Pécsi Figyelő, 1892. október-december (20. évfolyam, 79-105. szám)

1892-10-01 / 79. szám

S­y. évfolyam 79 ik szám. PtHill. 1892. október 1-én. ElHhintési éraki­rre . . 6 fit — kr. .... 3 » — » Hi-i versév T« . . 1­8­60 . hón . . . — » 50 * Ser» szám­ára 8 kr. Kiadóhivatal: HíSBTT, Széchenyi-tér 12. sx. 1/SíAd­osy-féle ház­­ter t előfizetések és a lap­osm­iklésére vonatkozó fölszó­­lalások intézendők. Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Eligyeb­ezik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Efjan száinok kaphatók: I. utóda Damján I., Vataetta K. Ka (Skochsnyi­rth­ Eafet Újat OK-otea), Hochrein József és ital (Széchenyi-tér). Efflim Manó (K­ntéza) papír- és könyvkereskedéseiben. *­■■■ ii ■■ -ti—iTir.srafcT^-y.aTa-iro,*as-Tgff,­Tgn»gs—urgr-i---i—— —~..t — — — . ^ ---------3 Szarkásztól Irodai PÉCSETT, Széchenyi-tér 11 & hová a lap szellemi részét illető minden közlemény laté* zendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések­­ kiadóhivatalban vétetnek föl Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereske­désben. V­ásár engedély­ezés. (N cs.) A közlekedés gyorsasága s olcsósága folytán az országos vásárok év­­ről-évre veszítenek jelentőségükből; a heti­vásárok hovatovább kizárólag élelmiszerek közvetítésére fognak szolgálni s helyét bi­zonyos idő múlva a , mindennapi piacra foglalja el. Még a közel­múltban is oly hires debreczeni vásárokon elenyésző csekély a forgalom, a vásáros nép legnagyobb részét a bámuló, laczikonyhán mulató, forgó és más komédiás bódé közönsége teszi, — ez utóbbiak is csak belépti dij limitálással tudnak már látogatót fogni. A fővárosi és — sajnos — az ausz­triai különösen ruha- és czipőkereskedők­­nek minden jelentékenyebb vidéki városban van már fióküzletük s az országos kirakodó vásárok legnagyobb részét részint ezen fiókok, részint a helybeli üzletek alkotják. Ez az oka annak, hogy a vevők leg­nagyobb része a városban fedezi szükség­leteit, mert a városi és vásári ugyanazon üzlettulajdonos bizonyos árminimumon alól nem adhatván áruit, a vevő azon tapasz­talatra jön, hogy a városban épen olyan olcsón jut az általa keresett czikkhez, mint a vásárban s a nélkül, hogy időhöz lenne kötve. A helybeli kereskedőnek pedig a vi­déki fölött előnye van, mivel az áruszállí­tási költség nem terheli s a vidéki vásáros a „testi törődésé­nek megfelelő hasznot sem tud fölmutatni,­­ sőt sokszor a fu­varbért a már meglevő tőkéből kell fizetni. Az állatvásár mindinkább nemcsak el­különítetik a kirakodó vásártól, hanem más helyen és időben tartatik meg. A községek áldatlan versenyt folytat­nak egy-egy országos vásár engedélyezé­séért. A felületesség, melylyel az illetékes minisztériumnál a vásárengedélyezések kö­rül eljártak, eredményezte azt, hogy pl. három község évente 12 országos vásár tartására lett följogosítva s számos község­ben sem helyi érdekek, sem forgalom által meg nem okolható számű vásárt tartanak. A véleményezési joggal fölruházott kamarák évről-évre javasolták a vásáren­gedélyezés megszorítását s mint egyik lé­­nyeges indító okot annak demoralizáló ha­tását is kiemelték. A gyakori fölszólalásnak végre meg­lett az eredménye. A kereskedelmi miniszter rendeletet bocsátott ki, mely szerint min­den vásárnak vásártarthatási jogon, vásári szabadalmon vagy miniszteri engedélyen kell alapulnia s a városi tanács, illetve a községi elöljáróság fegyelmi eljárás terhe alatt köteles őrködni afölött, hogy csak a meghatározott napon tartassák meg. Új országos és hetivásárokat csakis kivételesen engedélyeznek, midőn t. i. azok­nak tartását az illető vidék közforgalmi és kereskedelmi igényei sürgősen követelik s ezen kívül igazolják, hogy 30 kilométernyi közterületen belül fekvő vásártartásra jo­gosult községek kifogást nem tesznek. Vasárnapokra és szt. István napjára új vásárokat nem engedélyeznek. Pótvásár csak tényleg elmaradt vásárok helyett en­gedélyezhető. Ennyi a miniszteri rendelet lényege. Soványnak elég sovány s ha nem volna remény arra nézve, hogy itt nem állapo­dunk meg, a semmivel volna határos. A jövőben engedélyezendő vásárok tekinte­tében van ugyan a rendeletben gondosko­dás, a jelenleg jogosultan