Pécsi Figyelő, 1884 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1884-01-26 / 4. szám

Pécs, 1884. január 26-áne zé, aniQ., jgll- ottfoldra.... Hirdetések ára: Egy 51 hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 6 kr., 3-szori 5 kr., 10-szerért 4 kr. fizetendő.— Minden hirdetés után 30 kr. bélyegdij fize­tendő. 4 nyilttér 1 petit sori 10 kr. . . . , ". .­­.. Ili fi_4. twin Előfizetési dij: Postan­ T»gi Pécsett házhoz küldi«: dsa «rre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr. s negyed évre 1 frt 25 kr. e g­y B s­­­z­á­m 10 kr. Hegyehnit minden szombaton íjás számok kaphatók Weidinger N. küttyüker. (Szérényi-tér.) -53otf------------— SZERKESZTŐI IRODA: Ferencziek utczája 44. sz. I. emelet,­­ Kéziratok vissza nem küldetnek. *---------------------------------------­* * A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városház épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, valamint a vidéken minden postahivatalnál. KIADÓ HIVATAL: Böhm C. F. ügynöki irodájában.­­ Ferencziek templomának átellenében. a--------------------------------------* Beteg parlament. A mi akóházunkban észlelt tüne­tek mindinkább megérlelik azon meg­győződést, hogy az nehéz beteg, a beteg nem csak azon részében, mely a többségnek neveztetvén, minden mozdulatában elhatározó szerepet visz, de beteg azon részeiben is, mely­­lyek kissebbségben lévő ellenzék gyűjtő név alatt ismertek, ez pedig igen gyászos dolog következményei­ben a hazára nézve. Az ellenzék éberléte, annak sza­kadatlan támadása a kormánypárt el­len, annak minden gyengéi és hibái­nak kíméletlen ostorozása okvetlen szükséges arra, hogy a parlament vér­keringése üde és egészséges legyen, alsóházunkban most folynak a költ­ségvetési viták, ha ugyan­annak ne­vezhetők azon kivonatos ismétlések korábbi vitákból s holmi egyes haza­­beszélési kísérletek.­­ Az ellenzék támadásai oly gyengék, hogy akár egy muzulmán ellenzék sem lehetne udvariasabb szultánja irányában, a vitákbani részvét pedig oly lanyha, hogy a képviselők jelenlévő száma rendesen alig van százon felül. Igaz, hogy az ellenzék megunhatta már a sok sikertelen támadást, mert hát a többségben lévő mamelukhad akárhányszor is leszavazza, de hát ebből nem az a következtetés, hogy fel kell hagyni a támadással, hanem az, hogy miután a régi parlamenti sablonok megtartásával a magát örök életre berendezett és önmagát, kiegé­szítő kormánypárti érdek­konzorczi­­umot nem lehet helyéből kimozdítani, keresni és találni kell egy újabb mó­dot annak véghezvitelére. Ellenzékeink pedig e részben na­gyon híjával vannak az újonani alko­tás, a feltalálás tehetségének, sőt mind­egyike még ezenkívül összetételében és vezérletében is beteg. A függetlenségi pártban neveze­tesen egy pár a nép állapotát alig is­merő idealista, azután néhány boldo­gabb ellenzéki megyéből oda került földbirtokos, ki a nép nyomorát nem ismeri, mert nem forgolódott az uzso­rásokkal szövetséges kormánypárti hatósági közegek által elkoldusított vidékeken, erőnek erejével támogatja a felbérelt zsidószolgák ama követe­lését, hogy a párt vegye fel programm­­jába a zsidóbarátságot, rosszabb szol­gálatot pedig nem tehetne a pártnak legnagyobb ellensége sem, mint az ilyen meggondolatlan határozat. Gondolják meg és fontolják meg jól ott, hol a párt vezérletét és irá­nyozását hiszik kézben tarthatni, hogy ők ott a papiroson határoznak, a nép pedig fog határozni az életben és a szerint cselekedni s majd más elemek­ből fog alkotni ellenzéket, olyant, mely nevét megérdemli, mely feladatának meg tud és meg akar felelni, mely nem theóriát tartalmazó könyvekből, sem a börzéből kiáramló inspirácziók­­ból, hanem a nép életéből s annak tüzetes ismeretéből merítve fogja tudni mi a teendő mai körülményeink közt, fogja tudni megtalálni azon archime­desi pontot, honnan ezt az érdekkon­­zorcziumot majd ki lehet zökkenteni elfoglalva tartott állomásaiból. A horvát tarto­m­ánygyűlést j­anuár 20-án elnapolta a bán, miután az e czélra kiállított k. királyi leiratot iselolvastatta.