Pécsi Figyelő, 1884 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1884-11-08 / 46. szám

megtagadása ilyen eseteknél a törvénybe ütközik is, arra kellene törekedni, hogy szűkebb korlátok közé szorítsák a cseléd­könyvek kiállítását olyanoknál, kik semmi vagyonnal sem rendelkeznek. Az ilyen szülők leányai szolgáljanak otthon, vagy más kisebb városban, mert fővárosi ki­rándulásoknak legtöbbször a város pénz­tára adja meg az árát. Az ily ártatlan áldozatok kevesbítése végett csakis úgy kellene kiállítani a cse­lédkönyvet, ha 20—30 forint biztosítékot tennének le a szülök az esetleges kór­házi költségek födözésére, vagy ha valaki jót állana értük, mert ismét csak bizonyos területre érvényesíteni az igazoló könyvet a törvények szerint nem lehet. A mostani állapot aligha maradhat meg ezentúl is, mert az áldozatok éven­­kint szaporodnak, a városok kiadásai pedig szintén gyarapodnak, a­nélkül, hogy a rájuk évenkint pazarolt 200—300 írtnak a város, vagy a közművelődés valami hasz­nát venné. Sőt a mellett, hogy anyagi kárunk van, még moraliter hibát is követ el a város, mert ha nem engedné meg a fővárosban való tömeges szolgálást, sok ártatlan leányt mentene meg a bukástól. Ámde így mintegy elősegíti azt a cseléd­könyv kiadásával, mely a legtöbb leány­­nál nem egyéb, mint váltó, melyet a ki­bocsátónak kell elfogadni 20 -30 írt le­fizetésével, sőt e váltót néha többször is be kell váltania. Gondoljon ki tehát valami utat-módot a vidéki városok tanácsa, hogy erre nézve korlátot vonhassanak és kevesbítsék e szerencsétlen áldozatok számát. Ha kell még törvények is hozhatók, mert itt átlag véve évenkint ezrek forognak szóban, ezek pedig a mai szűk világban megér­demlik a komolyabb figyelmet. Dr. Etnikus: Törvényszéki csarnok- Előadott polgári ügyek : Kissfaludy Imre tszéki biró által. Takács Fe­­rencz ág Rozália felhívási keresete eltünt Speng­ler Jakab holttá nyilvánítása iránt. Özv. Grob Margit — Grob Márton és neje ellen szolgalmi jog bekebelezése iránt. Elmebeteg Glaub József gondnokság alá helyezése iránti ügy. Sihnell An­na — Bach Ádám ellen birtokközösség megszün­tetése iránt Kehi Jakabné — Kari György ellen 500 frt zálogjog törlése illetve ezen összeg meg­ítélése iránt. V­é­s­e­y Rezső­­széki biró által. Gáspár Györgyné — özv. ifj. Gál Mihályné és ifj. Gál Imre ellen örökösödés iránt. Kaszás József — Lőrincz Katalin elleni válókeresete. November 6-án. Emmett Józsefné szül. Németh Katalin — özv. Németh Ferenczné és Németh Ferencz ellen szolgalmi jog törlésére alkalmas nyilatkozat kiál­lítása iránt. B o g­y a­y Pongrácz­­széki biró által. Beremendi illetőségű elmebeteg Paprits Krisztina gondnokság alá helyezési ügye. Szenits Dömötör — Szenits István ellen vagyonközösség megszün­tetése iránt. Grünhuth Károly csődtömege vb. Spitzer Antal csődtömege ellen 10800 frt tőke s jár. iránt. Előadandó bűnt. ügyek. Novemb. 