Pécsi Figyelő, 1884 (12. évfolyam, 1-53. szám)
1884-01-26 / 4. szám
Pécs, 1884. január 26-áne zé, aniQ., jgll- ottfoldra.... Hirdetések ára: Egy 51 hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 6 kr., 3-szori 5 kr., 10-szerért 4 kr. fizetendő.— Minden hirdetés után 30 kr. bélyegdij fizetendő. 4 nyilttér 1 petit sori 10 kr. . . . , ". ... Ili fi_4. twin Előfizetési dij: Postan T»gi Pécsett házhoz küldi«: dsa «rre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr. s negyed évre 1 frt 25 kr. e gy B szám 10 kr. Hegyehnit minden szombaton íjás számok kaphatók Weidinger N. küttyüker. (Szérényi-tér.) -53otf------------— SZERKESZTŐI IRODA: Ferencziek utczája 44. sz. I. emelet, Kéziratok vissza nem küldetnek. *---------------------------------------* * A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városház épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, valamint a vidéken minden postahivatalnál. KIADÓ HIVATAL: Böhm C. F. ügynöki irodájában. Ferencziek templomának átellenében. a--------------------------------------* Beteg parlament. A mi akóházunkban észlelt tünetek mindinkább megérlelik azon meggyőződést, hogy az nehéz beteg, a beteg nem csak azon részében, mely a többségnek neveztetvén, minden mozdulatában elhatározó szerepet visz, de beteg azon részeiben is, melylyek kissebbségben lévő ellenzék gyűjtő név alatt ismertek, ez pedig igen gyászos dolog következményeiben a hazára nézve. Az ellenzék éberléte, annak szakadatlan támadása a kormánypárt ellen, annak minden gyengéi és hibáinak kíméletlen ostorozása okvetlen szükséges arra, hogy a parlament vérkeringése üde és egészséges legyen, alsóházunkban most folynak a költségvetési viták, ha ugyanannak nevezhetők azon kivonatos ismétlések korábbi vitákból s holmi egyes hazabeszélési kísérletek. Az ellenzék támadásai oly gyengék, hogy akár egy muzulmán ellenzék sem lehetne udvariasabb szultánja irányában, a vitákbani részvét pedig oly lanyha, hogy a képviselők jelenlévő száma rendesen alig van százon felül. Igaz, hogy az ellenzék megunhatta már a sok sikertelen támadást, mert hát a többségben lévő mamelukhad akárhányszor is leszavazza, de hát ebből nem az a következtetés, hogy fel kell hagyni a támadással, hanem az, hogy miután a régi parlamenti sablonok megtartásával a magát örök életre berendezett és önmagát, kiegészítő kormánypárti érdekkonzorcziumot nem lehet helyéből kimozdítani, keresni és találni kell egy újabb módot annak véghezvitelére. Ellenzékeink pedig e részben nagyon híjával vannak az újonani alkotás, a feltalálás tehetségének, sőt mindegyike még ezenkívül összetételében és vezérletében is beteg. A függetlenségi pártban nevezetesen egy pár a nép állapotát alig ismerő idealista, azután néhány boldogabb ellenzéki megyéből oda került földbirtokos, ki a nép nyomorát nem ismeri, mert nem forgolódott az uzsorásokkal szövetséges kormánypárti hatósági közegek által elkoldusított vidékeken, erőnek erejével támogatja a felbérelt zsidószolgák ama követelését, hogy a párt vegye fel programmjába a zsidóbarátságot, rosszabb szolgálatot pedig nem tehetne a pártnak legnagyobb ellensége sem, mint az ilyen meggondolatlan határozat. Gondolják meg és fontolják meg jól ott, hol a párt vezérletét és irányozását hiszik kézben tarthatni, hogy ők ott a papiroson határoznak, a nép pedig fog határozni az életben és a szerint cselekedni s majd más elemekből fog alkotni ellenzéket, olyant, mely nevét megérdemli, mely feladatának meg tud és meg akar felelni, mely nem theóriát tartalmazó könyvekből, sem a