­­ A tartománygyű­lés a csendőrségi tör­vényen kívül leginkább foglalkozott a Voj­­novics-féle indítványnyal és a tizenegyes bizottság jelentésével azon állítólagos sé­relmek felett, miket Horvátország szenved.­­ A nemzeti párt, mely a szerb pártkör­rel már kiegyezett, január 19-ei ülésében elhatározta, hogy elfogadja Miskatovics felirati javaslatát, azonban Zsifkovics és Gyurkovics kijelenté, hogy ellene szavaz­nak, a szerb kör pedig egyikét sem fo­gadta el a felirati javaslatnak.­­ Ezeket megelőzőleg történt, hogy Loncsarics kép­viselőt, kinek indítványára Szarcsevicset kizárták a tartománygyűlésből, már az ut­­czán megtámadták. Egész néptömeg fogta körül és kövekkel, tojásokkal kezdték do­bálni Loncsaricset. Nagyobb bajt csak a rendőrség gyors közbelépése tudott meg­akadályozni. Több elfogatás történt. — A Szarcsevics-párti képviselők tiszteletére né­hány polgár a hársfa vendéglőben banket­tet rendezett, melyen igen sokan vettek részt. Sok felköszöntőt mondtak, melyek közül felemlítendő Tuskan­é, ki azt kér­dezte, hogy helyeslik-e a párt magatartá­sát, mire harsogó igen­ek hangzottak fel, sőt valaki azt kiáltá: „az orraikat és fü­leiket kell levágni, azután felakasztani va­lamennyit, kik minket megcsalnak és el­árulnak.“ Hasonló értelemben beszéltek még igen sokan. A zsidó zavargásoknál alkalmazott katonai erő költségei felől már akkor azok folyamában megírtuk, hogy a kormány majd igyekezni fog azokat, noha törvény és igazságellenesen is, az illető községek­nek,­­ illetőleg azokban a birtokos és adózó, a zavargásban egészen ártatlan polgárok nyakába keríteni, holott pedig azokat a szemtelen felingerléssel és erőszakoskodással egyes zsidók idézték elő, vagy mint Szigetvárt történt, azért vettek nagyobb arányt, mert a szolgabiró vétkesen mulasztotta kötelességét, s álta­lán bebizonyította magaviseletével, hogy nincs minősítve hivatalának betöltésére. — A jog és igazsággal ellenkezik, hogy egyes — habár százan lennének is — bűnösök vétkéért az egészen ártatlan községi adó­zók tömege lakoljon. — Kormányunknak azonban, mint már múlt évben róla he­lyesen feltételeztük, nincs jog és igazság felől érzülete­s fogalma, mert ime már Pozsonyra rárótta a zsidózavargás költsé­geit. — A városi közgyűlés többsége azon­ban nem áll buta birkákból s másodízben is visszautasította a rátukmált költségvise­lési terhet. A képviselőházban lefolyt héten általánosságban és részleteiben csekély és hatás nélküli felszólalások közben letár­gyalták a belügyi, közmunka s közlekedés­ügyi, a földmives, ipar és kereskedelem­ügyi, végre a vallás és közoktatásügyi tárcza költségvetését.­­ Ez utóbbinál Irá­nyi Dániel megújította mint rendesen az általános vallásszabadság iránti indítvá­nyát, mit Trefort miniszter hevesen ellen­zett, az egész kormánypártból az egy szál Szontagh Pál szavazott Irányi indítványa mellett s ez hangosan bizonyit a kormány­párt szabadelvüsége (!!) mellett. Tisza Kálmán miniszterelnök Bécsben járt s ott mindent rendbe (?) hozott, a zsidó-házassági­­javaslat levé­tetik a napirendről, a mostani képviselő­­ház fel lesz oszlatva idejének letelte előtt s már májusban lesznek az uj választá­sok, az uj országgyűlés nyáron lesz meg­nyitva. — Horvátországban majd csak elkormányoznak napról-napra, talán addig megokosodnak a zavargó fejek. 