tartható vásá­rokat azonban semmi megszorításnak nem veti alá a rendelet. Igaz, hogy megszerzett jogot elkob­­zani nem lehet, azt azonban ki lehetett volna rendeletileg mondani, hogy a közsé­gek elvesztik a jogot azon vásár megtar­tására, mely 2 éven át a forgalom hiánya miatt nem volt megtartható, még akkor is, ha pót­vásárt kértek — kivételt képez­vén természetesen, ha a vásár megtartását elemi akadályok gátolták meg. Számos község van, — pl. Csokonya is — hol az engedélyezett vásároknak csupán felét tartják meg évről-évre. Az ilyen vásárok jogosultságát többé semmi sem támogatja. A vásárok jövőben való engedélyezé­sét is több megszorításnak kellett volna alá­vetni. Kimondandó lett volna, hogy 50 kilométeren belül fekvő községek részére új vásárt egyáltalában nem engedélyeznek, ha engedélyezett vásárjaik közt legalább 2 hónapi időköz nincsen. A szédrendszer idejében az iparos valóságos nomád életet élt, sokszor hete­ken át nem látta otthonát, járt egyik vá­s Az már nincs messze. — Annál jobb, mert érzem, hogy e hosz­­szadalmas útban kiéhültem. Tehát gondoskodjék jó borjúszeletről, palacsintáról és sült csirkéről. — Teljes készséggel grófnő ! — mondá a vendéglős és távozott. Már két napot töltött a titokzatos „grófnő“ a „Vaskoronában“, midőn oda új vendégek ér­keztek. Nevezetesen egy muszka ezredes egy or­vossal , egy lemezzel bevont kocsival, melyet vagy húsz dzsidás lovas kisért. Az ezredes az orvossal egy szobában kivánt lenni s legelőször is megparancsolta embereinek, hogy a kocsiból két vasládát vigyenek föl szobájába, melyek eléggé nehezek lehettek, mert azokat két-két ember alig bírta fölczipelni az emeletre. A ládákkal a grófnő szobája előtt kellett elmenniök, ki épen azon pillanatban lépett ki, midőn a vitézek szobája előtt czipekedtek a vasládák vivésével. A grófnő arczán megelége­dett mosoly villámlott keresztül s azután megint oly csábitó, oly igéző és szellemes kifejezést adott neki, milyennel az rendesen bírni szokott. Sylvia egy órakor ült a nem nagy, de barátságos kinézésű étteremben az ebédhez, mi­dőn oda a muszka ezredes az orvos társaságá­ban belépett. Előzékeny udvariassággal köszön­tötték a bájos úrnőt, s franczia nyelven enge­­delmet kértek, hogy ugyanazon asztalnál foglal­hassanak helyet, hol ő ült. A grófnő szintén franczia nyelven egész készséggel adó meg a A „Pécsi Figyelő“ tárczája. Virágrege. — Saphir. — A rózsa, nem a vad, a halvány, Mely erdőszéleken virágzik, A büszke, czifra kertirózsa A liliommal hanezukázik : „Te színtelen, sápadt virág, Az ég nem juttatott feneked Még egy tövist sem fegyverül, Hogy távol tartsd az ellenséget; Lásd, engemet megvéd az ég, A fegyver itt a közelemben, S ha valaki letörni vágy, A tövisek megónak engem !“ És az felel: „Oh bölcs az ég, Eredben láng, s piros az arczod, A fegyver szükséges neked, A láng vért szül, s a vér a barczot, Láng színe nem ég szirmomon, Hideg és lángtalan a bő rajt’ Fegyverre mi szükség nekem, Ártatlanságom íri meg, majd!“ Zoltán Vilmos: Hová lettek a Miklós czár által kül­dött diszkardok.*) Estefelé járt az idő, midőn egy gondosan elzárt határ fordult be a gyöngyösi „ Vaskorona“ czimű­ vendéglőbe s abból egy előkelő hölgy lépett ki, rátartó, büszke magatartással, arczán hóditó bájak varázslatával. Szobát kért; azután kifizette a kocsist, ki megfordult és elhajtatott. Az úrhölgy pedig, a már számára megnyílt ele­gáns szobába vonult s első kérdése az volt: — Hol lehet a magyar hadsereg? — Úgy látszik, hogy a legújabb hirek szerint a muszkának Debreczennél lesz melege. — Felelé­g hazafias vendéglős nyílt őszinteséggel. Ezzel az úrhölgy elé tette a vendégköny­vet, kérve, szíveskednék nevét beírni, ki is mo­solygó grácziával fogta a tollat és oda irta: Sylvia Klarissa grófnő. A vendéglős meghajtotta magát és távozni készült, midőn a grófnő könnyed hangon mondá: — Jó ízletes vacsorára az étterembe fo­gok menni. — Az étterem a földszinten van s ott má­sokat is fog találni a grófnő, talán mégis jobb lesz, ha itt terittetnék. — Nem, nem... Sőt óhajtom és kérem a társaságot. — Amint parancsolja! — válaszolt a vendéglős. — Pontban nyolc­ órakor lenn leszek. *) A „Nemzeti Politika“ után.

Next