Pécsi Figyelő, 1893. október-december (21. évfolyam, 79-107. szám)

1893-10-04 / 79. szám

Sok mellőztetés érte, sok kellemetlenséget sze­reztek neki ellenségei, de e bántalmak ellen azzal fegyverezte jó lelkét, hogy csendesen sok jót tett mindenfelé, még olyanokkal is, kik soha se tudtak róla, soha se ismerték őt. Adakozásai­val nagyon sok gondot űzött el a megszorultak homlokáról, sok könyet törött ki a szegények s az árvák szemeiből. A mindennapi kenyeret izzadsággal keresőkön segített leginkább, mikor azok az élet nehéz versenyében az emberbará­tok segélyére szorultak. Nyílt, szókimondó em­ber volt, s tán ez szerzett neki ellenségeket, a ferde karaktereket szigorúan ostorozta s erős igazságérzetével mélyen megvetette azokat, kik­ben a hamisságnak csak legkisebb csiráját fe­dezte is föl. Hazafias gondolkodású főpap lévén, a magyarosításnak s a hazafias szellemben való nevelésnek az iskolákban s a közéletben nagy szószólója volt. Életrajzi adatait a következők­ben közöljük : Girk Alajos Bácsmegyében Baján 1817. szept 15-ikén született. Tanulmányait Baján kez­dette, Kalocsán folytatta. A bölcsészeti tanfolya­mot Győrött, Pécsett és Szegeden végezte. A hittani tanfolyamnak négy éven át a kalo­csai papnöveldében volt hallgatója. A fölszen­teléshez megkivántató kort még nem érve el, mint szerpap a kalocsai érseki irodában nyert alkalmazást. 1840-iki junius 5-kén szenteltetett föl s ugyan ez évi junius 7 én, akkor Pünkösd ünnepén mondotta első miséjét nagybátyja, a jó emlékű Girk György, később pécsi püspök se­­gédkezése mellett. Priglevicza Szent-Ivánban és Hódsághon volt két éven át káplán. E két év eltelte után Kalocsára először a fölszentelt püspök s nem sokára az érsek mellé neveztetett ki szertartóvá s a püspöki iroda iktatójává s levél­tárosává, 1881-ben a kalocsai főszentszékhez jegyzővé. Három nagy érsek : Klobusiczky Pé­ter, gróf Nádasdy Ferencz és Kunszt József alatt a legnagyobb pontossággal és bámulatos rendszeretettel töltötte be hivatalát és pedig oly megelégedésére különösen a legutóbbi érseknek, Kunszt Józsefnek, hogy a midőn a király m­íry­­bátyját, Girk Györgyöt, a pécsi püspöki szónrő kinevezte s a pécsi káptalan s a káptalani hely­­nök, Farkas József ezt fölkérték, hogy unoka­­öcscsét hozza át magával Pécsre a megyébe, Kunszt József érsek nem akarta elbocsájtani s csakis egy évre adott engedélyt az elmaradásra ily szavakkal: „Ita abeat, quasi rediturus !“ A kalocsai főegyházmegyében 13 évet töltött el. 1853-ban Pécsre lővén, itt azonnal szentszéki jegyzővé s püspöki titkárrá neveztetett ki. — Grósa József paksi plébánosnak 1842-ben bekö­vetkezett halála után paksi plébános lett s nem sokára a dunaföldvári kerület esperesévé és tanfelügyelőjévé lön előmozdítva A pécsi káp­talan s a legtöbb pécsegyházmegyei esperesi kerület 1857-ben azon kérelemmel járult a pécsi püspök elé, hogy Girk Alajost neveztesse ki kanonokká. Így történt, hogy 1867. október 29-én az akkortájt Párisban időző király pécsi kano­nniközben csendesen fölnyilik az ajtó, s mint egy alvajáró lép be