Pécsi Figyelő, 1892. október-december (20. évfolyam, 79-105. szám)

1892-10-01 / 79. szám

s­őt magát a pécsi kórházba szállítottak, ahol kezét amputálni kellett.­­ (A személy­haj­ók őszi menet­rendjei) Okt. 1 éa az őszi menetrend lép életbe, a­mely ez évi november végéig marad érvény­ben. E menetrend szerint Budapestről Mohácsra naponként egy személyhajó, Bu­dapestről B­e­l­g­r­á­d-O­r­s­o­v­a-T­u­r­n­sze­ve­r­i­n­b­e hetenkint két postahajó közlekedik, de Zimonytól kezdve, tekintettel a koleraveszélyre kizárólag csak a magyar parton fekvő állomásokat érinti. Ugyan­így közlekednek a hajók a megfordított irányban. Turszeverinből hetenkint két összeköttetés tartatik fenn Gala­czig a román part mentén (a bolgár parton fekvő állomások érintése nélkül). Widdin és Szilisztria között hetenkint kétszer közlekedik személyhajó, a­mely csakis bolgár állomásokon köt ki. Glacz és Turcia közt hetenkint 3, Glacz és Batum között havonkint egyelőre egy ösz­­szeköttetés tartatik fenn. Galac és Odessza közti tengeri forgalom egyelőre szünetel és később hetenkint egy hajójárat fog életbeléptetni, a­mire nézve külön hirdetmények fognak köz­­zétenni.­­ (Halálozás.) Pécs társadalmi életé­nek egyik hajdan nagy szerepvivő asszonya halt meg szeptember hó 28 adikán. Szentkatolnai öz­vegy Cseh Edéné született gyergyó­szent­­miklósi Kövér Anna hosszú és súlyos szenvedés után elhunyt 69 éves korában. Magas összeköt­tetésü és széleskörű családjának egyik legke­­­vertebb tagja volt s szeretetreméltósága és egyéb jó tulajdonai a társadalmi körökben is tiszteltté tették személyét. Alig volt valami társadalmi mozgalom, melynek élén ott ne lett volna — természetesen munkabíró korában — s később is élénk érdeklődéssel kisért minden kulturális törekvést, melyeket nyomban sietett anyagilag támogatni. A pécsi jótékony nőegyletnek alapi­tói közé tartozott s haláláig elnöke volt. Ez egylet nagy támaszát vesztette el az elhunytban. Az apácza­ utcza 14. sz. házban fölállított rava­talra özönével érkeztek a szebbnél szebb koszo­rúk, melyek között a családtagokon kívül a jó­tékony nőegyleté­s az elhunytnak nagyszámú tisztelője borult a koporsóra. Csütörtökön délután pontban 5 órakor szentelte be a tetemet Dob­­szay Antal kanonok a ravatalos szobában, a „Kegyelet“ emberei pedig este 10 órakor kocsira rakták a koporsót és éjnek idején kiszállították Vargára, ahol pénteken d. e. 10 órakor bocsá­tották örök nyugalomra a családi sírboltba. A pécsi jótékony nőegylet épp a vargai temetés idejében gyászistentiszteletet tartott elhunyt el­nöke lelki üdvéért, a család pedig pénteken d. e. 9 órakor Vargán mondatott és ma d. e. 10 órakor a székesegyházban újból mondat gyász­misét. — Demant Teréz festőnő szeptember 27-én, 65 éves korában elhunyt Pécsett a városi küzkórházban. — (Próbaéneklés.) A székesegyház énekkarában egy baszus hangot kerestek. A hirdetett pályázatra négy jelentkező akadt : Derlick Fülöp (Pozsonyból), Domosvay József, Forray Mihály és Milla Antal. A pályázók a székesegyházban szerdán reggel énekeltek a kiküldött bizottság előtt. A próbaéneklés 3, mondd három perczig tartott s ez alatt a három percz alatt négy énekesnek a hangja minősé­géről, terjedelméről, iskolázottságáról, zenei kép­zetségéről stb. szerzett meggyőződést a bizott­ság.­­ (A budapesti turisták köszö­nete.) A hét elején itt járt magyar turista­egyleti tagok nevében Marinovics Imre egy­leti titkár a következő levelet intézte Kiss József mecsek-egyleti titkárhoz: Kedves barátom ! A feledhetetlen szép­ségű pécsi napok nyújtotta élvezetek behatása alatt szellemileg még mindig köztetek időzöm s legnagyobb örömömre szolgál az, ha egyik vagy másik tagtársunkkal találkozva teljes el­ragadtatással közölhetem vele kirándulásunk rész­leteit, melyek most az emlékezetben való újból fölidézés isfolytán még fényesebben domborod­nak ki, bennem és velem kirándult társaimban élénken fölkeltve azt az érzést, hogy a velünk szemben kifejezésre jutott igaz, hamisítatlan, magyar vendégszeretet valóban párját