Pécsi Figyelő, 1884 (12. évfolyam, 1-53. szám)
1884-11-08 / 46. szám
megtagadása ilyen eseteknél a törvénybe ütközik is, arra kellene törekedni, hogy szűkebb korlátok közé szorítsák a cselédkönyvek kiállítását olyanoknál, kik semmi vagyonnal sem rendelkeznek. Az ilyen szülők leányai szolgáljanak otthon, vagy más kisebb városban, mert fővárosi kirándulásoknak legtöbbször a város pénztára adja meg az árát. Az ily ártatlan áldozatok kevesbítése végett csakis úgy kellene kiállítani a cselédkönyvet, ha 20—30 forint biztosítékot tennének le a szülök az esetleges kórházi költségek födözésére, vagy ha valaki jót állana értük, mert ismét csak bizonyos területre érvényesíteni az igazoló könyvet a törvények szerint nem lehet. A mostani állapot aligha maradhat meg ezentúl is, mert az áldozatok évenkint szaporodnak, a városok kiadásai pedig szintén gyarapodnak, anélkül, hogy a rájuk évenkint pazarolt 200—300 írtnak a város, vagy a közművelődés valami hasznát venné. Sőt a mellett, hogy anyagi kárunk van, még moraliter hibát is követ el a város, mert ha nem engedné meg a fővárosban való tömeges szolgálást, sok ártatlan leányt mentene meg a bukástól. Ámde így mintegy elősegíti azt a cselédkönyv kiadásával, mely a legtöbb leánynál nem egyéb, mint váltó, melyet a kibocsátónak kell elfogadni 20 -30 írt lefizetésével, sőt e váltót néha többször is be kell váltania. Gondoljon ki tehát valami utat-módot a vidéki városok tanácsa, hogy erre nézve korlátot vonhassanak és kevesbítsék e szerencsétlen áldozatok számát. Ha kell még törvények is hozhatók, mert itt átlag véve évenkint ezrek forognak szóban, ezek pedig a mai szűk világban megérdemlik a komolyabb figyelmet. Dr. Etnikus: Törvényszéki csarnok- Előadott polgári ügyek : Kissfaludy Imre tszéki biró által. Takács Ferencz ág Rozália felhívási keresete eltünt Spengler Jakab holttá nyilvánítása iránt. Özv. Grob Margit — Grob Márton és neje ellen szolgalmi jog bekebelezése iránt. Elmebeteg Glaub József gondnokság alá helyezése iránti ügy. Sihnell Anna — Bach Ádám ellen birtokközösség megszüntetése iránt Kehi Jakabné — Kari György ellen 500 frt zálogjog törlése illetve ezen összeg megítélése iránt. Vésey Rezsőszéki biró által. Gáspár Györgyné — özv. ifj. Gál Mihályné és ifj. Gál Imre ellen örökösödés iránt. Kaszás József — Lőrincz Katalin elleni válókeresete. November 6-án. Emmett Józsefné szül. Németh Katalin — özv. Németh Ferenczné és Németh Ferencz ellen szolgalmi jog törlésére alkalmas nyilatkozat kiállítása iránt. B o gy ay Pongráczszéki biró által. Beremendi illetőségű elmebeteg Paprits Krisztina gondnokság alá helyezési ügye. Szenits Dömötör — Szenits István ellen vagyonközösség megszüntetése iránt. Grünhuth Károly csődtömege vb. Spitzer Antal csődtömege ellen 10800 frt tőke s jár. iránt. Előadandó bűnt. ügyek. Novemb. 10. Törő János és társa ellen lopás miatt. Krugl Lőrincz ellen hamis tanúzás büntette miatt. November 12-én, Schelhammer Péter ellen hamis eskütétel büntette miatt. November 14-én, Szovics Konstantin és Pandurovics Milán ellen csalárd bukás miatt. Felebbviteli ügyek : Cziglányi Béla tszéki biró által nev 13. Heillmann Jakabné, Baun Jánosné, Pill Jánosné, Fehér Pálné, Lauer Ádám, Szekeres Zsófia, Dol- Jácski Józsefné, Stelczhammer Antal, Mank Ferencz, Nagy János, Imrokovics Józsefné, Dingnyés László, Háy János, Poll Erzsébet ellen becs.sértős miatt. Marek József, Bernát Jánosné, Klein Hermanné, Csepinecz Blaga, Mahler Jakab, Dadics Dináné, Vildin Katalin ellen