Pécsi Figyelő, 1892. október-december (20. évfolyam, 79-105. szám)
1892-10-01 / 79. szám
Sy. évfolyam 79 ik szám. PtHill. 1892. október 1-én. ElHhintési érakirre . . 6 fit — kr. .... 3 » — » Hi-i versév T« . . 1860 . hón . . . — » 50 * Ser» számára 8 kr. Kiadóhivatal: HíSBTT, Széchenyi-tér 12. sx. 1/SíAdosy-féle házter t előfizetések és a laposmiklésére vonatkozó fölszólalások intézendők. Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Eligyebezik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Efjan száinok kaphatók: I. utóda Damján I., Vataetta K. Ka (Skochsnyirth Eafet Újat OK-otea), Hochrein József és ital (Széchenyi-tér). Efflim Manó (Kntéza) papír- és könyvkereskedéseiben. *■■■ ii ■■ -ti—iTir.srafcT^-y.aTa-iro,*as-Tgff,Tgn»gs—urgr-i---i—— —~..t — — — . ^ ---------3 Szarkásztól Irodai PÉCSETT, Széchenyi-tér 11 & hová a lap szellemi részét illető minden közlemény laté* zendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések kiadóhivatalban vétetnek föl Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereskedésben. Vásár engedélyezés. (N cs.) A közlekedés gyorsasága s olcsósága folytán az országos vásárok évről-évre veszítenek jelentőségükből; a hetivásárok hovatovább kizárólag élelmiszerek közvetítésére fognak szolgálni s helyét bizonyos idő múlva a , mindennapi piacra foglalja el. Még a közelmúltban is oly hires debreczeni vásárokon elenyésző csekély a forgalom, a vásáros nép legnagyobb részét a bámuló, laczikonyhán mulató, forgó és más komédiás bódé közönsége teszi, — ez utóbbiak is csak belépti dij limitálással tudnak már látogatót fogni. A fővárosi és — sajnos — az ausztriai különösen ruha- és czipőkereskedőknek minden jelentékenyebb vidéki városban van már fióküzletük s az országos kirakodó vásárok legnagyobb részét részint ezen fiókok, részint a helybeli üzletek alkotják. Ez az oka annak, hogy a vevők legnagyobb része a városban fedezi szükségleteit, mert a városi és vásári ugyanazon üzlettulajdonos bizonyos árminimumon alól nem adhatván áruit, a vevő azon tapasztalatra jön, hogy a városban épen olyan olcsón jut az általa keresett czikkhez, mint a vásárban s a nélkül, hogy időhöz lenne kötve. A helybeli kereskedőnek pedig a vidéki fölött előnye van, mivel az áruszállítási költség nem terheli s a vidéki vásáros a „testi törődésének megfelelő hasznot sem tud fölmutatni, sőt sokszor a fuvarbért a már meglevő tőkéből kell fizetni. Az állatvásár mindinkább nemcsak elkülönítetik a kirakodó vásártól, hanem más helyen és időben tartatik meg. A községek áldatlan versenyt folytatnak egy-egy országos vásár engedélyezéséért. A felületesség, melylyel az illetékes minisztériumnál a vásárengedélyezések körül eljártak, eredményezte azt, hogy pl. három község évente 12 országos vásár tartására lett följogosítva s számos községben sem helyi érdekek, sem forgalom által meg nem okolható számű vásárt tartanak. A véleményezési joggal fölruházott kamarák évről-évre javasolták a vásárengedélyezés megszorítását s mint egyik lényeges indító okot annak demoralizáló hatását is kiemelték. A gyakori fölszólalásnak végre meglett az eredménye. A kereskedelmi miniszter rendeletet bocsátott ki, mely szerint minden vásárnak vásártarthatási jogon, vásári szabadalmon vagy miniszteri engedélyen kell alapulnia s a városi tanács, illetve a községi elöljáróság fegyelmi eljárás terhe alatt köteles őrködni afölött, hogy csak a meghatározott napon tartassák meg. Új országos és hetivásárokat csakis kivételesen engedélyeznek, midőn t. i. azoknak tartását az illető vidék közforgalmi és kereskedelmi igényei sürgősen követelik s ezen kívül igazolják, hogy 30 kilométernyi közterületen belül fekvő vásártartásra jogosult községek kifogást nem tesznek. Vasárnapokra és szt. István napjára új vásárokat nem engedélyeznek. Pótvásár csak tényleg elmaradt vásárok helyett engedélyezhető. Ennyi a miniszteri rendelet lényege. Soványnak elég sovány s ha nem volna remény arra nézve, hogy itt nem állapodunk meg, a semmivel volna határos. A jövőben engedélyezendő vásárok tekintetében van ugyan a rendeletben gondoskodás, a jelenleg jogosultan tartható