Pécsi Figyelő, 1884 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1884-05-03 / 18. szám

egyiptomi siralmas pénzü­gyi helyzet meg­beszélésére. Európa azonban nincs oly jó kedvé­ben, hogy olcsó áron kisegítse Angliát a saját megteremtett helyzetéből s azt mondja, majd megbeszéljük mi a politikai és jogi helyzetet is, vagy éppen semmit. — A Times kairói levelezője egész Egyiptom politikai helyzetére vonatkozólag azt sürgönyzi, hogy az eddigi stagnáczió adminisztratív anar­chiává készül fajulni. Ápril 29-ei távirat szerint Berber kor­­mányzója megkísérli a visszavonulást felső Egyiptom felé és 28-án 150 emberrel ki­indult Berberből, a basibozukok és 500 katona átmentek a felkelőkhöz. — Khartum körü elzárolva van, azonban hajók és nagy ágyuk nélkül ostrom alá nem fogható. Parisban azt hiszik, hogy Oroszország határozottan ellenezni fogja Angliának Egyiptomra vonatkozó terveit s Német­ország nem fog szembeszállani Oroszor­szággal. Ha arról lenne szó, hogy Török­országnak módot adjanak rá, hogy fegy­veres hatalommal állítsa helyre Egyiptom­ban a rendet, ez ellen Francziaországnak sem volna kifogása, ha ugyan Anglia sem ellenezné. Ez által Anglia újra elvesztené Egyiptomban kivívott állását. A politikai helyzet m megvilágosítására nézve igen figyelemre méltók a jól érte­sülni szokott „Journal des Debats“ párisi lap következő sorai. A bécsi mérvadó körökben, kivált a katonaiakban épen nem lehet találni azt a nagy megelégedést a hármas szövetség létrejöttén, sőt bizonyos, hogy épen a ka­tonai körökben a hármas szövetség inkább elmérgesítette,­­ mint megnyugtatta a kedélyeket. Bizonyos az is, hogy se Orosz­ország, se Ausztria-Magyarország nem fegy­verkezik le és a katonaság összpontosítása mind a két részről folyvást tart az orosz­­gácsországi határon. Az oroszok egyetlen­egy ezredet sem vontak vissza a határról és Ausztria-Magyarország naponkint új had­oszlopokkal szaporítja a határon hadsere­gét. Soha még a si vis pacem para bellum annyira gyakorlatilag nem alkalmaztatott, a békét még soha annyi szurony és ágyú nem támogatta. De azért Bismarck herczeg még is mind a két szövetséges fölött ren­delkezik s ezek nem menekülhetnek tőle. Ausztria elveszti Németország kirekesztő­leges szövetségét,­­ de semmit sem nyer a keleten. (Legjobb is volna, ha nem a külföldi szövetségekben, hanem a népeinek szövetségében bíznék s azok megelégedé­sét eszközölné inkább, semhogy évente szaporítja azok terheit.) A német birodalmi kormány csak nem tud boldogulni a birodalmi gyűléssel a szoczialista törvény dolgában, a miniszter hiába mondja, hogy követeléseiből egy jottát sem enged, a német birodalmi kép­viselők többségének van annyi önérzete, hogy ne ijedjen meg a kormány fenye­­getődzésétől. Spanyolországban a változatosság ked­véért újra zavarognak, apró csapatok ala­kulnak s garázdálkodnak addig, mig Ül­­döztetvén szét nem ugrasztatnak, — az országban most folynak az általános vá­lasztások. — Baj­adáz közelében nagy vasúti szerencsétlenség — a felkelők merényle­téből történt s 60 ember életét veszté, most éljük azon időszakot, mely reánk, magyarokra válságosnak mutatkozik: „lenni, vagy nem lenni!