Pécsi Figyelő, 1884 (12. évfolyam, 1-53. szám)
1884-05-03 / 18. szám
egyiptomi siralmas pénzügyi helyzet megbeszélésére. Európa azonban nincs oly jó kedvében, hogy olcsó áron kisegítse Angliát a saját megteremtett helyzetéből s azt mondja, majd megbeszéljük mi a politikai és jogi helyzetet is, vagy éppen semmit. — A Times kairói levelezője egész Egyiptom politikai helyzetére vonatkozólag azt sürgönyzi, hogy az eddigi stagnáczió adminisztratív anarchiává készül fajulni. Ápril 29-ei távirat szerint Berber kormányzója megkísérli a visszavonulást felső Egyiptom felé és 28-án 150 emberrel kiindult Berberből, a basibozukok és 500 katona átmentek a felkelőkhöz. — Khartum körü elzárolva van, azonban hajók és nagy ágyuk nélkül ostrom alá nem fogható. Parisban azt hiszik, hogy Oroszország határozottan ellenezni fogja Angliának Egyiptomra vonatkozó terveit s Németország nem fog szembeszállani Oroszországgal. Ha arról lenne szó, hogy Törökországnak módot adjanak rá, hogy fegyveres hatalommal állítsa helyre Egyiptomban a rendet, ez ellen Francziaországnak sem volna kifogása, ha ugyan Anglia sem ellenezné. Ez által Anglia újra elvesztené Egyiptomban kivívott állását. A politikai helyzet m megvilágosítására nézve igen figyelemre méltók a jól értesülni szokott „Journal des Debats“ párisi lap következő sorai. A bécsi mérvadó körökben, kivált a katonaiakban épen nem lehet találni azt a nagy megelégedést a hármas szövetség létrejöttén, sőt bizonyos, hogy épen a katonai körökben a hármas szövetség inkább elmérgesítette, mint megnyugtatta a kedélyeket. Bizonyos az is, hogy se Oroszország, se Ausztria-Magyarország nem fegyverkezik le és a katonaság összpontosítása mind a két részről folyvást tart az oroszgácsországi határon. Az oroszok egyetlenegy ezredet sem vontak vissza a határról és Ausztria-Magyarország naponkint új hadoszlopokkal szaporítja a határon hadseregét. Soha még a si vis pacem para bellum annyira gyakorlatilag nem alkalmaztatott, a békét még soha annyi szurony és ágyú nem támogatta. De azért Bismarck herczeg még is mind a két szövetséges fölött rendelkezik s ezek nem menekülhetnek tőle. Ausztria elveszti Németország kirekesztőleges szövetségét, de semmit sem nyer a keleten. (Legjobb is volna, ha nem a külföldi szövetségekben, hanem a népeinek szövetségében bíznék s azok megelégedését eszközölné inkább, semhogy évente szaporítja azok terheit.) A német birodalmi kormány csak nem tud boldogulni a birodalmi gyűléssel a szoczialista törvény dolgában, a miniszter hiába mondja, hogy követeléseiből egy jottát sem enged, a német birodalmi képviselők többségének van annyi önérzete, hogy ne ijedjen meg a kormány fenyegetődzésétől. Spanyolországban a változatosság kedvéért újra zavarognak, apró csapatok alakulnak s garázdálkodnak addig, mig Üldöztetvén szét nem ugrasztatnak, — az országban most folynak az általános választások. — Bajadáz közelében nagy vasúti szerencsétlenség — a felkelők merényletéből történt s 60 ember életét veszté, most éljük azon időszakot, mely reánk, magyarokra válságosnak mutatkozik: „lenni, vagy nem lenni!