ritkítja. Hazautaztunkban az egész után alig pihentünk : mindnyájunknak volt valami közlendője tapasz­talatból, s végül is egyhangúlag abban állapod­tunk, hogy ily fényes, szép és a legbensőbb baráti szeretetről tanúskodó fogadtatás és ka­lauzolás csakis tőletek — szeretett testvéreik­től— telhetett ki. Fogadjátok ezért mindnyájan, kik érdekünkben fáradoztatok, egyenként és ösz­­szesen — egyelőre csak csekélységem, mint vezető által tolmácsolt — szívből fakadó őszinte köszönetünk kifejezését. — (A női kereskedelmi szaktan­­folyamra) most történnek a beh­atások, mire a közönség figyelmét fölhívjuk. — (Kossuth ünnep a vidéken.) Kis Harsány községe, mint értesitenek bennünket, utólag szintén megünnepelte Kossuth 90 edik születés­napját. Vasárnap este a köz­séget kivilágították és fáklyásmenetben vonultak a polgárok az utczákon át a „Polgári kör“-höz, hol Kossá Dezső, volt orsz. gyűl. képviselő tartott beszédet. Utána 100 teritékü lakomára ültek össze a polgárok, melyen ismét Kossá Dezső és Sesits János mondtak fölköszöntőt éltetve Kossuthot, azon kívül az utóbbi még a kis harsányi nőket. A kis­harsányi dalárda is énekelt hazafias dalokat, míg a jelenlevők a reggeli órákban haza nem tértek.­­ (A szőlő állása Siklóson.) Mint siklósról írják, a szőlőket ezen a vidéken na­gyobbrészt a peronospóra teszi tönkre, minthogy nagyon kevesen permeteztek a kellő időben. A fürtök és bogyók fejlődése nem egyforma; he­­lyenkint teljesen kielégítő, másutt silány.­­ (Átutazó színtársulat.) V­á­r­a­d­y József, a Pécsett több ízben működött népszín­­műénekes és Jakabfi Gábor színtársulatot szerveztek, melylyel Pécsett is tartanak néhány előadást. Az első előadás október 4-én lesz a Somogyi-féle színkörben. A társulat elsőbb rendű tagjai: Krecsányi Sarolta operet prima­donna, Jakab Iine Katalin népszínmű-éne­kesnő, V­á­r­a­d­y Józsefné hősnő, Krecsányi Flóra drámai szende, Megyesi Erzsi naiva, P­e­l­s­ő­c­z­i Józsefné komika,V­i­l­á­g­y­i József operett-tenor, V­á­r­a­d­i József népszinmű-éne­­kes és operettbuffó, G­a­á­l Gyula szerelmes, Újvárosi Albert komikus, Kovács Albert jellemszinész, Pelsőczi József apaszinész.­­ (Esküvő.) A belvárosi plébániatem­plomban szerdán vezette oltárhoz Székely Győző, a herczeg Esterházy-féle uradalmak főbérlőinek főerdésze (Kámaháza) Szvácsek Irmát, Szvácsek Mihály belvárosi néptanító le­ányát. Az esketési szertartást Dobozy János bács-dautovai plébános, az örömapa iskolatársa, végezte. Az esketési tanúk voltak : Szuly János ügyvéd és Fülöp Károly honvéd főhadnagy kezelőtiszt. Nyoszoló leányok : Stann Margit a vőlegény nővére Szegszárdról, Lajkó Veronka Bács-dautováról, Podluzsányi Róza és Sarolta Pécsről. Vőfélyek : Brauner Győző, Gyenes Já­nos, ifj. Beberics Imre, Rozsics Jenő és Szigeth Nándor. Nászasszonyok: Szuly Jánosné, ügy­védnő és Unger Edéné, jegyzőné Vaiszlóról.­­ (A protekcziós szivarok.) Így nevezték azokat a jól égő és jól szelelő válo­gatott szivarokat, a­melyekhez csak a dohány­gyárak igazgatóinak vagy más főbb tisztviselői­nek protekcziója révén lehetett hozzájutni. A dohánygyárakat sokfelől ostromolták az ilyen szivarokért, s a­ki személyes ismeretségénél fogva hozzájuk férhetett, bizony kiaknázta ezt az ismeretséget. A protekcziós szivarok kiszol­gáltatása úgy történt, hogy a kiváltságos halandó megvásárolta a trafikban a közönséges szivaro­kat s kapott érettük csere utján ugyanilyen minőségűeket, de százszorta jobbakat. Úgy hall­juk, hogy ezentúl nem lesznek protekcziós szi­varok, mert a dohányjövedéki központi igazga­tóságnak egy minap kibocsátott rendelete ke­m­­ényen megtiltja a szivarok kicserélését.