“ Mindenesetre szomorú helyzet az, mi­dőn az ember a közelgő veszélyt, mely életét fenyegeti, még csak fel sem is is­meri; midőn a damokleskardot feje fölött függni látja; midőn a megsemmisitő lángot, mely már végig nyaldossa lakháza tetejét, észre nem veszi, hanem még tétlenül to­vább álmodozik . . . S ilyen helyzetben va­­vagyunk mi magyarok! Népünk, mely számánál és erejénél fogva döntő szerepet vinni hivatva van a közelgő képviselő­választásoknál, nem ismeri föl, nem látja, de még észre sem veszi, mint fonják be, mint hálózzák körül, mint vesztegetik meg és tántorítják el, nem az ő, hanem saját ér­dekeik előmozdítására a kormánypárti mamelukok szintúgy, mint a sakterpártiak, sőt a közép ellenzékiek sem oly megbízhatók, mint a miliőknek látszani akarnak; ezeknek egy része is zsidó­barát és zsidó védő — pedig épen ez ál­tal sakteroltatik le a magyar nemzet! Mi ha megtörténik, vájjon nem őket terhe­­lendi-e a felelősség szintúgy, mint a zsi­dót gyögyölgető kormányt és sakterpárti függetlenségieket ? Felelősség! ma világ hiú ábránd, semmi egyéb; kivált nálunk, hol a törvény be­tűje, nem egy, de száz és száz esetben holt betű marad; még egy hírlapban sem olvastam, hogy bár egyetlenegy mi­nisztert is hivatalától felfüggesztettek volna, az ő rémségesen nagy felelősségök miatt, holott . . . „de ne szólj nyelvem, nem fáj fejem.“ Azt is tartja a közmondás: „minő az ura, olyan a szolgája.“ Fiat applicatio! Nem ereszkedünk bővebb fejtegetésbe, de azt mégis el kell mondanunk, hogy a közelgő választásoknál talpra álljunk és ne engedjük magunkat elfoglalt he­lyünkről kiszoríttatni sem szép szó, sem csalfa ígéret, de még bankós, sőt bunkós kézzelfoghatóságok által sem! Igen, álljuk meg helyünket és önérzetes honpolgárok­hoz illően adjuk szavazatunkat arra, kit képviseltetésünkre legérdemesebb­nek találunk. Azonban ezt és ezeket mi magunk keressük fel és ne várjuk be, hogy mások által ajánltassanak, azon egy esetet kivéve, ha tö­ közelünkben olyan fér­fiút nem találnánk, ki bizalmunknak meg­felelne, nem mondom, hogy nem volna képes megfelelni — mert hála a gond­viselésnek , minden vidék bir derék és értelmes honpolgárokkal — hanem a ki e bizalomnak életkörülményeinél fogva érvényt nem szerezhetne; részint hivatala, részint egyéb teendői által gátoltatik ab­ban, hogy lakhelyéről távozzék. Az áldo­zathozatalra ugyan minden honpolgár kö­­teleztetik hazája s a közjó érdekében, de a lelhetetlenre senki sem kötelezhető. Az bir valódi népszerűséggel, kit fölkeresünk és nem­ az, ki minket keres föl és csakis ajánlgatásból is­merünk; ismételjük, hogy ebbeli meg­győződésünknek minél nagyobb jelentősé­get szerezzünk. A képviselőválasztás érdeké­ben a törvény korlátai közt tegyünk meg minden lehetőt ; ki-ki a maga körében világosítsa föl a választókat ezen szép és kiváló jognak mikénti gyakorlásáról, de soha tévútra ne vezessünk senkit, ne az önérdek vezessen minket, hanem a haza sorsa, a közjó. Ezen nemes szán­dékkal lépjen minden választó a hely­színére s adja be szavazatát nyíltan, tartózkodás nélkül, szabadon, meggyőző­dése szerint. Ne tekintsen se jobbra, se balra, mert ilyenkor minden sarokban áll egy-egy lesipuskás, ki villogó, majd meg hunyorgató szemekkel adja meg a jelt a pártérdekben, de körül is járnak ordító oroszlánként, hogy prédát ejtsenek, a vá­lasztók közül minél többet rántsanak a kormány vagy sakterpárt részére, még a fegyveres erőt is igénybe veszik, ez­által azt akarván bebizonyítani, hogy az övék a hatalom és dicsőség; hol pedig a hata­lom, ott vannak a húsos fazekak is, mindazok számára, kik derekukat behajt­ják és a kormánynak készséges szolgái, de azért mégis fültörök-vakaró szánom­­bánom adófizetői. Úgy kell, fizess, mint a köles! Ha kormánypárti mamelukot vá­lasztottál, vagy sakterpártira szavaztál, érd be velek: add oda pénzedet és vé­redet a