börzéből kiáramló inspirácziókból, hanem a nép életéből s annak tüzetes ismeretéből merítve fogja tudni mi a teendő mai körülményeink közt, fogja tudni megtalálni azon archimedesi pontot, honnan ezt az érdekkonzorcziumot majd ki lehet zökkenteni elfoglalva tartott állomásaiból. A horvát tartománygyűlést január 20-án elnapolta a bán, miután az e czélra kiállított k. királyi leiratot iselolvastatta. A tartománygyűlés a csendőrségi törvényen kívül leginkább foglalkozott a Vojnovics-féle indítványnyal és a tizenegyes bizottság jelentésével azon állítólagos sérelmek felett, miket Horvátország szenved. A nemzeti párt, mely a szerb pártkörrel már kiegyezett, január 19-ei ülésében elhatározta, hogy elfogadja Miskatovics felirati javaslatát, azonban Zsifkovics és Gyurkovics kijelenté, hogy ellene szavaznak, a szerb kör pedig egyikét sem fogadta el a felirati javaslatnak. Ezeket megelőzőleg történt, hogy Loncsarics képviselőt, kinek indítványára Szarcsevicset kizárták a tartománygyűlésből, már az utczán megtámadták. Egész néptömeg fogta körül és kövekkel, tojásokkal kezdték dobálni Loncsaricset. Nagyobb bajt csak a rendőrség gyors közbelépése tudott megakadályozni. Több elfogatás történt. — A Szarcsevics-párti képviselők tiszteletére néhány polgár a hársfa vendéglőben bankettet rendezett, melyen igen sokan vettek részt. Sok felköszöntőt mondtak, melyek közül felemlítendő Tuskané, ki azt kérdezte, hogy helyeslik-e a párt magatartását, mire harsogó igenek hangzottak fel, sőt valaki azt kiáltá: „az orraikat és füleiket kell levágni, azután felakasztani valamennyit, kik minket megcsalnak és elárulnak.“ Hasonló értelemben beszéltek még igen sokan. A zsidó zavargásoknál alkalmazott katonai erő költségei felől már akkor azok folyamában megírtuk, hogy a kormány majd igyekezni fog azokat, noha törvény és igazságellenesen is, az illető községeknek, illetőleg azokban a birtokos és adózó, a zavargásban egészen ártatlan polgárok nyakába keríteni, holott pedig azokat a szemtelen felingerléssel és erőszakoskodással egyes zsidók idézték elő, vagy mint Szigetvárt történt, azért vettek nagyobb arányt, mert a szolgabiró vétkesen mulasztotta kötelességét, s általán bebizonyította magaviseletével, hogy nincs minősítve hivatalának betöltésére. — A jog és igazsággal ellenkezik, hogy egyes — habár százan lennének is — bűnösök vétkéért az egészen ártatlan községi adózók tömege lakoljon. — Kormányunknak azonban, mint már múlt évben róla helyesen feltételeztük, nincs jog és igazság felől érzületes fogalma, mert ime már Pozsonyra rárótta a zsidózavargás költségeit. — A városi közgyűlés többsége azonban nem áll buta birkákból s másodízben is visszautasította a rátukmált költségviselési terhet. A képviselőházban lefolyt héten általánosságban és részleteiben csekély és hatás nélküli felszólalások közben letárgyalták a belügyi, közmunka s közlekedésügyi, a földmives, ipar és kereskedelemügyi, végre a vallás és közoktatásügyi tárcza költségvetését. Ez utóbbinál Irányi Dániel megújította mint rendesen az általános vallásszabadság iránti indítványát, mit Trefort miniszter hevesen ellenzett, az egész kormánypártból az egy szál Szontagh Pál szavazott Irányi indítványa mellett s ez hangosan bizonyit a kormánypárt szabadelvüsége (!!) mellett. Tisza Kálmán miniszterelnök Bécsben járt s ott mindent rendbe (?) hozott, a zsidó-házasságijavaslat levétetik a napirendről, a mostani képviselőház fel lesz oszlatva idejének letelte előtt s már májusban lesznek az uj választások, az uj országgyűlés nyáron lesz megnyitva. — Horvátországban majd csak elkormányoznak napról-napra, talán addig megokosodnak a zavargó fejek. 