10. Törő János és társa ellen lopás miatt. Krugl Lőrincz ellen hamis tanúzás büntette miatt. November 12-én, Schelhammer Péter ellen hamis eskü­tétel büntette miatt. November 14-én, Szovics Konstantin és Pandurovics Milán ellen csalárd bukás miatt. Felebbviteli ügyek : Cziglányi Béla tszéki biró által nev 13. Heillmann Jakabné, Baun Jánosné, Pill Jánosné, Fehér Pálné, Lauer Ádám, Szekeres Zsófia, Dol- Jácski Józsefné, Stelczhammer Antal, Mank Fe­rencz, Nagy János, Imrokovics Józsefné, Ding­­nyés László, Háy János, Poll Erzsébet ellen becs.­sértős miatt. Marek József, Bernát Jánosné, Klein Hermanné, Csepinecz Blaga, Mahler Jakab, Da­­dics Dináné, Vildin Katalin ellen k. t. és becs. sértés miatt. Forster Jánosné, Molnár József, Draskovics Ádám, Ebsinger István, Gombár Fe­rencz, Laner Ádám , Kolli Ferencz és t., Szabó András és t., Mirkovics Lázó. Vidákovics Gergely ellen könnyű testi sértés miatt, benne, annyival is inkább, mivel hogy ő sem irtózott­ egészen tőlem s a mi még biztatóbb, hogy a minapában az arczké­­pem is eltűnt az albumomból s épen ta­karítás utáni időben. Nem lehetett más, mint a szép Ir­­mácska. S íme, ez az Istentől elrugaszko­dott gyerek egészen büszkén oda mer mu­tatni arra az előttem szent névre, mintha csak az én princzipiumaimat le lehetne tö­rölni egy ujj­mutatással. Dejszen, későn jött ahhoz, öcsém uram ! Semmi kétség. Ez a gyerek mindennap el szokott jönni hozzám; mikor én nem vol­tam odahaza, elkérte Irmától a szobám kulcsát, aztán odaült a zongorához s ad­dig nyakgatta azt a nótát, mig meg nem tanulta. Bizonyos, hogy szerelmes Irmába s a szerelem sok mindenre megtanít. Oh, tud­juk már, honnét vette ő azt a forró érzést, melyet játékába öntött. A szerelem tüzelte őt arra. Megállj csak sose, segítek én a ba­jodon ! Jaj teneked ezután a zongora­­l­ezke alatt! Olyan nehéz darabokat adok föl, hogy belegörnyedsz s ha az nem megy úgy, a­mint én akarom, akkor elővesszük a skálát, akármilyen unalmas is hallgatni. Előbb beleunsz, mint én. Két óra hosszat fogod azt darálni: c, d, e, f, g, a, h, c! föl, egészen a leg­utolsó c-ig, aztán onnan vissza le: c, h, a, g, f, e, d, c! le a legalsó c-ig s igy tovább, a véghetetlenségig. Kitörik mind a tiz ujjad! Tyúkszem fog nőni mind a tiz ujj­adon! Nincs ke­gyelem ! A­ki annyira megfeledkezik ma­gáról, hogy bele mer szeretni más ember ideáljába s hozzá még az a más ember esetleg az ő zongoramestere, az nem ér­demel kegyelmet. Az egész nap skálát fog zörgetni, annak ki fog törni mind a tiz ujja! H­a te szelid, ábrándos, jóságot tükröző arczod mosolyog reám ! Sok vallatás után végre kisült, hogy úgy lopta a te albu­modból. Nesze, itt van, visszahoztam. Majdnem szétpukkadtam ! Hanem azért türtőztettem magamat, mintha semmi sem történt volna. — Kezdjük el. Szóltam erőltetett nyu­galommal. Ő pedig játszott — játszott — a jó ég tudja, hogy mit. Én ugyan nem hal­lottam abból egy hangot sem. Annyira magamon kívü­l voltam ! Hah! tehát még ez is. Újra egy döfés i­s épen tőle. Hát már nem elég az, hogy Irmába szerelmes mer lenni, hogy az ut­czán utána járkál, sőt mi több féltékeny is reá? Hát az nem elég már magában véve is ? hogy azt az arczképet nem Irma vitte el, titkon, szerelmes tolvajként, nem az ő mézes csókjai érintették azt az élet­telen arczot------hanem egy durva szol­gáló csente el, tudja Isten, milyen prózai szándékkal. Hát nem elég már ez is? Nem­ még az kellett hozzá, hogy a kiábrándító hírt épen ez a szerencsétlen hozza tudomásomra, épen ez, kinek már amúgy is sok van a rovásán. Aztán még azt meri mondani, hogy „a te jóságot tükröző arczodat láttam ma­gam előtt.