méregdrága kölcsönpénzek ka­matainak törlesztésére s a sakterkés alá. Ezt és nem mást érdemeltél ki vele. Azt mondják titkon és nyíltan, hogy mi, függetlenségiek „föld­igérők, földosz­tók“ vagyunk és vele ámítjuk a népet, és ti mamelukok és sakterpártolók, mivel bolonditjátok azt? — Semmivel! hanem adófejében, vagy aljas furfanggal elveszi­tek azt a kevés földet is, a­mije van még a népnek. Persze, hogy, ha az első eset, ha igaz volna, megrovandó; az utóbbi vajmi dicséretes, nemde?! — Mi a vagyonbirtoklást sérhetetlennek ismerjük el, és jogos tulajdonában nem háborítunk senkit, de ti ellenkezőn cselekesztek; mert midőn a birtokot ősi magyar családaink­­tól zsidókézre játszátok, akkor saját ér­dekeiteket is ápoljátok : „jut is, marad is.“ A függetlenség elve: becsületes­ség és munkásság. Ez által szerezze meg minden ember kenyerét és becsüle­tes úton-módon tartsa fen családját, rövi­den : imádkozzál, dolgozzál. Vájjon erre vallanak-e a kormány húsosfazekai ? ! hi­szen ezek a mi véres verítékeinken stitik­­főzik és ezekből kerülnek azon zsíros korrupczió Baranyában. Vadnay Andor képviselőnek interpel­­lácziója szokatlan ríszbe hozta Tisza elnök- és belügyminisztert, nagy izgatottságot szült megyénkben s itten méltán, mert tudjuk mi is, hogy általában még derék megyei tisztviselőinkhez nem fér a korrupczió ördöge, — sajnos, hogy őket még sem mond­hatjuk egészen ártatlanoknak, amennyiben éppen semmit sem tettek a legközelebbi tisztújításkor, hogy testü­letüket az oda nem való, hozzájuk nem illő elemektől meg­tisztítsák. Igaz, hogy a megyei klikk szövetsé­génél fogva nehéz egy feladat ez, igaz, hogy maga a főispán is a klikknek tett konc­essziókkal tartja fenn állását, de az is igaz, hogy azután, mi egyik-másik tiszt­viselőre nézve a nyilvánosság elé került, a­mi a legfurfangosabb fegyelmi vizsgálat, azaz igazabban kegyelmes fegyelmi mo­sogatás daczára sem volt eltakarható, az ily tisztviselővel önérzetes embernek szoli­daritást feltételező együttes szolgálatot összeférhetlenné teszi. Országgyűlési tudósításunk rövidségé­ben ez esetben kivételt tettünk, közöltük egész terjedelmében a miniszter válaszát, hogy arra megtegyük megjegyzéseinket, miket az interpelláló­­ viszonyainkkal ismeretlen képviselőnek megtenni módjá­ban nem állott. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a Vadnay úr által idézett Radocsay-féle „meghagyatik“ ukázokat eredetben láttuk, mielőtt azok nevezett képviselő úr kezébe kerültek s meggyőződtünk arról, hogy itt nem rágalmak, hanem ezeket illetőleg té­nyek forognak fenn. A miniszter nagy kegyelmesen meg­engedi, hogy talán igaz, hogy hibázott a szolgabiró ! — Tehát csak hibázott volna, talán csak nem olvasta el jól az 1877. XXII. (nem XXI.) t. czikket, talán csak nem tudta, hogy neki a községi bírásko­dáshoz semmi köze az első fokban, — nem tudta, hogy a panaszosnak közvetlen a felperes kérelmére kell és szabad meg­indítani a bagatell - eljárást, talán nem tudta azt sem, hogy a községi bíró ily ügyben nem tartozik jelentéssel a szolga­­birónak, tehát ezen szolgabirónak oly kualifikácziója van, hogy ezeket a primi­tív dolgokat sem tudja, — talán oly ke­véssé ismeri a szolgabiró járását és az általa megteremtett község elöljáróit, hogy ne tudná, mikép az ily „meghagyatik“ ukázra, mely idézés, kihallgatás s ítéletről egy betűt sem szól, de annál inkább hang­súlyozza a pénzbeszedést és átszolgáltatást, úgy a jelentéstételt, a jámbor bírák, kik a hatalmas szolgabírónak kedvében járni kívánnak, azt