k. t. és becs. sértés miatt. Forster Jánosné, Molnár József, Draskovics Ádám, Ebsinger István, Gombár Ferencz, Laner Ádám , Kolli Ferencz és t., Szabó András és t., Mirkovics Lázó. Vidákovics Gergely ellen könnyű testi sértés miatt, benne, annyival is inkább, mivel hogy ő sem irtózott egészen tőlem s a mi még biztatóbb, hogy a minapában az arczképem is eltűnt az albumomból s épen takarítás utáni időben. Nem lehetett más, mint a szép Irmácska. S íme, ez az Istentől elrugaszkodott gyerek egészen büszkén oda mer mutatni arra az előttem szent névre, mintha csak az én princzipiumaimat le lehetne törölni egy ujjmutatással. Dejszen, későn jött ahhoz, öcsém uram ! Semmi kétség. Ez a gyerek mindennap el szokott jönni hozzám; mikor én nem voltam odahaza, elkérte Irmától a szobám kulcsát, aztán odaült a zongorához s addig nyakgatta azt a nótát, mig meg nem tanulta. Bizonyos, hogy szerelmes Irmába s a szerelem sok mindenre megtanít. Oh, tudjuk már, honnét vette ő azt a forró érzést, melyet játékába öntött. A szerelem tüzelte őt arra. Megállj csak sose, segítek én a bajodon ! Jaj teneked ezután a zongoralezke alatt! Olyan nehéz darabokat adok föl, hogy belegörnyedsz s ha az nem megy úgy, amint én akarom, akkor elővesszük a skálát, akármilyen unalmas is hallgatni. Előbb beleunsz, mint én. Két óra hosszat fogod azt darálni: c, d, e, f, g, a, h, c! föl, egészen a legutolsó c-ig, aztán onnan vissza le: c, h, a, g, f, e, d, c! le a legalsó c-ig s igy tovább, a véghetetlenségig. Kitörik mind a tiz ujjad! Tyúkszem fog nőni mind a tiz ujjadon! Nincs kegyelem ! Aki annyira megfeledkezik magáról, hogy bele mer szeretni más ember ideáljába s hozzá még az a más ember esetleg az ő zongoramestere, az nem érdemel kegyelmet. Az egész nap skálát fog zörgetni, annak ki fog törni mind a tiz ujja! Ha te szelid, ábrándos, jóságot tükröző arczod mosolyog reám ! Sok vallatás után végre kisült, hogy úgy lopta a te albumodból. Nesze, itt van, visszahoztam. Majdnem szétpukkadtam ! Hanem azért türtőztettem magamat, mintha semmi sem történt volna. — Kezdjük el. Szóltam erőltetett nyugalommal. Ő pedig játszott — játszott — a jó ég tudja, hogy mit. Én ugyan nem hallottam abból egy hangot sem. Annyira magamon kívül voltam ! Hah! tehát még ez is. Újra egy döfés is épen tőle. Hát már nem elég az, hogy Irmába szerelmes mer lenni, hogy az utczán utána járkál, sőt mi több féltékeny is reá? Hát az nem elég már magában véve is ? hogy azt az arczképet nem Irma vitte el, titkon, szerelmes tolvajként, nem az ő mézes csókjai érintették azt az élettelen arczot------hanem egy durva szolgáló csente el, tudja Isten, milyen prózai szándékkal. Hát nem elég már ez is? Nem még az kellett hozzá, hogy a kiábrándító hírt épen ez a szerencsétlen hozza tudomásomra, épen ez, kinek már amúgy is sok van a rovásán. Aztán még azt meri mondani, hogy „a te jóságot tükröző arczodat láttam magam előtt.“ Gúny akart ez lenni, vagy hizelgés ? Ha gúnyolás volt a szándéka, mi jogon merészel ön engem gúnyolni? Ha hizelgés, mi jogon merészel nekem hízelegni ? „Jóságot tükröző arcz.