“ Gúny akart ez lenni, vagy hizelgés ? Ha gúnyolás volt a szándéka, mi jogon merészel ön engem gúnyolni? Ha hizelgés, mi jogon merészel nekem hízelegni ? „Jóságot tükröző arcz.“ Hah! Én nem vagyok jóságos, én nem vagyok jóságot tükröző arcz! az én arczom nem tükör, annál kevésbé tükröz jóságot! nekem egy­általán nincs is arcz....................az az, — hogy — az még is van — — hanem az most most nem tükröz semmiféle jóságot! * * * * * Azóta sok viz folyt el a Dunán. Már a tanítványom sem tanítvány többé, nincs szüksége tanításra s meglehet, hogy a sok büntetés skálanyakgatásból neki több haszna lett mint nekem. Mert talán jobban játszik mint úri magam. Szegény jó tanítványom! mennyire haragudtam reá akkor. Pedig hát nem is volt igazam. Mikor ő meglepetést akart nekem szerezni, akkor én üldözni akartam. Mennyit vesződhetett a jámbor azzal a ne­héz darabbal? mennyit vesződhetett vele Irma kisasszony, ki azt neki titokban be­tanította? És én olyan kegyetlen akartam lenni! Azóta már másodszor tűnt el az arcz­kép­em az albumból, de nem a szolgáló mosogatóvizes, húsos ujjacskái sikkasztot­ták el, hanem magam vettem ki belőle. „Valaki f­elkérte. Hanem azt az egyet megfogadtam, hogy ezután nem leszek féltékeny senkire sem. Mert a féltékenység már magában véve is nevetséges , hát még ha egy klaciermester esik abba a beteg­ségbe ! Különfélék. — A kegyelet ünnepe. Szombaton és vasárnap a temető ünnepének nagyon ked­vezett az idő. Valóságos ember­folyam áradt ki a temetőbe. A sírkertbe bejutni is nehéz volt, kijutni — kivált estefelé — még nehe­zebb. A sírok borítva voltak koszorúkkal s este kivilágítva mécsekkel, gyertyákkal, lámpákkal. Hétfőn, a „halottak emlékeze­tén“, a szürke, hús nap daczára is, sok látogatója volt még a síroknak. Ez már csöndesebb nap, de éz azért összhangzóbb a magánosok könnyeivel. Áldva legyenek a halottak — övék az igazi béke ! — Megyei közgyűlés. Baranyavármegye köztörvényhatósága folyó hó 10-én (hétfőn) délelőtti 10 órakor, a megyei gyűlés­terem­ben évnegyedes rendes közgyűlését tartja. A tárgysorozatból kiemeljük a következő­ket: 1. Alispáni évnegyedes jelentés. 2. Alispán jelentése a közigazgatási bizott­ságból ez év végén kilépendő és 1885. 1886-ik évekre titkos szavazás utján meg­választandó öt tag tárgyában. 3. Alispán jelentése az igazoló választmánynak 1885. évre leendő újjá alakítása tárgyában. 4. Belügyminiszter leirata néhai Mária Anna Ő felsége elhunyta alkalmából, Ő felsége a királyhoz intézett részvétfeliratnak leg­felső köszönet-nyilvánitása mellett legke­gyelmesebb tudomásul vétele tárgyában. 5. Belügyminiszter rendelete az 1885-iki megyei költségvetés tárgyában. 6. Belügy­miniszter rendelete a megyei pótadóról alkotott szabályrendelet jóváhagyása tár­gyában. 