a hibát fogják elkövetni, hogy az adósoknak bejelentett felekkel nem tárgyalás és ítélet nélkül fogják meg­fizettetni a zsidókrétával írt tartozásokat? Mi az ellenkezőt tételezzük fel, de azt is, hogy a szolgabiró úr nem látta előre, hogy oly elöljáró is találkozzék, ki ama „meghagyatik“ ukázon felháborodva, azt nem teljesítette, hanem átszolgáltatta antiszemita kezekre, de azt is hisszük, hogy a szolgabirónak ezen ténye nem hiba, mint ezt a miniszter kegyesen monda, hanem egyéb valami, a­min nem illendő, hogy egy miniszter könnyedén átsurranjon fölötte. Abban igaza van a miniszter úrnak, hogy egy ember vétkéért az egész megyét nem lehet vádolni, de nagyban sántikál az abból vont érv, hogy a szolgabíró tör­vényellenes intézkedése ellen panasz, fel­lebbezés nem emeltetett a sérelmet szen­vedettek által. Panaszoljon, felebbezzen a zsidó által kiszivattyúzott szegény ember 4—10 fo­rintnyi adóssági ügyben?! — Ő maga nem ért hozzá, a közjegyző egy ezeres bankóért sem tenné, hogy szolgabirája ellen panaszt írjon, a helybeli ügyvédek sem akarnak egy tiz forintos honorárium­ért gyűlölködni a szolgabiróval, kivel egy társaságban élnek, azután a szegény em­bernek marad-e a százféle adózás után egy 5—10 írtja is, hogy ügyvédhez for­dulhasson, de 5—10 írtért elvállalhatja-e az ügyvéd, hogy a panasz elintézését az illető helyen legalább százszor megsürgesse, mert az ilyen panaszok, elásva is szoktak ám maradni, megteheti-e az ügyvéd, hogy az ily ügyben elrendelt vizsgálaton szemé­lyesen megjelenvén, terhes úti-, élelmezési költségekbe, több napi időmulasztásokba bocsátkozzék, hogy az igazság valahogy el ne palástoltassék, vájjon ki térítené meg a tett költekezéseket, a vétkes szol­­gabírót sohasem köteleznék a fizetésre, tehát saját szegény kliensét kellene meg­nyúznia miatta. A szegény ember keze kötve van, oly körülmények közt érzi magát, hogy legbölcsebb a­mit tehet az: „Fizess és hallgass !“ — noha az utóbbi mégis nehezére esik neki, önkénytelen kitör a fájdalom! Helyén volna, ha egyszerű szóbeli panaszra bélyegmentesen felvett jegyző­könyvre az alispán megindítaná rögtön a vizsgálatot s azt részrehajlatlan közege által teljesittetné. — Ah! ilyenről szegény népünk álmodni sem mer. Nagyra van vele a miniszter úr vá­laszában, hogy ő segít a dolgon azonnal, ha életbe kerül az ügy, és pedig szigo­rúan (?!) Van tapasztalásunk ebben is, a miniszter kiadja a panaszt a megyének, ott nagy ideig elheveztetik, ha nagy a sürgetés, vagy éppen újabb panaszra a miniszter is sürget, elrendelik a vizsgálatot úgy, hogy panaszos ne is tudjon felőle, talán nagy időre teljesítik is — természetesen oly irányban, a­mint panaszos éppen nem akarja, — ha csak a panasz igen erős kézben nincsen, az eredmény semmi, ha az első eset forog fenn, kiegyeztetik a dolgot. (Az előbbi esetre nézve tessék meg­tekinteni Zseni Péter kisbéri lakos ügyét 3698. alisp. sz. a. 1883. évről, ez­­igy 1881-ben keletkezett, az elrendelt vizsgálat most sincsen teljesítve, a panaszos fél már néhányszor a minisztériumban személyesen is sürgette, — tessék utána nézni a bara­­nyavári Maisztrovics-féle ügynek, — az utóbbira nézve a német-üröghi mértékhi­­telesítési, a Lösch-féle kavics-szállitási ügyet sat.) Oly megyei tisztikarnál, mely nagy­részt egy családból, a többi részben kom­­promiszszumból kerül ki, mely azonfelül a kormánypárt mellett korteskedik, csoda, hogy az adminisztráczió még ilyen is, ez is nagyrészt az ellenzéki sajtó érdeme. Mi az igazság? v. Nagy szerencsétlensége