“ Mindenesetre szomorú helyzet az, midőn az ember a közelgő veszélyt, mely életét fenyegeti, még csak fel sem is ismeri; midőn a damokleskardot feje fölött függni látja; midőn a megsemmisitő lángot, mely már végig nyaldossa lakháza tetejét, észre nem veszi, hanem még tétlenül tovább álmodozik . . . S ilyen helyzetben vavagyunk mi magyarok! Népünk, mely számánál és erejénél fogva döntő szerepet vinni hivatva van a közelgő képviselőválasztásoknál, nem ismeri föl, nem látja, de még észre sem veszi, mint fonják be, mint hálózzák körül, mint vesztegetik meg és tántorítják el, nem az ő, hanem saját érdekeik előmozdítására a kormánypárti mamelukok szintúgy, mint a sakterpártiak, sőt a közép ellenzékiek sem oly megbízhatók, mint a miliőknek látszani akarnak; ezeknek egy része is zsidóbarát és zsidó védő — pedig épen ez által sakteroltatik le a magyar nemzet! Mi ha megtörténik, vájjon nem őket terhelendi-e a felelősség szintúgy, mint a zsidót gyögyölgető kormányt és sakterpárti függetlenségieket ? Felelősség! ma világ hiú ábránd, semmi egyéb; kivált nálunk, hol a törvény betűje, nem egy, de száz és száz esetben holt betű marad; még egy hírlapban sem olvastam, hogy bár egyetlenegy minisztert is hivatalától felfüggesztettek volna, az ő rémségesen nagy felelősségök miatt, holott . . . „de ne szólj nyelvem, nem fáj fejem.“ Azt is tartja a közmondás: „minő az ura, olyan a szolgája.“ Fiat applicatio! Nem ereszkedünk bővebb fejtegetésbe, de azt mégis el kell mondanunk, hogy a közelgő választásoknál talpra álljunk és ne engedjük magunkat elfoglalt helyünkről kiszoríttatni sem szép szó, sem csalfa ígéret, de még bankós, sőt bunkós kézzelfoghatóságok által sem! Igen, álljuk meg helyünket és önérzetes honpolgárokhoz illően adjuk szavazatunkat arra, kit képviseltetésünkre legérdemesebbnek találunk. Azonban ezt és ezeket mi magunk keressük fel és ne várjuk be, hogy mások által ajánltassanak, azon egy esetet kivéve, ha tö közelünkben olyan férfiút nem találnánk, ki bizalmunknak megfelelne, nem mondom, hogy nem volna képes megfelelni — mert hála a gondviselésnek , minden vidék bir derék és értelmes honpolgárokkal — hanem a ki e bizalomnak életkörülményeinél fogva érvényt nem szerezhetne; részint hivatala, részint egyéb teendői által gátoltatik abban, hogy lakhelyéről távozzék. Az áldozathozatalra ugyan minden honpolgár köteleztetik hazája s a közjó érdekében, de a lelhetetlenre senki sem kötelezhető. Az bir valódi népszerűséggel, kit fölkeresünk és nem az, ki minket keres föl és csakis ajánlgatásból ismerünk; ismételjük, hogy ebbeli meggyőződésünknek minél nagyobb jelentőséget szerezzünk. A képviselőválasztás érdekében a törvény korlátai közt tegyünk meg minden lehetőt ; ki-ki a maga körében világosítsa föl a választókat ezen szép és kiváló jognak mikénti gyakorlásáról, de soha tévútra ne vezessünk senkit, ne az önérdek vezessen minket, hanem a haza sorsa, a közjó. Ezen nemes szándékkal lépjen minden választó a helyszínére s adja be szavazatát nyíltan, tartózkodás nélkül, szabadon, meggyőződése szerint. Ne tekintsen se jobbra, se balra, mert ilyenkor minden sarokban áll egy-egy lesipuskás, ki villogó, majd meg hunyorgató szemekkel adja meg a jelt a pártérdekben, de körül is járnak ordító oroszlánként, hogy prédát ejtsenek, a választók közül minél többet rántsanak a kormány vagy sakterpárt részére, még a fegyveres erőt is igénybe veszik, ezáltal azt akarván bebizonyítani, hogy az övék a hatalom és dicsőség; hol pedig a hatalom, ott vannak a húsos fazekak is, mindazok számára, kik derekukat behajtják és a kormánynak készséges szolgái, de azért mégis fültörök-vakaró szánombánom adófizetői. Úgy kell, fizess, mint a köles! Ha kormánypárti mamelukot választottál, vagy sakterpártira szavaztál, érd be velek: add oda pénzedet és véredet a méregdrága kölcsönpénzek