7. Belügyminiszter rendelete a fizetési előlegekről alkotott szabályrendelet jóváhagyása tárgyában. 8. Belügyminiszter rendelete a gyámsági szabályrendelet 7-ik és 8-ik §§-ai módosításának jóváhagyása tárgyában. 9. Belügyminiszter rendelete a megyei állatorvosi állásnak mi indokból történt ideiglenes betöltése tárgyában. 10. Belügyminiszter rendelete a legtöbb adót­­fizető megyei bizottsági tagok 1885. évre érvényes névjegyzékének kiigazítása kö­rül szükségessé vált rendkívüli intézkedés tárgyában. — Adomány. Dr. Dulánszky Nándor megyés püspökünk a jogakadémia ifjú­sága által ma (szombaton) rendezendő tánczestély alkalmából 100 frtot adomá­nyozott a jogakadémiai segélyző-egylet s olvasó­kör pénztára javára. — A pécsi szőlősgazdák egyesülete f. hó 2-án tarta meg rendes közgyűlését. Örven­detes jelenségnek tartjuk fölemlíteni, hogy az első meghívásra határozatképes számban jelentek meg a tagok, mi négy évi fönnál­lása óta az első eset. Az évi jelentésből felemlítendőnek tartjuk, miszerint a tagok száma 85. Az egylet fő törekvése arra volt a múlt évben irányítva, hogy munkásainkat a mértéktelen borivástól társadalmi úton el­szoktassa, illetve odahatott, hogy a szőlős­gazdák , a munkásoknak csak bizonyos mennyiségű bort adjanak. E mellett min­dent elkövetett, hogy városunkban a szőlé­­szet okszerüleg kezeltessék s nem elégedve meg egyedül a szőlészeti vándortanár által nyújtott tanítással, odahatni iparkodott, hogy városunkban egy szakképzett munka­vezető szerződtessék, ki munkásainkat az okszerű szőlészetbe gyakorlatilag saját út­mutatása által vezesse be. Ezen intézkedést közgyűlés helyesléssel vette tudomásul s a szükséges kiadások fedezésére a választ­mányt utasította. Megelégedéssel vette tu­domásul a közgyűlés a választmány azon határozatát is, miszerint tekintve azon körül­ményt, hogy az egyesület nem a maga, hanem a közjó és így városunk anyagi ér­dekeinek előmozdítása érdemében műkő­ Harmadnap ismét pontosan eljött az én ellenlábas tanítványom. Azt sem mond­tam neki: „Hozott Isten!“ Annál többet beszélt ő mindenféle badarságokról, hogy hol járt, merre volt, kiket látott az utczán. — Aztán képzeld barátom! a­mint a főutcza sarkára értem, találkoztam — Ir­mával. Jaj de szép volt! Ha te láttad volna! Igazán csókolni való teremtés. (Dehogy? úgy gondolod?) — Hanem valami nagyon boszantott, úgy szólván, dühbe hozott! Gondold csak el, az a léhűte, nyakigláb Béla taposta utána a gyalog­utat, aztán egyre kaczérko­­dott vele. Már majdnem a sarkára taposott, oly közel furakodott hozzá s társával min­denféle hangos czélzásokat eresztettek meg Irmára vonatkozólag. Fölforrt bennem a méreg. Szerettem volna kitekerni a nya­kukat. Hanem még leütöm a lábukat, csak még egyszer lássam! (Dejszen én töröm ki a te lábadat, csak sokat benézegj!) Igazán erő kellett hozzá, hogy ki nem tört belőlem a harag. Szótlanul mutattam a hangjegyre, hogy „kezdhetjük már.