Pécsi Figyelő, 1883 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1883-10-27 / 43. szám
lálólá jk . ERDŐ. Tarolják az erdőt, a százados tölgyek Kínos recsegéssel egymás mellé dőlnek , mint a csatatéren szerte fekvő hullák. Elnyúlva hevernek a levagdosott fák — Hol lombkoszoruzott vadon erdő állott. Kietlen pusztaság, siralom-völgy áll ott. Hangos volt az erdő a tavasz jöttével, A lombsátor alól madárdal hangzók fel, Dongó vadméhektől zsongtanak az odúk, Hírös rejtekéből ki-kiszólt a kakuk, Majd az őz futása keltett zajos hangot, Majd az eprész lányok dalától visszhangzott. Még egy fejszecsapás! . . . tompa zuhanással Az utolsó tölgy is kidől s aztán elhal . . . Elhal minden zsivaj, csend uralg a tájon, Csak a felhő könyer, csak a szél sir fáján — , vajjon mi lesz egykor a volt vidám erdő? Zsibongó falucska, vagy csendes temető ? . . . Tudja a teremtő?! Várady Ferencz. Pécs, 1883. október 27-én.43-132 sz é, 32a., 6T7"foldra,a a 3 L. Hirdetések ára: Egy öt hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 1 tr., 3-szori 5 tr., 10-szerért 4 tr. fizetendő.—Minden hirdetés után 30 tr. bélyegdij öntendő. A nyilttér 1 petit som 10 tr. A hirdetési dij előre fizetendő, és----------------------------------------------6 Szerkesztői iroda: Ferencziek utczája 44.sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek. ----------------------------------------------- A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városház épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F.ír a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, valamint a vidéken minden postahivatalnál. Hivatatli Böhm C. F. ügynöki irodájában. Ferencziek templomának átellenében. *--------------------------- -» Mi a tanulság belőle? A „ Függetlenség“-nél tapasztalt pénzkezelés dolga felzavarta országszerte a kedélyeket és alkalmul szolgál pártelleneinknek, hogy ott a hol lehet, — a gyengébb elméjüknél — ártalmául használják azt fel. Kétségtelen pedig, hogy ez esemény pártunknak sokat ártott, amint ártott a múlt nyári viszálkodás a pártkörben. Hasztalan mondjuk, hogy Verhovay Gyula képviselő a függetlenségi országgyűlési körnek nem is tagja, hogy ő megtérítette és megtéríteni ígérte a más czélokra használt adakozott pénzeket, hasztalan mondjuk, hogy a lap maga nem képviselt pártot, hanem tulajdonos szerkesztőjének saját nézetét, mert homlokán hordozza a „Függetlenség“ czímét, a részakaratú párttaktika rovásunkra írja fel azt. Verhovay a függetlenségi párt emlőin emelkedett országos képviselőségre , e párt által lett Czegléden is megválasztva, lapja az antiszemitizmus mellett a függetlenségi párt elveit kiválóan hirdette és lapja nagyon pótolta azon hézagot, melyet nagy pártlapunk sajnos, hogy évek óta kitölteni elmulasztott. Eme állásának Verhovay nem volt képes megfelelni, aki ily kimagasló állást elfoglal, annak készen kell lenni a hatalmi köröknek üldözésére, készen, bástyákkal övezve kell állani minden támadás ellen, tisztán kell annak állani minden tekintetben, minden tette a köz- és magánéletben kell, hogy tisztességes, szennynélküli legyen. Azt hisszük, hogy balesetét nem más idézte elő, mint az, hogy nem fordított elég figyelmet lapja anyagi oldalának kezelésére, de oly embernél, mint ez is elég, hogy a kormány üldözésének óhajtott czélpontjául szolgálhasson. Lett volna csak kormánypárti lap tulajdonosa ő, több mint bizonyos, hogy a tett feladást nem az azonnali házmotozás, befogatás és lázas vizsgálat , hanem egy jóakaró baráti figyelmeztetés követte volna, hogy az ügyet hozza rendbe. Tapasztalatunk elég van ez irányban, sőt oly bűntények lettek ily módon elsimítva, melyek sokszorosan nagyobb beszámításúak, mint a fenforgó, ha ugyan a sikkasztás vádja nem is volna alaptalan. Évek óta hangoztattuk, hogy nekünk és pártunk embereinek tisztán kell állani, hogy hozzánk