5 A 1 0, A» Tudtam! . . . Tudtam, hogy rajtad már Orvosság nem segít. — Régóta számláltam Életed perczeit: Mégsem talált készen Halálod órája, Hogy lelkem a végső Nagy csapást kiállja. Nem birta kiállni — Sűrűn omló könyem Elmosta gyökerét, Kiszakadt belőlem . . . Nálad nélkül úgyis Fél lelkem volt csupán; Az a fél is elment Jobbik fele után. Fönn a ravatalon Szépen melléd borult, — Ágyul szolgált neki Lecsüngő koszorúd. Lélek volt, nem látta Senki, hogy ott feküdt S koporsóba zárták Őt is veled együtt. Kibontott dús hajad Volt a szemfedője , Úgy hallgatta, amint Búcsúztattak tőle. Tőle búcsúztattak, Mikor ott volt nálad, — Elrejtett kincsétől Soha el sem válhat! Nem tudták a vivők Felfogni , hogy lehet Oly nehéz az a te Átlátszó tetemed. Pedig a koporsót Az nehezítő meg, Hogy kettő volt benne: Egy test, meg egy lélek. Egy test, a te kihűlt, Megmerevült tested, Mely a betegágyban Minden súlyt elvesztett, — S lelkem, aki magát Élve holtnak érző S akit a fájdalom Tett ólom-nehézzé . . . Nem is élek én már, Hogyan is élhetnék ? Hisz élő lelkemet A sirba temették ! Lábamon egy gyarló Tömeget hordozok, Mely csak öntudatlan, Gép módjára mozog. Csupán olykor élek, Ha egy pillanatra Volt szállását lelkem Meg-meglátogatja. Elmondja : mint őrli Oporrá a féreg . . . Aztán újra elhagy Ez a kóbor lélek. Kulcsár József: Tévedések vigjátéka. (Beszély.) Irta: Zichy Károly gróf. — Jó reggelt, kedves! — Jó reggelt! — Minő rózsás kedvben? — Oh még most is nyilalik, annyit nevettem! — Hol, hol? Miért, miért? — Az a bolond, az a csacsi, ha, ha! — Ki bolond, ki csacsi? — Jaj mondanék valamit ha — — Valami skandalum, mi? — De még milyen! — Hamar, hamar, ki vele! — Pikáns história, azon meleg, szinte fúrja az oldalamat! — Oh kérem, beszéljen ! Égek a kíváncsiságtól. Ki? mi? — Na, hogy ki, azt én csak gyanítom , de hogy mi, azt mindjárt elmondom. Faraozus történet, annyi áll. — Ugyan beszéljen hát! — Ha megígéri------— Esküszöm, hiszen tudja, hogy az én fülem sír. — Nos hát hallja. De menjünk innen félrebb, mert a járókelők . . — Értem. Meghallhatnák. Mikóné és Mikóné e rövid szóváltás után félreeső helyre mentek definiálni. Mikónét az égető napnak déli sugara korántsem zsenirozta s hogy az alkotó által adománykép kapott gyenge oldalát a pikáns história ki ne fúrja, izibe ekkép replikáit: — Hát tudja kérem, azt mondják, nem régen nősült, szép, derék, fiatal, hozzá igen vagyonos neje van; de mint a legtöbb férfinak, úgy ennek is vannak ifjúkori hírvei és ezeknek nyomós következményei. Ez még hagyján. Hősünk a házas életben is megakarta tartani teljes szabadságát és míg otthon a hiszékeny asszonykát mézes szavakkal biztatgatta, addig ő maga a házon kívül érdekes kalandok után hajbászott. Hanem az egyszer megjárta, csúfosan megjárta! — Hogyan? miként? — No, hogy a történetnek bevezetése is volt, és hogy az már régibb időtől datálódik, természetes. Elég az hozzá, hogy az illető kedden este, úgy 8—9 óra között .... — Meglőtte magát? — Dehogy ! Lesett a menyecskére . . — A menyecskére ? Melyikre ? Jaj ! — A Varga-utczán találkoztak. Január 30-án. Molcz Fülöp és társai ellen csalás miatt. — A legfőbb törvényszék Majláth György gyilkosainak ügyében több napi előadás után következőleg ítélt. Az alsó bíróság ítéletének azon része, amelylyel az elkövetett cselekmény gyilkosságnak és rablásnak minősíttetik, továbbá azon része, amely szerint Spanga Pál és Pitély Mihály ezen büntettek tetteseinek