a mi magyar népünknek, hogy a hírlapirodalmat vagy épen nem, vagy csak igen lazán, felületesen ismeri s igy hozzá szólani nem lehet, ha még oly igaz hazafius érzület- és lelkesedéssel fordulnánk is hozzá s mindazt magyar őszinteség- és becsületes­séggel mondanék el, mi szellemi s anyagi jólétét mozdítja elő. Ennél fogva siker nélkül fejtegetjük: mi az iga­zság? Fájdalom, de úgy van, hangoztatjuk újra! Azért, úgy hiszem helyesen cselekszik mindaz, ki a magyar népet szüntelen serkenti, buzdítja minden adandó alkalommal, hogy a hazai állapo­tokat megismerni törekedjék a lapok után ; társuljanak, szövetkezzenek, alakítsanak olvas­ó­k­öröket; ezek aztán rendez­zenek felolvasásokat és pedig ne csak a gazdászat, igaz és kereskedelem érdekében, hanem nemesebb és szellemesebb dolgok­ról is, hogy e kép legalább a tudományok és ismeretek elemét és alapelveit saját­­jukká tegyék. Igaz, hogy vajmi nehéz dolog a jég­és göröngy­törés, de ha sohasem kezdjük el, kemény réteggel marad bevonva a szív és ész egyaránt és a tanulatlan nép soha, de sohasem vergődhetik föl szellemi önállásra, fölvilágosodásra, hanem sötét­ségben, éjjeli homályban marad, de nem látva: mi az igazság? és igy még fogalma sem leend a hazát boldogító, a közjólétet előmozdító s föntartó ügyekről; még saját érdekét és előnyét sem ismerendő föl, ha­nem vakon megy, mint birkanyáj a ko­­lompos után ; vezetteti, vonszoltatja magát, hová az álnokság és önérdekét hajhászó furfang és ármány csak akarja, még a nemzetölő örvénybe is! S kérdjük: mi ezen szomorú állapot, ezen szégyenletes butaság oka? — Nem egyéb, mint hogy népünk nem tanul, nem olvas és ennek folytán magának kellő is­mereteket nem szerez még abban sem, mi létföntartására multhatlanul szük­séges, egyik fő kelléke: a józan politikai elvek és ezek érvényesítése; holott épen konczok és falatok, melyek közvetve és közvetlenül hizlalják ama közös­ sereget, melyet kormány és sakterpártnak ne­vezn­ek. És mégis bámulatunkat kelti föl, hogy vannak megyék, melyek még mindig a jel­zett egyéneket hajhászszák képviselő­­jelöltekül; vaksággal verte meg a ma­gyarok Istene őket; nem is hiszem, nem hihetem, hogy mindezek a mi vérünkből vér, a mi csontunkból csont volnának, ha­nem valami mixtum-kompozitum­ból áll­nak, olyan se hús, se hal­félék! Azt hi­szik a jámborok, ha őket miniszter, vagy exminiszter, valami gróf, vagy báró, vagy exfőispán képviseli különb emberekké let­tek mint eddig voltak, — „szegények! vigasztaljuk őket, majd jobban lesz­tek szegények!“ Garay Alajos: Egyleti élet. A pécsi polg.­lövész - egylet ez évi rendes közgyűlését f. évi ápril hó 6-ik napján tartotta meg. A választmány jelen­téséből kiemelendő, hogy az egyletnek az elmúlt évben 43 működő és 30 pártoló tagja volt és ezek részéről összesen 14639 lövés esett, és pedig 6 ötös, 190 négyes, 750 hármas, 2180 kettős és 3940 egyes körlövéssel, 6850 lövés pedig csak czél­­táblát talált, míg 723 lövés czélt tévesz­tett.­­ A péztárnoki jelentésből kitűnik, hogy az egylet roppant takarítás mellett 100 fotot az alaptőkéhez csatolhatott, míg a kézi pénztárban 27 frt 80 kr. maradt meg.­­ A tiszújitás eredménye a követ­kező­­ön: Fölövészmesterré: Barnaky Gyula, allövészmesterré: Kaiser Henrik, titkárrá: Kenedi Imre, pénztárnokká: Hillebrand Ferencz, választmányi tagokká: Zsolnay György, Posth Tivadar, dr. Czirer Elek, Martelet Ágoston, Mihályovics György és Ivits Antal urak választattak meg.