rajta­­- a régen várt férj. — Viktor ! — sikolt a nő, s utolsó erejét összeszedve igyekszik fölemelkedni. Az a halvány férfi odatámolyog hozzá, át­öleli azt az átlátszó alakot s mintha csak pár órával előbb távozott volna el mellőle, úgy be­szél hozzá : — Látod édesem, visszajöttem . . . Vártál ugye ? . . . Mondtam, hogy nem sokáig mara­dok. Jól tetted, hogy lefeküdtél. Kifárasztott a táncz. De most nem hagylak el többé. Itt ma­radok melletted . . . Mindig . . . Boldogok le­szünk nagyon . . . S míg így beszél halkan, szakgatottan, nem veszi észre, hogy a karjai közt tartott ne­héz, hideg test, nem fogja ezt már megérteni soha. Csak arra rezzen föl, mikor pokoli kaczaj kíséretében háta mögött e szavakat hallja : — Mégis kitűnő volt az az álompor , bo­­szom nagyszerűen sikerült! . . . Kazal Lenke­­nokká nevezte ki. 1863-ik évben tolnai és 1870- ben székesegyházi főesperessé, 1884-ben pedig pécsi székesegyházi őrkanonokká , árvaházi kormányzóvá neveztetett ki. Alapítványai a paksi népiskolára meghaladják a 4000 frtot. Mint pécsi kanonok több ezer frtot áldozott közczélokra, legtöbbet a Rudolfinum árva- és szegényeit há­zára. Temetése csütörtökön délelőtt, a székes­­egyházban 8 órakor tartandó gyászmise után megy végbe. — (Somogyi színtársulata Szege­den) szombaton tartotta az első előadást, mely alkalommal Karczag „Lemondás“-a került színre igen jó előadásban. R. Balog Etel, Pethes, Kalmár P., Somogyin­é, Bal­la, P­e­t­e­r­d­i élénk tetszésben részesültek a szép számú közönség részéről. Vasárnap „F­e­­­h­ő Klári“ ment, melyben Szathmári Zsuzsa mu­tatkozott be. A bérlet nagy , a hangulat kedvező, az igazgatónak jó szezonra van kilátása.­­ (Graics legújabb műve.) A már lábbadozóban levő festő, ki hogy az ágyból fölkelhetett - hazajött Pécsre, Duna-Szekcsőn — épp betegsége előtt — fejezte be a templom új falfestményeit. A Pécsi Közlöny a legnagyobb dicséret hangján emlékezik meg a templom­ké­pekről. A képcsoportok beosztása és tárgyköre sokban emlékeztet — mondja az idézett lap — a pécs-budai külvárosi egyház festésére, melyet szintén Graics végzett, azonban mind ezt, mind a belvárosit messze fölülmúlja. Az ember azt hinné, hogy egészen más mester munkája. Si­került főleg az oltárkép, mely gyengéd színezé­sével, élénk hatásával lebilincsel. Igen szép két plafond-kép: a farizeus és publikánus, meg a „Jézus tanítása.“ Az oldalképek nagyobbrészt azonosak a pécs-budai külvárosi egyházéival, de szebbek. — Kiváló érdeme van a templom meg­újításában Szandtner Antal plébánosnak, aki fáradhatatlanul munkálkodott, míg a szükséges pénzt összegyűjtötte. — (Kombinácziók Hanny utóda felől.) Hogy Hanny Gábor szegzárdi apát­plébánost a király pécsi kanonokká nevezte ki, megkezdődtek az egyházmegyei papság, sőt a közönség körében is a jelölgetések. A „Tolna­megyei Közlöny“-ben ezeket olvassuk : „Egyik fél Wosinszky Mór apari esperes plébánost emlegeti, a ki irodalmi működésével nemcsak nevet szerzett önmagának, hanem egész Tolna­megyének, s ki a központnak mindenesetre dí­szére is válnék. A másik fél M­i­k­ó