Pécsi Figyelő, 1890. október-december (18. évfolyam, 66/79-92/105. szám)
1890-10-18 / 71. (84.) szám
XVIII. évfolyam. Pécs, 1890. október 18-án. 71-ik (84.) szám. Előfizetési árak: Spész évre . . . 6 írt — kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . 1 „ 50 „ Egy hóra . . . — ,, 50 ., Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12-ik szám (Nádosy-féle ház) hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők.Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szerkesztői iroda : PÉCSETT, Széchenyi-tér 12-ik szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereskedésben. Egyes számok kaphatók : Weldinger N. utóda Demján I., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Engel Lajos (fő-utczai, Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér) Böhm Manó (főutcza), papir- és könyvkereskedéseiben Mindezen helyeken előfizetések is elfogadtatnak. Baranya vármegye monográfiája. (S.r.) A mindennapi életben is akárhányszor nagy örömöt okoz, ha valamely régi jó barátunk vagy ismerősünk arczképe akad élőnkbe, vagy ha az öregebbek ajkairól egy-egy ismerős egyénnek viszontagságait, a rég elmúlt időkben történt cselekedeteit halljuk elbeszélni, nem kevésbbé érdekelhet minket az, ha vármegyénknek, az édes szülőföldnek és tartózkodási helyünknek hű képét találjuk föltüntetve egy műben, mely feladatává teszi, hogy megismertesse velünk egyrészt a megyének a jelenben létező állapotát, annak földrajzi, néprajzi, természettani és természetrajzi viszonyait, s másrészről kifejtse azon múltban történt változásokat, amelyeken megyénk keresztülment, míg jelenlegi állapotába jutott. Az emberiség szellemi kifejlődöttsége nem elégszik meg azzal, hogy egyedül a saját privát ügyeivel törődjék, hogy a létező dolgokat egyedül úgy ismerje, ahogy azok a jelenben léteznek, hanem arra törekedik, hogy úgy az őt körülvevő tárgyakról és viszonyokról kimerítő tudomással bírjon, valamint hogy kutasson az okok után, melyek a létező állapotokat előidézték, és megismerje azon fázisokat, melyeken keresztül ezen állapotok kifejlődtek. Nem csak hogy nem fölösleges, hanem az emberi tudásvágygyal nagyon is megegyező dolog tehát, ha akadtak vállalkozó emberek, kik az egyes földrajzilag vagy történelmileg elkülönített részek, így a vármegyék és városok monográfiáinak megírására szentelték idejöket. Baranya vármegye mindeddig nem dicsekedhetett azzal, hogy valaki rászánta volna magát monográfiájának megírására. Az utóbbi időben azonban már többen kezdtek foglalatoskodni ezen eszmével, így vármegyénk jelenlegi főjegyzője is már évek hosszú sora előtt kezdé gyűjteni kifáradhatatlan buzgalommal az adatokat, melyek egy kimerítő ilynemű műnek megírására szükségesek, de az utóbbi időben beállott betegeskedése megakadályozta őt abban, hogy szép eszméjét keresztül is vigye. Mikor a vármegye jelenlegi allevéltárnoka, Várady Ferencz a ,Pécsi Figyelő szerkesztőségét új állásával cserélte föl, elhatározta, hogy a már eddig gyűjtött adatokat szaporítani s a vármegye monográfiáját kidolgozni fogja. Ebbéli szándékát a közgyűlés elé is vitte, kérve a vármegye erkölcsi és anyagi támogatását. Megígérték neki mindkettőt s most már hozzá láthat a nagy munkához. írói ügyesség, kritikai elme, de főleg nagyfokú türelem kívántatik hozzá. Nem csekély dolog a vármegye történetét, annak minden fontosabb mozzanatát chronologikus sorrendben, pragmatikai módszer szerint végig vezetni azon időtől fogva, mikor még a rómaiak lándzsái villogtak a Mecsek tövében épült Sopianae városban; a népvándorlások s a honfoglalás idejétől a megye tulajdonképeni megalakításáig s innét tovább a mohácsi vészig ; a török pasák uralmának idejétől a fölszabadítás s a megyének a jelen állapotra való fejlődésének korszakáig, vázolva e mellett külön-külön minden nevezetesebb helység — elsősorban természetesen Pécsnek — és egyéb nevezetesebb területeknek keletkezését és fejlődését, tekintettel mindeniknek speciális viszonyaira. Az országos levéltár, a megye és város, úgy az egyes családok, testületek levéltárai, a magánosok kezei között levő adatok