Pécsi Figyelő, 1891. július-szeptember (19. évfolyam, 52-78. szám)

1891-07-01 / 52. szám

sárhelyi kegybiztos, Németh József városi ügyész, Horváth Antal és Géza urak, kikről tudom, hogy szénkénegeznek, megnevezhetnek s ajánlhatnak olyan ügyes embereket, kik a szénkénegezést jól értik. Ehhez csak kevés áldozatkészség kell, meg az, hogy messze kerülje az ember az olcsó tanácsokat, a boszorkány-üstököt, meg a naph­­talint, a­mely a moly ellen igen jó volt eddig, de most már azt is kiszorította­­a diólevél. A jövő alkalommal az egyes telepeken észlelteket soroljuk föl Sillay jegyzetei nyomán. A választási törvény megváltozta­tása. Irányi Dániel a képviselőház mai ülé­sében indítványt adott be a képviselőválasztási törvény tárgyában. Ez indítvány, mely indoko­lás végett a közigazgatási javaslat általános tár­gyalásának befejezése után fog felvétetni, így hangzik: Tekintve, hogy az osztóigazság kívánja, hogy mindazok, a kik az ország terheit viselik, annak jogaiban is lehetőleg részesüljenek; tekintve, hogy az 1874: XXXIII. t.-czikk, a­helyett, hogy az 1848-iki törvényben biztosí­tott választási jogot a haladó kor igényeihez képest kiterjesztette volna, azt ellenkezőleg te­temesen megszorította; tekintve, hogy daczára az 1874-iki törvény rendelkezéseinek, úgy a választók összeírása, mint a választást megelőző többi hivatalos cse­lekmények körül számos visszaélés követtetik el s a mozgalom alatt sok helyen etetés-itatás s egyéb visszaélések folynak s illetéktelen hivata­los nyomás gyakoroltatik a nélkül, hogy ezen törvénysértésekre kellő orvoslás, illetőleg meg­torlás következnék ; utasítsa a t. képviselőház a kormányt, hogy a kir. kúriának a vitás választások feletti bírás­kodásról szóló s még a jelen ülésszak alatt be­nyújtandó törvényjavaslat letárgyalása s a tör­vény erejére emelése után — addig is, vaig az általános szavazatjog behozatnék — az 1874-iki választási törvénynek a következő elvek alapján leendő módosítása iránt még ezen országgyűlés alatt s oly időben terjeszszen elő törvényjavasla­tot, hogy az­ elfogadtatván és szentesíttetvén, m­ár­ a legkö­zelebbi általános választásoknál zsi­nórmértékül szolgáljon.­­ 1. A választói képesség legyen egyenlő az egész országban, tehát szűnjék meg az egykori Erdélyre nézve fennálló külön czenzus. 2. A választói jog terjesztessék ki az 1848-iki törvény szerint jogosultakon kívül mindazon pol­gárokra, a kik önállók és legalább négy forint egyenes állami adót fizetnek. Az 1848—49-iki honvédek azonban czen­zus nélkül is bírjanak szavazattal. 3. Az adófizetés lefizetésének elmulasztása s ne vonja maga után a szavazati jog elvesztését. I­gaz, Jones tartózkodóan viselkedik, a­mi mély keserűséggel árasztja el a szenvedélyes nőt. Tá­vozása alkalmával meghívja másnapi esküvőjére. A visszatérő Csuku már csak az ablakon keresz­tül láthatja s óva inti Jonest, ne nézzen mélyen sötét szemeibe. Úgy járhatna, mint ő. S meg­­vallja, hogy az őrülésig szereti, de nem remény nélkül. Szanda tüzes, életteljes, fiatal, Notara pedig aggastyán. Számít arra, hogy hatalmas szenve­délyének sikerül annyira hatni szívére, hogy egyszer karjaiba omlik. Megdöbbentő czinizmus­­sal telt nyilatkozata után, melynek szúrós éle Jones ellen irányul, hirtelen átmenettel, vérig sértő gúnyjának betetőzéséül ördögi nevetés kí­séretében azt kérdi tőle: nem él-e rajongó lel­kében Bogdán Pia kisasszonyért is valami gyer­mekkori emlék? Jones e név ismételt hallatára föllobban , midőn megtudja, hogy anyja nyugalmáért, nő­vére jövőjéért 8 atyja becsületéért nőül kell vennie e milliomos leányt, különben Banesti dobra kerül, szülei koldusok lesznek s nővérének jövője tönkre van téve, összeszedi férfiúi erejét, melyre súlyos helyzetében nagy szüksége van s behivatja atyját, ki oda kint ült és remegve várta fia elhatározását, de e közben nagy zajjal megérkeznek a valéni jobbágyok Drágós ko­vács (Pintér) vezérlete alatt s fölkérik Jonest, hogy legyen az ügyvédjük a Notara elleni bir­­tokperükben a harmadik bíróságnál, mert kettő­nél már elvesztették, daczára hogy az igazság " HÍREK. — (Péter