György szegzárd-ujvárosi plébánost jelöli ki, ki már 1870. év óta működik, mint lelkipásztor Szeg­­zárdon, kit itt mindenki tisztel s szeret, s ki 23 évi szegzárdi működése alatt valóban meg is érdemelte ez általános tiszteletet, szeretetet; mert mintapap, kiváló tanférfiu, páratlan em­berbarát. S ezt méltányolja Szegzárd nemesen gondolkozó közönsége akkor, midőn — hallomás szerint — Mikó György esperes-plébános ki­nevezését akarja kérni a megyés püspök úrtól.“ A mi külön saját értesülésünk szerint­­azonban az a kinevező oklevél, mely a minisztériumban már készen fekszik, a kandidátusok egyikének a nevét sem tart­amazza. ” Ugyanitt megem­lítjük, hogy Hanny helyét jelenleg két ad­minisztrátor tölti be: Razgha Lajos és Fájth Lajos káplánok.­­ (Magyarosító lelkész és tanító.) Örömmel veszünk tudomást arról a tényről, me­lyet a Pécsi Közlönyben olvasunk megírva. A szajki plébániához tartozó Szajk és Versend községek iskolaszékei, V a­­­d­f­o­g­i Károly dr. plébános kezdeményezésére, hazafias­­szellemtől és gyakorlati érzék által egyaránt áthatva el­határozták, hogy az iskolák tanítási nyelve ezentúl magyar lesz. A tisztán német és horvát ajkú polgárok oly lelkesedéssel foglaltak állást az ügy mellett, mely nagy elismerést érdemel. E tény bizonyára az idők jele. A nyilvános el­ismerést kétszeresen megérdemli H­a­u­k Péter szajki osztálytanító, ki egy év alatt megmu­tatta, hogy mit lehet a magyarosítás terén aka­rattal és buzgalommal elérni.­­ (Jótékonyczelű hangverseny.) A pécsi tanítóképző-intézet szegénysorsú tanulói­nak fölsegélyezésére, mint tavaly, az idén is hangversenyt rendez az intézet igazgatósága. A tavalyi estélynek nagy érdekeltséget keltő egyik szereplője, a jótékonyságáról ismert Pallavi­­c­i­n­­­né Majláth Etelka úrnő ezúttal is kész­séggel fölajánlotta közreműködését s néhány énekszámot fog előadni. Hasonlóképen közre fognak működni Zichy Lujza grófnő és Z­i­c­h­y Margit grófkisasszony, Zichy Géza gr. intendáns leánya. Az érdekes hangversenyt november hó­nyikén a „Hattyúdban tartják s a helyekre nézve Valentin fogad el előjegyzéseket.­­­ (Épület-fölavatási ünnepélyek.)­­ Vasárnap két helyen is volt ház-fölszentelési ün­nepély a vidéken. Egyik Villányon ment végbe, a­hol a katholikus hitközség nagy áldo­zatokkal díszes palotát emelt, a népoktatás szent ügyének szolgálat, mely Villánynak egyik legszebb épülete. Közvetetlenül a templom mel­let emelkedik az új iskola, tágas, világos ter­mekkel és két tanító részére lakhelyiségekkel. A pénz egy részét S­z­i­e­b­e­r­t Károly német­­bólyi borkereskedő bocsátotta a hitközség ren­delkezésére a legszerényebb kölcsönkötés mel­lett, ő maga részéről 50 frttal járult az építés költségeihez. A helyet — az uradalom és püspök beleegyezésével — G­u­d­­­e­r Pál villányi plé­bános adta, a saját kertjéből szakítván ki a megfelelő telket. Sokat fáradozott az iskolaépület létesítésén V­o­r­­­i­c­s­e­k Károly biró is. A föl­szentelést Dobszay Antal kanonok végezte, ki — bár német nyelven — szép beszéddel szólt a megjelent szülőkhöz a néptanítók érde­kében, ezek megbecsülésére intvén őket. Délben 120 terítékü díszebéd volt a Vornicsek-féle ven­déglőben, hol kitűnő hangulat mellett Dobszay kanonok, Gudler plébános, Kiss Rezső káplán, Vorlicsek biró, Schuth Vilmos borkereskedő és Csató Gyula gyógyszerész mondtak pohár­köszöntőket.