vásárokat azonban semmi megszorításnak nem veti alá a rendelet. Igaz, hogy megszerzett jogot elkobzani nem lehet, azt azonban ki lehetett volna rendeletileg mondani, hogy a községek elvesztik a jogot azon vásár megtartására, mely 2 éven át a forgalom hiánya miatt nem volt megtartható, még akkor is, ha pótvásárt kértek — kivételt képezvén természetesen, ha a vásár megtartását elemi akadályok gátolták meg. Számos község van, — pl. Csokonya is — hol az engedélyezett vásároknak csupán felét tartják meg évről-évre. Az ilyen vásárok jogosultságát többé semmi sem támogatja. A vásárok jövőben való engedélyezését is több megszorításnak kellett volna alávetni. Kimondandó lett volna, hogy 50 kilométeren belül fekvő községek részére új vásárt egyáltalában nem engedélyeznek, ha engedélyezett vásárjaik közt legalább 2 hónapi időköz nincsen. A szédrendszer idejében az iparos valóságos nomád életet élt, sokszor heteken át nem látta otthonát, járt egyik vás Az már nincs messze. — Annál jobb, mert érzem, hogy e hoszszadalmas útban kiéhültem. Tehát gondoskodjék jó borjúszeletről, palacsintáról és sült csirkéről. — Teljes készséggel grófnő ! — mondá a vendéglős és távozott. Már két napot töltött a titokzatos „grófnő“ a „Vaskoronában“, midőn oda új vendégek érkeztek. Nevezetesen egy muszka ezredes egy orvossal , egy lemezzel bevont kocsival, melyet vagy húsz dzsidás lovas kisért. Az ezredes az orvossal egy szobában kivánt lenni s legelőször is megparancsolta embereinek, hogy a kocsiból két vasládát vigyenek föl szobájába, melyek eléggé nehezek lehettek, mert azokat két-két ember alig bírta fölczipelni az emeletre. A ládákkal a grófnő szobája előtt kellett elmenniök, ki épen azon pillanatban lépett ki, midőn a vitézek szobája előtt czipekedtek a vasládák vivésével. A grófnő arczán megelégedett mosoly villámlott keresztül s azután megint oly csábitó, oly igéző és szellemes kifejezést adott neki, milyennel az rendesen bírni szokott. Sylvia egy órakor ült a nem nagy, de barátságos kinézésű étteremben az ebédhez, midőn oda a muszka ezredes az orvos társaságában belépett. Előzékeny udvariassággal köszöntötték a bájos úrnőt, s franczia nyelven engedelmet kértek, hogy ugyanazon asztalnál foglalhassanak helyet, hol ő ült. A grófnő szintén franczia nyelven egész készséggel adó meg a A „Pécsi Figyelő“ tárczája. Virágrege. — Saphir. — A rózsa, nem a vad, a halvány, Mely erdőszéleken virágzik, A büszke, czifra kertirózsa A liliommal hanezukázik : „Te színtelen, sápadt virág, Az ég nem juttatott feneked Még egy tövist sem fegyverül, Hogy távol tartsd az ellenséget; Lásd, engemet megvéd az ég, A fegyver itt a közelemben, S ha valaki letörni vágy, A tövisek megónak engem !“ És az felel: „Oh bölcs az ég, Eredben láng, s piros az arczod, A fegyver szükséges neked, A láng vért szül, s a vér a barczot, Láng színe nem ég szirmomon, Hideg és lángtalan a bő rajt’ Fegyverre mi szükség nekem, Ártatlanságom íri meg, majd!“ Zoltán Vilmos: Hová lettek a Miklós czár által küldött diszkardok.*) Estefelé járt az idő, midőn egy gondosan elzárt határ fordult be a gyöngyösi „ Vaskorona“ czimű vendéglőbe s abból egy előkelő hölgy lépett ki, rátartó, büszke magatartással, arczán hóditó bájak varázslatával. Szobát kért; azután kifizette a kocsist, ki megfordult és elhajtatott. Az úrhölgy pedig, a már számára megnyílt elegáns szobába vonult s első kérdése az volt: — Hol lehet a magyar hadsereg? — Úgy látszik, hogy a legújabb hirek szerint a muszkának Debreczennél lesz melege. — Felelég hazafias vendéglős nyílt őszinteséggel. Ezzel az úrhölgy elé tette a vendégkönyvet, kérve, szíveskednék nevét beírni, ki is mosolygó grácziával fogta a tollat és oda irta: Sylvia Klarissa grófnő. A vendéglős meghajtotta magát és távozni készült, midőn a grófnő könnyed hangon mondá: — Jó ízletes vacsorára az étterembe fogok menni. — Az étterem a földszinten van s ott másokat is fog találni a grófnő, talán mégis jobb lesz, ha itt terittetnék. — Nem, nem... Sőt óhajtom és kérem a társaságot. — Amint parancsolja! — válaszolt a vendéglős. — Pontban nyolc órakor lenn leszek. *) A „Nemzeti Politika“ után.