“ Hah! Én nem vagyok jóságos, én nem vagyok jóságot tükröző arcz! az én arczom nem tükör, annál kevésbé tükröz jóságot! nekem egyáltalán nincs is arcz....................az az, — hogy — az még is van — — hanem az most most nem tükröz semmiféle jóságot! * * * * * Azóta sok viz folyt el a Dunán. Már a tanítványom sem tanítvány többé, nincs szüksége tanításra s meglehet, hogy a sok büntetés skálanyakgatásból neki több haszna lett mint nekem. Mert talán jobban játszik mint úri magam. Szegény jó tanítványom! mennyire haragudtam reá akkor. Pedig hát nem is volt igazam. Mikor ő meglepetést akart nekem szerezni, akkor én üldözni akartam. Mennyit vesződhetett a jámbor azzal a nehéz darabbal? mennyit vesződhetett vele Irma kisasszony, ki azt neki titokban betanította? És én olyan kegyetlen akartam lenni! Azóta már másodszor tűnt el az arczképem az albumból, de nem a szolgáló mosogatóvizes, húsos ujjacskái sikkasztották el, hanem magam vettem ki belőle. „Valaki felkérte. Hanem azt az egyet megfogadtam, hogy ezután nem leszek féltékeny senkire sem. Mert a féltékenység már magában véve is nevetséges , hát még ha egy klaciermester esik abba a betegségbe ! Különfélék. — A kegyelet ünnepe. Szombaton és vasárnap a temető ünnepének nagyon kedvezett az idő. Valóságos emberfolyam áradt ki a temetőbe. A sírkertbe bejutni is nehéz volt, kijutni — kivált estefelé — még nehezebb. A sírok borítva voltak koszorúkkal s este kivilágítva mécsekkel, gyertyákkal, lámpákkal. Hétfőn, a „halottak emlékezetén“, a szürke, hús nap daczára is, sok látogatója volt még a síroknak. Ez már csöndesebb nap, de éz azért összhangzóbb a magánosok könnyeivel. Áldva legyenek a halottak — övék az igazi béke ! — Megyei közgyűlés. Baranyavármegye köztörvényhatósága folyó hó 10-én (hétfőn) délelőtti 10 órakor, a megyei gyűlésteremben évnegyedes rendes közgyűlését tartja. A tárgysorozatból kiemeljük a következőket: 1. Alispáni évnegyedes jelentés. 2. Alispán jelentése a közigazgatási bizottságból ez év végén kilépendő és 1885. 1886-ik évekre titkos szavazás utján megválasztandó öt tag tárgyában. 3. Alispán jelentése az igazoló választmánynak 1885. évre leendő újjá alakítása tárgyában. 4. Belügyminiszter leirata néhai Mária Anna Ő felsége elhunyta alkalmából, Ő felsége a királyhoz intézett részvétfeliratnak legfelső köszönet-nyilvánitása mellett legkegyelmesebb tudomásul vétele tárgyában. 5. Belügyminiszter rendelete az 1885-iki megyei költségvetés tárgyában. 6. Belügyminiszter rendelete a megyei pótadóról alkotott szabályrendelet jóváhagyása tárgyában. 7. Belügyminiszter rendelete a fizetési előlegekről alkotott szabályrendelet jóváhagyása tárgyában. 8. Belügyminiszter rendelete a gyámsági szabályrendelet 7-ik és 8-ik §§-ai módosításának jóváhagyása tárgyában. 9. Belügyminiszter rendelete a megyei állatorvosi állásnak mi indokból történt ideiglenes betöltése tárgyában. 10. Belügyminiszter rendelete a legtöbb adótfizető megyei bizottsági tagok 1885. évre érvényes névjegyzékének kiigazítása körül szükségessé vált rendkívüli intézkedés tárgyában. — Adomány. Dr. Dulánszky Nándor megyés püspökünk a jogakadémia ifjúsága által ma (szombaton) rendezendő tánczestély alkalmából 100 frtot adományozott a jogakadémiai segélyző-egylet s olvasókör pénztára javára. — A pécsi szőlősgazdák egyesülete f. hó 2-án tarta meg rendes közgyűlését. Örvendetes jelenségnek tartjuk fölemlíteni, hogy az első meghívásra határozatképes számban jelentek meg a tagok, mi négy évi fönnállása óta az első eset. Az évi jelentésből felemlítendőnek tartjuk, miszerint a tagok száma 85. Az egylet fő törekvése arra volt a múlt évben irányítva, hogy munkásainkat a mértéktelen borivástól társadalmi úton elszoktassa, illetve odahatott, hogy a szőlősgazdák , a munkásoknak csak bizonyos mennyiségű bort adjanak. E mellett mindent elkövetett, hogy városunkban a szőlészet okszerüleg kezeltessék s nem elégedve meg