­­• Gunderla Vincze úr az egyletnek több éven át volt főlövészmestere, tiszteletbeli főlö­­vészmesterré választatott. Az idei lövészet f. évi ápril­is 27-én a szigeti külvárosi katonai lövöldében disz­­lövészettel kezdetett meg, mely diszlövé­­szet 1. évi május hó 4-én délután 2 óra­kor fog folytattatni és befejeztetik az­nap esti 6 órakor, a­mikor is a dijak fognak kiosztatni. Ezen diszlövészet alkalmával egy-egy lövés­z krral számíttatik, és díjra az egylet minden tagja tarthat igényt. A díjak kiosztása következőleg állapíttatott meg: az első négy díjjal a négy legjobb mély lövés, a többi díjjal pedig a legtöbb körlövés fog dij­aztatni. A négyes és ötös körlövések azonkívül azonnal is díj­áztatni fognak. Fegyverről és töltényről minden lövő maga gondoskodik. Az idei nyár fo­lyamán csak minden második vasárnap rendeztetik lövészet, és pedig délután 3 órától estig. Indítványba hozatott ezen közgyűlésen egy állandó és a lövész-egylet tulajdonát képezendő lőhelyiség megszerzése és be­rendezése. Az indítvány elvben elfogadta­tott, és egy alkalmas hely felkeresése czéljából egy három tagú bizottság kül­detett ki.­­ Egy ily­en helyiség megvétele és berendezése körül felmerülendő költsé­gek fedezésére az alapító tagok által az egyleti pénztárba befizetett összeg fog fordíttatni, és a még szükséglendő összeg gyűjtés útján lesz beszerzendő, miért is alapító tagok felkérésére és a gyűjtés eszközlésére szintén egy bizottság külde­tett ki. Míg más sokkal kisebb és igénytele­nebb városok díszes lőhelyiséggel dicse­­kesznek, és a lövész-egylet a legnagyobb virágzásnak örvend, addig Pécs városában a lövész-egylet csak tengődik és idegen tulajdont képező lőhelyiséget kénytelen igénybe venni. Míg máshol maga a város építtet lőhelyiséget és iparkodik az egy­letet felvirágoztatni és az egylet által ren­dezett ünnepélyeket a város magáévá teszi, addig itt Pécsett néhány tag kénytelen az egyletet nagy költséggel és fáradsággal a a végenyészettől megmenteni. Az ország­ban létező lövész-egyletek részéről nyert meghívásokra a pécsi lövész-egylet csak hallgatással felelhet, mert nem csak más lövész-egyletet meg nem hihat, de ünne­pélyt lóhelyiség nélkülözése folytán nem is rendezhet, és a tagjai részére rendezett diszlövések is csak abból állanak, hogy ily diszlövészet alkalmával egész nap lő­nek, és hogy ily napon több díj oszta­tik ki. Pedig magának a városnak és hazá­­nak áll leginkább érdekében, ha polgára­ és különösen az ifjúság magát a lövészet­ben gyakorolja; de érdeklődés a lövészet iránt mindaddig nem vonható, míg az egy­­let alkalmas és jól berendezett lőhelyiség­gel nem fog bírni, mert csakis akkor­a az egylet felvirágozni, csak akkor várható az ifjúság részéről érdeklődés, ha az egy­­let alkalmas lőhelyiséggel s saját fegyve­­reivel rendelkezik, ha a lövéseket olcsóbbá teheti, s ha a tisztán lövészeten kivü­l a tagoknak más szórakozást is nyújthat. Hogy pedig a pécsi lövész egy­et megérdemli úgy a város mint pedig a polgárok részéről való pártfogást, indokol­juk azzal, hogy a pécsi lövész­egylet tagjai a­hányszor az ország valamely lövész­­egylete által rendezett ünnepélyen részt vettek, rendesen ők hozták haza az első és legszebb díjakat, mint elhozták a leg­­szebb díjakat Bécsben tartott nagy lövész­­ünnepély alkalmával is s igy Pécs város hirnevének megalapításában tevékeny ré­szük van. Ismervén Pécs város és polgárainak minden nemes czél iránti áldozat­készsé­gét, teljes bizalommal fordul a választmány úgy Pécs város, mint pedig polgáraihoz azon kérelemmel, hogy egy lőhelyiség megvételét