kamatainak törlesztésére s a sakterkés alá. Ezt és nem mást érdemeltél ki vele. Azt mondják titkon és nyíltan, hogy mi, függetlenségiek „földigérők, földosztók“ vagyunk és vele ámítjuk a népet, és ti mamelukok és sakterpártolók, mivel bolonditjátok azt? — Semmivel! hanem adófejében, vagy aljas furfanggal elveszitek azt a kevés földet is, amije van még a népnek. Persze, hogy, ha az első eset, ha igaz volna, megrovandó; az utóbbi vajmi dicséretes, nemde?! — Mi a vagyonbirtoklást sérhetetlennek ismerjük el, és jogos tulajdonában nem háborítunk senkit, de ti ellenkezőn cselekesztek; mert midőn a birtokot ősi magyar családainktól zsidókézre játszátok, akkor saját érdekeiteket is ápoljátok : „jut is, marad is.“ A függetlenség elve: becsületesség és munkásság. Ez által szerezze meg minden ember kenyerét és becsületes úton-módon tartsa fen családját, röviden : imádkozzál, dolgozzál. Vájjon erre vallanak-e a kormány húsosfazekai ? ! hiszen ezek a mi véres verítékeinken stitikfőzik és ezekből kerülnek azon zsíros korrupczió Baranyában. Vadnay Andor képviselőnek interpellácziója szokatlan ríszbe hozta Tisza elnök- és belügyminisztert, nagy izgatottságot szült megyénkben s itten méltán, mert tudjuk mi is, hogy általában még derék megyei tisztviselőinkhez nem fér a korrupczió ördöge, — sajnos, hogy őket még sem mondhatjuk egészen ártatlanoknak, amennyiben éppen semmit sem tettek a legközelebbi tisztújításkor, hogy testületüket az oda nem való, hozzájuk nem illő elemektől megtisztítsák. Igaz, hogy a megyei klikk szövetségénél fogva nehéz egy feladat ez, igaz, hogy maga a főispán is a klikknek tett koncessziókkal tartja fenn állását, de az is igaz, hogy azután, mi egyik-másik tisztviselőre nézve a nyilvánosság elé került, ami a legfurfangosabb fegyelmi vizsgálat, azaz igazabban kegyelmes fegyelmi mosogatás daczára sem volt eltakarható, az ily tisztviselővel önérzetes embernek szolidaritást feltételező együttes szolgálatot összeférhetlenné teszi. Országgyűlési tudósításunk rövidségében ez esetben kivételt tettünk, közöltük egész terjedelmében a miniszter válaszát, hogy arra megtegyük megjegyzéseinket, miket az interpelláló viszonyainkkal ismeretlen képviselőnek megtenni módjában nem állott. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a Vadnay úr által idézett Radocsay-féle „meghagyatik“ ukázokat eredetben láttuk, mielőtt azok nevezett képviselő úr kezébe kerültek s meggyőződtünk arról, hogy itt nem rágalmak, hanem ezeket illetőleg tények forognak fenn. A miniszter nagy kegyelmesen megengedi, hogy talán igaz, hogy hibázott a szolgabiró ! — Tehát csak hibázott volna, talán csak nem olvasta el jól az 1877. XXII. (nem XXI.) t. czikket, talán csak nem tudta, hogy neki a községi bíráskodáshoz semmi köze az első fokban, — nem tudta, hogy a panaszosnak közvetlen a felperes kérelmére kell és szabad megindítani a bagatell - eljárást, talán nem tudta azt sem, hogy a községi bíró ily ügyben nem tartozik jelentéssel a szolgabirónak, tehát ezen szolgabirónak oly kualifikácziója van, hogy ezeket a primitív dolgokat sem tudja, — talán oly kevéssé ismeri a szolgabiró járását és az általa megteremtett község elöljáróit, hogy ne tudná, mikép az ily „meghagyatik“ ukázra, mely idézés, kihallgatás s ítéletről egy betűt sem szól, de annál inkább hangsúlyozza a pénzbeszedést és átszolgáltatást, úgy a jelentéstételt, a jámbor bírák, kik a hatalmas szolgabírónak kedvében járni kívánnak, azt a hibát