és Pál napján,) a mely napon t. i. a mi díszes székesegyházunk búcsúja van, óriási néptömeg hemzsegett a székesegy­házban,­­ az előtte levő téren. A szomszéd fa­lukból bevándorolt nép mind látni akarta a hí­res templomot, s azért nyolcz órakor tömve volt a székesegyház. Ezután már csak nagy nehezen lehetett betérni. Kilencz órakor érkezett meg a megyés püspök,a­ kanonokok és udvari papok kíséretében, hogy bemutassa a szent áldozatot. Mise alatt már annyira megtelt a templom, hogy kénytelenek voltak a déli ajtót betenni, s így a nyugati főbejáratnál valóságos küzdelem fej­lődött, a­mely a legmagasabb fokra csak mise után hágott, midőn a vidéki nép egymás hátán tört ki. Hiába volt a kérés, ott nem használt semmit , nem egy intelligens embernek keser­ves kínszenvedést okozott. S míg a püspök a főoltárnál a pápai áldást osztotta, addig a tem­plom ajtóban már ököllel adta tovább a nép. Pedig ezen segíthetett volna a rendőrség, s meg­akadályozhatta volna a külső népnek a tem­plomba való tódulását akkor, midőn abból a hí­vők kijönni készültek. Volt ugyan kirendelve két rendőr, de azok nem ott álltak, a­hol kellett volna. Számoson kívül rekedtek a templomon , kénytelenek voltak visszatérni „biztonság“ ked­véért. A nagy néptömeg csak a déli órákban oszlott szét.­­ (Papszentelés.) Az idei negyedéves hittanhallgatók f. hó 2- án kapták föl a subdia­­konatust a Corpus­ Christi kápolnában. Előzőleg három napon át meditáltak, hogy méltó előké­születtel vehessék át a püspök kezeiből a na­gyobb egyházi rendeket. A papjelöltek a kö­vetkezők voltak- Francsits Pál, Fuchs Vilmos, Gyömörey Zsigmond, Horacsek András, Mayer György, Petz Ard­rof­, Szabó Dezső, Bitter Illés, és Péwald Vllastic, a­kik közül ketten csak a lübdiakm­atust hárták föl, miután még nem ér­ték el az egyházi rend fölvevéséhez megkívánt kort. Folyó hó ulo­án szentelte föl a megyés püspök a többieket, a mely ténykedésénél szá­mosan voltak jelen a hívők közöl is. A fölszen­telés napján az ifjú leviták a püspök vendégei voltak. Gyömörey Zsigmond, ki csak a subdia­­konatust kapta föl, további kiképzés végett a római egyetemre fog menni. — (Bizonyítványkiosztás.­ A hely­beli középiskolákban folyó hó 28-án tartották­­ meg a „Te Deum“-ot, a­mely után a tanulók az iskolai bizonyítványokat kapták ki, hogy ismét oda térjenek vissza, a­honnan mindig oly fájó a búcsúzás. Akár­milyen volt is az eredmény, de egy édes érzelemben mindannyian megegyez­tek: a viszontlátás örömében. Ki is írhatná le azt a felejthetetlen érzelmet, midőn egy hosszú­ év után ismét viszontláthatja egymást a szülő és gyermek. E valódi boldogságot csak a vakáczióra hazatérő gyermek-ifjú érzi, a­mely érzelem késő vénségeinkig mindig felejthetetlen marad.­­ (Táviratforgalom a király na­pok alatt Pécsett.) A király ittléte alkal­mából junius 19-től 22-ig az itteni távirdahiva­­talnál 635 drb távirat 26,399 szóval adatott fel, 578 drb 9159 szóval érkezett be és 578 drb 9159 szóval átfutólag kezeltetett. A legerősebb nap volt ő­felségének érkezési napja, június 21-én, mely napon 173 drb távirat 10,594 szó­val adatott föl, 119 drb 3061 szóval érkezett be és 33 drb 669 szóval átmenőleg kezeltetett. Az összforgalom 1331 drb táviratból állott 37,454 szóval. A rendelkezésre állott személyzet ará­nyához képest ez valóban kitűnő működésről tanúskodik és méltán megérdemelték mindazok, kik ebben részt vettek, azon kitűnő elismerést, melyet a fővárosi és helyi sajtó képviselőitől nyertek.­­ (Szénkénegezés.) Dezső Miklós bo­rászati v. tan. fölhívja vidéki szőlősgazdáink figyelmét, hogy a pécsi káptalani uradalom pa­­tacsi (szt. Miklós hegy) szőlőjében épen most folyamatban levő szénkénegezési munkálatokat tekintsék meg, hol a múlt évi szénkéneggel való gyérítés eredményeit is láthatják. Különösen a megnézni való ott az amerikai alanyokon levő zöldojtványok termése miveletmódja és az idei ojtások eredménye is.