és berendezését anyagi támo­gatásukkal elősegíteni szíveskedjenek. K. Törvényszéki csarnok. Előadott polg. ügyek. Ápril 29-én. Vésey Rezső kir. tszaki bíró által. Sommer Emília — Stern Károly ügyvéd, mint vb. Wittmann Dániel csődtömege gondnoka elleni igénykeresete. Andrits Györgyné — ifj. Engel Adolf ellen 533 frt 50 kr. stb. iránt. B­o­­gyay Pongrácz kir. tszéki biró által. Pallos Dá­niel — Vasas Jánosné és társa ellen ingatlanok tulajdonjogának megítélése és járulékai iránt. Kelemen Julia — Balog János ellen házassági kötelék felbontása iránt. Hegedűs Gábor és társai — özv. Hegedűs Józsefné ellen örökösödés iránt. Május 1-én. Bogyay Pongrácz kir. tszéki biró által. Özv. alsó, Éva Jánosné — Éva Vincze el­­len szerződés kiállítása és jár. iránt. Pécs. szab. kir. város árvatára — Péterfay József elleni fel­hívási pere. Kis Bán Jánosné — ifj. Bán János és társa ellen vagyonközösség megszüntetése iránt. Szászvári illetőségű elmebeteg Resch Jánosné szül. Stoffler Róza gondnokság alá helyezési ügye. Pécsi illetőségű kis Gadó András elmebeteg gond­nokság alá helyezési ügye. Előadandó büntető ügyek: Május 5-én. Máth Mátyás ellen súlyos testi sértés miatt. Ognenovits Dragolja és társai ellen szándékolt emberölés miatt. Fauszt György és társai ellen okirat - hamisítás miatt. Május 7-én. Vörös János ellen szándékos emberölés, Jordán János ellen súlyos testi sértés miatt. Május 9-én. Bosnyák Ivó ellen lopás, Sovákov Vinko és társai ellen lopás, Nagy Sámuelné ellen súlyos testi sértés miatt. Május 10-én. Győrkő Lajos ellen szándékos emberölés mia­t. Előadott felebbviteli ügyek : Május 1-én. Czig­lányi Béla kir. tszéki bíró által. Ifj. Schleicher József és tsa ellen k. t. sértés miatt. Stern János, Rippel Ferencz, Schu­mann Bálint, Kis Csordás János, Kovács Mihály, Pap Ferenczné, Beck Pál, Kis Gadó Istvánná és tsa, Laczi Józsefné, Kend Pál, Mayer József, Ziegler János, Rothmüller Samu, Kram Antal és Biber Jánosné ellen becsület­sértés miatt. Schil­ler Mihály, Bősz Mátyás, Maszler Ferencz és tsa, Slahl Miklós, Szomor János és Finta Gyula és tsa ellen könnyű testi sértés miatt. Felhívás! Pécs szab. kir. város választó polgáraihoz! D­r. Czirer Ákos országos képviselőnk vasárnap, azaz május hó 4-én, délután 5 és fél órakor a buda­pesti vonattal körünkbe érkezik s­ b­e­­számoló beszédét ugyanez nap délután 6 órakor fogja a „Hattyú“ nagy termében megtartani. Alulirt bizottság országos képvi­selőnknek a vasutom­ megérkeztével ünnepélyes fogadását határozván el, e czélból a választó­polgárokat fel­hívjuk, miszerint képviselőnk ünne­pélyes fogadásában tömegesen részt venni, és a délután 6 órakor általa megtartandó beszámoló beszédnek meghallgatására minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Ez ünnepélyes fogadásban részt­­venni óhajtóknak tudomására hozzuk, hogy a gyülekezési hely a Széchényi téren (nagy piacz) leend, s i­n­n­é­t v­o­­nul le az ünnepélyes menet délutáni 4 órakor a pályaudvar­hoz, az e czélra szervezett n­a­g­y bandériummal. Kelt Pécsett, 1884. évi április hó 28-án. A pécsi függetlenségi párt százas bizottsága. Különfélék. — Ötven év ! Zsinkó István, pécsi székesegyházi apát-kanonok, bizalmas«'1' csak „kedves Pista bácsi“-nak nevez«^ áldott jó öreg ur, holnap — vasárnap^ ünnepli, mint már lapunk előző számát^ jeleztük: áldozársága ötven éves juht­­­urnát. E ritka körülmény és különös iste­n kegyelem alkalmából vele együtt ötven a pécsi egyházmegye s velünk ^ leg üdvözli jó kivánataival a szelíd 10

Next