“ Egyik legnehezebb fonalo­t adtam eléje. Ebbe­­ugyan beletörik a bicskád, gondolom magamban. Ettől kific­amodik nemcsak a kezed, hanem a szemed, meg az eszed is. Mielőtt azonban belekezdett volna az én áldozatra szánt tanítványom, egyszerre, mintha valamit keresne, elkezd a zsebei­ben kutatni. — Hopp! valamit majdnem elfelej­tettem. Tegnapelőtt, a­mint a leczke után haza mentem, e kapu alatt a ti szolgála­tok, meg egy másik nagyban nevetgéltek valami arczkép fölött. Kiváncsi voltam reá, észrevétlenül odahuzódom, csupa pajkos­­ságból kikapom a kezekből az arczképet s ah rémület! kit látnak szemeim ?------­dil­, a városi közgyűléstől 300 frt segélyt kért. Ezen összeg — ha kiutalványoztatnék — első­sorban az állandó munkavezető fize­tésének pótlására fog fordittatni. A pénztár felülvizsgálására Daempf Károly, Karay és Szucsics egyik tagokból bizottság küldetett ki. Végül Sillay József elnök, Ruvald Alajos pénztáros és Beberics Imre jegyzőnek buzgó működésükért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatik. A tisztújítás a következő ered­ményt mutatja. Elnök : Sillay József; alel­­nök: Pichl Antal; pénztáros: Runald Ala­jos. Választmányi tagok: Aidinger János, Bánffay Simon, Bubreg Antal, Böh­m Bódog, Daempf Károly, Egry József, Erreth János, Grabarics Béla, ifj. Horváth Antal, Halsch Emil, dr. Koharics Károly, ,Kerese Kálmán, Lukrics István, Mendlik Ágoston, Maletter Rudolf, Németh József, Papp József, dr. Szeredy József, Schapringer Joachim és Weidinger Ferencz. — A „Pécsi Dalárda“ f. hó 22-én tarja alapsz. dal estélyét. Az estélyen, mely táncz­­c­al lesz összekapcsolva, csak tagok vehet­nek részt. Mint vendégek a helyben állomá­sozó cs. kir. közös hadseregbeli és honvéd tisztikar, úgy a jogakadémia polgárai hiva­talosak. — A rendőrség becses figyelmébe. A Weindorfer-féle ivóház a városháza köze­lében lévén, lehetetlen, hogy a rendőri köze­gek tudomással ne bírjanak azon tivornyázás felől, mely itt naponta s főleg ünnepna­pokon hajnalig is történni szokott. Mind­ennek daczára, bár régóta várjuk, mi in­tézkedés sem létetett, hogy e rendet­lenséget beszüntessék, pedig nem valami kellemetes dolog , midőn a dorbézolók egész éjen át, az utczán, iszonyú lárma, káromkodás, ének és kurjongatás között, az ablakok előtt meg- megállva, a fáradt és pihenni kivánó polgárokat álmukból felverik, felijesztik s ha egyik-másik figyel­mezteti, hogy csendesen legyenek, még gorombasággal és fenyegetésekkel felelnek. Ilyenkor aztán siet a figyelmeztető, hogy ab­lakát, — melyet a mámorosok néha meg is zörgetnek, — hamar betehesse. Kérünk ezen rendzavarás ellen azonnali intézkedést. — Veszedelmes uj épület. A Ferencziek utczájában épül egy uj ház, el is készült úgy a hogy egészen a tetőig. Nincs rajta semmi különös, csak az, hogy az arra já­rók mindig illő tisztesség tudással térnek ki mellette s igyekeznek minél előbb a túlsó oldalra kerülni. Ennek pedig az a magyarázata, hogy az épület arczvonala meglehetős ijesztő módon kidomborodott, az ember önkénytelenü­l is fölkiált: félre, mert ledől! Az építő­bizottság végre a na­pokban észrevette a hibát, (persze mikor már minden­ kész) és elrendelte az alátá­masztást. Azonban, hogy a bajon miként fognak segíteni?... azt sértés volna tőlük megkérdezni. — Kérünk világosságot! E hó 6-án esti 6 órakor az ó-posta