mondatnak ki és kötél általi halálra ítéltetnek — helybenhagyatik; azon része azonban, a melylyel Berecz Jánosnak cselekménye a rablásban való bűnsegélyezésnek mondatott ki, megváltoztattatik és Berecz János gyilkosságra és rablásra való felbujtásban mondatik ki bűnösnek és hozzávéve az orgazdaságot, kötél általi halálra ítéltetik. A büntetés végrehajtásának sorrendjére nézve megállapittatik, hogy először Spanga Pálon, másodszor Pitély Mihályon és harmadsorban Berecz Jánoson , mint legsúlyosabb bűntettesen hajtassák az végre. — A Varga-utczán!? Ott Dombory lakik nem ő volt? — Onnan egyenesen a nő lakása felé ballagtak. Odaérve, örvendtek a zavartalanságnak. Kebel keblen. Ajk, ajkon. És .. . — Látta kegyed? — Annyi, mintha láttam volna. Ugyan mit tettek volna egyebet! — Tovább, tovább, és? — És óh fátum! Belép a férj, aztán következett sok minden, amely a Seladon kidobásával végződött. — Nem kapott valami szemmel látható karczolást? vagy kék foltot? amiről felismerhető! ? — Minden bizonynyal. Hanem most jön még a java. — Megbosszulta magát? — A találékony menyecske, hogy port hintsen a világ szemébe, képzelje mit mondott! — Ah! még szólni is mert ? — Azt mondta, hogy mindazt ő rendezte úgy, mert, meg akarta mutatni, hogy ő nem olyan asszony! képzelje! ő nem olyan asszony, mint más! s azért rendelte haza a férjét, hogy rendreutasítsa a tolakodót. — Hallatlan vakmerőség ! Már ki hinné azt, hogy az asszony elárulná . — Udvarlóját. Ezt nevetem én is. Hanem azt mondják, hogy a férje szentül hiszi. — Óh a füles! No de ilyen bájfejű csak egy van a világon. — Nem Dudásra gondol, édes Mikóném? — Eltalálta. Dudásné elég szívtelen, hogy a férjét ily hazugsággal szedje rá. — Úgy van. Ez és más nem is lehet. — No de köztünk maradjon! — Esküszöm, lelkem. Én semmit sem hallottam. A delet már régen elharangozták, a midőn a két hölgy a definíczióval felhagyott. II. Mikóné tudta, hogy otthon sem férje, sem gyermekei nála nélkül asztalhoz nem ülnek, mindazáltal valami nagyon még sem sietett. Amit hallott, roppant szeget ütött a fejében, de azért korántsem bolyongott elmerengve az utczán. Minden jövő-menő arczát megfigyelte, ha vájjon nincs-e rajta kék folt, avagy karczolás. Utánuk is nézett, ha vájjon nem sántit-e valamelyik? — Hátha az én Dánielem? kérdé önmagától s a mint a háza benyílóját átlépte, már tisztába volt. — Ő lesz és senki más . . . mondá, s midőn férje a nő kipirult arczának okát kérdezni bátorkodott, megragadta annak vállait, erősen szemébe nézett s ott kezdé tapogatni nyakát a hol legcsiklandósabb. — De kedves Dorottya! kiáltá Niko úr izegve-mozogva — ne csiklandozz hát! — Talán fáj ? Ugye fáj ? Oh, oh ! — Bizony nem is kellemes. — Oh szörnyűség! Hát csakugyan te lettél volna? Fogjatok meg, mert elájulok... Dorottya rosszul sejtette. Nem ájult el. — Oh te vén, istentelen! Mióta ismered Dudásnét? — De kedves Dorottya, én nem értelek. Nem! no jó. Vesd le az inged, gombold ki a mellényedet, rajtad kék folt van, te össze vagy törve, te meg vagy verve! — Én ? ! De kedves Dorottya ! — Hallgass! ne tagadd, te szemfényvesztő, te kalandor! Vesd le ha mondom, mert rögtön szörnyet halok a szégyen miatt. — Sajnálom, de hidd meg, nem tudom mi okozza halálodat. — Ez tehát a hűség! Oh Dániel! én sokra képesnek hittelek, de hogy engem megcsalj, engem, a te hűséges Dorottyádat, ezt nem hittem soha, soha. Hogy ezt Nikóné siró hangon és a külföldi szemle. Griers orosz külügyminiszter bécsi látogatása képezi javában a találgatások tárgyát, valami biztos hír azonban nem szivárgott