fogják elkövetni, hogy az adósoknak bejelentett felekkel nem tárgyalás és ítélet nélkül fogják megfizettetni a zsidókrétával írt tartozásokat? Mi az ellenkezőt tételezzük fel, de azt is, hogy a szolgabiró úr nem látta előre, hogy oly elöljáró is találkozzék, ki ama „meghagyatik“ ukázon felháborodva, azt nem teljesítette, hanem átszolgáltatta antiszemita kezekre, de azt is hisszük, hogy a szolgabirónak ezen ténye nem hiba, mint ezt a miniszter kegyesen monda, hanem egyéb valami, amin nem illendő, hogy egy miniszter könnyedén átsurranjon fölötte. Abban igaza van a miniszter úrnak, hogy egy ember vétkéért az egész megyét nem lehet vádolni, de nagyban sántikál az abból vont érv, hogy a szolgabíró törvényellenes intézkedése ellen panasz, fellebbezés nem emeltetett a sérelmet szenvedettek által. Panaszoljon, felebbezzen a zsidó által kiszivattyúzott szegény ember 4—10 forintnyi adóssági ügyben?! — Ő maga nem ért hozzá, a közjegyző egy ezeres bankóért sem tenné, hogy szolgabirája ellen panaszt írjon, a helybeli ügyvédek sem akarnak egy tiz forintos honoráriumért gyűlölködni a szolgabiróval, kivel egy társaságban élnek, azután a szegény embernek marad-e a százféle adózás után egy 5—10 írtja is, hogy ügyvédhez fordulhasson, de 5—10 írtért elvállalhatja-e az ügyvéd, hogy a panasz elintézését az illető helyen legalább százszor megsürgesse, mert az ilyen panaszok, elásva is szoktak ám maradni, megteheti-e az ügyvéd, hogy az ily ügyben elrendelt vizsgálaton személyesen megjelenvén, terhes úti-, élelmezési költségekbe, több napi időmulasztásokba bocsátkozzék, hogy az igazság valahogy el ne palástoltassék, vájjon ki térítené meg a tett költekezéseket, a vétkes szolgabírót sohasem köteleznék a fizetésre, tehát saját szegény kliensét kellene megnyúznia miatta. A szegény ember keze kötve van, oly körülmények közt érzi magát, hogy legbölcsebb amit tehet az: „Fizess és hallgass !“ — noha az utóbbi mégis nehezére esik neki, önkénytelen kitör a fájdalom! Helyén volna, ha egyszerű szóbeli panaszra bélyegmentesen felvett jegyzőkönyvre az alispán megindítaná rögtön a vizsgálatot s azt részrehajlatlan közege által teljesittetné. — Ah! ilyenről szegény népünk álmodni sem mer. Nagyra van vele a miniszter úr válaszában, hogy ő segít a dolgon azonnal, ha életbe kerül az ügy, és pedig szigorúan (?!) Van tapasztalásunk ebben is, a miniszter kiadja a panaszt a megyének, ott nagy ideig elheveztetik, ha nagy a sürgetés, vagy éppen újabb panaszra a miniszter is sürget, elrendelik a vizsgálatot úgy, hogy panaszos ne is tudjon felőle, talán nagy időre teljesítik is — természetesen oly irányban, amint panaszos éppen nem akarja, — ha csak a panasz igen erős kézben nincsen, az eredmény semmi, ha az első eset forog fenn, kiegyeztetik a dolgot. (Az előbbi esetre nézve tessék megtekinteni Zseni Péter kisbéri lakos ügyét 3698. alisp. sz. a. 1883. évről, ezigy 1881-ben keletkezett, az elrendelt vizsgálat most sincsen teljesítve, a panaszos fél már néhányszor a minisztériumban személyesen is sürgette, — tessék utána nézni a baranyavári Maisztrovics-féle ügynek, — az utóbbira nézve a német-üröghi mértékhitelesítési, a Lösch-féle kavics-szállitási ügyet sat.) Oly megyei tisztikarnál, mely nagyrészt egy családból, a többi részben kompromiszszumból kerül ki, mely azonfelül a kormánypárt mellett korteskedik, csoda, hogy az adminisztráczió még ilyen is, ez is nagyrészt az ellenzéki sajtó érdeme. Mi az igazság? v. Nagy