bő forrással kínálkoznak, de a kellő tapintat hiánya, az erőnek túlbecsülése könnyen labyrinthba juttathatna bármely vállalkozót, melyből aztán sohasem tudna kikeczmeregni. Hát még a többi sok földolgozandó anyag ! A megyének természettani viszonyai : az éghajlat, a csapadékok mennyiségének, a hőmérsék változásainak, a passat szelek irányának és erejének táblázatos kimutatása a hozzá való átnézeti térképekkel ; a természetrajzi viszonyok: az erdők, gazdasági s egyéb növényeknek, úgy a megyében föllelhető különböző állatfajoknak föltüntetése elterjedések mérve és helye tekintetbe vételével; a megyének geológiai viszonyai stb. mily mérhetetlen mennyiségű anyagot nyújtanak a földolgozásra. Ha ezekhez hozzávesszük, hogy a monográfiának még a megye tökéletes földrajzi állapotát s a megyénkben élő népfajoknak eredetét, nyelvi sajátságait, szokásait, költészetét, a népesedés statisztikáját s egyéb néprajzi viszonyokat, nemkülönben magyarázó rajzokat, térképeket is magában kell foglalnia, úgy kellőkép tudjuk méltányolni azon vállalkozó szellemet, mely mindezt késznek nyilatkozik rendszeres munkában a nagyközönség elé vinni. Hogy a vármegye allevéltárnoka képes lesz-e kivinni szép tervét, hogy fogja-e tudni nem összetákolt, hanem rendszeresen A „Pécsi Figyelő" tárczája. Dal. Két galambot láttam minapában, Caókolóztak együtt nagy vidáman . . . Úgy megirigyeltem boldogságuk, S oly búsan epedve néztem rájuk, Addig-addig néztem, mig szemembül Észrevettem, hogy két könycsep gördül . . . Talán megsajnáltak a madárkák, Mikor azt a két csepp könyet látták . .. Fölröppenve messze-messze szálltak, Más részére talán a világnak . . . Oh ne röpüljetek olyan messze, Repüljetek egy kis házereszre ! Eresz alatt kis lány ... Odaérve Szánjatok le piczi kis kezére . . . Mondjátok meg néki, hogy szemembül Az a két nagy könycsem érte gördül. _____ Naszódi István: Álom. — No ez már mégis csak rémséges ettől az asszonytól! — sóhajtozott a szegény kinzott férj. — Azért, hogy öt perczcel későbben jö vök haza, mint rendesen jönni szoktam — féltékenykedik, pedig biz’Isten nincs rá már oka; azért meg, mert elkergettem azt a szemtelen legyet az orromról és az a buta az ő orrára repked és ott kezd komotizálni, zsörtölődik, lármázik, skandalumot csap, mintha én küldtem volna oda az ördögadtát. No de különben ha........? úgy hiszem az ő orra se különb az enyémnél. Azután ez a vén skatulya, az én édes kedves anyósom is persze mindjárt a legszebb accordokban secundál hozzá. Jaj én szerencsétlen flótás! Hogy hol is volt az én fejem, mikor ezt a két. . . majd mit mondtam. No de ez igy nem maradhat, ennek máskép kell lenni. .. Vagy, vagy .... mormogott füle tövét vakarintva a szobában föl-alá sétálva .... Eh de mit — folytató monológját, és nagyot toppantott lábával — vigye a djevdla az ostobaságukat, majd én még sokat teketóriázok! Hol vagy „éltem kísérője, egészségem hévmérője?“ Itt vagy ? Jól van jól, a most „játszó bodor füstöddel hamat vígan űzöd el.“ Ezen recitálás után rágyújtott egy hosszúszárú pipára, ledőlt a pamlagra és el-elgondolkodott kedves oldalbordájának érzékenységén és drága anyósának végtelen szeretetreméltóságán, míg végre bakergetője kiesik a szájából és ő Morpheus karjaiban elhagyja a nyomorúságos „siralom völgy“-ét és fölszáll a szellős felhők fölötti országokba. Uh ! mennyire dagadt keble a boldogságtól, midőn azúrkék jégtengeren keresztül repkedve a csillagos ég felé szabadnak érzé magát minden földi nyagtől; mennyire örült a lelke, hogy zsörtölődő feleségétől és örökké mormogó kedves anyósától oly könnyű szerrel megszabadulhatott ; egész lényét átszellemültnek érzé, midőn a kék aethezen keresztül nyilsebességgel repült, mig végre egy gyönyörű szép parkba jutott és ott hosszuszárú pipájából nagyokat szippantva sétálgatott ide-oda és szítta azt a kitűnő túlvilági levegőt. Séta közben egy gyönyörű szép kaput lát, mely előtt egy angyalszépségű lény tüzes karddal föl-alá patrolhoz. — Megállj ! — kiáltott rája az angyal. — Ki vagy? — Jó barát. — Te földi lény vagy, nemde ? — Igen. ' C¥■ ■iiYiiTwMa^idtá»U kJ r