a közönség körébe. Annyi azonban már most bizonyos és az orosz külügyér nem is titkolja, hogy míg az orosz befolyás és hatalomnak a keleten terjedésének határát nem ismeri, Ausztria- Magyarországnak kelet- és délfelé terjeszkedését, de még a megszállott tartományok formaszerű bekeblezését sem fogja megengedni. Ez azután a híres osztrákorosz barátság. Spanyolország új kormányt kapott Canovas de Castillo elnöksége alatt kozervatív iránynyal, miután a szabadelvű pártok annyira szétszagatvák, hogy egyöntetű és többségre támaszkodható kormányt alkotni nem lehetett. Ezen fordulat a franczia köztársaságban elkeseredést szült, mert német befolyásnak tulajdonítják azt, noha igen tévesen, de ezzel a felületes franczia közvélemény keveset törődik. Szudánba Gordon angol tábornok küldetett, hogy ott összeszedve a csapatokat, csodákat műveljen a felkelők ellen. Törvényszéki csarnok. Előadott polg. ügyek. Vasey Rezsőszéki biró által. Január 22-én. Schön József mint gyám — Jakab János özvegye szül. Gyenes Amália ellen örökösödés iránt. Kacsar Erzsébet — Kacsar József ellen 248 frt 71 kr stb. iránt. Január 24-én. Steifritz Antal Zwetti J. ellen 521 frt 61 kr. iránt. Előadott bűnt. ügyek: Különfélék. — Kinevezés. Őfelsége, Szekrényessy Béla pénzügyi tanácsost és pécsi pénzügyigazgatói helyettest, a kir. tanácsosi czim díjmentes adományozása mellett, soproni pénzügyigazgatóvá nevezte ki. — Előléptetés. A helybeli magyar királyi pénzügyigazgatóság Horváth Pál V. osztályú adótisztet IV. osztályú adótisztté nevezteki. — Az újonan választott pécsvárosi szinügyi bizottság holnap (vasárnap) délelőtt 11 órakor tartja a városház termében alakuló gyűlését. — Tanügy. Pécs szab. kir. város iskolaszéke ma egy hete (szombaton) ülésezett. Vargha Ferencz, mint a polgári leányiskola ideig, igazgatója írásbeli jelentést tett az intézet jelen visszás helyzetéről. Ugyanis a polgári leányiskolában oly botrányos dolgok s személyeskedések merültek fel, hogy már-már az intézet jó hírneve veszélyeztetve van. A mostani állapot tarthatatlan s a fölmerült kellemetlenségek fő okozója Kelemen K. tanitónő. Az ügyhöz többen hozzászóltak, végre hosszas vita után, elnök kérdést tett fel: elfogadja-e az isk.-szék azon indítványt, hogy nevezett tanitónő elnökileg megiitessék? (A többség nem fogadta el.) Ebből kifolyólag inditványoztatott: miután nevezett tanitónő úgyis csak ideiglenesen van alkalmazva a polgári leányiskolában, helyeztessék vissza az elemi tanodák valamelyik osztályába s ellene vizsgálat indittassék. E kettős indítvány nagy szótöbbséggel elfogadtatott. Ez értelemben Kelemen K. tanitónő február hó 1-én átmegy a szig. külvárosi tanodába s onnét a polg. leány iskolába özv. Haksch Francziska helyettesittetik. — A kir. tanfelügyelő a sörház utczai tanodában tett látogatásáról referál s azt állítja, hogy ezen intézetben nincs egyöntetűség s a szakképzettség hiányos. Említett iskola igazgatójától véleményes jelentés kéretik. Vargha F. belv. ig. tanitó jelentést tett a zeneiskoláról. Gungl J. hosszas betegeskedése alatt s elhalálozása óta Petz István tanitó oktatja a zenében a szép számú tanulókat. Fáradozásáért 1884-ik év jan.-tól kezdve havi 25 frt tiszteletdíjban részesül. — A szervezett ideig, segédtanitónői állomás betöltése — elmaradt s továbbra is Petz M. tanitónő működik s havi fizetése 20 frtról 30-ra emeltetik. — Tizenöt éves titok. Van városunkban egy iparos, aki ezelőtt tizenöt évvel igen sanyarú viszonyok közt élt, sokat nélkülözött és szenvedett, mígnem sorsa jobbra fordult s ma már kedvező