egyedül a szőlészeti vándortanár által nyújtott tanítással, odahatni iparkodott, hogy városunkban egy szakképzett munkavezető szerződtessék, ki munkásainkat az okszerű szőlészetbe gyakorlatilag saját útmutatása által vezesse be. Ezen intézkedést közgyűlés helyesléssel vette tudomásul s a szükséges kiadások fedezésére a választmányt utasította. Megelégedéssel vette tudomásul a közgyűlés a választmány azon határozatát is, miszerint tekintve azon körülményt, hogy az egyesület nem a maga, hanem a közjó és így városunk anyagi érdekeinek előmozdítása érdemében műkő Harmadnap ismét pontosan eljött az én ellenlábas tanítványom. Azt sem mondtam neki: „Hozott Isten!“ Annál többet beszélt ő mindenféle badarságokról, hogy hol járt, merre volt, kiket látott az utczán. — Aztán képzeld barátom! amint a főutcza sarkára értem, találkoztam — Irmával. Jaj de szép volt! Ha te láttad volna! Igazán csókolni való teremtés. (Dehogy? úgy gondolod?) — Hanem valami nagyon boszantott, úgy szólván, dühbe hozott! Gondold csak el, az a léhűte, nyakigláb Béla taposta utána a gyalogutat, aztán egyre kaczérkodott vele. Már majdnem a sarkára taposott, oly közel furakodott hozzá s társával mindenféle hangos czélzásokat eresztettek meg Irmára vonatkozólag. Fölforrt bennem a méreg. Szerettem volna kitekerni a nyakukat. Hanem még leütöm a lábukat, csak még egyszer lássam! (Dejszen én töröm ki a te lábadat, csak sokat benézegj!) Igazán erő kellett hozzá, hogy ki nem tört belőlem a harag. Szótlanul mutattam a hangjegyre, hogy „kezdhetjük már.“ Egyik legnehezebb fonalot adtam eléje. Ebbeugyan beletörik a bicskád, gondolom magamban. Ettől kificamodik nemcsak a kezed, hanem a szemed, meg az eszed is. Mielőtt azonban belekezdett volna az én áldozatra szánt tanítványom, egyszerre, mintha valamit keresne, elkezd a zsebeiben kutatni. — Hopp! valamit majdnem elfelejtettem. Tegnapelőtt, amint a leczke után haza mentem, e kapu alatt a ti szolgálatok, meg egy másik nagyban nevetgéltek valami arczkép fölött. Kiváncsi voltam reá, észrevétlenül odahuzódom, csupa pajkosságból kikapom a kezekből az arczképet s ah rémület! kit látnak szemeim ?------dil, a városi közgyűléstől 300 frt segélyt kért. Ezen összeg — ha kiutalványoztatnék — elsősorban az állandó munkavezető fizetésének pótlására fog fordittatni. A pénztár felülvizsgálására Daempf Károly, Karay és Szucsics egyik tagokból bizottság küldetett ki. Végül Sillay József elnök, Ruvald Alajos pénztáros és Beberics Imre jegyzőnek buzgó működésükért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatik. A tisztújítás a következő eredményt mutatja. Elnök : Sillay József; alelnök: Pichl Antal; pénztáros: Runald Alajos. Választmányi tagok: Aidinger János, Bánffay Simon, Bubreg Antal, Böhm Bódog, Daempf Károly, Egry József, Erreth János, Grabarics Béla, ifj. Horváth Antal, Halsch Emil, dr. Koharics Károly, ,Kerese Kálmán, Lukrics István, Mendlik Ágoston, Maletter Rudolf, Németh József, Papp József, dr. Szeredy József, Schapringer Joachim és Weidinger Ferencz. — A „Pécsi Dalárda“ f. hó 22-én tarja alapsz. dal estélyét. Az estélyen, mely tánczcal lesz összekapcsolva, csak tagok vehetnek részt. Mint vendégek a helyben állomásozó cs. kir. közös hadseregbeli és honvéd tisztikar, úgy a jogakadémia polgárai hivatalosak. — A rendőrség becses figyelmébe. A Weindorfer-féle ivóház a városháza közelében lévén, lehetetlen, hogy a rendőri közegek tudomással ne bírjanak azon tivornyázás felől, mely itt naponta s főleg ünnepnapokon