­­ (Gimnazisták hangversenye.) Nincs háladatosabb produkczió, mint mikor a diákok valami előadást rendeznek az iskola fa­lai között, vagy azokon kívü­l holmi diák-táncz­­estélyt a szülőknek meg az intézet barátainak. Akár önképzőköri ünnepély, akár ének-előadás, akár tánczestély legyen az, akár fizetéses, akár ingyenes, annak mindig van publikuma. S ez is csak azt jelenti, hogy a fiatalságé a világ ked­vezése, ő a közönség kedvenc­e. A főgimnázium földszinti nagyterme szombaton délután 4 órakor zsúfolásig megtelt felében hölgyközönséggel má­sik felében férfihallgatósággal. Az intézeti ének­kar, melyet Ágh Tímót dr. tanár vezet, tartotta évzáró ünnepélyét. A négyes énekkar az elő­adott hat dallal dicséretes dolgot miveit. A sop­­ronok között néhány tisztán, kedvesen csengő hatig emelkedett ki, a bassusok is meglepőek. A két közbeeső hang is tisztán intonált. Bámu­latos fegyelmezettséggel brillírozott ez a körül­belül 60 tagú gyermek- és férfi­kar, egyöntetű pianissimói és crescendói megleptek mindenkit. Ez pedig a mesterük, Ágh tanár érdeme, a miért kapott is tapsot és éljent eleget. Az ének közötti szüneteket Girardi Rezső, Beberics Imre 4. Pótoltassanak czélszerű rendelkezések­kel az 1874-iki törvény mindazon intézkedései, melyek az összeírások törvényességének ellen­őrzésére, a választási mozgalom szabadságára, a választók szabadságának és tisztaságának meg­őrzésére , a visszaélések megszüntetésére szük­ségesnek bizonyultak. napnál világosabban az ő részükön van, de ná­luk a parasztnak nincs igazsága. főnök és a biró a bojárral tartanak, a kinél tele eszik és iszszák magukat. A városbeli ügyvédek egyikében sincs már bizalmuk, így hát belé vetik utolsó reményüket. Jones elfogadja ügyük képviseletét, mire a nép örömrivalgás közt betódul s lábaihoz borul. A második fölvonásban, mely Notara va­léni kastélyának pompás téli kertjében játszik, Notara és Szanda lakodalmát ülik az összes megyei intelligenczia részvétele mellett. Itt ta­lálkozik először Jonel Piával s kölcsönösen meg­szeretik egymást szüleik nem csekély örömére. Szanda otthagyva a mulatókat fáradalmait jön kipihenni s találkozik Jonellel, ki őszintén kívánja neki, hogy találja meg a boldogságot, melyet keresett. Szemére hányja, hogy elvállalta a va­léni parasztok ügyét s ezáltal ellenfelévé lett. Jonel visszautasítja a szemrehányást azon gú­nyos megjegyzéssel, hogy az új állásával járó kötelességeket valóban gyorsan fölfogta. Szanda feények közt védekezik. Nem visel­heti el, hogy a szeretett Jones rosszul vélekedjék róla. Azzal a csókkal a pópa szobájában kez­dődött benne a vágyódás abba a verőfényes, színpompás, boldogsággal és életörömmel tele világba, melyben Jonest megpillantotta , hogy hozzá hasonló lehessen és méltó szerelmére, el­fogadta Notara ajánlatát, de csak most látja, milyen rút után járt. Nem tud parancsolni többé szívének s zokogva keblére borul, miután beval­lotta, hogy végtelenül szereti. Jones hivatkozással arra, hogy a­mit ez órában beszél, az őrület és bűn, visszautasítja szerelmét, Szanda azonban szenvedélyétől elva­­kíttatva eldobja koszorúját s újra Jones karjai közé szalad, de ez eltaszítja s hogy teljesen el is idegenítse magától, tudatja vele, hogy bensője­­ üres volt, midőn házába lépett s övéiért föl akarta magát áldozni szeretetből, de mikor elveszettnek­­ hitte boldogságát, akkor találta meg csak igazán. " Szereti Bogdán Piát szive mélyéből, uraik tehát örökre elváltak. Szanda görcsös zokogás közt kezeivel elfödve arczát a divánra hanyatlik s csak atyjának, az öreg Barbunak rekedt ne­vetésére riad föl. Ez a miért leánya szégyenli magát miatta, Notara pedig kutyákkal szette ki udvarából, el­mondja neki, hogy anyját, mert volt becsületér­zése, szive és hű maradt hozzá, halálra korbá­­csoltatta — a gazdag bojár Notara, a férje. Ezt a történetet hozta neki nászajándékul. Szanda vad fájdalmában zokogva kaczag.­­ Ily kétségbeesett állapotban találja az ittas­t Csukit,­­ a kártyázás miatt távol levő férjjel még jobban sebzi szivét. A pohár csordultig telt. Szanda teljesen ki van kelve önmagából. Csuku egy morfium muriaticummal telt üveg­csét vesz elő , gonosz czélzattal magyarázza hatását. Szanda égő szemekkel nézi az üvegcsét, a távozó Csukut szótlanul követi s egy alkalmas

Next