5 A 1 0­­, A» Tudtam! . . . Tudtam, hogy rajtad már Orvosság nem segít. — Régóta számláltam Életed perczeit: Mégsem talált készen Halálod órája, Hogy lelkem a végső Nagy csapást kiállja. Nem birta kiállni — Sűrűn omló könyem Elmosta gyökerét, Kiszakadt belőlem . . . Nálad nélkül úgyis Fél lelkem volt csupán; Az a fél is elment Jobbik fele után. Fönn a ravatalon Szépen melléd borult, — Ágyul szolgált neki Lecsüngő koszorúd. Lélek volt, nem látta Senki, hogy ott feküdt S koporsóba zárták Őt is veled együtt. Kibontott dús hajad Volt a szemfedője , Úgy hallgatta, amint Búcsúztattak tőle. Tőle búcsúztattak, Mikor ott volt nálad, — Elrejtett kincsétől Soha el sem válhat! Nem tudták a vivők Felfogni , hogy lehet Oly nehéz az a te Átlátszó tetemed. Pedig a koporsót Az nehezítő meg, Hogy kettő volt benne: Egy test, meg egy lélek. Egy test, a te kihűlt, Megmerevült tested, Mely a beteg­ágyban Minden súlyt elvesztett, — S lelkem, aki magát Élve holtnak érző S akit a fájdalom Tett ólom-nehézzé . . . Nem is élek én már, Hogyan is élhetnék ? Hisz élő lelkemet A sirba temették ! Lábamon egy gyarló Tömeget hordozok, Mely csak öntudatlan, Gép módjára mozog. Csupán olykor élek, Ha egy pillanatra Volt szállását lelkem Meg-meglátogatja. Elmondja : mint őrli O­­­porrá a féreg . . . Aztán újra elhagy Ez a kóbor lélek. Kulcsár József: Tévedések vigjátéka. (Beszély.) Irta: Zichy Károly gróf. — Jó reggelt, kedves! — Jó reggelt! — Minő rózsás kedvben? — Oh még most is nyilalik, annyit nevettem! — Hol, hol? Miért, miért? — Az a bolond, az a csacsi, ha, ha! — Ki bolond, ki csacsi? — Jaj mondanék valamit ha — — Valami skandalum, mi? — De még milyen! — Hamar, hamar, ki vele! — Pikáns história, azon meleg, szinte fúrja az oldalamat! — Oh kérem, beszéljen ! Égek a kí­váncsiságtól. Ki? mi? — Na, hogy ki, azt én csak gyaní­tom , de hogy mi, azt mindjárt elmondom. Faraozus történet, annyi áll. — Ugyan beszéljen hát! — Ha megígéri------­— Esküszöm, hiszen tudja, hogy az én fülem sír. — Nos hát hallja. De menjünk innen félrebb, mert a járó­kelők . . — Értem. Meghallhatnák. Mikóné és Mikóné e rövid szóváltás után félreeső helyre mentek definiálni. Mikónét az égető napnak déli sugara ko­rántsem zsenirozta s hogy az alkotó által adománykép kapott gyenge oldalát a pi­káns história ki ne fúrja, izibe ekkép replikáit: — Hát tudja kérem, azt mondják, nem régen nősült, szép, derék, fiatal, hozzá igen vagyonos neje van; de mint a leg­több férfinak, úgy ennek is vannak ifjú­kori hírvei és ezeknek nyomós következ­ményei. Ez még hagyján. Hősünk a házas életben is megakarta tartani teljes szabad­ságát és míg otthon a hiszékeny asszony­kát mézes szavakkal biztatgatta, addig ő maga a házon kívül érdekes kalandok után hajbászott. Hanem az egyszer meg­járta, csúfosan megjárta! — Hogyan? miként? — No, hogy a történetnek bevezetése is volt, és hogy az már régibb időtől da­tálódik, természetes. Elég az hozzá, hogy az illető kedden este, úgy 8—9 óra között .... — Meglőtte magát? — Dehogy ! Lesett a menyecskére . . — A menyecskére ? Melyikre ? Jaj ! — A Varga-utczán találkoztak. Január 30-án. Molcz Fülöp és társai ellen csalás miatt. — A legfőbb törvényszék Majláth György gyilkosainak ügyében több napi előadás után következőleg ítélt. Az alsó bíróság ítéletének azon része, a­melylyel az elkövetett cselekmény gyilkosságnak és rablásnak minősíttetik, továbbá azon része, a­mely szerint Spanga Pál és Pi­­tély Mihály ezen