hajnalig is történni szokott. Mindennek daczára, bár régóta várjuk, mi intézkedés sem létetett, hogy e rendetlenséget beszüntessék, pedig nem valami kellemetes dolog , midőn a dorbézolók egész éjen át, az utczán, iszonyú lárma, káromkodás, ének és kurjongatás között, az ablakok előtt meg- megállva, a fáradt és pihenni kivánó polgárokat álmukból felverik, felijesztik s ha egyik-másik figyelmezteti, hogy csendesen legyenek, még gorombasággal és fenyegetésekkel felelnek. Ilyenkor aztán siet a figyelmeztető, hogy ablakát, — melyet a mámorosok néha meg is zörgetnek, — hamar betehesse. Kérünk ezen rendzavarás ellen azonnali intézkedést. — Veszedelmes uj épület. A Ferencziek utczájában épül egy uj ház, el is készült úgy a hogy egészen a tetőig. Nincs rajta semmi különös, csak az, hogy az arra járók mindig illő tisztesség tudással térnek ki mellette s igyekeznek minél előbb a túlsó oldalra kerülni. Ennek pedig az a magyarázata, hogy az épület arczvonala meglehetős ijesztő módon kidomborodott, az ember önkénytelenül is fölkiált: félre, mert ledől! Az építőbizottság végre a napokban észrevette a hibát, (persze mikor már minden kész) és elrendelte az alátámasztást. Azonban, hogy a bajon miként fognak segíteni?... azt sértés volna tőlük megkérdezni. — Kérünk világosságot! E hó 6-án esti 6 órakor az ó-posta utczában egyetlen gázlámpa sem égett, oly sötét volt, hogy a járókelők egymás mellett menve egymást fel nem ismerték. Megtörtént aztán, hogy az egyik a sötétségben elesett, nadrágja kiszakadt és keze megsérült. Egy másikat pedig jól pofon ütött valami gazember s azzal látatlanul eltűnt. — Akár kirabolhatnák, meggyilkolhatnák ilyenkor az utczán járókelőket. — Vastag tévedés. Eizer János helybeli fűszerkereskedő bort vett egy ráczvárosi embertől, a bor ára kitett körülbelül 520 iitot. A fizetésnél Eizer az egyik kezében 100 drb 5 forintost, melylyel fizetni akart, a másikban 100 drb tízest tartott csomóba rakva; véletlenül azonban az utóbbit adta oda az eladónak s csak későn vette észre a borzasztó tévedést. Rögtön jelentést tett a rendőrségnél, mely a vizsgálatot megindította, de az eredményről még eddig nincs tudomásunk. — Dynamit-gyár Pécsett. Néhány találkozó szellemű egyén, (állítólag hivatalnok) dynamit - gyárat akar fölállítani Pécsett, — legalább így susogja a fáma Nem tudjuk, hogy hitelt adjunk-e e hírnek, hanem annyi áll, — ha való alapja van — hogy merész vállalkozás. A fölállítandó gyár a vállalkozók terve szerint a Makár-alján építtetnék föl. — Munkás-házak. Folyó hó 16-án (vasárnap) d. u. 2 órakor az I. pécsi munkás-beteg- és rokkantak egyleti helyiségében (Ágoston-utcza 53. szám) egy lak -ház-építő társaság megalakítása czéljából közgyűlés tartozik a következő napirenddel: 1. Az ideiglenesen kiküldött bizottság által összeállított alapszabályok felolvasása és elfogadása. 2. A költségvetés és építési tervezet bemutatása. 3. A szabályok értelmében egy ideiglenes választmány megválasztása. 4. A fizetési határidő és az első részletfizetés mennyiségének megállapítása. 