Pécsi Figyelő, 1892. január-március (20. évfolyam, 1-26. szám)
1892-01-02 / 1. szám
XX. évfolyam. Pécs, 1892. január 2-án. 1-ső szám. 4'6 Ért — k& S » — * I . . 1 » 60 * hóra . . . — » 60 * ” BSJW számára 8 kr. Kiadóhivatal: T»* «• S PW 'ASBTT, Széchenyi-tér 12. sz. (Nádosy-féle ház) havás előfizetések és a lap anétküldésére vonatkozó fölszólalások intézendők.Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szarfeásztól Irodai PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. ,A hová a lap szellemi részét Diéta minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. Előfizetések elfogadtatnak mégvalamennyi könyvkereskedésben. Egyes számok kaphatók: ifelnitfer S. utóda Damján I., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Engel Lajos (fő-utcza), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér) Böhm Manó (fő-utcza) papír- és könyvkereskedés Ki hát a pécsi követ jelöli? Szerdán délután dőlt el abban a bizonyos körben, mely sok mindenfélében a vezérszerepet vindikálja magának, (csak olyanokban nem, amikkel a város magasabb műveltségi s erkölcsi nívóját emelhetnék), tehát ebben a körben eldöntötték azt a régóta vajúdó kérdést, hogy kit állítsanak föl Pécsett a visszavonuló Perczel Miklós utódjául. Az értekezlet egészen bizalmas jellegű volt, nem akartak neki pártszínezetet adni, s azért oly férfiakat is meghívtak arra, akik nem tartoznak a szabadelvű pártkörhöz. Mert bizalmas tanácskozás volt, nincs is jogunkban a részleteket itt firtatni, habár azok eléggé érdekesek és jellemzők ; ezeknek a nyivánosságra hozatalához majd megjön később is az alkalom s a jog, ha azok közzététele többé már nem ütközik össze a diskréczió kötelességével. Az értekezlet végső eredménye közös és egyhangú megállapodás jön amaz indítvány elfogadásában, hogy Pécs városa képviselőjelöltjéül Baross Gábor kereskedelemügyi minisztert kérik föl. A minisztert fölkérő küldöttség ma — szombaton — megy föl a fővárosba. Hogy Baross elfogadja-e a jelöltséget ? — ez más kérdés, mely pár nap alatt eldől. Baross ugyan eddig Győr város képviselője volt, szerették is ott egy időben ; pártja most is van ott, mely — mint a lapokból értesülünk — ezúttal is föl szándékozik léptetni. A lapok ugyan e mellett azt is írják, hogy Győrött Kautznak és Fálknak is vannak hívei, s így a kormánypárt furcsa helyzetbe kerül a győri kandidáczióval. Barossnak Pécsett leendő fölléptetése is nem kevésbé különös. Különös t. i., ha a körülményeit keressük e megállapodásnak, melyre az a bizonyos kör jutott. Pécs városának — sajátságos — soha sem volt olyan képviselője, aki mellett hosszabb ideig kitartott volna. Mondhatni : majdnem cziklusonként változtak a választottjai; nem azért, mintha a képviselők nem szívesen tartották volna meg Pécs mandátumát, mely eléggé jelentős, hanem inkább azért, mert a választások esélyei voltak olyanok, melyek miatt a többség sohasem állandósulhatott egyetlen elv vagy személy mellett. Az utóbbi évtized alatt nagy volt a törekvés a „névvel bíró” jelöltek fölállítása iránt. Mindig valami nagy nevet kerestek , habár ennek megtalálásában nem mentek is sokra. A nagy keresés alatt többnyire szétmállott a mamelukpárt s a tényleg megválasztott mindig más lett, mert „nagy nevet“ nem tudott a párt fölállítani. Emlegették sokáig Fejérváry nevét, kitől sokat vártak. Fejérváry időközben meglehetősen lejárt emberré lett. Elállottak hát mellőle, valamint a fiától is, akiről szintén rebesgettek egy időben. Aztán Wekerle felé kacsintgattak, de ott meg nem kaptak igenlő választ. Mikor Szilágyi itt járt, akkor hirtelen arra gondoltak, hogy jó lenne talán megkínálni a mandátummal. Szilágyi azonban másfelé van angazsálva. Nemrég itt járt Váradi Antal, a költő, aki egy magasröptű pohárköszöntővel extázisba hozta az embereket. A pezsgő hevítő