a gyanúsítás árnyéka se férhessen, ne válasszunk pártunk vezetőivé, bizottságaiba oly embereket, kiknek akár a köz-, akár a magánéletben a legkissebb mocsok is tapad neveikhez, azt, hogy akárki is pártunkhoz csatlakozzék, meggátolni nem vagyunk jogosítva, de már azt meg kell akadályoznunk, hogy nem egészen tiszta jellemük vezetőkül feltolakodjanak, mert az illyés emberek, kik azután a legnagyobb szájhősök szoktak lenni, ezernyi tisztességes elemet riasztanak el pártunkhoz való csatlakozástól. Idején látjuk s ez alkalommal újra hangoztatjuk, hogy pártunk új szervezésénél legyünk e szempontokra kiváló figyelemmel s távolítsunk el körünkből mindenkit, kinek jellemében okunk van bizalmatlanoknak lenni, ne tanácskozzunk kémek és árulók társaságában. Az eszéki pénzügyi igazgatóság utasítva lett, hogy épületén évek óta levő kettős feliratú czimereket levétesse és felirat nélküliekkel pótolja. Ezt több eszéki polgár Ramberg kir. biztoshoz intézett levélben követelte. Ezen levelet közlő „Pozor“ lefoglaltatott, valószinü ennél fogva hogy „horvát udvariassággal“ volt írva. A csók. Irta: Várady Ferencz. Majális volt. Megnépesült a kis erdő s csengettengott a mulatók vidám zajától. A csárdapetti tágas térségen Faraó hangászó ivadékai keresztbe rakták a vonót s azták köröm- és hurszakadtáig a fülbemászó, sziporkás csárdásokat. A déli ifjú, azint villámszikra pattant a bájos hölgy... megragadta karcsú derekát szerint vele, mint a pergő rokka; mintha csak a része, vagy a szárnya lett volna. — Három a táncz! Hangzott fel az örömteli visongás s ki járták volna ítéletnapig; de a czigány ,arra lankadt, húrja pattant, a vonója omlott — véget kellett vetni a szédítő, mámorító táncznak. Míg a hegedű pihent, az erdő árnyas fái közt, a csalitok titokzatos rejtekében bolyongva suttogtak a szerelelmesék, édes ábrándokba merülve a dalos madarak, hol mélabús, hol vidám zengicsélése mellett, majd a susogó bokrok alá, az erdő puha fapamlagára hevertek s csevegtek boldogan. Béla és Milcsi itt látták meg egymást először, e majálison ismerkedtek meg, ez alkalommal járták együtt a legelső csárdást s e verőfényes vidámnapon gyuladt szivük az „első szerelem“ csapongó lángjára. Együtt bolyongtak az erdő fái közt s oly boldogul érezték magukat, mintha csak a hetedik mennyországban az angyallók közt lettek volna, vagy hogy talán még annál is boldogabbul!. . . Beljebb és s beljebb ereszkedtek az erdő mélyébe, hova már nem hatott el a mulatók zaja, hol bűvös csend honol sim! . . . . megrezzen a bokor és egy megkapó kedves kép tárul szemeik elé : két gerle csókolózik. — A csók, a csók, mely édesebb a méznél s az anyatejnél................................ Szaval gyönyörrel Béla s Milcsi ! igéző szeméremmel süti le gyönyörű bogár szemeit, majd hamiskásan feltekint s kérdi kíváncsian: — Vájjon ki találta fel a csókot? — Oh! a csók eredete igen sajátságos. A régi Rómában egy ős törvény az asszonyoknak megtiltotta a borivást. És hogy meglehessen tudni, vajjon ezen törvényt megtartják-e; a férfiaknak köttelességükké tétetett nejeik s közelebbi rokonaik ajkait, tekintet nélkül arra, hogy öregek, vagy ifjak-e ajkaikkal érinteni, hogy ez által megtudják, vajjon a lehelletük borszagu-e? A ki ezen szépek közül tisztának érezte magát, s ki a férfiaknak törvényszeretőleg magát megmutatni akarta s azoknak kegyét igyekezett elnyerni, bezzeg gyakran szokta szájacskáját odatartani. — Mit gondol, én ittam-e ma bort? — Majd mindjárt megvizsgálom. — Pszt! .... Susog a meglepetéstől s az izgatottságtól remegő hangon Milcsi. — Jön valaki. — Milcsi! .... Milcsikém! . . . — Ah! ez a mama. Valóban a kedves mama volt. De jó, hogy jött, különben eszükbe sem jutott volna, hogy elérkezett az ozsenálás ideje, dokkal táplálkozik. Jól tudta ezt a mama. Hejh!a szerelmesek evésre, ivásra alig gondolnak. A szív érzelmekkel