­­ (Zenetársulat alakulóban.) Több pécsi iparos fiatalember zenetársulatot akar szervezni , lapunk nyíltterében fölhívást is intéz a közönséghez, hogy akik e társulatba belépni kivánnak, küldjék be czimüket e lap kiadóhi­vatalába, énekre és zongorára betéve kiadja, hogy min­denki hozzáférhessen és hogy a Tökölyi- és Rákóczy-kor a bűbájos és minden izében ma­gyaros dalai úgy családi körben, mint hangver­senyeken játszhatók és előadhatók legyenek. E vállalatra Káldy előfizetést hirdet. Előfizetési ár 2 frt. 50 kr. (bolti ára 4 frt. lesz). Ez ösz­­szeg okt. 16-áig a kiadó nevére czimezve, Bu­dapest, Rottenbiller­ utcza 4. B.) II. em. 13 sz. alá küldendő A mű november első felében je­lenik meg. * Kritika a „Hulló levelekéről. A „Magyar Géniusz“ szépirodalmi képes hetilap következőleg ír V­á­r­a­d­y Ferencz leg­újabb költeménykötetéről: „H­u 11 ó levelek“ Ezzel a czímmel adta ki Várady újabb költeményeit. Újabb költeményeit — mondják, mert immáron ez talán a hatodik kö­tete. És ha mint poéta nincs ismert neve a hazában, ennek egyik oka, hogy a vidéken él szerény munkálkodásban, más meg, hogy dalai is szerény érzelmeinek igaz és hű tolmácsolói. Erős, viharos szenvedélyek nem háborgatják lelkét, de lantján a borongó, szelíd édes accor­­dok zengenek harmonikusan mély közvetetlen­­séggel. Aki elolvassa a költeményeit, az át is érzi őket. A kötet igen szépen és ízlésesen van kiállítva. MŰVÉSZET, IRODALOM. * Kurucz nóták. K­á­­­d­y Gyula, a „Magyar zeneiskola igazgatója összegyűjtötte a Tökölyi és Rákóczy korából fönmarad kurucz nótákat s ezeket Budapesten is, meg szerte az országban bemutatta, mindenütt nagy s igazi hatással. (Kár, hogy körútjában Pécs városát nem kereste föl.) Káldy ezeket az úgy zenei mint történelmi szempontból nagybecsű dalokat közgazdaság. A szamócza vagy földi eper tenyész­téséről. Nowotarsky ,M. Csodálatos, hogy a szamócza (Fragaria vesca) tenyésztését, habár ez egyik leghálada­­ tosabb ága a gyümölcstermelésnek, nálunk arány­lag még nagyon kis mértékben űzik ; még vajmi kevesen foglalkoznak avval, akár magánosok, akár üzleti czélból. Háladatos a szamócza első­sorban azért mert arányitva bármely más gyü­mölcsfajhoz, már rövid idő alatt bő termést ad, és másodszor, mert a talaj éa égalji viszonyok­hoz nem nagy igényeket köt; végül pedig, mert mint Csemegegyümölcs par exellence, mindig keresett czikk és jól fizetik. Bárhol is láttam szamócza ültetéseket, (magánkerteket értek) azokat mindenütt megszá­nandó, elhanyagolt állapotban találtam. Vagy egy épület oldalán valamely sarokban voltak eldugva, a­hová soha a legcsekélyebb légáram­lat sem jut be, vagy néhány hatalmas diófa árnyékába voltak ültetve, a­hol a szamócza napvilágot, gazdája pedig — igen természetes — gyümölcsöt soha nem látott. Tény, hogy az ember ennél a szép ker­tészetnél gyakran akad ily ferdeségekre, de ezeknek is van oka. Nézetem szerint, s azt hiszem nem csalódom, többnyire ferdén fogja föl a laikus a kertésznek, például azon meg­jegyzését, hogy : e növény vagy az a fa „nem kényes,“ vagy hogy tenyésztése igen könnyű. Ezen „nem kényes,“ vagy könnyű tenyésztésű növényt, úgy vélekednek sokan, csak a földbe kell dugni, a jó Istenre bízni, s a természet csodát fog művelni. Ha aztán az illető növény­­kedvelőnek ilynemű reményei nem valósulnak meg, legelőször is a széget okozza, a­melytől a növényt vagy a fát beszerezte; másodszor pedig, „szerzett tapasztalataira“ hivatkozva ál­lítja, hogy ez a növény vagy ama fa az ő ta­lajában semmi áron sem tenyészik. Pedig mennyi ily pusztának híresztelt talaj van még ez or­szágban, a­mely szakértelemmel és szorgalommal megmunkálva bőven meghozná kamatait. Ámde lássuk e véletlen eltérés után, ho­gyan kell a szamóczával elbánnunk : A szamócza minden jó talajban terem, hacsak ez nem nagyon vizes vagy túlságos száraz és köves. Azon esetben, ha a talaj si­lánysága miatt trágyázásra volna szükség, csakis teljesen érett, elkorhadt trágya használandó. Akár völgyben, akár lejtőkön, mindig a nyílt, szellős fekvés kedvez a szamóczának, csak gya­kori hideg északi szeleknek kitett magaslatok nem felelnek meg. Ültetni lehet a földi epret vagy szeptember és október hónapokban, vagy márcziusban és áprilisban. Az e czélra szánt területet jó mélyen fölássuk, s 1*30 méter szé­­lességű és tetszés szerinti hosszúságú ágyakra beosztjuk; az ágyak közt 30 méter széles utat hagyunk meg a kényelmes megmunkálás czél­­jából.

Next