szerencsétlensége a mi magyar népünknek, hogy a hírlapirodalmat vagy épen nem, vagy csak igen lazán, felületesen ismeri s igy hozzá szólani nem lehet, ha még oly igaz hazafius érzület- és lelkesedéssel fordulnánk is hozzá s mindazt magyar őszinteség- és becsületességgel mondanék el, mi szellemi s anyagi jólétét mozdítja elő. Ennél fogva siker nélkül fejtegetjük: mi az igazság? Fájdalom, de úgy van, hangoztatjuk újra! Azért, úgy hiszem helyesen cselekszik mindaz, ki a magyar népet szüntelen serkenti, buzdítja minden adandó alkalommal, hogy a hazai állapotokat megismerni törekedjék a lapok után ; társuljanak, szövetkezzenek, alakítsanak olvasóköröket; ezek aztán rendezzenek felolvasásokat és pedig ne csak a gazdászat, igaz és kereskedelem érdekében, hanem nemesebb és szellemesebb dolgokról is, hogy e kép legalább a tudományok és ismeretek elemét és alapelveit sajátjukká tegyék. Igaz, hogy vajmi nehéz dolog a jégés göröngytörés, de ha sohasem kezdjük el, kemény réteggel marad bevonva a szív és ész egyaránt és a tanulatlan nép soha, de sohasem vergődhetik föl szellemi önállásra, fölvilágosodásra, hanem sötétségben, éjjeli homályban marad, de nem látva: mi az igazság? és igy még fogalma sem leend a hazát boldogító, a közjólétet előmozdító s föntartó ügyekről; még saját érdekét és előnyét sem ismerendő föl, hanem vakon megy, mint birkanyáj a kolompos után ; vezetteti, vonszoltatja magát, hová az álnokság és önérdekét hajhászó furfang és ármány csak akarja, még a nemzetölő örvénybe is! S kérdjük: mi ezen szomorú állapot, ezen szégyenletes butaság oka? — Nem egyéb, mint hogy népünk nem tanul, nem olvas és ennek folytán magának kellő ismereteket nem szerez még abban sem, mi létföntartására multhatlanul szükséges, egyik fő kelléke: a józan politikai elvek és ezek érvényesítése; holott épen konczok és falatok, melyek közvetve és közvetlenül hizlalják ama közös sereget, melyet kormány és sakterpártnak neveznek. És mégis bámulatunkat kelti föl, hogy vannak megyék, melyek még mindig a jelzett egyéneket hajhászszák képviselőjelöltekül; vaksággal verte meg a magyarok Istene őket; nem is hiszem, nem hihetem, hogy mindezek a mi vérünkből vér, a mi csontunkból csont volnának, hanem valami mixtum-kompozitumból állnak, olyan se hús, se halfélék! Azt hiszik a jámborok, ha őket miniszter, vagy exminiszter, valami gróf, vagy báró, vagy exfőispán képviseli különb emberekké lettek mint eddig voltak, — „szegények! vigasztaljuk őket, majd jobban lesztek szegények!“ Garay Alajos: Egyleti élet. A pécsi polg.lövész - egylet ez évi rendes közgyűlését f. évi ápril hó 6-ik napján tartotta meg. A választmány jelentéséből kiemelendő, hogy az egyletnek az elmúlt évben 43 működő és 30 pártoló tagja volt és ezek részéről összesen 14639 lövés esett, és pedig 6 ötös, 190 négyes, 750 hármas, 2180 kettős és 3940 egyes körlövéssel, 6850 lövés pedig csak czéltáblát talált, míg 723 lövés czélt tévesztett. A péztárnoki jelentésből kitűnik, hogy az egylet roppant takarítás mellett 100 fotot az alaptőkéhez csatolhatott, míg a kézi pénztárban 27 frt 80 kr. maradt meg. A tiszújitás eredménye a következőön: Fölövészmesterré: Barnaky Gyula, allövészmesterré: Kaiser Henrik, titkárrá: Kenedi Imre, pénztárnokká: Hillebrand Ferencz, választmányi tagokká: Zsolnay György, Posth Tivadar, dr. Czirer Elek, Martelet Ágoston, Mihályovics György és Ivits Antal urak választattak meg.