utczában egyetlen gáz­lámpa sem égett, oly sötét volt, hogy a járó­kelők egymás mellett menve egymást fel nem ismerték. Megtörtént aztán, hogy az egyik a sötétségben elesett, nadrágja kisza­kadt és keze megsérült. Egy másikat pedig jól pofon ütött valami gazember s azzal lá­tatlanul eltűnt. — Akár kirabolhatnák, meggyilkolhatnák ilyenkor az utczán járó­kelőket. — Vastag tévedés. Eizer János helybeli fűszerkereskedő bort vett egy ráczvárosi embertől, a bor ára kitett körülbelül 520 iitot. A fizetésnél Eizer az egyik kezében 100 drb 5 forintost, melylyel fizetni akart, a másikban 100 drb tízest tartott csomóba rakva; véletlenül azonban az utóbbit adta oda az eladónak s csak későn vette észre a borzasztó tévedést. Rögtön jelentést tett a rendőrségnél, mely a vizsgálatot meg­indította, de az eredményről még eddig nincs tudomásunk. — Dynamit-gyár Pécsett. Néhány ta­lálkozó szellemű egyén, (állítólag hiva­talnok) dynamit - gyárat akar fölállítani Pécsett, — legalább így susogja a fáma Nem tudjuk, hogy hitelt adjunk-e e hír­nek, hanem annyi áll, — ha való alapja van — hogy merész vállalkozás. A fölál­lítandó gyár a vállalkozók terve szerint a Makár-alján építtetnék föl. — Munkás-házak. Folyó hó 16-án (va­sárnap) d. u. 2 órakor az I. pécsi mun­kás-beteg- és rokkantak egyleti helyiségé­ben (Ágoston-utcza 53. szám) egy l­a­k -­ház-építő társaság megalakítása czéljából közgyűlés tartozik a következő napirenddel: 1. Az ideiglenesen kiküldött bizottság által összeállított alapszabályok felolvasása és elfogadása. 2. A költség­­vetés és építési tervezet bemutatása. 3. A szabályok értelmében egy ideiglenes vá­lasztmány megválasztása. 4. A fizetési ha­­­táridő és az első részletfizetés mennyisé­gének megállapítása. 5. Netán előforduló ajánlatok és teendő kérdések. A résztvétel mindenkinek megengedtetik. — Honvédtiszti összejövetel. Kedden este a „V­a­d­e­m­b­er“-ben a helybeli honvéd­tisztikar összejövetelt rendezett a tábor­nokká előléptetett Pákosi Paxy Károly, honvéd dandár-parancsnok tiszteletére. A kitűnő kedélyű estélyen Jónás János zenekara játszott. Számos felköszöntő hang­zott el, melyek mindegyike kedély- és szellemben gazdag volt, de valamennyit felülmúlta Halász Károly százados to­­asztja, mely az ünnepelt tábornok kitűnő érdemeinek felsorolása mellett leghívebben adott kifejezést a tisztikar őszinte érzel­meinek. A rögtönzött s minden izében pom­pásan sikerült pohárköszöntőt örömmel ide iktattuk volna, de terünk szűke miatt nem tehettük. — Öngyilkosság. Lehoczky Károly telekkönyvi írnok hétfőn reggel kötél által vetett véget életének. Zilált anyagi viszo­nyai hajtották eme tettének véghezvitelére , sőt ez nem is az első eset nála, hogy ön­gyilkossági szándékot táplált szivében, mert már a múlt évben, Mohácson akarta magát a vízbe fojtani. A szerencsétlent kedden dél­után bonczolták fel. A műtétet C­zier­er Elek és Kohárits Károly városi orvosok végezték. A bonczolás tudományos magya­rázatokkal volt egybekapcsolva, melyek a jelen volt joghallgatóknak szolgáltak tanul­mányul. Eredményül az hozatott ki, hogy az öngyilkosság önkívületi