s ábránhiszen ő is volt valamikor leány, pedig nem is olyan igen-nagyon régen s bátran hozzátehetni, hogy szerelmes is, hát hogyne ismerte volna a szerelem varázserejét, a szerelmesek szokását; azért hát felkereste őket s előállt az indítványnyal, hogy valahogy az édes ömledezés mellett a gyomor se maradjon üressen, ne bizon! — Ha úgy tetszik menjünk ozsonázni. — Köszönöm mama, én nem vagyok éhes, ha csak............. — Kezét csókolom, én sem ehetném. Vág Béla, Milcsi szavába. Minő étvágyrontó a szerelem! De ki állhatna ellent a jó mama demosthenesi ékesszólásának, cicerói bőbeszédének, unszoló szavának, hiszen oly nagy szívességgel kínálgatja a rántott csirkét, sonkát meg a mandolás „p u s z e d- i“-kat, akár az olcsó János holmiját, a gyűrűt, gyüszüt, gombostűt, czérnát, fűzőt, pertlit. Nem is igen sokáig kérették magukat, engedve az okos szónak, előre siettek s a csárda előtti pados asztalok egyike mellé telepedtek, hol már a nagy füles kosarat, melyben az elemózsia volt, rettentő veszély fenyegette, a csárdás gazda csahos komondorja farkas-szemet vetett rá, s ha még csak egy kurta lépéssel késnek, bár hívatlanul, de hozzá fogott volna az ozsonához. A mama kipakolta az ízletes falatokat, Béla pedig bort rendelt, s aztán nagy úri kényelemmel ozsonához fogtak. Béla nem győzte dicsérni a derék kacsókat, melyek az ízletes falatokat készítették, de legkivált dicsérte a „puszedliukat — hogy íb ne, mindezeket Milcsi készítette. Felséges ozsona volt! Még a püspök is megnyalhatta volna utána a száját. Az ozsona elköltése után rázendítettek a czigányok a gyújtó nótára: „Csak egy szép lány van a világon!“ Sallangos jó kedvvel kerekedett tánczra a fiatalság, járták, czifrázták, majd a frissére került a sor, peregtek a párok, akár a forgószél. A kedv „ne tovább“-ját érte el. Kicsordult a szív mámora s Béla megfeledkezve, átlépte az illem határát — botrányt követett el. Csattanós csókkal illette tánczosa ajkát! Egy sikoly !....................... S vége szakadt a táncznak. „Csak a gyémántot karczolák, meg óh csak Boglári tollát veszté el a kócsag, Csak a himport nyálazta be a pók, Csak az nincs, mi a gyümölcs hamva volt. Déli Herczegovinában ismét nagyobb rabló-banda tűnt fel, mely a falvakat gyújtogatja és a barmokat elhajtja. Katonaságot indítottak ellenük. Rendkivüli feltűnést keltett a képviselőház pénzügyi bizottságának tanácskozásakor Andrássy Manó gr., Andrássy Gyula gr. testvérbátyjának fölszólalása az uj adó ellen. Oly sújtó kifejezéseket használt a nemes gróf, hogy azoknál sajtóbbakkal a leghevesebb ellenzék sem igen élhetne. Nem érti és nem helyesli a kormány rettenetes sietségét és ez ellen óvást tesz. A kérdés az, szükséges-e a 3 millió forint? Előbb a budgettel kell tisztába jönnünk, nem lehet-e ott megtakarításokat eszközölni. Az országot folyton terhelni már csakugyan sok, 3 milliót most kivetni s adót felemelni Magyarország mai helyzetében példátlan. Sehol a világon nem teszi ezt ily mértékben egy kormány sem, csak a magyar kormány teszi. A kormány úgy tesz, mintha Magyarország nem is léteznék. Nekünk arra a temérdek pazarlásra szükségünk nincs, a vasutak magánspekulácziókra épülnek, milliókat fecsérelnek el. A kormány újabb és újabb adósságokat csinál, folyton és mindenütt pazarlás van, amit feltétlenül elítél. A budgetben kell megtakarításokat tenni. A magyar delegáczió e hó 28-án alakult meg Bécsben. Elnökké Haynald Lajos érsek, alelnökké Tisza Lajos, jegyzőkké Berzeviczy Albert, Cziráky Béla gr. és az elmaradhatlan Hegedűs Sándor lett megválasztva, hogy zsidó is legyen, Wodianer Albert báró lett a háznagy. Felolvastatott az elnöki czifra megnyitó után Apponyi Albert gr. Szilágyi Dezső és Pulszky Ágost nyilatkozata, melynél fogva nem fogadják el a választást a delegáczióba. (Előbb azon nézeten voltak, hogy elfogadják, de később a párt, Szilágyi