büntettek tetteseinek mondatnak ki és kötél általi halálra ítél­tetnek — helybenhagyatik; azon része azonban, a melylyel Berecz Jánosnak cselekménye a rablásban való bűnsegé­­lyezésnek mondatott ki, megváltoztattatik és Berecz János gyilkosságra és rablásra való felbujtásban mondatik ki bűnösnek és hozzávéve az orgazdaságot, kötél általi halálra ítéltetik. A büntetés végrehajtásá­nak sorrendjére nézve megállapittatik, hogy először Spanga Pálon, másodszor Pitély Mihályon és harmadsorban Berecz Jánoson , mint legsúlyosabb bűntettesen hajtassák az végre. — A Varga-utczán!? Ott Dombory lakik nem ő volt? — Onnan egyenesen a nő lakása felé ballagtak. Odaérve, örvendtek a zavarta­lanságnak. Kebel keblen. Ajk, ajkon. És .. . — Látta kegyed? — Annyi, mintha láttam volna. Ugyan mit tettek volna egyebet! — Tovább, tovább, és? — És óh fátum! Belép a férj, aztán következett sok minden, a­mely a Seladon kidobásával végződött. — Nem kapott valami szemmel lát­ható karczolást? vagy kék foltot? a­mi­ről felismerhető! ? — Minden bizonynyal. Hanem most jön még a java. — Megbosszulta magát? — A találékony menyecske, hogy port hintsen a világ szemébe, képzelje mit mondott! — Ah! még szólni is mert ? — Azt mondta, hogy mindazt ő ren­dezte úgy, mert, meg akarta mutatni, hogy ő nem olyan asszony! képzelje! ő nem olyan asszony, mint más! s azért rendelte haza a férjét, hogy rendreutasítsa a tolakodót. — Hallatlan vakmerőség ! Már ki hinné azt, hogy az asszony elárulná . — Udvarlóját. Ezt nevetem én is. Hanem azt mondják, hogy a férje szentül hiszi. — Óh a füles! No de ilyen bájfejű csak egy van a világon. — Nem Dudásra gondol, édes Mikóném? — Eltalálta. Dudásné elég szívtelen, hogy a férjét ily hazugsággal szedje rá. — Úgy van. Ez é­s más nem is lehet. — No de köztünk maradjon! — Esküszöm, lelkem. Én semmit sem hallottam. A delet már régen elharangozták, a midőn a két hölgy a definíczióval fel­hagyott. II. Mikóné tudta, hogy otthon sem férje, sem gyermekei nála nélkül asztalhoz nem ülnek, mindazáltal valami nagyon még sem sietett. A­mit hallott, roppant szeget ütött a fejében, de azért korántsem bo­lyongott elmerengve az utczán. Minden jövő-menő arczát megfigyelte, ha vájjon nincs-e rajta kék folt, avagy karczolás. Utánuk is nézett, ha vájjon nem sántit-e valamelyik? — Hátha az én Dánielem? kérdé önmagától s a mint a háza benyílóját át­lépte, már tisztába volt. — Ő lesz és senki más . . . mondá, s midőn férje a nő kipirult arczának okát kérdezni bátorkodott, megragadta annak vállait, erősen szemébe nézett s ott kezdé tapogatni nyakát a hol legcsiklandósabb. — De kedves Dorottya! kiáltá Niko úr izegve-mozogva — ne csiklandozz hát! — Talán fáj ? Ugy­e fáj ? Oh, oh ! — Bizony nem is kellemes. — Oh szörnyűség! Hát csakugyan te lettél volna? Fogjatok meg, mert elájulok... Dorottya rosszul sejtette. Nem ájult el. — Oh te vén, istentelen! Mióta is­mered Dudásnét? — De kedves Dorottya, én nem ér­telek. Nem! no jó. Vesd le az inged, gom­bold ki a mellényedet, rajtad kék folt van, te össze vagy törve, te meg vagy verve! — Én ? ! De kedves Dorottya ! — Hallgass! ne tagadd, te szemfény­vesztő, te kalandor! Vesd le ha mondom, mert rögtön szörnyet halok a szégyen miatt. — Sajnálom, de hidd meg, nem tu­dom mi okozza halálodat. — Ez tehát a hűség! Oh Dániel! én sokra képesnek hittelek, de hogy engem meg­csalj, engem, a te hűséges Dorottyádat, ezt nem hittem soha, soha. Hogy ezt Nikóné siró hangon és a külföldi szemle. Griers orosz külügyminiszter bécsi lá­togatása képezi javában a találgatások tárgyát, valami biztos hír azonban nem szivárgott a közönség körébe.