hatása alatt fölböffent az a gondolat, hogy ime itt az ember, akit mi keresünk. Neve ennnek is van — bizonyára jobb, mint Antal Gyulának. Hanem hát azt a pohárköszöntőt nem hallotta az egész város, abból a banketti pezsgőből nem ivott a nagyon tisztelt választó sereg: burgerek, kereskedők, iparosok, akik nem valami nagyon lelkesednek a költészetért, akiknek hús kell és nem ünnepi prológ. Most a leghangzatosabb a Baross neve. A szerdai értekezlet — ideaszegénységből nem tudott mást, mint egy folyton hangzó névbe kapaszkodni, ami — valljuk meg — nem is kerül nagy fejtörésbe. Tehát ismét csak egy „név“ az, ami felé tekint a „ vezér “-ek epedő szeme, annyival is inkább, mert úgy remélik, hogy az ilyen nevekkel az ellenzéket is elhallgattatják. S ez a körülmény a jelemző, amely a választók ingatagságáról tesz tanúságot. Pécsett — s ma már az egész országban — nem az elv, hanem a személy az irányt adó. Nem elvből választanak személyt, hanem a személy okából csűrik, csavarják az elveket. A „Pécsi Figyelő“ tárczája. Újév napján. Föl pohárral igyunk rngan egy nagyot . . . Feledjük el az évet, mely elhagyott, Feledjük el báját, baját a múltnak, Feledésben szívsebeink gyógyulnak. Üdvözöljük az újévet melegen, Mely tegnap még jövő volt s ma már jelen, Mely kaczéran mosolyogva int felénk, Hazag reményt, bohó kedvet hint belénk. Üritgessük fenékig a poharat, Hadd áztasson a gyöngyöző borharmat; A mező ih akkor üdül, virágzik, Hogy ha szomjas, száraz földje megázik. Nosza föl hát, föl azzal a pohárral ! Zengjen dalunk, miként zeng a madárdal, Daloljunk egy édes-fájó, bús nótát, Melytől lelkünk hő mámorba olvad át. Természete már a magyar embernek, Búsan dalol, majd a szive reped meg, Búsan dalol s a bánatos dallamnál Fájó szive sebeire írt talál. És hogy teljes legyen e nap öröme, Kis feleség, jöjj, repülj az ölembe, Te a bánat fellegeit azértéped — S nem érzi a lelkem, hogy fáj az élet. Várady ferencz. Háztűznéző. — Hamar, hamar, lányok! Az ünneplő ruhát, azt a világos kivágottat! — Hogy az báli ruha ? — Hiszen annál szebb lesz! Hol vannak azok a kis félczipők, amiket a keresztanyátok vett? Hát tehetek én róla, ha szorít? Csak föl, föl! — A miniszteri tanácsos úr rögtön itt lesz a két fiával — háztűznézöbe! — Háztűznézöbe! ? Általános riadalom. Lizi és Paula, mint a megriasztott verebek, pillanat alatt szétrebbennek megtenni az előkészületeket Fehér abrosz kerül az asztalra — a másik jó lesz a divánra, hogy a lyukak ne lássanak ki; a belső szobák szőnyegei mind a fogadó szobába kerülnek, — a függönyök dottó; a szobaúr karosszéke, könyv állványa is átvándorolnak kiegészíteni a hiányos bútorzatot. — Böske! Böske ! szaladj le a czukrászhoz süteményért! Bort is hozz két literrel! Fehéret ám ! Böske elrohan. Fekete Tamás tanár úr pe-dig piros ábrázattal, fújtatva áll meg a felesége előtt. — No végre! Úgy mindig mondtam én, hogy az én lányaim nem vénülnek meg itthon. Nem bizony! Nagyságos asszony lesz belőlük. Penzióba megyek. Ott lakunk náluk. Nem nyomorgónk többet! Phű, de melegem van! A beteges öreg asszony lehajtja fejét szomorúan. — Tamás ! A Brauner tanácsos két fiáról beszélsz ? Ugy-e ? Tudod-e mit mondtál róluk csak a múlt héten is ? Hogy veszett kártyások, lumpok. Hogy éjjelenkint végig orditozzák a várost, duhaj nótákkal és bevert ablakokkal riasztják föl az alvókat. Te mesélted azt is, hogy az iskolában ostobák és szemtelenek voltak — de átmentek, mert az apjuk nagy úr. Ha nem volna az, régen kiüldözték volna őket a városból, melynek szégyenfoltjai, meg a hivatalból, ahol semmit sem dolgoznak, csak a főnökeiket bosszantják és a társaikra árulkodnak. Ezeket hozod te most ide? Tamás úr megsimogatta a tarkóját. Vén fejében alig akadt gondolat, amivel megfeleljen a feleségének. — Hm, hm ! Tudod, izé . .. nem kell min