és Pulszky távollétében, másként határozott.) E lemondás felett a főzsidó Fálk Miksa tartott parentácziót, mely oda ment ki, hogy, noha a lemondásnak nincs helyes indoka, mégis el kell azt fogadni, majd elvégzik ők a teendőket éppen oly jól (?) mintha amazok is résztvennének. Ez lett a határozat s helyettük a póttagok berendeltettek. Az osztrák delegáczió ugyanazon nap alakult meg s 35 szavazattal 17 üres szavazat ellen megválasztotta elnökéül Czartoryski herczeget, alelnök lett Hohenwart gróf 28 szavazattal Coronini 24 szavazata ellen. Ez a választás a pártok közti előleges egyezmény eredménye volt. A zsidó anyakönyvek vezetésére nézve egy szabályrendeleti terv feletti tanácskozmányra meghívta a kultuszminiszter Schweiger budapesti hitközségi elöljárót, ez azonban azt felelte, hogy nem megy el e tanácskozmányra, mert náluk minden rendben van és e szabályrendeletre nincs szükségük. — Elhisszük, hogy úgy van, de ez is arra utal, hogy az anyakönyvek vezetését el kell venni a zsidóhitközségektől. Zágrábból a következőket írják: Nagy feltűnést kelt itt a petrinyai törvényszéknek Plainer és társai (Starcsevics-pártiak) elleni perben hozott ítélete. A fővádlott ugyanis a márczius 18-iki képviselőválasztás alkalmával az ellenzéki jelölt mellett kardoskodott, s beszédet tartott, amelyet az államügyészség inkriminált. E beszéd ötletéből mondta Ilsics képviselőjelölt eme szavakat: Nincsen horvát, hanem csak magyar bán. — Iksics beszédének végeztével a vádlottak erre a dalra gyújtottak rá: „Udri Udri in der Stadt, Magyjaronom Strik za vrat.“ Iksics beszédében különösen egy, a szerb nemzetiségre vonatkozó paszszus szintén inkrimináltak. A megtartott tárgyalás után a vádlottakat felmentették, az ítélet indokolása következőképen hangzik : „Miután Ilsics vádlott beszédében nem említette Pejacsevics László gr. volt bán nevét, mivel továbbá a volt katonai határőrvidéken bánt egyátalában nem ismertek, hanem csak királyi biztost, ennélfogva vádlottat a Pejacsevics László gr. bán ellen gyűlöletre és megvetésre való izgatás vádja alól fel kellett menteni. Ami pedig az „Udri udri“-féle dalt illeti, a törvényszék annál kevésbbé talált annak eléneklésében büntetésre méltó cselekményt, mivel köztudomás szerint a horvát nép a „magyaron“ elnevezés alatt hazaárulót ért és így nem lehet tiltva, hogy ilyenek számára a kötelet kivonja. Végre Plainer felmentését a törvényszék azzal indokolta, hogy a szerbek ellen mondott beszéd büntetés alá nem eshetik, mivel a szerbek sem Magyarországon, sem Ausztriában elismert nemzetiséget nem képeznek és így különös jogi védelemben nem részesülhetnek. Horvátországban tudvalevőleg csak a horvát nemzet van törvényesen elismerve, s így a Horvátországban netán lakó szerbek nem igényelhetnek más jogi védelmet, mint amire a Horvátországban lakó külföldiek számot tarthatnak. (Íme a petrinyai királyi törvényszék ítélete szerint magyar és hazaáruló egy fogalom, magyarnak lenni annyit jelent, mint kötélrevalónak lenni és ezen ítéletet hirdették ott ő felsége a magyar király nevében magyar királyi birák. Gyönyörű állapotokra jutottunk a hosszas Tisza kormányzat idejében!) A csángó pénzek és a „Függetlenség.“ A magyar sajtó tisztessége ellen egy óriási merénylet követtetett el, mely minden jobb érzésű magyar embernek arczába kergeti a vért. A „Függetlenség“ szerkesztősége 2700 frtot gyűjtött a csángók javára, ebből a pénzből azonban a kezelők ahelyett, hogy rendelkezési helyére juttatták volna, 2200 frtot saját czéljaikra s a lap kiadásaira fordítottak. Ebből a kir. ügyészség sikkasztás tényálladékát állapítván meg, a rendőrség a kir. ügyészség felszólítására Verhovay Lajost, Verhovay Gyulának testvéröccsét, Sátoralja - Ujhelyen elfogta és Bpestre kísérte. Most az illető a Fortunában van elcsukva egy szobába egy betörő tolvajjal. — Ez eset hire a társadalom minden körében mély megrendüléssel fogadtatott. Komjáthy képviselő, ki a lapbiztositékot letette, visszavonta azt s igy a lap fenállása bizonytalanná lett. — Verhovay Gyula szerkesztő a hiányzó csángó pénzeket, mennyiben befolyásuk már megállapítva volt, azonnal kipótolta, de a vizsgálat olyas pénzekről is szerzett tudomást, amik elkönyvelve nem lettek volna. A „Függetlenség“ nyomdásza Wilkens Gyula ellen hitelezőinek kérelmére csőd nyittatott. Bélyeg, ragály, seb, mind lemoshatók, Nő homlokáról soha sem a csók!