­­ Annyi azonban már most bizonyos és az orosz külügyér nem is titkolja, hogy míg az orosz befolyás­ és hatalomnak a keleten terjedésének határát nem ismeri, Ausztria- Magyarországnak kelet- és délfelé terjesz­kedését, de még a megszállott tartományok formaszerű bekeblezését sem fogja meg­engedni.­­ Ez azután a híres osztrák­orosz barátság. Spanyolország új kormányt kapott Canovas de Castillo elnöksége alatt ko­­zervatív iránynyal, miután a szabadelvű pártok annyira szétszagatvák, hogy egy­öntetű és többségre támaszkodható kor­mányt alkotni nem lehetett.­­ Ezen for­dulat a franczia köztársaságban elkeseredést szült, mert német befolyásnak tulajdonítják azt, noha igen tévesen, de ezzel a felületes franczia közvélemény keveset törődik. Szudánba Gordon angol tábornok küldetett, hogy ott összeszedve a csapa­tokat, csodákat műveljen a felkelők ellen. Törvényszéki csarnok. Előadott polg. ügyek. Vasey Rezső­­széki biró által. Január 22-én. Schön József mint gyám — Jakab János özvegye szül. Gyenes Amália ellen örökösödés iránt. Kacsar Erzsébet — Kacsar József ellen 248 frt 71 kr stb. iránt. Január 24-én. Steifritz Antal Zwetti J. ellen 521 frt 61 kr. iránt. Előadott bűnt. ügyek: Különfélék. — Kinevezés. Őfelsége, Szekré­­nyessy Béla pénzügyi tanácsost és pécsi pénzügyigazgatói helyettest, a kir. taná­csosi czim díjmentes adományozása mel­lett, soproni pénzügyigazgatóvá nevezte ki. — Előléptetés. A helybeli magyar királyi pénzügyigazgatóság Horváth Pál V. osztályú adótisztet IV. osztályú adótisztté nevezte­­ki. — Az újonan választott pécsvárosi szinügyi bizottság holnap (vasárnap) dél­előtt 11 órakor tartja a városház termé­ben alakuló gyűlését. — Tanügy. Pécs szab. kir. város iskolaszéke ma egy hete (szombaton) ülé­sezett. Vargha Ferencz, mint a polgári leányiskola ideig, igazgatója írásbeli jelen­tést tett az intézet jelen visszás helyzetéről. Ugyanis a polgári leányiskolában oly bot­rányos dolgok s személyeskedések merül­tek fel, hogy már-már az intézet jó hírneve veszélyeztetve van. A mostani állapot tarthatatlan s a fölmerült kellemetlenségek fő okozója Kelemen K. tanitónő. Az ügyhöz többen hozzászóltak, végre hosszas vita után, elnök kérdést tett fel: elfogad­ja-e az isk.-szék azon indítványt, hogy nevezett tanitónő elnökileg megiitessék? (A többség nem fogadta el.) Ebből kifo­lyólag inditványoztatott: miután nevezett tanitónő úgyis csak ideiglenesen van al­kalmazva a polgári leányiskolában, he­lyeztessék vissza az elemi tanodák vala­melyik osztályába s ellene vizsgálat indittassék. E kettős indítvány nagy szó­többséggel elfogadtatott. Ez értelemben Kelemen K. tanitónő február hó 1-én át­megy a szig. külvárosi tanodába s onnét a polg. leány iskolába özv. Haksch Francziska helyettesittetik. — A kir. tan­felügyelő a sörház utczai tanodában tett látogatásáról referál s azt állítja, hogy ezen intézetben nincs egyöntetűség s a szak­­képzettség hiányos. Említett iskola igaz­gatójától véleményes jelentés kéretik. Var­gha F. belv. ig. tanitó jelentést tett a zeneiskoláról. Gungl J. hosszas beteges­kedése alatt s elhalálozása óta Petz István tanitó oktatja a zenében a szép számú tanulókat. Fáradozásáért 1884-ik év jan.-tól kezdve havi 25 frt tiszteletdíjban részesül. — A szervezett ideig, segédta­­nitónői állomás betöltése — elmaradt s továbbra is Petz M. tanitónő működik s havi fizetése 20 frtról 30-ra emeltetik. — Tizenöt éves titok. Van váro­sunkban egy iparos, a­ki ezelőtt tizenöt évvel igen sanyarú viszonyok közt élt, sokat nélkülözött és szenvedett, mígnem sorsa jobbra fordult s ma már kedvező

Next