állapotban követ­tetet­t el. — A városi zenekar becses figyelmébe. A „Pesti Hírlap“ egyik számában „Zene. Zenebona“ czím alatt egy el­més czikk jelent meg, mely — nagyon helyesen — megróvja ama nemzetietlen irányt, melyet nálunk a „pozabucski“ zenészek és zenekarvezetők követnek a hangversenyeknél, többnyire idegen zene­szerzeményeket adatva s a hazai zene­­irodalmat elhanyagolják. Valóban itt volna már az ideje annak, hogy a Hlacsek, Mla­­csekek és Inkusz Pinkuszok rendreutasit­­tassanak, hogy azt is ápolják és műveljék, a mi magyarok és nem külföldiek költe­ménye s a közönség nagyon helyesen cse­lekednék, ha egy oly hangversenyre se menne el, melynek műsorán eredeti művek nincsenek. — Az ü­zletidő beosztása. A­ki a keres­kedelmi életben az Üzletidő beosztását figyelemmel kiséri, azonnal át fogja látni, hogy az nagyon czélszerűtlen. A család-Én vipera vagyok, tigris vagyok, dühös oroszlán vagyok ! én — én — én — már igazán nem tudom, mi vagyok; de hogy nem az vagyok, a mi vagyok, az szent igaz ! Mint a megsebzett vad, úgy ugrot­tam föl a székről. Kitört belőlem az epe ! — Megboszulom magamat! kegyetlen boszut veszek, bárki legyen is az, ki utam­­ban van ! kiáltottam föl csaknem önkény­­telenül. Szinte magam is megijedtem hangom­tól, annál inkább a tanítványom. Fölugrott helyéből, reám bámult, az­tán mintha valami benső öröm hajtotta volna arc­ára azt a derengő fényt, olyan mosoly féle valami ült a szemeiben. — Jól teszed, boszuld meg magadat! Ugy­e azt a haszontalan nyakigláb Bélát gondolod? Bámulva néztem rá. Mit akar ez ? — No igen, a­ki az Irma után fut­kos. Bizony, mikor megláttam, hogy a gé­zengúz miként tolja a szelet, rögtön reád gondoltam. Hejh ! ha te most itt volnál, milyen szépen nyakon törölted volna azt a csélcsapot, a­miért a te Irmád után meri vetni a szemét. Meghalt bennem a vér. Ez a gyerek beszél így? Jól hallottam-e? Odaugrottam hozzá, megfogtam a két kezét s merően néztem a szemébe, mintha onnét akarnám még egyszer, még százszor kiolvasni azt, mit előbb mondott. — Igazán ezt gondoltad akkor? — Hát mondanám-e ha nem gondoltam volna ? — Egyetlen barátom ! Ölelj meg, mert én gyenge vagyok az örömtől, nem tud­nálak illően keblemre szorítani. Köszönöm, hogy úgy gondolkodtál akkor. Nem, dehogy fogsz te skálát hadarni, dehogy! Soha sem kell többé skáláznod. Inkább én fogom helyetted háromszázszor végig nyar­alának, akár főnök, akár Segéd, a diva­­tozó idő­beosztás mellett alig marad persze, melyben családjával érintkezzék Gyermekeivel legfelebb evés közben be­­szélhet, de akkor is csak röviden, mert gyorsan kell végezni az étkezést is, hogy a kiszabott kávéházi időből sokat el ne fecséreljen. Este 9 órakor érkezik haza, mi­­dőn gyermekei már alusznak, felesége pe­­dig az unalomtól ásítozik. Tehát kapja ma­gát, eszik s ő is lefekszik. Reggel ismét eltávo­zik anélkül, hogy még alvó gyermekeit csak látta volna és ez igy megy évről-évre. Mi másként van ez a külföldön. Ott az üzleti idő reggeli 9 órától, csupán a kereske­désben elkölteni szokott villásreggeli meg­­szakításával, esti hat óráig tart. Ezen időn