“ Másnap szemérem elleni vétség miatt vádat emeltek a királyi ügyészségnél Béla ellen. Béla annyira a szívére vette a dolgot, hogy azonnal elhagyta a várost, eltűnt, nyomtalanul. Senki sem tudta a városban, hogy hova tűnt el oly hirtelen, annál kevésbé tudták a rejtélyes eltűnés okát. Sok mindent beszéltek. Szárnyra kelt a Fáma s egy verzió szerint megmérgezte magát, meggondolatlan szerelmi viszony következtében sodortatván az öngyilkos halál jégkarjai közé; más verzió szerint Amerikába költözött, hogy hitelezőit kijátsza, de még egy harmadik kacsa is szállongott s ez azt a hirt terjesztette, hogy a „fekete golyó“ áldozatául esett. Csupa koholmány ! Haza ment szüleihez és családi ügyeit rendezve ismét visszatért. A legelső látogatást Milcsikénél tette. Béla jellemes ember volt, s noha a bor, zene, táncz mámorában az „első szerelem“ hatása alatt túllépte az illem határát; tudta, hogy miképen kell a megzavart egyensúlyt helyreállítani; tudta, hogy ily esetben mit diktál az erkölcsi igazságérzet. Megkérte, eljegyezte, oltárhoz vezette Milcsit s lett belőlük boldog házaspár. Most megérkezik nagy sokára a sánta igazságszolgáltatástól, a törvényszéktől az idézés, mely szerint vádló és vádlott meghivatnak. Megvirrad a nagy nap, a tárgyalás napja. Vádló és vádlott megjelennek, Milcsi és Béla személyében, a szigorú bírák előtt. Vádló előadja a vádat, a vádlott pedig magába szállva töredelmesen beismeri, hogy vétkezett. A komor birák összenéznek, s halk hangon pár szót váltanak egymással, majd a törvénykönyveket forgatják; de ni csak ni! . . . mi történik ?!.... Az ellenfelek egymás nyakába borulnak, ölelkeznek, csókolóznak, mint — Ámor és Psiche! A törvényszék ámul és bámul. Themis, a bekötött szemű istenaszszony előtt ilyen még soha sem történt, jó, hogy a birák szeme nem volt bekötve, mert különben e csudák csudáján, az „ellenfelek“ csókolózásán nem álmélkodhatott volna s szemtanuk hiányában soha senki se hitte volna el, hogy ilyen is megesik az ég alatt, a föld színén. A tableaux után megszólal a vádló: — Tekintetes törvényszék ! A vádat ezennel visszavonom, ne tessék az ítélethozatallal fáradozni; ügyünkben határozott a jó Isten — mi már boldog házasok vagyunk. Külföldi szemle. A franczia kamarák okt. 23-án ültek össze újra, a hangulat olyan, hogy miniszterválságtól tartani nem kell. Mouktar pasa berlini és bécsi küldetésének sikere felől ellenkezők a nagy lapok véleményei, míg a német és osztrák források szerint sikerével a szultán meg lehet elégedve a „Times“ eltévesztettnek hirdeti küldetését. A muszka állapotok nem változnak; ismét tizenegy tisztet a Kaukázusban fekvő mingreli testőrezredből fogtak be nihilistaüzelmek miatt, egyidejűleg Odessában és Nikolajevben számos tengerésztisztet, a katonatiszteket rendre bezárják, a tanulókat pedig kizárják t. i. az iskolákból po A magyar királynő vize. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárczája szerint. — Századunk elejéig az egész müvelt világban ismeretes csudaszerül használtatott a magyar királynő vize és nem volt egy jól rendezett gyógytár, melyben a viz kapható ne lett volna. Francziaországban névszerint Lyon és Montpellier városokban gyárilag készíttetett és házaló kereskedők által árusíttatott eh A magyar királynő vizéről első tesz említést a tizenhetedik század közepén