban, a­mily varázshatalommal bírt Gambetta, a legmerészebb reményekre jogosíthatta nemzetét. I. Napóleon óta Francziaország­­sulylyal bir és a magyar államvasutak gépgyárában készült. Az építés 430 napba került a­mi, tekintetbe véve a víz kedve­zőtlen állását és a mostoha időjárást, na­gyon rövid idő. Az egész költség 470.000 forint. A hidat vasárnap átadják a forga­lomnak. A régi gyönge hidat, mely köz­vetlen szomszédságában van az új vaslad­nak, már egészen lebontották.­­ Az erdő­károsítási ügyek gyor­sasa letárgyalása c­éljából a belügyminisz­ter a következő kör rendeletét bocsátotta ki: A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi magy. kir. miniszter úrhoz érkezett jelen­tések szerint az erdőkárosítási esetek le­­tárgyalására hivatott közegek, daczára az erdőtörvény 164. §. alapján kibocsájtott ügyrendtartás 7. §-ában foglalt rendelke­zésnek, — a­melynek értelmében az ere­deti kihágási esetek 30 napon belül le­­tárgyalandók, — ebbeli kötelességüknek, valamint a be­ajtás körüli kötelességüknek, is lanyhán felelnek meg. — Felhívom en­nélfogva a törvényhatóságot, rajkép alantas közegeit szigorúan utasítsa arra, hogy úgy az eredeti kihágási esetek letárgyalásánál,­­ valamint a behajtás körül a fennérintett ügyrendtartás intézkedésének annál is in­kább feleljenek meg, mert annak értelmé­ben az erre vonatkozó mulasztások fe­gyelmi vétséget képezvén, az illető kése­­delmezők ellen vizsgálat fog indíttatni. — Időjárásunk. Nem csoda, ha fel­­zúdul a gazda az ocsmány időjárás ellen karácson óta eső, sár, köd uralkodik raj­tunk. Egészségi viszonyaink megbomlanak, nátha, hurut és több helyen a torokláb is felütötte fejét. Közlekedési utaink a leg-­­­szomorúbb helyzetben vannak, néhol jár­hatatlanok; falvainkról 4—6 lóval vontat­ják ki a kocsikat az országútra, melyen szintén csak nagy bajjal, kátyúból-kátyúba lehet valahogy tovább haladni­. Vetéseink állására sem mondhatunk örvendeteset. Amint megyénk különböző járásaiból vesz­­szük a tudósításokat, attól kell tartanuk, hogy ha az esőzés tovább is tart, veté­seik kirothadnak. Csütörtökre derülés és péntek reggelre gyenge fagy köszöntött be.­­ „Kérek kis tüzet!“ Sylvester éj­jelén, mintegy 11 órakor, a­mint Erős Já­nos helybeli polgár hazamondt a sétatéren haladt, egy ismeretlen egyén állott elé s kért tisztességgel — egy kis tüzet. A meg­kért készséggel szolgált. Azonban alig ért haza, sajnosan tapasztalta, hogy a szíves­ség, arany óralánczán függő arany me­dalionjába került. — Ez az eset rövid idő alatt a negyedik már városunkban. —Sylvester-esély. A városi zenekar közreműködése mellett a „Hattyú“-ban igen kedélyes Silvester osztály tartatott. — Gyalogezredünk tisztikara a Scholcz­­féle sörcsarnokban ünnepelte az év utolsó napját, hol a katonai zenekar játszott. Az egybegyült tisztek szám­a családjaikkal mintegy 60-ra tehető. Éjfél után tánézre kerekedtek, mely a legvidámabban folyt a hajnali órákig. — A dunai hajózás be van szün­tetve, és pedig az árufelvétel m. hó 27-én, a személy és postahajó menetek pedig m. hó 30-án lettek beszüntetve. — Utolsó személyhajó Budapestről Mohácsra m. hó 29- én Mohácsról Budapestre pedig m. hó 30- án indult. — Az uj évi üdvözletek megváltá­sául a pécsi jótékony nőegylet részére Lasberg Arthur gróf által, Szentlőrinczről két forint küldetett be szerkesztőségünk­höz, mit az említett nőegylet pénztárába befizettünk és ott köszönettel felvettek.­­ A „Szentlörinczi Társaskör“ múlt évi deczember hó 30-án tartotta meg nak­i volt legimpozánsabb alakja, egye­temes szellem, mely a politikai világ összes problémáit átölelte, de ki azért nemzete szorosabb érdekei­ és eszméihez váltig hű maradt. Jelenben csak egy ember él, kihez Gambetta Bókban hasonlítható. Kossuth az. Bármennyire különbözők is a viszonyok s idő, melyben e két szellemóriás kifejté hatalmát, tagadhatatlan, miszerint jelle­mük­, cselekedeteik­ és helyzeteikben meg­lepő rokonság található. A nép fia mind­kettő, a nép által emelkedett fel mindkettő és a nép szuverén akaratának hű kifeje­zője volt mindkettő, és egyenlően szeret­ték hazájukat és égtek nemzetük javáért, — a szabadság apostola mindkettő. Gam­betta is ép úgy mint Kossuth, bejárta ha­zája vidékeit és eszméinek gyújtó szónok­latokkal hódított híveket, és hódíthatott, mert ép úgy mint Kossuth, ő is értett a nép nyelvén beszélni; hisz még emlékez­hetünk, mily Halommal fogadták, a bre­­tagneiak, midőn szónoklatában az ő táj­­szólásaikat alkalmazta. — Éppen úgy mint Kossuth, a semmiből teremtett hadserege­ket s lett dictator. Az örök éberség és lázas tevékenység veszély idején, a haj­­líthatlanság és merészség az eszmék és akarat érvényesítésében, és az eszköz mind­ehez : a puszta szó által az alak varázsa: ez az, mi csodálatos rokon­ságban tünteti föl egymás közt a magyar Gambettát és a francziák Kossuthját. És ezért közös a mi fájdalmunk a francziákéval. Gam­bettával a világszabad­­ság eszméjének dőlt meg leghatalmasabb oszlopa. Vajha támadna helyette méltó utód !

Next