• Gunderla Vincze úr az egyletnek több éven át volt főlövészmestere, tiszteletbeli főlövészmesterré választatott. Az idei lövészet f. évi április 27-én a szigeti külvárosi katonai lövöldében diszlövészettel kezdetett meg, mely diszlövészet 1. évi május hó 4-én délután 2 órakor fog folytattatni és befejeztetik aznap esti 6 órakor, amikor is a dijak fognak kiosztatni. Ezen diszlövészet alkalmával egy-egy lövész krral számíttatik, és díjra az egylet minden tagja tarthat igényt. A díjak kiosztása következőleg állapíttatott meg: az első négy díjjal a négy legjobb mély lövés, a többi díjjal pedig a legtöbb körlövés fog dijaztatni. A négyes és ötös körlövések azonkívül azonnal is díjáztatni fognak. Fegyverről és töltényről minden lövő maga gondoskodik. Az idei nyár folyamán csak minden második vasárnap rendeztetik lövészet, és pedig délután 3 órától estig. Indítványba hozatott ezen közgyűlésen egy állandó és a lövész-egylet tulajdonát képezendő lőhelyiség megszerzése és berendezése. Az indítvány elvben elfogadtatott, és egy alkalmas hely felkeresése czéljából egy három tagú bizottság küldetett ki. Egy ilyen helyiség megvétele és berendezése körül felmerülendő költségek fedezésére az alapító tagok által az egyleti pénztárba befizetett összeg fog fordíttatni, és a még szükséglendő összeg gyűjtés útján lesz beszerzendő, miért is alapító tagok felkérésére és a gyűjtés eszközlésére szintén egy bizottság küldetett ki. Míg más sokkal kisebb és igénytelenebb városok díszes lőhelyiséggel dicsekesznek, és a lövész-egylet a legnagyobb virágzásnak örvend, addig Pécs városában a lövész-egylet csak tengődik és idegen tulajdont képező lőhelyiséget kénytelen igénybe venni. Míg máshol maga a város építtet lőhelyiséget és iparkodik az egyletet felvirágoztatni és az egylet által rendezett ünnepélyeket a város magáévá teszi, addig itt Pécsett néhány tag kénytelen az egyletet nagy költséggel és fáradsággal a a végenyészettől megmenteni. Az országban létező lövész-egyletek részéről nyert meghívásokra a pécsi lövész-egylet csak hallgatással felelhet, mert nem csak más lövész-egyletet meg nem hihat, de ünnepélyt lóhelyiség nélkülözése folytán nem is rendezhet, és a tagjai részére rendezett diszlövések is csak abból állanak, hogy ily diszlövészet alkalmával egész nap lőnek, és hogy ily napon több díj osztatik ki. Pedig magának a városnak és hazának áll leginkább érdekében, ha polgára és különösen az ifjúság magát a lövészetben gyakorolja; de érdeklődés a lövészet iránt mindaddig nem vonható, míg az egylet alkalmas és jól berendezett lőhelyiséggel nem fog bírni, mert csakis akkora az egylet felvirágozni, csak akkor várható az ifjúság részéről érdeklődés, ha az egylet alkalmas lőhelyiséggel s saját fegyvereivel rendelkezik, ha a lövéseket olcsóbbá teheti, s ha a tisztán lövészeten kivül a tagoknak más szórakozást is nyújthat. Hogy pedig a pécsi lövész egyet megérdemli úgy a város mint pedig a polgárok részéről való pártfogást, indokoljuk azzal, hogy a pécsi lövészegylet tagjai ahányszor az ország valamely lövészegylete által rendezett ünnepélyen részt vettek, rendesen ők hozták haza az első és legszebb díjakat, mint elhozták a legszebb díjakat Bécsben tartott nagy lövészünnepély alkalmával is s igy Pécs város hirnevének megalapításában tevékeny részük van. Ismervén Pécs város és polgárainak minden nemes czél iránti áldozatkészségét, teljes bizalommal fordul a választmány úgy Pécs város, mint pedig polgáraihoz azon kérelemmel, hogy egy lőhelyiség megvételét