belől a kereskedő testestül-lelkestül az üzletnek adja magát s estve hat órakor átveszi az igazi családfő szerepét. Meg­győződik gyermekeinek iskolai előmenete­léről, ellenőrzi azok erkölcsi fejlődését s a nevelés terhét nem csak a nő vállaira hárítja. Az időnek ilyetén beosztása mellett jut idő mindenre anélkül, hogy az üzletet elhanyagolni kellene. Hasonlóképen áll a dolog a fiaatalságra, gyakornokok, segédek, vagy más fokozatú alárendeltekre nézve. A jelenlegi munkaidő mellett ezeknek tényleg nem marad annyi idejük, hogy magukat elméletileg is képezhetnék s a­minek az a következménye, hogy szakkép­zett kereskedői kar nem fejlődik. De be­­folyással van ezen üzleti idő a lakás­vi­szonyokra is. Mi másként­ volna mindaz a külföldi beosztás szerint. Óhajtandó volna, hogy kereskedőink e tekintetben is mie­lőbb a reform terére lépnének. — Divat-kinövés. A divat újabban nem csak a piperével foglalkozik, de bele­vág a szobrászat körébe is. Ma már nincs többé testi fogyatkozás. Ha púpos valaki, ki­egyenesítik a ruhák ; ha a mell szlik, pó­tolják gumuiival; ha a derék széles, össze­fűzik; ha hátul a derék nem esik annyira be, hogy ezáltal tetszetősen alakuljon a termet, ott a­­ t u r n­ü r. Ez utóbbi diva­tot a nők a kétségbeesésig űzik, s az ed­dig csak szelíden sejtett kecsekre most kihívóan figyelmeztet a turnür: ízléstelen, rút viselet, higyyék el a nők ! Eltorzítják deli termetöket s nevetségessé teszik a női­­ szendeség fogalmát. — Városunkban — a mint értesülünk — a pozsonyi fiatalság kezdeményezésére hadat üzennek a háza­sulandó férfiak a turnürnek s elhatározták, hogy se el nem veszik a turnü­rös hölgye­ket, se nem társalognak olyanokkal, kik turnürt viselnek. Helyes! .— Színházi műsor. Ma (szombaton) Rosenkranz és Güldenstein, 1000 frank aranynyal jutalmazott vígjáték, a bécsi Burg- és budapesti nemzetiszính­áz reporteire-darabja. — Vasárnap: A falu rossza, a népszinmű­ irodaloma páratlan gyöngye. — Hétfőn: A furcsa háború közkedveltségű operette. — Kedden ev­­­­lékünnepi előadásul: Katona József Bánk­­bán-ja. — Szerdán Gáspár one ism­é­­teltetik. — Csütörtökön: Faltövében, Box és C­o­x és G­ri­n­g­o­i­r­e. — A „báró úr“ titkára. Bécsben letar­tóztatták Klier József ügynököt, szélhá­mostitkárát K­r­e­b­s Viktornak, ki elcsábí­totta és halálba kergette a szerencsétlen Rödler Annát. Sokáig vallatták a foglyot s az osztrák büntető törvény 512. §-a alap­ján kerítés miatt állítják őt bíróság elé. Maga a „báró úr“ is várja megérdemlett büntetését. — Ünnepélyes beiktatás. Felső-Mind­szentiül értesítenek bennünket, hogy ott vasárnap foglalta el helyét ünnepélyesen. Medgyessy Ede kinevezett lelkész. A gatni a billentyűket — büntetésből, mert olyan rosszat mertem feléled gondolni. — Mi az ördögöt ?­­- Azt ne kérdezd, szégyenleném ma­gamat. Hanem add ide a kezedet s bo­csáss meg, annélkül, hogy tudnád, miért? — Ostobaság! Servus! — így ii szent a béke. Hanem azt jól mondtad, hogy annak a nyakigláb Bé­lának leüttetik a lába; de nem te fogod, hanem mind a ketten tesszük meg neki azt a kis szívességet. — Úgy van, mind a ketten!

Next