5. Netán előforduló ajánlatok és teendő kérdések. A résztvétel mindenkinek megengedtetik. — Honvédtiszti összejövetel. Kedden este a „Vadember“-ben a helybeli honvédtisztikar összejövetelt rendezett a tábornokká előléptetett Pákosi Paxy Károly, honvéd dandár-parancsnok tiszteletére. A kitűnő kedélyű estélyen Jónás János zenekara játszott. Számos felköszöntő hangzott el, melyek mindegyike kedély- és szellemben gazdag volt, de valamennyit felülmúlta Halász Károly százados toasztja, mely az ünnepelt tábornok kitűnő érdemeinek felsorolása mellett leghívebben adott kifejezést a tisztikar őszinte érzelmeinek. A rögtönzött s minden izében pompásan sikerült pohárköszöntőt örömmel ide iktattuk volna, de terünk szűke miatt nem tehettük. — Öngyilkosság. Lehoczky Károly telekkönyvi írnok hétfőn reggel kötél által vetett véget életének. Zilált anyagi viszonyai hajtották eme tettének véghezvitelére , sőt ez nem is az első eset nála, hogy öngyilkossági szándékot táplált szivében, mert már a múlt évben, Mohácson akarta magát a vízbe fojtani. A szerencsétlent kedden délután bonczolták fel. A műtétet Czierer Elek és Kohárits Károly városi orvosok végezték. A bonczolás tudományos magyarázatokkal volt egybekapcsolva, melyek a jelen volt joghallgatóknak szolgáltak tanulmányul. Eredményül az hozatott ki, hogy az öngyilkosság önkívületi állapotban követtetett el. — A városi zenekar becses figyelmébe. A „Pesti Hírlap“ egyik számában „Zene. Zenebona“ czím alatt egy elmés czikk jelent meg, mely — nagyon helyesen — megróvja ama nemzetietlen irányt, melyet nálunk a „pozabucski“ zenészek és zenekarvezetők követnek a hangversenyeknél, többnyire idegen zeneszerzeményeket adatva s a hazai zeneirodalmat elhanyagolják. Valóban itt volna már az ideje annak, hogy a Hlacsek, Mlacsekek és Inkusz Pinkuszok rendreutasittassanak, hogy azt is ápolják és műveljék, a mi magyarok és nem külföldiek költeménye s a közönség nagyon helyesen cselekednék, ha egy oly hangversenyre se menne el, melynek műsorán eredeti művek nincsenek. — Az üzletidő beosztása. Aki a kereskedelmi életben az Üzletidő beosztását figyelemmel kiséri, azonnal át fogja látni, hogy az nagyon czélszerűtlen. A család-Én vipera vagyok, tigris vagyok, dühös oroszlán vagyok ! én — én — én — már igazán nem tudom, mi vagyok; de hogy nem az vagyok, a mi vagyok, az szent igaz ! Mint a megsebzett vad, úgy ugrottam föl a székről. Kitört belőlem az epe ! — Megboszulom magamat! kegyetlen boszut veszek, bárki legyen is az, ki utamban van ! kiáltottam föl csaknem önkénytelenül. Szinte magam is megijedtem hangomtól, annál inkább a tanítványom. Fölugrott helyéből, reám bámult, aztán mintha valami benső öröm hajtotta volna arcára azt a derengő fényt, olyan mosoly féle valami ült a szemeiben. — Jól teszed, boszuld meg magadat! Ugye azt a haszontalan nyakigláb Bélát gondolod? Bámulva néztem rá. Mit akar ez ? — No igen, aki az Irma után futkos. Bizony, mikor megláttam, hogy a gézengúz miként tolja a szelet, rögtön reád gondoltam. Hejh ! ha te most itt volnál, milyen szépen nyakon törölted volna azt a csélcsapot, amiért a te Irmád után meri vetni a szemét. Meghalt bennem a vér. Ez a gyerek beszél így? Jól hallottam-e? Odaugrottam hozzá, megfogtam a két kezét s merően néztem a szemébe, mintha onnét akarnám még egyszer, még százszor kiolvasni azt, mit előbb mondott. — Igazán ezt gondoltad akkor? — Hát mondanám-e ha nem gondoltam volna ? — Egyetlen barátom ! Ölelj meg, mert én gyenge vagyok az örömtől, nem tudnálak illően keblemre szorítani. Köszönöm, hogy úgy gondolkodtál akkor. Nem, dehogy fogsz te skálát hadarni, dehogy! Soha sem kell többé skáláznod. Inkább én fogom helyetted háromszázszor végig nyaralának, akár főnök, akár Segéd, a divatozó időbeosztás mellett alig marad persze, melyben családjával érintkezzék Gyermekeivel legfelebb evés közben beszélhet, de akkor is csak röviden, mert gyorsan kell végezni az étkezést is, hogy a kiszabott