­­ A második fölszentelési ünne­pély Németbólyban, az ottani katholikus le­gényegylet ház­szentelési ünnepe volt, melyen még Troll Ferencz vál. püspök, pápai prae­­latus kanonok funkczionált. Az egyházi ünnepé­lyességeken kívül este német szinielőadással, továbbá szavalatokkal, élőképekkel összekötött tánczvigalom volt az uj egyleti helyiségben.­­ (A Jégszesz árának leszállí­tása.) A pécsi légszeszgyár helyi igazgatósága arról értesít bennünket, hogy a vezérigazgatóság az általános légszeszárat ez évi október hó 1-től kezdve köbméterenként két krajczárral, azaz 17 krról 15 krra szállította le. A leszállított ár mellett az eddigi kedvezmények (rabatt) to­vábbra is érvényben maradnak.­­ (Tisztségek a káptalanban.) Boldogult Sláby nagyprépost halála után egész sora az egyházi tisztségeknek maradt üresen. A nagypréposti és püspökhelyettesi tisztet már be­töltötték, most a megyés püspök még két tiszt­séget töltött be, melyeket Sláby viselt, — ki­nevezvén a plébános-képesítő bizottság elnökévé Feszti Károly dr. vál. püspököt és kápta­lani nagyprépostot, a theologiai tanintézet pro­­direktorává pedig L­e­c­h­n­e­r János dr. apát­kanonokot s papnevelőintézeti kormányzót. — (A mi önkénteseink a tiszti vizsgálaton.) Az 52. gyalogezred önkéntesei még eddig minden évben igen jó hírnevet sze­reztek az ezred tartalékos­ tiszti iskolájának. Vajmi kevés volt az a perczent, mely a tiszti vizsgálatokon elesett a tiszti kardbojttól, míg más ezredeknél ugyanakkor alig került ki né­hány önkéntes, a­kiknek sikerült átesniök a vizsgálatokon. Az idei önkéntes­ osztály meg épen majdnem egyedül álló az ország összes önkéntes­ iskolái között, mert a napokban be­végződött tiszti vizsgálatokat valamennyi egyévi önkéntes jó sikerrel állta ki. Név szerint a kö­vetkezők lettek érdemesek a tiszti kardbojtra: Babay, Bodnár, Böck, Deutsch, Dulánszky, Gresz, Goldstein, Kohanovszky, Konkoly, Ková­­csics, Leichter, Oberhammer, Ptacsek, Ratko­­vits, Reich, Repics, Rónay, Rozenbaum, Tichy és Vargha A vizsgát letetteket nyomban ki­nevezték őrmesterekké, a­mely rang hosszú kard viselésére jogosít.­­ A szorgalmas ön­kéntesek eme kiváló sikerében természetesen nagy részük van Lewandovszky, Geyer és Mar­tinék főhadnagyoknak, a­kik a katonai köte­lességtudás és szigor mellett humánus bánás­móddal ambiczionálták önkénteseinket, hogy ezek valóban kedvvel tanulták az előírt tantárgyakat. — Az idén szolgálatra bevonult egyévi önkén­teseket — ismeretlen s megfoghatatlan ok miatt — nem az 52. gy.-ezredhez osztották, a­hova tartoznak, hanem a 44. gy.-ezred parole-jával látva el a gallérjukat, elviszik őket Kaposvárra s a két hónapig tartó előképzés alatt ott tartják őket.­­ (A mohácsi védőpart.) Régóta foglalkozik Mohács községe azzal a kérdéssel.

Next