és berendezését anyagi támogatásukkal elősegíteni szíveskedjenek. K. Törvényszéki csarnok. Előadott polg. ügyek. Ápril 29-én. Vésey Rezső kir. tszaki bíró által. Sommer Emília — Stern Károly ügyvéd, mint vb. Wittmann Dániel csődtömege gondnoka elleni igénykeresete. Andrits Györgyné — ifj. Engel Adolf ellen 533 frt 50 kr. stb. iránt. Bogyay Pongrácz kir. tszéki biró által. Pallos Dániel — Vasas Jánosné és társa ellen ingatlanok tulajdonjogának megítélése és járulékai iránt. Kelemen Julia — Balog János ellen házassági kötelék felbontása iránt. Hegedűs Gábor és társai — özv. Hegedűs Józsefné ellen örökösödés iránt. Május 1-én. Bogyay Pongrácz kir. tszéki biró által. Özv. alsó, Éva Jánosné — Éva Vincze ellen szerződés kiállítása és jár. iránt. Pécs. szab. kir. város árvatára — Péterfay József elleni felhívási pere. Kis Bán Jánosné — ifj. Bán János és társa ellen vagyonközösség megszüntetése iránt. Szászvári illetőségű elmebeteg Resch Jánosné szül. Stoffler Róza gondnokság alá helyezési ügye. Pécsi illetőségű kis Gadó András elmebeteg gondnokság alá helyezési ügye. Előadandó büntető ügyek: Május 5-én. Máth Mátyás ellen súlyos testi sértés miatt. Ognenovits Dragolja és társai ellen szándékolt emberölés miatt. Fauszt György és társai ellen okirat - hamisítás miatt. Május 7-én. Vörös János ellen szándékos emberölés, Jordán János ellen súlyos testi sértés miatt. Május 9-én. Bosnyák Ivó ellen lopás, Sovákov Vinko és társai ellen lopás, Nagy Sámuelné ellen súlyos testi sértés miatt. Május 10-én. Győrkő Lajos ellen szándékos emberölés miat. Előadott felebbviteli ügyek : Május 1-én. Cziglányi Béla kir. tszéki bíró által. Ifj. Schleicher József és tsa ellen k. t. sértés miatt. Stern János, Rippel Ferencz, Schumann Bálint, Kis Csordás János, Kovács Mihály, Pap Ferenczné, Beck Pál, Kis Gadó Istvánná és tsa, Laczi Józsefné, Kend Pál, Mayer József, Ziegler János, Rothmüller Samu, Kram Antal és Biber Jánosné ellen becsületsértés miatt. Schiller Mihály, Bősz Mátyás, Maszler Ferencz és tsa, Slahl Miklós, Szomor János és Finta Gyula és tsa ellen könnyű testi sértés miatt. Felhívás! Pécs szab. kir. város választó polgáraihoz! Dr. Czirer Ákos országos képviselőnk vasárnap, azaz május hó 4-én, délután 5 és fél órakor a budapesti vonattal körünkbe érkezik s beszámoló beszédét ugyanez nap délután 6 órakor fogja a „Hattyú“ nagy termében megtartani. Alulirt bizottság országos képviselőnknek a vasutom megérkeztével ünnepélyes fogadását határozván el, e czélból a választópolgárokat felhívjuk, miszerint képviselőnk ünnepélyes fogadásában tömegesen részt venni, és a délután 6 órakor általa megtartandó beszámoló beszédnek meghallgatására minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Ez ünnepélyes fogadásban résztvenni óhajtóknak tudomására hozzuk, hogy a gyülekezési hely a Széchényi téren (nagy piacz) leend, s innét vonul le az ünnepélyes menet délutáni 4 órakor a pályaudvarhoz, az e czélra szervezett nagy bandériummal. Kelt Pécsett, 1884. évi április hó 28-án. A pécsi függetlenségi párt százas bizottsága. Különfélék. — Ötven év ! Zsinkó István, pécsi székesegyházi apát-kanonok, bizalmas«'1' csak „kedves Pista bácsi“-nak nevez«^ áldott jó öreg ur, holnap — vasárnap^ ünnepli, mint már lapunk előző számát^ jeleztük: áldozársága ötven éves juhturnát. E ritka körülmény és különös isten kegyelem alkalmából vele együtt ötven a pécsi egyházmegye s velünk ^ leg üdvözli jó kivánataival a szelíd 10