kávéházi időből sokat el ne fecséreljen. Este 9 órakor érkezik haza, midőn gyermekei már alusznak, felesége pedig az unalomtól ásítozik. Tehát kapja magát, eszik s ő is lefekszik. Reggel ismét eltávozik anélkül, hogy még alvó gyermekeit csak látta volna és ez igy megy évről-évre. Mi másként van ez a külföldön. Ott az üzleti idő reggeli 9 órától, csupán a kereskedésben elkölteni szokott villásreggeli megszakításával, esti hat óráig tart. Ezen időn belől a kereskedő testestül-lelkestül az üzletnek adja magát s estve hat órakor átveszi az igazi családfő szerepét. Meggyőződik gyermekeinek iskolai előmeneteléről, ellenőrzi azok erkölcsi fejlődését s a nevelés terhét nem csak a nő vállaira hárítja. Az időnek ilyetén beosztása mellett jut idő mindenre anélkül, hogy az üzletet elhanyagolni kellene. Hasonlóképen áll a dolog a fiaatalságra, gyakornokok, segédek, vagy más fokozatú alárendeltekre nézve. A jelenlegi munkaidő mellett ezeknek tényleg nem marad annyi idejük, hogy magukat elméletileg is képezhetnék s aminek az a következménye, hogy szakképzett kereskedői kar nem fejlődik. De befolyással van ezen üzleti idő a lakásviszonyokra is. Mi másként volna mindaz a külföldi beosztás szerint. Óhajtandó volna, hogy kereskedőink e tekintetben is mielőbb a reform terére lépnének. — Divat-kinövés. A divat újabban nem csak a piperével foglalkozik, de belevág a szobrászat körébe is. Ma már nincs többé testi fogyatkozás. Ha púpos valaki, kiegyenesítik a ruhák ; ha a mell szlik, pótolják gumuiival; ha a derék széles, összefűzik; ha hátul a derék nem esik annyira be, hogy ezáltal tetszetősen alakuljon a termet, ott a t u r nü r. Ez utóbbi divatot a nők a kétségbeesésig űzik, s az eddig csak szelíden sejtett kecsekre most kihívóan figyelmeztet a turnür: ízléstelen, rút viselet, higyyék el a nők ! Eltorzítják deli termetöket s nevetségessé teszik a női szendeség fogalmát. — Városunkban — a mint értesülünk — a pozsonyi fiatalság kezdeményezésére hadat üzennek a házasulandó férfiak a turnürnek s elhatározták, hogy se el nem veszik a turnürös hölgyeket, se nem társalognak olyanokkal, kik turnürt viselnek. Helyes! .— Színházi műsor. Ma (szombaton) Rosenkranz és Güldenstein, 1000 frank aranynyal jutalmazott vígjáték, a bécsi Burg- és budapesti nemzetiszínház reporteire-darabja. — Vasárnap: A falu rossza, a népszinmű irodaloma páratlan gyöngye. — Hétfőn: A furcsa háború közkedveltségű operette. — Kedden evlékünnepi előadásul: Katona József Bánkbán-ja. — Szerdán Gáspár one ismételtetik. — Csütörtökön: Faltövében, Box és Cox és Gringoire. — A „báró úr“ titkára. Bécsben letartóztatták Klier József ügynököt, szélhámostitkárát Krebs Viktornak, ki elcsábította és halálba kergette a szerencsétlen Rödler Annát. Sokáig vallatták a foglyot s az osztrák büntető törvény 512. §-a alapján kerítés miatt állítják őt bíróság elé. Maga a „báró úr“ is várja megérdemlett büntetését. — Ünnepélyes beiktatás. Felső-Mindszentiül értesítenek bennünket, hogy ott vasárnap foglalta el helyét ünnepélyesen. Medgyessy Ede kinevezett lelkész. A gatni a billentyűket — büntetésből, mert olyan rosszat mertem feléled gondolni. — Mi az ördögöt ?- Azt ne kérdezd, szégyenleném magamat. Hanem add ide a kezedet s bocsáss meg, annélkül, hogy tudnád, miért? — Ostobaság! Servus! — így ii szent a béke. Hanem azt jól mondtad, hogy annak a nyakigláb Bélának leüttetik a lába; de nem te fogod, hanem mind a ketten tesszük meg neki azt a kis szívességet. — Úgy van, mind a ketten!